22-23. fejezet

Remélem tetszik ez a rész :) a következő 2 komi után jön :) jó olvasást :)
22. fejezet

A húgom és Eloise kiszálltak az autóból és a nyakamba ugrottak. 
-Várjatok már ne fojtsatok meg. Csak egy napot töltök nélkületek és máris ennyire hiányzok nektek.
-Nem dehogy. Csak hencegni akartunk, hogy mit hagytál ki. Tényleg amúgy mit csináltál egész nap? - állt fel Kim és nézett rám. Egy sunyi mosolyt villantottam feléjük és befutottam hátra.
Úgy történt ahogy terveztem. Utánam futott, de csak a kapuig jutott. Csodálkozásában odafagyott a földre. 
-Hát ez? Mi a franc? Hogy? Kivel?
-Hát az úgy volt... - húztam ki Zacket a fa mögül.
-Szia Kim gyertek beljebb mindenkinek van hely mutatott az asztal felé, majd a tábor tűzhöz.
-Várjjj még úgy is volt... - intettem le a húgomat és kirángattam Garethtet is a fa mögül a két társával együtt. Kim még mindig a földbe gyökerezve nézett minket.
-De, hogy? Mikor? Hiszen reggel beszéltül és nem hiszem, hogy olyan gyorsan eltudtál intézni mindent. - tette karba a kezét. 
-Ti is titkolóztatok én is így tettem csak nekem voltak szövetségeseim.
-Naaa szerelmem gyere már.. - hívogatta Gareth a barátnőjét, de amikor nem mozdult vigyorogva felpattant és odarohant hozzá. Felkapta és megpörgette a levegőbe, megcsókolta és hangosan elkiáltotta magát "SZERETLEK". Ez édes jelenet volt. Nem számítottam rá, hogy ezt tervezi a fiú, de látszólag bevált, mert ellágyult Kim tekintete és boldogan sétált oda hozzánk. Elhalmozták egymást forróbbnál forróbb csókokkal. Lassan mindenki megérkezett. Már csak a Jons kisasszonyokra kellett várni. Eléjük is kimentem miután elmondtam az újonnan érkezőknek, hogy Dorotiék mit tudnak a partyról. Tehát a fiúkat újra elbújtatták, mikor kimentem. Szerencsémre pont akkor értek a ház elé.
-Szia bocsi a késést.
-Sziasztok csajok. Örülök, hogy eljöttetek erre a hihetetlen csajos estére. - kacsintva hangsúlyoztam ki a szót.
-Már mindenki itt van? - elindultunk befelé.
-Igen.. 
-Ajjj tudtam, hogy megint mi késünk el. Nem baj így drámaibb a belépőnk. - nevettek fel.
-Aha ..
-Mi a baj Alyss? Olyan fura érzésem van, mintha titkolnál valamit.
-ÁÁÁÁ én? Biztos, hogy nem...- futottam oda a többiekhez akik a medence mellett üldögéltek. 
-Csajooook. - ölelgette őket Sophie.
-Várjatok.. Lányok ő itt az unokahúgunk Eloisee, Párizsból. Megismerkedtek és beszélgetni kezdtek. 
-Alyss mért van ott a tűznél Zack gitárja? - kérdezte hirtelen Emma.
-Mert.. hát.. izéé – le fogunk bukni ha nem mondok valami értelmeset.. Ekkor meghallottam őket. Mint az őrültek rohantak előre a fámtól egyenesen a lányok mellett bele ruhástól a medencébe. Próbáltak bele lökni minket is, de kudarcot vallott a tervük.
-Hmmm azt hittem ez egy csaj buli lesz... de nekem így is bejön . - emelgette a szemöldökét Doroti. A testvérére néztem, aki csak bámulta az ismeretlen fiút. Furcsa egész délután itt voltak, de egyszer sem beszéltem vele. Hihetetlen vagyok. A srác kimászott a medencéből és csatlakozott a többieket, akik addigra áttelepedtek a tábor tűzhöz. Kivéve engem és Emmát. 
-Alyssa ő az és te tudtad, hogy jön és nem szóltál. - elsírta magát.
-Ne haragudj nem akartam, hogy szomorú légy amúgy Zack nem mondta kiket hív szóval én sem tudtam, de itt az alkalom, hogy beszélj vele. 
-Nem akarok, mi van ha nem tetszem neki csak nézz rám olyan vagyok mint egy... egy nem is tudom micsoda. - szipogta.
-Rád van nézve és ellenállhatatlan vagy. Hülye lenne nem szeretni egy ilyen csodálatos és fiatal hölgyet mint te. - mosolyogtam rá szelíden.
-Nem lehetne, hogy te beszélgetsz vele először.
-Nem.... nem nézz így rám...ahhh jóóóó de csak Zacktől kérdezem meg, hogy ki ő.
-Rendben – ujjongott.
-Most menjünk, üljünk le majd ha alkalmasabb lesz beszélek vele. Aztán te jössz. - vissza ballagtunk és helyet foglaltunk. Kris is épp ekkor érkezett meg. Beszélgettünk mindenféléről. A végére már csak a semmin és egymáson nevettünk. Megettük az összes kaját. Majd teli hassal újra leültünk a tűz köré. Kíváncsi vagyok mi van Krissel és a barátnőjével, hiszen én majdnem mindent elmondtam a történetemről ő meg semmit.
-Kris és mi a helyzet veletek?
-Hát tudod, szerintem már feltűnt mindenkinek, hogy nem vagyok boldog.
-Mi történt? - huppant le mennél Sophie. Dorotinak mintha nem tetszett volna. Szabályosan féltékeny volt. Rápillantottam Emmára és az ismeretlenre. Szinte le sem vették egymásról a tekintetüket, de nem beszélgettek csak flörtöltek. 
-Szakítanom kellett Amberrel, mert megcsalt. Fel sem tudom fogni, hogy két év után mért csinálta ezt. - lesütötte a szemeit és elkezdett könnyezni. Doroti is odaült mellé és Sophieval elkezdték vigasztalni.
-Zack gyere egy kicsit. 
-Rendben cica...
-Cica? - hallottuk több embertől is.
- Hosszúúú, a lényeg, hogy barátok vagyunk. 
-Aha barátok – mondta nekik mosolyogva – egyenlőre. - súgta nekem.
Elmentünk hátra a rózsák mögé, ahol már nem lát és hall minket senki.
-Romantikus nem gondolod?
-De az, figyi kik azok a srácok?
-Ez most komoly? Ide hívsz egy ilyen helyre, egy ilyen ruhába és akkor másokról érdeklődsz? - hirtelen megcsókoltam.
-Hmmm – neki döntött a fának. 
-Na tessék megvolt a kezdő löket mondhatod amire kíváncsi vagyok.
-Az egyik Ty 
-Én kettő névre vagyok kíváncsi.
-Én meg csak egy csókot kaptam. - a jól megszokott féloldalas mosoly ült ki az arcára.
-Ne csináld ezt. Légyszííííííííí – simogattam a karját. Megborzongott. Elmosolyodtam tudtam, hogy elértem amit akartam.
- Aki Emmával flörtöl... na ő Will.
-Köszönöm – és megcsókoltam csak hogy jobban érezze magát.
-Hát ez?
-Vedd úgy, hogy nem volt helyén az őrangyalom aki vissza fogott volna. - kacsintottam, majd előre futottam. Akkor láttam meg, hogy Eloise kiket invitál éppen be a kertbe. Kínos csend támadt. Zack akkor állt meg a hátam mögött. Ő is földbe gyökerezett.

