6. fejezet: Bonyodalom..

Hát ahogy megígértem itt a 6. fejezet is. Remélem tetszik. Komizzatok légyszíííí :D 

-Kim emlékszel Emmáékra? - kérdeztem 1 óra múlva a medence mellett.
-Igen.. mért?
-Szerintem hívjuk el őket.. hmm.. mondjuk plázázni...ránk férne már... nem?
-Lehetséges, de tudod hol laknak?
El gondolkoztam ezen, mert mikor legutóbb találkoztam velük sírtam és összezavarodva bolyongtam.
-Nem... de tudom merre indultam el múltkor.. és talán nagyiék is tudnak segíteni ha megkérdezzük. - mondtam.
-Rendben akkor mire várunk?- pattant fel és indult meg befelé.
-Nagyííííí – üvöltöttük egyszerre.
-Naaa mi ez a kiabálás. Attól hogy öregnek nézek ki még nem biztos hogy süket is vagyok.
-Sajnáljuk, de véletlenül nem ismered Emma és Doroti Jons-t? - érdeklődtem.
-De ismerem őket, kedves lányok. Van egy nagy farmjuk tele mindenféle állattal. Nagyon Szép. - mosolygott. - talán ti is ismeritek őket?
-Hát mondhatjuk.. azt hiszem.. és azt megtudnád mondani merre fele laknak?
-Persze. - majd elmesélte a pontos utat és már itt sem voltunk.
Már 10 perce kerestük azt az utcát mikor Kim így szólt:
-Biztos hogy erre van? 
-Hát nagyi azt mondta erre fele van.
-Várj – intett le. - Nézd ott van Gareth és Zack megkérdezhetnénk őket.
- Rendben te oda mész megkérdezed én meg megvárlak itt.
-Na nem... azt már nem te is jössz.
-Ahhj rendben – vánszorogtam utána.
-Sziasztok – üdvözöltük egymást. Gareth szemmel láthatóan örült hogy újra láthatja Kimet és még a vak is simán kitalálta volna hogy fülig egymásba vannak gabalyodva. 
-Meg tudnátok mondani merre lakik Emma és Doroti Jons? Azt hiszem eltévedtünk – nevetett Kim a srácra.
-Azt hiszitek? Amúgy igen tudjuk merre fele van a farmjuk akár meg is mutathatjuk ha nektek nem gond.
-De.. - vágtam rá egyből Gareth mondatára.
-Alyssa! .... jó lenne köszönjük és ne is törődjetek vele... 
Azt hittem soha nem érünk oda a lányokhoz. Körül belül 15 percre volt Zackék utcájától, mert az egyik sarkon rossz felé fordultunk így kerültünk oda, amin a srácok jót nevettek. Hát ja rohadt vicces volt szerintem is már rég a plázában lehetnénk erre itt kell bámulnom az utat Zack mellett mivel a húgomék jól elvannak magukkal. Istenem de aranyosak már csak azzal is ahogy egymásra néznek. Komolyan mondom ha ők nem lépnek kettejük jövőjét illetően majd én fogok.. hmm.. esetleg a holnapi kiránduláson. Ezen gondolkoztam egy picit mikor éreztem magamon Zack pillantását.
-Mi van? - értetlenkedtem.
-Min gondolkozol?
-Kiméken olyan szépek lennének együtt... de amúgy is mit érdekel az téged?
-Mivel barátok vagyunk állítólag gondoltam megkérdezem – terült el egy mosoly az arcán ami talán nem is volt túl vidám. Nem értem. Mindegy talán csak képzelődöm. Nem lepődnék meg rajta.
-Barátok állítólag - motyogtam az orrom alatt.
-Itt vagyunk – szólt hátra a húgom mellett lépkedő szöszi srác.
-Remek. - majd meglátva Emmáékat odafutottam hozzájuk.
Meglepetettség tükröződött Doroti arcán aki épp egy csirke kergetését hagyta abba.
-Hát ti?
-Gondoltuk meglátogatunk titeket és megkérdezzük nincs e kedvetek elmenni vásárolni a plázába.- mosolyogtam. Addigra már Kimék is ide értek.
-Ja csak út közben eltévedtünk, még szerencse hogy ilyen segítőkészek erre fele a srácok – mutatott Zackékre, mire én megforgattam a szemeimet, ők meg szégyenlősen elmosolyodtak.
-Szóval van kedvetek?
-Persze – örvendeztek. Ekkor szólalt meg Zack telefonja amit fel is vett és beszélni kezdett valakivel.. azt hiszem egy lánnyal.. legalábbis .... nevet emlegetett... nem is tudom mért érdekel annyira, hiszen még csak nem is szeretem. Vagy mégis.. nem az kizárt. Mégis zavart hogy azzal a lánnyal beszél, de mért. Istenem magamat sem értem. Majd letette a telefont és így szólt : 
-Sajnos mennünk kell most szóltak ide hogy segítenünk kell és Garethre is szükség van. Bocsi sziasztok esetleg később összefuthatnánk. - kacsintott rám.
-Később- motyogtam megint. - amikor megláttam Emma mutogat a fejével Zackre.
Hangosan mondtam ki a választ:
-Igen.. - tudtam mire gondol.
-Alyssa amúgy már jól vagy? Nagyon megbántott múltkor az a valaki, nem értem mért kell így viselkednie annak a srácnak. - célozgatott Emma. Amit Zack is meghallott. Nem néztem rá mert féltem, hogy elsírom magam.
-Mindegy... - sóhajtottam.
-Akkor menjünk.

