7. fejezet Kirándulás

Köszönöm a kommentet itt a következő rész :) Remélem nem lesz unalmas, bár elég későn fog rájönni Alys, hogy mit is akar, de remélem azért olvassátok még :) Következő 1 komi után :) 


Gyönyörű időre ébredtünk itt Southamptonban. Süt a nap és sehol egy felhő. Ideális nap a kirándulásra. Bár kedvem sok nincs hozzá de már megígértem anyáéknak hogy elmegyek. Szóval nincs visszaút.
-Kicsim most hívott Gareth apja, Tim, hogy szóljon mikor indulunk- mondta apu mikor lementem reggelizni.
-Remek alig várom, hogy egész nap bámulhassam Zack képét.
-Ja el is felejtettem, hogy sajnos ők lemondták valami közbe jött nekik.
Ettől a hírtől felélénkültem, kicsit jobban mint kellett volna. Amit mindenki észre vett. Vagyis nem mindenki mert a húgomat sehol sem láttam tegnap óta. Beszélnem kellett vele. Ezért megkerestem. A szobájába kezdtem, de ott nem volt. Az ablakon kinézve a medence mellett láttam meg. Szélsebesen rohanni kezdtem.
-Jól vagy? Úgy lihegsz mint egy ló a sivatagban. 
-Nem.. vagy is igen.. csak futottam.
-Mért mi történt?
-Csak beszélgetni akartam veled.
-Hát akkor ki vele.- mosolygott.
-Hát.. izéé.. nem mintha különösebben érdekelne.. de miről beszéltetek tegnap Zackkel? Mikor elmentem.. - kérdeztem félve.
-Ja vagy úgy.. arról, hogy mért hiszed azt hogy barátnője van. Szegény gyerek úgy bolondul érted mint hal a vízért csak te nem veszed észre vagy nem akarod észre venni.
-De hát halottam amikor vele beszél és utána közvetlen elmentek. Mi az hogy nem veszem észre vagy nem akarom? Nem szeretem és ő sem engem barátok vagyunk... vagy talán még azok sem. - makacskodtam. - Különben is honnan veszed hogy érdeklem?
-Alyssa az istenért a húga hívta haza őket mert valamit segíteniük kellett... Lehetetlen vagy.. onnan hogy van szemem és beszélgetek másokkal.. és Gareth is mondta, hogy a srác folyton rólad beszél. 
-A húga?? Istenem de buta voltam... nem baj , nem érdekel és örülök hogy nem jönnek ma kirándulni nem tudnék jó pofizni neki. Ja ha már itt tartunk mi van veletek?
-Kikkel? 
-Ne értetlenkedj itt nekem mert belefojtalak a medencébe – viccelődtem – Gareth-tel és veled?
-Semmi... Nem tudom.. tegnap beszélgettünk kicsit kettesben. A szemébe néztem és láttam a ragyogást és akkor megfogta a kezem. A hideg is kirázott amit észre vett és elmosolyodott.. annyira aranyos és jó fej. Azt hiszem, hogy én is tetszem neki. Remélem ma lesz alkalmam beszélni vele. Amúgy Emmáék üdvözölnek és meghívtak magukhoz holnapra, hogy töltsük ott a napot. Egész megkedveltem őket. Képzeld van egy kisöccsük Matt. Amúgy anya mondta már hogy Kris is haza jön az egyetemről?- fejezte be a mondani valóját.
-Jajj olyan édesek lennétek együtt...hát majd csinálok alkalmat...- kacsintottam – Neeeemm komolyan? Olyan régen láttam és már hiányzik a bátyám ölelése akár milyen nyálasan is hangzik. Kell egy férfi az életembe aki csak megsimogatja a fejem és átölelem ha baj van és megvéd.
-Alyssa szerintem neked nem teljesen Kris-re van szükséged. Mindenki látja rajtad hogy odáig vagy Zackért mért nem ismered be végre te is?- annyira imádom a húgomat. Ő a fiatalabb mégis ő az érettebb mindig belém lát még akkor is ha magam sem értem a dolgokat. Valahol mélyen lehet hogy szeretem a srácot de jelen pillanatban nem kérek belőle vagy kell egy kis idő hozzá.
-Vissza térve.. remélem eljössz Dorotiékhoz. Felhívtak reggel, hogy kérdeztelek e már és akkor mesélték, hogy a kis Matt egész nap rólam áradozik. Olyan aranyos lehet.
-Persze ki nem hagynám – ekkor szólt ki anya:
-Lányok indulás.. már késésben vagyunk. - szokásos gondoltam.