23. fejezet

Mit keres itt. Nem teheti tönkre amiért annyit szervezkedtem, de mért van vele Eloisee, és mért csevegnek vidáman. Na más sem hiányzott csak Melissa és majmai és pont az unokatesómmal? Hihetetlen.
-Alyssa meghívtam az új barátnőimet. Remélem nem baj. - új barátnő?? Felfoghatatlan.
-Hogy kid ő? - próbáltam elrejteni a dühömet. Tudtam, hogy ha kiengedem az annak a nagyképűnek biztos tetszene. Ezt nem engedhetem meg. 
-Az új barátnőim. - mutatott rájuk. - De ha baj, hogy itt vagyunk akkor elmehetünk. - Nem akartam megbántani és Zack is odasúgta, hogy ha egy kicsit maradnak nem lehet semmi baj.
-Nem, nem baj, gyertek beljebb – mondtam ki végül és erőltettem magamra egy mosolyt. Letelepedtünk a tűz körül és gitározni kezdtek a srácok. Jól szórakoztunk. Komolyan még velük is, de ekkor összekuszálódtak a dolgok. Az egyik majma leült Gareth mellé, a másik meg célba vette Willt, akiket nem nagyon zavartak a lányok körülöttük. Láthatóan bejött a két srácnak, hogy ott teszik magukat. Emma elégelte meg először, hogy a csaj szószerint mindjárt nyáltengert csinál alánk. Felállt, rápillantott a srácra és befutott sírva. Utána rohantam, reméltem, hogy addig Melissa elmarad és nem próbálja meg behálózni Zacket. 
-Hééé csajsziiii várj már meg. - kiabáltam utána mikor beértem a konyhába. Megállt, még mindig sírt. Megöleltem. - Mi a baj?
-Nem látod, ő az a srác akire állandóan gondolok, nem vagyok belé szerelmes, csak nem tudom. Még mindig nem tudok róla semmit. Nem merem megszólítani sem. Gyáva vagyok. Az a csaj meg csak úgy leül mellé, nem zavartatva magát és jót beszélgetnek. Egyik pillanatban azt vettem észre az ismeretlenen, hogy ugyanúgy érdeklődik irántam, mint én ő iránta. Aztán megint eltereli valami a figyelmét és akkor meg azt érzem, hogy félre értettem valamit. Álmodtam is vele, de csak arra emlékszem, hogy valahova elhívott, ettől annyira boldog lettem. A randi jól sikerült kivéve, hogy a végére odajött valaki és közölte a sráccal, hogy megérkezett a barátnője... - újra elsírta magát és megölelt.
-És? mi történt még? 
-Nem tudom... - sírta a vállamba. - Felébredtem.
-Ez tudod, milyen aranyosan hangzott. El kéne mesélned neki. Amúgy beszéltem Zackkel és azt mondta kis jutalom cserébe persze végre kitudta nyögni, hogy a srácot Willnek hívják.
-Hmm Will. - mondta ki többször is.
-Tudod mit?- kacsintottam rá, majd kirohantam. - Will..Will gyere ide légyszíves. - remek pont az a srác pattant fel és jött oda akire vártam. Zacknek nem tetszett a dolog, de jobban elvolt foglalva... hogy kivel? Na neeee Eloisee-szal. Legalább nem Melissával. Mindegy nem érdekel legyen boldog vele. Szemmel láthatóan a csajnak bejön az a bolond. Istenem most akár lehetne az én bolondom, de túl makacs vagyok hozzá.
-ŐŐ Alyssa ugye? - nézett rám a srác, akit az előbb hívtam oda.
-Mi? Ja igen, ne haragudj, de mit érzel az iránt a lány iránt aki leült melléd?
-Hát kedves meg minden, de nem hiszem, hogy bele kéne kezdenem vele egy kapcsolatba ha mondhatom így és ne sértődj meg, de kicsit hisztisnek tűnik meg elkényeztetettnek. - húzta a száját.
-Én mért haragudnék. Utálom azt a hármat. 
-Akkor mért vannak itt? 
-Mert az unokahúgom, aki mellesleg ott legyeskedik Zack körül, ő hívta őket. Állítólag az új barátai és nem akarom megbántani ezért vannak itt.
-Aha... de mért érdekel mit gondolok a lányról?
-Izzéé úgy vettem észre, hogy más jobban tetszik neked a csapatból.
-Hát.. talán, de a csajnak nem hiszem, hogy tetszem.
-Miből gondolod?
-Hát csak úgy felpattant és elment, meg sem szólított egész nap bár lehet, hogy nekem kellett volna, de úgy vettem észre, hogy valamitől megijedt vagy fél v nem tudom.
-Komolyan ennyire vakok a férfiak? Azért rohant be, mert rosszul esett neki, hogy az a csaj csak úgy letud ülni melléd és megtud szólítani és igazad van fél... attól, hogy beszélnie kell veled. Ha tényleg tetszik egy kicsit is akkor most bemész és megvigasztalod, mert már nem sokáig bírja. Viszont ha nem tetszik akkor meg ülj le és hallgasd a zenét. - utasítottam. Remek elindult a ház felé. Istenem ők is milyen jól néznének ki egymás mellett. Veszekedésre lettem figyelmes. Kim üvöltözött Gareth-tel.
-Hogy tehetted ezt. - vágta pofon.
-Kicsim én nem, ő volt. Ne haragudj tudod, hogy csak is téged szeretlek.
-Hát akkor mért más lányokkal csókolózol. Magyarázd már meg nekem... vagy.. tudod mit? Nem érdekel. - és elrohant. Ki a kapun. A srác ellökte a másik csajt aki megakarta ölelni és a barátnője után futott. Szegény hugi, remélem megtudják oldani, de rohadt elegem van Melissáékból. 
Amit Zack is lát rajtam. Nem érdekel ő csak törődjön Elivel. 
