25. fejezet

Itt a következő! Remélem tetszik a következő 3 komi után jön  vagy a vélemény fülnél pipáld amelyiket akarod :) Jó olvasást ♥ 

Még senki sem volt ott. Lefeküdtem a tó partjára és csak bámultam az eget. A madarak játszadoztak az égen, becsuktam a szemem és élveztem a napsütést. Hirtelen valami eltakarta fényt.
-Hééééé csajsziiii ugye nem aludtál el? - láttam meg a fölém hajoló Doroti két copfját. Cuki volt, de szerintem kibontva jobban állna neki a haja. Mindenki itt volt kivéve Kim és Sophie.
-Valami közbe jött neki azért nem tudott jönni. Nagyon sajnálja. - mondta Emma.
-Hát nem baj, majd elmeséljük neki is a dolgokat ha gondoljátok. Amúgy mi van veled és Will-el? - húzogattam a szemöldököm.
-Jól megvagyunk, szeretem és ő is engem, még nem vagyunk együtt, de már alakul. Legalábbis így veszem észre. Amit te is láttál volna, ha nem kap fel Zack és rohan be veled. Remélem mesélsz majd nekünk. 
-ŐŐ nem történt semmi különös.. - éreztem, hogy elpirulok és sokáig nem húzhatom az időt. Megláttam a húgomat. Remek. Pont jókor. - Szia merre voltál? Úgy aggódtam érted.
-Sziasztok! - ült le közénk. Gyorsan felvázoltuk, hogy Sophie hol van majd vissza tértünk az előbbi kérdésemhez. - öhmm Gareth-nél aludtam.
-Áááá Kim mesélj, mesélj! - ujjongtak a Jons kisasszonyok.
-Mit meséljek? 
-Biztos történt valami, mert te is elpirultál mint az elöbb Alyss mikor élete szerelméről kérdeztük és ne terelj mint ő légyszíves.
-Nem is életem szerelme csak barátok vagyunk és nem tereltem csak megjött Kim és örültem neki. - hazudtam.
-Jó erre még vissza térünk – kacsintott Emma.
-Ajjhhh – tudtam, annyira ismernek. Mindegy legalább még hagytak egy kis időt. Kim belekezdett:
-Szóval mikor oda értünk hozzájuk körülbelül ugyanaz történt mint drága nővérkémmel. Felkapott és felvitt a szobájába bár mi nem siettük sehova sőt még a küszöbön is viccelődött egy kicsit, de már nem emlékszem rá és hát hatalmas a szobája egy még óriásibb ággyal. Óvatosan letett és leült mellém. Kitalálta, hogy játszunk felelsz vagy merszet, de nem a szokványos változatot ha valaki nem csinált meg valamit vagy nem igazat modott lekelett venni valamit magáról. Láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet mivel rajtam nem sok minden volt. Lényeg, h bele mentem. Addig játszottunk míg mind a kettőnkön már csak a fehérnemű volt. Lelökte a ruhákat az ágyáról és közelebb húzott, az ölébe ültem.- itt megállt és újra elpirult.
-Ésssss? - kiabáltuk hárman egyszerre.
-Hát... őhmm... elkezdte simogatni a combomat és csókokkal bombázott. Akkor úgy éreztem, hogy a levegő már 100 fok körül van a szobában. Hátra döntött és újra csak csókolt. Óvatosan levetkőztet, mármint ami megmaradt a ruha rétegemből, majd ő is levette az alsógatyáját. Nem volt vissza út onnantól, vagyis volt de nem akartam, hogy legyen és ő sem. Szorosan magához ölelt és háttt... igen megtörtént. A pulzusom az egekbe szökött, a szívünk meg vadul kalapált. Tudtam, hogy akarom. - hajtotta le a fejét. Felcsillantak a szemeink. 
-Jujjj Kim és jó volt? Élvezted? Mekkora?
-Igen jó volt, nagyon is. Mi mekkora? - kérdezte, de leesett neki – Alyssa! Amúgy azt nem kötöm az orrodra. Ez legyen az én titkom meg az övé.
-Jól van na csak kíváncsi. - mondta Doroti. - Annyira örülök nektek, olyan boldogok vagytok. Így meg még boldogabbak lehettek. 
-Annyira csodás érzés volt.
-Most, hogy itt tartunk Doroti mi van veled és Kris-szel? 
-Mi lenne? 
-Ne csináld már. Láttam, hogy hogyan nézel rá. - mondtam. Emma és Kim is kíváncsian néztek ránk.
-Alyss annyira próbáltam elrejteni és sikerült is mindenki elöl, de te megláttad. Nem tudom, tetszik, de neki nem hiszem, hogy én tetszenék. Sophie jobban bejön nála, mint láttam. Persze nem haragszom a lányra, de nagyon rossz érzés. Bár nem tudja Kris, hogy én így érzek ezért őt sem hibáztathatom.
-Ha gondolod beszélhetünk vele. - ajánlotta a testvérem.
