itt a következő :D remélem tetszik a következő 2 komi és egy feliratkozó után jön :D
Csak mentem, fel sem néztem. Azon gondolkoztam, hogy mért is megyek oda hiszen mikor legutóbb ott voltam nagyon megbántottak. Valahogy nem érdekelt. Egyszer csak megpillantottam a két srácot. Ott ültek és beszélgettek. Nem akartam megzavarni őket, de Gareth észre vett és oda hívott.
-Te követsz engem? - csattant fel Zack mikor odaértem. Nem értettem.
-Nem követlek most jövök Emmáéktól. Nem értem mi a bajod. - a könnyeim már majdnem kifolytak, de visszatartottam. Nem hagyom, hogy sírni lássanak.
-Jajj gondolhattam volna, hogy a kis Matt megint jobban hiányzik, mint.. ááá hagyjuk.. - Gareth csak mosolygott magába. Leesett. Elmondta neki is, hogy csak kamuból vagyunk összeveszve. Fájt, mert tényleg elhitette velem, hogy megsértődött. Dühös lettem így pofon vágtam.
-Ne csináld már tudom, hogy elmondtad neki... a pofont meg pontosan ezért kaptad. - elsírtam magam.
-Ne Alyss nem akartam, gyere ide. - megint pofon vágtam. Erre felpattant közelebb jött. Letörölte a könnyeimet, kezébe fogta az arcomat és hosszan belenézett a szemembe. Tudtam mit fog tenni. Megcsókolt. Az eszem vadul ellenezte a dolgot, de megint a szívemre és a vágyaimra hallgattam. Engedtem, hogy a bennem lévő érzelmek kiáramoljanak. Hosszú forró csók volt. Imádtam. Hirtelen elhúzódott és értetlenül néztem rá.
-Emlékszel.. te pofozol én csókolok – húzódott a szája huncut mosolyra. - Sajnálom, tényleg elmondtam mindent a legjobb barátomnak és nem akartalak megsiratni.
-Bolond...szörnyű vagy... olyan élethűen adtad elő, hogy féltékeny vagy. Amúgy ha itt tartunk emlékszem és arra is hogy a barátok nem csókolóznak csak úgy.
-Istenem srácok mért csináljátok ezt magatokkal?- kérdezte Gareth.
-Mit hiszen barátok vagyunk azok meg ezeket nem csinálják.
-Ja ez olyan mintha most Zack lesmárolna. - ezen elgondolkoztam, valahogy el is képzeltem és elnevettem magam. Ha a két srác nincs ott elesem.
-Jézusom cica mit ittál ott a farmon tiszta részeg vagy. - villantott egy kanos mosolyt.
-Barátok. - hangsúlyoztam.
-Jó lvan tudod milyen nehéz nekem. - mutatott végig rajtam Gareth felé nézve.
-Nem tehetek arról, hogy ilyen jónak teremtett Isten. - illegettem magam.
-Nézd és még szerény is – nevetett Gareth.
-Csak azt ne mond, hogy nem jó. - néztem Zacre. Tudtam, hogy nem tud ellenállni. Közelebb lépett volna, de elszaladtam. Halottam egy halk sóhajt, majd egy nevetést. Még rohangáltunk így egy kicsit. Megbeszéltük pontosan ki hányra jön holnap és mit csinálunk. Elmondták kik jönnek. Remek mondtak valami olyasmit is, hogy egy új srácot is meghívtak. Remélem, az lesz az aki Emmának tetszik. Nevetésünket és beszélgetésünket a telefonon zavartja meg. Anya hívott, hogy menjek haza, mert nem sokára megérkezik az unokahúgunk. Elis felejtettem, hogy jön. Ő Párizsban él a szüleivel és csak nyaranta találkozunk mikor mindannyian eljövünk nyaralni a nagyiékhoz.
-Ő is jön holnap? Hogy hívják? Jól néz ki? - kérdezte Zack izgatottságot színlelve.
- Mi az hogy jól néz e ki.. tudtommal neked más tetszik.. mit szólna ehhez a barátnőd.
-Nincs barátnőm. - ennél a mondatánál az ütő is megállt bennem. Látta rajtam, hogy nem sokáig bírom tovább így hozzá tette. - ami nem jelenti, hogy nem szeretek valakit halálosan.
-Aha gondolom.- gyorsan elköszöntem tőlük és nyomtam Gareth arcára három puszit.
-Naaa már megint én mért nem kapok semmit cica?
-Mert a barátok nem szoktam csak úgy random csókolózni emlékszel?
-Gareth is a barátod és ő kapott puszit. - durcázott be.
-Ajjj micsoda gyerekes vagy. Na jó egy puszit kapsz. - felcsillantak a szemei. Oda fordította az arcát, de mire szám oda ért volna vissza fordította így ajkunk összeért. Gareth csak nevetett rajtunk. Az érzelmek annyira eluralkodtak rajtam, hogy mellkasán megmarkoltam a pólóját és magamhoz húztam olyan erővel, hogy elestünk. Felnyögtem. Szerencsére nem fájt annyira mert tompította az ütközést. Csak csókoltunk egymást. Tudtam, hogy nem lenne szabad, de akkor más nem érdekelt. Gareth idegesebben kezdett el dobolni az egyik fa törzsén. Felnevettem és feltápászkodtam.
-Húúú ha legközelebb is ilyen búcsú puszit kapok, akkor öt percenként elakarok köszönni tőled.
-Álmaidba ez volt az első és utolsó.. jól jegyezd meg. - kacsintottam és kitoltam rá a nyelvemet. Tudtam, hogy ez nem lesz igaz, mert úgyis talál olyan alkalmat, hogy csókot lopjon. A világ összes kövét megmozgatná ha kellene csupán azért, hogy még egyszer megcsókoljam. Legalábbis a mérhetetlen szenvedélyből amit a búcsú puszinkban éreztem ezt vettem ki. Talán egy kicsit fel erősödött bennem az az érzés, hogy mindennél jobban kell nekem, de még mindig félek. Nem akarom átverni se magamat sem őt. Lassan elindultam haza fele. Tudtam, hogy muszáj mennem és nem maradhatok tovább velük hülyülni, mert hát Eloise mégis csak az unokatesóm és megérdemel annyit, hogy otthon várjam mikor megérkezik.
2013. január 20., vasárnap
2013. január 13., vasárnap
2013. január 10., csütörtök
17. fejezet
Tessék itt a következő :D Remélem tetszik és komiztok hozzá :D a következő 2 komi után jön :D
... Kopogtattak,mivel láttam, hogy mindenki kint van és csak én hallottam, lementem és ajtót nyitottam, földbe gyökereztem.
Melissa állt ott. Istenem megint mit akarhat? Semmi kedvem vele veszekedni egy olyan srácon akit még csak nem is szeretek úgy. Na jó talán kicsit.
-Na mi az csak te vagy itthon? - bunkózott.
-Neked is szia. Nem, mert mi kéne?
-Anyám küldött, hogy kérjek el valami receptet a nagyanyádtól – flegmázott.
-ŐŐŐ rendben szólok neki ha gondolod. - próbáltam nem kiakadni a jelenlététől. Eszembe jutott, hogy Zack pólója a kezemben van. Elakartam rejteni a hátam mögé. Persze, hogy nem sikerült. Leesett a földre. Tekintetem Melissa és a póló között ingadozott. Nem is értem mért, de nem hajoltam le érte csak néztem ahogy ott hever a padlón. A csaj vette fel.
-Tessék itt a rongyo..várjunk csak! - mondta és a két kezével megfogta a ruhadarabot a vállánál.- mit keres nálad Zack pólója? - abban a pillanatban kikaptam a kezéből és elhajítottam a nappali felé.
-Honnan veszed, hogy az övé? - néztem rá idegesen.
-Ja most megpróbálod letagadni, csak hogy tudd az a kedvenc pólója még ennyit sem tudsz róla! Nem értem mit eszik ennyire a segg hülye fejeden. A receptet majd elkéri anyu telefonon. - dühében sarkon fordult és elviharzott. Hitetlenkedve álltam ott. Ajtó csapódást hallottam. Jézusom az a póló meg csak úgy ott hever a nappali közepén akárki megtalálhatja és ha ez megtörténik akkor sehogy sem magyarázom ki, hogy hogy került hozzám. Bevetettem magam a szobába és felkaptam a földről.
-Mi az istent csinálsz? - nézett át a pult mögött Zack nevetve.
-Éppen megmentelek a haláltól. Nesze itt a kedvenc pólód ami nem is értem hogy került le rólad. - dobtam felé közömbösen.
-Óóó milyen nagylelkű vagy. Köszi, hogy nem égetted el. Amúgy ha nagyon kíváncsi vagy rá, melegem volt. Óvatosan levettem és vissza mentem melléd.- közelebb sétált. - akkor te valamit motyogtál de nem értettem és ráhajtottad a fejed a mellkasomra. - nézett mélyen a szemembe.
-Ne csináld ezt, ne nézz így rám.
-Tetszik ez kis pír az arcodon, ettől olyan élénkebbnek tűnik az egész, feldobja – kacsintott.
-Csak nagyon meleg van itt.
-Gondolom...
-Istenem akkor ne higgy nekem. - csattantam föl.
-Tudod, hogy mindig hiszek mindenkinek. Neked meg főleg akármi hülyeséget mondasz is. Amúgy, hogy lesz a holnap?
-Jó akkor hidd el, hogy barátok vagyunk. Akik nem alszanak csak úgy a másik ágyában. Hát nagyapa elviszi a többieket valahova. Én beteget jelentek és így itthon fogok maradni... de ááá van egy ötletem. - csillantak fel a szemeim.
-Előre félek. - nevetett fel.
-Mi lenne ha eljátszanánk, hogy összeveszünk, akkor senki nem gondolná, hogy mi ketten együtt szervezkedünk.
-Nem tudom. Még viccből sem szeretek veled rosszban lenni. De ha ettől boldogabbnak érzed magad rendben bele egyezem, de ezért is jössz eggyel. És hogyan?
-Igen boldogabb lennék tőle. És nem, nem jövök semmivel inkább élvezd a helyzetet, hogy velem töltheted a napot. - tartottam fel a mutató ujjam felé. - Hát azt még nem tudom, de majd úgyis találni fogunk valami indokot. Ismerem annyira már magunkat.
Ekkor hallottuk meg Gareth hangját:
-Zack gyere már nem hiszem, hogy ennyi ideig kéne kezet mosnod. Ha nem tudnám, hogy Alyss alszik azt hinném, hogy vele vagy. Bár.. - nevette el a végét. Jobbnak láttam ha gyorsan elmegyek onnan mielőtt meglát. Felrohantam az emeltre és kinéztem az ablakon. Pár perc várakozás után kimentek ők is. Úgy döntöttem, hogy én is csatlakozom.
-Szia álomszuszék – üdvözölt Zack mosolyogva. Bolond.
-Helló mindenkinek. Szép napunk van. Kim ma nem megyünk el Emmáékhoz? Úgy hiányzik már a kis Matt.
-Komolyan mondom hihetetlen vagy Alyssa a kis Matt jobban hiányzik mint én. - nézett rám mérgesen Zack. Nem értettem az egészet mért zavarja őt ez. Hiszen nem szállhatna versenybe az a kis gyerek ellene. Észrevette, hogy nem vettem a lapot és kacsintott. Leesett.
-Igen képzeld, ő jobban hiányzik és nem érdekelsz soha többé. - fogtam magam és elindultam befelé. Utánam jött, de sikerült pont az orra előtt becsapnom az ajtót. Felkiáltott. Szegény, nem akartam, de így hatásosabbnak tűnt. Láttam, hogy elmegy. Kifutottam, de már sehol sem volt. A könnyeim kijöttek, pedig tudtam, hogy nem is vesztünk össze igazán. Mégis fura volt. Nem akartam elismerni, hogy érzek valamit iránta. Hiszen ő az aki kicsi korom óta szekált. Aztán suliba meg mintha nem is ismerne. Most meg szinte egy perc alatt elrabolná a szívemet. Nem azt nem engedem. Ha valaha meg is kapja akkor keményen meg kell küzdenie érte.
-Ez meg mi volt? - csodálkozott Kim, mikor közelebb értem hozzá. - te sírsz?
-Nem érdekel és kész, ha nem felel meg neki, hogy Matt jobban hiányzik aki mellesleg 13 évvel fiatalabb nála akkor hagyjon inkább békén. Ilyen barát nem kell. Nem, nem sírok csak nem tudom. - hazudtam, majd terelésképpen megkérdeztem mi van vele és Gareth-tel.
-Annyira örülök, hogy Isten megteremtette nekem. Olyan boldog vagyok még akkor is mikor csak nézhetem. Aztán oda jön, érzem az illatát, a vágy magával ragad és vadul kívánom minden csókját, ami láttán ő enyhíti ezt az érzést, de soha nem elég belőle. Egyszerűen imádom.
-Örülök nektek, mesélj még! Mikor alszol nála vagy ő mikor alszik itt? Hmmm... mi lenne ott .
-Na de kérlek én nem vagyok olyan, mint egyesek.
-Ezzel most utalni akartál valamire? - durcáztam be.
-Nem rád gondoltam, hanem például az iskolánk pom pom csapatára, vannak benn érdekes lányok, akiknek akár egy füttyszó is elég lenne és nyál csorgatva rohanna akármelyik srác ágyába.
