19. fejezet

itt a következő :D remélem tetszik a következő 2 komi és egy feliratkozó után jön :D 

Csak mentem, fel sem néztem. Azon gondolkoztam, hogy mért is megyek oda hiszen mikor legutóbb ott voltam nagyon megbántottak. Valahogy nem érdekelt. Egyszer csak megpillantottam a két srácot. Ott ültek és beszélgettek. Nem akartam megzavarni őket, de Gareth észre vett és oda hívott.
-Te követsz engem? - csattant fel Zack mikor odaértem. Nem értettem.
-Nem követlek most jövök Emmáéktól. Nem értem mi a bajod. - a könnyeim már majdnem kifolytak, de visszatartottam. Nem hagyom, hogy sírni lássanak.
-Jajj gondolhattam volna, hogy a kis Matt megint jobban hiányzik, mint.. ááá hagyjuk.. - Gareth csak mosolygott magába. Leesett. Elmondta neki is, hogy csak kamuból vagyunk összeveszve. Fájt, mert tényleg elhitette velem, hogy megsértődött. Dühös lettem így pofon vágtam.
-Ne csináld már tudom, hogy elmondtad neki... a pofont meg pontosan ezért kaptad. - elsírtam magam. 
-Ne Alyss nem akartam, gyere ide. - megint pofon vágtam. Erre felpattant közelebb jött. Letörölte a könnyeimet, kezébe fogta az arcomat és hosszan belenézett a szemembe. Tudtam mit fog tenni. Megcsókolt. Az eszem vadul ellenezte a dolgot, de megint a szívemre és a vágyaimra hallgattam. Engedtem, hogy a bennem lévő érzelmek kiáramoljanak. Hosszú forró csók volt. Imádtam. Hirtelen elhúzódott és értetlenül néztem rá.
-Emlékszel.. te pofozol én csókolok – húzódott a szája huncut mosolyra. - Sajnálom, tényleg elmondtam mindent a legjobb barátomnak és nem akartalak megsiratni.
-Bolond...szörnyű vagy... olyan élethűen adtad elő, hogy féltékeny vagy. Amúgy ha itt tartunk emlékszem és arra is hogy a barátok nem csókolóznak csak úgy.
-Istenem srácok mért csináljátok ezt magatokkal?- kérdezte Gareth.
-Mit hiszen barátok vagyunk azok meg ezeket nem csinálják.
-Ja ez olyan mintha most Zack lesmárolna. - ezen elgondolkoztam, valahogy el is képzeltem és elnevettem magam. Ha a két srác nincs ott elesem.
-Jézusom cica mit ittál ott a farmon tiszta részeg vagy. - villantott egy kanos mosolyt.
-Barátok. - hangsúlyoztam.
-Jó lvan tudod milyen nehéz nekem. - mutatott végig rajtam Gareth felé nézve.
-Nem tehetek arról, hogy ilyen jónak teremtett Isten. - illegettem magam.
-Nézd és még szerény is – nevetett Gareth.
-Csak azt ne mond, hogy nem jó. - néztem Zacre. Tudtam, hogy nem tud ellenállni. Közelebb lépett volna, de elszaladtam. Halottam egy halk sóhajt, majd egy nevetést. Még rohangáltunk így egy kicsit. Megbeszéltük pontosan ki hányra jön holnap és mit csinálunk. Elmondták kik jönnek. Remek mondtak valami olyasmit is, hogy egy új srácot is meghívtak. Remélem, az lesz az aki Emmának tetszik. Nevetésünket és beszélgetésünket a telefonon zavartja meg. Anya hívott, hogy menjek haza, mert nem sokára megérkezik az unokahúgunk. Elis felejtettem, hogy jön. Ő Párizsban él a szüleivel és csak nyaranta találkozunk mikor mindannyian eljövünk nyaralni a nagyiékhoz. 
-Ő is jön holnap? Hogy hívják? Jól néz ki? - kérdezte Zack izgatottságot színlelve.
- Mi az hogy jól néz e ki.. tudtommal neked más tetszik.. mit szólna ehhez a barátnőd.
-Nincs barátnőm. - ennél a mondatánál az ütő is megállt bennem. Látta rajtam, hogy nem sokáig bírom tovább így hozzá tette. - ami nem jelenti, hogy nem szeretek valakit halálosan.
-Aha gondolom.- gyorsan elköszöntem tőlük és nyomtam Gareth arcára három puszit.
-Naaa már megint én mért nem kapok semmit cica?
-Mert a barátok nem szoktam csak úgy random csókolózni emlékszel?
-Gareth is a barátod és ő kapott puszit. - durcázott be. 
-Ajjj micsoda gyerekes vagy. Na jó egy puszit kapsz. - felcsillantak a szemei. Oda fordította az arcát, de mire szám oda ért volna vissza fordította így ajkunk összeért. Gareth csak nevetett rajtunk. Az érzelmek annyira eluralkodtak rajtam, hogy mellkasán megmarkoltam a pólóját és magamhoz húztam olyan erővel, hogy elestünk. Felnyögtem. Szerencsére nem fájt annyira mert tompította az ütközést. Csak csókoltunk egymást. Tudtam, hogy nem lenne szabad, de akkor más nem érdekelt. Gareth idegesebben kezdett el dobolni az egyik fa törzsén. Felnevettem és feltápászkodtam.
-Húúú ha legközelebb is ilyen búcsú puszit kapok, akkor öt percenként elakarok köszönni tőled.
-Álmaidba ez volt az első és utolsó.. jól jegyezd meg. - kacsintottam és kitoltam rá a nyelvemet. Tudtam, hogy ez nem lesz igaz, mert úgyis talál olyan alkalmat, hogy csókot lopjon. A világ összes kövét megmozgatná ha kellene csupán azért, hogy még egyszer megcsókoljam. Legalábbis a mérhetetlen szenvedélyből amit a búcsú puszinkban éreztem ezt vettem ki. Talán egy kicsit fel erősödött bennem az az érzés, hogy mindennél jobban kell nekem, de még mindig félek. Nem akarom átverni se magamat sem őt. Lassan elindultam haza fele. Tudtam, hogy muszáj mennem és nem maradhatok tovább velük hülyülni, mert hát Eloise mégis csak az unokatesóm és megérdemel annyit, hogy otthon várjam mikor megérkezik.