3. fejezet: Talánok...

A nap sugaraira ébredtem amik simogatták a bőrömet. Úgy döntöttem, hogy az egész napot a medence mellett fogom eltölteni. Kimet is kérdeztem jön e aki örömmel velem tartott. Öntöttünk jeges teát és kifele vettük az irányt. Amint kiléptem földbe gyökerezett a lábam.
-Te meg mi a francot keresel itt?- ordítottam idegesen Zacknek aki épp a bokrokat nyírta.
-Szia neked is Alyssa, Kim.- féloldalas mosolyra húzta a száját, majd folytatta. - A nagyszüleidnek segítünk a kertet rendben tartani.- látszott rajta hogy élvezi a helyzetet. Legszívesebben felrobbantam volna az idegtől. Nem értettem mért nem mondták el, hogy ő a kertész és mi az hogy segítünk... kivel?..ja már látom.. a fiú jól nézett ki, de szemmel láthatóan a húgom jobban érdekelte mint a mi beszélgetésünk.
-Rendben, de nem fogom egész nap a képedet bámulni.- makacsoltam meg magam.
-Alyss..- kezdett volna bele, de éreztem, hogy nem bírom tovább így ráöntöttem a fejére az innivalómat és keresztül rohantam a házon. Sírva futottam míg a lábam be nem adta az unalmast és leheveredtem az egyik ház elé. A könnyeimmel küszködtem mikor megláttam két lányt felém sétálni.Gyorsan megtöröltem az arcom, hogy ne lássák a könnyek helyét.
-Szia- köszöntek egyszerre.
-Hello.- mondtam szipogva.
-Én Emma vagyok.. ő pedig Doroti- mutatott a mellette álló lányra, majd aggodalmasan kérdezte: - Mi a baj?
-Én Alyssa vagyok- mosolyogtam- Semmi csak...fogalmam sincs mért sírtam- csattantam fel szünetet tartva
-Jól van na – mondta Doroti.
- Sajnálom, de annyira ideges vagyok és szerintem el is tévedtem.- néztem körül szórakozottan.
-Szóval nem idevalósi vagy - állapította meg Emma – elkísérünk..merre fele laksz?- kérdezte.
Elmondtam, majd elindultunk. Közbe megeredt a nyelvem és elmeséltem mért rohantam el nagyiéktól. Jót beszélgettünk, igazán kedves és vicces lányok, bár a külsejükön majd egy bevásárlás során javítanunk kell, de megkedveltem őket. Mikor befordultunk az utcánkba megláttam Kimet aki éppen akkor indult el felénk.
-Alyss mért rohantál el? - kérdezte – Tudom, hogy nem kedveled Zacket de azért viselkedhetnél kicsit, meg amúgy is megismerhetnéd szerintem kedves és sokat változott kicsi kora óta. 
-Tudom, hogy tudod, de akkor sincs kedvem nézegetni ahogy illegeti magát.- ráztam meg a fejem. - Különben is mért nem megy és szórakoztatja a barátnőjét?...jobb lenne – gondolkoztam el.
-Nincs barátnője – válaszolta unottan Kim. Önkéntelenül elmosolyodtam, amit észre is vettek. Mielőtt megszólalhatott volna a húgom eszembe jutott, hogy bemutatom az újdonsült barátnőimnek.
-Ja amúgy Kim ők itt Emma és Doroti Jons - karoltam át őket.
-Sziasztok. Örülök, hogy meg ismerhetlek titeket.- vigyorgott rájuk.
-Hello.. mi szint úgy, de sajnos mennünk kell- szomorodtak el majd elköszöntünk és már tovább is mentek. Kim felé fordulva értetlenül néztem rá.
-Honnan tudod hogy Kennek már nincs Barbija?- viccelődtem.
-Mert egyessekkel ellentétben én nem rohantam el a teámat egy srácra borítva. Beszélgettem velük Az a Gareth egész helyes és jó fej.. - pirult bele.
-Mesélj csak miről maradtam le – húzogattam a szemöldököm. ÓÓÓ de boldognak tűnt miután befejezte a mondandóját, már azt vártam mikor repül el mellőlem.
-Meséltek a bálról amit minden évben megrendeznek itt – tapsolt és ujjongott.