-Igazad van, de még mindig nem tudom ki mikor alszik hol. - kacsintottam.
-Én sem. Nem akarom elsietni a dolgot. Ez még túl friss, előbb jobban megakarom ismerni és akkor talán lehet róla szó.
-Emlegetett szamár – mondtam nevetve az éppen leülő fiúnak, aki hosszú, forró csókot nyomott Kim ajkára. Színtiszta boldogság. Ez az egy jut róluk eszembe. Mintha tényleg csakis egymásnak lennének teremtve. Kiegészítik egymást és ez így pont jó. Véletlen ásítottam.
-Na nehogy már ilyen unalmasak legyünk vagy talán nem aludtál éjjel? - húzogatta a szemöldökét a húgom mellett ülő srác. Szinte biztos voltam benne, hogy tudja. Megölöm Zacket. Persze, biztos, hogy tudja hiszen a legjobb barátok és valószínűleg mindent elmondanak egymásnak. Halálra fogom kínozni, mondjuk agyon csikizem. Meredten bámultam a srácra.
-Nem vagytok unalmasak és aludtam.. nem tudom mire célzol ezzel.
-Tényleg mire céloztál? - fordult felé kíváncsian Kim. Ezt a srácot is agyon verem ha bemer minket árulni az estéről. Felálltam és elrohantam a kapu felé.- Most meg hova mész?
-Emmáékhoz, meglátogatom Mattet. Jössz jössz, nem nem.
-Hát ha nem lenne gond maradnék a szerelmemmel.
Azzal kifordultam a kiskapun és a farm felé vettem az irányt.
... Kopogtattak,mivel láttam, hogy mindenki kint van és csak én hallottam, lementem és ajtót nyitottam, földbe gyökereztem.
Melissa állt ott. Istenem megint mit akarhat? Semmi kedvem vele veszekedni egy olyan srácon akit még csak nem is szeretek úgy. Na jó talán kicsit.
-Na mi az csak te vagy itthon? - bunkózott.
-Neked is szia. Nem, mert mi kéne?
-Anyám küldött, hogy kérjek el valami receptet a nagyanyádtól – flegmázott.
-ŐŐŐ rendben szólok neki ha gondolod. - próbáltam nem kiakadni a jelenlététől. Eszembe jutott, hogy Zack pólója a kezemben van. Elakartam rejteni a hátam mögé. Persze, hogy nem sikerült. Leesett a földre. Tekintetem Melissa és a póló között ingadozott. Nem is értem mért, de nem hajoltam le érte csak néztem ahogy ott hever a padlón. A csaj vette fel.
-Tessék itt a rongyo..várjunk csak! - mondta és a két kezével megfogta a ruhadarabot a vállánál.- mit keres nálad Zack pólója? - abban a pillanatban kikaptam a kezéből és elhajítottam a nappali felé.
-Honnan veszed, hogy az övé? - néztem rá idegesen.
-Ja most megpróbálod letagadni, csak hogy tudd az a kedvenc pólója még ennyit sem tudsz róla! Nem értem mit eszik ennyire a segg hülye fejeden. A receptet majd elkéri anyu telefonon. - dühében sarkon fordult és elviharzott. Hitetlenkedve álltam ott. Ajtó csapódást hallottam. Jézusom az a póló meg csak úgy ott hever a nappali közepén akárki megtalálhatja és ha ez megtörténik akkor sehogy sem magyarázom ki, hogy hogy került hozzám. Bevetettem magam a szobába és felkaptam a földről.
-Mi az istent csinálsz? - nézett át a pult mögött Zack nevetve.
-Éppen megmentelek a haláltól. Nesze itt a kedvenc pólód ami nem is értem hogy került le rólad. - dobtam felé közömbösen.
-Óóó milyen nagylelkű vagy. Köszi, hogy nem égetted el. Amúgy ha nagyon kíváncsi vagy rá, melegem volt. Óvatosan levettem és vissza mentem melléd.- közelebb sétált. - akkor te valamit motyogtál de nem értettem és ráhajtottad a fejed a mellkasomra. - nézett mélyen a szemembe.
-Ne csináld ezt, ne nézz így rám.
-Tetszik ez kis pír az arcodon, ettől olyan élénkebbnek tűnik az egész, feldobja – kacsintott.
-Csak nagyon meleg van itt.
-Gondolom...
-Istenem akkor ne higgy nekem. - csattantam föl.
-Tudod, hogy mindig hiszek mindenkinek. Neked meg főleg akármi hülyeséget mondasz is. Amúgy, hogy lesz a holnap?
-Jó akkor hidd el, hogy barátok vagyunk. Akik nem alszanak csak úgy a másik ágyában. Hát nagyapa elviszi a többieket valahova. Én beteget jelentek és így itthon fogok maradni... de ááá van egy ötletem. - csillantak fel a szemeim.
-Előre félek. - nevetett fel.
-Mi lenne ha eljátszanánk, hogy összeveszünk, akkor senki nem gondolná, hogy mi ketten együtt szervezkedünk.
-Nem tudom. Még viccből sem szeretek veled rosszban lenni. De ha ettől boldogabbnak érzed magad rendben bele egyezem, de ezért is jössz eggyel. És hogyan?
-Igen boldogabb lennék tőle. És nem, nem jövök semmivel inkább élvezd a helyzetet, hogy velem töltheted a napot. - tartottam fel a mutató ujjam felé. - Hát azt még nem tudom, de majd úgyis találni fogunk valami indokot. Ismerem annyira már magunkat.
Ekkor hallottuk meg Gareth hangját:
-Zack gyere már nem hiszem, hogy ennyi ideig kéne kezet mosnod. Ha nem tudnám, hogy Alyss alszik azt hinném, hogy vele vagy. Bár.. - nevette el a végét. Jobbnak láttam ha gyorsan elmegyek onnan mielőtt meglát. Felrohantam az emeltre és kinéztem az ablakon. Pár perc várakozás után kimentek ők is. Úgy döntöttem, hogy én is csatlakozom.
-Szia álomszuszék – üdvözölt Zack mosolyogva. Bolond.
-Helló mindenkinek. Szép napunk van. Kim ma nem megyünk el Emmáékhoz? Úgy hiányzik már a kis Matt.
-Komolyan mondom hihetetlen vagy Alyssa a kis Matt jobban hiányzik mint én. - nézett rám mérgesen Zack. Nem értettem az egészet mért zavarja őt ez. Hiszen nem szállhatna versenybe az a kis gyerek ellene. Észrevette, hogy nem vettem a lapot és kacsintott. Leesett.
-Igen képzeld, ő jobban hiányzik és nem érdekelsz soha többé. - fogtam magam és elindultam befelé. Utánam jött, de sikerült pont az orra előtt becsapnom az ajtót. Felkiáltott. Szegény, nem akartam, de így hatásosabbnak tűnt. Láttam, hogy elmegy. Kifutottam, de már sehol sem volt. A könnyeim kijöttek, pedig tudtam, hogy nem is vesztünk össze igazán. Mégis fura volt. Nem akartam elismerni, hogy érzek valamit iránta. Hiszen ő az aki kicsi korom óta szekált. Aztán suliba meg mintha nem is ismerne. Most meg szinte egy perc alatt elrabolná a szívemet. Nem azt nem engedem. Ha valaha meg is kapja akkor keményen meg kell küzdenie érte.
-Ez meg mi volt? - csodálkozott Kim, mikor közelebb értem hozzá. - te sírsz?
-Nem érdekel és kész, ha nem felel meg neki, hogy Matt jobban hiányzik aki mellesleg 13 évvel fiatalabb nála akkor hagyjon inkább békén. Ilyen barát nem kell. Nem, nem sírok csak nem tudom. - hazudtam, majd terelésképpen megkérdeztem mi van vele és Gareth-tel.
-Annyira örülök, hogy Isten megteremtette nekem. Olyan boldog vagyok még akkor is mikor csak nézhetem. Aztán oda jön, érzem az illatát, a vágy magával ragad és vadul kívánom minden csókját, ami láttán ő enyhíti ezt az érzést, de soha nem elég belőle. Egyszerűen imádom.
-Örülök nektek, mesélj még! Mikor alszol nála vagy ő mikor alszik itt? Hmmm... mi lenne ott .
-Na de kérlek én nem vagyok olyan, mint egyesek.
-Ezzel most utalni akartál valamire? - durcáztam be.
-Nem rád gondoltam, hanem például az iskolánk pom pom csapatára, vannak benn érdekes lányok, akiknek akár egy füttyszó is elég lenne és nyál csorgatva rohanna akármelyik srác ágyába.
-Igazad van, de még mindig nem tudom ki mikor alszik hol. - kacsintottam.
-Én sem. Nem akarom elsietni a dolgot. Ez még túl friss, előbb jobban megakarom ismerni és akkor talán lehet róla szó.
-Emlegetett szamár – mondtam nevetve az éppen leülő fiúnak, aki hosszú, forró csókot nyomott Kim ajkára. Színtiszta boldogság. Ez az egy jut róluk eszembe. Mintha tényleg csakis egymásnak lennének teremtve. Kiegészítik egymást és ez így pont jó. Véletlen ásítottam.
-Na nehogy már ilyen unalmasak legyünk vagy talán nem aludtál éjjel? - húzogatta a szemöldökét a húgom mellett ülő srác. Szinte biztos voltam benne, hogy tudja. Megölöm Zacket. Persze, biztos, hogy tudja hiszen a legjobb barátok és valószínűleg mindent elmondanak egymásnak. Halálra fogom kínozni, mondjuk agyon csikizem. Meredten bámultam a srácra.
-Nem vagytok unalmasak és aludtam.. nem tudom mire célzol ezzel.
-Tényleg mire céloztál? - fordult felé kíváncsian Kim. Ezt a srácot is agyon verem ha bemer minket árulni az estéről. Felálltam és elrohantam a kapu felé.- Most meg hova mész?
-Emmáékhoz, meglátogatom Mattet. Jössz jössz, nem nem.
-Hát ha nem lenne gond maradnék a szerelmemmel.
Azzal kifordultam a kiskapun és a farm felé vettem az irányt.
2013. január 6., vasárnap
16. fejezet
Remélem tetszik ;D a következő 4 komi után érkezik :D lova ya all ♥ Egy új feladat találjatok ki neki címet ha akartok ;D sajnos csak az első 15-nek adtam és azok közül sem mindnek :) bocsi :D
16. fejezet
Kicsit zavarban éreztem magam, hogy egyedül leszünk, és.. ha úgy vesszük körülbelül egy szál semmibe állok itt. Becsuktam az ajtót. Éreztem, hogy figyel. Lassan megfordultam, az ajtónak dőltem. A szoba közepén volt. Körbe nézett, vizsgálgatta a helyzetet. Piszkálni támad kedvem, nem tudom mért. Talán csak a magam szórakoztatására. Mindegy. Megpróbáltam minél kihívóbban lépkedni. Látszólag elértem a kívánt hatást. Látam, hogy alig bírja türtőztetni magát. Elmosolyodtam. Elakartam menni az ablakhoz, hogy oda üljek le, de nem sikerült. Elkapott a derekamnál fogva és maga felé rántott. Mélyen a szemébe néztem. Ahol láttam azt az ismerős vágyat. Megakart csókolni, abban a pillanatban az ágyra löktem és a hasára ültem.
-Nem ezért vagyunk most itt. Amúgy tényleg simán megtudnálak verni. Megvannak a fegyvereim és ismerem a gyengédet is. - nevettem.
-Kár, de nem az én hibám, hogy nem tudok uralkodni magamon mikor itt balettozol egy szál pólóban... Na ja te engem? Szóval erős vagy? Mi? - könyökölt fel. Rosszat sejtek. Kérdőn néztem rá. Szája huncut mosolyra húzódott. Fordított a helyzeten.. most én vagyok alul és ő ül a derekamon.
-Ez mire volt jó?
-Hát...
-Neeee, meg ne próbáld – elkezdett csikizni. Már 10 perce csikizett amikor végre megtudtam szólalni. - Kérlek hagyd abba bármit megteszek. Kérlek!
-Akármit?
-Attól függ mi az! - sikerült kimásznom alóla. Az ablakhoz futottam és leültem.
-Hmm ezen gondolkoznom kell.
-Remek. Előre félek. Na szóval beszéltem nagyapával, segítenek nekünk... - felvázoltam a helyzetet és elmondtam a tervemet. Mire végeztem elaludt, az ÁGYAMBA. Jézusom ezek mit fognak gondolni ha reggel itt találják, haza kell mennie. Óvatosan oda ültem mellé. Nincs szívem felkelteni olyan édesen alszik. Úgy döntöttem hagyom egy kicsit aludni, majd később felkeltem addig néztem ahogy szuszog. Körülbelül 5 perccel később valamit dünnyögött:
-Szerelmem... - de aranyos simogattam meg az arcát. Várjunk csak mit csinálok már megint. Hiszen akár Melissára is gondolhatott, csak nem rég szakítottak. Fájt a tudat, hogy akár róla is álmodhatott. Bár belegondolva akkor biztos nem lenne most itt. De akkor is na. Tényleg hihetetlenül makacs vagyok néha már magam szerint is.
