12-13. fejezet

Annyira boldog voltam mikor tegnap éjfél körül olvastam a kommentjeiteket köszönöm és ezért feltettem a következő két részt remélem ehhez is hasonló komikat kapok és ha valami nem tetszik azt is írjátok meg nyugodtan :) a következő 2 komi után jön :D love yaaa ♥ 

12.fejezet

A naptól csak a körvonalait láttam de határozottan biztos vagyok benne hogy egy fiú az. Akkor vagy Zack vagy Gareth. Ajánlom, hogy ne az első legyen. Nem akarok találkozni vele. Hála istennek nem ő volt. De láttam az arcán, hogy aggódva néz felém.
-Kim elmondta ugye?
-Igen és sajnálom. Zack is tudja.. ezért jöttem én.
-Ne haragudj, de nem szeretnék erről ma többet beszélni. Sajnálom esetleg máskor. - mosolyogtam rá. - De te mesélhetnél magatokról? Mi van veletek? Tényleg úgy szereted a húgomat mint ahogy mutatod? Mert ha nem megverlek.- nevettem fel.
-Hahahah mintha lenne rá esélyed.
-Mi a franc? Még feleselsz is. Igenis megtudnálak verni csak... csak nem akarom tönkre tenni a húgom boldogságát. - kacsintottam a ház felé ahol megláttam az ablakba őt. Engem figyelt. Szomorúan. Amikor dühös pillantást küldtem felé elfordult és elment az ablaktól.
-Gondolom – zökkentett ki Gareth hangja a gondolkozásból – Amúgy igen mindennél jobban szeretem a húgodat. 
-Mesélj el mindent az elejétől kezdve. Annyira kíváncsi vagyok mit éreztél mikor megláttad először. - néztem rá kis kutya szemekkel.
-Rendben, de fejezd be ezt a nézést. Szóval nem is tudom, csak láttam amikor kijöttök megláttam és elakadt a lélegzetem.. azt hiszem szerelem volt első látásra.. de nem tudtam mit érez persze észre vettem hogy vonzódunk egymáshoz.. de nem tudtam biztosara. Míg nem segítettél nekünk a kiránduláson. Amit köszönök. 
-Igazán nincs mit hiszen látszott rajtatok, hogy fülig egymásba vagytok szeretve. Örülök, hogy boldogok vagytok és sokáig legyetek is azok. Mert ha megbántod tényleg agyon verlek. - fenyegettem nevetve. Ekkor huppant Kim az ölébe és szenvedélyesen megcsókolta.
-Óóóó de édesek vagytok. Annyira örülök nektek.
Lassan mindenki kijött a házból és körénk gyűlt. Kivéve Zack. Fájt hogy olyan mérgesen pillantottam rá, de megbántott így nem érdekelt. Hirtelen ötlettől vezérelve kérdeztem Sophie-tól:
-Zack hova lett?
-Azt mondta nem bírja tovább és elrohant. Sajnálom. De nem azt mondtad, hogy nem érdekel? - nézett rám mindenki egyszerre.
-Nem is csak...- sóhajtottam. - Megbántam, hogy így viselkedtem vele. Lehet, hogy tényleg előbb vele kellett volna beszélnem nem egyből hinnem Melissának. De akkor is megbántott és nem felejtek olyan gyorsan. Mi lenne ha tartanánk egy kerti partit? - javasoltam kis szünetet tartva. 
-ÓÓÓ nem rossz ötlet. - ujjongtak.
-Remek akkor ti előkészítitek én meg megkeresem Zacket, és talán beszélek vele. 
-Most mondanám, hogy nem de mivel talán észhez tértél így rendben. 
-De nem tudja valaki hova vagy merre fele ment? Sophie? 
-De tudom... van nem messze innen egy kis patak egy kis réttel. A kedvenc helye. Biztos vagyok benne hogy ott van. 
Megkaptam a szükséges információkat és elindultam. Kis idő múlva odaértem, de megtorpantam és egy fa mögé húzódtam. Tudtam, hogy igazam volt. Sírtam. Láttam őt ahogy ül a parton feje a térde között és Melissa ül mellette. Nem hallottam miről beszélnek, a srác mintha nem lenne ott. Nem érdekelt elrohantam, de szerencsém re megzörgettem valamit és rögtön felém fordultak. Láttam ahogy Zack ijedtében felugrott a lány mellől és rám bámult. Könnyeim patakként folytak, ami Melissának látszólag tetszett. Megfordultam, és elfutottam. Zack utánam eredt. Kis idő múlva elkapta a derekamat és magához ölelt. Megpróbáltam kiszabadulni, de elfogyott az erőm a sírástól. Nem ment csak ölelt és én hagytam. Hihetetlen vagyok. Erőt vettem magamon és elhúzódtam tőle, majd pofon vágtam.
-Sajnálom – mondta.
-Nem érdekel csak hagyj békén. Utállak!! Jóhiszeműen elhittem, hogy Melissa hazudik és ezért jöttem utánad. De látom, hogy csak játszottál. - arrébb löktem és haza indultam. Csak állt ott és nézett utánam. Visszanézve láttam hogy oda rohan Melissához és üvöltözik vele, nem hallottam, hogy mit de a csajnak feltűnt hogy nézem így hirtelen lesmárolta. Féltékeny voltam, de nem érdekelt. Haza érve felrohantam a szobámba és bezárkóztam az ajtónak támaszkodva sírtam. Halottam, hogy mindenki kintről kérdezősködik.
-Alyssa mi a baj? - halottam meg a húgom hangját. - Engedj be minket!
Lassan eltekertem a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Mindenki szemébe üvöltöttem.
-Igazam volt!! Nem engem szeret! Csak játszott velem!- és újra becsaptam az ajtót.

