17. fejezet

Tessék itt a következő :D Remélem tetszik és komiztok hozzá :D a következő 2 komi után jön :D

... Kopogtattak,mivel láttam, hogy mindenki kint van és csak én hallottam, lementem és ajtót nyitottam, földbe gyökereztem.
Melissa állt ott. Istenem megint mit akarhat? Semmi kedvem vele veszekedni egy olyan srácon akit még csak nem is szeretek úgy. Na jó talán kicsit.
-Na mi az csak te vagy itthon? - bunkózott.
-Neked is szia. Nem, mert mi kéne?
-Anyám küldött, hogy kérjek el valami receptet a nagyanyádtól – flegmázott.
-ŐŐŐ rendben szólok neki ha gondolod. - próbáltam nem kiakadni a jelenlététől. Eszembe jutott, hogy Zack pólója a kezemben van. Elakartam rejteni a hátam mögé. Persze, hogy nem sikerült. Leesett a földre. Tekintetem Melissa és a póló között ingadozott. Nem is értem mért, de nem hajoltam le érte csak néztem ahogy ott hever a padlón. A csaj vette fel.
-Tessék itt a rongyo..várjunk csak! - mondta és a két kezével megfogta a ruhadarabot a vállánál.- mit keres nálad Zack pólója? - abban a pillanatban kikaptam a kezéből és elhajítottam a nappali felé.
-Honnan veszed, hogy az övé? - néztem rá idegesen.
-Ja most megpróbálod letagadni, csak hogy tudd az a kedvenc pólója még ennyit sem tudsz róla! Nem értem mit eszik ennyire a segg hülye fejeden. A receptet majd elkéri anyu telefonon. - dühében sarkon fordult és elviharzott. Hitetlenkedve álltam ott. Ajtó csapódást hallottam. Jézusom az a póló meg csak úgy ott hever a nappali közepén akárki megtalálhatja és ha ez megtörténik akkor sehogy sem magyarázom ki, hogy hogy került hozzám. Bevetettem magam a szobába és felkaptam a földről. 
-Mi az istent csinálsz? - nézett át a pult mögött Zack nevetve.
-Éppen megmentelek a haláltól. Nesze itt a kedvenc pólód ami nem is értem hogy került le rólad. - dobtam felé közömbösen.
-Óóó milyen nagylelkű vagy. Köszi, hogy nem égetted el. Amúgy ha nagyon kíváncsi vagy rá, melegem volt. Óvatosan levettem és vissza mentem melléd.- közelebb sétált. - akkor te valamit motyogtál de nem értettem és ráhajtottad a fejed a mellkasomra. - nézett mélyen a szemembe.
-Ne csináld ezt, ne nézz így rám.
-Tetszik ez kis pír az arcodon, ettől olyan élénkebbnek tűnik az egész, feldobja – kacsintott.
-Csak nagyon meleg van itt.
-Gondolom...
-Istenem akkor ne higgy nekem. - csattantam föl.
-Tudod, hogy mindig hiszek mindenkinek. Neked meg főleg akármi hülyeséget mondasz is. Amúgy, hogy lesz a holnap?
-Jó akkor hidd el, hogy barátok vagyunk. Akik nem alszanak csak úgy a másik ágyában. Hát nagyapa elviszi a többieket valahova. Én beteget jelentek és így itthon fogok maradni... de ááá van egy ötletem. - csillantak fel a szemeim.
-Előre félek. - nevetett fel.
-Mi lenne ha eljátszanánk, hogy összeveszünk, akkor senki nem gondolná, hogy mi ketten együtt szervezkedünk.
-Nem tudom. Még viccből sem szeretek veled rosszban lenni. De ha ettől boldogabbnak érzed magad rendben bele egyezem, de ezért is jössz eggyel. És hogyan?
-Igen boldogabb lennék tőle. És nem, nem jövök semmivel inkább élvezd a helyzetet, hogy velem töltheted a napot. - tartottam fel a mutató ujjam felé. - Hát azt még nem tudom, de majd úgyis találni fogunk valami indokot. Ismerem annyira már magunkat.
Ekkor hallottuk meg Gareth hangját:
-Zack gyere már nem hiszem, hogy ennyi ideig kéne kezet mosnod. Ha nem tudnám, hogy Alyss alszik azt hinném, hogy vele vagy. Bár.. - nevette el a végét. Jobbnak láttam ha gyorsan elmegyek onnan mielőtt meglát. Felrohantam az emeltre és kinéztem az ablakon. Pár perc várakozás után kimentek ők is. Úgy döntöttem, hogy én is csatlakozom. 
