24. fejezet

Következő 3 komi után :) Remélem tetszik :) 

Ajkunk elszakadt egymásétól. Egy pillanatra megállt és felmérte a terepet a szobámig. Tudtam mire készül. Fél oldalas mosoly kíséretében rám kacsintott és újra a számra tapasztotta az övét. Gyengéden de határozottan. Mire észbe kaptam már a szobám előtt álltunk ruhánk csuron vizesen tapadt egymáshoz. Becsukta az ajtót és neki döntött. Ekkor vettem le a lábam a derekáról és húztam még ennél is közelebb. Most ebben a pillanatban a vágyaim erősebbek mint az akaratom. Mást nem kívántam csak a csókjait. Olyan ez mint a nutella, ha egyszer megízleled soha többé nem tudsz nélküle élni. Újra felkapott és ledöntött az ágyra. Csókokkal bombázott. Minden egyes érintése nyomán izzott a bőröm. Hajába túrtam, ő meg mélyen nézett a szemembe. Eszembe jutottak a dolgok, az az napi események, hogy Melissa megint jött és mindent tönkre tett. Akaratlanul is felrémlett, hogy milyen jól érezték magukat Eloisee-szel. Lefejtettem magamról és felültem.
-Most ne!! - mondtam. Pedig mindennél jobban akartam, hogy újra karjaiba zárjon.
-Tudod nehéz ellen állni mikor megint szinte semmi nincs rajtad és ráadásul ez is átlátszik és annyira kívánlak, hogy az szinte lehetetlen, erre megint nemet mondasz. Nem értelek talán nem vagyok elég jó vagy velem van a baj. Kérlek mond el. 
-Nem, nem veled van a baj. Csak délután láttam, hogy olyan jól el vagytok Eli-vel nem is értem mért nem rohantál és ugráltad körbe mikor elhúzott azokkal a .... nincs rájuk megfelelő szavam. - dühöngtem. Felálltam és odasétáltam az ablakhoz. Kimék ekkor szaladtak ki a kapun. Késő volt már így nem értettem hova mennek, de jelenleg nem is érdekelt. 
-Cicaaa én csakis téged szeretlek nem értem mért nem fogadod el, hogy másra nem is vágyom csak rád. Így meg még jobban. - végig nézett rám tapadó ruháimon egy kanos vigyor kíséretében, majd az ágyra rántott. Ráültem a derekára, de nem tettem semmit. Hagytam, hogy újra csak öleljen, de túl frissen égtek a fejemben a délután képei.
-Későre jár.. menned kéne... - másztam le róla. Halkan felsóhajtott és elindult kifelé. Nem értettem semmi érvelés, hogy mért kéne maradnia, semmi veszekedés. Szomorú volt... miattam, mert annyira makacs vagyok. Nem lehet, hogy pont most adja fel. Ma este szükségem van a közelségére, fogalmam sincs mért de ez van. Kilépett az ajtómon és becsukta. Féltem, hogy elmegy és elveszítem. Rohanva kiáltottam neki:
-Zacckkk, Zacckk... - ijedten futott vissza hozzám.
-Mi a baj? Mi történt? Jól vagy? Mért sírsz cica? - szorított magához és lágy csókot nyomott a hajamra.
-Hát izééé... igazából semmi különös csak... őőő tudtad, hogy félek egyedül a sötétben?
-Nem tudtam eddig, de nem értem, hogy ez most mért fontos.
-Hát...mert azt halottam, hogy ez az este egy kifejezettem sötét este lesz és sajnos kimenőt kapott a plüss macim is. - kimásztam karjai melegéből és kihívóan besétáltam a szobámba. Nem sok kellett és megláttam a fejét az ajtóban. - Látod én mondtam, hogy nagyon sötét van.
-Kapcsold fel a villanyt és világos lesz.
-Jajj istenem... - már majdnem sírtam.
-De hát a barátok nem töltik egymásnál az éjszakát csak úgy. - kacsintott.
-Ne csináld ezt. Egyszer akarom, hogy itt maradj akkor meg te nem akarod, tudod mit akkor menj el. 
-Mit akarsz egyszer?
-AZT HOGY ALUDJ ITT VELEM.
-Jól van ne sírj cica. Sajnálom csak hallani akartam az igazságot. 
-De ez nem jelenti azt, hogy szeretlek csak félek a sötétben. - mondtam halál komolyan, ami szemmel láthatóan nem jött össze.
-Ne menj el színésznek. - lefeküdt mellém és oldalra fordult pont szembe velem. A takaró már csuron vizes volt tőlünk, de nem zavart minket. Csak bámultuk egymást, mintha minden olyan csodálatos lenne.