-Ne haragudj Melissa, de mivelhogy félig sikerült tönkre tennetek az esténket légyszíves menjetek el. - az unokahúgom is csatlakozott. 
-Rendben már úgyis untam ezt a kerti parti utánzatot. Ki volt a szervező szívesen megtanítanám, hogy kell bulit tervezni. - Kris fogott le. Ha nincsenek ott beverem a tökéletesnek képzelt képét. 
-Melissa tényleg menjetek. - utasította őket Zack kki addigra ért oda hozzám. 
-Jól van már édes. - küldött egy levő puszit és unottan összeszedte a cuccát és a követőit. Mi az, hogy édes? Meglepetten láttam, hogy Eloisee is velük tart. Már csak ez hiányzott, hogy átcsábítsák a sötét oldalra. 
-Eli te hova mész? - kérdeztem lelökve Zack kezét az oldalamról.
-Hát a barátaimmal, ha őket nem látjátok szívesen akkor én sem maradok. Sziasztok! - azzal kiléptek nevetve a kapun. Remek. Mindenki elképedve nézett utánuk. Meghallottam, hogy megint gitároznak a tűznél. Látszólag nem érdekelt senkit, hogy lelépett azokkal a lányokkal. Igazuk van most azért vagyunk itt, hogy a barátainkkal töltsünk egy kis időt. Így leültem én is Doroti mellé aki a bátyámékat bámulta, közben Ty a hátát simogatta, Kris szemmel láthatóan nem ellenezte, hogy Sophie az ölében üljön. Lassan Emma és Will is csatlakozott hozzánk. Kis idő múlva abba hagyták a gitározást és a srácok kitalálták, hogy focizni fognak. Szerencsére Kris megtalálta a labdáját így nem kellett elmenni egy másikért. Addig a lányokkal a tűz köré telepedtünk le.
-Emmmaaaaaaaa na mi a helyzet? - kérdeztem halkan.
-Hát igazad volt! Köszönöm, hogy beküldted.
-Szívesen de nem én küldtem. 
-De hát ott beszéltél vele és közvetlen utána bejött. - csillantak fel a szemei.
-Én csak azt mondtam neki, hogy ha tetszel neki menjen be, ha nem üljön le a tűzhöz. Nem kényszerítettem semmit.
-Nem baj azért köszönöm. Egyébként elmondtam neki véletlenül az álmomat – gyorsan elmesélte a többieknek is az álmot.
-És mit mondott erre?
-Hát.. - pirult el. - Azt, hogy tudja, mert ott áll előtte. 
-De aranyos. Remélem összejöttök.
-Én is. - mondta fülig érő mosollyal.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd Doroti megszólalt:
-Csajok mi lenne, ha keresnénk egy helyet amiről csak mi tudunk. Ott elmondhatnánk akármit egymásnak és csak mi tudnánk. 
-Remek ötlet. -ujjongtunk.
-Mi lenne ha annál a tónál ami körül van az a kis rét. - ajánlotta Sophie.
-De nem lehet az Zack kedvenc helye.
-Pont ezért jó. Senki sem gondolná, hogy mi ott fogunk találkozgatni.
-Hát végül is igaz. Nekem megfelel. - mondtam, majd utánam mindenki megerősítette ezt.
Felálltam és elmentem bekapcsolni a magnót. Betettem egy CD-t. A többiek is felpattantak vadul elkezdtünk ugrálni a zenére. Annyira jó volt együtt szaladgálni csak ott szabadon. Már a harmadik számnál jártunk mikor úgy éreztem le kell ülnöm. Így is tettem. Ahogy leültem elkezdett esni az eső. Még felszabadultabban kezdtek el szaladgálni. A fiúk is csatlakoztak hozzájuk. A zenék csak úgy váltogatták egymást. Mindenki olyan boldognak tűnik. Igaz csuron vizesek voltak, de akkor is. Kimék éppen ekkor szaladtak be közéjük. Látszólag nevettek, remélem kibékültek. Zack nem volt sehol. A magnó megugrott és egy halk lassú szám következett. Mindenki megkereste számára a partnert és táncolni kezdtek. Az eső még csodálatosabbá tette ezt a képet. Valaki leült mellém.
-Te mért nem táncolsz? - kérdezte a srác.
-Hát elfáradtam meg nem találtam megfelelő partnert. Mindenki foglalt.
-Na, itt vagyok én. Gyere táncolj velem.
-Nem.. azt hiszem nem kéne. Nem lenne szabad. Akár térden állva is könyöröghetsz, de akkor sem megyek. - több sem kellett neki letérdelt és hozzá kezdett:
-Alyssa Jane Evans megkérhetlek, hogy tisztelj meg ezzel a tánccal. - nem tudtam ellen állni. Elnevettem magam és a kezébe tettem a kezem.
-Bolond.
-Csak egy szavadba kerül és a te bolondod lesz, cica. - magához húzott. Kezét össze kulcsolta a derekamon. Homlokunkat egymásnak támasztottuk, úgy kezdtünk táncolni.
-Ahjjj mért ilyen nehéz veled? - tettem fel hirtelen ezt a kérdést. Mélyen egymás szemébe néztünk. Tudtam, hogy ugyanaz jár a fejünkben, hogy mind a kettőnknek mennyire szüksége van ebben a percben a másik közelségére. Elsírtam magam, vissza emlékezve, hogy milyen jól elvoltak Eloisee-szel. Megcsókolt. Nem is értem mért megmarkoltam a mellkasán a pólóját és még közelebb húztam ami szinte már lehetetlen volt. Felkapott és csak csókolt és csókolt. Lábamat a derekán összekulcsoltam. Elkezdett futni velem az ajtó felé. Belemosolyogtam a csókba. Éreztem az érdeklődő és csodálkozó pillantásokat amik minket bámultak. Kinyitotta az ajtót és olyan gyorsan be is vágta mögöttünk...

