Mély álmomból valaki simogatására ébredtem. A szememet csukva tartva mondtam ki félálomba az első nevet ami eszembe jutott:
-Zack...
-Hogy ki?
Felpattantak a szemeim és hirtelen felültemben bevertem a fejem.
-Úristen fáj valamid? És mi az, hogy Zack?- halottam meg Kim aggódó hangját.
-A fejem kicsit lüktet, de szerintem semmi komoly, kösz az ébresztést, hát...csak...izé...- hajtottam le a fejem.
-Mégis bírod, igaz?
-Nem, nem igazán – néztem rá és előtörtek belőlem a szavak. Elmeséltem mindent ami tegnap történt, majd durcásan megkérdeztem:
-Most, hogy itt tartunk ti hova tűntetek olyan gyorsan?
-Hát az úgy volt, hogy mikor Zack kijött, láttuk, hogy elmosolyodsz... így Gareth elhívott sétálni - pirult el.
-És?
-Mi és?
-Egy sétába csak úgy nem pirul az ember paradicsom színűre.
-Hát tudod azt hiszem tetszik, de nem tudom, hogy ő mit érez irántam.. tegnap visszaérve megölelt a szívem pedig vad táncba kezdett.. ha érted mire gondolok..Alys félek!- bökte ki végül.
-Mitől, hiszen látom rajtatok, hogy úgy oda vagytok egymásért mint kalács a nutelláért.
-Lehetetlen veled komolyan beszélni – csattant fel. Néha úgy érzem, hogy ő az idősebb sokkal érettebb és nem olyan gyerekesen makacs mint én. Tetszett ez a testvéremben, akit nagyon imádok.
-Ez nem igaz csak ti nem értitek a logikámat!- nevettem fel.
- Alyssa!
-Ne haragudj.
-Semmi baj. Amúgy szerintem jól döntöttél, hogy megismered Zacket.
-Lehet...
Hirtelen eszébe jutott, hogy mért jött:
-Egyébként azért jöttem, hogy elmondjam Gareth meghívta az egész családot kirándulni, mert az apja valami túravezető féleség.
-És pontosan kik lesznek ott?
-Gareth-ék és mi meg...
-Meg kik?
-Zackék..
-Akkor én nem megyek – makacskodtam
-Nem tegnap beszéltétek meg, hogy barátok lesztek?
-De... - gondolkodtam el – de ugyanakkor nem tudom mit érzek.
-Soha nem fogod megtudni ha találkozni sem akarsz vele.. ami mellesleg lehetetlen mivel ők a kertészeink.
-Ajjj és ha meg sem akarom ismerni?
-Tudod, hogy ez nem igaz – forgatta a szemeit.
-De nekem nem tetszik.
-A tekinteted nem ezt mondja.
-Ne gyere már te is a ezzel, ő is pontosan ezt mondta. - sóhajtottam, vissza gondolva a tegnapra.
-Én csak az igazat mondom.
-Akkor sem tetszik.
-Vagy csak nem akarod bevallani még magadnak sem.
Úgy pattantam ki az ágyból mintha nem is mondott volna semmit.
-Éhes vagyok! - indultam meg kifelé.
-De eljössz holnapután ugye?
-Talán...- kacsintott és kirohant az ajtón.
-Hogy ki?
Felpattantak a szemeim és hirtelen felültemben bevertem a fejem.
-Úristen fáj valamid? És mi az, hogy Zack?- halottam meg Kim aggódó hangját.
-A fejem kicsit lüktet, de szerintem semmi komoly, kösz az ébresztést, hát...csak...izé...- hajtottam le a fejem.
-Mégis bírod, igaz?
-Nem, nem igazán – néztem rá és előtörtek belőlem a szavak. Elmeséltem mindent ami tegnap történt, majd durcásan megkérdeztem:
-Most, hogy itt tartunk ti hova tűntetek olyan gyorsan?
-Hát az úgy volt, hogy mikor Zack kijött, láttuk, hogy elmosolyodsz... így Gareth elhívott sétálni - pirult el.
-És?
-Mi és?
-Egy sétába csak úgy nem pirul az ember paradicsom színűre.
-Hát tudod azt hiszem tetszik, de nem tudom, hogy ő mit érez irántam.. tegnap visszaérve megölelt a szívem pedig vad táncba kezdett.. ha érted mire gondolok..Alys félek!- bökte ki végül.
-Mitől, hiszen látom rajtatok, hogy úgy oda vagytok egymásért mint kalács a nutelláért.
-Lehetetlen veled komolyan beszélni – csattant fel. Néha úgy érzem, hogy ő az idősebb sokkal érettebb és nem olyan gyerekesen makacs mint én. Tetszett ez a testvéremben, akit nagyon imádok.
-Ez nem igaz csak ti nem értitek a logikámat!- nevettem fel.
- Alyssa!
-Ne haragudj.
-Semmi baj. Amúgy szerintem jól döntöttél, hogy megismered Zacket.
-Lehet...
Hirtelen eszébe jutott, hogy mért jött:
-Egyébként azért jöttem, hogy elmondjam Gareth meghívta az egész családot kirándulni, mert az apja valami túravezető féleség.
-És pontosan kik lesznek ott?
-Gareth-ék és mi meg...
-Meg kik?
-Zackék..
-Akkor én nem megyek – makacskodtam
-Nem tegnap beszéltétek meg, hogy barátok lesztek?
-De... - gondolkodtam el – de ugyanakkor nem tudom mit érzek.
-Soha nem fogod megtudni ha találkozni sem akarsz vele.. ami mellesleg lehetetlen mivel ők a kertészeink.
-Ajjj és ha meg sem akarom ismerni?
-Tudod, hogy ez nem igaz – forgatta a szemeit.
-De nekem nem tetszik.
-A tekinteted nem ezt mondja.
-Ne gyere már te is a ezzel, ő is pontosan ezt mondta. - sóhajtottam, vissza gondolva a tegnapra.
-Én csak az igazat mondom.
-Akkor sem tetszik.
-Vagy csak nem akarod bevallani még magadnak sem.
Úgy pattantam ki az ágyból mintha nem is mondott volna semmit.
-Éhes vagyok! - indultam meg kifelé.
-De eljössz holnapután ugye?
-Talán...- kacsintott és kirohant az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése