‎10-11. fejezet

Itt van a következő két fejezet :) remélem tetszik a következők 2 komi után jönnek :) ‎

10. fejezet: Cica..

10 perce megyünk csendben egymás mellett, ami nem volt kínos, mégis szokatlan. Amit nem állt szándékomban megtörni. Bárcsak ő is így gondolta volna:
-Sajnálom a múltkori fagyi adagot a ruhádra.
-Semmi baj hiszen véletlen volt... inkább nekem kéne elnézést kérnem amiért úgy felkaptam a vizet...
-Áhh most hogy mondod Sophie megakar ismerni. - nevetett
-Olyan buta vagyok... hogy hihettem hogy egy értelmes csajnak bejössz...
- Hééééééé.. - hitetlenkedve nézett rám. Élveztem a helyzetet, majd így szólt: - Olyan vagy mint egy kis macska...
-Naaa mért? 
-Mert egyszer nyájasan dörgölőznél aztán egyik pillanatról a másikra felkapod a vizet és kikaparnád akárki szemét. Vissza térve az előző dologra akkor te sem vagy értelmes..cica.. hmm ez tetszik..
-Ne hívj így – ütöttem vállba amit meg is bántam mert megfájdult a kezem ami miatt felsikoltottam. Megfogta a kezem és lány csókot nyomott rá. Azonnal kirántottam és simogatni kezdtem - igenis értelmes vagyok mert ellen tudtam állni neked. 
-Akkor mért csókoltál meg?
-Hát mert biztos akartam lenni benne hogy nem szeretlek. Ellenben a kis barátnőkkel aki szemmel láthatóan oda meg vissza van érted.
Ez nem is volt igaz mégis kimondtam. Majd megvesztem azért hogy újra megcsókoljon. Bár nem szerettem, vagy csak az agyamnak adtam be ezt.
-Jajj Alyssa szállj már le a Melissa témáról... egyszerűen nem bírja felfogni hogy már mást szeretek... képtelen ez a gondolat eljutni a tudatáig..
-Ja ha tényleg vége lenne köztetek mindennek akkor nem hívott volna a barátnőjének.
-Könyörgöm mit kell tennem hogy elfelejtsd azt a csajt – állt meg és fordított maga felé. - ő a múlt.. egy befejezett szakasz amit soha nem fogok többé felnyitni.. rájöttem milyen valójában és megbántam hogy egy perc időt is rá pazaroltam és nem arra akit igazán szeretek.
-Ezt most úgy mondod mintha közöm lenne hozzá.
-Mert talán van is.. - sóhajtott – nem értem mért viselkedsz így... látszik rajtad hogy kedvelsz de aztán megint taszítasz ... ez annyira tetszik benned.. teljesen feltüzel hogy nem tudom vajon a következő percben milyen lesz a hangulatod... ellenben aggasztó is mivel így azt sem tudom mit érzel valójában irántam... kedvellek Alyssa. - bökte ki végül. Mélyen nézett a szemembe, fogva tartotta.
-Őőő.... nem tudom... - vallottam be zavaromban. - Egyszer tényleg kedvellek és mindennél jobban megakarlak..... ismerni aztán megint utállak mert...mert nem tudom nekem ehhez idő kell.
Izgatottság tükröződött az arcán majd mosolyra húzódott a szája.
-Kezdetnek nem rossz. Legalább már nyíltan nem tagadod le hogy bejövök neked, cica. - kulcsolta össze a kezünket és indultunk tovább. Nem húztam ki ami tetszett neki de így szóltam:
-Mondtam már hogy ne hívj így... és különben is azt nem mondtam, hogy másnak is tudnia kell. Ugyanúgy fogok veled viselkedni mint eddig, míg rá nem jövök mi a legjobb számomra.
-Rendben. Elfogadom akkor legyünk barátok egyenlőre. De ha lehet ne úgy mint eddig. 
Haza értünk. Kris akkor lépett ki az ajtón.