Valahol az erdő mélyén járva eszembe jutott, amit Kimmel beszéltem reggel. Láttam őket ahogy a sor végén egymás mellett mennek és vidáman cseverésznek, nevetnek egymás viccein. Olyan boldognak látszanak. Remélem lesz belőlük valami. Ekkor Kim megbotlott és magával rántottam a srácot is. Aki épp rá esett. Úgy megijedtem, hogy felsikítottam amire mindenki oda figyelt. Eszembe jutott, hogy így talán kicsit egyedül maradhatnak, majd hozzátettem a sikoltásom ezt :
-Nézzétek milyen furcsa madár...arra - mutattam Kimékkel ellenkező irányba majd szélsebesen apa kezét megragadva elindultam. Sikerül mindenki követett ők meg ott maradtak kettesben.
-Nincs is itt semmi 
-Már elrepült – majd anya lépett oda hozzám.
-Kimék hol vannak? - kérdezte aggódva.
-Úgy gondoltam megérdemelnek egy kis időt kettesben. - súgtam anyának.
- Tehát tényleg nem volt madár?
-Nem.. hiszem – néztem bocsánatkérően.
-Jól van csibész de legalább egy jó ügy érdekében tetted. - kacsintva tovább lépkedett. Az út hátra levő része unalmasan telt. Kimék sem értek még utol minket. Így hát elkezdtem dúdolgatni a kedvenc dalaimat. Szerencse hogy több is volt. Körülbelül az 5.-nél tartva végre megláttam a tisztáson parkoló autóinkat. Hálát adtam az égnek. Végreeee. De a húgomékat sehol sem láttam. És nem csak én furcsálltam ezt. Mindenkinek feltűnt a hiányuk. 
-Merre lehetnek? - kérdezte apa Gareth apjától. - mennünk kéne. Éppen másztam volna be az autóba hogy apa még véletlenül se kérdezze meg tudok e valamit. Hát nem sikerült.
-Kicsim te sem tudod hol vannak?- szerencsémre Tim (Gareth apja) válaszolt helyettem. Huh ezt megúsztam.
-Ne aggódj a fiam úgy ismeri az erdőt mint a tenyerét plusz vezetni is tud és a saját kocsijával jött... majd haza viszi a lányod.
-Rendben.
Már jó idő eltelt mióta haza értünk, de Kim még sehol sincs. Remélem nem történt baj. Bár akkor ide szóltak volna telefonon. Gondolom. Alig várom hogy elmeséljen mindent. Utálok várni..

Pár órával később csengetést halottam. Mivel senki sem nyitott ajtót nekem kellett. Kris volt az. Nem számítottam rá hogy ilyen hamar ér haza, de örültem neki és a nyakába ugrottam.
-Hééé hugi...én is örülök neked de nem kéne megfojtanod azért.
-Ne haragudj csak hiányoztál. - mosolyodtam el.
-Te is nekem. - beljebb tuszkolt a nappaliba és lehuppant az egyik kanapéra.- Na mesélj mi történik erre felé. 
-Semmi .. érdekes meg pláne. - hazudtam. Hát ez sem jött össze.
-Drága édes hugicám nem ma jöttem le a falvédőről.. látom hogy valami nincs rendben.. mesélj csak.. légyszíves..- ahjjj ő is úgy ismer, pedig vele nem szoktam sok időt tölteni a tanulmányai miatt. Szerencsésnek érzem magam hogy két ilyen testvérem van.... Mivel jó barátja mindkét srác nem tudom hogy fogja fogadni a történteket...végül is elmeséltem neki mindent az elejétől mostanáig. Néhány dolgon jót nevetett például a jeges tea incidensen.
-Hát nem tudom de szerintem hallgass a szívedre... nem mindig jó ha a makacs kis eszed után mész.
-De ez egyszerűen bonyolult.. Utálom. Nem érzek iránta semmit. Talán csak nagyon mélyen elzárva. Jó sok lánccal lelakatolva nehogy előtörjön..
-És mért is az? - utalt a mondandóm első felére.
-Mert lehet hogy egyszerű lenne csak úgy a karjába vetnem magam...de bonyolult mert egyszer azt érzem hogy szeretem aztán meg tesz vagy én teszek valamit amitől meg ki nem állhatom... és ez már az őrületbe kerget.- sóhajtottam fel. 
-Erre csak azt tudom mondani hogy ismerd meg! Tölts vele több időt kettesben és kialakul hogy mit is akartok.
-De lehet hogy nem akarom megismerni... félek...
-Ne makacskodj már Alys...és mitől?
-Hogy a végén minden rosszra fordul és megint én szívom meg - nevettem fel kínomban.
-De ha meg sem próbálod már veszítettél.- ekkor lépett be anya a szobába
-Mért nem szóltatok hogy megjöttél? 
-Mert olyan jót beszélgettünk, hogy gondoltam nem zavarom meg a mondani valóját.
- Örülök hogy haza jöttél végre – nyomtam egy puszit az arcára és felmentem a szobámba. Álmosnak éreztem magam így lefeküdtem aludni.. hamar elnyomott az álom..