8.fejezet: Szeretem...

Itt a következő :D remélem tetszik :) és komizzatok ha akartok :) 
Körülbelül hajnali 5 óra lehetett mikor felébredtem, nem voltam se álmos se semmilyen. Csak voltam, ültem és gondolkoztam. Fél óra múlva úgy döntöttem felébresztem Kimet. Át is mentem hozzá, békésen aludt. Leültem mellé az ágyra és szólongattam.
-Kim...ébredj..
-Hány óra van?- motyogta álmosan, majd újra lecsukódtak a szemei. Nem hagyhattam hogy újra elaludjon így megfogtam és elkezdtem rázni a karját.
-Fent vagyok – üvöltötte.
-Ja látom..
-Mit akarsz fél 6-kor az istenért... még csak fél 6 és már fent vagy...beteg vagy?
-Hahaha nem tudok aludni gondoltam felkeltelek hogy mesélni tudj.
-Milyen kedves, és nem tudtál volna várni mondjuk még 2-3 órát?
-Höhöhö nem – kacsintottam rá.
-Na jó már úgysem tudok vissza aludni meg nem is hagynád szóval mire vagy kíváncsi?
-Jajj ne csináld már..MINDENRE – hangsúlyoztam ki a szót.
-Hát mikor ott hagytatok minket.. amit még meg sem köszöntem.. felsegített és tovább mentünk de lassabban mint azelőtt így mire a tisztásra értünk ti már sehol sem voltatok. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről és véletlen elmondtam neki hogy tetszik. Abban a pillanatban megint megbotlottam és elkaptam a pólóját de mind a ketten elestünk ismét. Rám esett, hosszan egymás szemébe néztünk, de nem szólt semmit az előbbi kijelentésemre csak nézett. A kezemet oda tettem a mellkasára és akkor megéreztem, hogy az ő szíve is ugyan olyan gyorsan ver mint az enyém. Mintha ugyanazt a dalt játszották volna abban a pillanatban. A mi dalunkat. Láttam rajta a vágyat, de mivel kezdett kicsit furának tűnni hogy ott fekszünk óvatosan letoltam magamról és felültem a fűben. Gareth is ugyan így tett. Istenem azok a szemek. Úgy érzem minden egyes pillanatban egyre jobban belé szeretek. Vissza térve itt még beszélgettünk egy kicsit de megéheztem. Kitalálta hogy menjünk el vacsorázni. Elvitt a kedvenc pizzázójába és ott töltöttük az estét. Olyan fél 11 körül mikor haza hozott. Kiszállt ő is az autóból és elkísért az ajtóig. A szemembe nézett és ő is elmondta, hogy tetszem neki. Úgy megörültem, hogy levegőt venni is elfelejtettem. Mire észbe kaptam lágyan megcsókolt. Annyira jó érzés volt. Hihetetlen, hogy milyen szenvedélyesen képesek az emberek szeretni. Szeretem Alyss és most már tudom hogy neki is tetszem. - pirult bele.
-Ajjj de édesek lennétek.. mondtam én hogy a vak is észre venné hogy fülig egymásba vagytok szeretve. Olyan boldognak látszol. Remélem sokáig egypár maradtok.
-Drága nővérkém, ahhoz először egypárnak kéne lennünk – kacsintott.
- Nem hiszem el hogy ezek után nem jöttetek össze.
-Nem akarom elsietni, boldog szeretnék lenni de időre is szükségem van, majd ha ma találkozunk. Beszélgetek vele megint és majd kialakul.
-Boldog – ismételtem meg halkan.
-Alyss nem értem te mért bonyolítod meg a dolgokat. Látszik rajtatok hogy majd megvesztek egymásért te mégis taszítod Zacket. Értem hogy te sem akarsz sietni de legalább ne tagadd le hogy szereted ha a közeledben van.
-Ez nem igaz. Lehet hogy szeretem de inkább eltitkolom. Nem akarok egy tuskótól semmit. Várj...mi az hogy később találkozol vele? Nem Emmáékhoz megyünk? - néztem rá furcsán.
-ŐŐ deee. Tényleg készülődnünk kéne. - terelte a témát. Éreztem hogy titkol valamit. De jobbnak láttam ha nem tudok róla mert úgy is csak felhúznám magam. Fél óra múlva megálltunk a farm előtt.