34-35. fejezet

34.fejezet

Hátra fordulva megláttam Sophiet, ahogy odasétál Tyhoz és beszélgetnek valamit. Az egyik kezével átkarolja magát és aggódva rám pillant aztán vissza a srácra. Nem értem mért.. aztán rájövök. Melissa vihogását hallom és csak reménykedem, hogy nincs itt csak képzelődöm, de nem ez történt. Nate mögött lassan megláttam ahogy ide oda riszálja magát a bikinijében Elivel együtt. Nem akartam dühös lenni mégis akaratlanul is az lettem.
-Szia Alyss. - ugrott a nyakamba Nate. Nyomtam egy puszit az arcára és hosszan megöleltem. Jólesik ez a baráti ölelés. Persze a barátnőim ölelése is jó, de valahogy ez más.
-Szia. - mielőtt beszélhettem volna vele félbe szakítottak.
-Végre mindenki ideért. - jöttek ki a vízből a többiek, majd ők is köszöntek egymásnak. Leültek a tábortűz köré és beszélgetni kezdtek. Az előbbi haragom nem múlt el. Oda rohantam a két lányhoz akik addig az autónál álltak és nevetgéltek.
-Eli nézd már ki hagyta ott az imádóit. Biztosan megunta, hogy mindenki körbeugrálja. Hahaha – nevetett azzal az idegesítő nevetésével amit csak ő tud. Egyre dühösebb lettem.
-Mi a fenét keresel itt Melissa?
-Mi az már azt is megtiltod, hogy a barátaimmal elmenjek a strandra?
-Ugyan már talán Nate, Eli meg Ty az egyetlen aki kedvel a jelenlevők közül. - nevettem mintha egy jó viccet mesélt volna valaki. 
-Na ide figyelj Alyssa akárki. Boldog voltam míg Zack azon a napon meg nem látott a sulitokba. Emlékszem lesem tudta rólad venni a szemét közben meg velem járt. Szóval hagyd békén , mert ez csak egy fellángolás irántad, ahogy vissza mentek a suliba észre sem fog venni. Te is csak egy leszel a nyári kalandjai között.
-Melissa talán mennünk kéne inkább nem volt jó ötlet idejönni. - Eloisse félénken megragadta barátnője kezét és húzogatta a másik irányba. 
-Nem! Nem fogunk elmenni csak mert ő úgy akarja. Gyere! - azzal elrohantak a vízhez. Nem akartam, hogy itt legyenek ugyanakkor nem mondhatom nekik, hogy menjenek el mivel ez tényleg egy szabad strand. Nem tehettem mást mint beletörődni ebbe a ténybe. Vissza sétáltam a táborban ülőkhöz. Beszélgettek, enyelegtek sőt úgy látom Zack kedveli Nate-t, gitározni tanítja, nem nagy sikerrel. A srácnak be nem áll a szája és annyira röhög, hogy majdnem leejtette a hangszert is. Leültem melléjük és hallgattam a beszélgetéseket. Többnyire a bálról. Lassan mindenki erről kezdett el beszélgetni. Kivéve engem. Nem akartam még csak hallani sem róla. A fiúk kicsit unalmasnak tartották így kitalálták, hogy elmennek röpizni. 
-Na szerintetek ki lesz idén a bálherceg? - kérdezte Sophie, mintha nem tudná mi a válaszunk.
-Hát nem tudom szerintem Zack. - nevetett fel Emma.
-Ki más? - csattantam fel. 
-Héé mi a baj? 
-Az.. -mutattam a vízben levő lányra. - az ott a baj. 
-Nehogy már miatta rosszul érezd magad. Inkább beszéljünk arról, hogy ki jelentkezik hercegnőnek? - csillant fel Doroti szeme. Mindenki igent mondott, majd rám néztek, hogy válaszoljak. 
-Nem! Az kivan csukva.
-De, ne már Alyss. Csak úgy buli, ha együtt csináljuk. Sőt még a jelölteknek és párjaiknak külön egy táncuk is van ahol mindenki megnézheti őket így tudják a legjobban eldönteni, hogy ki legyen a győztes. Általában mindig a bátyám és a párja nyer. Tökéletesen tud párt választani, de talán idén máshogy lesz. Csak tenni kell ellene.
-Nem érdekel. Akkor sem fogok, mert ha a végén mégis én nyernék akkor ott kéne állnom fenn a srác mellett és bárgyún mosolyognom mintha örülnék a helyzetnek. Pedig nem. Egyszóval nem hiszem, hogy én jelentkezni fogok és vita lezárva.
-Még mindig makacs vagy. - nevettek és megöleltük egymást. 
-Nem megyünk mi is fürdeni? 
-Én nem megyek, fázom inkább itt maradok. - motyogtam. 
-Ahogy gondolod. - mosolyogva futottak a vízbe. Végre kicsit egyedül lehetek. Csak bámultam a tüzet ahogy a lángok szórják a szikráikat. Gyönyörű volt. Egyre hívogatóbbá vált a mellettem heverő gitár. Bár nem tudok rajt játszani mégis a kezembe vettem és megpróbáltam pár akkordot kicsikarni belőle. Persze, hogy nem sikerült, de azért vicces volt. Jót nevettem magamon. Egyszer csak valaki lehuppant mellém. Kicsit megijedtem aztán mosolyától megnyugodtam.
-Hadd mutassam meg cica. - átkarolt és közelebb húzott. Annyira hiányzott a közelsége, hogy engedtem a csábításnak. Megfogta a kezemet és segített a helyes akkordot létrehozni. Még így sem sikerült tökéletesen, de nem érdekelt. Adtam egy puszit az arcára, majd rá néztem. Szeme még mindig azt a régi megszokott vágyat tükrözte annyi szeretettel, hogy az már szinte lehetetlen. Addig néztem míg arra lettem figyelmes, hogy ajka vészesen közeledik az enyém felé. Már majdnem összeértek de még nem csókolt meg. Lehelete csiklandozta a bőrömet. Semmi mást nem kívántam jobban abban a percben mint magát Zack-ket. Kicsit még közelebb hajoltam és akkor váratlanul egy vizes labda csapódott a mellkasának. 
-Hééé haver vissza dobnád a labdát. Ha megkérhet... óóó bocsi megzavartam valamit. - futott felénk Will. 
-Nem éppen megmutattam Alyss-nek hogyan kell gitározni.
-Olyan közel? - emelgette a szemöldökét. Oda sem figyeltem a srác szavaira.
-Őő igen semmi gond Will...épp.. csak próbálkoztam, de nem megy olyan jól mint Zack-nek. - hebegtem összevissza. Zavarban voltam.
-Hát rendben ti tudjátok nem jöttök? Remek a víz és kéne még egy ember a csapatba.
-Rendben menjünk. - ugrottam fel, hogy elkerüljem a további kínos helyzeteket. Belefutottam a vízbe, hidegebb volt mint amire emlékeztem. Rögtön követett a két srác is. Vidáman nevetgéltünk és locsoltuk egymást, majd folytatták a fiúk a játékot. Mi lányok addig a sekélyebb vízből néztük őket és nevettünk azon, hogy milyen bénák. Már másfél órája ázok, a többiek meg még régebb óta amikor hirtelen hatalmas vihar támad. Azonnal kimászunk a vízből és szaladunk a kocsikhoz. Rettentően vacogtam mikor végre elindultunk haza. Ezért Zack felajánlotta a kocsiban hagyott pulcsiját ami megúszta az esőt. 
-Köszönöm. - suttogtam. 
-Neked bármit szerelmem. - motyogta a fülembe hogy csak én halljam. Rosszallóan pillantottam rá, de jobbnak gondoltam nem összeveszni vele. Így is rengeteg szomorúságot okoz neki ő mégis küzd értem. Milyen aranyos, de még mindig nem akarom elrontani. Most már túl fontos a számomra inkább lesz csak a barátom mint hogy megutáljuk egymást a végére. Lassan haza felé értünk már, mivel minket vittek haza először a srácok így behívtuk őket egy kis frissítőre. Valószínűleg Gareth úgy is itt alszik Kimmel, szóval csak Zack-ket kellene hazavinni, de azért behívtuk őket.
-Áááá gyerekek. - üdvözölt minket nagyi. A fiúkat rögtön beinvitálta a nappaliba míg minket elküldött a konyhába innivalóért. Mikor kiértünk Kim nevetve nézett rám.
-Mi van? - néztem végig magamon. 
-Ez nem Zack pulcsija?
-Őő vagy úgy erre gondolsz.. hát lehet. - nevettem, majd kirontottam a többiekhez. - nem akarok senkit sem zavarni, de felmennék mivel csurom víz vagyok. Sziasztok. - elfelejtettem levenni a srác pulcsiját. Csak vonszoltam magam fel a lépcsőn egyenesen a szobámig. Még hallottam, hogy a többiek is elköszönnek és feljönnek. Hirtelen bevillant, hogy ma majdnem kétszer is megcsókolt ez a bolond. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Leültem az ablakpárkányra, most döbbentem csak rá, hogy milyen fáradt vagyok. Ledőltem egy kicsit, de elnyomhatott az álom. Arra ébredtem fel, hogy valaki megfogja a derekamat és benyúl a lábam alá, majd gyengéden felemel és elkezd cipelni az ágy felé. Álmosan felnéztem az illetőre és megpillantom Zack-ket. Elmosolyodom és belefúrtam az arcomat a vállába. Letett az ágyra és óvatosan lehúzta a pulcsija cipzárját. Megfogtam a kezét és megállítottam. Ránéztem, ahogy szemünk összefonódott már tudtam, hogy ő is ugyan arra gondol mint én. Nem fog ma éjszaka haza menni...35.fejezet