20-21. fejezet

Na itt vannak a következő részek! :D remélem tetszik majd, a következő rész 3 komi és egy feliratkozó után jön :D ♥ 

20.fejezet

Szerettem volna felmenni és visszagondolni a délutánra, de nem tehettem. Akár melyik percben megérkezhetett az unokahúgom. Már nem is emlékszem rá annyira. Remélem nem változott sokat. Csengettek.
-Jajj kincsem, hiányoztál. - mondta nagymama megölelve Eloisee-t
-Nagymama! - ölelte vissza a lány. Aranyosak. Lementem a lépcsőn és üdvözöltem én is, majd bementünk a nappaliba ahol már mindenki várta a lányt. Istenem semmit nem változott. Ugyanúgy vakít a szőke haja és azok a kék szemek. Csodálatosak. Csak rá kell nézni és sugárzik róla a fiatalság és a boldogság. Bambulásomnak azzal lett vége, hogy hirtelen meghallottam azt a bizonyos mondatot:
-Csajok ajándékot is hoztam nektek. - szólt hozzám és Kimhez, de kedves. Remélem valami ruha. Már rám férne valami új gönc. - Hoztam nektek pár új ruhát. Tessék osztozzatok.
Azzal rávetettük magunkat a cuccokra. Elámultunk a szebbnél szebb ruháktól. Felmentünk a szobámba miután elköszöntünk az ősöktől. Kicsit bántott, hogy ennyi mindent hozott nekünk és mi semmit sem adtunk neki, úgy döntöttem, hogy mikor Kim nem lesz éppen bent a szobába elmondom neki a holnapi tervet. Szerencsénkre Kim hamar megunta az ücsörgést és inkább elment felhívni a szerelmét. Jajj ők is olyan boldogok. Ajánlom, hogy sokáig így maradjanak.
-Eloisee annyira szégyenlem magam, hogy mi nem adtunk neked semmit. Te meg rengeteg mindent hoztál. Ezért beavatlak egy titokba. Persze ha holnapig nem mondod el senkinek. - izgatottság tükröződött a szemén. Csendesen körbenéztem, majd hozzá kezdtem. Elmondtam neki vázlatosan a dolgokat. Kicsit elfáradtam, mire végeztem. Nem is volt baj. Látszott a lányon, hogy mennyire örül, hogy elmondtam neki. Olyan szép lány, engem meg hajt a kíváncsiság így megkérdeztem:
-ŐŐ amúgy van barátod, mármint tudod.. - célozgattam. Megértette. Hálaisten.
-Hát ha úgy vesszük van, de mostanában valahogy nem érzem azt amit kellene persze szeretem meg minden, de ez bonyolult. Szerintem jót fog tenni, hogy egy kicsit itt vagyok és nem ott Párizsban mellette. Ne haragudj Alyss, de fáj a fejem most szeretnék sétálni egyet. - azzal felpattant és elindult kifelé.
-Ne menjek veled? Úgy értem nem fogsz eltévedni?
-Csak nem, ha meg sikerül, majd hívlak vagy van szám és megkérdezem, hogy merre jutok haza.
-Rendben - kiabáltam utána, de már sehol sem volt. Újra a ruhák felé fordultam. Megláttam egy fehér pánt nélküli ruhát. Azonnal beleszerettem és volt egy tippem kinek tetszene még. Végig futott az agyamon, hogy már csak idegesítés kedvéért is ezt kéne felvennem holnap. Imádom látni ahogy Zack alig bírja visszafogni magát. Kicsit rossz érzés, hogy ezt teszem vele, de olyan kis aranyos. Lehet, hogy nem kéne ezen gondolkoznom hiszen csak barátok vagyunk. Megparancsoltam az agyamnak, hogy gondoljon másra. Tehát elpakoltam a ruhákat és eltettem magam holnapra.

Reggel korán ébredtem. Kicsit álmos voltam, de nem érdekelt eljött a nagy nap amire készültünk a srácokkal. Kíváncsi leszek milyen képet vág a húgom, amikor rájön, hogy mit terveztünk és a csajok feje is érdekes lesz mikor rájönnek, hogy nem szimpla csaj buli lesz. Ha ma nem nyírnak ki egyszer sem, akkor soha. Elképzeltem és magamban felnevettem. Ideje készülnöm, mindjárt jön a nagy alakításom. Lementem a konyhába és leültem egy pohár kakaó mellé. Vártam a többieket. Lassan meg is érkeztek szép sorjában. Mindenki neki állt reggelizni, majd szóba került a nap többi része. 
-Először menjünk el valami bikinit venni – mondta Kim lelkesen Eloiseenak és nekem. Egy darabig hallgattam a tervezgetésüket, amikor meguntam közöltem a szomorú tényt:
-Sajnálom, de nem érzem jól magamat, ne haragudjatok meg ha én nem mennék ma vásárolni. - a hatás kedvéért még a hasamat is simogattam.
-Ajjj ne csináld már.
-Kim nem tehetek róla nem szeretném, ha miattam lemaradnátok a vásárlós napról. Menjetek és érezzétek jól magatokat. - nagyon nem tetszett neki, hogy nem megyek és szerintem kezd valamire rájönni. - gyere egy kicsit – vontam félre.
-Mi van? - förmedt rám.
-Mi a baj?
-Csak egész héten úgy éreztem, hogy titkolsz valamit. 
-Sajnálom, nem titkolok semmit ha lenne valami elmondanám – tettem a hátam mögé összetéve két ujjamat. Tényleg bántott, hogy kicsit félre vezettem, de jó cél érdekében tettem.
-Rendben amúgy valamikor megtarthatnánk azt a múltkori elhalasztott kerti partit nem?
-Ahhaaa.. deee.. majd valamikor. - kerekedett el a szemem. Már azt hittem lebukom, mert elég furán nézett rám. Szerencsémre ekkor jött az unokatesónk és szólt, hogy indulnak. Végre elmentek. Gyorsan hívtam Zacket. Hihetetlen milyen gyorsan ért ide, ha nem tudtam volna, hogy otthonról jön azt hittem volna, hogy egész idáig kint állt a fánál arra várva, hogy jöhessen. Széles mosollyal az arcán közeledett a hátsó ajtó felé. Felsikoltottam, hiszen nem volt más rajtam csak egy kicsi bikini. Befordultam a nappaliba ahonnan nem lát annyira.
-Úristen mi a baj, mért sikogatsz?- futott be az ajtón.
-Semmi csak menj ki, mert nem hiszem, hogy így látnod kéne.
-Mi történt megsérültél? Vagy mi a baj? - aggodalmaskodott.
-Nem csak kicsit kevesebb ruha van rajtam, mint a múltkor.
-Jézusom még annál is. Csábító lenne oda menni tudván, hogy rajtunk kívül nincs itt más.
-Na ha ma még akarod, hogy beszéljek veled letörlöd a képedről azt a kanos vigyort és kimész.
-Igenis parancsnok, de azért egyszer majd úgyis megfoglak lesni.
-Álmodba drága szívem. Most menj szedd elő a fát és rakj tüzet én addig felveszek valami olyan ami kicsit többet takar belőlem.
Ahogy kiment felvettem a fehér ruhát amit tegnap kaptam és utána futottam. Kiérve láttam Garethet és még két fiú. Remélem az egyik lesz Emma ismeretlenje. Örülnék neki ha már végre ő is boldog lenne. 
- Zack hova lett?
- Kiment a kocsihoz valamiért, de azt nem mondta, hogy mért. - mondta Gareth, majd elkezdték a tüzet csinálni a srácokkal. Nem kellett sok és a negyedik felük is csatlakozott. Ahogy meglátott megtorpant és majdnem kiejtette a fejszét a kezéből. Csak bámult rám mint aki nem látott még fehér embert. Csípőre tettem a kezem és elmosolyodtam rajta. Elindult felém..

