16. fejezet

Remélem tetszik ;D a következő 4 komi után érkezik :D lova ya all ♥ Egy új feladat találjatok ki neki címet ha akartok ;D sajnos csak az első 15-nek adtam és azok közül sem mindnek :) bocsi :D

16. fejezet

Kicsit zavarban éreztem magam, hogy egyedül leszünk, és.. ha úgy vesszük körülbelül egy szál semmibe állok itt. Becsuktam az ajtót. Éreztem, hogy figyel. Lassan megfordultam, az ajtónak dőltem. A szoba közepén volt. Körbe nézett, vizsgálgatta a helyzetet. Piszkálni támad kedvem, nem tudom mért. Talán csak a magam szórakoztatására. Mindegy. Megpróbáltam minél kihívóbban lépkedni. Látszólag elértem a kívánt hatást. Látam, hogy alig bírja türtőztetni magát. Elmosolyodtam. Elakartam menni az ablakhoz, hogy oda üljek le, de nem sikerült. Elkapott a derekamnál fogva és maga felé rántott. Mélyen a szemébe néztem. Ahol láttam azt az ismerős vágyat. Megakart csókolni, abban a pillanatban az ágyra löktem és a hasára ültem.
-Nem ezért vagyunk most itt. Amúgy tényleg simán megtudnálak verni. Megvannak a fegyvereim és ismerem a gyengédet is. - nevettem.
-Kár, de nem az én hibám, hogy nem tudok uralkodni magamon mikor itt balettozol egy szál pólóban... Na ja te engem? Szóval erős vagy? Mi? - könyökölt fel. Rosszat sejtek. Kérdőn néztem rá. Szája huncut mosolyra húzódott. Fordított a helyzeten.. most én vagyok alul és ő ül a derekamon.
-Ez mire volt jó?
-Hát...
-Neeee, meg ne próbáld – elkezdett csikizni. Már 10 perce csikizett amikor végre megtudtam szólalni. - Kérlek hagyd abba bármit megteszek. Kérlek!
-Akármit?
-Attól függ mi az! - sikerült kimásznom alóla. Az ablakhoz futottam és leültem.
-Hmm ezen gondolkoznom kell.
-Remek. Előre félek. Na szóval beszéltem nagyapával, segítenek nekünk... - felvázoltam a helyzetet és elmondtam a tervemet. Mire végeztem elaludt, az ÁGYAMBA. Jézusom ezek mit fognak gondolni ha reggel itt találják, haza kell mennie. Óvatosan oda ültem mellé. Nincs szívem felkelteni olyan édesen alszik. Úgy döntöttem hagyom egy kicsit aludni, majd később felkeltem addig néztem ahogy szuszog. Körülbelül 5 perccel később valamit dünnyögött:
-Szerelmem... - de aranyos simogattam meg az arcát. Várjunk csak mit csinálok már megint. Hiszen akár Melissára is gondolhatott, csak nem rég szakítottak. Fájt a tudat, hogy akár róla is álmodhatott. Bár belegondolva akkor biztos nem lenne most itt. De akkor is na. Tényleg hihetetlenül makacs vagyok néha már magam szerint is.

