28. fejezet

Itt a következő! Remélem tetszik :D A következőt 4 komi után teszem fel! Lájkoljatok, ajánljátok és iratkozzatok fel  :D jó olvasást! :D ♥

Doroti kivirult arcát láttam meg. Olyan boldognak látszott. Szinte felrobbant az örömtől. Látványa boldogsággal töltött el és abba hagytam a sírást. Imádom, hogy ilyen. Majd Emmát is megláttam. Megálltak az ajtóban és furcsán néztek rám.
-Mi van?
-Hát nem láttam még majmot kisírt szemmel és vörös arccal nevetni. Ijesztő látvány. Mi történt megint? - nevetett visszagondolva a rengeteg veszekedésünkre. Leültünk a földre. Elmondtam nekik mindent. Már nem sírtam, annál erősebb lettem. Nem akartam erről beszélni így felhoztam a Krissel folytatott érdekes beszélgetésemet.
-Héé D. beszéltem a bátyámmal az éjjel. - rezzenéstelen arccal ült tovább és meredt rám. Emma oldalba bökött, hogy folytassam. - hát a lényeg az, hogy Sophie-ra úgy tekint mint a legjobb barátjára. Szerintem ez jó példa fiú-lány barátságra. - Doroti mosolygott, majd hamar elkomorodott.
-De..
-Várj... nincs vége. Szóval – kezdtem bele újra – elmondta, hogy neki más tetszik.
-ÉS? - kerekedett ki Emm szeme a kíváncsiságtól. Az jutott eszembe, hogy úgy néz ki mint egy hal. Biztos, hogy Atlantiszból jött. Akaratlanul is felkuncogtam ezen a buta elgondoláson. Elbambulhattam, mert most Doroti rázott meg.
-Na mond már! Ne hagyd, hogy megöregedjek idő előtt.
-Jó, jó, de ne akadj ki. - vettem le a kezét a vállamról.
-Tudtam – szomorodott el.
-Mit? Hiszen nem mondtam semmit.
-Nem én vagyok az.
-Honnan veszed?
-Hééé előbb hallgassuk végig Alyst. - mondta megnyugtatóan Emma.
-Igaz! - higgadt le.
-Azt nem árulta el, hogy ki az a személy. - mosolyogtam sajnálkozóan.
-Akkor nem tudhatjuk, hogy Doroti nem tetszik neki. Még az is lehet, hogy ő álmai nője csak fél bevallani. - világosított fel minket az idősebbik Jons kisasszony. Elgondolkodva hozzátette. - Hasonlítasz a bátyádra. 
-Nem igaz! - csattantam fel. - de mért is?
-Mert mindketten féltek bevallani az érzéseiteket. Pedig látszik rajtad is, hogy majd megveszel..
-Ki ne mond a nevét..- Doroti jókor váltott témát, mert nem bírtam volna sokáig.
-Legalább tudom, hogy nem Sophie tetszik neki. Most, hogy mondjátok Melissa bátyjával láttam beszélgetni. Jól elvoltak és aranyosan néztek ki. Jajj hogy is hívják. Ááá megvan Ty-nak. Remélem ő nem olyan mint a húga. Amúgy köszönöm, hogy beszéltél Krissel. - öleltük meg egymást. Hirtelen támadt egy ötletem.
-Azt elfelejtettem mondani, hogy elfogja hívni a csajt a bálba.
-Ki?
-Kriss!
-Mi? Ha én leszek az nincs ruhám! - üvöltött Dori. - bár szerintem nem én vagy az ideálja.
-Butaság. Tulajdonképpen nekem sincs ruhám sőt egy kísérőt is kerítenem kell. - mondtam halkan.
-Akkor kapjuk össze magunkat. Úgy is ránk férnek a Kim és Alyssa féle divat tippek.
-Rendben Emm, de keressük meg a húgicámat. Biztos vagyok benne, hogy neki sincs egyetlen egy gönce sem amit felvehetne a bálra. - kirohantunk és körbe kiabáltuk a házat. Végül a szobájában találtunk rá.
-Kezdhettük volna itt is – nevettek mellettem. 
-Mire ez a nagy felhajtás? Úgy néztek ki mint a kommandósok akik illegális bevándorlókat keresnek... Itt egy sincs - dugta el a takarója alá Mackó nevű plüssmaciját, amit a barátjától kapott ajándékba. Erre Jons-sék mégjobban elkezdtek nevetni velem együtt. 
-Visszatérve nem jössz el velünk a plázába ruhát vásárolni a bálra?
-De, hiszen nekem is kell. Együtt meg még jobb lesz. - kacsintott. Lefutottunk egy kis anyagi támogatásért a szüleinkhez. Miután ez is megvolt, elgondolkodtunk, hogy fogunk bejutni a bevásárlóközpontba. Taxival nem akartunk menni, busszal meg még úgysem, mivel vezetni egyikünk sem tud így az utolsó lehetőség maradt. Kriss. Pont akkor lépett be a konyhába egy szál nadrágba. Doroti szeme majdnem kiakadt izmos felsőteste láttán. Gyorsan odafutottam a bátyám elé, hogy nehogy meglássa a srác és el ne ájuljon a barátnőm. Felettébb szórakoztató jelenet volt. Lebeszéltem mindent vele és utasítottam, hogy vegyen fel valami póló szerűséget. Hamar elkészült.
-Akkor indulás. - csaptam össze a tenyerem, majd kifelé vettük az irányt. Doroti kicsit habozott beszállni a kocsiba, mivel mi beültünk hátra így neki maradt az anyósülés. Bánatára. Rászánta magát és végül beült. Szégyenlősen rápillantott Krissre, aki széles vigyorral figyelte őt.
-Kkkhmmm. - köszörülte meg Kim a torkát kb 3 perc várakozás után. - Igazán nem akarom megzavarni ezt a romantikus vesszünk el egymás szemébe versenyt, de indulni kéne.
-Ő ja izé igen persze. - makogott az ideiglenes sofőrünk. Doroti kicsit elpirult ami szemmel láthatóan nem kicsit tetszett a mellette ülő srácnak. Van egy sejtésem, jegyeztem meg magamnak. Emlékeztettem magamat arra is, hogy szólnom kell Krissnek, hogy hívja el a csajt a bálra. Kis kitérőt tettünk a Jons rezidenciánál, hogy ők is kérhessenek elkölteni valót. Aztán már indultunk is tovább. Nem tartott sokáig és megláttuk a pláza hirdető oszlopát. A kocsiból kiszállva lágy nyári szellő fújdogálta a hajunkat. Kellemes idő, kár volt épületben tölteni ezt a napot, de jelenesetben muszáj volt. Célba vettük a boltokat, ahol jó cuccok vannak.
-Te mit csinálsz? - fordult Kim Krisshez.
-Szerinted én nem megyek a bálba?
-Hát oké csak kérdeztem, de ha már itt tartunk kivel és minek mész?
-Az titok – kacsintott, majd egy alig észrevehető pillantással Doroti felé nézett, majd vissza ránk - és megpályázom a hercegi címet. - húzta ki magát.
-Esélytelen. Azt a rangot Zack már 10 éves korában lefoglalta.. rémlik? .. Egy változik mindig... a hercegnője. - néztek rám mindannyian.
-Felejtsétek el! Inkább tegyünk ellene, hogy most ne ő nyerjen. - makacskodtam és elkezdtem befelé tolni a bátyámat egy férfi üzletbe. Szerencsére a lányok nem jöttek, így beszélhettem vele nyugodtan.
-Ő van egy javaslatom.
-Csakugyan húgicám és mi lenne az? - udvariaskodott egy kalapot a fejéről leemelve.
-Ugyan már te sem gondoltad komolyan, hogy illedemesebben nézel ki egy kalapban? Mindegy.. Hívd el a bálba a lányt aki tetszik. - nem céloztam rá, hogy Dorotit, mert még nem vagyok benne biztos. Izgalmasabbnak tartom, hogy még én sem tudom ki az.
-Terveztem, de nem tudom, hogy van e kísérője. - húzta a száját közben kivett néhány csinosabb öltönyt. 
-Ha meg sem kérdezed soha nem tudod meg.
-Ez igaz.
-Ajjj mond már el, hogy ki az? - néztem rá boci szemekkel. Hozzá szoktam, hogy Zacknél bejön, de nála nem. 
-Azt sajnos nem tehetem. 
-Mért akkor megkelj, hogy ölj? - hülyéskedtem.
-Nem, hanem egyszerűen akkor elveszik a varázsa ennek a dolognak.Viszont menj ruhát választani, mert elkapkodják és akkor nem lehetsz tündöklő he..
-Fogd be! Előbb leszek öngyilkos, mint bál szépe vele.
-Azt akartam mondani, hogy hercegnő az oldalamon. Látom más fele jár az eszed. - elpirulhattam, mert jót nevetett rajtam. 
-Ajj ezt még visszakapod. Különben is én nem lehetek melletted, ott a barátnőd fog majd állni. Boldogulsz?
-Ó remek. Persze menj csak. - nyomtam egy puszit az arcára és vissza kiabáltam, hogy ha végzett hívjon és találkozunk valahol. A csajokat hamar megtaláltam. Bele voltak merülve a szebbnél szebb ruhákba. Sorra próbálták őket. Már egy egész halom volt a fülkék előtt. Láttam, hogy idő közben Sophie is csatlakozott hozzájuk üdvözöltem és elmentem keresgélni..