-Szia haver rég láttalak. Mi a helyzet? - üdvözölte a bátyám. Levándorolt a tekintete az összekulcsolt kezünkre, ahogy észrevettem elengedtem Zack kezét. Láttam rajta a szomorúságot, de megértést is. Nyomtam egy puszit a bátyám arcára, majd elindultam befelé.
-Héééé cica és én? - hallottam Zack hangján hogy alig bírja vissza tartani a nevetést. Kris értetlenül bámult ránk. Igen? ha te így akkor én is így. Vissza siettem lágyan megmarkoltam a mellkasán a pólóját, közelebb húztam.
-Álmodba és ha még egyszer így hívsz garantálom hogy csak álmodni fogsz .. - mondtam kicsit halkabban. Sarkon fordultam és bementem, meg sem vártam a reakcióját, de azt még halottam hogy felnevet mögöttem. Kimet a szobájában találtam. Berontottam. 
-Láttalak titeket az ablakból. Már azt hittem jobb belátásra tértél és megcsókolod.- mondta. Elmeséltem neki mindent. A könnyeim megint megeredtek a semmiért... még mindig nem értem a dolgokat össze vagyok zavarodva.. érzek valamit a srác iránt de nem vagyok benne biztos hogy nekem ez így jó lehet. A húgom csendesen simogatta a hátamat, majd így szólt: 
-Ne haragudj hogy ott hagytalak délután... de megérte. - pirult el.
-Naaaa neeeeemmm – csillantak fel a szemeim. - ááááá gratulálok. Öleltem meg.
-De. Hivatalosan is egy pár vagyunk. - mosolyodott el. 
-Mesélj el mindent.
-Rendeben.
1 óra beszélgetés után elálmosodtam. Örültem a húgoméknak olyan szerencsés hogy egy ilyen remek srácot talált magának.


11. fejezet: Utálom!!
Semmi kedvem nem volt senkihez sem. Ez a reggel fura volt, semmi életkedvem nem volt. Csak gondolkozni akartam. Elindultam sétálni, egyedül. Mentem amerre láttam. Eszembe jutottak a dolgok. Istenem mennyire jó érzés volt mikor csak mellettem volt. Éreztem az illatát, láttam a vágyat a szemében. Igen tetszik.. nagyon is. Nem tagadom. Vissza emlékeztem a csókokra is. Az ajkam még mindig bizsergett és vadul követelte volna, hogy most azonnal csókoljam meg, de nem tehettem. Addig nem amíg nem tudom biztosra mit érzek. Nem vagyok olyan aki csak azért jár valakivel, mert nincs senkije.
-Nocsak nocsak kit látnak szemeim.- hallottam meg Melissa hangját. Csodálatos már csak ő hiányzott. - Mi az már nem más pasijának a szájában lógsz.?
-Melissa te is tudod hogy nem vagytok már együtt Zackkel. Különben is nem járok a szájában csak megbotlottunk elestünk, bele a tóba. Ennyi.. nem szeretem.
-Na ide figyelj Alyssa láttam amit láttam és tudd meg hogy a srác csakis engem szeret és nem szakítottunk véglegesen. Szerinted mit csinál amikor nem rád pazarolja az idejét.- nevetett fel gúnyosan.- Pontosan... velem van. 
Nem érdekelt mégis kitörtek a könnyeim. Fájt hogy hazudott nekem, pedig megígérte. Csak szaladni akartam amerre láttam. Halottam ahogy örömittasan felnevet mögöttem és utánam kiabál:
-Remélem leszállsz róla mert ha továbbra is vele lógsz bajok lesznek.
Megálltam és visszaüvöltöttem a vállam felett:
-Ne aggódj légy boldog vele többet hozzá sem fogok szólni.
Zokogva futottam haza ahol megláttam Kimet és Gareth-tet, éppen beszélgettek, majd lágyan megcsókolták egymást.. Olyan boldogok. Megpróbáltam eltüntetni a könnyek helyét, de a húgom kiszúrta hogy valami baj van.