13.fejezet: Nagyapa

Csak ültem az ablakban és néztem ahogy a nap lekúszik az égbolton és a csillagok egyszer csak megjelennek. Kopogtattak.
-Kicsim engedj be – kérlelt nagyapa – Jól vagy?
-Igen már jobban – nyitottam neki ajtót. Bejött, letette az asztalra nagyi finomnak látszó sütijét.
-Anyáék küldtek?
-Nem, azért jöttem, mert érdekel, hogy a drága kis unokám mért lógatja az orrát. - mondta kedvesen.
-Nem akarok erről beszélni.
-Szerintem jót tenne, ha elmondanád.
-Ajjj úgy ismersz engem – éreztem, hogy a könnyek megint mardosni kezdték a szemem. Annyira hiányzottak ezek a régi beszélgetések nagyapával. Szerettem, olyan bölcs. Nem tudom mit csinálnék, ha nem lenne. Végül is elmeséltem neki a dolgokat.
-Jól tetted, hogy utána mentél és megakartad beszélni vele. Azt viszont nem érdemli meg, hogy miatta sírj. Ő veszít azzal, ha lemond egy ilyen csinos fiatal hölgyről. - simogatta meg az arcomat.
- Engem nem érdekel, hogy szeret, mert én nem. Az a baj, hogy becsapott, megígérte, hogy nem fog vissza menni hozzá. Mégis most ki vigasztalja... hát őőőőő – kezdtem el majszolni egy sütit. Hihetetlen milyen finomat csinált nagyi. Meg kell tanítania. Elkalandoztam amiből nagyapa hozott vissza:
-Egyet szögezzünk le. Ne ferdíts a valóságon, mert akkor nem érdekelne ha nem szeretnéd kicsit sem.
-Rendben, akkor szeretem... mindennél jobban... azt hiszem, de így nem megy. Ehhez idő kell és egy hatalmas bocsánat kérés.
-Igazad van, de el kéne neki is mondanod, hogy érdekel, mert így elfogod veszíteni végleg és látom rajtad, hogy azt nem szeretnéd akárhogy is fogod tagadni.
-Lehet, de jöjjön rá magától. Ha meg nem jön rá az ő baja.
-Kicsim tényleg hihetetlenül makacs vagy. - nevetett fel. Ez olyan nevetés volt amit úgy szerettem. Olyan amivel ritkán ajándékozta meg az embereket. Tele volt megértéssel és szeretettel ugyanakkor féltés is keveredett bele.