27. fejezet

Sziasztok! Itt a következő :) Kicsit rövid és unalmas de ez ilyen lett ;) A következő 4 komi után jön és várom a lájkolókat és a feliratkozókat is :D Na jó olvasást :D 

Csak állt ott és mosolygott. Azzal a mosolyával, mintha semmi sem történt volna. Tartotta a slagot és a rózsám párját. Most már tisztán láttam a vízcseppeken át. Igen ő tette oda a virágot.
-Mégis mért locsolsz minket? - kérdeztem pár perccel késöbb még mindig a szemébe nézve.
-Már régóta kiakartam próbálni az esőben csókolózást.
-Ugye tudod, hogy ez nem számít esőnek?
-Technikailag mű eső és ez nekem tökéletesen megfelel.
-Nekem meg nem kellesz – hazudtam. Bármennyire fájt is kimondanom, de ki kellett.Azonnal lehervadt a megszokott, huncut mosoly a képéről.
-Mi a baj?
-Semmi – mondtam fáradtan.
-Cica ne csináld. Megint mit követtem el?
-Ne hívj így, mondtam már. - leeresztette a kezét és elzárta a locsolót. Csak nézett rám. Folytattam. - Nem kellett volna játszani velem. Hitegetni aztán faképnél hagyni. - már sírtam.
-Alyss miről beszélsz? Épp a bálra akartalak elhívni.
-Ja.. igen?. persze. Nem megyek... veled nem! Már van párom. - láttam, hogy nem bírja tovább, de azért mondtam a többit – vagy tudod mit? Választhatsz! Vagy Eloisee vagy én. Válaszd azt akit szeretsz és hagyd a másikat. Ne játssz vele. - abban a pillanatban oda futott Eli és megcsókolta a srácot, aki viszonozta. Legalábbis innen úgy tűnt. Nagyon úgy. Felsóhajtottam:
-Ahjjj én megmondtam. - elfutottam. Ellökte magától a lányt, de visszarántotta.
-Várj Alyssa... ez nem jelent semmit.
-Neked nem. - motyogtam és megkerültem a házat. Felmásztam a fámra és sírtam tovább. Pont hallottam amit beszélgettek miután elfutottam. 
-Eli ne haragudj, de utána kell mennem. Ha bármi baja történik én azt nem élem túl. Kérlek engedj! - olyan édes, mindig aggódik értem. Ajjj nem engedhetem, hogy azokkal a csodálatos szemeivel elvarázsoljon, ahogy szokta és az a test. NEM! Megint ugyanaz fog történni. Átver.
-Egy feltétellel. - mondta az unokahúgom kacarászva és Zack kezét fogva.
-Mi az? - sürgette.
-Gyere el velem a bálba. - kicsit habozott, majd válaszolt. Nem akartam hallani, de tudtam a végeredményt, egy Igen-t. A hátamra fordultam, megpróbáltam kiverni a fejemből mindent. Egy dalt kezdtem dúdolni. A "Standing still"-t Roman Lob-tól. Olyan szép ez a szám. Annyira tetszik és a címe, valahogy mintha illene a helyzetemre. Én is csak arra vágytam, hogy mozdulatlan legyek a dolgok meg csak úgy történjenek anélkül, hogy én egy szót is szólnék vagy tennék valamit. Mindegy, hogy rossz vagy jó dolog történik e csak ne kelljen beleszólnom, mert akkor talán nem fáj. Dúdolgattam és gondolkoztam. Visszagondoltam az első csókra és pofonra. Akaratlanul is elmosolyodtam. Eszembe jutott mikor egyszer Kim, Gareth, Zack és én kinn maradtunk sötétedés után. Feküdtünk a fűben kört formálva. A fejünk össze ért és néztük az égen ragyogó csillagokat. Éppen azon estén furcsán rendeződtek, amit a fiúk egyszerre szúrtak ki. Sajnos Kimék lefoglalták a csillagok által kirajzolt szívet. Mondanom sem kell, hogy Zack-nek nem tetszett a dolog, de nem akarta elrontani a legjobb barátja örömét, így hagyta az egészet. Helyette inkább felsegített a földről. Nem értettem mire készül mikor megfordult előttem és ennyit mondott:
"-Parancsol hölgyem? - kattant az agyamban valami, huncutul elnevettem magam és felugrottam a hátára, majd válaszoltam:
-ÓÓÓ milyen kedves ma uram. - ő is felnevetett és elindult a fámhoz. Odaérve óvatosan lerakott és maga mellé húzott, majd elővett a zsebéből egy bicskát. Lassan egy rózsát kezdett rajzolni a törzsre. Felettébb jól sikerült.
-Te ezt gyakoroltad? - kérdeztem szórakozottan.
-Tudod csak erre van időm, hogy neked virágokat faragjak. - kacsintott. 
-Valahogy sejtettem. - megakartam puszilni az arcát, de ravaszul elfordította a fejét és csók lett belőle. Gyengéden vállba ütöttem, mire ő felnevetett. Megérintettem a remekművét.
-Amúgy ezzel mi a szándékod?
-Hát mivel lefoglalták a szívemet az égen – húzott vissza maga mellé – gondoltam rajzolok ide egy rózsát, ami azt szimbolizálja, hogy mennyire szeretlek.
-Nem értem.
-Imádom, hogy ilyen értetlen vagy. - nyomott egy puszit a homlokomra. - Tudod, míg ez a rózsa el nem hervad szeretni foglak! - mélyen a szemébe néztem.
-ÓÓ szóval így értetted. Ez nekem nem elég, ezt tettekkel is bi... - megcsókolt. A rengeteg vágy és érzelem átáramlott a testembe. Bele túrtam a hajába és még közelebb húztam. Szinte a levegőnek sem maradt már hely közöttünk. Finoman eltolt magától és megkérdezte:
-Te mennyire szeretsz engem? - nem válaszoltam, megpusziltam és elrohantam egy mosoly kíséretében. Ő is mosolygott és utánam eredt."
Visszatértem a valóságba, mert az ajkaim a szenvedélytől bizseregni kezdtek. Mindennél jobban kívánták Zack-ket. Bocsi srácok nem adhatom meg nektek ezt az örömöt, bármennyire kívántam én is. Eldöntöttem nem vele megyek a bálba, majd keresek valakit. Mondjuk elmegyünk plázázni és ott meghívok valakit. Megszólalt egy ismerős dallam a telefonomon. Elkezdtem azt is dúdolgatni. Tudtam ki hív mivel csak nekem énekelte fel Zack ezt a dalt. Utána meg beállította magához csengőhangként, hogy egyből tudjam ha ő hív. Kinyomtam. Már fenn is termett mellettem. Szinte gondoltam. Rám nézett és elmosolyodott, majd újra komoly arcra váltott.
-Jól vagy?
-Ne aggódj tökéletesen.
-De hát sírsz és nem értem mi van megint. Mond el kérlek.
-Nem sírok. Már nem. Nem érdemelsz meg sem engem sem senkit, ha még ezt se tudod. Egyszer engem csókolgatsz aztán meg mást ölelgetsz. Ma meg visszacsókoltad az unokahúgomat. Szóval hagyj békén kérlek.
-Már komolyan nem értelek. Próbálok mindig a kedvedben járni, mert te jelented nekem a világot. Bár már nem tudom mit érzek. Kétségtelen, hogy mindennél jobban szeretlek, de nem tudom, hogy ez viszonzott e. - közelebb ült. 
-Már döntöttem. Talán egyszer a sors azt akarta, hogy egy úton haladjunk. Valamiért mégis mindig szétválaszt minket. Én ezt nem bírom tovább. Melissa ráadásul ellenem formálja Eli-t is aki azzal árt nekem, hogy elveszi tőlem.. a.. semmit. Mindegy már neked is és nekem is van párunk. Jobb lesz elfelejteni ezt az ügyet. Ha meg tényleg összetartozunk az Úr úgyis kínál egy újabb lehetőséget.
-Alyss mit vesz el tőled? 
-Semmit. Csak mondtam valamit. - hazudtam.
-Nem jól hazudsz, de legalább mondtál valamit. Különben is csak azért megyek mással, mert Eli csak így engedett el és mivel életem hölgye már foglalt ezért igent mondtam neki.- mosolyra húztam a számat, de azonnal el is tüntettem.
-Ja és akkor mért voltál vele valamelyik nap délután. Melissa felhívott és hallottalak, ahogy kergetőztök. 
-Jajj szerelmem ne sírj. Elrohant a pólómmal és vissza akartam kapni. - mit keresett nála a pólója? Ez eltörte még jobban a mécsest. Pofon vágtam és leugrottam a fáról. Befutottam a házba ahol szembe találtam magam az egész családdal. Egy gyors semmi bajom-mat odaböktem nekik, majd felrohantam a szobámba. Kis idő múlva kopogásra lettem figyelmes..