A levegő iszonyatosan felmelegedett, ahogy közelebb hajolt és a fejem mellett megtámaszkodott. Feje egyre közelebb került az enyémhez, de én elfordítottam azt. Egy halk kuncogás után a fülembe suttogott:
-Tudod, hogy vizesek vagyunk ugye?
-És? - néztem rá kíváncsian. 
-Le kéne vennünk a ruháinkat.
-Na persze és mért is?
-Mert először is vizesek ahogy már említettem. Másodszor pedig mert nincs itt senki aki visszafoghatna, hogy leteperjelek. - huncut vigyorát alig tudta elrejteni előlem, de szeme elárulta, hogy komolyan gondolta amit mondott. A bennem dúló érzelmek addigra a tetőpontra értek, már nem tudtam vissza tartani őket. Elmosolyodtam és szorosan magamhoz öleltem, majd egy hosszú, forró csókot nyomtam a nyakára. Ami a várt hatást keltette, mert megborzongott. A heves indulatok odáig fajultak míg végül majdnem az összes ruha lekerült rólunk. Már csak a fehérneműink választottak el minket egymástól, mikor habozva felpattantam mellőle.
-Mi a baj?
-Mi lesz Elivel és a bállal? - nem tudnék fájdalmat okozni neki még akkor sem ha Melissa befolyásolja is.
-Jajj fejezd be! Te is tudod az okot, hogy mért vele megyek és nem veled, cica. Nem szerethetek mást.. vagyis inkább nem tudok mást szeretni mint téged. Fogd már fel. - gyorsan végig mért tetőtől talpig, majd egy kanos vigyor kíséretében két ujját a bugyim széléhez csúsztatta és közelebb húzott magához. Ledőltünk az ágyra és lesöpörtük az ágyról az addigra felhalmozódott vizes ruhakupacot ami nagy puffanással ért földet. Észre se vettem, hogy odakint javában tombolt már a vihar. Bár nehéz lett volna észre venni a kezdetét mivel Zack gyengéden cirógatta a hátamat miközben megszabadítottuk egymást a megmaradt ruhadarabkáinktól is. Vad csók háborúba kezdtük, majd megadtam magam neki. Mozdulataink annyira természetesek voltak. Mint két kicsi puzzle darab úgy illetünk össze. Mindketten ismertük a táncot, melynek ritmusát mi diktáltuk. Millió csillag robbant az elmémben. Akár a villámcsapás végig áramlott testemen a gyönyör és a megkönnyebbülés. Végül a zene elhalkult, a tánc véget ért, mi pedig ott feküdtünk az ágyamon izzadtan, összefonódva. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem, mintha valami felszabadult volna bennem.Nagyon fáradt voltam, ugyanakkor teli voltam energiával. Bőröm alatt szinte forrt a vérem. A csontjaim jóleső sajgással jelezték elégedettségüket. A srác hasonlóképp volt. Kicsit zihált, de végtelen szeretettel nézett a szemembe. Arca kipirult. Tudtam, hogy jól tettem, hogy hagytam engedni a vágyaimnak. Nem akartam eltávolodni tőle, de meg akartam nézni mennyi ideig nem vettünk tudomást a világról. Megdöbbenve néztem telefonom képernyőjét ami fél négyet mutatott.
-Zack! - szólongattam, de láttam, hogy már be is aludt. Aranyosan szuszog itt mellettem életem egyik legnagyobb álma. Abban a percben hihetetlen boldogság fogott el. Kicsit később én is elaludhattam, mert reggel arra ébredtem, hogy nagyapa kopogtat az ajtómon.
-Alyssa, kicsim fent vagy? Nem tudod Zack merre lehet a szülei aggódnak érte, mert nem tudják, hogy hol van és Gareth sem tudja. Bemehetek? - kérdezte meg végül. Jézusom persze, hogy tudom hol van hiszen itt fekszik mellettem anyaszült meztelenül, pont mint én.
-Ő ne gyere! Egy perc! Azaz tudom, hol van. - kiabáltam miközben a srácot ráztam, hogy öltözzön már fel. - Na jó legyen inkább kettő. - nevettem, mikor kómásan kimászott az ágyból és a ruháit kereste a kupacban.
-Remek siess és mond el hol van. - jajj ez a papus mindig másokért aggódik. Még mindig hihetetlen, hogy mennyire képes szeretni akárkit is. Legyen az akár egy régi ismerőse vagy egy öt perce megismert illető.
-Na most azt csináljuk, hogy úgy csinálsz mintha aludnál míg én kimegyek beszélni vele. - suttogtam.
-Rendben és ahhoz mért kellett felöltöznöm? 
-Jobb lenn, ha közölném mindenkivel, hogy de tudom, hol van! Keressétek az ágyamban ott pucérkodik. - néztem rá rosszallóan. Amin elnevette magát.
-Jogos. - mondta halkan és úgy tett ahogy mondtam neki, amikor újra kopogtak.
-Őhmm... az a helyzet, hogy csak azért tudom, hogy hol van, mert itt van, de alszik.
-De, hogy került ide? És mért itt alszik? - halottam meg anya meglepett hangját ahogy kilép a szomszéd szobából.
-Tudjátok az úgy volt, hogy amikor haza értünk elfelejtettem levenni a pulcsiját ami addig melegített. Leültem az ablakomba és bealudtam, arra ébredtem fel, hogy az ágyra tesz és leakarja venni a felsőjét rólam, mert nem akart elázni haza fele, mert ugye Gareth nem vitte volna haza, mert ő itt aludt. - megálltam egy kicsit, hogy kitaláljak valamit. - aztán beszélgettünk egy kicsit és mire menni akart leszakadt az ég. Nem engedhettem, hogy ilyen időben haza menjen. Megfagyott volna vagy a legrosszabb, hogy elrabolja tőlem – miket beszélek te jó ég - azaz tőlünk egy.. őőő.. manó?! – az utolsó szót már szinte kérdeztem. - na szóval így itt töltötte az éjszakát.
-Érdekes történet. - nevetett egyet nagyapa. Remek ő legalább hisz nekem. 
-Rendben kislányom csak el ne veszítsd ezt a hihetetlen képzeletedet.
-Na de most mért?
-Hagyjuk, ha éhesek vagytok van a konyhába palacsinta. Mi nem sokára indulunk. Most nyílt egy kiállítás egy közeli múzeumban. Megnézzük az ősökkel. - nevetett mézédesen anya, majd eltűnt a szennyes kosárral a fürdőben.
-Okéé – azzal a mozdulattal elválasztottam magam tőlük és vissza szaladtam az ágyra. Zack szuszogott ebből gondoltam, hogy újra elaludt. Remek akkor nem hallotta amit mondtam. Bebújtam mellé, mert most még fáradtabbnak éreztem magam. Szorosan megöleltem, mire egy halk szeretlek szót hallottam meg. "Én is" gondoltam, de nem mondtam ki. Nem tudtam ki mondani. Vissza gondoltam az éjszaka eseményeire. Testem újra bizseregni kezdett és hagytam, hogy az álom világ magával rántson...

