18. fejezet

Itt a kövi :) Jó szórakozást! :) 2 komi kell a folytatáshoz :)

Gyönyörűen sütött a nap. Élveztem ahogy simogatják a sugarak a bőrömet. Lassan sétáltam, nem akartam olyan gyorsan odaérni, egész nap tudtam volna élvezni ezt az időt. A farmhoz érve megpillantottam Amy-t:
-Helló a lányok?
-Óó szia Alyss, a szobájukban vannak nem tudom mit csinálnak de menj csak fel hozzájuk.
-Köszönöm. - mondtam mosolyogva.
Benyitottam a hatalmas paraszt háznak álcázott palotába. Beléptem a nappaliba ahol a halvány sárga fal azonnal boldogságot keltett a szívemben. Annyira passzolt minden dolog a másikhoz. Kiválóan megvolt tervezve és azok a hatalmas ablakok mintha nem is lenne ott fal. A nap fényei vadul nyaldosták a padlót. Hihetetlen. Még sosem figyeltem meg belülről ezt a házat, de ha lehet ilyet mondani beleszerettem, pedig még csak a nappaliba járok. Óvatosan bekiabáltam:
-Emma? Doroti? Alyssa vagyok.
Nem jött válasz, így megismételtem. Harmadszorra csak sikerült. 
-Itt vagyunk! Gyere fel.- halottam meg.
-Hát ha nem tévedek el akkor oké. - nevettem. A ház valósággal bekebelezett. Egyszerűen imádom, hogy olyan egyszerű mégis modern. A lépcsőn felérve hatalmas és végtelennek tűnő folyosó tárult elém. Beljebb sétáltam és csodálattal néztem a falon függő festményeket és fényképeket a lányokról és Mattről. Olyan boldog család. Mindenük megvan. Megláttam az egyik ajtóra kiírva Emma nevét, kopogtattam, majd egy halk gyere be után benyitottam és mosolyogva üdvözöltem őket:
-Sziasztok!
-Szia - hangzott a válasz.
-Mit csináltok itt? Mikor kint olyan csodálatos idő van.
-Beszélgetünk...őhmm fogalmazzunk úgy mindenről. - mondta Emma, mintha kicsit fura lenne, olyan érzésem támadt, hogy valamiért szomorú és muszáj kiderítenem, hogy a legjobb barátaim egyike mért az. Ekkor hallottuk meg az anyukájuk hangját:
-Doroti drágám letudnál jönni segíteni kicsit?
-Ahjj... Persze máris megyek! - ordította vissza mielőtt kiviharzott volna. Pont jó így rákérdeztem Emmánál:
-Mi a baj? - mosolyogtam rá.
-Semmi - nem sikerült túl meggyőzőre.
-Aha akkor én meg fiú vagyok, aki szerelmes a város leghelyesebb pasijába. - na jó talán kicsit erősre sikeredett a hozzászólásom – mármint ha fiú lennék csak akkor vagyok szerelmes, mivel nem tartozom a másik nemhez így nem vagyok az - gyorsan rávágtam mielőtt rosszra gondol.
-Értem semmiképpen nem akarod, hogy mások is tudják rajtad kívül, hogy imádod Zacket. 
-Nem ez nem igaz. Nem imádom úgy szeretem mint a barátomat.
-Nem értem mért nem ismered be, olyan boldogok lehetnétek, csak te hihetetlenül makacs vagy.
-Félek – vallottam be. - de nem érdekes. Inkább meséld el mi a baj? Látom, hogy valami bánt és ettől szomorú vagy.
-Gondolhattam volna, hogy nem hagyod annyiban a dolgot. 
-Ismersz már annyira. - kacsintottam.
-Hát szóval tudod amikor elmentünk vásárolni, amikor annyi klassz ruhát választottatok nekünk a plázába, miután Zack lefagyizott és elrohantál dühösen, azután mi még egy kicsit ott maradtunk a srácokkal, volt velük egy idegen akit még előtte soha nem láttam, csak akkor és azóta sem. Flörtöltünk. Bánt, hogy nem mentem oda beszélgetni, még a nevét sem tudom, de folyton rá gondolok. A gyönyörű barna szemei állandóan itt villognak a szemeim előtt. - hajtotta le a fejét. - Pár napja megkérdeztem Garethet, hogy ki volt az, de mivel sietett valahova így csak annyit halottam, hogy nemrég költözött ide, még új itt és akkor vitték el oda a plázába megmutatni neki, hogy hol van meg ilyenek. Azt hiszem hiányzik.