26. fejezet

Itt a következő rész :) remélem tetszik sajnos rövid és véleményem szerint nagyon uncsi lett :D a következő 3 komi után jön vagy pipálj alul a vélemény fülnél! :D ♥♥

Szerettem volna egyedül lenni. Kris még mindig várt. Felnéztem az arcára, de könnyeimtől nem láttam semmit. Tudtam, hogy mondanom kellene neki valamit. Egyetlen szó sem jött ki a torkomon. Megerőltettem magam és egy halk köszönömöt sikerült kinyögnöm, majd befutottam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Egy ideig szólongatott aztán megunta és elment innen. Befeküdtem az ágyamba, de Zack illata még mindig itt volt. Nem akartam érezni soha többet. Úgy éreztem elárult, mivel itt hitegetett, hogy szeret aztán a hátam mögött mást ölelget. Nem értem, hogy mért játszik velem. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom. Gyorsan megkerestem. Ismeretlen? Ki lehet az? Felvettem:
-Hello – szóltam bele. Halk nevetést halottam, ismerős, de nem tudom, honnan. - hahóóóóóó...
-Mi van most mért nem Zacky nyakán lógsz... ó várj már tudom, mert velünk van. Hahahaha – Melissa, tudtam. Az ütő is megállt bennem. Nem tudtam szólni. - na fáj az igazság, hogy csak átvert? Gondoltam! - nevetett ördögien. Erőt vettem magamon és megszólaltam.
-Te most komolyan azt hiszed, hogy érdekel? Nem szeretem a srácot és ő sem engem, barátok vagyunk... vagy már azok sem. Különben is ha ott lenne hallanom kéne a hangját vagy valami. Nem? - abban a pillanatban meghallottam a háttérben. Az unokatesómnak kiabált "Eli gyere már vissza légyszíves".
-Na én mondtam. - hencegett. Kinyomtam és visszadőltem az ágyra. Sírtam. Megint utáltam. Így nem megy. Nem tudok nélküle élni, de ezt sem bírom tovább. Jobb lesz, ha nem beszélek se Zackkel se az unokahúgommal.
-Alyss!
-Nem vagyok itt.
-Csakugyan? Most kivel beszélek?
-Akkor sem. - makacskodtam.
-Bánt valami kicsim?
-Nagyapa most nem akarok erről beszélni. Kérlek hagyj! - a könnyeim megint patakként hulltak a szememből. Nem szeretem ezt az érzést. Fáj az egyedül lét ugyanakkor nem bírnám ki senki társaságát jelen pillanatban.
-Rendben, hamarosan vacsora. Nagyi a kedvencedet készíti.
-Nem vagyok éhes.
-Ne bántsd meg. Csak miattatok csinálja. - mondta megnyugtató hangon. Kicsit segített, mint mindig. 
-Ajj rendben, majd megyek! - kiabáltam ki.
-Később vissza jövök kincsem.
Lehuzatoltam az ágyneműt és kiraktam, az ablakhoz, hogy kiszellőzzön. Aztán csak feküdtem a puszta ágyon. Egyedül. Talán jobb ha örökre így maradok. Akkor nem bántok meg senkit és engem sem fognak. Akkor mindenki boldog lesz. Eloise nem sokára úgy is haza megy Párizsba a barátjához, így szabad lesz az út Melissának Zack-hez ők így boldogok lesznek. Kimék és Emmáék már így is elrepülnek tőle. Doroti és Kris... tényleg beszélnem kell a bátyámmal. Majd később döntöttem el gyorsan. Szóval ők is boldogok lesznek. Az én boldogságom meg most nem érdekes. A fontos, hogy a barátaim ja meg Ken és Barbie azok legyenek. 

Valaki alszik itt mellettem. A szemem csukva tartom, de hallom a szuszogását. A teste melegét is érzem. Mégis fázom, mintha a szél is fújna pedig a szobámban vagyok. Ez az egy ami biztos. Szeretnék hozzá bújni akárki is legyen az. Már szabályosan ráz a hideg. Történt valami. Már nem hallom. Megijedtem, ha eltűnik mellőlem még jobban fázni fogok. Hirtelen kipattantak a szemeim és megfordultam. Nem volt itt senki. Azért volt hideg, mert nyitva maradt az ablakom. Biztosan elbóbiskoltam. Szörnyű érzés volt mikor tudatosult bennem, hogy nem alszik senki mellettem, hogy nem véd meg senki a hidegtől. Még mindig egyedül vagyok. Feltápászkodtam, hogy becsukjam az ablakot, azonban figyelmem megakadt egy vörös rózsán ami az ablak párkányomra volt helyezve. Nem tudom, hogy hogyan kerülhetett ide, biztos nem nőtt szárnya és repült az ablakomba csak úgy. Tippem volt, hogy ki tette ide, de arra a lehetőségre gondolni sem akartam. Most nem. Túl fájó rá gondolni. A csodálatos barna szemére amibe ha belenézek szinte elolvadok. A testére ami akár egy érintésemre felforrósodik, egy csókra a nyakán amitől megborzong, kirázza a hideg és a dalunkra amit csak a kettőnk szíve tud játszani. Letettem a rózsát az ágyamra és elmentem a fürdőbe megmosni az arcom. Segített, lemostam a szét sírt szemeimet és felfrissítettem az arcomat. Visszafeküdtem a rózsa mellé. Nem érdekel mi lesz vele és a gazdájával, de azért jobban érzem magam mióta itt van mellettem. Megpróbáltam vissza aludni. Nem ment. Eszembe jutott valami. Elmosolyodva futottam ki a folyosóra. A bátyám szobája felé vettem az irányt. Sejtettem, hogy alszik. Nem baj. Most fogok vele beszélni. Halkan becsuktam az ajtaját magam mögött. Oda futottam és ráugrottam. Szegény úgy megijedt, hogy mindketten leestünk az ágyról. Én dőltem a nevetéstől, ő már nem volt ilyen vidám. 
-Örülök, hogy jó kedven van hugi. - mondta álmosan a szemét törölgetve.
-Nem vagyis látnod kéne a fejed. Olyan cuki vagy. Amúgy beszélni akarok veled. - közöltem még mindig nevetve, de egy kis komolyságot már csempésztem a hangomba.
-Nem is találhattál volna alkalmasabb időpontot a társalgásra, mint hajnali fél kettőt.
-Bocsi, de nem tudok aludni, egyedül lenni sem akarok és mondtam már, hogy mért jöttem.
-Tudod nem kéne együl lenned ha nem lennél ennyire makacs, de a te életed azt csinálsz vele amit akarsz. Rendben és miről szeretnél beszélni? - mondta és visszamászott az ágyra.
-Lányokról..
-Milyen lányokról? - csillantak fel a szemei.
-Bizonyos lányokról. Meg arról, hogy mi van köztetek Sophie-val?
-Semmi. Nagyon jó fej. Imádom. Szinte mindenben egyetértünk, nagy segítség volt mikor szakítottam. Olyan nekem mint egy legjobb barát. Csak nem fiú hanem egy lány változat. Érted?
-Értem.. olyan mint a legjobb barátod? - ismételtem meg.
-Igen. Tudod nekem..őő.. azt hiszem más tetszik... - mondta félénken. - de nem akarom, hogy gyorsan történjenek a dolgok és hamar egymásra unjunk, mint az előző kapcsolatomban.
-Ki az a lány?
-Ismered azt a mondást, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik és őszintén szólva nem néznél ki szépen 17 évesen ráncokkal hugicám.
-Olyan vagy. Én is elmondok mindig mindent.
-Valóban? Akkor mesélj a délutánodról.
-Hééé nézd már, de álmos lettem. Azt hiszem komoly alvásra van szükségem. Szia további jó éjszakát. - nyomtam egy puszit az arcára és kirohantam. 
-Gondoltam. - halkan felnevetett. Úgy is megtudja előbb vagy utóbb ami történt szóval csak megspórolom magamnak az időt. Éhes voltam. Lementem a konyhába. Készítettem kaját, kerestem pokrócot és kiültem az udvarra. Néztem a csillagokat és csak voltam. Eldöntöttem, hogy így szeretnék élni. Gondtalanul és fájdalom mentesen. Célom az lesz az életben, hogy másokat boldoggá tegyek. Néha azért egy két cseppet lopok a boldogság kútjából, de nem sűrűn csak különleges alkalmakkor, különleges személyekkel. Addig gondolkoztam míg végül megláttam a nap első pislákoló fényét az égbolt alján. Figyeltem ahogy egyre feljebb és feljebb kúszik. Csodálatos volt.
Mi ez a nedvesség? Esik az eső vagy mi van? Nevetést halottam. Kinyitottam a szeme és Ő állt előttem egy slaggal a kezében amit egyenesen a fejünk fölé irányította. Fogott még valami vöröset is...azt hiszem.