32.-33. fejezet

Nos ismét sajnálom a sok kését, most nincs mentségem csak annyi hogy elfelejtettem ezt a blogot! ezer bocsánat. Viszont feltettem a 22. fejezetet mert az meg lemaradt, mért nem szóltatok, hogy valami nem stimmel? :D nos mindegy már fent van! Jó szórakozást :) ♥

32. fejezet

Álltak ott pár másodpercig, majd Zack idegesen elkezdte mondani.
-őő Hallom Gareth-tel mész a bálba.
-Mivel ő a barátom érdekes lenne ha valaki mással mennék. 
-Ja persze.. igen tényleg. - nevetett fel kínjában- bocsi. Ne haragudj.
-Zack.. mi a baj? 
-Ki az a srác aki Alyssa-val megy?
-Óóó tehát csak ennyi már azt hittem, hogy nagyobb a probléma. Féltékeny vagy igaz. Nem értem a nővéremet. - kalandozott el.
-Persze, hogy az vagyok hiszen az életemet odaadnám akár még egy mosolyáért. Na de ki az?
-Ő Nate. Melissa unokatestvére. Szőke haja van hatalmas tenger kék szemekkel, imád enni és dumálni. Ha ő ott van unatkozni nem lehet,mivel annyi hülyeséget csinál vagy mond, de ő ilyen szerintem kedves és jó fej. 
-Ettől tartottam. Alyss biztosan ezekért szeretett bele. - te hülye majom én csak is téged szeretlek, hogy kételkedhetsz. Bár megértem. Gondolkodnom kell. A legjobbnak tartom ha a bálon közlöm vele majd a döntésem. Legszívesebben most rögtön a nyakába ugranék, de valami vissza tart és magam sem tudom. Amíg erre a dologra rá nem jövök addig kénytelen vagyok távol tartani magam tőle. Kim megfogta a kezével az arcát és bele nézett a szemébe.
-De buta vagy. A nővérem bolondul érted csak túl hülye, hogy végre igazán boldog legyen. Látom a vágyat a szemében és a tiédben is. Alyssa nem szereti Nate-t maximum mint egy barátot. Várj még egy kicsit és biztosan lesz valami köztetek ő sem bírja már sokáig nélküled. Hidd el.
-De akkor mért vele megy a bálba?
-Ez egyszerű mivel te Eloisse-szal mész így neki nem volt kísérője. Ezért mikor elmentünk megvenni a ruhákat keresett egy kísérőt. 
-Köszönöm. - csak ennyit mondott és megölelte a lányt. Kim csak nevetett.
-Igazán nincs mit. Ha gondolod beszélek vele az érdekedben vagy, hogy mi a szándéka.
-Köszönöm. 
-Na mi az elvitte a cica a nyelved, hogy mást nem tudsz mondani?
-Bárcsak. - ült ki huncut vigyor az arcára.
-Héééé nem Alyss-ra gondoltam. Várj most jut eszembe, hogy holnap strandra megyünk nincs kedved velünk tartani? Hozhatnád a gitárodat is.
-Kár! - szomorodott el egy kicsit.
-Biztos vagyok benne, hogy lesz még alkalom mikor együtt lehettek. Na jössz?
-Persze. Szerintem haza kéne mennem, elég késő van és téged is hiányolhatnak már. Kérlek ne mond el Alyss-nak, hogy beszéltünk még azt hinné féltékeny vagyok.
-Férfi büszkeség.. értem én. - nevetett ismét a húgom. - Szia akkor holnap Gareth megy érted.
-Haha nagyon vicces. Rendben. Jó éjszakát. - azzal elment. Én meg csak ültem fenn és hallgattam, mint a sír. 
-Alyss most már lejöhetsz. - utasított hirtelen Kim. Még mindig csendben maradtam hátha elmegy, de nem így lett. - tudom, hogy fent vagy és ne akard, hogy felmenjek.
-Jó jó rendben. Csak egy kérdés te hogy jöttél rá?
-Ez is egyszerű felhívtam Emmáékat velük nem voltál Sophie-ról tudtam, hogy randizik, Eliék itt voltak meg velük nem is nagyon lettél volna.. Zack maradt az utolsó lehetőségem, de mivel ő is itt volt ebből gondoltam, hogy nem lehetsz máshol. Amikor elindultam ide a srác megállított, hogy beszélni akar velem így kötöttem ki itt.
-Vicces eset.. - kacsintottam rá. - Sajnos igaz amit neki mondtál. - hajtottam le a fejem. - Szeretem. - mondtam ki végül hangosan.
-És ezt olyan nehéz lenne vele is megosztanod? 
-Nem lenne az csak valamilyen oknál fogva nem megy. Nem tudom mért. Rá kell jönnöm, mert megőrjít, hogy nem csókolhatom meg csak úgy önszántamból amikor épp a kedvem tartja, mint te Gareth-tet. 
-Tudom mire gondolsz. - pirult el egy icipicit.
-A bálig eldöntöm mi legyen. Bár azt hiszem tudom az okot.
-És? mi az?
-Melissa.. mindig ott van és mindig bekavar. Én így képtelen vagyok járni Zack-kel, hogy tudom akármikor tehet valamit amin vagy én vagy ő felkapja a vizet és összeveszünk. 
-Hát igen ő mindig ott lesz mint egy bökkenő, mint Eli. - harag ült ki az arcomra és rájött, hogy nem kellett volna felhoznia ezt a nevet. - Ne haragudj nem akartam.
-Semmi baj tesó csak most újra mérges vagyok a srácra. Ajjj ma már nem érdekel, hagyjuk a fájdalmas dolgokat. Együnk inkább fagyit.. vagy vegyünk pandát és nevezzük el Bú-nak. - hülyén nézett rám, majd gyorsan megfogta a homlokomat.
-Beteg vagy, honnan szerezzek ilyenkor fagyit.. inkább vegyünk pandát szerintem is.
-Szeretlek.
-Én is. - testvéries ölelést adtunk egymásnak. Pár perccel később már a szobánk felé tartottunk nevetgélve. Isten nagyon eltalálta a testvéremet. Imádom is nagyon. Már szinte mindenki alud rajtunk kívül. Talán még Kris lehetett fenn. Bár kétlem, hogy itthon lett volna. Nem is láttam egész nap. Biztos, hogy újdonsült barátnőjét boldogítja. Aranyosak. Nevetgéltem még egy kicsit majd lefeküdtem aludni.
Egy hatalmas réten ültem. A nap forró sugarai melegítették az arcomat. Kellemes meleg volt itt. Mellettem egy fiú feküdt. Szőke haja szikrázott a fényben és kék szeme gyémántként csillogott. Megcsókolt. Mégis más volt ez az érzés mint a többi. Nem éreztem azt a vágyat amit kellene. Nem is ismertem a srácot. Hirtelen sötét felhők gyülekeztek felettünk és zuhogni kezdett az eső, de nem bírtam mozdulni. Csak áztam egyedül, mert időközben eltűnt a fiú mellőlem. Felébredtem, de nem emlékeztem rá, hogy az ablakomat kinyitottam volna. Ismerős illatot is éreztem, de az sem rémlett honnan. Ajkam bizsergett, mint akkor amikor Zack-ket csókolom meg. Kellemes érzés azonban furcsa és kusza álom volt ez. Na mindegy és már aludtam is tovább. Nem törődve semmivel. A reggel hamar eljött...33.fejezet