Egy ismeretlen sötét sikátorba voltam egyedül. Futottam, hogy minél gyorsabban kiérjek, de kár volt. Végtelennek tűnt. Az eső pont akkor kezdett el szakadni. Remek. Fél úton a sötétből valaki kinyúlt és megérintette a karomat. Féltem. Sikítottam. Meglepődve vettem észre, hogy a szobámban vagyok és nem is egyedül. Zack mellkasára hajtott fejjel aludtam el. Megnyugtató volt a közelsége, de tudtam, hogy nem maradhat itt, mert a szüleim kiakadnának. Szerencsére van egy hatalmas fa az ablakom előtt. Fára mászni is tud. Pont jó. Ötöt mutatott az óra. Se túl korán, se túl későn. Felnéztem az arcára, mélyen aludt engem ölelve. Kicsit furán nézhettünk ki mivel állítólag barátok vagyunk.
-Zack fel kéne kelned. - mondtam közelebb hajolva.
-Ne anya még 5 perc.
-Istenem, nincs már 2 perced se. - csattantam fel.
-Mi? Mért? Hol vagyok? - nézett körbe álmosan.
-Alyssa vagyok... hahhóóó... ébredj fel a mámorból és érezd magad rohadt szerencsésnek, hogy nem hagylak megöletni, mert ha a szüleim itt találnak félhetsz. - emeltem fel a hangom viccelődve.
-Ja már emlékszem, de mért nem keltettél fel?
-Mert... őő féltem a vihartól és nem akartam egyedül maradni. - flegmultam egy kicsit.
-Aha gondolom azért pirultál el. Szerintem csak egyszerűen velem akartál aludni.
-Nem, ez nem igaz! - kiabáltam.
-Kislányom mi a baj? Kivel beszélgetsz? - hallottuk meg anya hangját az ajtó elől.
-Töröld le azt a kanos vigyort a képedről és mássz ki végre arra a rohadt fára.- utasítottam az ablakot kinyitva.
-De ha egyszer olyan rövid az a póló rajtad. Amúgy már tudom mit akarok amiért abba hagytam a csikizést.- lépett felém.
-Alyss bent vagy egyáltalán?
-Igen anya! - üvöltöttem ki neki – Jajj nem rendezhetnénk később?
-Nem! Most akarom!
-Jól van.. Mit?
-De mért van zárva az ajtó? - idegeskedett kintről.
-Ígérd meg, hogy megismételjük ezt az estét.
-Komolyan mondom hihetetlen vagy, már azt hittem kapsz az alkalmon és mást kérsz. Jól van ígérem csak menj már.
-Oké, szavadon foglak. - indult meg az ablak felé, de vissza hajolt. - Csókolj meg!
-Nem! Azt ki kell érdemelni, különben is barátok vagyunk és szerintem a barátok nem szoktak csak úgy spontán hajnali fél 6-kor csókolózni egy ablakba.
-Mért barátok csak úgy spontán szoktak egymást ölelve együtt aludni?- húzta fel a szemöldökét- Búcsú puszi?
-Alyssa Jane Evans ha azonnal nem nyitod ki betöröm - parancsolta idegesebben drága anyukám.
-Ugye tudod, hogy anya kifog nyírni? - nyomtam egy puszit az arcára.
-Várj..
-Mire?
-Rám! - mondta kacsintva és már kint is volt a fán.
-Bolond vagy!
-3...2.
-Megyek már! Mi a baj? - ásítottam ajtót nyitva.
-Felébredtem a sikoltásodra, aztán meg kiabálást halottam innen.
-Csak rosszat álmodtam semmi bajom.
-És mért volt zárva az ajtó?
-Zárva volt? Nem is emlékszem, hogy becsuktam volna.- hazudtam. Tényleg jó színésznő lennék. Látszólag elhitte a dolgot.
-És mért kiabáltál? - kérdezősködött.
-Ja izéé... láttam... őőő egy .. pókot – találtam meg a helyes szót.
-Aha, attól még nem kellett volna az egész házat felverni.
-Sajnálom. - vissza ballagtam az ágyhoz és ledőltem. Még éreztem az illatát, ahol feküdt. Mélyen beszívtam. A vágy ami akkor elöntött leírhatatlan. Bizseregni kezdett az ajkam. A szívem azt súgta rosszul tettem, hogy nem csókoltam meg. Akarom, csak talán magamnak sem merem bevallani. Félek, hogy ha megkapom már nem kéne ennyire és csak átverném. Igazából nem is értettem ezt az érzést hiszen nekem nem kell annyira mint Rómeónak Júlia. Nekem az épp elég lenne ha itt lenne. A mi kapcsolatunk inkább olyan se veled se nélküled kapcsolat. Ekkor vettem észre, hogy ez a bolond itt hagyta a pólóját. Nem is értem hogy került le róla. Határozottan emlékszem, hogy mikor elaludt még rajta volt. Mindegy nem ez a lényeg, az sokkal fontosabb, hogy el kell rejtenem mielőtt Kim bejön és kérdezősködni kezd. Na, akkor leszek nagy bajban. Mosolyodtam el magamban. Kopogtattak, ajtót nyitottam, földbe gyökereztem.
16. fejezet
Kicsit zavarban éreztem magam, hogy egyedül leszünk, és.. ha úgy vesszük körülbelül egy szál semmibe állok itt. Becsuktam az ajtót. Éreztem, hogy figyel. Lassan megfordultam, az ajtónak dőltem. A szoba közepén volt. Körbe nézett, vizsgálgatta a helyzetet. Piszkálni támad kedvem, nem tudom mért. Talán csak a magam szórakoztatására. Mindegy. Megpróbáltam minél kihívóbban lépkedni. Látszólag elértem a kívánt hatást. Látam, hogy alig bírja türtőztetni magát. Elmosolyodtam. Elakartam menni az ablakhoz, hogy oda üljek le, de nem sikerült. Elkapott a derekamnál fogva és maga felé rántott. Mélyen a szemébe néztem. Ahol láttam azt az ismerős vágyat. Megakart csókolni, abban a pillanatban az ágyra löktem és a hasára ültem.
-Nem ezért vagyunk most itt. Amúgy tényleg simán megtudnálak verni. Megvannak a fegyvereim és ismerem a gyengédet is. - nevettem.
-Kár, de nem az én hibám, hogy nem tudok uralkodni magamon mikor itt balettozol egy szál pólóban... Na ja te engem? Szóval erős vagy? Mi? - könyökölt fel. Rosszat sejtek. Kérdőn néztem rá. Szája huncut mosolyra húzódott. Fordított a helyzeten.. most én vagyok alul és ő ül a derekamon.
-Ez mire volt jó?
-Hát...
-Neeee, meg ne próbáld – elkezdett csikizni. Már 10 perce csikizett amikor végre megtudtam szólalni. - Kérlek hagyd abba bármit megteszek. Kérlek!
-Akármit?
-Attól függ mi az! - sikerült kimásznom alóla. Az ablakhoz futottam és leültem.
-Hmm ezen gondolkoznom kell.
-Remek. Előre félek. Na szóval beszéltem nagyapával, segítenek nekünk... - felvázoltam a helyzetet és elmondtam a tervemet. Mire végeztem elaludt, az ÁGYAMBA. Jézusom ezek mit fognak gondolni ha reggel itt találják, haza kell mennie. Óvatosan oda ültem mellé. Nincs szívem felkelteni olyan édesen alszik. Úgy döntöttem hagyom egy kicsit aludni, majd később felkeltem addig néztem ahogy szuszog. Körülbelül 5 perccel később valamit dünnyögött:
-Szerelmem... - de aranyos simogattam meg az arcát. Várjunk csak mit csinálok már megint. Hiszen akár Melissára is gondolhatott, csak nem rég szakítottak. Fájt a tudat, hogy akár róla is álmodhatott. Bár belegondolva akkor biztos nem lenne most itt. De akkor is na. Tényleg hihetetlenül makacs vagyok néha már magam szerint is.
Egy ismeretlen sötét sikátorba voltam egyedül. Futottam, hogy minél gyorsabban kiérjek, de kár volt. Végtelennek tűnt. Az eső pont akkor kezdett el szakadni. Remek. Fél úton a sötétből valaki kinyúlt és megérintette a karomat. Féltem. Sikítottam. Meglepődve vettem észre, hogy a szobámban vagyok és nem is egyedül. Zack mellkasára hajtott fejjel aludtam el. Megnyugtató volt a közelsége, de tudtam, hogy nem maradhat itt, mert a szüleim kiakadnának. Szerencsére van egy hatalmas fa az ablakom előtt. Fára mászni is tud. Pont jó. Ötöt mutatott az óra. Se túl korán, se túl későn. Felnéztem az arcára, mélyen aludt engem ölelve. Kicsit furán nézhettünk ki mivel állítólag barátok vagyunk.
-Zack fel kéne kelned. - mondtam közelebb hajolva.
-Ne anya még 5 perc.
-Istenem, nincs már 2 perced se. - csattantam fel.
-Mi? Mért? Hol vagyok? - nézett körbe álmosan.
-Alyssa vagyok... hahhóóó... ébredj fel a mámorból és érezd magad rohadt szerencsésnek, hogy nem hagylak megöletni, mert ha a szüleim itt találnak félhetsz. - emeltem fel a hangom viccelődve.
-Ja már emlékszem, de mért nem keltettél fel?
-Mert... őő féltem a vihartól és nem akartam egyedül maradni. - flegmultam egy kicsit.
-Aha gondolom azért pirultál el. Szerintem csak egyszerűen velem akartál aludni.
-Nem, ez nem igaz! - kiabáltam.
-Kislányom mi a baj? Kivel beszélgetsz? - hallottuk meg anya hangját az ajtó elől.
-Töröld le azt a kanos vigyort a képedről és mássz ki végre arra a rohadt fára.- utasítottam az ablakot kinyitva.
-De ha egyszer olyan rövid az a póló rajtad. Amúgy már tudom mit akarok amiért abba hagytam a csikizést.- lépett felém.
-Alyss bent vagy egyáltalán?
-Igen anya! - üvöltöttem ki neki – Jajj nem rendezhetnénk később?
-Nem! Most akarom!
-Jól van.. Mit?
-De mért van zárva az ajtó? - idegeskedett kintről.
-Ígérd meg, hogy megismételjük ezt az estét.
-Komolyan mondom hihetetlen vagy, már azt hittem kapsz az alkalmon és mást kérsz. Jól van ígérem csak menj már.
-Oké, szavadon foglak. - indult meg az ablak felé, de vissza hajolt. - Csókolj meg!
-Nem! Azt ki kell érdemelni, különben is barátok vagyunk és szerintem a barátok nem szoktak csak úgy spontán hajnali fél 6-kor csókolózni egy ablakba.
-Mért barátok csak úgy spontán szoktak egymást ölelve együtt aludni?- húzta fel a szemöldökét- Búcsú puszi?
-Alyssa Jane Evans ha azonnal nem nyitod ki betöröm - parancsolta idegesebben drága anyukám.
-Ugye tudod, hogy anya kifog nyírni? - nyomtam egy puszit az arcára.
-Várj..
-Mire?
-Rám! - mondta kacsintva és már kint is volt a fán.
-Bolond vagy!
-3...2.
-Megyek már! Mi a baj? - ásítottam ajtót nyitva.
-Felébredtem a sikoltásodra, aztán meg kiabálást halottam innen.
-Csak rosszat álmodtam semmi bajom.
-És mért volt zárva az ajtó?
-Zárva volt? Nem is emlékszem, hogy becsuktam volna.- hazudtam. Tényleg jó színésznő lennék. Látszólag elhitte a dolgot.
-És mért kiabáltál? - kérdezősködött.
-Ja izéé... láttam... őőő egy .. pókot – találtam meg a helyes szót.
-Aha, attól még nem kellett volna az egész házat felverni.
-Sajnálom. - vissza ballagtam az ágyhoz és ledőltem. Még éreztem az illatát, ahol feküdt. Mélyen beszívtam. A vágy ami akkor elöntött leírhatatlan. Bizseregni kezdett az ajkam. A szívem azt súgta rosszul tettem, hogy nem csókoltam meg. Akarom, csak talán magamnak sem merem bevallani. Félek, hogy ha megkapom már nem kéne ennyire és csak átverném. Igazából nem is értettem ezt az érzést hiszen nekem nem kell annyira mint Rómeónak Júlia. Nekem az épp elég lenne ha itt lenne. A mi kapcsolatunk inkább olyan se veled se nélküled kapcsolat. Ekkor vettem észre, hogy ez a bolond itt hagyta a pólóját. Nem is értem hogy került le róla. Határozottan emlékszem, hogy mikor elaludt még rajta volt. Mindegy nem ez a lényeg, az sokkal fontosabb, hogy el kell rejtenem mielőtt Kim bejön és kérdezősködni kezd. Na, akkor leszek nagy bajban. Mosolyodtam el magamban. Kopogtattak, ajtót nyitottam, földbe gyökereztem.
2013. január 2., szerda
14-15. fejezet
Remélem ez a két rész is tetszeni fog nektek :) Írjatok sok sok komit, iratkozzatok fel, olvassátok a másik blogom :) köszönöm :D a következő 2 komment után jön :Dxx
14.fejezet
Valamit valamiért...