25. fejezet

Itt a következő! Remélem tetszik a következő 3 komi után jön  vagy a vélemény fülnél pipáld amelyiket akarod :) Jó olvasást ♥ 

Még senki sem volt ott. Lefeküdtem a tó partjára és csak bámultam az eget. A madarak játszadoztak az égen, becsuktam a szemem és élveztem a napsütést. Hirtelen valami eltakarta fényt.
-Hééééé csajsziiii ugye nem aludtál el? - láttam meg a fölém hajoló Doroti két copfját. Cuki volt, de szerintem kibontva jobban állna neki a haja. Mindenki itt volt kivéve Kim és Sophie.
-Valami közbe jött neki azért nem tudott jönni. Nagyon sajnálja. - mondta Emma.
-Hát nem baj, majd elmeséljük neki is a dolgokat ha gondoljátok. Amúgy mi van veled és Will-el? - húzogattam a szemöldököm.
-Jól megvagyunk, szeretem és ő is engem, még nem vagyunk együtt, de már alakul. Legalábbis így veszem észre. Amit te is láttál volna, ha nem kap fel Zack és rohan be veled. Remélem mesélsz majd nekünk. 
-ŐŐ nem történt semmi különös.. - éreztem, hogy elpirulok és sokáig nem húzhatom az időt. Megláttam a húgomat. Remek. Pont jókor. - Szia merre voltál? Úgy aggódtam érted.
-Sziasztok! - ült le közénk. Gyorsan felvázoltuk, hogy Sophie hol van majd vissza tértünk az előbbi kérdésemhez. - öhmm Gareth-nél aludtam.
-Áááá Kim mesélj, mesélj! - ujjongtak a Jons kisasszonyok.
-Mit meséljek? 
-Biztos történt valami, mert te is elpirultál mint az elöbb Alyss mikor élete szerelméről kérdeztük és ne terelj mint ő légyszíves.
-Nem is életem szerelme csak barátok vagyunk és nem tereltem csak megjött Kim és örültem neki. - hazudtam.
-Jó erre még vissza térünk – kacsintott Emma.
-Ajjhhh – tudtam, annyira ismernek. Mindegy legalább még hagytak egy kis időt. Kim belekezdett:
-Szóval mikor oda értünk hozzájuk körülbelül ugyanaz történt mint drága nővérkémmel. Felkapott és felvitt a szobájába bár mi nem siettük sehova sőt még a küszöbön is viccelődött egy kicsit, de már nem emlékszem rá és hát hatalmas a szobája egy még óriásibb ággyal. Óvatosan letett és leült mellém. Kitalálta, hogy játszunk felelsz vagy merszet, de nem a szokványos változatot ha valaki nem csinált meg valamit vagy nem igazat modott lekelett venni valamit magáról. Láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet mivel rajtam nem sok minden volt. Lényeg, h bele mentem. Addig játszottunk míg mind a kettőnkön már csak a fehérnemű volt. Lelökte a ruhákat az ágyáról és közelebb húzott, az ölébe ültem.- itt megállt és újra elpirult.
-Ésssss? - kiabáltuk hárman egyszerre.
-Hát... őhmm... elkezdte simogatni a combomat és csókokkal bombázott. Akkor úgy éreztem, hogy a levegő már 100 fok körül van a szobában. Hátra döntött és újra csak csókolt. Óvatosan levetkőztet, mármint ami megmaradt a ruha rétegemből, majd ő is levette az alsógatyáját. Nem volt vissza út onnantól, vagyis volt de nem akartam, hogy legyen és ő sem. Szorosan magához ölelt és háttt... igen megtörtént. A pulzusom az egekbe szökött, a szívünk meg vadul kalapált. Tudtam, hogy akarom. - hajtotta le a fejét. Felcsillantak a szemeink. 
-Jujjj Kim és jó volt? Élvezted? Mekkora?
-Igen jó volt, nagyon is. Mi mekkora? - kérdezte, de leesett neki – Alyssa! Amúgy azt nem kötöm az orrodra. Ez legyen az én titkom meg az övé.
-Jól van na csak kíváncsi. - mondta Doroti. - Annyira örülök nektek, olyan boldogok vagytok. Így meg még boldogabbak lehettek. 
-Annyira csodás érzés volt.
-Most, hogy itt tartunk Doroti mi van veled és Kris-szel? 
-Mi lenne? 
-Ne csináld már. Láttam, hogy hogyan nézel rá. - mondtam. Emma és Kim is kíváncsian néztek ránk.
-Alyss annyira próbáltam elrejteni és sikerült is mindenki elöl, de te megláttad. Nem tudom, tetszik, de neki nem hiszem, hogy én tetszenék. Sophie jobban bejön nála, mint láttam. Persze nem haragszom a lányra, de nagyon rossz érzés. Bár nem tudja Kris, hogy én így érzek ezért őt sem hibáztathatom.
-Ha gondolod beszélhetünk vele. - ajánlotta a testvérem.
-Neee... vagyis nem tudom... annyira szeretném, ha szeretne, de nem akarom, hogy csak azért mert ti mondtátok neki, hogy szeressen különben megveritek. Simán kinézem belőletek. 
-Ajjj, de ismersz már. - nevettem fel. - Akkor csak megkérdezzük mit gondol rólad.
-Rendben, de ne mondjatok neki semmit az érzéseimről.
-Oké, de szeretném, ha boldog lennél. Az sokkal jobb dolog.
-Igen akkor te mért kínzod magad? 
-Nem kínzom magam, de ajjj ez olyan nehéz.
-Mi ebben a nehéz? Tegnap még csak nem is ellenkeztél mikor felkapott és berohant veled. Sőt még mosolyogtál is. Úgy öleltétek egymást, hogy az már szinte nekem fájt és akkor ezt mondod.
-Nem tudom mit érzek, vagyis tudom az elejétől fogva sejtettem, de nem mertem bevallani magamnak sem és mikor már másodszorra aludtunk együtt rájöttem, hogy nem tudok nélküle élni, még ha csak abrátok vagyunk is, de akkor jön Melissa és mindent elront. - sírtam. - Mindennél jobban szeretem. Most már tudtam, hogy elöttetek sem titkolhatom sokáig, ezért is szóltam ma, hogy jöjjünk ide és beszélgessünk. Nem akartam legalább nektek tovább hazudni. Aztán itt van az Eli-s téma is. - gyorsan elmondtam mindent Eloisee-ról. 
-Várj... mi az, hogy másodszorra aludt ott? Alyss! - kerekedett el Kim szeme. 
-Semmi – hazudtam megint. - jól van igen kétszer mert mikor szerveztük a kerti partit akkor is ott volt, mert bealudt az ágyamban és olyan édesen aludt. Nem volt szívem felkelteni. Aztán reggel felkelt és ott hagyta a pólóját, mert anya majdnem ránk nyitott. Melissa meg meglátta a ruhadarabot.
-Rátok nyitott? - értetlenkedtek.
-Mármint nem történt semmi olyan. Még ma este sem.
-Visszatérve szerintem nem Eli-t szereti. Látjuk, hogyan néz rád és rá. Annyi vágy és szeretet van a tekintetében amikor téged néz, hogy lehetetlen a másik változat. - sírtam, hogy kételkedtem benne, de az eszem mindig felhozta a képeket.
- Most már tudom, hogy mindennél jobban szeretem és vágyom rá, de félek, mert mi van, ha összejövünk akkor már nem kell ennyire, akkor már nem kell egymásért küzdeni és elhalványulna miden. 
-Ha meg sem próbálod nem is tudod meg. - mondták egyszerre. Valami zörgést halottunk az egyik fa mögül. Megijedtünk. 
-Ki van ott? - kiabáltam sírva, tudtam, hogy az a valaki meghallotta, amit épp az előbb vallottam be.
-Most gyere elő, mert oda megyek. - mondta Doroti harciasan. Gareth bukkant fel a fa mögül. Az ütő is megállt bennem, elfogja mondani Zacknek. Közelebb sétált és bocsánatot kért, hogy hallgatózott.
-Mióta voltál ott?
-Elég ideje ahhoz, hogy téged halljalak. Bocsáss meg Alyss.
-Ezzel nem oldasz meg semmit, most már te is tudod és félek még jobban. Nem akarom, hogy a srác is tudja, még nem, míg el nem döntöm, hogy mi legyen. - sírtam. - ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek. Különben, megverlek.
-Jóóó, jóóó megígérem. Csak ne bánts. - húzta Kimet közelebb.
-Én nem védelek meg drága.- nyomott egy szenvedélyes csókot a szájára.
-Hmm... finom.. 
-Ajánlom is. - Kim. Nem bírtam tovább nézni őket, olyan boldogok. Persze legyenek is azok, csak zavart a tudat, hogy Gareth is tudja és akármikor elmondhatja Zack-nek. Szerencsére Emmáék észre vették így segítettek:
-ŐŐ szerintem mi haza kísérjük Alyssát.
-Rendben. Szerintem mi még maradunk beszélgetni. - kacsintott Gareth.
-Jó, jó csak vigyázzatok magatokra. - elindultunk. Körülbelül félúton megköszöntem, hogy eljöttek velem, de innen egyedül szeretnék menni. Így is lett.
Nem volt kedvem haza menni, inkább sétálni indultam. Tudtam, merre megyek, pontosan Zackék felé. Fogalmam sem volt mért, csak mentem. Rosszul tettem, mert kint voltak a ház előtt. A srác és Eloisee. Beszélgettek valamit, majd a lány hirtelen megölelte. Elszomorított, a könnyeim újra kijöttek. Borzasztóan összezavarodtam. Haza érve berontottam és felfutva a folyosón Kris elkapta a kezem és magához ölelt. Zokogtam a vállába, ő meg hagyta. Várta míg kisírom magam és elmondom neki a gondomat.