Valaki mocorog mellettem. Lassan letolja a karomat és a párnára helyezi. Kinyitom a szememet és látom, hogy épp a nadrágját veszi fel. Nem értem mikor vette le. Nem lehet, hogy megtörtént arra emlékeznék. Biztos, hogy nem. Gyorsan elvetettem, ezt az ötletet. Túl álmos vagyok ehhez.
-Mért nincs rajtad nadrág? - kérdeztem félig ébren.
-Túl forró volt közöttünk a levegő. - kiguvadt szemekkel bámultam rá. Nem lehet, hogy nem emlékszem a dolgokra. Jézusom.- nyugi cica csak csuron víz volt és gondoltam leveszem.
-Ne ijesztegess te bolond.- ordítottam. Fejbe dobtam egy párnával vagy is akartam, de ehhez is túl fáradt voltam. Akkor esett le, hogy egész éjjel bikiniben aludtam ő meg egy szál alsónadrágban és nem történt semmi? Csodálom, hogy kibírta. 
-Amúgy mennem kéne a szüleid is nem sokára jönnek szerintem nem lenne jó, ha itt találnának.
-De... ne menj még... - dőltem visz az ágyba.
-Csábító ajánlat, de barátok vagyunk.
-Csókra hajtasz mi? - kérdeztem. 
-Nem.. inkább amolyan búcsú puszi félére. - tudtam mire gondol.
-Alyyssssaaaaaaa kellllljjjj feeeelllllll... nem láttad Kimet?- istenem a legjobbkor már megint. Ezúttal Eloisee hangját hallottuk meg. Hirtelenjében felültem és megint bevertem a fejem, mint annó mikor Kimmel beszélgettem. Azonnal odaugrott és magához ölelt. Tudtam, hogy válaszolnom kéne ugyanakkor a srácnak mennie kell, de nem akartam. Furcsa még mindig nem tudtam mit érzek igazán, mégis kellett nekem akkor abban a percben.
-Nem tudom hol van, de kérlek hagyj álmos vagyok. - fogtam a fejem.
-Beszélni szeretnék veled. Ha lehet most.
-Később nem ér rá?
-Nem hiszem, mert Melissához megyünk a csajokkal.
-Ajjjj rendben. - fájó szívvel adtam be a derekam. Ránéztem Zackre aki már az ablakanál állt.
-Ne haragudj – súgtam oda. Megcsókoltam. Hosszúnak tűnő forró csók volt. Újra fellobbant a láng és tudtam, hogy abban a percben a szívünk egy dallamot játszik.
-Mi lesz már? - hallottuk, hogy odakint Eloisee már türelmetlen.
-A szokásos útvonalon kell mennem? 
-Hát hacsak nem tartod jobbnak, hogy az ajtón távozol? De akkor garantált, hogy megölnek a szüleim. 
-Úgy érzem vágyom még ilyen estékre szóval szeretnék életben maradni. - már félig kinn volt, mikor vissza fordult és kacsintott. Oda hajoltam és megpusziltam az arcát, amitől majdnem leesett.
-Jesszus vigyázz!
-Mért?
-Mert nem akarok elveszíteni egy barátot.. most nem.. - kopogtak. -Megyek már. Csak öltözöm.- mondtam az ajtónak.
-ÁÁ tényleg akkor azt még megvárom. - mondta Zack azzal a jól megszokott féloldalas vigyorával.
-Akkor én azt mondom, hogy hülye lennék ha hagynám.
-Az én hülyém... 
-Álmodban.. na menj..
-Rendben szerelmem.. - azzal leugrott. 
-Hogy mi a francod? - néztem ki utána az ablakon.
-Máris késésben vagyok Alyss siess már.
-Jóóóó megyek. - kinyitottam az ajtót.
-Ehhez kellett ennyi idő? - nézett végig rajtam.
-Hát valamikor a megfelelő bikinit is ki kell választani – próbáltam mosolyogni. - és miről akarsz beszélgetni velem?
-Hát először is sajnálom, hogy az a két csaj úgy rámászott a srácokra. Másodszor megakartam kérdezni, hogy ugye...hát...hogy is mondjam... bejön nekem Zack és úgy vettem észre, hogy én is neki. Meg Melissa is mondta és megakartam kérdezni, hogy szerinted nem lenne e gáz elhívni a nyári bálba amit itt rendeznek mindig, erről is a csajok meséltek és szerintük mi lennénk az álompár. - ujjongott. Én lemaradtam ott, hogy bejön Zacknek és Melissa állítja ezt. Nem tudom elhinni. Nem tudom erre mit kéne mondanom. Szeretem a srácot, de ugyanakkor félek, hogy együtt sem lenne jó vele. Elveszíteni sem akarom. Most barátoknak mondjuk magunkat, de a vak is látja, hogy itt nem csak erről van szó. Mindegy a valósághoz mérten válaszolok:
-Szerintem nem kéne azokkal a csajokkal barátkoznod, majd rájössz milyenek valójában. Amúgy gáz lenne mivel barátod van.
-Ha nem ismernélek azt mondanám, hogy tetszik neked a srác és azért nem akarod. - nevetett.
-Mi kizárólagosan barátok vagyunk és semmi több. Nem tudom Melissa miket terjeszt rólam vagy róla, de jobb nem hinni nekik.- furcsa fájdalom hasított az egész testembe, mintha érezte volna, hogy valahol ez a kijelentés nem lenne igaz.
-Kérlek ne szidd a barátaimat én sem teszem a tijeiddel. Istenkém de elrepült az idő mennem kell – azzal kilépett a szobából és elviharzott. Fájt, hogy nem mondtam el az igazságot és emiatt lehet, hogy elveszítem azt ami vagy aki talán az életemet jelenthetné egyszer, de akkor ha Eli tetszik neki mért hív cicának és szerelmemnek vagy csak egy újabb strigula lennék a "hány csajt hódítottam meg ebben az évben?" füzetében. Nem tudom, hiszen annyi vággyal és szenvedéllyel csókol érzem , amikor megölel a szíve ugyanolyan gyorsan ver mint nekem. Mégsem értem akkor ez most megint mi. Lehet, hogy ez is csak Melissa kis játéka. El kell mesélnem a többieknek. Tanácsot kell kérnem tőlük. Tovább én sem tagadhatom legalábbis előttük nem sokáig, hogy talán halálosan beleszerettem ebbe a bolondba. Fel is hívtam mindenkit kivéve a húgomat, akit sehol sem tudtam utol érni. Megbeszéltünk egy idő pontot azon a helyen ahol majd a klubunk találkozni fog. Szerencse, hogy gyorsan telik az idő. Kiírtam anyáéknak egy cetlire, hogy elmentem sétálni. Kimnek pontosabb tájleírást adtam egy másik cetlin amit az ágyára tettem, majd elindultam.