Álmosan ültem fel az ágyban és bámultam az ablakra.Akkor mégsem csak álmodtam. Tényleg nyitva volt. Pedig már azt hittem a képzeletem szórakozik velem. Határozottan emlékszem, hogy nem nyitottam ki és az az álom, mintha Nate-tel álmodtam volna mégis úgy érzem, hogy Zack volt az. Mért ilyen nehéz az élet, tettem fel magamnak a kérdést majd lustán elvonszoltam magam a szekrényemig. Leültem a földre és kutatni kezdtem a fürdőruháim között ami nem volt nehéz mivel nem volt belőlük sok. Úgy döntöttem, hogy azt fogom felvenni ami elsőre a kezembe akad. Tehát becsuktam a szemem, összekevertem a földön heverő fürdőruhákat. Kezemmel köröztem felettük majd megérintettem az egyiket. A pink pánt nélkülit sikerült kiválasztanom amihez fekete alsó rész tartozott. Gyorsan magamra kaptam, mert nem tudtam mennyi időm maradt indulásig. Elpakoltam a szükségesnek látszó dolgokat. Felvettem a rövid gatyámat és a papucsomat, amikor kopogtak.
-Alyss fent vagy? - halottam Kim halk hangját.
-Igen, de mért suttogsz?
-Hát azt hittem alszol még.. - nyitott be. - csak szólni akartam, hogy Gareth most hívott. fél óra és itt lesznek. 
-Mi pontosan kikkel megyünk?
-Hát Gareth, Zack, Sophie, Ty, Te és én – mosolygott.
-Óóó értem legalább nem ketten leszünk lányok. - de mindketten tudtuk, hogy nem ennek örülök hanem annak, hogy nem kell egyedül ülnöm hátul a sráccal. - ettél már? 
-Nem. Most, hogy mondod éhen halok. Gyere együnk valamit mielőtt ideérnek. - felvettem egy fehér félvállas pólót, felkaptam a táskámat, amit leérve az ajtó mellé hajítottam. Éppen csak megtudtunk reggelizni, amikor dudáltak kintről. Összeszedtem a cuccunkat és kimentünk. Kim még maradt egy picit.
-Hova üljek? - néztem a kocsi tulajdonára.
-Ahova szeretnél van hely bőven. - kinyitottam az ajtót. Közvetlen az orrom előtt találtam azt a csodálatos barna szempárt ami úgy rabul ejt. Barátok mondtam magamnak, de azért egy szégyenlős mosolyt villantottam rá. Beszálltam mellé és előre néztem, hogy véletlenül se kelljen rápillantanom. Elég volt tudni, hogy ott van a közelemben. Ez már épp elég volt a szívemnek, hogy gyorsabban kalapáljon a megszokottnál. Inkább azt figyeltem mi történik elől.
-Nyuszifül siess már. - kiabált ki Gareth.
-Rendben csak bent felejtettem a kajás kosarat. - és már indult is el felénk. Még enyelegtek egy kicsit elől.
-Indulhatnánk végre? - kérdeztem.
-Igen szerintem is - csatlakozott a mellettem ülő barnaság. Felé bámultam ő meg csak vigyorgott édesen.
-Na héé már megyünk is csak ki kellett használnom a helyzetet. - magyarázta Gareth. - különben meg nektek is szabad lenne ha..semmi.
-Ha..mi? - mérgelődtem.
-Semmi. - mondta újra. Szinte érezhető volt a feszültség a kocsiban.
-Ajánlom is. - előszedtem a fülesem és elindítottam a kedvenc zenémet. Vártam, hogy oda érjünk. Éreztem magamon a pillantását mégsem néztem arra. Tudom, hogy barátok vagyunk, de képtelen vagyok oda nézni, mert akkor megtörök és azt még nem akarok legalábbis a bálig nem. Még egy óráig csücsültünk így mikor megérkeztünk. Rajtunk kívül nem volt itt senki, csak a mi társaságunk. Olyan volt mintha ez a terület amolyan VIP hely lenne. Ezen elnevettem magam. 
-Min nevetsz? - kérdezte Kim.
-Csodaszép – mondtam kuncogva.
-Szerintem is – karoltak át minket a srácok. Hagytam, mert olyan régen volt hozzám ilyen közel. Neki is tetszett, hogy nem löktem el magamtól. Hirtelen Gareth felkapta Kimet és a part felé rohant vele. Reméltem, hogy nem kell egyedül maradnom Zack-kel de ha már így alakult nem tehetek ellene semmit. Vagy mégis.
-Meg ne próbáld! - néztem rá.
-Előre látó vagy cica. - kacsintott.
-Ő meg kéne keresni a többieket. - javasoltam.
-Persze. - habozott erre én elvörösödtem. Ő meg elmosolyodott azon a cuki mosolyán. Elindultam mielőtt még rosszul döntök. Persze, hogy nem hagyta, gyengéden megfogta a karom és maga felé fordított. Még mindig nem néztem rá. A cipőmet bámultam. Éreztem, hogy az ujját az állam alá csúsztatja majd lágyan felemelte a fejem míg szemünk össze nem akadt.
-Hagyj! - mondtam elcsukló hangon.
-Kérlek csak egy kérdés és esküszöm hagylak ameddig akarod. - nézett rám csillogó szemeivel. Beadtam a derekamat.
-Hiába ellenkeznék úgy is megkérdeznéd. Mit akarsz?
-Csak tudni akarom, hogy még mindig szeretsz e vagy Nate-t választod inkább, mert nem tudom eldönteni. Mivel ismerlek így nekem elég ha egy apró jelet adsz én abból tudni fogom, hogy hogyan érzel. Kérlek cica, tudnom kell. - kérlelt. Persze, hogy szeretem, de ott van Melissa és nem tudom elfelejteni. Helyesen kell cselekednem. Szégyenlősen lehajtottam a fejem majd szorosan magamhoz öleltem. Arcomat mélyen a vállába fúrtam és beszívtam édes illatát. Átfogta a derekamat és ő is közelebb húzott. Köszönöm suttogta. Nyomtam egy puszit a vállára és elindultam a partra megkeresni a többieket. Eléggé fújt a szél. Jó időt választottunk mondhatom. Mindjárt esik, de fő a szórakozás. Meg is találtam őket. Egy tűz rakó hely körül ültek és épp tüzet próbáltak csinálni. Nem sok sikerrel az idő miatt. Leültem Emma mellé aki szinte lesem vette a szemét barátjáról. Olyan sok szeretettel nézett rá, hogy csodáltam is, hogy nem csókolgatja halálra. Zack is megérkezett a gitárjával együtt, amit letett az egyik tuskó mögé velem szemben. Csak mosolyogtam a srácokon, mivel egyiknek sem sikerült.
-Na adjátok ide majd a mester megmutatja, hogyan kell ezt. - kiáltott Zack. Felkuncogtam mire mindenki rám nézett.
-Mi van?
-Semmi Alyss, semmi – kapkodták a szemüket köztünk. Most tűnt csak fel, hogy Do és Ty nincsenek velünk. Vajon merre lehetnek.
-Na mit mondtam, hogy a mester tudja, hogy kell. 
-Kezdők szerencséje – mondta Will. 
-Na jó össze ne vesszetek. - mosolygott Emm és szenvedélyes csókot nyomott a szájára.
-Na megyünk fürdeni? - kérdezte Gareth kicsit később. - nyuszifül jössz?
-Ez valami új becenév? - nézett rá Kim.
-Igen jobb ha megszokod, mert nekem tetszik. - azzal elmentek a part felé. Willék is csatlakoztak hozzájuk. Na tessék már megint egyedül maradtunk. Utálom mikor ez történik.
-Te nem mész? - kérdeztem tőle.
-Nem tudom, te? 
-Hát – nem akartam menni, de az utolsó pillanatban előjött az az érzés ami régen is megvolt idegesíteni akartam mivel ismertem a gyenge pontját, ami én magam vagyok. Elmosolyodtam. - de ami azt illeti ezer örömmel megyek. - mondtam huncutul, majd elkezdtem levenni a ruháimat. Óvatosan ledobtam a tuskóra amin ültem. Rápillantottam, de csak a szokásos tátott szájjal találtam magam szemben. Tudtam, hogy elértem a célom. Így elkezdtem futni a többiék felé. A hidegebb volt mint gondoltam. Meg is álltam. Azonban nem vettem észre, hogy Zack rohan utánam. Láttam, hogy a többiek nevetnek valamin. Pont akkor fordultam hátra mikor oda ért így együtt estünk bele a vízbe. Jót nevettek rajtunk. Belekapaszkodtam és adtam neki egy pofont. Nem túl erőset, de azért csattan vizes bőrén. Elmosolyodott.
-Tudod, hogy ezzel csak magad ellen játszol ugye cica? Ismered nem? Valamit valamiért. 
-De..- és megcsókolt. Ott mindenki előtt. Hiányzott már ez az érzés, de akkor sem akarom még ezt. Fájdalmasan húztam el magam tőle. Ránéztem és láttam, hogy megnyalja alsó ajkát érezve a bizsergést amit az ajkam hagyott ott. Felpattantam és kirohantam a ruháimhoz. Leültem a tűz mellé és csak melegedtem, amikor hallottam egy autót érkezni..