24. fejezet

Következő 3 komi után :) Remélem tetszik :) 

Ajkunk elszakadt egymásétól. Egy pillanatra megállt és felmérte a terepet a szobámig. Tudtam mire készül. Fél oldalas mosoly kíséretében rám kacsintott és újra a számra tapasztotta az övét. Gyengéden de határozottan. Mire észbe kaptam már a szobám előtt álltunk ruhánk csuron vizesen tapadt egymáshoz. Becsukta az ajtót és neki döntött. Ekkor vettem le a lábam a derekáról és húztam még ennél is közelebb. Most ebben a pillanatban a vágyaim erősebbek mint az akaratom. Mást nem kívántam csak a csókjait. Olyan ez mint a nutella, ha egyszer megízleled soha többé nem tudsz nélküle élni. Újra felkapott és ledöntött az ágyra. Csókokkal bombázott. Minden egyes érintése nyomán izzott a bőröm. Hajába túrtam, ő meg mélyen nézett a szemembe. Eszembe jutottak a dolgok, az az napi események, hogy Melissa megint jött és mindent tönkre tett. Akaratlanul is felrémlett, hogy milyen jól érezték magukat Eloisee-szel. Lefejtettem magamról és felültem.
-Most ne!! - mondtam. Pedig mindennél jobban akartam, hogy újra karjaiba zárjon.
-Tudod nehéz ellen állni mikor megint szinte semmi nincs rajtad és ráadásul ez is átlátszik és annyira kívánlak, hogy az szinte lehetetlen, erre megint nemet mondasz. Nem értelek talán nem vagyok elég jó vagy velem van a baj. Kérlek mond el. 
-Nem, nem veled van a baj. Csak délután láttam, hogy olyan jól el vagytok Eli-vel nem is értem mért nem rohantál és ugráltad körbe mikor elhúzott azokkal a .... nincs rájuk megfelelő szavam. - dühöngtem. Felálltam és odasétáltam az ablakhoz. Kimék ekkor szaladtak ki a kapun. Késő volt már így nem értettem hova mennek, de jelenleg nem is érdekelt. 
-Cicaaa én csakis téged szeretlek nem értem mért nem fogadod el, hogy másra nem is vágyom csak rád. Így meg még jobban. - végig nézett rám tapadó ruháimon egy kanos vigyor kíséretében, majd az ágyra rántott. Ráültem a derekára, de nem tettem semmit. Hagytam, hogy újra csak öleljen, de túl frissen égtek a fejemben a délután képei.
-Későre jár.. menned kéne... - másztam le róla. Halkan felsóhajtott és elindult kifelé. Nem értettem semmi érvelés, hogy mért kéne maradnia, semmi veszekedés. Szomorú volt... miattam, mert annyira makacs vagyok. Nem lehet, hogy pont most adja fel. Ma este szükségem van a közelségére, fogalmam sincs mért de ez van. Kilépett az ajtómon és becsukta. Féltem, hogy elmegy és elveszítem. Rohanva kiáltottam neki:
-Zacckkk, Zacckk... - ijedten futott vissza hozzám.
-Mi a baj? Mi történt? Jól vagy? Mért sírsz cica? - szorított magához és lágy csókot nyomott a hajamra.
-Hát izééé... igazából semmi különös csak... őőő tudtad, hogy félek egyedül a sötétben?
-Nem tudtam eddig, de nem értem, hogy ez most mért fontos.
-Hát...mert azt halottam, hogy ez az este egy kifejezettem sötét este lesz és sajnos kimenőt kapott a plüss macim is. - kimásztam karjai melegéből és kihívóan besétáltam a szobámba. Nem sok kellett és megláttam a fejét az ajtóban. - Látod én mondtam, hogy nagyon sötét van.
-Kapcsold fel a villanyt és világos lesz.
-Jajj istenem... - már majdnem sírtam.
-De hát a barátok nem töltik egymásnál az éjszakát csak úgy. - kacsintott.
-Ne csináld ezt. Egyszer akarom, hogy itt maradj akkor meg te nem akarod, tudod mit akkor menj el. 
-Mit akarsz egyszer?
-AZT HOGY ALUDJ ITT VELEM.
-Jól van ne sírj cica. Sajnálom csak hallani akartam az igazságot. 
-De ez nem jelenti azt, hogy szeretlek csak félek a sötétben. - mondtam halál komolyan, ami szemmel láthatóan nem jött össze.
-Ne menj el színésznek. - lefeküdt mellém és oldalra fordult pont szembe velem. A takaró már csuron vizes volt tőlünk, de nem zavart minket. Csak bámultuk egymást, mintha minden olyan csodálatos lenne.

