14-15. fejezet

Remélem ez a két rész is tetszeni fog nektek :) Írjatok sok sok komit, iratkozzatok fel, olvassátok a másik blogom :) köszönöm :D a következő 2 komment után jön :Dxx
14.fejezet
Valamit valamiért...

Már 3 nap telt el azóta. Kertészkedni is csak Gareth jött, amikor rákérdeztem merre van titokzatosan csak annyit mondott, hogy "más dolga akadt éppen" és elmosolyodott. Hiányzott, hogy piszkálhassam, hiányoztak a veszekedések, hiányzott, hogy csak úgy ott legyen a kertben. Persze Kimnek is elmeséltem mi történt pár napja. Tőle is megkérdeztem de ő is csak annyit mondott mint a barátja. Utálom a titkolózást. Sőt még Sophie is ezt mondta, pedig neki tudnia kéne merre van mivel ő lakik vele egy házban. Biztos vagyok benne, hogy Melissával van. A többiek meg nem akarják hogy szomorú legyek. Esküszöm mondanák inkább meg. Még bele tudnék törődni hiszen nem szeretem halálosan... csak mindennél jobban... az nem ugyan az. Különben is ők ezt nem tudják. Ez a mi közös titkunk nagyapával. Egész besötétedett. Nem értettem Kim mért akart egész délután a szobámban tartani, mikor lehetett volna egész nap Gareth-tel. Szóvá is tettem neki, de azt mondta máshol segédkezik. Megcsörrent a telefonja és kiment szobából. Fura volt egész nap velem mindenki, nem értettem semmit. Aztán meghallottam, valaki gitározott ott kint. Kinéztem és láttam hogy apró gyertyák égnek a fűben bocsáss meg feliratot formázva. Szép volt. Örömömben kirohantam és a nyakába akartam ugrani, de megtorpantam és pofon vágtam Zacket.
-Gondolom szerinted ezt megérdemeltem. - mondta. Majd hirtelen megcsókolt. Istenem mindjárt elolvadok. A szívem vad táncot járt ahogy ajkunk össze ért...de felébredtem, akkor is meg kell magyarázni a dolgokat, fájdalmasan léptem ki a kajaiból. Rápillantottam, majd huncutul hozzá tette:
-Valamit valamiért. Te pofozol, én csókolok cica.
-Na persze. Most az hiszed, hogy ide jössz, gitározol és majd a karjaidba esve, sírva mondom hogy csak te kellesz nekem. Nem! Magyarázattal tartozol, mért ígérted meg, ha nem tartod be. Nem mintha érdekelne. És ne hívj így mondtam már.
-Alyss amit Melissa állít az nem igaz. Hazudik, amúgy valahogy azt hittem, hogy barátok vagyunk és nekem jobban hiszel de már nem érdekel... mindegy. Aztán meg elmentem a tóhoz. Azt hittem Sophie jött utánam ezért fel sem néztem, hogy ki az. Elszomorított, hogy úgy néztél rám, nem is sejtettem, hogy utánam jössz. Aztán láttalak sírni és akkor esett le, hogy Melissa ül mellettem. Sajnálom. A csajjal meg közöltem, hogy fogja fel, hogy mindennek vége. Főleg így hogy mindig megbánt vagy eléri hogy én bántsalak meg.
-Nem értem, akkor mért csókolt meg. Mégsem sikerült teljesen felfogatnod vele, hogy nem érdekel. - léptem kihívóan közelebb, zavarba akartam hozni ami sikerült is.
-Kérlek ne csináld ezt. Így is elég nehéz vissza fognom magam, hogy ne teperjelek le mindenki előtt, akik a függöny mögül leskelődnek.- huncut mosolyra húzódott a szája. - Vissza térve engem ő cseppet sem érdekel még mindig. Hidd el más annál inkább. Szeretném ha megbocsátanál... és barátok lennénk vagy esetleg kicsit több.
-Ahjj engem nem az zavart hogy vele vagy hanem hogy becsaptál.. hogy megígérted és mégsem tartottad be. Megbocsátottam, de nem felejtek és ehhez nekem idő kell. Lehet, hogy éreztem valamit irántad de emiatt minden eltűnt, talán csak egy kicsi halvány folt marad amit újra vissza lehet egy nap színezni, de ahhoz tényleg idő kell.
-Annyi idő kapsz amennyit akarsz. - ölelt meg. Mintha tudta volna mire gondolok. Arcomat a vállába fúrtam és beszívtam az illatát. Ugyanaz a szokásos finom illat. Magával ragad, egyre többet és többet akartam belőle, hogy soha ne felejtsem el. Már megint mit csinálok, hiszen most beszéltük meg, hogy barátok vagyunk. Nyomott egy puszit a hajamra. Hirtelen eszembe jutott, hogy titkolóztak már pár napja a barátaim arról hogy mit csinál. 
-Szóval mit csináltál az elmúlt pár napban?
-Csak nem hiányoztam?