Már 3 nap telt el azóta. Kertészkedni is csak Gareth jött, amikor rákérdeztem merre van titokzatosan csak annyit mondott, hogy "más dolga akadt éppen" és elmosolyodott. Hiányzott, hogy piszkálhassam, hiányoztak a veszekedések, hiányzott, hogy csak úgy ott legyen a kertben. Persze Kimnek is elmeséltem mi történt pár napja. Tőle is megkérdeztem de ő is csak annyit mondott mint a barátja. Utálom a titkolózást. Sőt még Sophie is ezt mondta, pedig neki tudnia kéne merre van mivel ő lakik vele egy házban. Biztos vagyok benne, hogy Melissával van. A többiek meg nem akarják hogy szomorú legyek. Esküszöm mondanák inkább meg. Még bele tudnék törődni hiszen nem szeretem halálosan... csak mindennél jobban... az nem ugyan az. Különben is ők ezt nem tudják. Ez a mi közös titkunk nagyapával. Egész besötétedett. Nem értettem Kim mért akart egész délután a szobámban tartani, mikor lehetett volna egész nap Gareth-tel. Szóvá is tettem neki, de azt mondta máshol segédkezik. Megcsörrent a telefonja és kiment szobából. Fura volt egész nap velem mindenki, nem értettem semmit. Aztán meghallottam, valaki gitározott ott kint. Kinéztem és láttam hogy apró gyertyák égnek a fűben bocsáss meg feliratot formázva. Szép volt. Örömömben kirohantam és a nyakába akartam ugrani, de megtorpantam és pofon vágtam Zacket.
-Gondolom szerinted ezt megérdemeltem. - mondta. Majd hirtelen megcsókolt. Istenem mindjárt elolvadok. A szívem vad táncot járt ahogy ajkunk össze ért...de felébredtem, akkor is meg kell magyarázni a dolgokat, fájdalmasan léptem ki a kajaiból. Rápillantottam, majd huncutul hozzá tette:
-Valamit valamiért. Te pofozol, én csókolok cica.
-Na persze. Most az hiszed, hogy ide jössz, gitározol és majd a karjaidba esve, sírva mondom hogy csak te kellesz nekem. Nem! Magyarázattal tartozol, mért ígérted meg, ha nem tartod be. Nem mintha érdekelne. És ne hívj így mondtam már.
-Alyss amit Melissa állít az nem igaz. Hazudik, amúgy valahogy azt hittem, hogy barátok vagyunk és nekem jobban hiszel de már nem érdekel... mindegy. Aztán meg elmentem a tóhoz. Azt hittem Sophie jött utánam ezért fel sem néztem, hogy ki az. Elszomorított, hogy úgy néztél rám, nem is sejtettem, hogy utánam jössz. Aztán láttalak sírni és akkor esett le, hogy Melissa ül mellettem. Sajnálom. A csajjal meg közöltem, hogy fogja fel, hogy mindennek vége. Főleg így hogy mindig megbánt vagy eléri hogy én bántsalak meg.
-Nem értem, akkor mért csókolt meg. Mégsem sikerült teljesen felfogatnod vele, hogy nem érdekel. - léptem kihívóan közelebb, zavarba akartam hozni ami sikerült is.
-Kérlek ne csináld ezt. Így is elég nehéz vissza fognom magam, hogy ne teperjelek le mindenki előtt, akik a függöny mögül leskelődnek.- huncut mosolyra húzódott a szája. - Vissza térve engem ő cseppet sem érdekel még mindig. Hidd el más annál inkább. Szeretném ha megbocsátanál... és barátok lennénk vagy esetleg kicsit több.
-Ahjj engem nem az zavart hogy vele vagy hanem hogy becsaptál.. hogy megígérted és mégsem tartottad be. Megbocsátottam, de nem felejtek és ehhez nekem idő kell. Lehet, hogy éreztem valamit irántad de emiatt minden eltűnt, talán csak egy kicsi halvány folt marad amit újra vissza lehet egy nap színezni, de ahhoz tényleg idő kell.
-Annyi idő kapsz amennyit akarsz. - ölelt meg. Mintha tudta volna mire gondolok. Arcomat a vállába fúrtam és beszívtam az illatát. Ugyanaz a szokásos finom illat. Magával ragad, egyre többet és többet akartam belőle, hogy soha ne felejtsem el. Már megint mit csinálok, hiszen most beszéltük meg, hogy barátok vagyunk. Nyomott egy puszit a hajamra. Hirtelen eszembe jutott, hogy titkolóztak már pár napja a barátaim arról hogy mit csinál.
-Szóval mit csináltál az elmúlt pár napban?
-Csak nem hiányoztam?
-Nem, csak mindenki titkolózott és azt utálom. Már azt hittem... mindegy... mond el kérlek akár milyen szőrnyű is..
-Na ne mond már, hogy olyan szörnyem gitározom.- hitetlenkedett. - Mit hittél?
-Szóval azt tervezgetted, hogy hogyan kérsz bocsánatot? És mindenkit beavattál csak engem nem? Egész jól gitározol. De ettől függetlenül még mindig úgy fogok viselkedni ahogy eddig...
-Tudom tudom amíg rá nem jössz mi a legjobb neked. De nem segíthetnék az érzéseidnek? - láttam a vágyat a tekintetében.
-Inkább van egy jobb ötletem. - kacsintottam rá.
-Ja! Persze! Megyek a szobádba. - értetlenül néztem rá – Jóóó jóóóó csak ne bánts, vicceltem...
Láttam, hogy már mondani akarja az a szót, de megelőztem:
-Ki ne merd még egyszer mondani!
-Cicaaaaa – mosolyodott el.
-Pont ezt. Na szóval mi lenne ha pár nap múlva bepótolnánk az elhalasztott kerti partit... mert gondolom Sophie mesélte, hogy azt terveztük..mikor az a bizonyos dolog történt.
-Igen mesélte. Sajnálom. - mondta még egyszer - Szerintem remek ötlet. Segítek ha gondolod meghívhatom pár haveromat is.
-Rendben, úgy sincs itt semmilyen szemre való ember sem. - mondtam elgondolkodva.
-Hééééé... ez fájt. - tettette a durcásat.- Úristen te reszketsz.
Tény hogy kicsit fáztam már, de azért még hozzá tettem mielőtt bementem volna.
-Ne haragudj, de valamit valamiért... - utaltam a cicázásra, majd küldtem felé egy levegő puszit és bementem. Még halottam ahogy felnevet és vissza kiabál "majd beszélünk, hogy mikor és hol legyen a kerti parti".
15. fejezet
Basszus elfelejtettem, mondani neki, hogy szervezzük titokba. Visszarohantam és kivágtam az ajtót. Pont ekkor ment ki a hátsó kapun. Még láttam ahogy kifordul. Utána futottam, nem kiabáltam a nevét, mert féltem, hogy halálra ijesztem. Várjunk csak... minek kedveskedem vele bírja ő a strapát:
-Zaaaaaccckkkk! - ijedtében akkorát ugrott. Szegény. Lehet, hogy mégsem kellett volna. Alig tudtam vissza tartani a nevetést. – Sajnálom, de elfelejtettem, hogy szervezzük titokban. Legyen meglepetés, lássák hogy tudunk együtt működni és csinálni valamit és akkor nem piszkálnak, hogy mért viselkedem így veled. Légyszíííí a kedvemért. - néztem rá kiskutya szemekkel. Tudom, hogy így kihasználom, de ha ilyen kis hiszékeny akkor nincs mit tenni. Húztam végig a mutató ujjam a karján a kézfejéig. Megborzongott mire akaratlanul is elmosolyodtam. Hihetetlen, hogy mennyire kívántam, de nem lehet még nem, majd egyszer talán, de nem itt és most.
-Jézusom ci... Alyss ne ijesztegess már. Tudod, hogy megijesztettél. Ezért jössz eggyel. Amúgy rendben van, legyen titokban. És kérlek ne nézz rám így, mert most nincs itt senki aki láthatna és még félő, hogy elveszítem az önuralmam és ki tudja mik történnek. - egy kanos mosoly kíséretében kacsintott.
-Nem kapsz semmit. Bleeee. Különben sem hagynám, hogy csak úgy történjenek a dolgok. Van annyi akarat erőm, hogy ellen tudjak állni neked.
-Igen persze cica.
-Jól van hanyagoljuk a témát, mert a végén úgy megverlek, hogy már nekem fog fájni. Ma, éjfélkor, fánál, megbeszélés, addig kitalálok valamit, hogy hova küldjük a többieket.
- Ne haragudj, hogy megkérdőjelezem a briliáns tervedet, de nem gondolod, hogy kicsit hideg lesz olyankor már egy fa tetején? Amúgy meg előbb csókolnál meg minthogy megverj. - támaszkodott a kerítésnek a fejem mellet. Lesütöttem a szemem, tudtam, hogy elpirulok. Éreztem, hogy lágy puszit nyom a hajamra.
-Ne csináld ezt! Barátok vagyunk, a barátok nem szokták csak úgy zavarba hozni a másikat.
-Persze, értem.. én nem hozhatlak zavarba, de te illegetheted magad hogy mindennél jobban kívánjalak?! Szép, de tudod mit? Nem érdekel! Eltűröm, mert a végén mikor már a karjaimba leszel.. talán... akkor még ennél is jobban foglak kívánni és nem tehetsz ellene semmit, ha meg elveszítelek a te hibád lesz , hogy mondjuk öngyilkos leszek, mert meghaltam a szerelmemért.
-Ne mondj ilyeneket, ezek szomorú dolgok és akármit hozhat a jövő számodra vagy számunkra. Kérlek engedj hadd menjek. - éreztem, hogy a könnyeim záporként fognak hullani ha nem mehetek hamarosan.
-Rendben, de egy dolgot csinálj meg nekem. Kérlek valahogy tudasd velem, hogy van esélyem nálad, hogy ne érezzem, hogy az életem hiába való. - hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam. Nem is gondolkoztam rajta. A testem olyan volt mintha magától mozgott volna. Az eszem meg vadul tiltakozott. Éreztem, hogy belemosolyog a csókba. Rengeted vágy és érzelem gyülemlett fel bennem a napok alatt, amiket végre sikerült enyhíteni. Amilyen gyorsan kezdődött olyan gyorsan is ért véget az a pillanat. Kiugrottam a karjaiból és futni kezdtem.
-De akkor hol lesz a megbeszélés?
-Ma éjfélkor nálam – kiáltottam vissza elcsukló hangon. Féltem, hogy talán hamis reményeket keltettem benne, nem akartam becsapni, de még magam sem voltam biztos az érzéseimben. Erre jön az a bolond szívem aki minden szavának hisz és megcsókolja. Már nem futottam, csendesen sétáltam míg haza nem értem. Az idő kicsit szelessé és hideggé vált. Kim aggódva jött elém egy meleg takaróval:
-Merre voltál? Csak úgy elrohantál a semmibe mielőtt bárki is beszélhetett volna veled! Most feljössz és elmesélsz mindent. Már majdnem meghaltam, hogy mi van veletek.
-Csak elmentem sétálni. Nem kell mindjárt leharapni a fejem na. - hazudtam. Majd unottan kijelentettem – Barátok vagyunk és semmi több.
Mielőtt válaszolhatott volna elkiabáltam magam:
-Nagyapaaaa, beszélhetnék veled?
-Alyss! - lépett vissza elém Kim.
-Nagyaaaapppppaaaaaaaa.
-Na mi az már? - csoszogott ki a könyvtár féleségnek használt szobából.
-Beszélhetnék veled?.... Négy szem közt. - kacsintottam a húgomra. Látszólag elértem a hatást amit akartam. Ők is titkolóztak akkor én is fogok... egy kicsit. Csak nekem lesznek szövetségeseim. Betuszkoltam nagyapát a.. hívjuk dolgozónak.. annak jobban elmegy mint könyvtárnak.. na szóval oda.
-Mi a gond kicsim? - aggodalmaskodott.
-Semmi, de gondolom láttad, hogy megbeszéltem azt a dolgot Zackkel. Na szóval az a helyzet, hogy igen utána rohantam, mert kitaláltam, hogy mégis meg kéne tartani a kerti partit és ő segít, de titokban szeretném tartani mindenki előtt, hogy a végén elhiggyék, hogy képes vagyok együtt működni vele..utálkozás nélkül is. - mondtam halkabban. Tisztában voltam vele, hogy Kim az ajtó előtt áll és hallgatózik. - Szóval megszeretnélek kérni, hogy segíts nekem.. arra a napra el kéne tüntetni Kiméket itthonról, hogy előkészülhessünk Zackkel. Kérlek találjatok ki valamit anyáékkal ahova Kim és Krisnek is muszáj mennie. Én majd betegek jelentek vagy nem tudom.
-Rendben segítek, majd kitalálunk valamit, de biztos, hogy nem csak azért találtad ezt ki, hogy egyedül lehess a sráccal?
-NEM! - csattantam fel. - Jajjj ne nézz így rám, nem szeretem és kész, barátok vagyunk.
-Emlékszel mit beszéltünk a múltkor ugye?
-Ahjjj..igen... sajnálom és ne aggódj már tudattam vele, hogy nem hiába valóan pazarolja az idejét rám. - mosolyodtam el.