21.fejezet

Nem adom meg neki azt a lehetőséget, hogy csak úgy csókolgathasson. Pedig biztos vagyok benne, hogy az lett volna a célja ha nem szaladok el mire ideér. Nem tetszett neki, de beletörődött. Lehet, hogy kicsit igazságtalan voltam magammal is, de ez van.
Már fél kettő van és a kaja még sehol sincs. Kezdek aggódni, hogy nem leszünk kész mire a többiek haza érnek. Úgy döntöttem, hogy bemegyek és hozok ki poharakat. Sejtelmem sincs mért követett a srác is. Na jó lenne tippem.
-Mért jöttél be?
-Gondoltam elkél a segítség. - dőlt a hűtőnek.
-Megtudom oldani egyedül is a poharak leszedését azt hiszem. - rosszul gondoltam. Elkezdtem válogatni őket, de magasan voltak. Éreztem, ahogy a ruhám egyre lejjebb csúszik nyújtózkodás közben.
-Ezt direkt csinálod ugye?
-Mit? Különben is ha nem jó valami ki lehet menni.
-Az a baj, hogy túlságosan is tetszik - lépett a hátam mögé és levette az utolsó poharat is. Teste olyan közel simult az enyémhez, hogy egy bolha megfulladt volna levegő hiány miatt.
-Aha – kiléptem mellé és csibész mosoly ült ki az arcomra. - szóval akkor nem kéne ezt sem csinálnom. - húztam feljebb a combomon a ruhát. Láttam rajta, hogy nem sokáig bírja. Csak áll ott és bámult, hol a szemembe nézett hol a lábamat vizsgálta. Biztos voltam benne, hogy azt tervezgeti melyik a legrövidebb út a szobámba. Felnevettem, majd odarohantam mellé, nyomtam egy lágy puszit az arcára és megindultam kifelé, de ekkor megcsörrent a telefonom.
Kim hívott. Ha meghallja Zack hangját gyanakodni fog, de fel kell vennem, mert azt fogja hinni, hogy baj van. Gyorsan vissza szaladtam és rátapasztottam a tenyerem a srác szájára, majd felvettem. Próbáltam minél rövidebbre fogni a dolgot. Sikerült miután ötödszörre erősítettem meg, hogy nincs komolyabb bajom és boldogulok egyedül. Letettem a telefont és elvettem a kezem a szájáról.
-Erre mért volt szükség simán csendben is maradhattam volna.
-Ismerlek! Nem telik úgy el perc, hogy ne mondanál valamit. Így legalább biztosra elkerültük a lebukás veszélyét meg azt, hogy kombináljanak. - mutogattam kettőnkre.
-Mért lenne baj ha kombinálnának?
-Mert... őőő – na Alyssa ezt megcsináltad. Most légy okos. Végül lesütött szemmel ezt válaszoltam:
-Nem tudom.
Hangos éljenzésre lettünk figyelmesek az udvar felől. Kaptam az alkalmon és megszöktem a kérdések elől. Kiérve láttam, hogy a bolondok a tűz körül öröm táncot járnak. Halottam Zack nevetését a hátam mögül. Nagyon viccesen ugráltak ott a fadarabokkal és a többi dologgal a kezükben. Fél óra múlva végre a kaja is megjött. Pont jó Eloisee most hívott, hogy mindjárt ide érnek. Szerintem Emmáék is nem sokára jönnek. Kíváncsi leszek. Gyorsan elvégeztük az utolsó simításokat, majd kimentem a ház elé, hogy ott várjam a többieket. Lassan meg is érkeztek.

19. fejezet

itt a következő :D remélem tetszik a következő 2 komi és egy feliratkozó után jön :D 

Csak mentem, fel sem néztem. Azon gondolkoztam, hogy mért is megyek oda hiszen mikor legutóbb ott voltam nagyon megbántottak. Valahogy nem érdekelt. Egyszer csak megpillantottam a két srácot. Ott ültek és beszélgettek. Nem akartam megzavarni őket, de Gareth észre vett és oda hívott.
-Te követsz engem? - csattant fel Zack mikor odaértem. Nem értettem.
-Nem követlek most jövök Emmáéktól. Nem értem mi a bajod. - a könnyeim már majdnem kifolytak, de visszatartottam. Nem hagyom, hogy sírni lássanak.
-Jajj gondolhattam volna, hogy a kis Matt megint jobban hiányzik, mint.. ááá hagyjuk.. - Gareth csak mosolygott magába. Leesett. Elmondta neki is, hogy csak kamuból vagyunk összeveszve. Fájt, mert tényleg elhitette velem, hogy megsértődött. Dühös lettem így pofon vágtam.
-Ne csináld már tudom, hogy elmondtad neki... a pofont meg pontosan ezért kaptad. - elsírtam magam. 
