2.fejezet: A nagy utazás

Reggel korán ébredtem...boldog voltam, mert kitört a nyári szünet... azonban kicsit elszomorított, hogy sokáig nem láthatom az itteni barátaimat. Felöltözés után levittem a bőröndjeimet, miután végeztem hallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn. Apa álmosan a szemét törölgetve mondta:

-Kicsim ugye tudod, hogy csak pár hétre megyünk a nagyiékhoz és ott is vannak boltok. Nem kellett volna felpakolnod az egész szobádat.- mosolygott. Tátott szájjal csodálkozva néztem apára, hogy ezzel mit kívánt mondani, de beszélgetésünket anya törte meg aki akkor kiabált a konyha felől:
-Reggeli!- hangzott. Belépve megkordult a gyomrom a palacsinta finom illatától.

2-3 óra készülődés után végre elindultunk. Nem volt kedvem senkivel sem beszélni. Bekapcsoltam a telefonomon a zenét és csak hallgattam az éppen következő számot. Láttam, hogy a húgom is így tesz. Az út hosszúnak és unalmasnak tűnt. Így eszembe jutottak az utolsó napon történt dolgok. Lepergett előttem a reggel, a lányok nevetése és Zack. Rajta kicsit többet gondolkoztam. Vajon mért viselkedik így mostanában és az a nézés amikor a labdáját vissza adtam. Fura, de megvoltam győződve, hogy tényleg elszomorítja ha nem törődöm vele. Ennek ellenére mégis mintha tetszene is neki amikor ennyire taszítom magamtól. Lehet, hogy meg kéne jobban ismernem mielőtt ítélkezem. Jézusom Alyssa min jár az eszed hiszen ismered kicsi korod óta ő volt az aki meghúzta a copfod, aki mindig piszkált, aki kicsúfolt ha valamit elrontottál. Mégis mért akarnád megismerni jobban? Tudom, hogy boldog akarsz lenni, de vigyázz vele. Szólalt meg bennem egy hang. Gondolkozásomból Kim bökdösésére tértem vissza.
-ÁÁÁ ÚÚÚ- ordítottam – ha belilul agyon verlek – emeltem fel a mutatóujjam fenyegetően, de elnevettem így nem sikerült túl komolyra
-Jól van na – védekezett a kezével – Amúgy nagyon elbambultál.. Min gondolkoztál? - kérdezte kis szünet után. Nem is tudom mért, de elkezdtem volna mondani mikor rájöttem, hogy nem kellett volna:
- Zac..azaz semmin – mosolyogtam idegesen. Abban bíztam, hogy nem veszi észre amit mondtam, de túlságosan ismer már Kim.
- Alyssa te Zackre gondoltál? - kerekedett el a szeme.
- Nem, dehogyis – mentegetőztem. Éreztem, hogy belepirulok a mondatomba. Az arcom színe akár felvehette volna a versenyt egy jól megérett paradicsommal és tuti nyertem volna.
- Na tesó ismerlek már annyira, hogy tudjam, hogy igen rá gondoltál és a fejed amúgy is elárult szóval mindegy. Szóval mesélj csak egy kicsit.- utasított. Épp kezdtem volna bele a mondandómba mikor megálltunk a nagyiék háza előtt. Abban a pillanatban kiugrottam a kocsiból és rohanni kezdtem befele. Kim utánam kiáltott:
- Na jól van, de tudd, hogy nincs el felejtve a dolog. Még beszélünk- azzal becsaptam magam mögött az ajtót. Örültem, hogy nem kellett a srácról beszélnem hiszen cseppet sem érdekelt. Elkezdtem mosolyogni, magam sem tudtam minek örülök.

Nagyi mosolyogva lépett ki az előszobába ahol voltam. Megölelt majd kinyitotta az ajtót, hogy beengedje a többieket is. Nem felejtettem el Kim mondatát ezért átfutottam a házon a kert legvégébe ahol gyönyörű rózsakert volt, tele vörös rózsával. Kedvencem gyönyörködtem látszott a kerten, hogy gondozott de ráfért volna egy fűnyírás és kis víz sem ártott. Megis jegyeztem, hogy szólok papinak, hogy tegyen valamit az ügy érdekében. Majd tovább indultam a kert mögött lévő ismerős nagy fához. Ahogy oda értem elmosolyodtam, mert rengeteg emlék jutott eszembe. Felmásztam és csak néztem ahogy a nap egyre lejebb kúszik az égbolton. Szép. Lépteket hallottam. Megilyedtem, most nem akartam a húgommal beszélni...de meglepetésemre nagyapa lépett a fa alá és mosolyogva megjegyezte:
- Hé kicsi lány látom még mindig úgy szereted ezt a fát mint azelőtt- kacsintott. Nevetve másztam le és ugrottam a nyakába. 
- Hiányoztál- jegyeztem meg mosolyogva.- Tényleg mielőtt elfelejtem nem kéne valamit itt csinálni ezzel a kerttel.. kicsit olyan mintha.. nem is tudom..- gondolkodtam el ezen.
- Ne aggódj holnap jön pár srác akik egész nyáron a kert szépségét fogják őrizni.- mikor látta az értetlen fejem megszólalt.- Hagyjuk! Gyere nagyanyád egésznap sütött főzött, úgyhogy ne bántsuk meg és faljunk fel mindent amit ottbent találunk. - indult meg befelé. Követtem mosolyogva.
Az asztalnál Kimmel szemben ültem aki egész végig kérdő pillantásokat vetett rám és látszott rajta hogy nem bírja sokáig, hogy nem törődöm vele. Így félre hívtam, hogy megkérdezze amit akart.
- Kim mi a baj? - kérdeztem szórakozottan.
-Mért gondolkoztál Zacken?- kérdezte halkan.
- Nem tudom..-válaszoltam őszintén – Csak unalmamba eszembe jutottak a tegnap történtek és félbeszakítottál így véletlen kimondtam a nevét- hazudtam. Látszott rajta, hogy nem hisz nekem, de ezt válaszolta: 
-Rendben, de ha valami történik kérlek mond el.- vigyorodott el utalva a múltkori labdás esetre és az állítólagos felforott levegőre. Vissza mentünk, de nem volt kedvem semmihez így felmentem szobámba és lefeküdtem aludni.