-ÓÓÓ ettől ne légy szomorú ha Isten tartogat számotokra közös jövőt akkor biztos vagyok benne, hogy még találkozni fogtok és ha így lesz akkor már oda mersz menni, hogy leszólítsd.
-Honnan veszed ezeket? 
-Nem tudom talán csak megérzés – persze én tudtam, hogy valószínűleg Zack meghívja holnapra azt a srácot is - de ha flörtöltetek akkor valószínűleg te is bejössz a srácnak és szerintem simán lehetne köztetek több is mint barátság.
-Aha ahhoz előbb találkozni kéne vele és megismerni. Talán megkérdezhetnéd Zacket, hogy merre lakik. - nézett rám kérlelve.
-Hát szerintem az kivan csukva. - próbáltam dühöt imitálni.
-Mért? Csak azt ne mond, hogy megint összevesztetek.
-Jó akkor nem mondom. - makacskodtam.
-Jézusom olyanok vagytok mint egy idős házas pár. Min vesztetek össze?
-Hát az úgy volt, hogy... - elmeséltem neki a sztorit.
-Nem hiszem el, hogy komolyan emiatt össze bírtatok veszni, nem vagytok normálisak.
-Nem tehetek róla, hogy nem bírja felfogni, hogy igenis Matt jobban hiányzik, mint ő – belegondolva nem volt igaz. Tényleg hiányzott Emmáék öccse, de egy kicsit mintha az a bolond jobban. - Ha már itt tartunk holnap kerti partit terveztem és megvagytok hívva. Ilyen csajos dolog lesz. - tettem a hátam mögé a az ujjaimat.
-Miről maradtam le? - huppant az egyik fotelba Doroti.
-Elmeséltem neki a titokzatos srácot. - mondta a nővére kicsit szomorúan.
-És holnap várlak titeket nálam fél 4 körül. 
-Mi? Mért?
-Csajos kerti parti lesz. - előzött meg Emma.
-Pontosan. Ajánlom, hogy megjelenjetek, mert nélkületek nem lenne ugyanolyan. - öleltem magamhoz őket.
-Ki nem hagynánk. Kik lesznek még ott? - mondták szinte egyszerre. Néha eltűnődöm, hogy valójában ikrek csak félre írták az anyakönyvükben az éveket, annyira hasonlítanak egymásra. Szépek és szeretni valóak.
-Hát Kim, Sophie, Ti és Én.
-És fiúk? 
-Doroti azt hiszem nem érted a csajos fogalmát – nevettem.
-Különben sem mehetnének be a fiúk mivel a drága barátnőnk megint össze veszett élete szerelmével. - viccelődött Emma.
-Na ne már megint? - csodálkozott Doroti. Neki is elmeséltem a történteket, majd megjegyeztem:
-Nem is életem szerelme csak a barátom vagy még annyi se.
- Aha persze, persze.. mindegy valamit vigyünk vagy segítsünk?
-ÁÁÁ nem kell garantálom, hogy mire odaértek minden ellő lesz készítve. - mosolyogtam rejtélyesen. 
- Kim, Kim.. - Matt ekkor rontott be a szobába és vadul elkezdte keresni a húgomat.
-Szia Matt sajnos csak én vagyok itt most őt nem hoztam magammal. Ne haragudj. 
-Semmi baj Alyssa nem haragszom, de kérlek hozd el ide minél előbb, mert készítettem neki valamit. - mondta olyan gyermeki bájjal, hogy az ember csak igent tudna neki mondani.
-De ügyes vagy. - dicsértem meg a rajzot amit az orrunk alá dugott. - Persze, hogy elhozom legközelebb. 
-Matt gyere uzsonnázni. - kiáltott fel a lányok apukája. Azzal a kis srác kirohant.
-Te jó ég már ennyi idő. Mennem kéne, mert leveszik a fejem és azért elég érdekesen néznék ki nélküle.
-Jajjj te lány mindig megnevetteted az embert. - ölelt magához Doroti. Elköszöntünk egymástól és elindultam, de nem haza. Valamiért a másik irányba indultam el, ahol az a kis tó van a tisztással.