-Ne Alyss nem akartam, gyere ide. - megint pofon vágtam. Erre felpattant közelebb jött. Letörölte a könnyeimet, kezébe fogta az arcomat és hosszan belenézett a szemembe. Tudtam mit fog tenni. Megcsókolt. Az eszem vadul ellenezte a dolgot, de megint a szívemre és a vágyaimra hallgattam. Engedtem, hogy a bennem lévő érzelmek kiáramoljanak. Hosszú forró csók volt. Imádtam. Hirtelen elhúzódott és értetlenül néztem rá.
-Emlékszel.. te pofozol én csókolok – húzódott a szája huncut mosolyra. - Sajnálom, tényleg elmondtam mindent a legjobb barátomnak és nem akartalak megsiratni.
-Bolond...szörnyű vagy... olyan élethűen adtad elő, hogy féltékeny vagy. Amúgy ha itt tartunk emlékszem és arra is hogy a barátok nem csókolóznak csak úgy.
-Istenem srácok mért csináljátok ezt magatokkal?- kérdezte Gareth.
-Mit hiszen barátok vagyunk azok meg ezeket nem csinálják.
-Ja ez olyan mintha most Zack lesmárolna. - ezen elgondolkoztam, valahogy el is képzeltem és elnevettem magam. Ha a két srác nincs ott elesem.
-Jézusom cica mit ittál ott a farmon tiszta részeg vagy. - villantott egy kanos mosolyt.
-Barátok. - hangsúlyoztam.
-Jó lvan tudod milyen nehéz nekem. - mutatott végig rajtam Gareth felé nézve.
-Nem tehetek arról, hogy ilyen jónak teremtett Isten. - illegettem magam.
-Nézd és még szerény is – nevetett Gareth.
-Csak azt ne mond, hogy nem jó. - néztem Zacre. Tudtam, hogy nem tud ellenállni. Közelebb lépett volna, de elszaladtam. Halottam egy halk sóhajt, majd egy nevetést. Még rohangáltunk így egy kicsit. Megbeszéltük pontosan ki hányra jön holnap és mit csinálunk. Elmondták kik jönnek. Remek mondtak valami olyasmit is, hogy egy új srácot is meghívtak. Remélem, az lesz az aki Emmának tetszik. Nevetésünket és beszélgetésünket a telefonon zavartja meg. Anya hívott, hogy menjek haza, mert nem sokára megérkezik az unokahúgunk. Elis felejtettem, hogy jön. Ő Párizsban él a szüleivel és csak nyaranta találkozunk mikor mindannyian eljövünk nyaralni a nagyiékhoz. 
-Ő is jön holnap? Hogy hívják? Jól néz ki? - kérdezte Zack izgatottságot színlelve.
- Mi az hogy jól néz e ki.. tudtommal neked más tetszik.. mit szólna ehhez a barátnőd.
-Nincs barátnőm. - ennél a mondatánál az ütő is megállt bennem. Látta rajtam, hogy nem sokáig bírom tovább így hozzá tette. - ami nem jelenti, hogy nem szeretek valakit halálosan.
-Aha gondolom.- gyorsan elköszöntem tőlük és nyomtam Gareth arcára három puszit.
-Naaa már megint én mért nem kapok semmit cica?
-Mert a barátok nem szoktam csak úgy random csókolózni emlékszel?
-Gareth is a barátod és ő kapott puszit. - durcázott be. 
-Ajjj micsoda gyerekes vagy. Na jó egy puszit kapsz. - felcsillantak a szemei. Oda fordította az arcát, de mire szám oda ért volna vissza fordította így ajkunk összeért. Gareth csak nevetett rajtunk. Az érzelmek annyira eluralkodtak rajtam, hogy mellkasán megmarkoltam a pólóját és magamhoz húztam olyan erővel, hogy elestünk. Felnyögtem. Szerencsére nem fájt annyira mert tompította az ütközést. Csak csókoltunk egymást. Tudtam, hogy nem lenne szabad, de akkor más nem érdekelt. Gareth idegesebben kezdett el dobolni az egyik fa törzsén. Felnevettem és feltápászkodtam.
-Húúú ha legközelebb is ilyen búcsú puszit kapok, akkor öt percenként elakarok köszönni tőled.
-Álmaidba ez volt az első és utolsó.. jól jegyezd meg. - kacsintottam és kitoltam rá a nyelvemet. Tudtam, hogy ez nem lesz igaz, mert úgyis talál olyan alkalmat, hogy csókot lopjon. A világ összes kövét megmozgatná ha kellene csupán azért, hogy még egyszer megcsókoljam. Legalábbis a mérhetetlen szenvedélyből amit a búcsú puszinkban éreztem ezt vettem ki. Talán egy kicsit fel erősödött bennem az az érzés, hogy mindennél jobban kell nekem, de még mindig félek. Nem akarom átverni se magamat sem őt. Lassan elindultam haza fele. Tudtam, hogy muszáj mennem és nem maradhatok tovább velük hülyülni, mert hát Eloise mégis csak az unokatesóm és megérdemel annyit, hogy otthon várjam mikor megérkezik. 