Valaki mocorog mellettem. Lassan letolja a karomat és a párnára helyezi. Kinyitom a szememet és látom, hogy épp a nadrágját veszi fel. Nem értem mikor vette le. Nem lehet, hogy megtörtént arra emlékeznék. Biztos, hogy nem. Gyorsan elvetettem, ezt az ötletet. Túl álmos vagyok ehhez.
-Mért nincs rajtad nadrág? - kérdeztem félig ébren.
-Túl forró volt közöttünk a levegő. - kiguvadt szemekkel bámultam rá. Nem lehet, hogy nem emlékszem a dolgokra. Jézusom.- nyugi cica csak csuron víz volt és gondoltam leveszem.
-Ne ijesztegess te bolond.- ordítottam. Fejbe dobtam egy párnával vagy is akartam, de ehhez is túl fáradt voltam. Akkor esett le, hogy egész éjjel bikiniben aludtam ő meg egy szál alsónadrágban és nem történt semmi? Csodálom, hogy kibírta. 
-Amúgy mennem kéne a szüleid is nem sokára jönnek szerintem nem lenne jó, ha itt találnának.
-De... ne menj még... - dőltem visz az ágyba.
-Csábító ajánlat, de barátok vagyunk.
-Csókra hajtasz mi? - kérdeztem. 
-Nem.. inkább amolyan búcsú puszi félére. - tudtam mire gondol.
-Alyyssssaaaaaaa kellllljjjj feeeelllllll... nem láttad Kimet?- istenem a legjobbkor már megint. Ezúttal Eloisee hangját hallottuk meg. Hirtelenjében felültem és megint bevertem a fejem, mint annó mikor Kimmel beszélgettem. Azonnal odaugrott és magához ölelt. Tudtam, hogy válaszolnom kéne ugyanakkor a srácnak mennie kell, de nem akartam. Furcsa még mindig nem tudtam mit érzek igazán, mégis kellett nekem akkor abban a percben.
-Nem tudom hol van, de kérlek hagyj álmos vagyok. - fogtam a fejem.
-Beszélni szeretnék veled. Ha lehet most.
-Később nem ér rá?
-Nem hiszem, mert Melissához megyünk a csajokkal.
-Ajjjj rendben. - fájó szívvel adtam be a derekam. Ránéztem Zackre aki már az ablakanál állt.
-Ne haragudj – súgtam oda. Megcsókoltam. Hosszúnak tűnő forró csók volt. Újra fellobbant a láng és tudtam, hogy abban a percben a szívünk egy dallamot játszik.
-Mi lesz már? - hallottuk, hogy odakint Eloisee már türelmetlen.
-A szokásos útvonalon kell mennem? 
-Hát hacsak nem tartod jobbnak, hogy az ajtón távozol? De akkor garantált, hogy megölnek a szüleim. 
-Úgy érzem vágyom még ilyen estékre szóval szeretnék életben maradni. - már félig kinn volt, mikor vissza fordult és kacsintott. Oda hajoltam és megpusziltam az arcát, amitől majdnem leesett.
-Jesszus vigyázz!
-Mért?
-Mert nem akarok elveszíteni egy barátot.. most nem.. - kopogtak. -Megyek már. Csak öltözöm.- mondtam az ajtónak.
-ÁÁ tényleg akkor azt még megvárom. - mondta Zack azzal a jól megszokott féloldalas vigyorával.
-Akkor én azt mondom, hogy hülye lennék ha hagynám.
-Az én hülyém... 
-Álmodban.. na menj..
-Rendben szerelmem.. - azzal leugrott. 
-Hogy mi a francod? - néztem ki utána az ablakon.
-Máris késésben vagyok Alyss siess már.
-Jóóóó megyek. - kinyitottam az ajtót.
-Ehhez kellett ennyi idő? - nézett végig rajtam.
-Hát valamikor a megfelelő bikinit is ki kell választani – próbáltam mosolyogni. - és miről akarsz beszélgetni velem?
-Hát először is sajnálom, hogy az a két csaj úgy rámászott a srácokra. Másodszor megakartam kérdezni, hogy ugye...hát...hogy is mondjam... bejön nekem Zack és úgy vettem észre, hogy én is neki. Meg Melissa is mondta és megakartam kérdezni, hogy szerinted nem lenne e gáz elhívni a nyári bálba amit itt rendeznek mindig, erről is a csajok meséltek és szerintük mi lennénk az álompár. - ujjongott. Én lemaradtam ott, hogy bejön Zacknek és Melissa állítja ezt. Nem tudom elhinni. Nem tudom erre mit kéne mondanom. Szeretem a srácot, de ugyanakkor félek, hogy együtt sem lenne jó vele. Elveszíteni sem akarom. Most barátoknak mondjuk magunkat, de a vak is látja, hogy itt nem csak erről van szó. Mindegy a valósághoz mérten válaszolok:
-Szerintem nem kéne azokkal a csajokkal barátkoznod, majd rájössz milyenek valójában. Amúgy gáz lenne mivel barátod van.
-Ha nem ismernélek azt mondanám, hogy tetszik neked a srác és azért nem akarod. - nevetett.
-Mi kizárólagosan barátok vagyunk és semmi több. Nem tudom Melissa miket terjeszt rólam vagy róla, de jobb nem hinni nekik.- furcsa fájdalom hasított az egész testembe, mintha érezte volna, hogy valahol ez a kijelentés nem lenne igaz.
-Kérlek ne szidd a barátaimat én sem teszem a tijeiddel. Istenkém de elrepült az idő mennem kell – azzal kilépett a szobából és elviharzott. Fájt, hogy nem mondtam el az igazságot és emiatt lehet, hogy elveszítem azt ami vagy aki talán az életemet jelenthetné egyszer, de akkor ha Eli tetszik neki mért hív cicának és szerelmemnek vagy csak egy újabb strigula lennék a "hány csajt hódítottam meg ebben az évben?" füzetében. Nem tudom, hiszen annyi vággyal és szenvedéllyel csókol érzem , amikor megölel a szíve ugyanolyan gyorsan ver mint nekem. Mégsem értem akkor ez most megint mi. Lehet, hogy ez is csak Melissa kis játéka. El kell mesélnem a többieknek. Tanácsot kell kérnem tőlük. Tovább én sem tagadhatom legalábbis előttük nem sokáig, hogy talán halálosan beleszerettem ebbe a bolondba. Fel is hívtam mindenkit kivéve a húgomat, akit sehol sem tudtam utol érni. Megbeszéltünk egy idő pontot azon a helyen ahol majd a klubunk találkozni fog. Szerencse, hogy gyorsan telik az idő. Kiírtam anyáéknak egy cetlire, hogy elmentem sétálni. Kimnek pontosabb tájleírást adtam egy másik cetlin amit az ágyára tettem, majd elindultam.

22-23. fejezet

Remélem tetszik ez a rész :) a következő 2 komi után jön :) jó olvasást :)
22. fejezet