31. fejezet

Fáradságra hivatkozva inkább felmentem a szobámba. Nem volt kedvem a családommal lenni. Furcsa, mert imádom őket, de ma valahogy nem. Magányra vágytam meg persze Zack-re ami fura volt mivel egyedül is akartam lenni. Mindegy soha nem értettem magamat. Félek ettől a dologtól nem merek bele vágni így viszont csak játszom vele, amit nem akarok. Úgy lesz a legjobb ha békén hagyjuk egymást. Különben is itt van Nate. Csodálatos kék szeme akár a napfényes tenger és az a szőke haj, olyan jól áll neki. Mégsem jó így. Vele sem játszhatom. Nem vagyok olyan mint Melissa Elmegyek vele a bálba, jól érezzük magunkat, barátok leszünk és ennyi. 
Végre ágyba kerültem. Már félig aludtam amikor meghallottam azt az ismerős dallamot. Valamilyen oknál fogva beállítottam állandó csengőhangnak. Talán csak azért, hogy ne felejtsem el őt. Pedig ez a célom. Azt hiszem. Felvettem.
-Szia Alyss! Akkor áll még a holnap? - halottam meg Nate hangját.
-Hello. Mi? - mondtam 
-Tudod angyalom a strandról beszélek.
-Jaaa. Persze. Felőlem mehetünk. Szólok a csajoknak. Te meg vadászd össze a többieket. - lassan formáltam a szavakat az álmosságtól.
-Te zombi lettél? - kérdezte röhögve.
-Nem mért?
-Hát mert olyan hangod van, mint akit most temettek el. Nem fogod meg enni az agyamat ugye? - halál komolyan mondta. Legalábbis a hangjából úgy véltem. Nem bírtam ki nevetés nélkül. Nagyon bolond a srác, de olyan imádni való. Pont ezt a hülyeséget szeretem benne, pedig csak ma ismertem meg. 
-Éppen aludtam – mondtam majd én is komolyságra váltva hozzátettem – amúgy tudnod kell, hogy ami nincs azt különben sem tudja meg enni egy zombi sem akármilyen öreg is.
-Óóó ne haragudj, hogy felkeltettelek.
-Semmi gond. Végül is ki az az épeszű aki nyár közepén délután fél 6-kor akar aludni?
-Hééé várjjjj mit is mondtál az előbb?
-Még csak most esett le? - nevettem fel.
-Hát igen akkor tényleg nem véletlenül mondják rám. Nem te vagy az első aki mondja csak te vagy olyan szép, hogy elhiggyem. 
-Ne mondj ilyeneket, mert elpirulok.
-És akkor paradicsom leszel – állapította meg – Akkor holnap felveszünk mindenkit reggel és csapunk egy hatalmas partit a strandon. Már csak kéne egy jó zenész. Úgy még jobb lenne a hangulat. - elmélkedett.
-Zack...azaz senki. - gondolkodás nélkül pottyant ki a név a számon.
-Az lett volna a következő kérdés, hogy ismersz e valakit aki tud játszani. Zombiból átmentél gondolat olvasóba? - csodálkozva mondta - Na mindegy majd még beszélünk. További jó éjszakát. Én azt hiszem csinálok egy kis kaját. Szia Alyssa. - lefagytam. Egy halk "szia szöszke"-t tudtam oda mondani. Tudtam, hogy nem kerül hetem egész nyáron Zack-ket, de reméltem, hogy nem mostanában fogunk találkozni. Hát mindegy ami megtörtént az megtörtént. Ezen már nem változtathatok. Lemondani meg nem akarom, mert megbántanék mindenkit. 
Már nem voltam annyira fáradt. Újra megcsörrent a telefonom. Ismét felvettem.
-Amúgy az előbb elfelejtettem mondani, hogy további jóóó aaagy evést. - mondta szörnyes hangon.
-Ne csináld ezt, mert fájni fog a hasam a sok nevetéstől.
-Miiiittt? - folytatta.
-Ezt te fogyatékos. Na leteszem inkább menj enni, mert a végén éhen halsz.
-Óóó tényleg a kajám, hogy is felejthettem el – mondta normálisan, majd – Sziiiaaaa MUHAHAHA – szörnyezett tovább. Letettem, mert képes lett volna még folytatni. Gyorsan küldtem egy sms-t a lányoknak, hogy holnapra mi a terv. A Jons lányoktól azonnal kaptam választ. Remélem a többiek is megkapták. Korogni kezdett a hasam. Akaratlanul is felnevettem, mert egy hang bennem Nate-et utánozta és azt mondta "gyerünk egyél agyat". Lesétáltam a konyhához. Éreztem a frissen sült süti illatát. Hmm fincsi. Halkan mentem, de minek? Az égvilágon senki nincs itt rajtam kívül. Vagyis de! Kim és Gareth épp a konyhában fejezték be a mosogatást maguk után. Az ajtóhoz hajoltam, hogy ne vegyenek észre, de mindent lássak. Végeztek. Letették a törölgető rongyot és szorosan egymáshoz simultak. Hosszú ölelés volt. Gareth valamit súgott a húgomnak, amitől ő felnevetett. Hirtelen felkapta és a pultra tette. Ismerős jelenet. Gyengéden csókolta meg. Kim belenevetett, amitől a srácot kirázta a hideg.
-Ez a szitu pont olyan mint a Csitt, csitt-be.
-Mire gondolsz édes? - kérdezte, de meg sem várta a választ – ide? - lehelt csókot a nyakára – vagy ide? - nyomott puszit a szájára. Kim megint elmosolyodott.
-Honnan tudtad, hogy erre a részre gondolok?
-Tudod mióta elolvastad sokat beszélsz róla – kacsintott rá. Gondoltam, hagyom turbékolni a galambokat. Mivel hátra fele nem mehettem ki így az első ajtónát távoztam. Beszédet hallottam a kert felől. Itt is halkan mentem a ház oldalához közel. Szerencsére a saroknál van egy kisebb bokor. Nem túl sűrű pont kiláttam mögüle. Itt volt Melissa, Eloisee és barbiee két hű csatlósa is. Éppen Zack után csorgatták a nyálukat, aki a medencét takarította. Tegyük hozzá, hogy most megértem a lányokat, mivel amikor kimászott a vízből a cseppek golyóként gördültek le kockás hasán és a nap fényében gyémántként csillogtak. Haja viccesen állt, de még így is eszméletlenül jól nézett ki. Idegesíteni akartam a jelenlévő csajokat. Így hirtelen felindulásból oda rohantam a sráchoz. Egy pillanatra haboztam mikor mogyoró barna szemét rám emelte, majd a megszokott huncut mosoly is kiült az arcára. Elvetettem az ötletet, hogy megcsókolom. Jobbnak láttam, ha csak köszönök, mint egy barát. Hiszen azok vagyunk. 
-Őőhmm. Szia. - zavarban voltam. Ilyenkor mindig mosolyognom kell. Érthetetlen szokás, de én így vezetem le a feszültséget.
-Szia cica. - kacsintott, majd szorosan a karjába zárt. Kezemmel megérintettem meztelen felsőtestét, pont a szívénél. Hihetetlen még mindig ugyanolyan gyorsan ver, mint az enyém, ha egymás közelében vagyunk. Fejemet bele fúrtam a vállába és hagytam, hogy öleljen a lányok szeme láttára. 
-Hiányoztál – súgta oda. Nem tudtam válaszolni, mert drága barbiee közbe vágott. Pedig legszívesebben én is ugyan ezt mondtam volna neki.
-Na mi az az, már becézgetitek is egymást? 
-Szia neked is Bar..akarom mondani Melissa, lányok. 
-Melissa tudod nagyon jól, hogy köztem és Alyss között barátságnál nincs több. - éreztem fájdalmas pillantását magamon, de nem néztem oda.
-Igen – ennyit tudtam magamból kipréselni. 
-Hát különben sem érdekelsz már amúgy meg úgy is El-lel mész a bálba. Gondolom ismét te leszel a bál hercege. - mutatott a vele szemben álló fiúra.
Nem tudom akarok e az lenni, attól függ ki lesz a hercegnőm. - mondta szomorkásan mégis mosolygott.
Biztos vagyok benne, hogy szépek lesztek akárki is áll, majd ott melletted. Kíváncsi vagyok melyik balfék visz el téged. - vetette pillantását rám. Hát ezt benézted Mel drága.
-Ha tudni akarod, te is ismered, tulajdonképpen nagyon is jól. Azt hiszem szőke, gyönyörű tenger kék szemekkel. Mintha azt mondta volna, hogy úgy hívják, hogy Nick.. ááá várj nem eszembe jutott.. határozottan Nate-nek hívják. - mosolyogtam édesen.
-Az ki van csukva, hogy az unokatesómmal menj. Nem engedem. Felejtsd el.
-Nincs kis csukva már mindent megbeszéltünk. - kacsintottam, majd nyomtam a tátott szájjal bámuló Zack arcára egy puszit – és ha most megbocsátasz. - elindultam arra ahonnan jöttem. A fámhoz tartottam. Szerencsére én és nagyapa tudtuk csak, hogy meglehet közelíteni máshonnan is nem csak az udvar felől. Hamar akartam oda érni. Futottam. Felmásztam a helyemre és reméltem, hogy nem jön utánam senki. Így is lett. Néztem az eget és a madarakat, akik még mindig gondtalanul röpködnek. Kis idő múlva lépteket hallottam. Kim és Zack volt...