Egy ismeretlen sötét sikátorba voltam egyedül. Futottam, hogy minél gyorsabban kiérjek, de kár volt. Végtelennek tűnt. Az eső pont akkor kezdett el szakadni. Remek. Fél úton a sötétből valaki kinyúlt és megérintette a karomat. Féltem. Sikítottam. Meglepődve vettem észre, hogy a szobámban vagyok és nem is egyedül. Zack mellkasára hajtott fejjel aludtam el. Megnyugtató volt a közelsége, de tudtam, hogy nem maradhat itt, mert a szüleim kiakadnának. Szerencsére van egy hatalmas fa az ablakom előtt. Fára mászni is tud. Pont jó. Ötöt mutatott az óra. Se túl korán, se túl későn. Felnéztem az arcára, mélyen aludt engem ölelve. Kicsit furán nézhettünk ki mivel állítólag barátok vagyunk.
-Zack fel kéne kelned. - mondtam közelebb hajolva.
-Ne anya még 5 perc.
-Istenem, nincs már 2 perced se. - csattantam fel.
-Mi? Mért? Hol vagyok? - nézett körbe álmosan.
-Alyssa vagyok... hahhóóó... ébredj fel a mámorból és érezd magad rohadt szerencsésnek, hogy nem hagylak megöletni, mert ha a szüleim itt találnak félhetsz. - emeltem fel a hangom viccelődve.
-Ja már emlékszem, de mért nem keltettél fel?
-Mert... őő féltem a vihartól és nem akartam egyedül maradni. - flegmultam egy kicsit.
-Aha gondolom azért pirultál el. Szerintem csak egyszerűen velem akartál aludni.
-Nem, ez nem igaz! - kiabáltam.
-Kislányom mi a baj? Kivel beszélgetsz? - hallottuk meg anya hangját az ajtó elől.
-Töröld le azt a kanos vigyort a képedről és mássz ki végre arra a rohadt fára.- utasítottam az ablakot kinyitva.
-De ha egyszer olyan rövid az a póló rajtad. Amúgy már tudom mit akarok amiért abba hagytam a csikizést.- lépett felém.
-Alyss bent vagy egyáltalán?
-Igen anya! - üvöltöttem ki neki – Jajj nem rendezhetnénk később?
-Nem! Most akarom!
-Jól van.. Mit?
-De mért van zárva az ajtó? - idegeskedett kintről.
-Ígérd meg, hogy megismételjük ezt az estét.
-Komolyan mondom hihetetlen vagy, már azt hittem kapsz az alkalmon és mást kérsz. Jól van ígérem csak menj már.
-Oké, szavadon foglak. - indult meg az ablak felé, de vissza hajolt. - Csókolj meg!
-Nem! Azt ki kell érdemelni, különben is barátok vagyunk és szerintem a barátok nem szoktak csak úgy spontán hajnali fél 6-kor csókolózni egy ablakba.
-Mért barátok csak úgy spontán szoktak egymást ölelve együtt aludni?- húzta fel a szemöldökét- Búcsú puszi? 
-Alyssa Jane Evans ha azonnal nem nyitod ki betöröm - parancsolta idegesebben drága anyukám.
-Ugye tudod, hogy anya kifog nyírni? - nyomtam egy puszit az arcára.
-Várj..
-Mire?
-Rám! - mondta kacsintva és már kint is volt a fán.
-Bolond vagy!
-3...2. 
-Megyek már! Mi a baj? - ásítottam ajtót nyitva.
-Felébredtem a sikoltásodra, aztán meg kiabálást halottam innen.
-Csak rosszat álmodtam semmi bajom.
-És mért volt zárva az ajtó?
-Zárva volt? Nem is emlékszem, hogy becsuktam volna.- hazudtam. Tényleg jó színésznő lennék. Látszólag elhitte a dolgot.
-És mért kiabáltál? - kérdezősködött.
-Ja izéé... láttam... őőő egy .. pókot – találtam meg a helyes szót. 
-Aha, attól még nem kellett volna az egész házat felverni.
-Sajnálom. - vissza ballagtam az ágyhoz és ledőltem. Még éreztem az illatát, ahol feküdt. Mélyen beszívtam. A vágy ami akkor elöntött leírhatatlan. Bizseregni kezdett az ajkam. A szívem azt súgta rosszul tettem, hogy nem csókoltam meg. Akarom, csak talán magamnak sem merem bevallani. Félek, hogy ha megkapom már nem kéne ennyire és csak átverném. Igazából nem is értettem ezt az érzést hiszen nekem nem kell annyira mint Rómeónak Júlia. Nekem az épp elég lenne ha itt lenne. A mi kapcsolatunk inkább olyan se veled se nélküled kapcsolat. Ekkor vettem észre, hogy ez a bolond itt hagyta a pólóját. Nem is értem hogy került le róla. Határozottan emlékszem, hogy mikor elaludt még rajta volt. Mindegy nem ez a lényeg, az sokkal fontosabb, hogy el kell rejtenem mielőtt Kim bejön és kérdezősködni kezd. Na, akkor leszek nagy bajban. Mosolyodtam el magamban. Kopogtattak, ajtót nyitottam, földbe gyökereztem.