-Remek, akkor menjünk ki, mert a húgod bele fog halni a kíváncsiságba. Remélem van valami jó ötleted amit mondhatsz neki. - tolt ki a nappaliba, ahol mindenki árgus szemekkel figyelt engem. Megragadtam a lány kezét és felcibáltam a szobájába. Elmeséltem neki a fejemben addigra már kitalál történetet. Hála istennek hamar elhitte. Fél órával később felpattantam és kirohantam, le a konyhába, oda ahol tudtam, hogy biztos nem tudunk kettesben beszélgetni. Ahogy besötétedett lassan elment mindenki aludni. Én is így tettem. Annyira örültem, hogy senki nem kérdezősködött. El is felejtettem, hogy Zack átjön így felvettem a pizsimet. Ami nyár révén nem volt valami sok miden, de már nem volt időm átöltözni, valaki kővel dobálta az ablakomat. Halottam, ahogy a szél süvít ott kint.. így lementem és felhívtam a srácot a szobámba.
14.fejezet
Valamit valamiért...
Már 3 nap telt el azóta. Kertészkedni is csak Gareth jött, amikor rákérdeztem merre van titokzatosan csak annyit mondott, hogy "más dolga akadt éppen" és elmosolyodott. Hiányzott, hogy piszkálhassam, hiányoztak a veszekedések, hiányzott, hogy csak úgy ott legyen a kertben. Persze Kimnek is elmeséltem mi történt pár napja. Tőle is megkérdeztem de ő is csak annyit mondott mint a barátja. Utálom a titkolózást. Sőt még Sophie is ezt mondta, pedig neki tudnia kéne merre van mivel ő lakik vele egy házban. Biztos vagyok benne, hogy Melissával van. A többiek meg nem akarják hogy szomorú legyek. Esküszöm mondanák inkább meg. Még bele tudnék törődni hiszen nem szeretem halálosan... csak mindennél jobban... az nem ugyan az. Különben is ők ezt nem tudják. Ez a mi közös titkunk nagyapával. Egész besötétedett. Nem értettem Kim mért akart egész délután a szobámban tartani, mikor lehetett volna egész nap Gareth-tel. Szóvá is tettem neki, de azt mondta máshol segédkezik. Megcsörrent a telefonja és kiment szobából. Fura volt egész nap velem mindenki, nem értettem semmit. Aztán meghallottam, valaki gitározott ott kint. Kinéztem és láttam hogy apró gyertyák égnek a fűben bocsáss meg feliratot formázva. Szép volt. Örömömben kirohantam és a nyakába akartam ugrani, de megtorpantam és pofon vágtam Zacket.
-Gondolom szerinted ezt megérdemeltem. - mondta. Majd hirtelen megcsókolt. Istenem mindjárt elolvadok. A szívem vad táncot járt ahogy ajkunk össze ért...de felébredtem, akkor is meg kell magyarázni a dolgokat, fájdalmasan léptem ki a kajaiból. Rápillantottam, majd huncutul hozzá tette:
-Valamit valamiért. Te pofozol, én csókolok cica.
-Na persze. Most az hiszed, hogy ide jössz, gitározol és majd a karjaidba esve, sírva mondom hogy csak te kellesz nekem. Nem! Magyarázattal tartozol, mért ígérted meg, ha nem tartod be. Nem mintha érdekelne. És ne hívj így mondtam már.
-Alyss amit Melissa állít az nem igaz. Hazudik, amúgy valahogy azt hittem, hogy barátok vagyunk és nekem jobban hiszel de már nem érdekel... mindegy. Aztán meg elmentem a tóhoz. Azt hittem Sophie jött utánam ezért fel sem néztem, hogy ki az. Elszomorított, hogy úgy néztél rám, nem is sejtettem, hogy utánam jössz. Aztán láttalak sírni és akkor esett le, hogy Melissa ül mellettem. Sajnálom. A csajjal meg közöltem, hogy fogja fel, hogy mindennek vége. Főleg így hogy mindig megbánt vagy eléri hogy én bántsalak meg.
-Nem értem, akkor mért csókolt meg. Mégsem sikerült teljesen felfogatnod vele, hogy nem érdekel. - léptem kihívóan közelebb, zavarba akartam hozni ami sikerült is.
-Kérlek ne csináld ezt. Így is elég nehéz vissza fognom magam, hogy ne teperjelek le mindenki előtt, akik a függöny mögül leskelődnek.- huncut mosolyra húzódott a szája. - Vissza térve engem ő cseppet sem érdekel még mindig. Hidd el más annál inkább. Szeretném ha megbocsátanál... és barátok lennénk vagy esetleg kicsit több.
-Ahjj engem nem az zavart hogy vele vagy hanem hogy becsaptál.. hogy megígérted és mégsem tartottad be. Megbocsátottam, de nem felejtek és ehhez nekem idő kell. Lehet, hogy éreztem valamit irántad de emiatt minden eltűnt, talán csak egy kicsi halvány folt marad amit újra vissza lehet egy nap színezni, de ahhoz tényleg idő kell.
-Annyi idő kapsz amennyit akarsz. - ölelt meg. Mintha tudta volna mire gondolok. Arcomat a vállába fúrtam és beszívtam az illatát. Ugyanaz a szokásos finom illat. Magával ragad, egyre többet és többet akartam belőle, hogy soha ne felejtsem el. Már megint mit csinálok, hiszen most beszéltük meg, hogy barátok vagyunk. Nyomott egy puszit a hajamra. Hirtelen eszembe jutott, hogy titkolóztak már pár napja a barátaim arról hogy mit csinál.
-Szóval mit csináltál az elmúlt pár napban?
-Csak nem hiányoztam?
-Nem, csak mindenki titkolózott és azt utálom. Már azt hittem... mindegy... mond el kérlek akár milyen szőrnyű is..
-Na ne mond már, hogy olyan szörnyem gitározom.- hitetlenkedett. - Mit hittél?
-Szóval azt tervezgetted, hogy hogyan kérsz bocsánatot? És mindenkit beavattál csak engem nem? Egész jól gitározol. De ettől függetlenül még mindig úgy fogok viselkedni ahogy eddig...
-Tudom tudom amíg rá nem jössz mi a legjobb neked. De nem segíthetnék az érzéseidnek? - láttam a vágyat a tekintetében.
-Inkább van egy jobb ötletem. - kacsintottam rá.
-Ja! Persze! Megyek a szobádba. - értetlenül néztem rá – Jóóó jóóóó csak ne bánts, vicceltem...
Láttam, hogy már mondani akarja az a szót, de megelőztem:
-Ki ne merd még egyszer mondani!
-Cicaaaaa – mosolyodott el.
-Pont ezt. Na szóval mi lenne ha pár nap múlva bepótolnánk az elhalasztott kerti partit... mert gondolom Sophie mesélte, hogy azt terveztük..mikor az a bizonyos dolog történt.
-Igen mesélte. Sajnálom. - mondta még egyszer - Szerintem remek ötlet. Segítek ha gondolod meghívhatom pár haveromat is.
-Rendben, úgy sincs itt semmilyen szemre való ember sem. - mondtam elgondolkodva.
-Hééééé... ez fájt. - tettette a durcásat.- Úristen te reszketsz.
Tény hogy kicsit fáztam már, de azért még hozzá tettem mielőtt bementem volna.
-Ne haragudj, de valamit valamiért... - utaltam a cicázásra, majd küldtem felé egy levegő puszit és bementem. Még halottam ahogy felnevet és vissza kiabál "majd beszélünk, hogy mikor és hol legyen a kerti parti".
15. fejezet
Basszus elfelejtettem, mondani neki, hogy szervezzük titokba. Visszarohantam és kivágtam az ajtót. Pont ekkor ment ki a hátsó kapun. Még láttam ahogy kifordul. Utána futottam, nem kiabáltam a nevét, mert féltem, hogy halálra ijesztem. Várjunk csak... minek kedveskedem vele bírja ő a strapát:
-Zaaaaaccckkkk! - ijedtében akkorát ugrott. Szegény. Lehet, hogy mégsem kellett volna. Alig tudtam vissza tartani a nevetést. – Sajnálom, de elfelejtettem, hogy szervezzük titokban. Legyen meglepetés, lássák hogy tudunk együtt működni és csinálni valamit és akkor nem piszkálnak, hogy mért viselkedem így veled. Légyszíííí a kedvemért. - néztem rá kiskutya szemekkel. Tudom, hogy így kihasználom, de ha ilyen kis hiszékeny akkor nincs mit tenni. Húztam végig a mutató ujjam a karján a kézfejéig. Megborzongott mire akaratlanul is elmosolyodtam. Hihetetlen, hogy mennyire kívántam, de nem lehet még nem, majd egyszer talán, de nem itt és most.
-Jézusom ci... Alyss ne ijesztegess már. Tudod, hogy megijesztettél. Ezért jössz eggyel. Amúgy rendben van, legyen titokban. És kérlek ne nézz rám így, mert most nincs itt senki aki láthatna és még félő, hogy elveszítem az önuralmam és ki tudja mik történnek. - egy kanos mosoly kíséretében kacsintott.
-Nem kapsz semmit. Bleeee. Különben sem hagynám, hogy csak úgy történjenek a dolgok. Van annyi akarat erőm, hogy ellen tudjak állni neked.
-Igen persze cica.
-Jól van hanyagoljuk a témát, mert a végén úgy megverlek, hogy már nekem fog fájni. Ma, éjfélkor, fánál, megbeszélés, addig kitalálok valamit, hogy hova küldjük a többieket.
- Ne haragudj, hogy megkérdőjelezem a briliáns tervedet, de nem gondolod, hogy kicsit hideg lesz olyankor már egy fa tetején? Amúgy meg előbb csókolnál meg minthogy megverj. - támaszkodott a kerítésnek a fejem mellet. Lesütöttem a szemem, tudtam, hogy elpirulok. Éreztem, hogy lágy puszit nyom a hajamra.
-Ne csináld ezt! Barátok vagyunk, a barátok nem szokták csak úgy zavarba hozni a másikat.
-Persze, értem.. én nem hozhatlak zavarba, de te illegetheted magad hogy mindennél jobban kívánjalak?! Szép, de tudod mit? Nem érdekel! Eltűröm, mert a végén mikor már a karjaimba leszel.. talán... akkor még ennél is jobban foglak kívánni és nem tehetsz ellene semmit, ha meg elveszítelek a te hibád lesz , hogy mondjuk öngyilkos leszek, mert meghaltam a szerelmemért.
-Ne mondj ilyeneket, ezek szomorú dolgok és akármit hozhat a jövő számodra vagy számunkra. Kérlek engedj hadd menjek. - éreztem, hogy a könnyeim záporként fognak hullani ha nem mehetek hamarosan.
-Rendben, de egy dolgot csinálj meg nekem. Kérlek valahogy tudasd velem, hogy van esélyem nálad, hogy ne érezzem, hogy az életem hiába való. - hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam. Nem is gondolkoztam rajta. A testem olyan volt mintha magától mozgott volna. Az eszem meg vadul tiltakozott. Éreztem, hogy belemosolyog a csókba. Rengeted vágy és érzelem gyülemlett fel bennem a napok alatt, amiket végre sikerült enyhíteni. Amilyen gyorsan kezdődött olyan gyorsan is ért véget az a pillanat. Kiugrottam a karjaiból és futni kezdtem.
-De akkor hol lesz a megbeszélés?
-Ma éjfélkor nálam – kiáltottam vissza elcsukló hangon. Féltem, hogy talán hamis reményeket keltettem benne, nem akartam becsapni, de még magam sem voltam biztos az érzéseimben. Erre jön az a bolond szívem aki minden szavának hisz és megcsókolja. Már nem futottam, csendesen sétáltam míg haza nem értem. Az idő kicsit szelessé és hideggé vált. Kim aggódva jött elém egy meleg takaróval:
-Merre voltál? Csak úgy elrohantál a semmibe mielőtt bárki is beszélhetett volna veled! Most feljössz és elmesélsz mindent. Már majdnem meghaltam, hogy mi van veletek.
-Csak elmentem sétálni. Nem kell mindjárt leharapni a fejem na. - hazudtam. Majd unottan kijelentettem – Barátok vagyunk és semmi több.
Mielőtt válaszolhatott volna elkiabáltam magam:
-Nagyapaaaa, beszélhetnék veled?
-Alyss! - lépett vissza elém Kim.
-Nagyaaaapppppaaaaaaaa.
-Na mi az már? - csoszogott ki a könyvtár féleségnek használt szobából.
-Beszélhetnék veled?.... Négy szem közt. - kacsintottam a húgomra. Látszólag elértem a hatást amit akartam. Ők is titkolóztak akkor én is fogok... egy kicsit. Csak nekem lesznek szövetségeseim. Betuszkoltam nagyapát a.. hívjuk dolgozónak.. annak jobban elmegy mint könyvtárnak.. na szóval oda.
-Mi a gond kicsim? - aggodalmaskodott.
-Semmi, de gondolom láttad, hogy megbeszéltem azt a dolgot Zackkel. Na szóval az a helyzet, hogy igen utána rohantam, mert kitaláltam, hogy mégis meg kéne tartani a kerti partit és ő segít, de titokban szeretném tartani mindenki előtt, hogy a végén elhiggyék, hogy képes vagyok együtt működni vele..utálkozás nélkül is. - mondtam halkabban. Tisztában voltam vele, hogy Kim az ajtó előtt áll és hallgatózik. - Szóval megszeretnélek kérni, hogy segíts nekem.. arra a napra el kéne tüntetni Kiméket itthonról, hogy előkészülhessünk Zackkel. Kérlek találjatok ki valamit anyáékkal ahova Kim és Krisnek is muszáj mennie. Én majd betegek jelentek vagy nem tudom.
