Fáradságra hivatkozva inkább felmentem a szobámba. Nem volt kedvem a családommal lenni. Furcsa, mert imádom őket, de ma valahogy nem. Magányra vágytam meg persze Zack-re ami fura volt mivel egyedül is akartam lenni. Mindegy soha nem értettem magamat. Félek ettől a dologtól nem merek bele vágni így viszont csak játszom vele, amit nem akarok. Úgy lesz a legjobb ha békén hagyjuk egymást. Különben is itt van Nate. Csodálatos kék szeme akár a napfényes tenger és az a szőke haj, olyan jól áll neki. Mégsem jó így. Vele sem játszhatom. Nem vagyok olyan mint Melissa Elmegyek vele a bálba, jól érezzük magunkat, barátok leszünk és ennyi.
Végre ágyba kerültem. Már félig aludtam amikor meghallottam azt az ismerős dallamot. Valamilyen oknál fogva beállítottam állandó csengőhangnak. Talán csak azért, hogy ne felejtsem el őt. Pedig ez a célom. Azt hiszem. Felvettem.
-Szia Alyss! Akkor áll még a holnap? - halottam meg Nate hangját.
-Hello. Mi? - mondtam
-Tudod angyalom a strandról beszélek.
-Jaaa. Persze. Felőlem mehetünk. Szólok a csajoknak. Te meg vadászd össze a többieket. - lassan formáltam a szavakat az álmosságtól.
-Te zombi lettél? - kérdezte röhögve.
-Nem mért?
-Hát mert olyan hangod van, mint akit most temettek el. Nem fogod meg enni az agyamat ugye? - halál komolyan mondta. Legalábbis a hangjából úgy véltem. Nem bírtam ki nevetés nélkül. Nagyon bolond a srác, de olyan imádni való. Pont ezt a hülyeséget szeretem benne, pedig csak ma ismertem meg.
-Éppen aludtam – mondtam majd én is komolyságra váltva hozzátettem – amúgy tudnod kell, hogy ami nincs azt különben sem tudja meg enni egy zombi sem akármilyen öreg is.
-Óóó ne haragudj, hogy felkeltettelek.
-Semmi gond. Végül is ki az az épeszű aki nyár közepén délután fél 6-kor akar aludni?
-Hééé várjjjj mit is mondtál az előbb?
-Még csak most esett le? - nevettem fel.
-Hát igen akkor tényleg nem véletlenül mondják rám. Nem te vagy az első aki mondja csak te vagy olyan szép, hogy elhiggyem.
-Ne mondj ilyeneket, mert elpirulok.
-És akkor paradicsom leszel – állapította meg – Akkor holnap felveszünk mindenkit reggel és csapunk egy hatalmas partit a strandon. Már csak kéne egy jó zenész. Úgy még jobb lenne a hangulat. - elmélkedett.
-Zack...azaz senki. - gondolkodás nélkül pottyant ki a név a számon.
-Az lett volna a következő kérdés, hogy ismersz e valakit aki tud játszani. Zombiból átmentél gondolat olvasóba? - csodálkozva mondta - Na mindegy majd még beszélünk. További jó éjszakát. Én azt hiszem csinálok egy kis kaját. Szia Alyssa. - lefagytam. Egy halk "szia szöszke"-t tudtam oda mondani. Tudtam, hogy nem kerül hetem egész nyáron Zack-ket, de reméltem, hogy nem mostanában fogunk találkozni. Hát mindegy ami megtörtént az megtörtént. Ezen már nem változtathatok. Lemondani meg nem akarom, mert megbántanék mindenkit.
Már nem voltam annyira fáradt. Újra megcsörrent a telefonom. Ismét felvettem.
-Amúgy az előbb elfelejtettem mondani, hogy további jóóó aaagy evést. - mondta szörnyes hangon.
-Ne csináld ezt, mert fájni fog a hasam a sok nevetéstől.
-Miiiittt? - folytatta.
-Ezt te fogyatékos. Na leteszem inkább menj enni, mert a végén éhen halsz.
-Óóó tényleg a kajám, hogy is felejthettem el – mondta normálisan, majd – Sziiiaaaa MUHAHAHA – szörnyezett tovább. Letettem, mert képes lett volna még folytatni. Gyorsan küldtem egy sms-t a lányoknak, hogy holnapra mi a terv. A Jons lányoktól azonnal kaptam választ. Remélem a többiek is megkapták. Korogni kezdett a hasam. Akaratlanul is felnevettem, mert egy hang bennem Nate-et utánozta és azt mondta "gyerünk egyél agyat". Lesétáltam a konyhához. Éreztem a frissen sült süti illatát. Hmm fincsi. Halkan mentem, de minek? Az égvilágon senki nincs itt rajtam kívül. Vagyis de! Kim és Gareth épp a konyhában fejezték be a mosogatást maguk után. Az ajtóhoz hajoltam, hogy ne vegyenek észre, de mindent lássak. Végeztek. Letették a törölgető rongyot és szorosan egymáshoz simultak. Hosszú ölelés volt. Gareth valamit súgott a húgomnak, amitől ő felnevetett. Hirtelen felkapta és a pultra tette. Ismerős jelenet. Gyengéden csókolta meg. Kim belenevetett, amitől a srácot kirázta a hideg.
-Ez a szitu pont olyan mint a Csitt, csitt-be.
-Mire gondolsz édes? - kérdezte, de meg sem várta a választ – ide? - lehelt csókot a nyakára – vagy ide? - nyomott puszit a szájára. Kim megint elmosolyodott.
-Honnan tudtad, hogy erre a részre gondolok?
-Tudod mióta elolvastad sokat beszélsz róla – kacsintott rá. Gondoltam, hagyom turbékolni a galambokat. Mivel hátra fele nem mehettem ki így az első ajtónát távoztam. Beszédet hallottam a kert felől. Itt is halkan mentem a ház oldalához közel. Szerencsére a saroknál van egy kisebb bokor. Nem túl sűrű pont kiláttam mögüle. Itt volt Melissa, Eloisee és barbiee két hű csatlósa is. Éppen Zack után csorgatták a nyálukat, aki a medencét takarította. Tegyük hozzá, hogy most megértem a lányokat, mivel amikor kimászott a vízből a cseppek golyóként gördültek le kockás hasán és a nap fényében gyémántként csillogtak. Haja viccesen állt, de még így is eszméletlenül jól nézett ki. Idegesíteni akartam a jelenlévő csajokat. Így hirtelen felindulásból oda rohantam a sráchoz. Egy pillanatra haboztam mikor mogyoró barna szemét rám emelte, majd a megszokott huncut mosoly is kiült az arcára. Elvetettem az ötletet, hogy megcsókolom. Jobbnak láttam, ha csak köszönök, mint egy barát. Hiszen azok vagyunk.
-Őőhmm. Szia. - zavarban voltam. Ilyenkor mindig mosolyognom kell. Érthetetlen szokás, de én így vezetem le a feszültséget.
-Szia cica. - kacsintott, majd szorosan a karjába zárt. Kezemmel megérintettem meztelen felsőtestét, pont a szívénél. Hihetetlen még mindig ugyanolyan gyorsan ver, mint az enyém, ha egymás közelében vagyunk. Fejemet bele fúrtam a vállába és hagytam, hogy öleljen a lányok szeme láttára.
-Hiányoztál – súgta oda. Nem tudtam válaszolni, mert drága barbiee közbe vágott. Pedig legszívesebben én is ugyan ezt mondtam volna neki.
-Na mi az az, már becézgetitek is egymást?
-Szia neked is Bar..akarom mondani Melissa, lányok.
-Melissa tudod nagyon jól, hogy köztem és Alyss között barátságnál nincs több. - éreztem fájdalmas pillantását magamon, de nem néztem oda.
-Igen – ennyit tudtam magamból kipréselni.
-Hát különben sem érdekelsz már amúgy meg úgy is El-lel mész a bálba. Gondolom ismét te leszel a bál hercege. - mutatott a vele szemben álló fiúra.
Nem tudom akarok e az lenni, attól függ ki lesz a hercegnőm. - mondta szomorkásan mégis mosolygott.
Biztos vagyok benne, hogy szépek lesztek akárki is áll, majd ott melletted. Kíváncsi vagyok melyik balfék visz el téged. - vetette pillantását rám. Hát ezt benézted Mel drága.
-Ha tudni akarod, te is ismered, tulajdonképpen nagyon is jól. Azt hiszem szőke, gyönyörű tenger kék szemekkel. Mintha azt mondta volna, hogy úgy hívják, hogy Nick.. ááá várj nem eszembe jutott.. határozottan Nate-nek hívják. - mosolyogtam édesen.
-Az ki van csukva, hogy az unokatesómmal menj. Nem engedem. Felejtsd el.
-Nincs kis csukva már mindent megbeszéltünk. - kacsintottam, majd nyomtam a tátott szájjal bámuló Zack arcára egy puszit – és ha most megbocsátasz. - elindultam arra ahonnan jöttem. A fámhoz tartottam. Szerencsére én és nagyapa tudtuk csak, hogy meglehet közelíteni máshonnan is nem csak az udvar felől. Hamar akartam oda érni. Futottam. Felmásztam a helyemre és reméltem, hogy nem jön utánam senki. Így is lett. Néztem az eget és a madarakat, akik még mindig gondtalanul röpködnek. Kis idő múlva lépteket hallottam. Kim és Zack volt...
2013. július 11., csütörtök
2013. június 28., péntek
29-30. fejezet
29. fejezet
Szebbnél szebb ruhák sorakoztak előttem. Volt kék, piros, sárga. Szerintem, ha nagyon akartam volna még szivárvány színűt is találtak volna nekem. Úgy döntöttem nem öltözök ki egy ilyen semmilyen alkalom miatt. Hiszen ez lesz az első bálom itt. Mivel mindig haza mentünk mielőtt kezdődtek volna a próbák, de idén más lesz, idén itt maradunk. Nem is értem mért. A világosabb és egyszerűbb ruhák felé vettem az irányt. Keresgélés közben ráakadtam olyan ruhákra amik tetszettek, de voltak olyanok is amiket életemben nem vennék fel. Például volt egy sárga félvállas habos babos csodának nem nevezhető valami. Ha felvette volna valaki úgy nézhetett ki benne az illető mint egy óriás Csőrike. Jobbnak tartottam inkább visszatenni ezt a ruhát a fogasra mielőtt valaki azt hinné, hogy azt felszeretném próbálni. Fél órával később a lányok felé indultam a kezemben két ruhával. Pontosan tudtam, hogy hol találom a kis csapatot. Ott ahol hagytam őket, a próbafülkéknél, csak a kupac mérete változott azóta. Szegény eladó arcán már szinte láttam a fájdalmat, hogy neki azt később mind vissza kell raknia. Akaratlanul is elmosolyodtam. Befelé menet egy halk "Sajnálom"-ot súgtam neki és együtt érzően mosolyogtam tovább. Ő visszamosolygott és azt mondta, hogy "Ez a dolgom". Emma lépett ki elém az egyik fülkéből. Csodálatosan nézett ki abban a fehér ruhában ami rajta volt. Szépen hozzásimult a testéhez, mégsem volt az igazi.
-Ez nem az én stílusom! - tehát ő is észrevette.
-Hát tény, hogy a másikban dögösebben néztél ki, mint ebben a vattacukorban. - dugta ki a fejét Doroti, mire Sophie is kilesett.
-Igaz. - tette hozzá.
-Te mit választottál Alyss? - kérdezték egyszerre, amin elkezdtek nevetni. Bolondok, itt ugrálnak mint a díszes majmok. Viccesek, de ezért szeretem őket. Megmutattam nekik a magammal hozott ruhákat.
-Nem tudom melyik legyen.
-Hát mire vársz? Vedd fel őket és hadd lássuk – tolt be Emma a mellette levő fülkébe. Felvettem az eslő ruhát, ami egy halvány kék spagetti pántos estélyi volt. Kiléptem.
-Nekem ez nem tetszik! - jelentettem ki unottan. Doroti akkor jött ki velem szemben. Egy vajszínű alapon lila és türkiz kék fodros, derékban bővülő, mélyen dekoltált, pánt nélküli ruhát viselt. Észveszejtően állt rajta. Mindenki csak bámulta, még Kris is aki éppen akkor érkezett. Letette a csomagjait, csak állt és bámulta. Felcsillantak a szemei, majd hirtelen magához húzta és szorosan megölelte. Izzott a levegő közöttük. Ujjongva tapsoltunk körülöttük. Elváltak egymástól. Doroti berántotta a fülkébe és elhúzta a függönyt. Ááá. Tudtam, hogy ezek megvannak egymásért őrülve. Nevetve visszamentünk próbálgatni. Így tettem én is. Felpróbáltam a másik ruhát és eldöntöttem, hogy azt választom. Visszaöltöztem. Mindenkinek sikerült választania. Kim egy földig érő bordó báli ruhát választott. Remekül kiemelte csodás alakját. A szoknya a csípőjénél bővült és lágyan hullt le a padlóig.