2 óra kimerítő vásárolgatás után másra sem vágytunk mint pihenni egy kicsit. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk és beülünk a cukrászdába. Benyitottam az ajtón a csajokkal mögöttem amikor megláttam Zacket, Garethet és még egy srácot akit azelőtt soha nem láttam. Jöttek kifelé, Zack éppen hátra felé fordulva motyogott valamit. Olyan gyorsan történtek a dolgok. Ahogy a srác előre fordult a kezében lévő fagyi találkozott a mellkasommal. A megrázkódtam a hirtelen hidegtől majd dühömben ráordítottam:
-Mi a francot csináltál?
-Alyss én nem akartam úgy sajnálom. - törölgette a fagyit.
-ÁÁÁÁ csak hagyj békén- löktem el a kezét és azzal kirohantam a fagyizóból.
A könnyeim folyni kezdtek és csak rohantam a nagy világba. Hallottam ahogy utánam kiabálnak, de nem érdekelt nem bírnám ezek után nézegetni a fejét. Utálom. Vagyis ez nem teljesen volt igaz,mert lehet hogy éreztem valamit iránta, de jelent pillanatban elküldtem volna melegebb éghajlatra. Nem jutottam sokáig a futással amikor valaki megragadta a könyökemet és maga felé fordított. Fel sem néztem csak zokogtam a pólójába. Ismerős volt az illata.. emlékeztem hogy valahol már éreztem.. kellemes... és akkor megvilágosodtam. Zacknek volt ilyen illata amikor este a fán úgy megijesztett. Azonnal ellöktem magamtól és letöröltem a könnyeimet.
-Mit akarsz? Még egy kis fagyit hoztál? Vagy mi?- förmedtem rá szipogva.
-Nem..kérlek bocsáss meg.. nem szándékosan történt egyszerűen baleset volt.
-Nem érdekel csak többet hozzám se szólj... nem akarok tudni rólad... különben is mért nem mész és az új barátnődet hívogatod fagyizni – bukta ki belőlem a szavak.
-Akimet?
-Jajj ne csináld már... hallottam hogy amikor telefonáltál.. folyton a nevét mondogatod de tudod mit nem is érdekel legyetek boldogok.
-Ezt úgy mondod mintha féltékeny lennél.
A szavak tűzként égtek az agyamba.
-Én féltékeny rád? Kizárt... nem szeretlek sőt még csak nem is kedvellek... és ne gyere a szemeimmel mert hazudnak. Szólni sem tudott, mert megláttam Emmáékat és oda rohantam hozzájuk. Vissza néztem és ő csak állt ott értetlenül, majd közöltem a többiekkel hogy haza megyek de ők maradjanak nyugodtan. Láttam Kimet oda menni a sráchoz, de nem érdekelt abban a pillanatban semmi...csak elakartam tűnni.. kezd túl bonyolultá válni ez a dolog..