-Rendben segítek, majd kitalálunk valamit, de biztos, hogy nem csak azért találtad ezt ki, hogy egyedül lehess a sráccal?
-NEM! - csattantam fel. - Jajjj ne nézz így rám, nem szeretem és kész, barátok vagyunk.
-Emlékszel mit beszéltünk a múltkor ugye?
-Ahjjj..igen... sajnálom és ne aggódj már tudattam vele, hogy nem hiába valóan pazarolja az idejét rám. - mosolyodtam el.
-Remek, akkor menjünk ki, mert a húgod bele fog halni a kíváncsiságba. Remélem van valami jó ötleted amit mondhatsz neki. - tolt ki a nappaliba, ahol mindenki árgus szemekkel figyelt engem. Megragadtam a lány kezét és felcibáltam a szobájába. Elmeséltem neki a fejemben addigra már kitalál történetet. Hála istennek hamar elhitte. Fél órával később felpattantam és kirohantam, le a konyhába, oda ahol tudtam, hogy biztos nem tudunk kettesben beszélgetni. Ahogy besötétedett lassan elment mindenki aludni. Én is így tettem. Annyira örültem, hogy senki nem kérdezősködött. El is felejtettem, hogy Zack átjön így felvettem a pizsimet. Ami nyár révén nem volt valami sok miden, de már nem volt időm átöltözni, valaki kővel dobálta az ablakomat. Halottam, ahogy a szél süvít ott kint.. így lementem és felhívtam a srácot a szobámba.
2012. december 29., szombat
12-13. fejezet
Annyira boldog voltam mikor tegnap éjfél körül olvastam a kommentjeiteket köszönöm és ezért feltettem a következő két részt remélem ehhez is hasonló komikat kapok és ha valami nem tetszik azt is írjátok meg nyugodtan :) a következő 2 komi után jön :D love yaaa ♥
12.fejezet
A naptól csak a körvonalait láttam de határozottan biztos vagyok benne hogy egy fiú az. Akkor vagy Zack vagy Gareth. Ajánlom, hogy ne az első legyen. Nem akarok találkozni vele. Hála istennek nem ő volt. De láttam az arcán, hogy aggódva néz felém.
-Kim elmondta ugye?
-Igen és sajnálom. Zack is tudja.. ezért jöttem én.
-Ne haragudj, de nem szeretnék erről ma többet beszélni. Sajnálom esetleg máskor. - mosolyogtam rá. - De te mesélhetnél magatokról? Mi van veletek? Tényleg úgy szereted a húgomat mint ahogy mutatod? Mert ha nem megverlek.- nevettem fel.
-Hahahah mintha lenne rá esélyed.
-Mi a franc? Még feleselsz is. Igenis megtudnálak verni csak... csak nem akarom tönkre tenni a húgom boldogságát. - kacsintottam a ház felé ahol megláttam az ablakba őt. Engem figyelt. Szomorúan. Amikor dühös pillantást küldtem felé elfordult és elment az ablaktól.
-Gondolom – zökkentett ki Gareth hangja a gondolkozásból – Amúgy igen mindennél jobban szeretem a húgodat.
-Mesélj el mindent az elejétől kezdve. Annyira kíváncsi vagyok mit éreztél mikor megláttad először. - néztem rá kis kutya szemekkel.
-Rendben, de fejezd be ezt a nézést. Szóval nem is tudom, csak láttam amikor kijöttök megláttam és elakadt a lélegzetem.. azt hiszem szerelem volt első látásra.. de nem tudtam mit érez persze észre vettem hogy vonzódunk egymáshoz.. de nem tudtam biztosara. Míg nem segítettél nekünk a kiránduláson. Amit köszönök.
-Igazán nincs mit hiszen látszott rajtatok, hogy fülig egymásba vagytok szeretve. Örülök, hogy boldogok vagytok és sokáig legyetek is azok. Mert ha megbántod tényleg agyon verlek. - fenyegettem nevetve. Ekkor huppant Kim az ölébe és szenvedélyesen megcsókolta.
-Óóóó de édesek vagytok. Annyira örülök nektek.
Lassan mindenki kijött a házból és körénk gyűlt. Kivéve Zack. Fájt hogy olyan mérgesen pillantottam rá, de megbántott így nem érdekelt. Hirtelen ötlettől vezérelve kérdeztem Sophie-tól:
-Zack hova lett?
-Azt mondta nem bírja tovább és elrohant. Sajnálom. De nem azt mondtad, hogy nem érdekel? - nézett rám mindenki egyszerre.
-Nem is csak...- sóhajtottam. - Megbántam, hogy így viselkedtem vele. Lehet, hogy tényleg előbb vele kellett volna beszélnem nem egyből hinnem Melissának. De akkor is megbántott és nem felejtek olyan gyorsan. Mi lenne ha tartanánk egy kerti partit? - javasoltam kis szünetet tartva.
-ÓÓÓ nem rossz ötlet. - ujjongtak.
-Remek akkor ti előkészítitek én meg megkeresem Zacket, és talán beszélek vele.
-Most mondanám, hogy nem de mivel talán észhez tértél így rendben.
-De nem tudja valaki hova vagy merre fele ment? Sophie?
-De tudom... van nem messze innen egy kis patak egy kis réttel. A kedvenc helye. Biztos vagyok benne hogy ott van.
Megkaptam a szükséges információkat és elindultam. Kis idő múlva odaértem, de megtorpantam és egy fa mögé húzódtam. Tudtam, hogy igazam volt. Sírtam. Láttam őt ahogy ül a parton feje a térde között és Melissa ül mellette. Nem hallottam miről beszélnek, a srác mintha nem lenne ott. Nem érdekelt elrohantam, de szerencsém re megzörgettem valamit és rögtön felém fordultak. Láttam ahogy Zack ijedtében felugrott a lány mellől és rám bámult. Könnyeim patakként folytak, ami Melissának látszólag tetszett. Megfordultam, és elfutottam. Zack utánam eredt. Kis idő múlva elkapta a derekamat és magához ölelt. Megpróbáltam kiszabadulni, de elfogyott az erőm a sírástól. Nem ment csak ölelt és én hagytam. Hihetetlen vagyok. Erőt vettem magamon és elhúzódtam tőle, majd pofon vágtam.
-Sajnálom – mondta.
-Nem érdekel csak hagyj békén. Utállak!! Jóhiszeműen elhittem, hogy Melissa hazudik és ezért jöttem utánad. De látom, hogy csak játszottál. - arrébb löktem és haza indultam. Csak állt ott és nézett utánam. Visszanézve láttam hogy oda rohan Melissához és üvöltözik vele, nem hallottam, hogy mit de a csajnak feltűnt hogy nézem így hirtelen lesmárolta. Féltékeny voltam, de nem érdekelt. Haza érve felrohantam a szobámba és bezárkóztam az ajtónak támaszkodva sírtam. Halottam, hogy mindenki kintről kérdezősködik.
-Alyssa mi a baj? - halottam meg a húgom hangját. - Engedj be minket!
Lassan eltekertem a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Mindenki szemébe üvöltöttem.
-Igazam volt!! Nem engem szeret! Csak játszott velem!- és újra becsaptam az ajtót.
13.fejezet: Nagyapa
Csak ültem az ablakban és néztem ahogy a nap lekúszik az égbolton és a csillagok egyszer csak megjelennek. Kopogtattak.
-Kicsim engedj be – kérlelt nagyapa – Jól vagy?
-Igen már jobban – nyitottam neki ajtót. Bejött, letette az asztalra nagyi finomnak látszó sütijét.
-Anyáék küldtek?
-Nem, azért jöttem, mert érdekel, hogy a drága kis unokám mért lógatja az orrát. - mondta kedvesen.
-Nem akarok erről beszélni.
-Szerintem jót tenne, ha elmondanád.
-Ajjj úgy ismersz engem – éreztem, hogy a könnyek megint mardosni kezdték a szemem. Annyira hiányzottak ezek a régi beszélgetések nagyapával. Szerettem, olyan bölcs. Nem tudom mit csinálnék, ha nem lenne. Végül is elmeséltem neki a dolgokat.
-Jól tetted, hogy utána mentél és megakartad beszélni vele. Azt viszont nem érdemli meg, hogy miatta sírj. Ő veszít azzal, ha lemond egy ilyen csinos fiatal hölgyről. - simogatta meg az arcomat.
- Engem nem érdekel, hogy szeret, mert én nem. Az a baj, hogy becsapott, megígérte, hogy nem fog vissza menni hozzá. Mégis most ki vigasztalja... hát őőőőő – kezdtem el majszolni egy sütit. Hihetetlen milyen finomat csinált nagyi. Meg kell tanítania. Elkalandoztam amiből nagyapa hozott vissza:
-Egyet szögezzünk le. Ne ferdíts a valóságon, mert akkor nem érdekelne ha nem szeretnéd kicsit sem.
-Rendben, akkor szeretem... mindennél jobban... azt hiszem, de így nem megy. Ehhez idő kell és egy hatalmas bocsánat kérés.
-Igazad van, de el kéne neki is mondanod, hogy érdekel, mert így elfogod veszíteni végleg és látom rajtad, hogy azt nem szeretnéd akárhogy is fogod tagadni.
-Lehet, de jöjjön rá magától. Ha meg nem jön rá az ő baja.
-Kicsim tényleg hihetetlenül makacs vagy. - nevetett fel. Ez olyan nevetés volt amit úgy szerettem. Olyan amivel ritkán ajándékozta meg az embereket. Tele volt megértéssel és szeretettel ugyanakkor féltés is keveredett bele.
12.fejezet
A naptól csak a körvonalait láttam de határozottan biztos vagyok benne hogy egy fiú az. Akkor vagy Zack vagy Gareth. Ajánlom, hogy ne az első legyen. Nem akarok találkozni vele. Hála istennek nem ő volt. De láttam az arcán, hogy aggódva néz felém.
-Kim elmondta ugye?
-Igen és sajnálom. Zack is tudja.. ezért jöttem én.
-Ne haragudj, de nem szeretnék erről ma többet beszélni. Sajnálom esetleg máskor. - mosolyogtam rá. - De te mesélhetnél magatokról? Mi van veletek? Tényleg úgy szereted a húgomat mint ahogy mutatod? Mert ha nem megverlek.- nevettem fel.
-Hahahah mintha lenne rá esélyed.
-Mi a franc? Még feleselsz is. Igenis megtudnálak verni csak... csak nem akarom tönkre tenni a húgom boldogságát. - kacsintottam a ház felé ahol megláttam az ablakba őt. Engem figyelt. Szomorúan. Amikor dühös pillantást küldtem felé elfordult és elment az ablaktól.
-Gondolom – zökkentett ki Gareth hangja a gondolkozásból – Amúgy igen mindennél jobban szeretem a húgodat.
-Mesélj el mindent az elejétől kezdve. Annyira kíváncsi vagyok mit éreztél mikor megláttad először. - néztem rá kis kutya szemekkel.
-Rendben, de fejezd be ezt a nézést. Szóval nem is tudom, csak láttam amikor kijöttök megláttam és elakadt a lélegzetem.. azt hiszem szerelem volt első látásra.. de nem tudtam mit érez persze észre vettem hogy vonzódunk egymáshoz.. de nem tudtam biztosara. Míg nem segítettél nekünk a kiránduláson. Amit köszönök.
-Igazán nincs mit hiszen látszott rajtatok, hogy fülig egymásba vagytok szeretve. Örülök, hogy boldogok vagytok és sokáig legyetek is azok. Mert ha megbántod tényleg agyon verlek. - fenyegettem nevetve. Ekkor huppant Kim az ölébe és szenvedélyesen megcsókolta.
-Óóóó de édesek vagytok. Annyira örülök nektek.
Lassan mindenki kijött a házból és körénk gyűlt. Kivéve Zack. Fájt hogy olyan mérgesen pillantottam rá, de megbántott így nem érdekelt. Hirtelen ötlettől vezérelve kérdeztem Sophie-tól:
-Zack hova lett?
-Azt mondta nem bírja tovább és elrohant. Sajnálom. De nem azt mondtad, hogy nem érdekel? - nézett rám mindenki egyszerre.
-Nem is csak...- sóhajtottam. - Megbántam, hogy így viselkedtem vele. Lehet, hogy tényleg előbb vele kellett volna beszélnem nem egyből hinnem Melissának. De akkor is megbántott és nem felejtek olyan gyorsan. Mi lenne ha tartanánk egy kerti partit? - javasoltam kis szünetet tartva.
-ÓÓÓ nem rossz ötlet. - ujjongtak.
-Remek akkor ti előkészítitek én meg megkeresem Zacket, és talán beszélek vele.
-Most mondanám, hogy nem de mivel talán észhez tértél így rendben.
-De nem tudja valaki hova vagy merre fele ment? Sophie?
-De tudom... van nem messze innen egy kis patak egy kis réttel. A kedvenc helye. Biztos vagyok benne hogy ott van.