-Tiszta bálkirálynő. - mondtam mire elpirult. Még jobban passzolt a ruhához.
-Nem is, de azért szerintem sem olyan rossz. Ezt választom.
-Rendben.
-Emm te melyiket veszed meg? - tudakoltam a lánytól.
- Szerintem azt a kéket. - erre előkapott egy olyan dögös ruhát, hogy az már hihetetlen volt. Szintén pánt nélküli darab. A mell alatti rész húzott volt. Deréknál a szoknya fölé ugyan olyan színű tüll csíkok voltak varrva. A ruha a térdéig ért így remekül látszottak fantasztikus lábai.
-Hűű ha ezt felveszed lehet, hogy Will-lel a szertárban végzitek az éjszaka végére. - húzogattam a szemöldököm. Imádom, hogy majdnem mindenkit zavarba tudok hozni akár egy mondatommal vagy pillantásommal. Igen csak majdnem. Sajnos Zack már immunis rá. Bár nem mindenre, az érintésemre néha még kirázza a hideg. Jó többször mint néha, de akkor is. Fintorogva elmosolyodtam, majd elindultam fizetni.
-Te meg hova mész?
-Hát... megvásárolom a ruhát. -
-A-a addig nem míg nem láttuk rajtad mi is.
-De...
-Semmi de. Mars! Az nem elég ha te láttad magadon mi is meg akarjuk nézni.
-Igenis Anya! - nevettem Kimre.
Felvettem újra a vajszínű ruhát. Természetesen ez is pánt nélküli volt, mint a többieké. Derékban fodrok voltak rá varrva csipkés szegéllyel. Kiengedtem a hajam és az egészet a jobb vállamra tűrtem, majd kiléptem. Meg is torpantam. Zack ott állt az ajtóban, tátott szájjal és vágyakozó pillantással nézett engem. Fogva tartotta a tekintetem. Végül szégyenlősen lehajtottam a fejem, mert éreztem, hogy az arcom megszokott színe átvált halvány pirosba, majd paradicsom színűre. Kedvem lett volna odamenni és a nyakába ugorva mondani, hogy mindennél jobban szeretlek te gyökér. Ezen a képtelen ötleten elnevettem magam. Elég volt! Térj vissza!
-Mit akarsz itt? - kérdeztem halkan.
-Gyönyörű vagy. - jelentette ki huncutul. Ismerem ezt a kanos nézést.
-Nem kell dicsérgetni. Inkább menj innen! - láttam fájdalmas arcát. Már majdnem megsajnáltam, de erőt vettem magamon és visszamentem öltözni. Szerencsére mire végeztem nem volt sehol.
-Ez mire volt jó? - értetlenkedtek a lányok.
-Nem tudom. Olyan egyszerű lett volna a nyakába borulni és újra magamhoz ölelni, de valamiért mindig máshogy döntök. Ennyi. - fizettünk – amúgy Dorotiék?
-Elmentek már legalább egy órája. - mondta Sophie.
-Ááá értem. Olyan édesek és romantikusak.
-Várj..tudod a bátyám őrülten szerelmes beléd és képes lenne akármit feladni érted, de nem hiszem, hogy sokáig bírja még. Félek, hogy őrültséget fog csinálni.
-Ne haragudj Sophie azt, hogy baja essen én sem akarom, de nem tudom mért viselkedek így. Egyszerűen ezt hozza ki belőlem. Talán félek ettől a kapcsolattól és tudom, hogy ha nem próbálom meg soha nem fogom megtudni. Mondtátok már. Majd igyekszem jobb belátásra téríteni az agyamat és meglátjuk mi lesz velünk. Mi lenne ha elmennénk a cukrászdába? Még kísérőt is keresnem kell. - jutott az eszembe.
-Rendben. - dalolták egyszerre.
5 percre volt a hely ahova indultunk. Siettünk, mert már éhesek voltunk. Legalábbis én nagyon. Pontosan egy sütire van most szükségem. Kim már messziről kiszúrta szerelmét. Odarohant hozzá és hátulról megölelte. Szegény srác úgy megijedt.
-Igen szóval ijesztegetsz? Ezt még visszakapod szivi. - kacsintott, majd hosszú, forró, határozott mégis gyengéd csókot lehet az ajkára. Boldogság töltött el, hogy ilyen aranyosak együtt. Csak most vettem észre, hogy Gareth nincs egyedül. Két srác is volt vele. Valószínűleg az egyik Ty lehetett, mert azonnal Sophie körül legyeskedett. A másik...na őt nem ismerem. Szőke hajával és kék szemével akár az egyik híres angol fiú banda tagja is lehett volna.
-Ja bocsi. Csajok ő itt az unokatesóm, Nate. - mutatott a szöszire.
-Hello Alyssa vagyok. - integettem neki.Rám mosolygott. Vakító szemeivel akárkit letudott volna venni a lábairól. Tetszenek a szemei jegyeztem meg magamban. Miután mindenki bemutatkozott megszólalt a srác.
-Nem akarok senkit megzavarni, de nem ettem legalább két órája és éhen halok. - röhögött. Magába tömött négy habos sütit, majd kivirult arccal ült velem szemben, mellettem Kim, Nate jobbján pedig Gareth foglalt helyet. Ty-ék leléptek, Emmát meg Will hívta el valahová. Szóval négyen maradtunk.
-Te aztán tudsz enni.
-Á ez semmi egyszer megettem tíz hot-dogot és három sütit. - kacsintott.
-Hűha akkor te tudsz valamit. - meghajolt, mintha színpadon lenne, de beverte az asztalba a fejét. Elkapott a röhögő görcs. Nagyon vicces volt szegény, de ő is röhögött úgyhogy nagy baj nem keletkezhetett odabent.
-Figyi mi lenne ha elmennénk moziba? Mármint négyen. - fuldokoltam tovább a nevetéstől. Kész, hogy ez a bohóc miket nem tud csinálni. Már komolyan a földön fetrengtünk, mire végre tudtak válaszolni.
-Jó menjünk.
-Nekem is oké.
-Tőlem is mehetünk. - végre sikerült itt is fizetni, majd a mozi felé indultunk. Mondhatom nem volt eseménytelen a tíz perces séta...
30.fejezet
Ez a szerencsétlen majdnem bele esett a szökőkútba, mert állandóan hátra fele beszél. Bár nem esett bele a hárítás kicsit érdekesre sikeredett. Megragadta a kezemet a lendülettől elrántott a másik irányba. Szorosan magához szorított és elkezdett táncolni velem. Nem is értem hogy sikerült neki ez az alakítás, de összehozta. Kimék csak nevettek rajtunk, az emberek meg megtapsoltak minket.
-Bolond vagy.
-Nem! Csak szeretek szép lányokkal táncolni.
-Hát akkor nem értem velem mit csináltál?
-Alyss ugye tisztában vagy vele, hogy nagyon makacs vagy. - nevetett és átkarolta a vállamat, úgy mentünk végig a maradék úton.
-Mondták már. - úgy döntöttünk, hogy nem romantikus filmet nézünk meg hanem inkább egy horrort. Nem annyira lelkesedtem az ötletért, de hát a többség döntött. Kicsit féltem mivel moziba még nem nagyon néztem horrort és aggódtam, hogy mit vagy kit fogok ölelgetni a durva részeknél.
-Gyere már tesó, nem annyira félelmetes. Meg ott van Nate melletted ha valami baj van. - kacsintott rá a srácra.
- Hééé én nem félek!
-Persze, persze. - mondta Gareth aki nevetve kinyitotta nekünk az ajtót. Már majdnem oda mutattam neki a középső ujjamat, de aztán mégsem. Pedig kellett volna. Nagyon is. Na mindegy majd legközelebb bepótolom. Bementünk és leültünk. A terem közepe fele választottunk helyet. A kezdés előtt a srácok vettek rágcsát. Elkezdődött a film.
-Hééé arról nem volt szó, hogy 3 D-s.
-Most már nem tudsz vele mit csinálni. - nem láttam, de éreztem, hogy Gareth mosolyog.
-Ha majd újra látlak megígérem, hogy agyon verlek. Rendben? - viccelődtem.
-Szavad ne feledd!
-Kérem maradjanak csendben vagy hagyják el a vetítő termet! - világított a szemünkbe a biztonsági őr. Remek még nem megy negyed órája sem a film, de már kiakarnak rakni minket. Kim és Nate még mindig szakadnak rajtunk.
-Csendben leszünk, megígérjük. - mondtam neki. Elment. Nem érdekeltek tovább a többiek. Így elkezdtem nézni a filmet. Valami csajt elrabolt egy őrült csávó és bezárta egy szobába. Ennivalót és vizet is csak ritkán ad neki. Szegény lányt még a ruháitól is megfosztotta. Sőt összekötözte a kezét. Eddig nem annyira durva.
-ÁÁÁ! - sikítottam fel. Tévedtem. Most ment be az rabló a csajhoz és arra kényszerítette, hogy vágja le valamelyik testrészét azzal a feltétellel ha megteszi elengedi. Persze, hogy megcsinálta. Így megszabadult az egyik kéz fejétől. Viszont egy hirtelen mozdulattal oldalba rúgta a támadót és kiszaladt az ajtón. A hapsi meg utána. Próbált a lány elbújni. Sikertelenül mivel vérző kezével elárulta magát. Én itt már a mellettem ülő srác kezét teljesen összekarmolásztam. Újra megjelent a rabló egy baltával a kezében, amit elhajított és úgy nézett ki mintha pont engem talált volna fejbe. Itt úgy megijedtem, hogy Nate nyakába ugrottam és sírtam. Gondolom érezte, hogy nem fogom tovább nézni. Így megfogta a lábamat és felkapott. Szorosan öleltem magamhoz. Valamit motyogott Kiméknek, de ők nem figyeltek. Mással voltak elfoglalva. Jézusom ezek képesek ilyen film kellős közepén csókolózni. Végre kiértünk. Már csak a sikítozást hallottam. A fényen kissé megnyugodtam. Letett egy padra és elment, hogy hozzon nekem egy kis vizet. Hamar vissza ért.
-Köszönöm. - kortyoltam bele. Most vettem csak észre, hogy milyen lett a karja. - ez én voltam?
-Hát nem kicsit féltél. - nevetett.
-Nagyon sajnálom ígérem jóvá teszem valahogyan. - néztem rá bocsánatkérően.
-Hát igazából lenne egy kérdésem. Bár amilyen gyönyörű vagy kétlem, hogy igen lenne a válasz, de próba szerencse. - elpirultam és letöröltem az arcomról a maradék könnycseppet.
-Akkor ki vele. Lehet, hogy ugyanarra gondolunk. - újabb sikítás a teremből. Kirázott a hideg.
-Szóval. Remélem még nem késő, mert szerintem jól szórakoznánk. - szünetet tartott. Szerintem félt megkérdezni. Megelőztem.
-Nem még nincs kísérőm a bálra és szívesen mennék veled.
-Hűűűű te gondolat olvasó vagy? - kerekedtek el tenger kék szemei. Egy pillanatra elvesztem bennük, de eszembe jutottak azok a mogyoróbarna szemek amik még mindig rabul ejtenek. Zack. Még mindig hiányzik, de túl kell lépnem rajta. Bár.. nem.. vagy mégis. Igazuk van. Túl makacs vagyok. Mégsem bírok normálisan viselkedni ha a közelemben van. Nem értem magamat. A mellettem ülő srác még mindig engem nézett várva erre a képtelen kérdésre a válaszomat. Hihetetlen, hogy mekkora poén gyár. Igaz néha azért vannak gyengébb megnyilvánulásai, de most nem érdekes. Lényeg, hogy jól tudom vele érezni magam. Megböködött.
-Jaaa bocsii ne haragudj. Mit kérdeztél?
-Ennyire máson jár az eszed?
-Nem csak azok a barna szemek.. ajjj.. már megint.
-Kinek a barna szemei?- tudakolva mosolyogva.
-Zack.
-Szereted igaz?
-Nem tudom. Azt hiszem igen. Mégsem vagyok képes rendesen viselkedni vele és nem érdemel meg. Nálam jobbat érdemel. Sőt még azt sem tudja, hogy szeretem. Legalábbis remélem, hogy a bent üldögélő srác nem mondta el neki, mert akkor kétszer is agyon verem. - elmeséltem Nate-nek a tisztáson történt beszélgetést, amit Gareth megzavart.
-Értem, de ha ennyire fontos neked akkor mért nem vele mész a bálba?
