12-13. fejezet

Annyira boldog voltam mikor tegnap éjfél körül olvastam a kommentjeiteket köszönöm és ezért feltettem a következő két részt remélem ehhez is hasonló komikat kapok és ha valami nem tetszik azt is írjátok meg nyugodtan :) a következő 2 komi után jön :D love yaaa ♥ 

12.fejezet

A naptól csak a körvonalait láttam de határozottan biztos vagyok benne hogy egy fiú az. Akkor vagy Zack vagy Gareth. Ajánlom, hogy ne az első legyen. Nem akarok találkozni vele. Hála istennek nem ő volt. De láttam az arcán, hogy aggódva néz felém.
-Kim elmondta ugye?
-Igen és sajnálom. Zack is tudja.. ezért jöttem én.
-Ne haragudj, de nem szeretnék erről ma többet beszélni. Sajnálom esetleg máskor. - mosolyogtam rá. - De te mesélhetnél magatokról? Mi van veletek? Tényleg úgy szereted a húgomat mint ahogy mutatod? Mert ha nem megverlek.- nevettem fel.
-Hahahah mintha lenne rá esélyed.
-Mi a franc? Még feleselsz is. Igenis megtudnálak verni csak... csak nem akarom tönkre tenni a húgom boldogságát. - kacsintottam a ház felé ahol megláttam az ablakba őt. Engem figyelt. Szomorúan. Amikor dühös pillantást küldtem felé elfordult és elment az ablaktól.
-Gondolom – zökkentett ki Gareth hangja a gondolkozásból – Amúgy igen mindennél jobban szeretem a húgodat. 
-Mesélj el mindent az elejétől kezdve. Annyira kíváncsi vagyok mit éreztél mikor megláttad először. - néztem rá kis kutya szemekkel.
-Rendben, de fejezd be ezt a nézést. Szóval nem is tudom, csak láttam amikor kijöttök megláttam és elakadt a lélegzetem.. azt hiszem szerelem volt első látásra.. de nem tudtam mit érez persze észre vettem hogy vonzódunk egymáshoz.. de nem tudtam biztosara. Míg nem segítettél nekünk a kiránduláson. Amit köszönök. 
-Igazán nincs mit hiszen látszott rajtatok, hogy fülig egymásba vagytok szeretve. Örülök, hogy boldogok vagytok és sokáig legyetek is azok. Mert ha megbántod tényleg agyon verlek. - fenyegettem nevetve. Ekkor huppant Kim az ölébe és szenvedélyesen megcsókolta.
-Óóóó de édesek vagytok. Annyira örülök nektek.
Lassan mindenki kijött a házból és körénk gyűlt. Kivéve Zack. Fájt hogy olyan mérgesen pillantottam rá, de megbántott így nem érdekelt. Hirtelen ötlettől vezérelve kérdeztem Sophie-tól:
-Zack hova lett?
-Azt mondta nem bírja tovább és elrohant. Sajnálom. De nem azt mondtad, hogy nem érdekel? - nézett rám mindenki egyszerre.
-Nem is csak...- sóhajtottam. - Megbántam, hogy így viselkedtem vele. Lehet, hogy tényleg előbb vele kellett volna beszélnem nem egyből hinnem Melissának. De akkor is megbántott és nem felejtek olyan gyorsan. Mi lenne ha tartanánk egy kerti partit? - javasoltam kis szünetet tartva. 
-ÓÓÓ nem rossz ötlet. - ujjongtak.
-Remek akkor ti előkészítitek én meg megkeresem Zacket, és talán beszélek vele. 
-Most mondanám, hogy nem de mivel talán észhez tértél így rendben. 
-De nem tudja valaki hova vagy merre fele ment? Sophie? 
-De tudom... van nem messze innen egy kis patak egy kis réttel. A kedvenc helye. Biztos vagyok benne hogy ott van. 
Megkaptam a szükséges információkat és elindultam. Kis idő múlva odaértem, de megtorpantam és egy fa mögé húzódtam. Tudtam, hogy igazam volt. Sírtam. Láttam őt ahogy ül a parton feje a térde között és Melissa ül mellette. Nem hallottam miről beszélnek, a srác mintha nem lenne ott. Nem érdekelt elrohantam, de szerencsém re megzörgettem valamit és rögtön felém fordultak. Láttam ahogy Zack ijedtében felugrott a lány mellől és rám bámult. Könnyeim patakként folytak, ami Melissának látszólag tetszett. Megfordultam, és elfutottam. Zack utánam eredt. Kis idő múlva elkapta a derekamat és magához ölelt. Megpróbáltam kiszabadulni, de elfogyott az erőm a sírástól. Nem ment csak ölelt és én hagytam. Hihetetlen vagyok. Erőt vettem magamon és elhúzódtam tőle, majd pofon vágtam.
-Sajnálom – mondta.
-Nem érdekel csak hagyj békén. Utállak!! Jóhiszeműen elhittem, hogy Melissa hazudik és ezért jöttem utánad. De látom, hogy csak játszottál. - arrébb löktem és haza indultam. Csak állt ott és nézett utánam. Visszanézve láttam hogy oda rohan Melissához és üvöltözik vele, nem hallottam, hogy mit de a csajnak feltűnt hogy nézem így hirtelen lesmárolta. Féltékeny voltam, de nem érdekelt. Haza érve felrohantam a szobámba és bezárkóztam az ajtónak támaszkodva sírtam. Halottam, hogy mindenki kintről kérdezősködik.
-Alyssa mi a baj? - halottam meg a húgom hangját. - Engedj be minket!
Lassan eltekertem a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Mindenki szemébe üvöltöttem.
-Igazam volt!! Nem engem szeret! Csak játszott velem!- és újra becsaptam az ajtót.