Megkaptam a szükséges információkat és elindultam. Kis idő múlva odaértem, de megtorpantam és egy fa mögé húzódtam. Tudtam, hogy igazam volt. Sírtam. Láttam őt ahogy ül a parton feje a térde között és Melissa ül mellette. Nem hallottam miről beszélnek, a srác mintha nem lenne ott. Nem érdekelt elrohantam, de szerencsém re megzörgettem valamit és rögtön felém fordultak. Láttam ahogy Zack ijedtében felugrott a lány mellől és rám bámult. Könnyeim patakként folytak, ami Melissának látszólag tetszett. Megfordultam, és elfutottam. Zack utánam eredt. Kis idő múlva elkapta a derekamat és magához ölelt. Megpróbáltam kiszabadulni, de elfogyott az erőm a sírástól. Nem ment csak ölelt és én hagytam. Hihetetlen vagyok. Erőt vettem magamon és elhúzódtam tőle, majd pofon vágtam.
-Sajnálom – mondta.
-Nem érdekel csak hagyj békén. Utállak!! Jóhiszeműen elhittem, hogy Melissa hazudik és ezért jöttem utánad. De látom, hogy csak játszottál. - arrébb löktem és haza indultam. Csak állt ott és nézett utánam. Visszanézve láttam hogy oda rohan Melissához és üvöltözik vele, nem hallottam, hogy mit de a csajnak feltűnt hogy nézem így hirtelen lesmárolta. Féltékeny voltam, de nem érdekelt. Haza érve felrohantam a szobámba és bezárkóztam az ajtónak támaszkodva sírtam. Halottam, hogy mindenki kintről kérdezősködik.
-Alyssa mi a baj? - halottam meg a húgom hangját. - Engedj be minket!
Lassan eltekertem a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Mindenki szemébe üvöltöttem.
-Igazam volt!! Nem engem szeret! Csak játszott velem!- és újra becsaptam az ajtót.
13.fejezet: Nagyapa
Csak ültem az ablakban és néztem ahogy a nap lekúszik az égbolton és a csillagok egyszer csak megjelennek. Kopogtattak.
-Kicsim engedj be – kérlelt nagyapa – Jól vagy?
-Igen már jobban – nyitottam neki ajtót. Bejött, letette az asztalra nagyi finomnak látszó sütijét.
-Anyáék küldtek?
-Nem, azért jöttem, mert érdekel, hogy a drága kis unokám mért lógatja az orrát. - mondta kedvesen.
-Nem akarok erről beszélni.
-Szerintem jót tenne, ha elmondanád.
-Ajjj úgy ismersz engem – éreztem, hogy a könnyek megint mardosni kezdték a szemem. Annyira hiányzottak ezek a régi beszélgetések nagyapával. Szerettem, olyan bölcs. Nem tudom mit csinálnék, ha nem lenne. Végül is elmeséltem neki a dolgokat.
-Jól tetted, hogy utána mentél és megakartad beszélni vele. Azt viszont nem érdemli meg, hogy miatta sírj. Ő veszít azzal, ha lemond egy ilyen csinos fiatal hölgyről. - simogatta meg az arcomat.
- Engem nem érdekel, hogy szeret, mert én nem. Az a baj, hogy becsapott, megígérte, hogy nem fog vissza menni hozzá. Mégis most ki vigasztalja... hát őőőőő – kezdtem el majszolni egy sütit. Hihetetlen milyen finomat csinált nagyi. Meg kell tanítania. Elkalandoztam amiből nagyapa hozott vissza:
-Egyet szögezzünk le. Ne ferdíts a valóságon, mert akkor nem érdekelne ha nem szeretnéd kicsit sem.
-Rendben, akkor szeretem... mindennél jobban... azt hiszem, de így nem megy. Ehhez idő kell és egy hatalmas bocsánat kérés.
-Igazad van, de el kéne neki is mondanod, hogy érdekel, mert így elfogod veszíteni végleg és látom rajtad, hogy azt nem szeretnéd akárhogy is fogod tagadni.
-Lehet, de jöjjön rá magától. Ha meg nem jön rá az ő baja.
-Kicsim tényleg hihetetlenül makacs vagy. - nevetett fel. Ez olyan nevetés volt amit úgy szerettem. Olyan amivel ritkán ajándékozta meg az embereket. Tele volt megértéssel és szeretettel ugyanakkor féltés is keveredett bele.
2012. december 28., péntek
10-11. fejezet
Itt van a következő két fejezet :) remélem tetszik a következők 2 komi után jönnek :)
10. fejezet: Cica..
10 perce megyünk csendben egymás mellett, ami nem volt kínos, mégis szokatlan. Amit nem állt szándékomban megtörni. Bárcsak ő is így gondolta volna:
-Sajnálom a múltkori fagyi adagot a ruhádra.
-Semmi baj hiszen véletlen volt... inkább nekem kéne elnézést kérnem amiért úgy felkaptam a vizet...
-Áhh most hogy mondod Sophie megakar ismerni. - nevetett
-Olyan buta vagyok... hogy hihettem hogy egy értelmes csajnak bejössz...
- Hééééééé.. - hitetlenkedve nézett rám. Élveztem a helyzetet, majd így szólt: - Olyan vagy mint egy kis macska...
-Naaa mért?
-Mert egyszer nyájasan dörgölőznél aztán egyik pillanatról a másikra felkapod a vizet és kikaparnád akárki szemét. Vissza térve az előző dologra akkor te sem vagy értelmes..cica.. hmm ez tetszik..
-Ne hívj így – ütöttem vállba amit meg is bántam mert megfájdult a kezem ami miatt felsikoltottam. Megfogta a kezem és lány csókot nyomott rá. Azonnal kirántottam és simogatni kezdtem - igenis értelmes vagyok mert ellen tudtam állni neked.
-Akkor mért csókoltál meg?
-Hát mert biztos akartam lenni benne hogy nem szeretlek. Ellenben a kis barátnőkkel aki szemmel láthatóan oda meg vissza van érted.
Ez nem is volt igaz mégis kimondtam. Majd megvesztem azért hogy újra megcsókoljon. Bár nem szerettem, vagy csak az agyamnak adtam be ezt.
-Jajj Alyssa szállj már le a Melissa témáról... egyszerűen nem bírja felfogni hogy már mást szeretek... képtelen ez a gondolat eljutni a tudatáig..
-Ja ha tényleg vége lenne köztetek mindennek akkor nem hívott volna a barátnőjének.
-Könyörgöm mit kell tennem hogy elfelejtsd azt a csajt – állt meg és fordított maga felé. - ő a múlt.. egy befejezett szakasz amit soha nem fogok többé felnyitni.. rájöttem milyen valójában és megbántam hogy egy perc időt is rá pazaroltam és nem arra akit igazán szeretek.
-Ezt most úgy mondod mintha közöm lenne hozzá.
-Mert talán van is.. - sóhajtott – nem értem mért viselkedsz így... látszik rajtad hogy kedvelsz de aztán megint taszítasz ... ez annyira tetszik benned.. teljesen feltüzel hogy nem tudom vajon a következő percben milyen lesz a hangulatod... ellenben aggasztó is mivel így azt sem tudom mit érzel valójában irántam... kedvellek Alyssa. - bökte ki végül. Mélyen nézett a szemembe, fogva tartotta.
-Őőő.... nem tudom... - vallottam be zavaromban. - Egyszer tényleg kedvellek és mindennél jobban megakarlak..... ismerni aztán megint utállak mert...mert nem tudom nekem ehhez idő kell.
Izgatottság tükröződött az arcán majd mosolyra húzódott a szája.
-Kezdetnek nem rossz. Legalább már nyíltan nem tagadod le hogy bejövök neked, cica. - kulcsolta össze a kezünket és indultunk tovább. Nem húztam ki ami tetszett neki de így szóltam:
-Mondtam már hogy ne hívj így... és különben is azt nem mondtam, hogy másnak is tudnia kell. Ugyanúgy fogok veled viselkedni mint eddig, míg rá nem jövök mi a legjobb számomra.
-Rendben. Elfogadom akkor legyünk barátok egyenlőre. De ha lehet ne úgy mint eddig.
Haza értünk. Kris akkor lépett ki az ajtón.
-Szia haver rég láttalak. Mi a helyzet? - üdvözölte a bátyám. Levándorolt a tekintete az összekulcsolt kezünkre, ahogy észrevettem elengedtem Zack kezét. Láttam rajta a szomorúságot, de megértést is. Nyomtam egy puszit a bátyám arcára, majd elindultam befelé.
-Héééé cica és én? - hallottam Zack hangján hogy alig bírja vissza tartani a nevetést. Kris értetlenül bámult ránk. Igen? ha te így akkor én is így. Vissza siettem lágyan megmarkoltam a mellkasán a pólóját, közelebb húztam.
-Álmodba és ha még egyszer így hívsz garantálom hogy csak álmodni fogsz .. - mondtam kicsit halkabban. Sarkon fordultam és bementem, meg sem vártam a reakcióját, de azt még halottam hogy felnevet mögöttem. Kimet a szobájában találtam. Berontottam.
-Láttalak titeket az ablakból. Már azt hittem jobb belátásra tértél és megcsókolod.- mondta. Elmeséltem neki mindent. A könnyeim megint megeredtek a semmiért... még mindig nem értem a dolgokat össze vagyok zavarodva.. érzek valamit a srác iránt de nem vagyok benne biztos hogy nekem ez így jó lehet. A húgom csendesen simogatta a hátamat, majd így szólt:
-Ne haragudj hogy ott hagytalak délután... de megérte. - pirult el.
-Naaaa neeeeemmm – csillantak fel a szemeim. - ááááá gratulálok. Öleltem meg.
-De. Hivatalosan is egy pár vagyunk. - mosolyodott el.
-Mesélj el mindent.
-Rendeben.
1 óra beszélgetés után elálmosodtam. Örültem a húgoméknak olyan szerencsés hogy egy ilyen remek srácot talált magának.
11. fejezet: Utálom!!
Semmi kedvem nem volt senkihez sem. Ez a reggel fura volt, semmi életkedvem nem volt. Csak gondolkozni akartam. Elindultam sétálni, egyedül. Mentem amerre láttam. Eszembe jutottak a dolgok. Istenem mennyire jó érzés volt mikor csak mellettem volt. Éreztem az illatát, láttam a vágyat a szemében. Igen tetszik.. nagyon is. Nem tagadom. Vissza emlékeztem a csókokra is. Az ajkam még mindig bizsergett és vadul követelte volna, hogy most azonnal csókoljam meg, de nem tehettem. Addig nem amíg nem tudom biztosra mit érzek. Nem vagyok olyan aki csak azért jár valakivel, mert nincs senkije.
-Nocsak nocsak kit látnak szemeim.- hallottam meg Melissa hangját. Csodálatos már csak ő hiányzott. - Mi az már nem más pasijának a szájában lógsz.?
-Melissa te is tudod hogy nem vagytok már együtt Zackkel. Különben is nem járok a szájában csak megbotlottunk elestünk, bele a tóba. Ennyi.. nem szeretem.
-Na ide figyelj Alyssa láttam amit láttam és tudd meg hogy a srác csakis engem szeret és nem szakítottunk véglegesen. Szerinted mit csinál amikor nem rád pazarolja az idejét.- nevetett fel gúnyosan.- Pontosan... velem van.
Nem érdekelt mégis kitörtek a könnyeim. Fájt hogy hazudott nekem, pedig megígérte. Csak szaladni akartam amerre láttam. Halottam ahogy örömittasan felnevet mögöttem és utánam kiabál:
-Remélem leszállsz róla mert ha továbbra is vele lógsz bajok lesznek.
Megálltam és visszaüvöltöttem a vállam felett:
-Ne aggódj légy boldog vele többet hozzá sem fogok szólni.
Zokogva futottam haza ahol megláttam Kimet és Gareth-tet, éppen beszélgettek, majd lágyan megcsókolták egymást.. Olyan boldogok. Megpróbáltam eltüntetni a könnyek helyét, de a húgom kiszúrta hogy valami baj van.
-Te sírtál?
-Nem dehogyis – tagadtam le.
-Ja látom.. szívesen meghallgatlak. Tudod hogy nekem bármit elmondhatsz.
-Nem akarlak zavarni titeket inkább bemegyek. - azzal felpattantam mellőlük és berontottam a hátsó kertbe meg sem álltam a fámig. Igen ez most már az én fám. Örültem, hogy nem jöttek utánam, most nem tudtam volna senkivel sem beszélni. Csak ülni akartam és lenni. Nem gondolkozni a fájó és hazug dolgokon. Felmásztam néztem a madarakat ahogy boldogan énekelnek, a felhőket ahogy különböző figurákat formálva viccesen kúsznak tovább az égen. Minden és mindenki olyan boldog... csak én nem.. de nem hagyhatom hogy másoknak elrontsam az örömét. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Már megint sírtam. Kicsit később már lenyugodva bámultam újra az eget.
-Alyssa fent vagy?
-ŐŐŐ ki az?
-Sophie .. felmehetek?
-Persze... gyere. - mondtam halkan.
-Kim mondta, hogy itthon vagy.
-Aha itt vagyok élek és virulok. Amúgy örülök, hogy megismerhetlek és sajnálom a múltkori félre értést. De kivel jöttél? Vagy hogy kerültél ide? - reméltem, hogy nem Zackkel jött.
-Semmi baj jót nevettem rajta bár még senki nem akart összeboronálni a bátyámmal. Amúgy őt kísértem el mivel ma jön kertészkedni. Mi a baj? - nézett rám aggódóan.
-Remek ő még hiányzott erről a napról- dühöngtem, de beadtam a derekamat elmeséltem mi történt a sétán. Csak ültünk egy más mellett pár percig, majd így szóltam:
-UTÁLOM!