A húgom és Eloise kiszálltak az autóból és a nyakamba ugrottak. 
-Várjatok már ne fojtsatok meg. Csak egy napot töltök nélkületek és máris ennyire hiányzok nektek.
-Nem dehogy. Csak hencegni akartunk, hogy mit hagytál ki. Tényleg amúgy mit csináltál egész nap? - állt fel Kim és nézett rám. Egy sunyi mosolyt villantottam feléjük és befutottam hátra.
Úgy történt ahogy terveztem. Utánam futott, de csak a kapuig jutott. Csodálkozásában odafagyott a földre. 
-Hát ez? Mi a franc? Hogy? Kivel?
-Hát az úgy volt... - húztam ki Zacket a fa mögül.
-Szia Kim gyertek beljebb mindenkinek van hely mutatott az asztal felé, majd a tábor tűzhöz.
-Várjjj még úgy is volt... - intettem le a húgomat és kirángattam Garethtet is a fa mögül a két társával együtt. Kim még mindig a földbe gyökerezve nézett minket.
-De, hogy? Mikor? Hiszen reggel beszéltül és nem hiszem, hogy olyan gyorsan eltudtál intézni mindent. - tette karba a kezét. 
-Ti is titkolóztatok én is így tettem csak nekem voltak szövetségeseim.
-Naaa szerelmem gyere már.. - hívogatta Gareth a barátnőjét, de amikor nem mozdult vigyorogva felpattant és odarohant hozzá. Felkapta és megpörgette a levegőbe, megcsókolta és hangosan elkiáltotta magát "SZERETLEK". Ez édes jelenet volt. Nem számítottam rá, hogy ezt tervezi a fiú, de látszólag bevált, mert ellágyult Kim tekintete és boldogan sétált oda hozzánk. Elhalmozták egymást forróbbnál forróbb csókokkal. Lassan mindenki megérkezett. Már csak a Jons kisasszonyokra kellett várni. Eléjük is kimentem miután elmondtam az újonnan érkezőknek, hogy Dorotiék mit tudnak a partyról. Tehát a fiúkat újra elbújtatták, mikor kimentem. Szerencsémre pont akkor értek a ház elé.
-Szia bocsi a késést.
-Sziasztok csajok. Örülök, hogy eljöttetek erre a hihetetlen csajos estére. - kacsintva hangsúlyoztam ki a szót.
-Már mindenki itt van? - elindultunk befelé.
-Igen.. 
-Ajjj tudtam, hogy megint mi késünk el. Nem baj így drámaibb a belépőnk. - nevettek fel.
-Aha ..
-Mi a baj Alyss? Olyan fura érzésem van, mintha titkolnál valamit.
-ÁÁÁÁ én? Biztos, hogy nem...- futottam oda a többiekhez akik a medence mellett üldögéltek. 
-Csajooook. - ölelgette őket Sophie.
-Várjatok.. Lányok ő itt az unokahúgunk Eloisee, Párizsból. Megismerkedtek és beszélgetni kezdtek. 
-Alyss mért van ott a tűznél Zack gitárja? - kérdezte hirtelen Emma.
-Mert.. hát.. izéé – le fogunk bukni ha nem mondok valami értelmeset.. Ekkor meghallottam őket. Mint az őrültek rohantak előre a fámtól egyenesen a lányok mellett bele ruhástól a medencébe. Próbáltak bele lökni minket is, de kudarcot vallott a tervük.
-Hmmm azt hittem ez egy csaj buli lesz... de nekem így is bejön . - emelgette a szemöldökét Doroti. A testvérére néztem, aki csak bámulta az ismeretlen fiút. Furcsa egész délután itt voltak, de egyszer sem beszéltem vele. Hihetetlen vagyok. A srác kimászott a medencéből és csatlakozott a többieket, akik addigra áttelepedtek a tábor tűzhöz. Kivéve engem és Emmát. 
-Alyssa ő az és te tudtad, hogy jön és nem szóltál. - elsírta magát.
-Ne haragudj nem akartam, hogy szomorú légy amúgy Zack nem mondta kiket hív szóval én sem tudtam, de itt az alkalom, hogy beszélj vele. 
-Nem akarok, mi van ha nem tetszem neki csak nézz rám olyan vagyok mint egy... egy nem is tudom micsoda. - szipogta.
-Rád van nézve és ellenállhatatlan vagy. Hülye lenne nem szeretni egy ilyen csodálatos és fiatal hölgyet mint te. - mosolyogtam rá szelíden.
-Nem lehetne, hogy te beszélgetsz vele először.
-Nem.... nem nézz így rám...ahhh jóóóó de csak Zacktől kérdezem meg, hogy ki ő.
-Rendben – ujjongott.
-Most menjünk, üljünk le majd ha alkalmasabb lesz beszélek vele. Aztán te jössz. - vissza ballagtunk és helyet foglaltunk. Kris is épp ekkor érkezett meg. Beszélgettünk mindenféléről. A végére már csak a semmin és egymáson nevettünk. Megettük az összes kaját. Majd teli hassal újra leültünk a tűz köré. Kíváncsi vagyok mi van Krissel és a barátnőjével, hiszen én majdnem mindent elmondtam a történetemről ő meg semmit.
-Kris és mi a helyzet veletek?
-Hát tudod, szerintem már feltűnt mindenkinek, hogy nem vagyok boldog.
-Mi történt? - huppant le mennél Sophie. Dorotinak mintha nem tetszett volna. Szabályosan féltékeny volt. Rápillantottam Emmára és az ismeretlenre. Szinte le sem vették egymásról a tekintetüket, de nem beszélgettek csak flörtöltek. 
-Szakítanom kellett Amberrel, mert megcsalt. Fel sem tudom fogni, hogy két év után mért csinálta ezt. - lesütötte a szemeit és elkezdett könnyezni. Doroti is odaült mellé és Sophieval elkezdték vigasztalni.
-Zack gyere egy kicsit. 
-Rendben cica...
-Cica? - hallottuk több embertől is.
- Hosszúúú, a lényeg, hogy barátok vagyunk. 
-Aha barátok – mondta nekik mosolyogva – egyenlőre. - súgta nekem.
Elmentünk hátra a rózsák mögé, ahol már nem lát és hall minket senki.
-Romantikus nem gondolod?
-De az, figyi kik azok a srácok?
-Ez most komoly? Ide hívsz egy ilyen helyre, egy ilyen ruhába és akkor másokról érdeklődsz? - hirtelen megcsókoltam.
-Hmmm – neki döntött a fának. 
-Na tessék megvolt a kezdő löket mondhatod amire kíváncsi vagyok.
-Az egyik Ty 
-Én kettő névre vagyok kíváncsi.
-Én meg csak egy csókot kaptam. - a jól megszokott féloldalas mosoly ült ki az arcára.
-Ne csináld ezt. Légyszííííííííí – simogattam a karját. Megborzongott. Elmosolyodtam tudtam, hogy elértem amit akartam.
- Aki Emmával flörtöl... na ő Will.
-Köszönöm – és megcsókoltam csak hogy jobban érezze magát.
-Hát ez?
-Vedd úgy, hogy nem volt helyén az őrangyalom aki vissza fogott volna. - kacsintottam, majd előre futottam. Akkor láttam meg, hogy Eloise kiket invitál éppen be a kertbe. Kínos csend támadt. Zack akkor állt meg a hátam mögött. Ő is földbe gyökerezett.