-Bonyolult! Meg az unokahúgom gyorsabb volt. Tudod Eli rossz lányokkal barátkozik, már ne vedd sértésnek, de Melissáról van szó.
-Na ne. Egész nap azon gondolkoztam, hogy honnan ismerős az a lány, mert mielőtt idejöttünk Ty-jal ott voltak náluk és mikor megláttalak a húgoddal nem tudtam hova tenni annyira hasonlít rátok.
-Még senki nem mondta, de azért köszönjük. - mosolyogtam halványan.
-Amúgy semmi baj én sem kedvelem Mel-t néha. Annyira akaratos és hisztis ha nem az van amit ő akar. Emlékszem mikor a bátyjával kaja torta evő versenyt csináltunk 10. szülinapján. Annyit ennyit, hogy visszahánytuk az egészet. Tönkre téve a buliját. Vörös fejjel ordítozott velünk és leburított minket kölyök pezsgővel.
-Aranyos történet.
-Az! - nevetett édesen. - Indulsz a bálkirálynő címért?
-Nem! Kizárt!
-Pedig én tuti rád szavaznék. Meg szerintem Zack is.
-Ő nem érdekel. Neked meg köszönöm, de nem veszek részt ilyenekben. - elkezdtek kiszállingózni a mozi teremből az emberek. Gondolom vége az öldöklésnek. Lassan Kiméket is megláttam.
-Úgy néztek ki mint akik három box menetet nyomtak volna le a film alatt. - Nate.
-Ja box menetet. - ismételte Gareth furcsa hangon.
-Azt láttuk, hogy a filmet nem néztétek. Biztos vagyok benne, hogy miután kijöttünk sem csináltátok. - a hugicám elpirult. Nem győzöm megjegyezni, hogy annyira összeillenek.
-Hát ő jaaaa.
-Nate te meg egy kardfogú tigrissel verekedtél?
-ŐŐ nem hanem a nővéred egy vadmacska. Grrrr. - elpirultam. Gareth csak húzogatta a szemöldökét és vigyorgott mint a tejbe tök.
-Kim szólj az uradnak, hogy nyugodjon le, mert tényleg agyon verem.
-Rendben. - lecsitította, majd vad csókcsatába kezdtek. Most mi nevettünk rajtuk. Annyi szenvedély, vágy és érzés keveredett a csókjukba és ezt mind látni lehetett. Nagyon szeretik egymást. Olyan romantikus a kapcsolatuk.
-Jól van na menjetek szobára. - nyögtem ki nevetve.
-Nyugi cica, majd később. - leesett neki mit mondott – ne haragudj nem úgy értettem. Sajnálom.
-Őőő semmi baj. - felsóhajtottam. Már hozzá szoktam.
-Mért baj ha úgy hívják? – halottam, hogy Nate halkan kérdezi Gareth-től, majd halkan válaszolt neki:
-Zack hívja úgy, de neki nem tetszik vagyis majdnem meghal érte csak nem vallja be magának sem.
-Hallottam! - mondtam idegesen.
-Ne haragudj, de ha ez az igazság.
-Tudom, de nem érdekel egyenlőre Nate-tel megyek a bálba és kész.
-Óóóó grat haver. Figyeljetek, mi lenne ha elmennénk holnap a strandra vagy a szomszéd városba a vidámparkba? - mondta Gar.
-Nekünk jóó, majd szólunk a többieknek is.
-Nekem is, de mennem kéne már. Tudjátok megint éhen halok.
-Hűűűű már ennyi idő nekünk is mennünk kellene.
-Akkor hívjatok. Sziasztok. - mondta Nate és elköszönt három puszival. Mi is haza indultunk..
Szebbnél szebb ruhák sorakoztak előttem. Volt kék, piros, sárga. Szerintem, ha nagyon akartam volna még szivárvány színűt is találtak volna nekem. Úgy döntöttem nem öltözök ki egy ilyen semmilyen alkalom miatt. Hiszen ez lesz az első bálom itt. Mivel mindig haza mentünk mielőtt kezdődtek volna a próbák, de idén más lesz, idén itt maradunk. Nem is értem mért. A világosabb és egyszerűbb ruhák felé vettem az irányt. Keresgélés közben ráakadtam olyan ruhákra amik tetszettek, de voltak olyanok is amiket életemben nem vennék fel. Például volt egy sárga félvállas habos babos csodának nem nevezhető valami. Ha felvette volna valaki úgy nézhetett ki benne az illető mint egy óriás Csőrike. Jobbnak tartottam inkább visszatenni ezt a ruhát a fogasra mielőtt valaki azt hinné, hogy azt felszeretném próbálni. Fél órával később a lányok felé indultam a kezemben két ruhával. Pontosan tudtam, hogy hol találom a kis csapatot. Ott ahol hagytam őket, a próbafülkéknél, csak a kupac mérete változott azóta. Szegény eladó arcán már szinte láttam a fájdalmat, hogy neki azt később mind vissza kell raknia. Akaratlanul is elmosolyodtam. Befelé menet egy halk "Sajnálom"-ot súgtam neki és együtt érzően mosolyogtam tovább. Ő visszamosolygott és azt mondta, hogy "Ez a dolgom". Emma lépett ki elém az egyik fülkéből. Csodálatosan nézett ki abban a fehér ruhában ami rajta volt. Szépen hozzásimult a testéhez, mégsem volt az igazi.
-Ez nem az én stílusom! - tehát ő is észrevette.
-Hát tény, hogy a másikban dögösebben néztél ki, mint ebben a vattacukorban. - dugta ki a fejét Doroti, mire Sophie is kilesett.
-Igaz. - tette hozzá.
-Te mit választottál Alyss? - kérdezték egyszerre, amin elkezdtek nevetni. Bolondok, itt ugrálnak mint a díszes majmok. Viccesek, de ezért szeretem őket. Megmutattam nekik a magammal hozott ruhákat.
-Nem tudom melyik legyen.
-Hát mire vársz? Vedd fel őket és hadd lássuk – tolt be Emma a mellette levő fülkébe. Felvettem az eslő ruhát, ami egy halvány kék spagetti pántos estélyi volt. Kiléptem.
-Nekem ez nem tetszik! - jelentettem ki unottan. Doroti akkor jött ki velem szemben. Egy vajszínű alapon lila és türkiz kék fodros, derékban bővülő, mélyen dekoltált, pánt nélküli ruhát viselt. Észveszejtően állt rajta. Mindenki csak bámulta, még Kris is aki éppen akkor érkezett. Letette a csomagjait, csak állt és bámulta. Felcsillantak a szemei, majd hirtelen magához húzta és szorosan megölelte. Izzott a levegő közöttük. Ujjongva tapsoltunk körülöttük. Elváltak egymástól. Doroti berántotta a fülkébe és elhúzta a függönyt. Ááá. Tudtam, hogy ezek megvannak egymásért őrülve. Nevetve visszamentünk próbálgatni. Így tettem én is. Felpróbáltam a másik ruhát és eldöntöttem, hogy azt választom. Visszaöltöztem. Mindenkinek sikerült választania. Kim egy földig érő bordó báli ruhát választott. Remekül kiemelte csodás alakját. A szoknya a csípőjénél bővült és lágyan hullt le a padlóig.
-Tiszta bálkirálynő. - mondtam mire elpirult. Még jobban passzolt a ruhához.
-Nem is, de azért szerintem sem olyan rossz. Ezt választom.
-Rendben.
-Emm te melyiket veszed meg? - tudakoltam a lánytól.
- Szerintem azt a kéket. - erre előkapott egy olyan dögös ruhát, hogy az már hihetetlen volt. Szintén pánt nélküli darab. A mell alatti rész húzott volt. Deréknál a szoknya fölé ugyan olyan színű tüll csíkok voltak varrva. A ruha a térdéig ért így remekül látszottak fantasztikus lábai.
-Hűű ha ezt felveszed lehet, hogy Will-lel a szertárban végzitek az éjszaka végére. - húzogattam a szemöldököm. Imádom, hogy majdnem mindenkit zavarba tudok hozni akár egy mondatommal vagy pillantásommal. Igen csak majdnem. Sajnos Zack már immunis rá. Bár nem mindenre, az érintésemre néha még kirázza a hideg. Jó többször mint néha, de akkor is. Fintorogva elmosolyodtam, majd elindultam fizetni.
-Te meg hova mész?
-Hát... megvásárolom a ruhát. -
-A-a addig nem míg nem láttuk rajtad mi is.
-De...
-Semmi de. Mars! Az nem elég ha te láttad magadon mi is meg akarjuk nézni.
-Igenis Anya! - nevettem Kimre.
Felvettem újra a vajszínű ruhát. Természetesen ez is pánt nélküli volt, mint a többieké. Derékban fodrok voltak rá varrva csipkés szegéllyel. Kiengedtem a hajam és az egészet a jobb vállamra tűrtem, majd kiléptem. Meg is torpantam. Zack ott állt az ajtóban, tátott szájjal és vágyakozó pillantással nézett engem. Fogva tartotta a tekintetem. Végül szégyenlősen lehajtottam a fejem, mert éreztem, hogy az arcom megszokott színe átvált halvány pirosba, majd paradicsom színűre. Kedvem lett volna odamenni és a nyakába ugorva mondani, hogy mindennél jobban szeretlek te gyökér. Ezen a képtelen ötleten elnevettem magam. Elég volt! Térj vissza!
-Mit akarsz itt? - kérdeztem halkan.
-Gyönyörű vagy. - jelentette ki huncutul. Ismerem ezt a kanos nézést.
-Nem kell dicsérgetni. Inkább menj innen! - láttam fájdalmas arcát. Már majdnem megsajnáltam, de erőt vettem magamon és visszamentem öltözni. Szerencsére mire végeztem nem volt sehol.
-Ez mire volt jó? - értetlenkedtek a lányok.
-Nem tudom. Olyan egyszerű lett volna a nyakába borulni és újra magamhoz ölelni, de valamiért mindig máshogy döntök. Ennyi. - fizettünk – amúgy Dorotiék?
-Elmentek már legalább egy órája. - mondta Sophie.
-Ááá értem. Olyan édesek és romantikusak.
-Várj..tudod a bátyám őrülten szerelmes beléd és képes lenne akármit feladni érted, de nem hiszem, hogy sokáig bírja még. Félek, hogy őrültséget fog csinálni.
-Ne haragudj Sophie azt, hogy baja essen én sem akarom, de nem tudom mért viselkedek így. Egyszerűen ezt hozza ki belőlem. Talán félek ettől a kapcsolattól és tudom, hogy ha nem próbálom meg soha nem fogom megtudni. Mondtátok már. Majd igyekszem jobb belátásra téríteni az agyamat és meglátjuk mi lesz velünk. Mi lenne ha elmennénk a cukrászdába? Még kísérőt is keresnem kell. - jutott az eszembe.
-Rendben. - dalolták egyszerre.
5 percre volt a hely ahova indultunk. Siettünk, mert már éhesek voltunk. Legalábbis én nagyon. Pontosan egy sütire van most szükségem. Kim már messziről kiszúrta szerelmét. Odarohant hozzá és hátulról megölelte. Szegény srác úgy megijedt.
-Igen szóval ijesztegetsz? Ezt még visszakapod szivi. - kacsintott, majd hosszú, forró, határozott mégis gyengéd csókot lehet az ajkára. Boldogság töltött el, hogy ilyen aranyosak együtt. Csak most vettem észre, hogy Gareth nincs egyedül. Két srác is volt vele. Valószínűleg az egyik Ty lehetett, mert azonnal Sophie körül legyeskedett. A másik...na őt nem ismerem. Szőke hajával és kék szemével akár az egyik híres angol fiú banda tagja is lehett volna.
-Ja bocsi. Csajok ő itt az unokatesóm, Nate. - mutatott a szöszire.
-Hello Alyssa vagyok. - integettem neki.Rám mosolygott. Vakító szemeivel akárkit letudott volna venni a lábairól. Tetszenek a szemei jegyeztem meg magamban. Miután mindenki bemutatkozott megszólalt a srác.
-Nem akarok senkit megzavarni, de nem ettem legalább két órája és éhen halok. - röhögött. Magába tömött négy habos sütit, majd kivirult arccal ült velem szemben, mellettem Kim, Nate jobbján pedig Gareth foglalt helyet. Ty-ék leléptek, Emmát meg Will hívta el valahová. Szóval négyen maradtunk.
-Te aztán tudsz enni.
-Á ez semmi egyszer megettem tíz hot-dogot és három sütit. - kacsintott.
-Hűha akkor te tudsz valamit. - meghajolt, mintha színpadon lenne, de beverte az asztalba a fejét. Elkapott a röhögő görcs. Nagyon vicces volt szegény, de ő is röhögött úgyhogy nagy baj nem keletkezhetett odabent.