18. fejezet

Itt a kövi :) Jó szórakozást! :) 2 komi kell a folytatáshoz :)

Gyönyörűen sütött a nap. Élveztem ahogy simogatják a sugarak a bőrömet. Lassan sétáltam, nem akartam olyan gyorsan odaérni, egész nap tudtam volna élvezni ezt az időt. A farmhoz érve megpillantottam Amy-t:
-Helló a lányok?
-Óó szia Alyss, a szobájukban vannak nem tudom mit csinálnak de menj csak fel hozzájuk.
-Köszönöm. - mondtam mosolyogva.
Benyitottam a hatalmas paraszt háznak álcázott palotába. Beléptem a nappaliba ahol a halvány sárga fal azonnal boldogságot keltett a szívemben. Annyira passzolt minden dolog a másikhoz. Kiválóan megvolt tervezve és azok a hatalmas ablakok mintha nem is lenne ott fal. A nap fényei vadul nyaldosták a padlót. Hihetetlen. Még sosem figyeltem meg belülről ezt a házat, de ha lehet ilyet mondani beleszerettem, pedig még csak a nappaliba járok. Óvatosan bekiabáltam:
-Emma? Doroti? Alyssa vagyok.
Nem jött válasz, így megismételtem. Harmadszorra csak sikerült. 
-Itt vagyunk! Gyere fel.- halottam meg.
-Hát ha nem tévedek el akkor oké. - nevettem. A ház valósággal bekebelezett. Egyszerűen imádom, hogy olyan egyszerű mégis modern. A lépcsőn felérve hatalmas és végtelennek tűnő folyosó tárult elém. Beljebb sétáltam és csodálattal néztem a falon függő festményeket és fényképeket a lányokról és Mattről. Olyan boldog család. Mindenük megvan. Megláttam az egyik ajtóra kiírva Emma nevét, kopogtattam, majd egy halk gyere be után benyitottam és mosolyogva üdvözöltem őket:
-Sziasztok!
-Szia - hangzott a válasz.
-Mit csináltok itt? Mikor kint olyan csodálatos idő van.
-Beszélgetünk...őhmm fogalmazzunk úgy mindenről. - mondta Emma, mintha kicsit fura lenne, olyan érzésem támadt, hogy valamiért szomorú és muszáj kiderítenem, hogy a legjobb barátaim egyike mért az. Ekkor hallottuk meg az anyukájuk hangját:
-Doroti drágám letudnál jönni segíteni kicsit?
-Ahjj... Persze máris megyek! - ordította vissza mielőtt kiviharzott volna. Pont jó így rákérdeztem Emmánál:
-Mi a baj? - mosolyogtam rá.
-Semmi - nem sikerült túl meggyőzőre.
-Aha akkor én meg fiú vagyok, aki szerelmes a város leghelyesebb pasijába. - na jó talán kicsit erősre sikeredett a hozzászólásom – mármint ha fiú lennék csak akkor vagyok szerelmes, mivel nem tartozom a másik nemhez így nem vagyok az - gyorsan rávágtam mielőtt rosszra gondol.
-Értem semmiképpen nem akarod, hogy mások is tudják rajtad kívül, hogy imádod Zacket. 
-Nem ez nem igaz. Nem imádom úgy szeretem mint a barátomat.
-Nem értem mért nem ismered be, olyan boldogok lehetnétek, csak te hihetetlenül makacs vagy.
-Félek – vallottam be. - de nem érdekes. Inkább meséld el mi a baj? Látom, hogy valami bánt és ettől szomorú vagy.
-Gondolhattam volna, hogy nem hagyod annyiban a dolgot. 
-Ismersz már annyira. - kacsintottam.
-Hát szóval tudod amikor elmentünk vásárolni, amikor annyi klassz ruhát választottatok nekünk a plázába, miután Zack lefagyizott és elrohantál dühösen, azután mi még egy kicsit ott maradtunk a srácokkal, volt velük egy idegen akit még előtte soha nem láttam, csak akkor és azóta sem. Flörtöltünk. Bánt, hogy nem mentem oda beszélgetni, még a nevét sem tudom, de folyton rá gondolok. A gyönyörű barna szemei állandóan itt villognak a szemeim előtt. - hajtotta le a fejét. - Pár napja megkérdeztem Garethet, hogy ki volt az, de mivel sietett valahova így csak annyit halottam, hogy nemrég költözött ide, még új itt és akkor vitték el oda a plázába megmutatni neki, hogy hol van meg ilyenek. Azt hiszem hiányzik.
-ÓÓÓ ettől ne légy szomorú ha Isten tartogat számotokra közös jövőt akkor biztos vagyok benne, hogy még találkozni fogtok és ha így lesz akkor már oda mersz menni, hogy leszólítsd.
-Honnan veszed ezeket? 
-Nem tudom talán csak megérzés – persze én tudtam, hogy valószínűleg Zack meghívja holnapra azt a srácot is - de ha flörtöltetek akkor valószínűleg te is bejössz a srácnak és szerintem simán lehetne köztetek több is mint barátság.
-Aha ahhoz előbb találkozni kéne vele és megismerni. Talán megkérdezhetnéd Zacket, hogy merre lakik. - nézett rám kérlelve.
-Hát szerintem az kivan csukva. - próbáltam dühöt imitálni.
-Mért? Csak azt ne mond, hogy megint összevesztetek.
-Jó akkor nem mondom. - makacskodtam.
-Jézusom olyanok vagytok mint egy idős házas pár. Min vesztetek össze?
-Hát az úgy volt, hogy... - elmeséltem neki a sztorit.
-Nem hiszem el, hogy komolyan emiatt össze bírtatok veszni, nem vagytok normálisak.
-Nem tehetek róla, hogy nem bírja felfogni, hogy igenis Matt jobban hiányzik, mint ő – belegondolva nem volt igaz. Tényleg hiányzott Emmáék öccse, de egy kicsit mintha az a bolond jobban. - Ha már itt tartunk holnap kerti partit terveztem és megvagytok hívva. Ilyen csajos dolog lesz. - tettem a hátam mögé a az ujjaimat.
-Miről maradtam le? - huppant az egyik fotelba Doroti.
-Elmeséltem neki a titokzatos srácot. - mondta a nővére kicsit szomorúan.
-És holnap várlak titeket nálam fél 4 körül. 
-Mi? Mért?
-Csajos kerti parti lesz. - előzött meg Emma.
-Pontosan. Ajánlom, hogy megjelenjetek, mert nélkületek nem lenne ugyanolyan. - öleltem magamhoz őket.
-Ki nem hagynánk. Kik lesznek még ott? - mondták szinte egyszerre. Néha eltűnődöm, hogy valójában ikrek csak félre írták az anyakönyvükben az éveket, annyira hasonlítanak egymásra. Szépek és szeretni valóak.
-Hát Kim, Sophie, Ti és Én.
-És fiúk? 
-Doroti azt hiszem nem érted a csajos fogalmát – nevettem.
-Különben sem mehetnének be a fiúk mivel a drága barátnőnk megint össze veszett élete szerelmével. - viccelődött Emma.
-Na ne már megint? - csodálkozott Doroti. Neki is elmeséltem a történteket, majd megjegyeztem:
-Nem is életem szerelme csak a barátom vagy még annyi se.
- Aha persze, persze.. mindegy valamit vigyünk vagy segítsünk?
-ÁÁÁ nem kell garantálom, hogy mire odaértek minden ellő lesz készítve. - mosolyogtam rejtélyesen. 
- Kim, Kim.. - Matt ekkor rontott be a szobába és vadul elkezdte keresni a húgomat.
-Szia Matt sajnos csak én vagyok itt most őt nem hoztam magammal. Ne haragudj. 
-Semmi baj Alyssa nem haragszom, de kérlek hozd el ide minél előbb, mert készítettem neki valamit. - mondta olyan gyermeki bájjal, hogy az ember csak igent tudna neki mondani.
-De ügyes vagy. - dicsértem meg a rajzot amit az orrunk alá dugott. - Persze, hogy elhozom legközelebb. 
-Matt gyere uzsonnázni. - kiáltott fel a lányok apukája. Azzal a kis srác kirohant.
-Te jó ég már ennyi idő. Mennem kéne, mert leveszik a fejem és azért elég érdekesen néznék ki nélküle.
-Jajjj te lány mindig megnevetteted az embert. - ölelt magához Doroti. Elköszöntünk egymástól és elindultam, de nem haza. Valamiért a másik irányba indultam el, ahol az a kis tó van a tisztással.

17. fejezet

Tessék itt a következő :D Remélem tetszik és komiztok hozzá :D a következő 2 komi után jön :D