-Neee... vagyis nem tudom... annyira szeretném, ha szeretne, de nem akarom, hogy csak azért mert ti mondtátok neki, hogy szeressen különben megveritek. Simán kinézem belőletek. 
-Ajjj, de ismersz már. - nevettem fel. - Akkor csak megkérdezzük mit gondol rólad.
-Rendben, de ne mondjatok neki semmit az érzéseimről.
-Oké, de szeretném, ha boldog lennél. Az sokkal jobb dolog.
-Igen akkor te mért kínzod magad? 
-Nem kínzom magam, de ajjj ez olyan nehéz.
-Mi ebben a nehéz? Tegnap még csak nem is ellenkeztél mikor felkapott és berohant veled. Sőt még mosolyogtál is. Úgy öleltétek egymást, hogy az már szinte nekem fájt és akkor ezt mondod.
-Nem tudom mit érzek, vagyis tudom az elejétől fogva sejtettem, de nem mertem bevallani magamnak sem és mikor már másodszorra aludtunk együtt rájöttem, hogy nem tudok nélküle élni, még ha csak abrátok vagyunk is, de akkor jön Melissa és mindent elront. - sírtam. - Mindennél jobban szeretem. Most már tudtam, hogy elöttetek sem titkolhatom sokáig, ezért is szóltam ma, hogy jöjjünk ide és beszélgessünk. Nem akartam legalább nektek tovább hazudni. Aztán itt van az Eli-s téma is. - gyorsan elmondtam mindent Eloisee-ról. 
-Várj... mi az, hogy másodszorra aludt ott? Alyss! - kerekedett el Kim szeme. 
-Semmi – hazudtam megint. - jól van igen kétszer mert mikor szerveztük a kerti partit akkor is ott volt, mert bealudt az ágyamban és olyan édesen aludt. Nem volt szívem felkelteni. Aztán reggel felkelt és ott hagyta a pólóját, mert anya majdnem ránk nyitott. Melissa meg meglátta a ruhadarabot.
-Rátok nyitott? - értetlenkedtek.
-Mármint nem történt semmi olyan. Még ma este sem.
-Visszatérve szerintem nem Eli-t szereti. Látjuk, hogyan néz rád és rá. Annyi vágy és szeretet van a tekintetében amikor téged néz, hogy lehetetlen a másik változat. - sírtam, hogy kételkedtem benne, de az eszem mindig felhozta a képeket.
- Most már tudom, hogy mindennél jobban szeretem és vágyom rá, de félek, mert mi van, ha összejövünk akkor már nem kell ennyire, akkor már nem kell egymásért küzdeni és elhalványulna miden. 
-Ha meg sem próbálod nem is tudod meg. - mondták egyszerre. Valami zörgést halottunk az egyik fa mögül. Megijedtünk. 
-Ki van ott? - kiabáltam sírva, tudtam, hogy az a valaki meghallotta, amit épp az előbb vallottam be.
-Most gyere elő, mert oda megyek. - mondta Doroti harciasan. Gareth bukkant fel a fa mögül. Az ütő is megállt bennem, elfogja mondani Zacknek. Közelebb sétált és bocsánatot kért, hogy hallgatózott.
-Mióta voltál ott?
-Elég ideje ahhoz, hogy téged halljalak. Bocsáss meg Alyss.
-Ezzel nem oldasz meg semmit, most már te is tudod és félek még jobban. Nem akarom, hogy a srác is tudja, még nem, míg el nem döntöm, hogy mi legyen. - sírtam. - ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek. Különben, megverlek.
-Jóóó, jóóó megígérem. Csak ne bánts. - húzta Kimet közelebb.
-Én nem védelek meg drága.- nyomott egy szenvedélyes csókot a szájára.
-Hmm... finom.. 
-Ajánlom is. - Kim. Nem bírtam tovább nézni őket, olyan boldogok. Persze legyenek is azok, csak zavart a tudat, hogy Gareth is tudja és akármikor elmondhatja Zack-nek. Szerencsére Emmáék észre vették így segítettek:
-ŐŐ szerintem mi haza kísérjük Alyssát.
-Rendben. Szerintem mi még maradunk beszélgetni. - kacsintott Gareth.
-Jó, jó csak vigyázzatok magatokra. - elindultunk. Körülbelül félúton megköszöntem, hogy eljöttek velem, de innen egyedül szeretnék menni. Így is lett.
Nem volt kedvem haza menni, inkább sétálni indultam. Tudtam, merre megyek, pontosan Zackék felé. Fogalmam sem volt mért, csak mentem. Rosszul tettem, mert kint voltak a ház előtt. A srác és Eloisee. Beszélgettek valamit, majd a lány hirtelen megölelte. Elszomorított, a könnyeim újra kijöttek. Borzasztóan összezavarodtam. Haza érve berontottam és felfutva a folyosón Kris elkapta a kezem és magához ölelt. Zokogtam a vállába, ő meg hagyta. Várta míg kisírom magam és elmondom neki a gondomat.