-Figyi mi lenne ha elmennénk moziba? Mármint négyen. - fuldokoltam tovább a nevetéstől. Kész, hogy ez a bohóc miket nem tud csinálni. Már komolyan a földön fetrengtünk, mire végre tudtak válaszolni.
-Jó menjünk.
-Nekem is oké.
-Tőlem is mehetünk. - végre sikerült itt is fizetni, majd a mozi felé indultunk. Mondhatom nem volt eseménytelen a tíz perces séta...
30.fejezet
Ez a szerencsétlen majdnem bele esett a szökőkútba, mert állandóan hátra fele beszél. Bár nem esett bele a hárítás kicsit érdekesre sikeredett. Megragadta a kezemet a lendülettől elrántott a másik irányba. Szorosan magához szorított és elkezdett táncolni velem. Nem is értem hogy sikerült neki ez az alakítás, de összehozta. Kimék csak nevettek rajtunk, az emberek meg megtapsoltak minket.
-Bolond vagy.
-Nem! Csak szeretek szép lányokkal táncolni.
-Hát akkor nem értem velem mit csináltál?
-Alyss ugye tisztában vagy vele, hogy nagyon makacs vagy. - nevetett és átkarolta a vállamat, úgy mentünk végig a maradék úton.
-Mondták már. - úgy döntöttünk, hogy nem romantikus filmet nézünk meg hanem inkább egy horrort. Nem annyira lelkesedtem az ötletért, de hát a többség döntött. Kicsit féltem mivel moziba még nem nagyon néztem horrort és aggódtam, hogy mit vagy kit fogok ölelgetni a durva részeknél.
-Gyere már tesó, nem annyira félelmetes. Meg ott van Nate melletted ha valami baj van. - kacsintott rá a srácra.
- Hééé én nem félek!
-Persze, persze. - mondta Gareth aki nevetve kinyitotta nekünk az ajtót. Már majdnem oda mutattam neki a középső ujjamat, de aztán mégsem. Pedig kellett volna. Nagyon is. Na mindegy majd legközelebb bepótolom. Bementünk és leültünk. A terem közepe fele választottunk helyet. A kezdés előtt a srácok vettek rágcsát. Elkezdődött a film.
-Hééé arról nem volt szó, hogy 3 D-s.
-Most már nem tudsz vele mit csinálni. - nem láttam, de éreztem, hogy Gareth mosolyog.
-Ha majd újra látlak megígérem, hogy agyon verlek. Rendben? - viccelődtem.
-Szavad ne feledd!
-Kérem maradjanak csendben vagy hagyják el a vetítő termet! - világított a szemünkbe a biztonsági őr. Remek még nem megy negyed órája sem a film, de már kiakarnak rakni minket. Kim és Nate még mindig szakadnak rajtunk.
-Csendben leszünk, megígérjük. - mondtam neki. Elment. Nem érdekeltek tovább a többiek. Így elkezdtem nézni a filmet. Valami csajt elrabolt egy őrült csávó és bezárta egy szobába. Ennivalót és vizet is csak ritkán ad neki. Szegény lányt még a ruháitól is megfosztotta. Sőt összekötözte a kezét. Eddig nem annyira durva.
-ÁÁÁ! - sikítottam fel. Tévedtem. Most ment be az rabló a csajhoz és arra kényszerítette, hogy vágja le valamelyik testrészét azzal a feltétellel ha megteszi elengedi. Persze, hogy megcsinálta. Így megszabadult az egyik kéz fejétől. Viszont egy hirtelen mozdulattal oldalba rúgta a támadót és kiszaladt az ajtón. A hapsi meg utána. Próbált a lány elbújni. Sikertelenül mivel vérző kezével elárulta magát. Én itt már a mellettem ülő srác kezét teljesen összekarmolásztam. Újra megjelent a rabló egy baltával a kezében, amit elhajított és úgy nézett ki mintha pont engem talált volna fejbe. Itt úgy megijedtem, hogy Nate nyakába ugrottam és sírtam. Gondolom érezte, hogy nem fogom tovább nézni. Így megfogta a lábamat és felkapott. Szorosan öleltem magamhoz. Valamit motyogott Kiméknek, de ők nem figyeltek. Mással voltak elfoglalva. Jézusom ezek képesek ilyen film kellős közepén csókolózni. Végre kiértünk. Már csak a sikítozást hallottam. A fényen kissé megnyugodtam. Letett egy padra és elment, hogy hozzon nekem egy kis vizet. Hamar vissza ért.
-Köszönöm. - kortyoltam bele. Most vettem csak észre, hogy milyen lett a karja. - ez én voltam?
-Hát nem kicsit féltél. - nevetett.
-Nagyon sajnálom ígérem jóvá teszem valahogyan. - néztem rá bocsánatkérően.
-Hát igazából lenne egy kérdésem. Bár amilyen gyönyörű vagy kétlem, hogy igen lenne a válasz, de próba szerencse. - elpirultam és letöröltem az arcomról a maradék könnycseppet.
-Akkor ki vele. Lehet, hogy ugyanarra gondolunk. - újabb sikítás a teremből. Kirázott a hideg.
-Szóval. Remélem még nem késő, mert szerintem jól szórakoznánk. - szünetet tartott. Szerintem félt megkérdezni. Megelőztem.
-Nem még nincs kísérőm a bálra és szívesen mennék veled.
-Hűűűű te gondolat olvasó vagy? - kerekedtek el tenger kék szemei. Egy pillanatra elvesztem bennük, de eszembe jutottak azok a mogyoróbarna szemek amik még mindig rabul ejtenek. Zack. Még mindig hiányzik, de túl kell lépnem rajta. Bár.. nem.. vagy mégis. Igazuk van. Túl makacs vagyok. Mégsem bírok normálisan viselkedni ha a közelemben van. Nem értem magamat. A mellettem ülő srác még mindig engem nézett várva erre a képtelen kérdésre a válaszomat. Hihetetlen, hogy mekkora poén gyár. Igaz néha azért vannak gyengébb megnyilvánulásai, de most nem érdekes. Lényeg, hogy jól tudom vele érezni magam. Megböködött.
-Jaaa bocsii ne haragudj. Mit kérdeztél?
-Ennyire máson jár az eszed?
-Nem csak azok a barna szemek.. ajjj.. már megint.
-Kinek a barna szemei?- tudakolva mosolyogva.
-Zack.
-Szereted igaz?
-Nem tudom. Azt hiszem igen. Mégsem vagyok képes rendesen viselkedni vele és nem érdemel meg. Nálam jobbat érdemel. Sőt még azt sem tudja, hogy szeretem. Legalábbis remélem, hogy a bent üldögélő srác nem mondta el neki, mert akkor kétszer is agyon verem. - elmeséltem Nate-nek a tisztáson történt beszélgetést, amit Gareth megzavart.
-Értem, de ha ennyire fontos neked akkor mért nem vele mész a bálba?
-Bonyolult! Meg az unokahúgom gyorsabb volt. Tudod Eli rossz lányokkal barátkozik, már ne vedd sértésnek, de Melissáról van szó.
-Na ne. Egész nap azon gondolkoztam, hogy honnan ismerős az a lány, mert mielőtt idejöttünk Ty-jal ott voltak náluk és mikor megláttalak a húgoddal nem tudtam hova tenni annyira hasonlít rátok.
-Még senki nem mondta, de azért köszönjük. - mosolyogtam halványan.
-Amúgy semmi baj én sem kedvelem Mel-t néha. Annyira akaratos és hisztis ha nem az van amit ő akar. Emlékszem mikor a bátyjával kaja torta evő versenyt csináltunk 10. szülinapján. Annyit ennyit, hogy visszahánytuk az egészet. Tönkre téve a buliját. Vörös fejjel ordítozott velünk és leburított minket kölyök pezsgővel.
-Aranyos történet.
-Az! - nevetett édesen. - Indulsz a bálkirálynő címért?
-Nem! Kizárt!
-Pedig én tuti rád szavaznék. Meg szerintem Zack is.
-Ő nem érdekel. Neked meg köszönöm, de nem veszek részt ilyenekben. - elkezdtek kiszállingózni a mozi teremből az emberek. Gondolom vége az öldöklésnek. Lassan Kiméket is megláttam.
-Úgy néztek ki mint akik három box menetet nyomtak volna le a film alatt. - Nate.
-Ja box menetet. - ismételte Gareth furcsa hangon.
-Azt láttuk, hogy a filmet nem néztétek. Biztos vagyok benne, hogy miután kijöttünk sem csináltátok. - a hugicám elpirult. Nem győzöm megjegyezni, hogy annyira összeillenek.
-Hát ő jaaaa.
-Nate te meg egy kardfogú tigrissel verekedtél?
-ŐŐ nem hanem a nővéred egy vadmacska. Grrrr. - elpirultam. Gareth csak húzogatta a szemöldökét és vigyorgott mint a tejbe tök.
-Kim szólj az uradnak, hogy nyugodjon le, mert tényleg agyon verem.
-Rendben. - lecsitította, majd vad csókcsatába kezdtek. Most mi nevettünk rajtuk. Annyi szenvedély, vágy és érzés keveredett a csókjukba és ezt mind látni lehetett. Nagyon szeretik egymást. Olyan romantikus a kapcsolatuk.
-Jól van na menjetek szobára. - nyögtem ki nevetve.
-Nyugi cica, majd később. - leesett neki mit mondott – ne haragudj nem úgy értettem. Sajnálom.
-Őőő semmi baj. - felsóhajtottam. Már hozzá szoktam.
-Mért baj ha úgy hívják? – halottam, hogy Nate halkan kérdezi Gareth-től, majd halkan válaszolt neki:
-Zack hívja úgy, de neki nem tetszik vagyis majdnem meghal érte csak nem vallja be magának sem.
-Hallottam! - mondtam idegesen.
-Ne haragudj, de ha ez az igazság.
-Tudom, de nem érdekel egyenlőre Nate-tel megyek a bálba és kész.
-Óóóó grat haver. Figyeljetek, mi lenne ha elmennénk holnap a strandra vagy a szomszéd városba a vidámparkba? - mondta Gar.
-Nekünk jóó, majd szólunk a többieknek is.
-Nekem is, de mennem kéne már. Tudjátok megint éhen halok.
-Hűűűű már ennyi idő nekünk is mennünk kellene.
-Akkor hívjatok. Sziasztok. - mondta Nate és elköszönt három puszival. Mi is haza indultunk..
2013. április 1., hétfő
28. fejezet
Itt a következő! Remélem tetszik :D A következőt 4 komi után teszem fel! Lájkoljatok, ajánljátok és iratkozzatok fel :D jó olvasást! :D ♥
Doroti kivirult arcát láttam meg. Olyan boldognak látszott. Szinte felrobbant az örömtől. Látványa boldogsággal töltött el és abba hagytam a sírást. Imádom, hogy ilyen. Majd Emmát is megláttam. Megálltak az ajtóban és furcsán néztek rám.
-Mi van?
-Hát nem láttam még majmot kisírt szemmel és vörös arccal nevetni. Ijesztő látvány. Mi történt megint? - nevetett visszagondolva a rengeteg veszekedésünkre. Leültünk a földre. Elmondtam nekik mindent. Már nem sírtam, annál erősebb lettem. Nem akartam erről beszélni így felhoztam a Krissel folytatott érdekes beszélgetésemet.
-Héé D. beszéltem a bátyámmal az éjjel. - rezzenéstelen arccal ült tovább és meredt rám. Emma oldalba bökött, hogy folytassam. - hát a lényeg az, hogy Sophie-ra úgy tekint mint a legjobb barátjára. Szerintem ez jó példa fiú-lány barátságra. - Doroti mosolygott, majd hamar elkomorodott.
-De..
-Várj... nincs vége. Szóval – kezdtem bele újra – elmondta, hogy neki más tetszik.
-ÉS? - kerekedett ki Emm szeme a kíváncsiságtól. Az jutott eszembe, hogy úgy néz ki mint egy hal. Biztos, hogy Atlantiszból jött. Akaratlanul is felkuncogtam ezen a buta elgondoláson. Elbambulhattam, mert most Doroti rázott meg.
-Na mond már! Ne hagyd, hogy megöregedjek idő előtt.
-Jó, jó, de ne akadj ki. - vettem le a kezét a vállamról.
-Tudtam – szomorodott el.
-Mit? Hiszen nem mondtam semmit.
-Nem én vagyok az.
-Honnan veszed?
-Hééé előbb hallgassuk végig Alyst. - mondta megnyugtatóan Emma.
-Igaz! - higgadt le.
-Azt nem árulta el, hogy ki az a személy. - mosolyogtam sajnálkozóan.