-Szia álomszuszék – üdvözölt Zack mosolyogva. Bolond.
-Helló mindenkinek. Szép napunk van. Kim ma nem megyünk el Emmáékhoz? Úgy hiányzik már a kis Matt.
-Komolyan mondom hihetetlen vagy Alyssa a kis Matt jobban hiányzik mint én. - nézett rám mérgesen Zack. Nem értettem az egészet mért zavarja őt ez. Hiszen nem szállhatna versenybe az a kis gyerek ellene. Észrevette, hogy nem vettem a lapot és kacsintott. Leesett.
-Igen képzeld, ő jobban hiányzik és nem érdekelsz soha többé. - fogtam magam és elindultam befelé. Utánam jött, de sikerült pont az orra előtt becsapnom az ajtót. Felkiáltott. Szegény, nem akartam, de így hatásosabbnak tűnt. Láttam, hogy elmegy. Kifutottam, de már sehol sem volt. A könnyeim kijöttek, pedig tudtam, hogy nem is vesztünk össze igazán. Mégis fura volt. Nem akartam elismerni, hogy érzek valamit iránta. Hiszen ő az aki kicsi korom óta szekált. Aztán suliba meg mintha nem is ismerne. Most meg szinte egy perc alatt elrabolná a szívemet. Nem azt nem engedem. Ha valaha meg is kapja akkor keményen meg kell küzdenie érte. 
-Ez meg mi volt? - csodálkozott Kim, mikor közelebb értem hozzá. - te sírsz?
-Nem érdekel és kész, ha nem felel meg neki, hogy Matt jobban hiányzik aki mellesleg 13 évvel fiatalabb nála akkor hagyjon inkább békén. Ilyen barát nem kell. Nem, nem sírok csak nem tudom. - hazudtam, majd terelésképpen megkérdeztem mi van vele és Gareth-tel.
-Annyira örülök, hogy Isten megteremtette nekem. Olyan boldog vagyok még akkor is mikor csak nézhetem. Aztán oda jön, érzem az illatát, a vágy magával ragad és vadul kívánom minden csókját, ami láttán ő enyhíti ezt az érzést, de soha nem elég belőle. Egyszerűen imádom.
-Örülök nektek, mesélj még! Mikor alszol nála vagy ő mikor alszik itt? Hmmm... mi lenne ott .
-Na de kérlek én nem vagyok olyan, mint egyesek.
-Ezzel most utalni akartál valamire? - durcáztam be.
-Nem rád gondoltam, hanem például az iskolánk pom pom csapatára, vannak benn érdekes lányok, akiknek akár egy füttyszó is elég lenne és nyál csorgatva rohanna akármelyik srác ágyába.
-Igazad van, de még mindig nem tudom ki mikor alszik hol. - kacsintottam.
-Én sem. Nem akarom elsietni a dolgot. Ez még túl friss, előbb jobban megakarom ismerni és akkor talán lehet róla szó.
-Emlegetett szamár – mondtam nevetve az éppen leülő fiúnak, aki hosszú, forró csókot nyomott Kim ajkára. Színtiszta boldogság. Ez az egy jut róluk eszembe. Mintha tényleg csakis egymásnak lennének teremtve. Kiegészítik egymást és ez így pont jó. Véletlen ásítottam.
-Na nehogy már ilyen unalmasak legyünk vagy talán nem aludtál éjjel? - húzogatta a szemöldökét a húgom mellett ülő srác. Szinte biztos voltam benne, hogy tudja. Megölöm Zacket. Persze, biztos, hogy tudja hiszen a legjobb barátok és valószínűleg mindent elmondanak egymásnak. Halálra fogom kínozni, mondjuk agyon csikizem. Meredten bámultam a srácra. 
-Nem vagytok unalmasak és aludtam.. nem tudom mire célzol ezzel.
-Tényleg mire céloztál? - fordult felé kíváncsian Kim. Ezt a srácot is agyon verem ha bemer minket árulni az estéről. Felálltam és elrohantam a kapu felé.- Most meg hova mész?
-Emmáékhoz, meglátogatom Mattet. Jössz jössz, nem nem.
-Hát ha nem lenne gond maradnék a szerelmemmel.
Azzal kifordultam a kiskapun és a farm felé vettem az irányt.