29-30. fejezet

29. fejezet

Szebbnél szebb ruhák sorakoztak előttem. Volt kék, piros, sárga. Szerintem, ha nagyon akartam volna még szivárvány színűt is találtak volna nekem. Úgy döntöttem nem öltözök ki egy ilyen semmilyen alkalom miatt. Hiszen ez lesz az első bálom itt. Mivel mindig haza mentünk mielőtt kezdődtek volna a próbák, de idén más lesz, idén itt maradunk. Nem is értem mért. A világosabb és egyszerűbb ruhák felé vettem az irányt. Keresgélés közben ráakadtam olyan ruhákra amik tetszettek, de voltak olyanok is amiket életemben nem vennék fel. Például volt egy sárga félvállas habos babos csodának nem nevezhető valami. Ha felvette volna valaki úgy nézhetett ki benne az illető mint egy óriás Csőrike. Jobbnak tartottam inkább visszatenni ezt a ruhát a fogasra mielőtt valaki azt hinné, hogy azt felszeretném próbálni. Fél órával később a lányok felé indultam a kezemben két ruhával. Pontosan tudtam, hogy hol találom a kis csapatot. Ott ahol hagytam őket, a próbafülkéknél, csak a kupac mérete változott azóta. Szegény eladó arcán már szinte láttam a fájdalmat, hogy neki azt később mind vissza kell raknia. Akaratlanul is elmosolyodtam. Befelé menet egy halk "Sajnálom"-ot súgtam neki és együtt érzően mosolyogtam tovább. Ő visszamosolygott és azt mondta, hogy "Ez a dolgom". Emma lépett ki elém az egyik fülkéből. Csodálatosan nézett ki abban a fehér ruhában ami rajta volt. Szépen hozzásimult a testéhez, mégsem volt az igazi. 
-Ez nem az én stílusom! - tehát ő is észrevette.
-Hát tény, hogy a másikban dögösebben néztél ki, mint ebben a vattacukorban. - dugta ki a fejét Doroti, mire Sophie is kilesett.
-Igaz. - tette hozzá.
-Te mit választottál Alyss? - kérdezték egyszerre, amin elkezdtek nevetni. Bolondok, itt ugrálnak mint a díszes majmok. Viccesek, de ezért szeretem őket. Megmutattam nekik a magammal hozott ruhákat.
-Nem tudom melyik legyen.
-Hát mire vársz? Vedd fel őket és hadd lássuk – tolt be Emma a mellette levő fülkébe. Felvettem az eslő ruhát, ami egy halvány kék spagetti pántos estélyi volt. Kiléptem.
-Nekem ez nem tetszik! - jelentettem ki unottan. Doroti akkor jött ki velem szemben. Egy vajszínű alapon lila és türkiz kék fodros, derékban bővülő, mélyen dekoltált, pánt nélküli ruhát viselt. Észveszejtően állt rajta. Mindenki csak bámulta, még Kris is aki éppen akkor érkezett. Letette a csomagjait, csak állt és bámulta. Felcsillantak a szemei, majd hirtelen magához húzta és szorosan megölelte. Izzott a levegő közöttük. Ujjongva tapsoltunk körülöttük. Elváltak egymástól. Doroti berántotta a fülkébe és elhúzta a függönyt. Ááá. Tudtam, hogy ezek megvannak egymásért őrülve. Nevetve visszamentünk próbálgatni. Így tettem én is. Felpróbáltam a másik ruhát és eldöntöttem, hogy azt választom. Visszaöltöztem. Mindenkinek sikerült választania. Kim egy földig érő bordó báli ruhát választott. Remekül kiemelte csodás alakját. A szoknya a csípőjénél bővült és lágyan hullt le a padlóig.
-Tiszta bálkirálynő. - mondtam mire elpirult. Még jobban passzolt a ruhához.
-Nem is, de azért szerintem sem olyan rossz. Ezt választom.
-Rendben.
-Emm te melyiket veszed meg? - tudakoltam a lánytól.
- Szerintem azt a kéket. - erre előkapott egy olyan dögös ruhát, hogy az már hihetetlen volt. Szintén pánt nélküli darab. A mell alatti rész húzott volt. Deréknál a szoknya fölé ugyan olyan színű tüll csíkok voltak varrva. A ruha a térdéig ért így remekül látszottak fantasztikus lábai.
-Hűű ha ezt felveszed lehet, hogy Will-lel a szertárban végzitek az éjszaka végére. - húzogattam a szemöldököm. Imádom, hogy majdnem mindenkit zavarba tudok hozni akár egy mondatommal vagy pillantásommal. Igen csak majdnem. Sajnos Zack már immunis rá. Bár nem mindenre, az érintésemre néha még kirázza a hideg. Jó többször mint néha, de akkor is. Fintorogva elmosolyodtam, majd elindultam fizetni.
-Te meg hova mész?
-Hát... megvásárolom a ruhát. - 
-A-a addig nem míg nem láttuk rajtad mi is.
-De...
-Semmi de. Mars! Az nem elég ha te láttad magadon mi is meg akarjuk nézni.
-Igenis Anya! - nevettem Kimre. 
Felvettem újra a vajszínű ruhát. Természetesen ez is pánt nélküli volt, mint a többieké. Derékban fodrok voltak rá varrva csipkés szegéllyel. Kiengedtem a hajam és az egészet a jobb vállamra tűrtem, majd kiléptem. Meg is torpantam. Zack ott állt az ajtóban, tátott szájjal és vágyakozó pillantással nézett engem. Fogva tartotta a tekintetem. Végül szégyenlősen lehajtottam a fejem, mert éreztem, hogy az arcom megszokott színe átvált halvány pirosba, majd paradicsom színűre. Kedvem lett volna odamenni és a nyakába ugorva mondani, hogy mindennél jobban szeretlek te gyökér. Ezen a képtelen ötleten elnevettem magam. Elég volt! Térj vissza!
-Mit akarsz itt? - kérdeztem halkan.
-Gyönyörű vagy. - jelentette ki huncutul. Ismerem ezt a kanos nézést.
-Nem kell dicsérgetni. Inkább menj innen! - láttam fájdalmas arcát. Már majdnem megsajnáltam, de erőt vettem magamon és visszamentem öltözni. Szerencsére mire végeztem nem volt sehol.
-Ez mire volt jó? - értetlenkedtek a lányok.
-Nem tudom. Olyan egyszerű lett volna a nyakába borulni és újra magamhoz ölelni, de valamiért mindig máshogy döntök. Ennyi. - fizettünk – amúgy Dorotiék?
-Elmentek már legalább egy órája. - mondta Sophie.
-Ááá értem. Olyan édesek és romantikusak.
-Várj..tudod a bátyám őrülten szerelmes beléd és képes lenne akármit feladni érted, de nem hiszem, hogy sokáig bírja még. Félek, hogy őrültséget fog csinálni. 
-Ne haragudj Sophie azt, hogy baja essen én sem akarom, de nem tudom mért viselkedek így. Egyszerűen ezt hozza ki belőlem. Talán félek ettől a kapcsolattól és tudom, hogy ha nem próbálom meg soha nem fogom megtudni. Mondtátok már. Majd igyekszem jobb belátásra téríteni az agyamat és meglátjuk mi lesz velünk. Mi lenne ha elmennénk a cukrászdába? Még kísérőt is keresnem kell. - jutott az eszembe. 
-Rendben. - dalolták egyszerre.
5 percre volt a hely ahova indultunk. Siettünk, mert már éhesek voltunk. Legalábbis én nagyon. Pontosan egy sütire van most szükségem. Kim már messziről kiszúrta szerelmét. Odarohant hozzá és hátulról megölelte. Szegény srác úgy megijedt.
-Igen szóval ijesztegetsz? Ezt még visszakapod szivi. - kacsintott, majd hosszú, forró, határozott mégis gyengéd csókot lehet az ajkára. Boldogság töltött el, hogy ilyen aranyosak együtt. Csak most vettem észre, hogy Gareth nincs egyedül. Két srác is volt vele. Valószínűleg az egyik Ty lehetett, mert azonnal Sophie körül legyeskedett. A másik...na őt nem ismerem. Szőke hajával és kék szemével akár az egyik híres angol fiú banda tagja is lehett volna.
-Ja bocsi. Csajok ő itt az unokatesóm, Nate. - mutatott a szöszire.
-Hello Alyssa vagyok. - integettem neki.Rám mosolygott. Vakító szemeivel akárkit letudott volna venni a lábairól. Tetszenek a szemei jegyeztem meg magamban. Miután mindenki bemutatkozott megszólalt a srác.
-Nem akarok senkit megzavarni, de nem ettem legalább két órája és éhen halok. - röhögött. Magába tömött négy habos sütit, majd kivirult arccal ült velem szemben, mellettem Kim, Nate jobbján pedig Gareth foglalt helyet. Ty-ék leléptek, Emmát meg Will hívta el valahová. Szóval négyen maradtunk. 
-Te aztán tudsz enni.
-Á ez semmi egyszer megettem tíz hot-dogot és három sütit. - kacsintott.
-Hűha akkor te tudsz valamit. - meghajolt, mintha színpadon lenne, de beverte az asztalba a fejét. Elkapott a röhögő görcs. Nagyon vicces volt szegény, de ő is röhögött úgyhogy nagy baj nem keletkezhetett odabent.
-Figyi mi lenne ha elmennénk moziba? Mármint négyen. - fuldokoltam tovább a nevetéstől. Kész, hogy ez a bohóc miket nem tud csinálni. Már komolyan a földön fetrengtünk, mire végre tudtak válaszolni.
-Jó menjünk.
-Nekem is oké.
-Tőlem is mehetünk. - végre sikerült itt is fizetni, majd a mozi felé indultunk. Mondhatom nem volt eseménytelen a tíz perces séta...