-Nem, csak mindenki titkolózott és azt utálom. Már azt hittem... mindegy... mond el kérlek akár milyen szőrnyű is..
-Na ne mond már, hogy olyan szörnyem gitározom.- hitetlenkedett. - Mit hittél?
-Szóval azt tervezgetted, hogy hogyan kérsz bocsánatot? És mindenkit beavattál csak engem nem? Egész jól gitározol. De ettől függetlenül még mindig úgy fogok viselkedni ahogy eddig...
-Tudom tudom amíg rá nem jössz mi a legjobb neked. De nem segíthetnék az érzéseidnek? - láttam a vágyat a tekintetében.
-Inkább van egy jobb ötletem. - kacsintottam rá.
-Ja! Persze! Megyek a szobádba. - értetlenül néztem rá – Jóóó jóóóó csak ne bánts, vicceltem...
Láttam, hogy már mondani akarja az a szót, de megelőztem:
-Ki ne merd még egyszer mondani!
-Cicaaaaa – mosolyodott el.
-Pont ezt. Na szóval mi lenne ha pár nap múlva bepótolnánk az elhalasztott kerti partit... mert gondolom Sophie mesélte, hogy azt terveztük..mikor az a bizonyos dolog történt.
-Igen mesélte. Sajnálom. - mondta még egyszer - Szerintem remek ötlet. Segítek ha gondolod meghívhatom pár haveromat is.
-Rendben, úgy sincs itt semmilyen szemre való ember sem. - mondtam elgondolkodva.
-Hééééé... ez fájt. - tettette a durcásat.- Úristen te reszketsz.
Tény hogy kicsit fáztam már, de azért még hozzá tettem mielőtt bementem volna.
-Ne haragudj, de valamit valamiért... - utaltam a cicázásra, majd küldtem felé egy levegő puszit és bementem. Még halottam ahogy felnevet és vissza kiabál "majd beszélünk, hogy mikor és hol legyen a kerti parti".

15. fejezet

Basszus elfelejtettem, mondani neki, hogy szervezzük titokba. Visszarohantam és kivágtam az ajtót. Pont ekkor ment ki a hátsó kapun. Még láttam ahogy kifordul. Utána futottam, nem kiabáltam a nevét, mert féltem, hogy halálra ijesztem. Várjunk csak... minek kedveskedem vele bírja ő a strapát:
-Zaaaaaccckkkk! - ijedtében akkorát ugrott. Szegény. Lehet, hogy mégsem kellett volna. Alig tudtam vissza tartani a nevetést. – Sajnálom, de elfelejtettem, hogy szervezzük titokban. Legyen meglepetés, lássák hogy tudunk együtt működni és csinálni valamit és akkor nem piszkálnak, hogy mért viselkedem így veled. Légyszíííí a kedvemért. - néztem rá kiskutya szemekkel. Tudom, hogy így kihasználom, de ha ilyen kis hiszékeny akkor nincs mit tenni. Húztam végig a mutató ujjam a karján a kézfejéig. Megborzongott mire akaratlanul is elmosolyodtam. Hihetetlen, hogy mennyire kívántam, de nem lehet még nem, majd egyszer talán, de nem itt és most. 
-Jézusom ci... Alyss ne ijesztegess már. Tudod, hogy megijesztettél. Ezért jössz eggyel. Amúgy rendben van, legyen titokban. És kérlek ne nézz rám így, mert most nincs itt senki aki láthatna és még félő, hogy elveszítem az önuralmam és ki tudja mik történnek. - egy kanos mosoly kíséretében kacsintott. 
-Nem kapsz semmit. Bleeee. Különben sem hagynám, hogy csak úgy történjenek a dolgok. Van annyi akarat erőm, hogy ellen tudjak állni neked.
-Igen persze cica.
-Jól van hanyagoljuk a témát, mert a végén úgy megverlek, hogy már nekem fog fájni. Ma, éjfélkor, fánál, megbeszélés, addig kitalálok valamit, hogy hova küldjük a többieket.
- Ne haragudj, hogy megkérdőjelezem a briliáns tervedet, de nem gondolod, hogy kicsit hideg lesz olyankor már egy fa tetején? Amúgy meg előbb csókolnál meg minthogy megverj. - támaszkodott a kerítésnek a fejem mellet. Lesütöttem a szemem, tudtam, hogy elpirulok. Éreztem, hogy lágy puszit nyom a hajamra. 
-Ne csináld ezt! Barátok vagyunk, a barátok nem szokták csak úgy zavarba hozni a másikat.
-Persze, értem.. én nem hozhatlak zavarba, de te illegetheted magad hogy mindennél jobban kívánjalak?! Szép, de tudod mit? Nem érdekel! Eltűröm, mert a végén mikor már a karjaimba leszel.. talán... akkor még ennél is jobban foglak kívánni és nem tehetsz ellene semmit, ha meg elveszítelek a te hibád lesz , hogy mondjuk öngyilkos leszek, mert meghaltam a szerelmemért. 