-Akkor nem tudhatjuk, hogy Doroti nem tetszik neki. Még az is lehet, hogy ő álmai nője csak fél bevallani. - világosított fel minket az idősebbik Jons kisasszony. Elgondolkodva hozzátette. - Hasonlítasz a bátyádra.
-Nem igaz! - csattantam fel. - de mért is?
-Mert mindketten féltek bevallani az érzéseiteket. Pedig látszik rajtad is, hogy majd megveszel..
-Ki ne mond a nevét..- Doroti jókor váltott témát, mert nem bírtam volna sokáig.
-Legalább tudom, hogy nem Sophie tetszik neki. Most, hogy mondjátok Melissa bátyjával láttam beszélgetni. Jól elvoltak és aranyosan néztek ki. Jajj hogy is hívják. Ááá megvan Ty-nak. Remélem ő nem olyan mint a húga. Amúgy köszönöm, hogy beszéltél Krissel. - öleltük meg egymást. Hirtelen támadt egy ötletem.
-Azt elfelejtettem mondani, hogy elfogja hívni a csajt a bálba.
-Ki?
-Kriss!
-Mi? Ha én leszek az nincs ruhám! - üvöltött Dori. - bár szerintem nem én vagy az ideálja.
-Butaság. Tulajdonképpen nekem sincs ruhám sőt egy kísérőt is kerítenem kell. - mondtam halkan.
-Akkor kapjuk össze magunkat. Úgy is ránk férnek a Kim és Alyssa féle divat tippek.
-Rendben Emm, de keressük meg a húgicámat. Biztos vagyok benne, hogy neki sincs egyetlen egy gönce sem amit felvehetne a bálra. - kirohantunk és körbe kiabáltuk a házat. Végül a szobájában találtunk rá.
-Kezdhettük volna itt is – nevettek mellettem.
-Mire ez a nagy felhajtás? Úgy néztek ki mint a kommandósok akik illegális bevándorlókat keresnek... Itt egy sincs - dugta el a takarója alá Mackó nevű plüssmaciját, amit a barátjától kapott ajándékba. Erre Jons-sék mégjobban elkezdtek nevetni velem együtt.
-Visszatérve nem jössz el velünk a plázába ruhát vásárolni a bálra?
-De, hiszen nekem is kell. Együtt meg még jobb lesz. - kacsintott. Lefutottunk egy kis anyagi támogatásért a szüleinkhez. Miután ez is megvolt, elgondolkodtunk, hogy fogunk bejutni a bevásárlóközpontba. Taxival nem akartunk menni, busszal meg még úgysem, mivel vezetni egyikünk sem tud így az utolsó lehetőség maradt. Kriss. Pont akkor lépett be a konyhába egy szál nadrágba. Doroti szeme majdnem kiakadt izmos felsőteste láttán. Gyorsan odafutottam a bátyám elé, hogy nehogy meglássa a srác és el ne ájuljon a barátnőm. Felettébb szórakoztató jelenet volt. Lebeszéltem mindent vele és utasítottam, hogy vegyen fel valami póló szerűséget. Hamar elkészült.
-Akkor indulás. - csaptam össze a tenyerem, majd kifelé vettük az irányt. Doroti kicsit habozott beszállni a kocsiba, mivel mi beültünk hátra így neki maradt az anyósülés. Bánatára. Rászánta magát és végül beült. Szégyenlősen rápillantott Krissre, aki széles vigyorral figyelte őt.
-Kkkhmmm. - köszörülte meg Kim a torkát kb 3 perc várakozás után. - Igazán nem akarom megzavarni ezt a romantikus vesszünk el egymás szemébe versenyt, de indulni kéne.
-Ő ja izé igen persze. - makogott az ideiglenes sofőrünk. Doroti kicsit elpirult ami szemmel láthatóan nem kicsit tetszett a mellette ülő srácnak. Van egy sejtésem, jegyeztem meg magamnak. Emlékeztettem magamat arra is, hogy szólnom kell Krissnek, hogy hívja el a csajt a bálra. Kis kitérőt tettünk a Jons rezidenciánál, hogy ők is kérhessenek elkölteni valót. Aztán már indultunk is tovább. Nem tartott sokáig és megláttuk a pláza hirdető oszlopát. A kocsiból kiszállva lágy nyári szellő fújdogálta a hajunkat. Kellemes idő, kár volt épületben tölteni ezt a napot, de jelenesetben muszáj volt. Célba vettük a boltokat, ahol jó cuccok vannak.
-Te mit csinálsz? - fordult Kim Krisshez.
-Szerinted én nem megyek a bálba?
-Hát oké csak kérdeztem, de ha már itt tartunk kivel és minek mész?
-Az titok – kacsintott, majd egy alig észrevehető pillantással Doroti felé nézett, majd vissza ránk - és megpályázom a hercegi címet. - húzta ki magát.
-Esélytelen. Azt a rangot Zack már 10 éves korában lefoglalta.. rémlik? .. Egy változik mindig... a hercegnője. - néztek rám mindannyian.
-Felejtsétek el! Inkább tegyünk ellene, hogy most ne ő nyerjen. - makacskodtam és elkezdtem befelé tolni a bátyámat egy férfi üzletbe. Szerencsére a lányok nem jöttek, így beszélhettem vele nyugodtan.
-Ő van egy javaslatom.
-Csakugyan húgicám és mi lenne az? - udvariaskodott egy kalapot a fejéről leemelve.
-Ugyan már te sem gondoltad komolyan, hogy illedemesebben nézel ki egy kalapban? Mindegy.. Hívd el a bálba a lányt aki tetszik. - nem céloztam rá, hogy Dorotit, mert még nem vagyok benne biztos. Izgalmasabbnak tartom, hogy még én sem tudom ki az.
-Terveztem, de nem tudom, hogy van e kísérője. - húzta a száját közben kivett néhány csinosabb öltönyt.
-Ha meg sem kérdezed soha nem tudod meg.
-Ez igaz.
-Ajjj mond már el, hogy ki az? - néztem rá boci szemekkel. Hozzá szoktam, hogy Zacknél bejön, de nála nem.
-Azt sajnos nem tehetem.
-Mért akkor megkelj, hogy ölj? - hülyéskedtem.
-Nem, hanem egyszerűen akkor elveszik a varázsa ennek a dolognak.Viszont menj ruhát választani, mert elkapkodják és akkor nem lehetsz tündöklő he..
-Fogd be! Előbb leszek öngyilkos, mint bál szépe vele.
-Azt akartam mondani, hogy hercegnő az oldalamon. Látom más fele jár az eszed. - elpirulhattam, mert jót nevetett rajtam.
-Ajj ezt még visszakapod. Különben is én nem lehetek melletted, ott a barátnőd fog majd állni. Boldogulsz?
-Ó remek. Persze menj csak. - nyomtam egy puszit az arcára és vissza kiabáltam, hogy ha végzett hívjon és találkozunk valahol. A csajokat hamar megtaláltam. Bele voltak merülve a szebbnél szebb ruhákba. Sorra próbálták őket. Már egy egész halom volt a fülkék előtt. Láttam, hogy idő közben Sophie is csatlakozott hozzájuk üdvözöltem és elmentem keresgélni..
Doroti kivirult arcát láttam meg. Olyan boldognak látszott. Szinte felrobbant az örömtől. Látványa boldogsággal töltött el és abba hagytam a sírást. Imádom, hogy ilyen. Majd Emmát is megláttam. Megálltak az ajtóban és furcsán néztek rám.
-Mi van?
-Hát nem láttam még majmot kisírt szemmel és vörös arccal nevetni. Ijesztő látvány. Mi történt megint? - nevetett visszagondolva a rengeteg veszekedésünkre. Leültünk a földre. Elmondtam nekik mindent. Már nem sírtam, annál erősebb lettem. Nem akartam erről beszélni így felhoztam a Krissel folytatott érdekes beszélgetésemet.
-Héé D. beszéltem a bátyámmal az éjjel. - rezzenéstelen arccal ült tovább és meredt rám. Emma oldalba bökött, hogy folytassam. - hát a lényeg az, hogy Sophie-ra úgy tekint mint a legjobb barátjára. Szerintem ez jó példa fiú-lány barátságra. - Doroti mosolygott, majd hamar elkomorodott.
-De..
-Várj... nincs vége. Szóval – kezdtem bele újra – elmondta, hogy neki más tetszik.
-ÉS? - kerekedett ki Emm szeme a kíváncsiságtól. Az jutott eszembe, hogy úgy néz ki mint egy hal. Biztos, hogy Atlantiszból jött. Akaratlanul is felkuncogtam ezen a buta elgondoláson. Elbambulhattam, mert most Doroti rázott meg.
-Na mond már! Ne hagyd, hogy megöregedjek idő előtt.
-Jó, jó, de ne akadj ki. - vettem le a kezét a vállamról.
-Tudtam – szomorodott el.
-Mit? Hiszen nem mondtam semmit.
-Nem én vagyok az.
-Honnan veszed?
-Hééé előbb hallgassuk végig Alyst. - mondta megnyugtatóan Emma.
-Igaz! - higgadt le.
-Azt nem árulta el, hogy ki az a személy. - mosolyogtam sajnálkozóan.
-Akkor nem tudhatjuk, hogy Doroti nem tetszik neki. Még az is lehet, hogy ő álmai nője csak fél bevallani. - világosított fel minket az idősebbik Jons kisasszony. Elgondolkodva hozzátette. - Hasonlítasz a bátyádra.
-Nem igaz! - csattantam fel. - de mért is?
-Mert mindketten féltek bevallani az érzéseiteket. Pedig látszik rajtad is, hogy majd megveszel..
-Ki ne mond a nevét..- Doroti jókor váltott témát, mert nem bírtam volna sokáig.
-Legalább tudom, hogy nem Sophie tetszik neki. Most, hogy mondjátok Melissa bátyjával láttam beszélgetni. Jól elvoltak és aranyosan néztek ki. Jajj hogy is hívják. Ááá megvan Ty-nak. Remélem ő nem olyan mint a húga. Amúgy köszönöm, hogy beszéltél Krissel. - öleltük meg egymást. Hirtelen támadt egy ötletem.
-Azt elfelejtettem mondani, hogy elfogja hívni a csajt a bálba.
-Ki?
-Kriss!
-Mi? Ha én leszek az nincs ruhám! - üvöltött Dori. - bár szerintem nem én vagy az ideálja.
-Butaság. Tulajdonképpen nekem sincs ruhám sőt egy kísérőt is kerítenem kell. - mondtam halkan.
-Akkor kapjuk össze magunkat. Úgy is ránk férnek a Kim és Alyssa féle divat tippek.
-Rendben Emm, de keressük meg a húgicámat. Biztos vagyok benne, hogy neki sincs egyetlen egy gönce sem amit felvehetne a bálra. - kirohantunk és körbe kiabáltuk a házat. Végül a szobájában találtunk rá.
-Kezdhettük volna itt is – nevettek mellettem.
-Mire ez a nagy felhajtás? Úgy néztek ki mint a kommandósok akik illegális bevándorlókat keresnek... Itt egy sincs - dugta el a takarója alá Mackó nevű plüssmaciját, amit a barátjától kapott ajándékba. Erre Jons-sék mégjobban elkezdtek nevetni velem együtt.
-Visszatérve nem jössz el velünk a plázába ruhát vásárolni a bálra?
-De, hiszen nekem is kell. Együtt meg még jobb lesz. - kacsintott. Lefutottunk egy kis anyagi támogatásért a szüleinkhez. Miután ez is megvolt, elgondolkodtunk, hogy fogunk bejutni a bevásárlóközpontba. Taxival nem akartunk menni, busszal meg még úgysem, mivel vezetni egyikünk sem tud így az utolsó lehetőség maradt. Kriss. Pont akkor lépett be a konyhába egy szál nadrágba. Doroti szeme majdnem kiakadt izmos felsőteste láttán. Gyorsan odafutottam a bátyám elé, hogy nehogy meglássa a srác és el ne ájuljon a barátnőm. Felettébb szórakoztató jelenet volt. Lebeszéltem mindent vele és utasítottam, hogy vegyen fel valami póló szerűséget. Hamar elkészült.
-Akkor indulás. - csaptam össze a tenyerem, majd kifelé vettük az irányt. Doroti kicsit habozott beszállni a kocsiba, mivel mi beültünk hátra így neki maradt az anyósülés. Bánatára. Rászánta magát és végül beült. Szégyenlősen rápillantott Krissre, aki széles vigyorral figyelte őt.
-Kkkhmmm. - köszörülte meg Kim a torkát kb 3 perc várakozás után. - Igazán nem akarom megzavarni ezt a romantikus vesszünk el egymás szemébe versenyt, de indulni kéne.