30.fejezet

Ez a szerencsétlen majdnem bele esett a szökőkútba, mert állandóan hátra fele beszél. Bár nem esett bele a hárítás kicsit érdekesre sikeredett. Megragadta a kezemet a lendülettől elrántott a másik irányba. Szorosan magához szorított és elkezdett táncolni velem. Nem is értem hogy sikerült neki ez az alakítás, de összehozta. Kimék csak nevettek rajtunk, az emberek meg megtapsoltak minket.
-Bolond vagy.
-Nem! Csak szeretek szép lányokkal táncolni.
-Hát akkor nem értem velem mit csináltál?
-Alyss ugye tisztában vagy vele, hogy nagyon makacs vagy. - nevetett és átkarolta a vállamat, úgy mentünk végig a maradék úton.
-Mondták már. - úgy döntöttünk, hogy nem romantikus filmet nézünk meg hanem inkább egy horrort. Nem annyira lelkesedtem az ötletért, de hát a többség döntött. Kicsit féltem mivel moziba még nem nagyon néztem horrort és aggódtam, hogy mit vagy kit fogok ölelgetni a durva részeknél.
-Gyere már tesó, nem annyira félelmetes. Meg ott van Nate melletted ha valami baj van. - kacsintott rá a srácra.
- Hééé én nem félek!
-Persze, persze. - mondta Gareth aki nevetve kinyitotta nekünk az ajtót. Már majdnem oda mutattam neki a középső ujjamat, de aztán mégsem. Pedig kellett volna. Nagyon is. Na mindegy majd legközelebb bepótolom. Bementünk és leültünk. A terem közepe fele választottunk helyet. A kezdés előtt a srácok vettek rágcsát. Elkezdődött a film.
-Hééé arról nem volt szó, hogy 3 D-s.
-Most már nem tudsz vele mit csinálni. - nem láttam, de éreztem, hogy Gareth mosolyog.
-Ha majd újra látlak megígérem, hogy agyon verlek. Rendben? - viccelődtem.
-Szavad ne feledd! 
-Kérem maradjanak csendben vagy hagyják el a vetítő termet! - világított a szemünkbe a biztonsági őr. Remek még nem megy negyed órája sem a film, de már kiakarnak rakni minket. Kim és Nate még mindig szakadnak rajtunk.
-Csendben leszünk, megígérjük. - mondtam neki. Elment. Nem érdekeltek tovább a többiek. Így elkezdtem nézni a filmet. Valami csajt elrabolt egy őrült csávó és bezárta egy szobába. Ennivalót és vizet is csak ritkán ad neki. Szegény lányt még a ruháitól is megfosztotta. Sőt összekötözte a kezét. Eddig nem annyira durva. 
-ÁÁÁ! - sikítottam fel. Tévedtem. Most ment be az rabló a csajhoz és arra kényszerítette, hogy vágja le valamelyik testrészét azzal a feltétellel ha megteszi elengedi. Persze, hogy megcsinálta. Így megszabadult az egyik kéz fejétől. Viszont egy hirtelen mozdulattal oldalba rúgta a támadót és kiszaladt az ajtón. A hapsi meg utána. Próbált a lány elbújni. Sikertelenül mivel vérző kezével elárulta magát. Én itt már a mellettem ülő srác kezét teljesen összekarmolásztam. Újra megjelent a rabló egy baltával a kezében, amit elhajított és úgy nézett ki mintha pont engem talált volna fejbe. Itt úgy megijedtem, hogy Nate nyakába ugrottam és sírtam. Gondolom érezte, hogy nem fogom tovább nézni. Így megfogta a lábamat és felkapott. Szorosan öleltem magamhoz. Valamit motyogott Kiméknek, de ők nem figyeltek. Mással voltak elfoglalva. Jézusom ezek képesek ilyen film kellős közepén csókolózni. Végre kiértünk. Már csak a sikítozást hallottam. A fényen kissé megnyugodtam. Letett egy padra és elment, hogy hozzon nekem egy kis vizet. Hamar vissza ért.
-Köszönöm. - kortyoltam bele. Most vettem csak észre, hogy milyen lett a karja. - ez én voltam?
-Hát nem kicsit féltél. - nevetett. 
-Nagyon sajnálom ígérem jóvá teszem valahogyan. - néztem rá bocsánatkérően.
-Hát igazából lenne egy kérdésem. Bár amilyen gyönyörű vagy kétlem, hogy igen lenne a válasz, de próba szerencse. - elpirultam és letöröltem az arcomról a maradék könnycseppet.
-Akkor ki vele. Lehet, hogy ugyanarra gondolunk. - újabb sikítás a teremből. Kirázott a hideg.
-Szóval. Remélem még nem késő, mert szerintem jól szórakoznánk. - szünetet tartott. Szerintem félt megkérdezni. Megelőztem.
-Nem még nincs kísérőm a bálra és szívesen mennék veled.
