26. fejezet

Itt a következő rész :) remélem tetszik sajnos rövid és véleményem szerint nagyon uncsi lett :D a következő 3 komi után jön vagy pipálj alul a vélemény fülnél! :D ♥♥

Szerettem volna egyedül lenni. Kris még mindig várt. Felnéztem az arcára, de könnyeimtől nem láttam semmit. Tudtam, hogy mondanom kellene neki valamit. Egyetlen szó sem jött ki a torkomon. Megerőltettem magam és egy halk köszönömöt sikerült kinyögnöm, majd befutottam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Egy ideig szólongatott aztán megunta és elment innen. Befeküdtem az ágyamba, de Zack illata még mindig itt volt. Nem akartam érezni soha többet. Úgy éreztem elárult, mivel itt hitegetett, hogy szeret aztán a hátam mögött mást ölelget. Nem értem, hogy mért játszik velem. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom. Gyorsan megkerestem. Ismeretlen? Ki lehet az? Felvettem:
-Hello – szóltam bele. Halk nevetést halottam, ismerős, de nem tudom, honnan. - hahóóóóóó...
-Mi van most mért nem Zacky nyakán lógsz... ó várj már tudom, mert velünk van. Hahahaha – Melissa, tudtam. Az ütő is megállt bennem. Nem tudtam szólni. - na fáj az igazság, hogy csak átvert? Gondoltam! - nevetett ördögien. Erőt vettem magamon és megszólaltam.
-Te most komolyan azt hiszed, hogy érdekel? Nem szeretem a srácot és ő sem engem, barátok vagyunk... vagy már azok sem. Különben is ha ott lenne hallanom kéne a hangját vagy valami. Nem? - abban a pillanatban meghallottam a háttérben. Az unokatesómnak kiabált "Eli gyere már vissza légyszíves".
-Na én mondtam. - hencegett. Kinyomtam és visszadőltem az ágyra. Sírtam. Megint utáltam. Így nem megy. Nem tudok nélküle élni, de ezt sem bírom tovább. Jobb lesz, ha nem beszélek se Zackkel se az unokahúgommal.
-Alyss!
-Nem vagyok itt.
-Csakugyan? Most kivel beszélek?
-Akkor sem. - makacskodtam.
-Bánt valami kicsim?
-Nagyapa most nem akarok erről beszélni. Kérlek hagyj! - a könnyeim megint patakként hulltak a szememből. Nem szeretem ezt az érzést. Fáj az egyedül lét ugyanakkor nem bírnám ki senki társaságát jelen pillanatban.
-Rendben, hamarosan vacsora. Nagyi a kedvencedet készíti.
-Nem vagyok éhes.
-Ne bántsd meg. Csak miattatok csinálja. - mondta megnyugtató hangon. Kicsit segített, mint mindig. 
-Ajj rendben, majd megyek! - kiabáltam ki.
-Később vissza jövök kincsem.
Lehuzatoltam az ágyneműt és kiraktam, az ablakhoz, hogy kiszellőzzön. Aztán csak feküdtem a puszta ágyon. Egyedül. Talán jobb ha örökre így maradok. Akkor nem bántok meg senkit és engem sem fognak. Akkor mindenki boldog lesz. Eloise nem sokára úgy is haza megy Párizsba a barátjához, így szabad lesz az út Melissának Zack-hez ők így boldogok lesznek. Kimék és Emmáék már így is elrepülnek tőle. Doroti és Kris... tényleg beszélnem kell a bátyámmal. Majd később döntöttem el gyorsan. Szóval ők is boldogok lesznek. Az én boldogságom meg most nem érdekes. A fontos, hogy a barátaim ja meg Ken és Barbie azok legyenek. 