23. fejezet

Mit keres itt. Nem teheti tönkre amiért annyit szervezkedtem, de mért van vele Eloisee, és mért csevegnek vidáman. Na más sem hiányzott csak Melissa és majmai és pont az unokatesómmal? Hihetetlen.
-Alyssa meghívtam az új barátnőimet. Remélem nem baj. - új barátnő?? Felfoghatatlan.
-Hogy kid ő? - próbáltam elrejteni a dühömet. Tudtam, hogy ha kiengedem az annak a nagyképűnek biztos tetszene. Ezt nem engedhetem meg. 
-Az új barátnőim. - mutatott rájuk. - De ha baj, hogy itt vagyunk akkor elmehetünk. - Nem akartam megbántani és Zack is odasúgta, hogy ha egy kicsit maradnak nem lehet semmi baj.
-Nem, nem baj, gyertek beljebb – mondtam ki végül és erőltettem magamra egy mosolyt. Letelepedtünk a tűz körül és gitározni kezdtek a srácok. Jól szórakoztunk. Komolyan még velük is, de ekkor összekuszálódtak a dolgok. Az egyik majma leült Gareth mellé, a másik meg célba vette Willt, akiket nem nagyon zavartak a lányok körülöttük. Láthatóan bejött a két srácnak, hogy ott teszik magukat. Emma elégelte meg először, hogy a csaj szószerint mindjárt nyáltengert csinál alánk. Felállt, rápillantott a srácra és befutott sírva. Utána rohantam, reméltem, hogy addig Melissa elmarad és nem próbálja meg behálózni Zacket. 
-Hééé csajsziiii várj már meg. - kiabáltam utána mikor beértem a konyhába. Megállt, még mindig sírt. Megöleltem. - Mi a baj?
-Nem látod, ő az a srác akire állandóan gondolok, nem vagyok belé szerelmes, csak nem tudom. Még mindig nem tudok róla semmit. Nem merem megszólítani sem. Gyáva vagyok. Az a csaj meg csak úgy leül mellé, nem zavartatva magát és jót beszélgetnek. Egyik pillanatban azt vettem észre az ismeretlenen, hogy ugyanúgy érdeklődik irántam, mint én ő iránta. Aztán megint eltereli valami a figyelmét és akkor meg azt érzem, hogy félre értettem valamit. Álmodtam is vele, de csak arra emlékszem, hogy valahova elhívott, ettől annyira boldog lettem. A randi jól sikerült kivéve, hogy a végére odajött valaki és közölte a sráccal, hogy megérkezett a barátnője... - újra elsírta magát és megölelt.
-És? mi történt még? 
-Nem tudom... - sírta a vállamba. - Felébredtem.
-Ez tudod, milyen aranyosan hangzott. El kéne mesélned neki. Amúgy beszéltem Zackkel és azt mondta kis jutalom cserébe persze végre kitudta nyögni, hogy a srácot Willnek hívják.
-Hmm Will. - mondta ki többször is.
-Tudod mit?- kacsintottam rá, majd kirohantam. - Will..Will gyere ide légyszíves. - remek pont az a srác pattant fel és jött oda akire vártam. Zacknek nem tetszett a dolog, de jobban elvolt foglalva... hogy kivel? Na neeee Eloisee-szal. Legalább nem Melissával. Mindegy nem érdekel legyen boldog vele. Szemmel láthatóan a csajnak bejön az a bolond. Istenem most akár lehetne az én bolondom, de túl makacs vagyok hozzá.
-ŐŐ Alyssa ugye? - nézett rám a srác, akit az előbb hívtam oda.
-Mi? Ja igen, ne haragudj, de mit érzel az iránt a lány iránt aki leült melléd?
-Hát kedves meg minden, de nem hiszem, hogy bele kéne kezdenem vele egy kapcsolatba ha mondhatom így és ne sértődj meg, de kicsit hisztisnek tűnik meg elkényeztetettnek. - húzta a száját.
-Én mért haragudnék. Utálom azt a hármat. 
-Akkor mért vannak itt? 
-Mert az unokahúgom, aki mellesleg ott legyeskedik Zack körül, ő hívta őket. Állítólag az új barátai és nem akarom megbántani ezért vannak itt.
-Aha... de mért érdekel mit gondolok a lányról?
-Izzéé úgy vettem észre, hogy más jobban tetszik neked a csapatból.
-Hát.. talán, de a csajnak nem hiszem, hogy tetszem.
-Miből gondolod?
-Hát csak úgy felpattant és elment, meg sem szólított egész nap bár lehet, hogy nekem kellett volna, de úgy vettem észre, hogy valamitől megijedt vagy fél v nem tudom.
-Komolyan ennyire vakok a férfiak? Azért rohant be, mert rosszul esett neki, hogy az a csaj csak úgy letud ülni melléd és megtud szólítani és igazad van fél... attól, hogy beszélnie kell veled. Ha tényleg tetszik egy kicsit is akkor most bemész és megvigasztalod, mert már nem sokáig bírja. Viszont ha nem tetszik akkor meg ülj le és hallgasd a zenét. - utasítottam. Remek elindult a ház felé. Istenem ők is milyen jól néznének ki egymás mellett. Veszekedésre lettem figyelmes. Kim üvöltözött Gareth-tel.
-Hogy tehetted ezt. - vágta pofon.
-Kicsim én nem, ő volt. Ne haragudj tudod, hogy csak is téged szeretlek.
-Hát akkor mért más lányokkal csókolózol. Magyarázd már meg nekem... vagy.. tudod mit? Nem érdekel. - és elrohant. Ki a kapun. A srác ellökte a másik csajt aki megakarta ölelni és a barátnője után futott. Szegény hugi, remélem megtudják oldani, de rohadt elegem van Melissáékból. 
Amit Zack is lát rajtam. Nem érdekel ő csak törődjön Elivel. 
-Ne haragudj Melissa, de mivelhogy félig sikerült tönkre tennetek az esténket légyszíves menjetek el. - az unokahúgom is csatlakozott. 
-Rendben már úgyis untam ezt a kerti parti utánzatot. Ki volt a szervező szívesen megtanítanám, hogy kell bulit tervezni. - Kris fogott le. Ha nincsenek ott beverem a tökéletesnek képzelt képét. 
-Melissa tényleg menjetek. - utasította őket Zack kki addigra ért oda hozzám. 
-Jól van már édes. - küldött egy levő puszit és unottan összeszedte a cuccát és a követőit. Mi az, hogy édes? Meglepetten láttam, hogy Eloisee is velük tart. Már csak ez hiányzott, hogy átcsábítsák a sötét oldalra. 
-Eli te hova mész? - kérdeztem lelökve Zack kezét az oldalamról.
-Hát a barátaimmal, ha őket nem látjátok szívesen akkor én sem maradok. Sziasztok! - azzal kiléptek nevetve a kapun. Remek. Mindenki elképedve nézett utánuk. Meghallottam, hogy megint gitároznak a tűznél. Látszólag nem érdekelt senkit, hogy lelépett azokkal a lányokkal. Igazuk van most azért vagyunk itt, hogy a barátainkkal töltsünk egy kis időt. Így leültem én is Doroti mellé aki a bátyámékat bámulta, közben Ty a hátát simogatta, Kris szemmel láthatóan nem ellenezte, hogy Sophie az ölében üljön. Lassan Emma és Will is csatlakozott hozzánk. Kis idő múlva abba hagyták a gitározást és a srácok kitalálták, hogy focizni fognak. Szerencsére Kris megtalálta a labdáját így nem kellett elmenni egy másikért. Addig a lányokkal a tűz köré telepedtünk le.
-Emmmaaaaaaaa na mi a helyzet? - kérdeztem halkan.
-Hát igazad volt! Köszönöm, hogy beküldted.
-Szívesen de nem én küldtem. 
-De hát ott beszéltél vele és közvetlen utána bejött. - csillantak fel a szemei.
-Én csak azt mondtam neki, hogy ha tetszel neki menjen be, ha nem üljön le a tűzhöz. Nem kényszerítettem semmit.
-Nem baj azért köszönöm. Egyébként elmondtam neki véletlenül az álmomat – gyorsan elmesélte a többieknek is az álmot.
-És mit mondott erre?
-Hát.. - pirult el. - Azt, hogy tudja, mert ott áll előtte. 
-De aranyos. Remélem összejöttök.
-Én is. - mondta fülig érő mosollyal.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd Doroti megszólalt:
-Csajok mi lenne, ha keresnénk egy helyet amiről csak mi tudunk. Ott elmondhatnánk akármit egymásnak és csak mi tudnánk. 
-Remek ötlet. -ujjongtunk.
-Mi lenne ha annál a tónál ami körül van az a kis rét. - ajánlotta Sophie.
-De nem lehet az Zack kedvenc helye.
-Pont ezért jó. Senki sem gondolná, hogy mi ott fogunk találkozgatni.
-Hát végül is igaz. Nekem megfelel. - mondtam, majd utánam mindenki megerősítette ezt.
Felálltam és elmentem bekapcsolni a magnót. Betettem egy CD-t. A többiek is felpattantak vadul elkezdtünk ugrálni a zenére. Annyira jó volt együtt szaladgálni csak ott szabadon. Már a harmadik számnál jártunk mikor úgy éreztem le kell ülnöm. Így is tettem. Ahogy leültem elkezdett esni az eső. Még felszabadultabban kezdtek el szaladgálni. A fiúk is csatlakoztak hozzájuk. A zenék csak úgy váltogatták egymást. Mindenki olyan boldognak tűnik. Igaz csuron vizesek voltak, de akkor is. Kimék éppen ekkor szaladtak be közéjük. Látszólag nevettek, remélem kibékültek. Zack nem volt sehol. A magnó megugrott és egy halk lassú szám következett. Mindenki megkereste számára a partnert és táncolni kezdtek. Az eső még csodálatosabbá tette ezt a képet. Valaki leült mellém.
-Te mért nem táncolsz? - kérdezte a srác.
-Hát elfáradtam meg nem találtam megfelelő partnert. Mindenki foglalt.
-Na, itt vagyok én. Gyere táncolj velem.
-Nem.. azt hiszem nem kéne. Nem lenne szabad. Akár térden állva is könyöröghetsz, de akkor sem megyek. - több sem kellett neki letérdelt és hozzá kezdett:
-Alyssa Jane Evans megkérhetlek, hogy tisztelj meg ezzel a tánccal. - nem tudtam ellen állni. Elnevettem magam és a kezébe tettem a kezem.
-Bolond.
-Csak egy szavadba kerül és a te bolondod lesz, cica. - magához húzott. Kezét össze kulcsolta a derekamon. Homlokunkat egymásnak támasztottuk, úgy kezdtünk táncolni.
-Ahjjj mért ilyen nehéz veled? - tettem fel hirtelen ezt a kérdést. Mélyen egymás szemébe néztünk. Tudtam, hogy ugyanaz jár a fejünkben, hogy mind a kettőnknek mennyire szüksége van ebben a percben a másik közelségére. Elsírtam magam, vissza emlékezve, hogy milyen jól elvoltak Eloisee-szel. Megcsókolt. Nem is értem mért megmarkoltam a mellkasán a pólóját és még közelebb húztam ami szinte már lehetetlen volt. Felkapott és csak csókolt és csókolt. Lábamat a derekán összekulcsoltam. Elkezdett futni velem az ajtó felé. Belemosolyogtam a csókba. Éreztem az érdeklődő és csodálkozó pillantásokat amik minket bámultak. Kinyitotta az ajtót és olyan gyorsan be is vágta mögöttünk...