... Kopogtattak,mivel láttam, hogy mindenki kint van és csak én hallottam, lementem és ajtót nyitottam, földbe gyökereztem.
Melissa állt ott. Istenem megint mit akarhat? Semmi kedvem vele veszekedni egy olyan srácon akit még csak nem is szeretek úgy. Na jó talán kicsit.
-Na mi az csak te vagy itthon? - bunkózott.
-Neked is szia. Nem, mert mi kéne?
-Anyám küldött, hogy kérjek el valami receptet a nagyanyádtól – flegmázott.
-ŐŐŐ rendben szólok neki ha gondolod. - próbáltam nem kiakadni a jelenlététől. Eszembe jutott, hogy Zack pólója a kezemben van. Elakartam rejteni a hátam mögé. Persze, hogy nem sikerült. Leesett a földre. Tekintetem Melissa és a póló között ingadozott. Nem is értem mért, de nem hajoltam le érte csak néztem ahogy ott hever a padlón. A csaj vette fel.
-Tessék itt a rongyo..várjunk csak! - mondta és a két kezével megfogta a ruhadarabot a vállánál.- mit keres nálad Zack pólója? - abban a pillanatban kikaptam a kezéből és elhajítottam a nappali felé.
-Honnan veszed, hogy az övé? - néztem rá idegesen.
-Ja most megpróbálod letagadni, csak hogy tudd az a kedvenc pólója még ennyit sem tudsz róla! Nem értem mit eszik ennyire a segg hülye fejeden. A receptet majd elkéri anyu telefonon. - dühében sarkon fordult és elviharzott. Hitetlenkedve álltam ott. Ajtó csapódást hallottam. Jézusom az a póló meg csak úgy ott hever a nappali közepén akárki megtalálhatja és ha ez megtörténik akkor sehogy sem magyarázom ki, hogy hogy került hozzám. Bevetettem magam a szobába és felkaptam a földről. 
-Mi az istent csinálsz? - nézett át a pult mögött Zack nevetve.
-Éppen megmentelek a haláltól. Nesze itt a kedvenc pólód ami nem is értem hogy került le rólad. - dobtam felé közömbösen.
-Óóó milyen nagylelkű vagy. Köszi, hogy nem égetted el. Amúgy ha nagyon kíváncsi vagy rá, melegem volt. Óvatosan levettem és vissza mentem melléd.- közelebb sétált. - akkor te valamit motyogtál de nem értettem és ráhajtottad a fejed a mellkasomra. - nézett mélyen a szemembe.
-Ne csináld ezt, ne nézz így rám.
-Tetszik ez kis pír az arcodon, ettől olyan élénkebbnek tűnik az egész, feldobja – kacsintott.
-Csak nagyon meleg van itt.
-Gondolom...
-Istenem akkor ne higgy nekem. - csattantam föl.
-Tudod, hogy mindig hiszek mindenkinek. Neked meg főleg akármi hülyeséget mondasz is. Amúgy, hogy lesz a holnap?
-Jó akkor hidd el, hogy barátok vagyunk. Akik nem alszanak csak úgy a másik ágyában. Hát nagyapa elviszi a többieket valahova. Én beteget jelentek és így itthon fogok maradni... de ááá van egy ötletem. - csillantak fel a szemeim.
-Előre félek. - nevetett fel.
-Mi lenne ha eljátszanánk, hogy összeveszünk, akkor senki nem gondolná, hogy mi ketten együtt szervezkedünk.
-Nem tudom. Még viccből sem szeretek veled rosszban lenni. De ha ettől boldogabbnak érzed magad rendben bele egyezem, de ezért is jössz eggyel. És hogyan?
-Igen boldogabb lennék tőle. És nem, nem jövök semmivel inkább élvezd a helyzetet, hogy velem töltheted a napot. - tartottam fel a mutató ujjam felé. - Hát azt még nem tudom, de majd úgyis találni fogunk valami indokot. Ismerem annyira már magunkat.
Ekkor hallottuk meg Gareth hangját:
-Zack gyere már nem hiszem, hogy ennyi ideig kéne kezet mosnod. Ha nem tudnám, hogy Alyss alszik azt hinném, hogy vele vagy. Bár.. - nevette el a végét. Jobbnak láttam ha gyorsan elmegyek onnan mielőtt meglát. Felrohantam az emeltre és kinéztem az ablakon. Pár perc várakozás után kimentek ők is. Úgy döntöttem, hogy én is csatlakozom. 
-Szia álomszuszék – üdvözölt Zack mosolyogva. Bolond.
-Helló mindenkinek. Szép napunk van. Kim ma nem megyünk el Emmáékhoz? Úgy hiányzik már a kis Matt.
-Komolyan mondom hihetetlen vagy Alyssa a kis Matt jobban hiányzik mint én. - nézett rám mérgesen Zack. Nem értettem az egészet mért zavarja őt ez. Hiszen nem szállhatna versenybe az a kis gyerek ellene. Észrevette, hogy nem vettem a lapot és kacsintott. Leesett.
-Igen képzeld, ő jobban hiányzik és nem érdekelsz soha többé. - fogtam magam és elindultam befelé. Utánam jött, de sikerült pont az orra előtt becsapnom az ajtót. Felkiáltott. Szegény, nem akartam, de így hatásosabbnak tűnt. Láttam, hogy elmegy. Kifutottam, de már sehol sem volt. A könnyeim kijöttek, pedig tudtam, hogy nem is vesztünk össze igazán. Mégis fura volt. Nem akartam elismerni, hogy érzek valamit iránta. Hiszen ő az aki kicsi korom óta szekált. Aztán suliba meg mintha nem is ismerne. Most meg szinte egy perc alatt elrabolná a szívemet. Nem azt nem engedem. Ha valaha meg is kapja akkor keményen meg kell küzdenie érte. 
-Ez meg mi volt? - csodálkozott Kim, mikor közelebb értem hozzá. - te sírsz?
-Nem érdekel és kész, ha nem felel meg neki, hogy Matt jobban hiányzik aki mellesleg 13 évvel fiatalabb nála akkor hagyjon inkább békén. Ilyen barát nem kell. Nem, nem sírok csak nem tudom. - hazudtam, majd terelésképpen megkérdeztem mi van vele és Gareth-tel.
-Annyira örülök, hogy Isten megteremtette nekem. Olyan boldog vagyok még akkor is mikor csak nézhetem. Aztán oda jön, érzem az illatát, a vágy magával ragad és vadul kívánom minden csókját, ami láttán ő enyhíti ezt az érzést, de soha nem elég belőle. Egyszerűen imádom.
-Örülök nektek, mesélj még! Mikor alszol nála vagy ő mikor alszik itt? Hmmm... mi lenne ott .
-Na de kérlek én nem vagyok olyan, mint egyesek.
-Ezzel most utalni akartál valamire? - durcáztam be.
-Nem rád gondoltam, hanem például az iskolánk pom pom csapatára, vannak benn érdekes lányok, akiknek akár egy füttyszó is elég lenne és nyál csorgatva rohanna akármelyik srác ágyába.
-Igazad van, de még mindig nem tudom ki mikor alszik hol. - kacsintottam.
-Én sem. Nem akarom elsietni a dolgot. Ez még túl friss, előbb jobban megakarom ismerni és akkor talán lehet róla szó.
-Emlegetett szamár – mondtam nevetve az éppen leülő fiúnak, aki hosszú, forró csókot nyomott Kim ajkára. Színtiszta boldogság. Ez az egy jut róluk eszembe. Mintha tényleg csakis egymásnak lennének teremtve. Kiegészítik egymást és ez így pont jó. Véletlen ásítottam.
-Na nehogy már ilyen unalmasak legyünk vagy talán nem aludtál éjjel? - húzogatta a szemöldökét a húgom mellett ülő srác. Szinte biztos voltam benne, hogy tudja. Megölöm Zacket. Persze, biztos, hogy tudja hiszen a legjobb barátok és valószínűleg mindent elmondanak egymásnak. Halálra fogom kínozni, mondjuk agyon csikizem. Meredten bámultam a srácra. 
-Nem vagytok unalmasak és aludtam.. nem tudom mire célzol ezzel.
-Tényleg mire céloztál? - fordult felé kíváncsian Kim. Ezt a srácot is agyon verem ha bemer minket árulni az estéről. Felálltam és elrohantam a kapu felé.- Most meg hova mész?
-Emmáékhoz, meglátogatom Mattet. Jössz jössz, nem nem.
-Hát ha nem lenne gond maradnék a szerelmemmel.
Azzal kifordultam a kiskapun és a farm felé vettem az irányt.