-Hűűűű te gondolat olvasó vagy? - kerekedtek el tenger kék szemei. Egy pillanatra elvesztem bennük, de eszembe jutottak azok a mogyoróbarna szemek amik még mindig rabul ejtenek. Zack. Még mindig hiányzik, de túl kell lépnem rajta. Bár.. nem.. vagy mégis. Igazuk van. Túl makacs vagyok. Mégsem bírok normálisan viselkedni ha a közelemben van. Nem értem magamat. A mellettem ülő srác még mindig engem nézett várva erre a képtelen kérdésre a válaszomat. Hihetetlen, hogy mekkora poén gyár. Igaz néha azért vannak gyengébb megnyilvánulásai, de most nem érdekes. Lényeg, hogy jól tudom vele érezni magam. Megböködött.
-Jaaa bocsii ne haragudj. Mit kérdeztél? 
-Ennyire máson jár az eszed?
-Nem csak azok a barna szemek.. ajjj.. már megint.
-Kinek a barna szemei?- tudakolva mosolyogva.
-Zack. 
-Szereted igaz?
-Nem tudom. Azt hiszem igen. Mégsem vagyok képes rendesen viselkedni vele és nem érdemel meg. Nálam jobbat érdemel. Sőt még azt sem tudja, hogy szeretem. Legalábbis remélem, hogy a bent üldögélő srác nem mondta el neki, mert akkor kétszer is agyon verem. - elmeséltem Nate-nek a tisztáson történt beszélgetést, amit Gareth megzavart. 
-Értem, de ha ennyire fontos neked akkor mért nem vele mész a bálba? 
-Bonyolult! Meg az unokahúgom gyorsabb volt. Tudod Eli rossz lányokkal barátkozik, már ne vedd sértésnek, de Melissáról van szó.
-Na ne. Egész nap azon gondolkoztam, hogy honnan ismerős az a lány, mert mielőtt idejöttünk Ty-jal ott voltak náluk és mikor megláttalak a húgoddal nem tudtam hova tenni annyira hasonlít rátok.
-Még senki nem mondta, de azért köszönjük. - mosolyogtam halványan. 
-Amúgy semmi baj én sem kedvelem Mel-t néha. Annyira akaratos és hisztis ha nem az van amit ő akar. Emlékszem mikor a bátyjával kaja torta evő versenyt csináltunk 10. szülinapján. Annyit ennyit, hogy visszahánytuk az egészet. Tönkre téve a buliját. Vörös fejjel ordítozott velünk és leburított minket kölyök pezsgővel.
-Aranyos történet. 
-Az! - nevetett édesen. - Indulsz a bálkirálynő címért?
-Nem! Kizárt!
-Pedig én tuti rád szavaznék. Meg szerintem Zack is.
-Ő nem érdekel. Neked meg köszönöm, de nem veszek részt ilyenekben. - elkezdtek kiszállingózni a mozi teremből az emberek. Gondolom vége az öldöklésnek. Lassan Kiméket is megláttam.
-Úgy néztek ki mint akik három box menetet nyomtak volna le a film alatt. - Nate.
-Ja box menetet. - ismételte Gareth furcsa hangon. 
-Azt láttuk, hogy a filmet nem néztétek. Biztos vagyok benne, hogy miután kijöttünk sem csináltátok. - a hugicám elpirult. Nem győzöm megjegyezni, hogy annyira összeillenek. 
-Hát ő jaaaa.
-Nate te meg egy kardfogú tigrissel verekedtél?
-ŐŐ nem hanem a nővéred egy vadmacska. Grrrr. - elpirultam. Gareth csak húzogatta a szemöldökét és vigyorgott mint a tejbe tök.
-Kim szólj az uradnak, hogy nyugodjon le, mert tényleg agyon verem.
-Rendben. - lecsitította, majd vad csókcsatába kezdtek. Most mi nevettünk rajtuk. Annyi szenvedély, vágy és érzés keveredett a csókjukba és ezt mind látni lehetett. Nagyon szeretik egymást. Olyan romantikus a kapcsolatuk. 
-Jól van na menjetek szobára. - nyögtem ki nevetve.
-Nyugi cica, majd később. - leesett neki mit mondott – ne haragudj nem úgy értettem. Sajnálom.
-Őőő semmi baj. - felsóhajtottam. Már hozzá szoktam. 
-Mért baj ha úgy hívják? – halottam, hogy Nate halkan kérdezi Gareth-től, majd halkan válaszolt neki:
-Zack hívja úgy, de neki nem tetszik vagyis majdnem meghal érte csak nem vallja be magának sem.
-Hallottam! - mondtam idegesen.
-Ne haragudj, de ha ez az igazság. 
-Tudom, de nem érdekel egyenlőre Nate-tel megyek a bálba és kész.
-Óóóó grat haver. Figyeljetek, mi lenne ha elmennénk holnap a strandra vagy a szomszéd városba a vidámparkba? - mondta Gar.
-Nekünk jóó, majd szólunk a többieknek is.
-Nekem is, de mennem kéne már. Tudjátok megint éhen halok.
-Hűűűű már ennyi idő nekünk is mennünk kellene.
-Akkor hívjatok. Sziasztok. - mondta Nate és elköszönt három puszival. Mi is haza indultunk..