-Ő ja izé igen persze. - makogott az ideiglenes sofőrünk. Doroti kicsit elpirult ami szemmel láthatóan nem kicsit tetszett a mellette ülő srácnak. Van egy sejtésem, jegyeztem meg magamnak. Emlékeztettem magamat arra is, hogy szólnom kell Krissnek, hogy hívja el a csajt a bálra. Kis kitérőt tettünk a Jons rezidenciánál, hogy ők is kérhessenek elkölteni valót. Aztán már indultunk is tovább. Nem tartott sokáig és megláttuk a pláza hirdető oszlopát. A kocsiból kiszállva lágy nyári szellő fújdogálta a hajunkat. Kellemes idő, kár volt épületben tölteni ezt a napot, de jelenesetben muszáj volt. Célba vettük a boltokat, ahol jó cuccok vannak.
-Te mit csinálsz? - fordult Kim Krisshez.
-Szerinted én nem megyek a bálba?
-Hát oké csak kérdeztem, de ha már itt tartunk kivel és minek mész?
-Az titok – kacsintott, majd egy alig észrevehető pillantással Doroti felé nézett, majd vissza ránk - és megpályázom a hercegi címet. - húzta ki magát.
-Esélytelen. Azt a rangot Zack már 10 éves korában lefoglalta.. rémlik? .. Egy változik mindig... a hercegnője. - néztek rám mindannyian.
-Felejtsétek el! Inkább tegyünk ellene, hogy most ne ő nyerjen. - makacskodtam és elkezdtem befelé tolni a bátyámat egy férfi üzletbe. Szerencsére a lányok nem jöttek, így beszélhettem vele nyugodtan.
-Ő van egy javaslatom.
-Csakugyan húgicám és mi lenne az? - udvariaskodott egy kalapot a fejéről leemelve.
-Ugyan már te sem gondoltad komolyan, hogy illedemesebben nézel ki egy kalapban? Mindegy.. Hívd el a bálba a lányt aki tetszik. - nem céloztam rá, hogy Dorotit, mert még nem vagyok benne biztos. Izgalmasabbnak tartom, hogy még én sem tudom ki az.
-Terveztem, de nem tudom, hogy van e kísérője. - húzta a száját közben kivett néhány csinosabb öltönyt.
-Ha meg sem kérdezed soha nem tudod meg.
-Ez igaz.
-Ajjj mond már el, hogy ki az? - néztem rá boci szemekkel. Hozzá szoktam, hogy Zacknél bejön, de nála nem.
-Azt sajnos nem tehetem.
-Mért akkor megkelj, hogy ölj? - hülyéskedtem.
-Nem, hanem egyszerűen akkor elveszik a varázsa ennek a dolognak.Viszont menj ruhát választani, mert elkapkodják és akkor nem lehetsz tündöklő he..
-Fogd be! Előbb leszek öngyilkos, mint bál szépe vele.
-Azt akartam mondani, hogy hercegnő az oldalamon. Látom más fele jár az eszed. - elpirulhattam, mert jót nevetett rajtam.
-Ajj ezt még visszakapod. Különben is én nem lehetek melletted, ott a barátnőd fog majd állni. Boldogulsz?
-Ó remek. Persze menj csak. - nyomtam egy puszit az arcára és vissza kiabáltam, hogy ha végzett hívjon és találkozunk valahol. A csajokat hamar megtaláltam. Bele voltak merülve a szebbnél szebb ruhákba. Sorra próbálták őket. Már egy egész halom volt a fülkék előtt. Láttam, hogy idő közben Sophie is csatlakozott hozzájuk üdvözöltem és elmentem keresgélni..
2013. március 21., csütörtök
27. fejezet
Sziasztok! Itt a következő :) Kicsit rövid és unalmas de ez ilyen lett ;) A következő 4 komi után jön és várom a lájkolókat és a feliratkozókat is :D Na jó olvasást :D
Csak állt ott és mosolygott. Azzal a mosolyával, mintha semmi sem történt volna. Tartotta a slagot és a rózsám párját. Most már tisztán láttam a vízcseppeken át. Igen ő tette oda a virágot.
-Mégis mért locsolsz minket? - kérdeztem pár perccel késöbb még mindig a szemébe nézve.
-Már régóta kiakartam próbálni az esőben csókolózást.
-Ugye tudod, hogy ez nem számít esőnek?
-Technikailag mű eső és ez nekem tökéletesen megfelel.
-Nekem meg nem kellesz – hazudtam. Bármennyire fájt is kimondanom, de ki kellett.Azonnal lehervadt a megszokott, huncut mosoly a képéről.
-Mi a baj?
-Semmi – mondtam fáradtan.
-Cica ne csináld. Megint mit követtem el?
-Ne hívj így, mondtam már. - leeresztette a kezét és elzárta a locsolót. Csak nézett rám. Folytattam. - Nem kellett volna játszani velem. Hitegetni aztán faképnél hagyni. - már sírtam.
-Alyss miről beszélsz? Épp a bálra akartalak elhívni.
-Ja.. igen?. persze. Nem megyek... veled nem! Már van párom. - láttam, hogy nem bírja tovább, de azért mondtam a többit – vagy tudod mit? Választhatsz! Vagy Eloisee vagy én. Válaszd azt akit szeretsz és hagyd a másikat. Ne játssz vele. - abban a pillanatban oda futott Eli és megcsókolta a srácot, aki viszonozta. Legalábbis innen úgy tűnt. Nagyon úgy. Felsóhajtottam:
-Ahjjj én megmondtam. - elfutottam. Ellökte magától a lányt, de visszarántotta.
-Várj Alyssa... ez nem jelent semmit.
-Neked nem. - motyogtam és megkerültem a házat. Felmásztam a fámra és sírtam tovább. Pont hallottam amit beszélgettek miután elfutottam.
-Eli ne haragudj, de utána kell mennem. Ha bármi baja történik én azt nem élem túl. Kérlek engedj! - olyan édes, mindig aggódik értem. Ajjj nem engedhetem, hogy azokkal a csodálatos szemeivel elvarázsoljon, ahogy szokta és az a test. NEM! Megint ugyanaz fog történni. Átver.
-Egy feltétellel. - mondta az unokahúgom kacarászva és Zack kezét fogva.
-Mi az? - sürgette.
-Gyere el velem a bálba. - kicsit habozott, majd válaszolt. Nem akartam hallani, de tudtam a végeredményt, egy Igen-t. A hátamra fordultam, megpróbáltam kiverni a fejemből mindent. Egy dalt kezdtem dúdolni. A "Standing still"-t Roman Lob-tól. Olyan szép ez a szám. Annyira tetszik és a címe, valahogy mintha illene a helyzetemre. Én is csak arra vágytam, hogy mozdulatlan legyek a dolgok meg csak úgy történjenek anélkül, hogy én egy szót is szólnék vagy tennék valamit. Mindegy, hogy rossz vagy jó dolog történik e csak ne kelljen beleszólnom, mert akkor talán nem fáj. Dúdolgattam és gondolkoztam. Visszagondoltam az első csókra és pofonra. Akaratlanul is elmosolyodtam. Eszembe jutott mikor egyszer Kim, Gareth, Zack és én kinn maradtunk sötétedés után. Feküdtünk a fűben kört formálva. A fejünk össze ért és néztük az égen ragyogó csillagokat. Éppen azon estén furcsán rendeződtek, amit a fiúk egyszerre szúrtak ki. Sajnos Kimék lefoglalták a csillagok által kirajzolt szívet. Mondanom sem kell, hogy Zack-nek nem tetszett a dolog, de nem akarta elrontani a legjobb barátja örömét, így hagyta az egészet. Helyette inkább felsegített a földről. Nem értettem mire készül mikor megfordult előttem és ennyit mondott:
"-Parancsol hölgyem? - kattant az agyamban valami, huncutul elnevettem magam és felugrottam a hátára, majd válaszoltam:
-ÓÓÓ milyen kedves ma uram. - ő is felnevetett és elindult a fámhoz. Odaérve óvatosan lerakott és maga mellé húzott, majd elővett a zsebéből egy bicskát. Lassan egy rózsát kezdett rajzolni a törzsre. Felettébb jól sikerült.
-Te ezt gyakoroltad? - kérdeztem szórakozottan.
-Tudod csak erre van időm, hogy neked virágokat faragjak. - kacsintott.
-Valahogy sejtettem. - megakartam puszilni az arcát, de ravaszul elfordította a fejét és csók lett belőle. Gyengéden vállba ütöttem, mire ő felnevetett. Megérintettem a remekművét.
-Amúgy ezzel mi a szándékod?
-Hát mivel lefoglalták a szívemet az égen – húzott vissza maga mellé – gondoltam rajzolok ide egy rózsát, ami azt szimbolizálja, hogy mennyire szeretlek.
-Nem értem.
-Imádom, hogy ilyen értetlen vagy. - nyomott egy puszit a homlokomra. - Tudod, míg ez a rózsa el nem hervad szeretni foglak! - mélyen a szemébe néztem.
-ÓÓ szóval így értetted. Ez nekem nem elég, ezt tettekkel is bi... - megcsókolt. A rengeteg vágy és érzelem átáramlott a testembe. Bele túrtam a hajába és még közelebb húztam. Szinte a levegőnek sem maradt már hely közöttünk. Finoman eltolt magától és megkérdezte:
-Te mennyire szeretsz engem? - nem válaszoltam, megpusziltam és elrohantam egy mosoly kíséretében. Ő is mosolygott és utánam eredt."
Visszatértem a valóságba, mert az ajkaim a szenvedélytől bizseregni kezdtek. Mindennél jobban kívánták Zack-ket. Bocsi srácok nem adhatom meg nektek ezt az örömöt, bármennyire kívántam én is. Eldöntöttem nem vele megyek a bálba, majd keresek valakit. Mondjuk elmegyünk plázázni és ott meghívok valakit. Megszólalt egy ismerős dallam a telefonomon. Elkezdtem azt is dúdolgatni. Tudtam ki hív mivel csak nekem énekelte fel Zack ezt a dalt. Utána meg beállította magához csengőhangként, hogy egyből tudjam ha ő hív. Kinyomtam. Már fenn is termett mellettem. Szinte gondoltam. Rám nézett és elmosolyodott, majd újra komoly arcra váltott.
-Jól vagy?
-Ne aggódj tökéletesen.
-De hát sírsz és nem értem mi van megint. Mond el kérlek.
-Nem sírok. Már nem. Nem érdemelsz meg sem engem sem senkit, ha még ezt se tudod. Egyszer engem csókolgatsz aztán meg mást ölelgetsz. Ma meg visszacsókoltad az unokahúgomat. Szóval hagyj békén kérlek.
-Már komolyan nem értelek. Próbálok mindig a kedvedben járni, mert te jelented nekem a világot. Bár már nem tudom mit érzek. Kétségtelen, hogy mindennél jobban szeretlek, de nem tudom, hogy ez viszonzott e. - közelebb ült.
-Már döntöttem. Talán egyszer a sors azt akarta, hogy egy úton haladjunk. Valamiért mégis mindig szétválaszt minket. Én ezt nem bírom tovább. Melissa ráadásul ellenem formálja Eli-t is aki azzal árt nekem, hogy elveszi tőlem.. a.. semmit. Mindegy már neked is és nekem is van párunk. Jobb lesz elfelejteni ezt az ügyet. Ha meg tényleg összetartozunk az Úr úgyis kínál egy újabb lehetőséget.
-Alyss mit vesz el tőled?
-Semmit. Csak mondtam valamit. - hazudtam.
-Nem jól hazudsz, de legalább mondtál valamit. Különben is csak azért megyek mással, mert Eli csak így engedett el és mivel életem hölgye már foglalt ezért igent mondtam neki.- mosolyra húztam a számat, de azonnal el is tüntettem.
-Ja és akkor mért voltál vele valamelyik nap délután. Melissa felhívott és hallottalak, ahogy kergetőztök.
-Jajj szerelmem ne sírj. Elrohant a pólómmal és vissza akartam kapni. - mit keresett nála a pólója? Ez eltörte még jobban a mécsest. Pofon vágtam és leugrottam a fáról. Befutottam a házba ahol szembe találtam magam az egész családdal. Egy gyors semmi bajom-mat odaböktem nekik, majd felrohantam a szobámba. Kis idő múlva kopogásra lettem figyelmes..
Csak állt ott és mosolygott. Azzal a mosolyával, mintha semmi sem történt volna. Tartotta a slagot és a rózsám párját. Most már tisztán láttam a vízcseppeken át. Igen ő tette oda a virágot.
-Mégis mért locsolsz minket? - kérdeztem pár perccel késöbb még mindig a szemébe nézve.
-Már régóta kiakartam próbálni az esőben csókolózást.