-Te sírtál?
-Nem dehogyis – tagadtam le.
-Ja látom.. szívesen meghallgatlak. Tudod hogy nekem bármit elmondhatsz.
-Nem akarlak zavarni titeket inkább bemegyek. - azzal felpattantam mellőlük és berontottam a hátsó kertbe meg sem álltam a fámig. Igen ez most már az én fám. Örültem, hogy nem jöttek utánam, most nem tudtam volna senkivel sem beszélni. Csak ülni akartam és lenni. Nem gondolkozni a fájó és hazug dolgokon. Felmásztam néztem a madarakat ahogy boldogan énekelnek, a felhőket ahogy különböző figurákat formálva viccesen kúsznak tovább az égen. Minden és mindenki olyan boldog... csak én nem.. de nem hagyhatom hogy másoknak elrontsam az örömét. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Már megint sírtam. Kicsit később már lenyugodva bámultam újra az eget.
-Alyssa fent vagy?
-ŐŐŐ ki az? 
-Sophie .. felmehetek?
-Persze... gyere. - mondtam halkan.
-Kim mondta, hogy itthon vagy.
-Aha itt vagyok élek és virulok. Amúgy örülök, hogy megismerhetlek és sajnálom a múltkori félre értést. De kivel jöttél? Vagy hogy kerültél ide? - reméltem, hogy nem Zackkel jött.
-Semmi baj jót nevettem rajta bár még senki nem akart összeboronálni a bátyámmal. Amúgy őt kísértem el mivel ma jön kertészkedni. Mi a baj? - nézett rám aggódóan.
-Remek ő még hiányzott erről a napról- dühöngtem, de beadtam a derekamat elmeséltem mi történt a sétán. Csak ültünk egy más mellett pár percig, majd így szóltam:
-UTÁLOM!
-Nem hiszem hogy a bátyám újra összejön azzal a hárpiával. Szerintem meg kéne beszélnetek ezt a dolgot. Joga van tudnia, hogy mit talált ki az a csaj. Amúgy én sem kedveltem, mindig csak nyafogott és ugráltatott aztán meg semmi sem volt jó neki. Zack egyszerűen nem ilyen. Képtelen lenne megbántani azokat akik fontosak számára még ha nem is mutatja ki teljesen. És te fontos vagy az életében.
-Nem fogok vele soha többet beszélni az 100. Nem érdekel. - szüntet tartva kérdeztem - Mert te honnan veszed ezt? 
-Mert én élek vele egy házban. Teljesen fel van dobva mióta megcsókolt. Mindent megadna hogy még egyszer láthassa akár csak egy mosolyod. 
Izgatottság futott végig rajtam a hír hallatán, amit sikerült idejében elrejtenem.
-Ki mondta el? Nem érdekel akkor is utálom. Megígérte.. - csuklott el hangom és sírtam megint.
- Emmáék az én barátaim is és elmesélték, meg azt is hogy kórosan tagadod hogy tetszik. - nevetett fel. - Megértelek, hogy nehéz ilyen hírek után bízni benne de gondold át. És szerintem semmi értelme letagadnod mert úgy is látszik rajtatok, hogy kelletek egymásnak mint kiszáradt földnek a víz.
-Nem kell. Így nem...- makacskodtam. Majd lemásztam a fáról. Megéheztem így bementem a konyhába. Kim is ott volt. Aggódóan kérdezte meg, hogy mi a baj? Neki is elmeséltem és körülbelül ugyanazokat mondta mint Sophie. Gondoljam át...de nem akarom.. eldöntöttem nem kérek a fájdalomból. Látszólag a húgom megkedvelte a lányt ezért otthagytam beszélgetni őket. Kimentem és lehuppantam a medence mellé sütkérezni.Kellemes meleg sugarak égették a bőrömet, míg egy árnyék el nem takarta őket.