-Nem hiszem hogy a bátyám újra összejön azzal a hárpiával. Szerintem meg kéne beszélnetek ezt a dolgot. Joga van tudnia, hogy mit talált ki az a csaj. Amúgy én sem kedveltem, mindig csak nyafogott és ugráltatott aztán meg semmi sem volt jó neki. Zack egyszerűen nem ilyen. Képtelen lenne megbántani azokat akik fontosak számára még ha nem is mutatja ki teljesen. És te fontos vagy az életében.
-Nem fogok vele soha többet beszélni az 100. Nem érdekel. - szüntet tartva kérdeztem - Mert te honnan veszed ezt?
-Mert én élek vele egy házban. Teljesen fel van dobva mióta megcsókolt. Mindent megadna hogy még egyszer láthassa akár csak egy mosolyod.
Izgatottság futott végig rajtam a hír hallatán, amit sikerült idejében elrejtenem.
-Ki mondta el? Nem érdekel akkor is utálom. Megígérte.. - csuklott el hangom és sírtam megint.
- Emmáék az én barátaim is és elmesélték, meg azt is hogy kórosan tagadod hogy tetszik. - nevetett fel. - Megértelek, hogy nehéz ilyen hírek után bízni benne de gondold át. És szerintem semmi értelme letagadnod mert úgy is látszik rajtatok, hogy kelletek egymásnak mint kiszáradt földnek a víz.
-Nem kell. Így nem...- makacskodtam. Majd lemásztam a fáról. Megéheztem így bementem a konyhába. Kim is ott volt. Aggódóan kérdezte meg, hogy mi a baj? Neki is elmeséltem és körülbelül ugyanazokat mondta mint Sophie. Gondoljam át...de nem akarom.. eldöntöttem nem kérek a fájdalomból. Látszólag a húgom megkedvelte a lányt ezért otthagytam beszélgetni őket. Kimentem és lehuppantam a medence mellé sütkérezni.Kellemes meleg sugarak égették a bőrömet, míg egy árnyék el nem takarta őket.
10. fejezet: Cica..
10 perce megyünk csendben egymás mellett, ami nem volt kínos, mégis szokatlan. Amit nem állt szándékomban megtörni. Bárcsak ő is így gondolta volna:
-Sajnálom a múltkori fagyi adagot a ruhádra.
-Semmi baj hiszen véletlen volt... inkább nekem kéne elnézést kérnem amiért úgy felkaptam a vizet...
-Áhh most hogy mondod Sophie megakar ismerni. - nevetett
-Olyan buta vagyok... hogy hihettem hogy egy értelmes csajnak bejössz...
- Hééééééé.. - hitetlenkedve nézett rám. Élveztem a helyzetet, majd így szólt: - Olyan vagy mint egy kis macska...
-Naaa mért?
-Mert egyszer nyájasan dörgölőznél aztán egyik pillanatról a másikra felkapod a vizet és kikaparnád akárki szemét. Vissza térve az előző dologra akkor te sem vagy értelmes..cica.. hmm ez tetszik..
-Ne hívj így – ütöttem vállba amit meg is bántam mert megfájdult a kezem ami miatt felsikoltottam. Megfogta a kezem és lány csókot nyomott rá. Azonnal kirántottam és simogatni kezdtem - igenis értelmes vagyok mert ellen tudtam állni neked.
-Akkor mért csókoltál meg?
-Hát mert biztos akartam lenni benne hogy nem szeretlek. Ellenben a kis barátnőkkel aki szemmel láthatóan oda meg vissza van érted.
Ez nem is volt igaz mégis kimondtam. Majd megvesztem azért hogy újra megcsókoljon. Bár nem szerettem, vagy csak az agyamnak adtam be ezt.
-Jajj Alyssa szállj már le a Melissa témáról... egyszerűen nem bírja felfogni hogy már mást szeretek... képtelen ez a gondolat eljutni a tudatáig..
-Ja ha tényleg vége lenne köztetek mindennek akkor nem hívott volna a barátnőjének.
-Könyörgöm mit kell tennem hogy elfelejtsd azt a csajt – állt meg és fordított maga felé. - ő a múlt.. egy befejezett szakasz amit soha nem fogok többé felnyitni.. rájöttem milyen valójában és megbántam hogy egy perc időt is rá pazaroltam és nem arra akit igazán szeretek.
-Ezt most úgy mondod mintha közöm lenne hozzá.
-Mert talán van is.. - sóhajtott – nem értem mért viselkedsz így... látszik rajtad hogy kedvelsz de aztán megint taszítasz ... ez annyira tetszik benned.. teljesen feltüzel hogy nem tudom vajon a következő percben milyen lesz a hangulatod... ellenben aggasztó is mivel így azt sem tudom mit érzel valójában irántam... kedvellek Alyssa. - bökte ki végül. Mélyen nézett a szemembe, fogva tartotta.
-Őőő.... nem tudom... - vallottam be zavaromban. - Egyszer tényleg kedvellek és mindennél jobban megakarlak..... ismerni aztán megint utállak mert...mert nem tudom nekem ehhez idő kell.
Izgatottság tükröződött az arcán majd mosolyra húzódott a szája.
-Kezdetnek nem rossz. Legalább már nyíltan nem tagadod le hogy bejövök neked, cica. - kulcsolta össze a kezünket és indultunk tovább. Nem húztam ki ami tetszett neki de így szóltam:
-Mondtam már hogy ne hívj így... és különben is azt nem mondtam, hogy másnak is tudnia kell. Ugyanúgy fogok veled viselkedni mint eddig, míg rá nem jövök mi a legjobb számomra.
-Rendben. Elfogadom akkor legyünk barátok egyenlőre. De ha lehet ne úgy mint eddig.
Haza értünk. Kris akkor lépett ki az ajtón.
-Szia haver rég láttalak. Mi a helyzet? - üdvözölte a bátyám. Levándorolt a tekintete az összekulcsolt kezünkre, ahogy észrevettem elengedtem Zack kezét. Láttam rajta a szomorúságot, de megértést is. Nyomtam egy puszit a bátyám arcára, majd elindultam befelé.
-Héééé cica és én? - hallottam Zack hangján hogy alig bírja vissza tartani a nevetést. Kris értetlenül bámult ránk. Igen? ha te így akkor én is így. Vissza siettem lágyan megmarkoltam a mellkasán a pólóját, közelebb húztam.
-Álmodba és ha még egyszer így hívsz garantálom hogy csak álmodni fogsz .. - mondtam kicsit halkabban. Sarkon fordultam és bementem, meg sem vártam a reakcióját, de azt még halottam hogy felnevet mögöttem. Kimet a szobájában találtam. Berontottam.
-Láttalak titeket az ablakból. Már azt hittem jobb belátásra tértél és megcsókolod.- mondta. Elmeséltem neki mindent. A könnyeim megint megeredtek a semmiért... még mindig nem értem a dolgokat össze vagyok zavarodva.. érzek valamit a srác iránt de nem vagyok benne biztos hogy nekem ez így jó lehet. A húgom csendesen simogatta a hátamat, majd így szólt:
-Ne haragudj hogy ott hagytalak délután... de megérte. - pirult el.
-Naaaa neeeeemmm – csillantak fel a szemeim. - ááááá gratulálok. Öleltem meg.
-De. Hivatalosan is egy pár vagyunk. - mosolyodott el.
-Mesélj el mindent.
-Rendeben.
1 óra beszélgetés után elálmosodtam. Örültem a húgoméknak olyan szerencsés hogy egy ilyen remek srácot talált magának.
11. fejezet: Utálom!!
Semmi kedvem nem volt senkihez sem. Ez a reggel fura volt, semmi életkedvem nem volt. Csak gondolkozni akartam. Elindultam sétálni, egyedül. Mentem amerre láttam. Eszembe jutottak a dolgok. Istenem mennyire jó érzés volt mikor csak mellettem volt. Éreztem az illatát, láttam a vágyat a szemében. Igen tetszik.. nagyon is. Nem tagadom. Vissza emlékeztem a csókokra is. Az ajkam még mindig bizsergett és vadul követelte volna, hogy most azonnal csókoljam meg, de nem tehettem. Addig nem amíg nem tudom biztosra mit érzek. Nem vagyok olyan aki csak azért jár valakivel, mert nincs senkije.
-Nocsak nocsak kit látnak szemeim.- hallottam meg Melissa hangját. Csodálatos már csak ő hiányzott. - Mi az már nem más pasijának a szájában lógsz.?
-Melissa te is tudod hogy nem vagytok már együtt Zackkel. Különben is nem járok a szájában csak megbotlottunk elestünk, bele a tóba. Ennyi.. nem szeretem.
-Na ide figyelj Alyssa láttam amit láttam és tudd meg hogy a srác csakis engem szeret és nem szakítottunk véglegesen. Szerinted mit csinál amikor nem rád pazarolja az idejét.- nevetett fel gúnyosan.- Pontosan... velem van.
Nem érdekelt mégis kitörtek a könnyeim. Fájt hogy hazudott nekem, pedig megígérte. Csak szaladni akartam amerre láttam. Halottam ahogy örömittasan felnevet mögöttem és utánam kiabál:
-Remélem leszállsz róla mert ha továbbra is vele lógsz bajok lesznek.
Megálltam és visszaüvöltöttem a vállam felett:
-Ne aggódj légy boldog vele többet hozzá sem fogok szólni.
Zokogva futottam haza ahol megláttam Kimet és Gareth-tet, éppen beszélgettek, majd lágyan megcsókolták egymást.. Olyan boldogok. Megpróbáltam eltüntetni a könnyek helyét, de a húgom kiszúrta hogy valami baj van.
-Te sírtál?
-Nem dehogyis – tagadtam le.
-Ja látom.. szívesen meghallgatlak. Tudod hogy nekem bármit elmondhatsz.
-Nem akarlak zavarni titeket inkább bemegyek. - azzal felpattantam mellőlük és berontottam a hátsó kertbe meg sem álltam a fámig. Igen ez most már az én fám. Örültem, hogy nem jöttek utánam, most nem tudtam volna senkivel sem beszélni. Csak ülni akartam és lenni. Nem gondolkozni a fájó és hazug dolgokon. Felmásztam néztem a madarakat ahogy boldogan énekelnek, a felhőket ahogy különböző figurákat formálva viccesen kúsznak tovább az égen. Minden és mindenki olyan boldog... csak én nem.. de nem hagyhatom hogy másoknak elrontsam az örömét. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Már megint sírtam. Kicsit később már lenyugodva bámultam újra az eget.
-Alyssa fent vagy?
-ŐŐŐ ki az?
-Sophie .. felmehetek?
-Persze... gyere. - mondtam halkan.
-Kim mondta, hogy itthon vagy.
-Aha itt vagyok élek és virulok. Amúgy örülök, hogy megismerhetlek és sajnálom a múltkori félre értést. De kivel jöttél? Vagy hogy kerültél ide? - reméltem, hogy nem Zackkel jött.
-Semmi baj jót nevettem rajta bár még senki nem akart összeboronálni a bátyámmal. Amúgy őt kísértem el mivel ma jön kertészkedni. Mi a baj? - nézett rám aggódóan.
-Remek ő még hiányzott erről a napról- dühöngtem, de beadtam a derekamat elmeséltem mi történt a sétán. Csak ültünk egy más mellett pár percig, majd így szóltam:
-UTÁLOM!
-Nem hiszem hogy a bátyám újra összejön azzal a hárpiával. Szerintem meg kéne beszélnetek ezt a dolgot. Joga van tudnia, hogy mit talált ki az a csaj. Amúgy én sem kedveltem, mindig csak nyafogott és ugráltatott aztán meg semmi sem volt jó neki. Zack egyszerűen nem ilyen. Képtelen lenne megbántani azokat akik fontosak számára még ha nem is mutatja ki teljesen. És te fontos vagy az életében.
-Nem fogok vele soha többet beszélni az 100. Nem érdekel. - szüntet tartva kérdeztem - Mert te honnan veszed ezt?
-Mert én élek vele egy házban. Teljesen fel van dobva mióta megcsókolt. Mindent megadna hogy még egyszer láthassa akár csak egy mosolyod.
Izgatottság futott végig rajtam a hír hallatán, amit sikerült idejében elrejtenem.
-Ki mondta el? Nem érdekel akkor is utálom. Megígérte.. - csuklott el hangom és sírtam megint.
- Emmáék az én barátaim is és elmesélték, meg azt is hogy kórosan tagadod hogy tetszik. - nevetett fel. - Megértelek, hogy nehéz ilyen hírek után bízni benne de gondold át. És szerintem semmi értelme letagadnod mert úgy is látszik rajtatok, hogy kelletek egymásnak mint kiszáradt földnek a víz.
-Nem kell. Így nem...- makacskodtam. Majd lemásztam a fáról. Megéheztem így bementem a konyhába. Kim is ott volt. Aggódóan kérdezte meg, hogy mi a baj? Neki is elmeséltem és körülbelül ugyanazokat mondta mint Sophie. Gondoljam át...de nem akarom.. eldöntöttem nem kérek a fájdalomból. Látszólag a húgom megkedvelte a lányt ezért otthagytam beszélgetni őket. Kimentem és lehuppantam a medence mellé sütkérezni.Kellemes meleg sugarak égették a bőrömet, míg egy árnyék el nem takarta őket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)