-Ugye tudod, hogy ez nem számít esőnek?
-Technikailag mű eső és ez nekem tökéletesen megfelel.
-Nekem meg nem kellesz – hazudtam. Bármennyire fájt is kimondanom, de ki kellett.Azonnal lehervadt a megszokott, huncut mosoly a képéről.
-Mi a baj?
-Semmi – mondtam fáradtan.
-Cica ne csináld. Megint mit követtem el?
-Ne hívj így, mondtam már. - leeresztette a kezét és elzárta a locsolót. Csak nézett rám. Folytattam. - Nem kellett volna játszani velem. Hitegetni aztán faképnél hagyni. - már sírtam.
-Alyss miről beszélsz? Épp a bálra akartalak elhívni.
-Ja.. igen?. persze. Nem megyek... veled nem! Már van párom. - láttam, hogy nem bírja tovább, de azért mondtam a többit – vagy tudod mit? Választhatsz! Vagy Eloisee vagy én. Válaszd azt akit szeretsz és hagyd a másikat. Ne játssz vele. - abban a pillanatban oda futott Eli és megcsókolta a srácot, aki viszonozta. Legalábbis innen úgy tűnt. Nagyon úgy. Felsóhajtottam:
-Ahjjj én megmondtam. - elfutottam. Ellökte magától a lányt, de visszarántotta.
-Várj Alyssa... ez nem jelent semmit.
-Neked nem. - motyogtam és megkerültem a házat. Felmásztam a fámra és sírtam tovább. Pont hallottam amit beszélgettek miután elfutottam.
-Eli ne haragudj, de utána kell mennem. Ha bármi baja történik én azt nem élem túl. Kérlek engedj! - olyan édes, mindig aggódik értem. Ajjj nem engedhetem, hogy azokkal a csodálatos szemeivel elvarázsoljon, ahogy szokta és az a test. NEM! Megint ugyanaz fog történni. Átver.
-Egy feltétellel. - mondta az unokahúgom kacarászva és Zack kezét fogva.
-Mi az? - sürgette.
-Gyere el velem a bálba. - kicsit habozott, majd válaszolt. Nem akartam hallani, de tudtam a végeredményt, egy Igen-t. A hátamra fordultam, megpróbáltam kiverni a fejemből mindent. Egy dalt kezdtem dúdolni. A "Standing still"-t Roman Lob-tól. Olyan szép ez a szám. Annyira tetszik és a címe, valahogy mintha illene a helyzetemre. Én is csak arra vágytam, hogy mozdulatlan legyek a dolgok meg csak úgy történjenek anélkül, hogy én egy szót is szólnék vagy tennék valamit. Mindegy, hogy rossz vagy jó dolog történik e csak ne kelljen beleszólnom, mert akkor talán nem fáj. Dúdolgattam és gondolkoztam. Visszagondoltam az első csókra és pofonra. Akaratlanul is elmosolyodtam. Eszembe jutott mikor egyszer Kim, Gareth, Zack és én kinn maradtunk sötétedés után. Feküdtünk a fűben kört formálva. A fejünk össze ért és néztük az égen ragyogó csillagokat. Éppen azon estén furcsán rendeződtek, amit a fiúk egyszerre szúrtak ki. Sajnos Kimék lefoglalták a csillagok által kirajzolt szívet. Mondanom sem kell, hogy Zack-nek nem tetszett a dolog, de nem akarta elrontani a legjobb barátja örömét, így hagyta az egészet. Helyette inkább felsegített a földről. Nem értettem mire készül mikor megfordult előttem és ennyit mondott:
"-Parancsol hölgyem? - kattant az agyamban valami, huncutul elnevettem magam és felugrottam a hátára, majd válaszoltam:
-ÓÓÓ milyen kedves ma uram. - ő is felnevetett és elindult a fámhoz. Odaérve óvatosan lerakott és maga mellé húzott, majd elővett a zsebéből egy bicskát. Lassan egy rózsát kezdett rajzolni a törzsre. Felettébb jól sikerült.
-Te ezt gyakoroltad? - kérdeztem szórakozottan.
-Tudod csak erre van időm, hogy neked virágokat faragjak. - kacsintott.
-Valahogy sejtettem. - megakartam puszilni az arcát, de ravaszul elfordította a fejét és csók lett belőle. Gyengéden vállba ütöttem, mire ő felnevetett. Megérintettem a remekművét.
-Amúgy ezzel mi a szándékod?
-Hát mivel lefoglalták a szívemet az égen – húzott vissza maga mellé – gondoltam rajzolok ide egy rózsát, ami azt szimbolizálja, hogy mennyire szeretlek.
-Nem értem.
-Imádom, hogy ilyen értetlen vagy. - nyomott egy puszit a homlokomra. - Tudod, míg ez a rózsa el nem hervad szeretni foglak! - mélyen a szemébe néztem.
-ÓÓ szóval így értetted. Ez nekem nem elég, ezt tettekkel is bi... - megcsókolt. A rengeteg vágy és érzelem átáramlott a testembe. Bele túrtam a hajába és még közelebb húztam. Szinte a levegőnek sem maradt már hely közöttünk. Finoman eltolt magától és megkérdezte:
-Te mennyire szeretsz engem? - nem válaszoltam, megpusziltam és elrohantam egy mosoly kíséretében. Ő is mosolygott és utánam eredt."
Visszatértem a valóságba, mert az ajkaim a szenvedélytől bizseregni kezdtek. Mindennél jobban kívánták Zack-ket. Bocsi srácok nem adhatom meg nektek ezt az örömöt, bármennyire kívántam én is. Eldöntöttem nem vele megyek a bálba, majd keresek valakit. Mondjuk elmegyünk plázázni és ott meghívok valakit. Megszólalt egy ismerős dallam a telefonomon. Elkezdtem azt is dúdolgatni. Tudtam ki hív mivel csak nekem énekelte fel Zack ezt a dalt. Utána meg beállította magához csengőhangként, hogy egyből tudjam ha ő hív. Kinyomtam. Már fenn is termett mellettem. Szinte gondoltam. Rám nézett és elmosolyodott, majd újra komoly arcra váltott.
-Jól vagy?
-Ne aggódj tökéletesen.
-De hát sírsz és nem értem mi van megint. Mond el kérlek.
-Nem sírok. Már nem. Nem érdemelsz meg sem engem sem senkit, ha még ezt se tudod. Egyszer engem csókolgatsz aztán meg mást ölelgetsz. Ma meg visszacsókoltad az unokahúgomat. Szóval hagyj békén kérlek.
-Már komolyan nem értelek. Próbálok mindig a kedvedben járni, mert te jelented nekem a világot. Bár már nem tudom mit érzek. Kétségtelen, hogy mindennél jobban szeretlek, de nem tudom, hogy ez viszonzott e. - közelebb ült.
-Már döntöttem. Talán egyszer a sors azt akarta, hogy egy úton haladjunk. Valamiért mégis mindig szétválaszt minket. Én ezt nem bírom tovább. Melissa ráadásul ellenem formálja Eli-t is aki azzal árt nekem, hogy elveszi tőlem.. a.. semmit. Mindegy már neked is és nekem is van párunk. Jobb lesz elfelejteni ezt az ügyet. Ha meg tényleg összetartozunk az Úr úgyis kínál egy újabb lehetőséget.
-Alyss mit vesz el tőled?
-Semmit. Csak mondtam valamit. - hazudtam.
-Nem jól hazudsz, de legalább mondtál valamit. Különben is csak azért megyek mással, mert Eli csak így engedett el és mivel életem hölgye már foglalt ezért igent mondtam neki.- mosolyra húztam a számat, de azonnal el is tüntettem.
-Ja és akkor mért voltál vele valamelyik nap délután. Melissa felhívott és hallottalak, ahogy kergetőztök.
-Jajj szerelmem ne sírj. Elrohant a pólómmal és vissza akartam kapni. - mit keresett nála a pólója? Ez eltörte még jobban a mécsest. Pofon vágtam és leugrottam a fáról. Befutottam a házba ahol szembe találtam magam az egész családdal. Egy gyors semmi bajom-mat odaböktem nekik, majd felrohantam a szobámba. Kis idő múlva kopogásra lettem figyelmes..
2013. március 10., vasárnap
26. fejezet
Itt a következő rész :) remélem tetszik sajnos rövid és véleményem szerint nagyon uncsi lett :D a következő 3 komi után jön vagy pipálj alul a vélemény fülnél! :D ♥♥
Szerettem volna egyedül lenni. Kris még mindig várt. Felnéztem az arcára, de könnyeimtől nem láttam semmit. Tudtam, hogy mondanom kellene neki valamit. Egyetlen szó sem jött ki a torkomon. Megerőltettem magam és egy halk köszönömöt sikerült kinyögnöm, majd befutottam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Egy ideig szólongatott aztán megunta és elment innen. Befeküdtem az ágyamba, de Zack illata még mindig itt volt. Nem akartam érezni soha többet. Úgy éreztem elárult, mivel itt hitegetett, hogy szeret aztán a hátam mögött mást ölelget. Nem értem, hogy mért játszik velem. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom. Gyorsan megkerestem. Ismeretlen? Ki lehet az? Felvettem:
-Hello – szóltam bele. Halk nevetést halottam, ismerős, de nem tudom, honnan. - hahóóóóóó...
-Mi van most mért nem Zacky nyakán lógsz... ó várj már tudom, mert velünk van. Hahahaha – Melissa, tudtam. Az ütő is megállt bennem. Nem tudtam szólni. - na fáj az igazság, hogy csak átvert? Gondoltam! - nevetett ördögien. Erőt vettem magamon és megszólaltam.
-Te most komolyan azt hiszed, hogy érdekel? Nem szeretem a srácot és ő sem engem, barátok vagyunk... vagy már azok sem. Különben is ha ott lenne hallanom kéne a hangját vagy valami. Nem? - abban a pillanatban meghallottam a háttérben. Az unokatesómnak kiabált "Eli gyere már vissza légyszíves".
-Na én mondtam. - hencegett. Kinyomtam és visszadőltem az ágyra. Sírtam. Megint utáltam. Így nem megy. Nem tudok nélküle élni, de ezt sem bírom tovább. Jobb lesz, ha nem beszélek se Zackkel se az unokahúgommal.
-Alyss!
-Nem vagyok itt.
-Csakugyan? Most kivel beszélek?
-Akkor sem. - makacskodtam.
-Bánt valami kicsim?
-Nagyapa most nem akarok erről beszélni. Kérlek hagyj! - a könnyeim megint patakként hulltak a szememből. Nem szeretem ezt az érzést. Fáj az egyedül lét ugyanakkor nem bírnám ki senki társaságát jelen pillanatban.
-Rendben, hamarosan vacsora. Nagyi a kedvencedet készíti.
-Nem vagyok éhes.
-Ne bántsd meg. Csak miattatok csinálja. - mondta megnyugtató hangon. Kicsit segített, mint mindig.
-Ajj rendben, majd megyek! - kiabáltam ki.
-Később vissza jövök kincsem.
Lehuzatoltam az ágyneműt és kiraktam, az ablakhoz, hogy kiszellőzzön. Aztán csak feküdtem a puszta ágyon. Egyedül. Talán jobb ha örökre így maradok. Akkor nem bántok meg senkit és engem sem fognak. Akkor mindenki boldog lesz. Eloise nem sokára úgy is haza megy Párizsba a barátjához, így szabad lesz az út Melissának Zack-hez ők így boldogok lesznek. Kimék és Emmáék már így is elrepülnek tőle. Doroti és Kris... tényleg beszélnem kell a bátyámmal. Majd később döntöttem el gyorsan. Szóval ők is boldogok lesznek. Az én boldogságom meg most nem érdekes. A fontos, hogy a barátaim ja meg Ken és Barbie azok legyenek.