-Ne értetlenkedj már – nevette el magát
Annyiba hagytam a dolgot. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem csikizni. Tíz perc után nevetve fetrengtünk a földön amikor az a bizonyos Gareth vagy ki.. leült mellénk.
-Mi jót csináltok? - kérdezte majd elnevette magát a kócos hajunkon.
-Alyssa halálra akart kínozni a csikizéssel- mondta kuncogva.
-Hééé nem az én hibám volt... csak kihasználtam a felkínálkozó lehetőséget- kacsintottam rá. 
Gareth felé fordultam és így szóltam:
-Sajnálom, hogy elrohantam, de most hogy belegondolok a barátod hol van? Csak hogy tudjam mikor kell lelépnem, mielőtt megint véletlen összefutunk – mosolyogtam. Kim csak rázta a fejét. 
-Mindjárt jön csak még elintéz pár apró dolgot hátul – mondta.
-Akkor én lépek – gyorsan felugrottam földről, de megfordulva Zack mellkasába ütköztem. Akaratlanul bele néztem barna szemeibe és elmosolyodtam.
-Alyssa beszélhetnénk – nézett rám kérdőn csillogó szemeivel.
-Nem zavar, hogy társaságban vagyunk- néztem hátra de a többieket sehol sem láttam addigra már. - jabocs! - mondtam az orrom alatt majd arrébb léptem, hogy kikerüljem és elmenjek. Valahogy éreztem, hogy ez lesz Kimet kifogom nyírni.. tényleg hova is tűnhetett Gareth-tel.. Zack megragadta gyengéden a csuklómat és maga felé fordított.
-Alys kérlek! - beadtam a derekam és leültem a fűbe.
-Mit akarsz ? - kérdeztem unottan.
-Nem értelek... mért gyűlölsz ennyire? - éreztem magamon kíváncsi tekintetét. Nem néztem rá. Így folytatta : - nem szeretnék haragba lenni veled!- szögezte le határozottan. Ránéztem ami nagy hiba volt azonnal elkapta és fogva tartotta a tekintetem.
-Nem bírlak és kész!- csattantam fel.
-Ez nem igaz és te is tudod..- mondta mosolyogva.
-Mi vagy te jós? , hogy jobban tudod mit érzek mint én..- ordítottam
-Nem csak látom a szemedben az igazságot. - mondta nyugodtan. Elpirultam. Látszólag tetszett neki a helyzet, mert elmosolyodott és nevetve hozzátette : - Mondtam én.
Legszívesebben sípcsonton rúgtam volna hiszen még magam sem tudom mit érzek nem hogy ő. Egyszer gyűlölöm egyszer szeretnék vele beszélgetni.
-Szerintem próbáljuk meg a barátságot- ajánlotta félve hogy megint felkapom a vizet.
-Talán..- kezdtem volna bele de nem tudtam befejezni, mert Melissa lépett oda hozzánk és ugrott Zack nyakába. Remek más sem hiányzott mint hogy ezzel a mű Barbieval találkozzak. Ki nem állhattam hisztis újgazdag akinek minden vágya hogy mindenki csakis vele foglalkozzon.
-Zack mért szakítottál velem.- nyávogta szomorúságot tettetve.
-Melissa kérlek szállj le rólam- utasította majd válaszolt a kérdésére – talán mást tetszik..- nézett volna rám de a csaj megfogta a fejét és lesmárolta. Zack azonban eltolta magától.
-Jól van nem kellek? De ne is fuss majd vissza hozzám ha az álom csajod összezúzza a szívedet – puffogott – csak egyet mondj meg ki az, hogy felvilágosíthassam milyen vagy valójában. - kérdezte sértődötten. Zack nevetve annyit válaszolt:
-Nem tudom annyit mondtam, hogy TALÁN...- itt eltört a mécses nem bírtam tovább hallgatni őket. Befutottam a házba, vissza nézve Melissa élvezte a helyzetet.. Zack mérgesen nézett rá és mondott neki valamit majd felkelt és elindult a másik irányba. Felfutottam a szobámba és bezárkóztam.. semmi mást nem akartam csak gondolkodni azokon a talánokon...