-Ne mondj ilyeneket, ezek szomorú dolgok és akármit hozhat a jövő számodra vagy számunkra. Kérlek engedj hadd menjek. - éreztem, hogy a könnyeim záporként fognak hullani ha nem mehetek hamarosan.
-Rendben, de egy dolgot csinálj meg nekem. Kérlek valahogy tudasd velem, hogy van esélyem nálad, hogy ne érezzem, hogy az életem hiába való. - hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam. Nem is gondolkoztam rajta. A testem olyan volt mintha magától mozgott volna. Az eszem meg vadul tiltakozott. Éreztem, hogy belemosolyog a csókba. Rengeted vágy és érzelem gyülemlett fel bennem a napok alatt, amiket végre sikerült enyhíteni. Amilyen gyorsan kezdődött olyan gyorsan is ért véget az a pillanat. Kiugrottam a karjaiból és futni kezdtem.
-De akkor hol lesz a megbeszélés?
-Ma éjfélkor nálam – kiáltottam vissza elcsukló hangon. Féltem, hogy talán hamis reményeket keltettem benne, nem akartam becsapni, de még magam sem voltam biztos az érzéseimben. Erre jön az a bolond szívem aki minden szavának hisz és megcsókolja. Már nem futottam, csendesen sétáltam míg haza nem értem. Az idő kicsit szelessé és hideggé vált. Kim aggódva jött elém egy meleg takaróval:
-Merre voltál? Csak úgy elrohantál a semmibe mielőtt bárki is beszélhetett volna veled! Most feljössz és elmesélsz mindent. Már majdnem meghaltam, hogy mi van veletek.
-Csak elmentem sétálni. Nem kell mindjárt leharapni a fejem na. - hazudtam. Majd unottan kijelentettem – Barátok vagyunk és semmi több.
Mielőtt válaszolhatott volna elkiabáltam magam:
-Nagyapaaaa, beszélhetnék veled?
-Alyss! - lépett vissza elém Kim.
-Nagyaaaapppppaaaaaaaa.
-Na mi az már? - csoszogott ki a könyvtár féleségnek használt szobából.
-Beszélhetnék veled?.... Négy szem közt. - kacsintottam a húgomra. Látszólag elértem a hatást amit akartam. Ők is titkolóztak akkor én is fogok... egy kicsit. Csak nekem lesznek szövetségeseim. Betuszkoltam nagyapát a.. hívjuk dolgozónak.. annak jobban elmegy mint könyvtárnak.. na szóval oda.
-Mi a gond kicsim? - aggodalmaskodott.
-Semmi, de gondolom láttad, hogy megbeszéltem azt a dolgot Zackkel. Na szóval az a helyzet, hogy igen utána rohantam, mert kitaláltam, hogy mégis meg kéne tartani a kerti partit és ő segít, de titokban szeretném tartani mindenki előtt, hogy a végén elhiggyék, hogy képes vagyok együtt működni vele..utálkozás nélkül is. - mondtam halkabban. Tisztában voltam vele, hogy Kim az ajtó előtt áll és hallgatózik. - Szóval megszeretnélek kérni, hogy segíts nekem.. arra a napra el kéne tüntetni Kiméket itthonról, hogy előkészülhessünk Zackkel. Kérlek találjatok ki valamit anyáékkal ahova Kim és Krisnek is muszáj mennie. Én majd betegek jelentek vagy nem tudom.
-Rendben segítek, majd kitalálunk valamit, de biztos, hogy nem csak azért találtad ezt ki, hogy egyedül lehess a sráccal? 
-NEM! - csattantam fel. - Jajjj ne nézz így rám, nem szeretem és kész, barátok vagyunk.
-Emlékszel mit beszéltünk a múltkor ugye?
-Ahjjj..igen... sajnálom és ne aggódj már tudattam vele, hogy nem hiába valóan pazarolja az idejét rám. - mosolyodtam el.
-Remek, akkor menjünk ki, mert a húgod bele fog halni a kíváncsiságba. Remélem van valami jó ötleted amit mondhatsz neki. - tolt ki a nappaliba, ahol mindenki árgus szemekkel figyelt engem. Megragadtam a lány kezét és felcibáltam a szobájába. Elmeséltem neki a fejemben addigra már kitalál történetet. Hála istennek hamar elhitte. Fél órával később felpattantam és kirohantam, le a konyhába, oda ahol tudtam, hogy biztos nem tudunk kettesben beszélgetni. Ahogy besötétedett lassan elment mindenki aludni. Én is így tettem. Annyira örültem, hogy senki nem kérdezősködött. El is felejtettem, hogy Zack átjön így felvettem a pizsimet. Ami nyár révén nem volt valami sok miden, de már nem volt időm átöltözni, valaki kővel dobálta az ablakomat. Halottam, ahogy a szél süvít ott kint.. így lementem és felhívtam a srácot a szobámba.