Valaki alszik itt mellettem. A szemem csukva tartom, de hallom a szuszogását. A teste melegét is érzem. Mégis fázom, mintha a szél is fújna pedig a szobámban vagyok. Ez az egy ami biztos. Szeretnék hozzá bújni akárki is legyen az. Már szabályosan ráz a hideg. Történt valami. Már nem hallom. Megijedtem, ha eltűnik mellőlem még jobban fázni fogok. Hirtelen kipattantak a szemeim és megfordultam. Nem volt itt senki. Azért volt hideg, mert nyitva maradt az ablakom. Biztosan elbóbiskoltam. Szörnyű érzés volt mikor tudatosult bennem, hogy nem alszik senki mellettem, hogy nem véd meg senki a hidegtől. Még mindig egyedül vagyok. Feltápászkodtam, hogy becsukjam az ablakot, azonban figyelmem megakadt egy vörös rózsán ami az ablak párkányomra volt helyezve. Nem tudom, hogy hogyan kerülhetett ide, biztos nem nőtt szárnya és repült az ablakomba csak úgy. Tippem volt, hogy ki tette ide, de arra a lehetőségre gondolni sem akartam. Most nem. Túl fájó rá gondolni. A csodálatos barna szemére amibe ha belenézek szinte elolvadok. A testére ami akár egy érintésemre felforrósodik, egy csókra a nyakán amitől megborzong, kirázza a hideg és a dalunkra amit csak a kettőnk szíve tud játszani. Letettem a rózsát az ágyamra és elmentem a fürdőbe megmosni az arcom. Segített, lemostam a szét sírt szemeimet és felfrissítettem az arcomat. Visszafeküdtem a rózsa mellé. Nem érdekel mi lesz vele és a gazdájával, de azért jobban érzem magam mióta itt van mellettem. Megpróbáltam vissza aludni. Nem ment. Eszembe jutott valami. Elmosolyodva futottam ki a folyosóra. A bátyám szobája felé vettem az irányt. Sejtettem, hogy alszik. Nem baj. Most fogok vele beszélni. Halkan becsuktam az ajtaját magam mögött. Oda futottam és ráugrottam. Szegény úgy megijedt, hogy mindketten leestünk az ágyról. Én dőltem a nevetéstől, ő már nem volt ilyen vidám. 
-Örülök, hogy jó kedven van hugi. - mondta álmosan a szemét törölgetve.
-Nem vagyis látnod kéne a fejed. Olyan cuki vagy. Amúgy beszélni akarok veled. - közöltem még mindig nevetve, de egy kis komolyságot már csempésztem a hangomba.
-Nem is találhattál volna alkalmasabb időpontot a társalgásra, mint hajnali fél kettőt.
-Bocsi, de nem tudok aludni, egyedül lenni sem akarok és mondtam már, hogy mért jöttem.
-Tudod nem kéne együl lenned ha nem lennél ennyire makacs, de a te életed azt csinálsz vele amit akarsz. Rendben és miről szeretnél beszélni? - mondta és visszamászott az ágyra.
-Lányokról..
-Milyen lányokról? - csillantak fel a szemei.
-Bizonyos lányokról. Meg arról, hogy mi van köztetek Sophie-val?
-Semmi. Nagyon jó fej. Imádom. Szinte mindenben egyetértünk, nagy segítség volt mikor szakítottam. Olyan nekem mint egy legjobb barát. Csak nem fiú hanem egy lány változat. Érted?
-Értem.. olyan mint a legjobb barátod? - ismételtem meg.
-Igen. Tudod nekem..őő.. azt hiszem más tetszik... - mondta félénken. - de nem akarom, hogy gyorsan történjenek a dolgok és hamar egymásra unjunk, mint az előző kapcsolatomban.
-Ki az a lány?
-Ismered azt a mondást, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik és őszintén szólva nem néznél ki szépen 17 évesen ráncokkal hugicám.
-Olyan vagy. Én is elmondok mindig mindent.
-Valóban? Akkor mesélj a délutánodról.
-Hééé nézd már, de álmos lettem. Azt hiszem komoly alvásra van szükségem. Szia további jó éjszakát. - nyomtam egy puszit az arcára és kirohantam. 
-Gondoltam. - halkan felnevetett. Úgy is megtudja előbb vagy utóbb ami történt szóval csak megspórolom magamnak az időt. Éhes voltam. Lementem a konyhába. Készítettem kaját, kerestem pokrócot és kiültem az udvarra. Néztem a csillagokat és csak voltam. Eldöntöttem, hogy így szeretnék élni. Gondtalanul és fájdalom mentesen. Célom az lesz az életben, hogy másokat boldoggá tegyek. Néha azért egy két cseppet lopok a boldogság kútjából, de nem sűrűn csak különleges alkalmakkor, különleges személyekkel. Addig gondolkoztam míg végül megláttam a nap első pislákoló fényét az égbolt alján. Figyeltem ahogy egyre feljebb és feljebb kúszik. Csodálatos volt.
Mi ez a nedvesség? Esik az eső vagy mi van? Nevetést halottam. Kinyitottam a szeme és Ő állt előttem egy slaggal a kezében amit egyenesen a fejünk fölé irányította. Fogott még valami vöröset is...azt hiszem.