Valaki alszik itt mellettem. A szemem csukva tartom, de hallom a szuszogását. A teste melegét is érzem. Mégis fázom, mintha a szél is fújna pedig a szobámban vagyok. Ez az egy ami biztos. Szeretnék hozzá bújni akárki is legyen az. Már szabályosan ráz a hideg. Történt valami. Már nem hallom. Megijedtem, ha eltűnik mellőlem még jobban fázni fogok. Hirtelen kipattantak a szemeim és megfordultam. Nem volt itt senki. Azért volt hideg, mert nyitva maradt az ablakom. Biztosan elbóbiskoltam. Szörnyű érzés volt mikor tudatosult bennem, hogy nem alszik senki mellettem, hogy nem véd meg senki a hidegtől. Még mindig egyedül vagyok. Feltápászkodtam, hogy becsukjam az ablakot, azonban figyelmem megakadt egy vörös rózsán ami az ablak párkányomra volt helyezve. Nem tudom, hogy hogyan kerülhetett ide, biztos nem nőtt szárnya és repült az ablakomba csak úgy. Tippem volt, hogy ki tette ide, de arra a lehetőségre gondolni sem akartam. Most nem. Túl fájó rá gondolni. A csodálatos barna szemére amibe ha belenézek szinte elolvadok. A testére ami akár egy érintésemre felforrósodik, egy csókra a nyakán amitől megborzong, kirázza a hideg és a dalunkra amit csak a kettőnk szíve tud játszani. Letettem a rózsát az ágyamra és elmentem a fürdőbe megmosni az arcom. Segített, lemostam a szét sírt szemeimet és felfrissítettem az arcomat. Visszafeküdtem a rózsa mellé. Nem érdekel mi lesz vele és a gazdájával, de azért jobban érzem magam mióta itt van mellettem. Megpróbáltam vissza aludni. Nem ment. Eszembe jutott valami. Elmosolyodva futottam ki a folyosóra. A bátyám szobája felé vettem az irányt. Sejtettem, hogy alszik. Nem baj. Most fogok vele beszélni. Halkan becsuktam az ajtaját magam mögött. Oda futottam és ráugrottam. Szegény úgy megijedt, hogy mindketten leestünk az ágyról. Én dőltem a nevetéstől, ő már nem volt ilyen vidám.
-Örülök, hogy jó kedven van hugi. - mondta álmosan a szemét törölgetve.
-Nem vagyis látnod kéne a fejed. Olyan cuki vagy. Amúgy beszélni akarok veled. - közöltem még mindig nevetve, de egy kis komolyságot már csempésztem a hangomba.
-Nem is találhattál volna alkalmasabb időpontot a társalgásra, mint hajnali fél kettőt.
-Bocsi, de nem tudok aludni, egyedül lenni sem akarok és mondtam már, hogy mért jöttem.
-Tudod nem kéne együl lenned ha nem lennél ennyire makacs, de a te életed azt csinálsz vele amit akarsz. Rendben és miről szeretnél beszélni? - mondta és visszamászott az ágyra.
-Lányokról..
-Milyen lányokról? - csillantak fel a szemei.
-Bizonyos lányokról. Meg arról, hogy mi van köztetek Sophie-val?
-Semmi. Nagyon jó fej. Imádom. Szinte mindenben egyetértünk, nagy segítség volt mikor szakítottam. Olyan nekem mint egy legjobb barát. Csak nem fiú hanem egy lány változat. Érted?
-Értem.. olyan mint a legjobb barátod? - ismételtem meg.
-Igen. Tudod nekem..őő.. azt hiszem más tetszik... - mondta félénken. - de nem akarom, hogy gyorsan történjenek a dolgok és hamar egymásra unjunk, mint az előző kapcsolatomban.
-Ki az a lány?
-Ismered azt a mondást, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik és őszintén szólva nem néznél ki szépen 17 évesen ráncokkal hugicám.
-Olyan vagy. Én is elmondok mindig mindent.
-Valóban? Akkor mesélj a délutánodról.
-Hééé nézd már, de álmos lettem. Azt hiszem komoly alvásra van szükségem. Szia további jó éjszakát. - nyomtam egy puszit az arcára és kirohantam.
-Gondoltam. - halkan felnevetett. Úgy is megtudja előbb vagy utóbb ami történt szóval csak megspórolom magamnak az időt. Éhes voltam. Lementem a konyhába. Készítettem kaját, kerestem pokrócot és kiültem az udvarra. Néztem a csillagokat és csak voltam. Eldöntöttem, hogy így szeretnék élni. Gondtalanul és fájdalom mentesen. Célom az lesz az életben, hogy másokat boldoggá tegyek. Néha azért egy két cseppet lopok a boldogság kútjából, de nem sűrűn csak különleges alkalmakkor, különleges személyekkel. Addig gondolkoztam míg végül megláttam a nap első pislákoló fényét az égbolt alján. Figyeltem ahogy egyre feljebb és feljebb kúszik. Csodálatos volt.
Mi ez a nedvesség? Esik az eső vagy mi van? Nevetést halottam. Kinyitottam a szeme és Ő állt előttem egy slaggal a kezében amit egyenesen a fejünk fölé irányította. Fogott még valami vöröset is...azt hiszem.
Szerettem volna egyedül lenni. Kris még mindig várt. Felnéztem az arcára, de könnyeimtől nem láttam semmit. Tudtam, hogy mondanom kellene neki valamit. Egyetlen szó sem jött ki a torkomon. Megerőltettem magam és egy halk köszönömöt sikerült kinyögnöm, majd befutottam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Egy ideig szólongatott aztán megunta és elment innen. Befeküdtem az ágyamba, de Zack illata még mindig itt volt. Nem akartam érezni soha többet. Úgy éreztem elárult, mivel itt hitegetett, hogy szeret aztán a hátam mögött mást ölelget. Nem értem, hogy mért játszik velem. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom. Gyorsan megkerestem. Ismeretlen? Ki lehet az? Felvettem:
-Hello – szóltam bele. Halk nevetést halottam, ismerős, de nem tudom, honnan. - hahóóóóóó...
-Mi van most mért nem Zacky nyakán lógsz... ó várj már tudom, mert velünk van. Hahahaha – Melissa, tudtam. Az ütő is megállt bennem. Nem tudtam szólni. - na fáj az igazság, hogy csak átvert? Gondoltam! - nevetett ördögien. Erőt vettem magamon és megszólaltam.
-Te most komolyan azt hiszed, hogy érdekel? Nem szeretem a srácot és ő sem engem, barátok vagyunk... vagy már azok sem. Különben is ha ott lenne hallanom kéne a hangját vagy valami. Nem? - abban a pillanatban meghallottam a háttérben. Az unokatesómnak kiabált "Eli gyere már vissza légyszíves".
-Na én mondtam. - hencegett. Kinyomtam és visszadőltem az ágyra. Sírtam. Megint utáltam. Így nem megy. Nem tudok nélküle élni, de ezt sem bírom tovább. Jobb lesz, ha nem beszélek se Zackkel se az unokahúgommal.
-Alyss!
-Nem vagyok itt.
-Csakugyan? Most kivel beszélek?
-Akkor sem. - makacskodtam.
-Bánt valami kicsim?
-Nagyapa most nem akarok erről beszélni. Kérlek hagyj! - a könnyeim megint patakként hulltak a szememből. Nem szeretem ezt az érzést. Fáj az egyedül lét ugyanakkor nem bírnám ki senki társaságát jelen pillanatban.
-Rendben, hamarosan vacsora. Nagyi a kedvencedet készíti.
-Nem vagyok éhes.
-Ne bántsd meg. Csak miattatok csinálja. - mondta megnyugtató hangon. Kicsit segített, mint mindig.
-Ajj rendben, majd megyek! - kiabáltam ki.
-Később vissza jövök kincsem.
Lehuzatoltam az ágyneműt és kiraktam, az ablakhoz, hogy kiszellőzzön. Aztán csak feküdtem a puszta ágyon. Egyedül. Talán jobb ha örökre így maradok. Akkor nem bántok meg senkit és engem sem fognak. Akkor mindenki boldog lesz. Eloise nem sokára úgy is haza megy Párizsba a barátjához, így szabad lesz az út Melissának Zack-hez ők így boldogok lesznek. Kimék és Emmáék már így is elrepülnek tőle. Doroti és Kris... tényleg beszélnem kell a bátyámmal. Majd később döntöttem el gyorsan. Szóval ők is boldogok lesznek. Az én boldogságom meg most nem érdekes. A fontos, hogy a barátaim ja meg Ken és Barbie azok legyenek.
Valaki alszik itt mellettem. A szemem csukva tartom, de hallom a szuszogását. A teste melegét is érzem. Mégis fázom, mintha a szél is fújna pedig a szobámban vagyok. Ez az egy ami biztos. Szeretnék hozzá bújni akárki is legyen az. Már szabályosan ráz a hideg. Történt valami. Már nem hallom. Megijedtem, ha eltűnik mellőlem még jobban fázni fogok. Hirtelen kipattantak a szemeim és megfordultam. Nem volt itt senki. Azért volt hideg, mert nyitva maradt az ablakom. Biztosan elbóbiskoltam. Szörnyű érzés volt mikor tudatosult bennem, hogy nem alszik senki mellettem, hogy nem véd meg senki a hidegtől. Még mindig egyedül vagyok. Feltápászkodtam, hogy becsukjam az ablakot, azonban figyelmem megakadt egy vörös rózsán ami az ablak párkányomra volt helyezve. Nem tudom, hogy hogyan kerülhetett ide, biztos nem nőtt szárnya és repült az ablakomba csak úgy. Tippem volt, hogy ki tette ide, de arra a lehetőségre gondolni sem akartam. Most nem. Túl fájó rá gondolni. A csodálatos barna szemére amibe ha belenézek szinte elolvadok. A testére ami akár egy érintésemre felforrósodik, egy csókra a nyakán amitől megborzong, kirázza a hideg és a dalunkra amit csak a kettőnk szíve tud játszani. Letettem a rózsát az ágyamra és elmentem a fürdőbe megmosni az arcom. Segített, lemostam a szét sírt szemeimet és felfrissítettem az arcomat. Visszafeküdtem a rózsa mellé. Nem érdekel mi lesz vele és a gazdájával, de azért jobban érzem magam mióta itt van mellettem. Megpróbáltam vissza aludni. Nem ment. Eszembe jutott valami. Elmosolyodva futottam ki a folyosóra. A bátyám szobája felé vettem az irányt. Sejtettem, hogy alszik. Nem baj. Most fogok vele beszélni. Halkan becsuktam az ajtaját magam mögött. Oda futottam és ráugrottam. Szegény úgy megijedt, hogy mindketten leestünk az ágyról. Én dőltem a nevetéstől, ő már nem volt ilyen vidám.
-Örülök, hogy jó kedven van hugi. - mondta álmosan a szemét törölgetve.
-Nem vagyis látnod kéne a fejed. Olyan cuki vagy. Amúgy beszélni akarok veled. - közöltem még mindig nevetve, de egy kis komolyságot már csempésztem a hangomba.
-Nem is találhattál volna alkalmasabb időpontot a társalgásra, mint hajnali fél kettőt.
-Bocsi, de nem tudok aludni, egyedül lenni sem akarok és mondtam már, hogy mért jöttem.
-Tudod nem kéne együl lenned ha nem lennél ennyire makacs, de a te életed azt csinálsz vele amit akarsz. Rendben és miről szeretnél beszélni? - mondta és visszamászott az ágyra.
-Lányokról..
-Milyen lányokról? - csillantak fel a szemei.
-Bizonyos lányokról. Meg arról, hogy mi van köztetek Sophie-val?
-Semmi. Nagyon jó fej. Imádom. Szinte mindenben egyetértünk, nagy segítség volt mikor szakítottam. Olyan nekem mint egy legjobb barát. Csak nem fiú hanem egy lány változat. Érted?
-Értem.. olyan mint a legjobb barátod? - ismételtem meg.
-Igen. Tudod nekem..őő.. azt hiszem más tetszik... - mondta félénken. - de nem akarom, hogy gyorsan történjenek a dolgok és hamar egymásra unjunk, mint az előző kapcsolatomban.
-Ki az a lány?
-Ismered azt a mondást, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik és őszintén szólva nem néznél ki szépen 17 évesen ráncokkal hugicám.
-Olyan vagy. Én is elmondok mindig mindent.
-Valóban? Akkor mesélj a délutánodról.
-Hééé nézd már, de álmos lettem. Azt hiszem komoly alvásra van szükségem. Szia további jó éjszakát. - nyomtam egy puszit az arcára és kirohantam.
-Gondoltam. - halkan felnevetett. Úgy is megtudja előbb vagy utóbb ami történt szóval csak megspórolom magamnak az időt. Éhes voltam. Lementem a konyhába. Készítettem kaját, kerestem pokrócot és kiültem az udvarra. Néztem a csillagokat és csak voltam. Eldöntöttem, hogy így szeretnék élni. Gondtalanul és fájdalom mentesen. Célom az lesz az életben, hogy másokat boldoggá tegyek. Néha azért egy két cseppet lopok a boldogság kútjából, de nem sűrűn csak különleges alkalmakkor, különleges személyekkel. Addig gondolkoztam míg végül megláttam a nap első pislákoló fényét az égbolt alján. Figyeltem ahogy egyre feljebb és feljebb kúszik. Csodálatos volt.
Mi ez a nedvesség? Esik az eső vagy mi van? Nevetést halottam. Kinyitottam a szeme és Ő állt előttem egy slaggal a kezében amit egyenesen a fejünk fölé irányította. Fogott még valami vöröset is...azt hiszem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)