13.fejezet: Nagyapa

Csak ültem az ablakban és néztem ahogy a nap lekúszik az égbolton és a csillagok egyszer csak megjelennek. Kopogtattak.
-Kicsim engedj be – kérlelt nagyapa – Jól vagy?
-Igen már jobban – nyitottam neki ajtót. Bejött, letette az asztalra nagyi finomnak látszó sütijét.
-Anyáék küldtek?
-Nem, azért jöttem, mert érdekel, hogy a drága kis unokám mért lógatja az orrát. - mondta kedvesen.
-Nem akarok erről beszélni.
-Szerintem jót tenne, ha elmondanád.
-Ajjj úgy ismersz engem – éreztem, hogy a könnyek megint mardosni kezdték a szemem. Annyira hiányzottak ezek a régi beszélgetések nagyapával. Szerettem, olyan bölcs. Nem tudom mit csinálnék, ha nem lenne. Végül is elmeséltem neki a dolgokat.
-Jól tetted, hogy utána mentél és megakartad beszélni vele. Azt viszont nem érdemli meg, hogy miatta sírj. Ő veszít azzal, ha lemond egy ilyen csinos fiatal hölgyről. - simogatta meg az arcomat.
- Engem nem érdekel, hogy szeret, mert én nem. Az a baj, hogy becsapott, megígérte, hogy nem fog vissza menni hozzá. Mégis most ki vigasztalja... hát őőőőő – kezdtem el majszolni egy sütit. Hihetetlen milyen finomat csinált nagyi. Meg kell tanítania. Elkalandoztam amiből nagyapa hozott vissza:
-Egyet szögezzünk le. Ne ferdíts a valóságon, mert akkor nem érdekelne ha nem szeretnéd kicsit sem.
-Rendben, akkor szeretem... mindennél jobban... azt hiszem, de így nem megy. Ehhez idő kell és egy hatalmas bocsánat kérés.
-Igazad van, de el kéne neki is mondanod, hogy érdekel, mert így elfogod veszíteni végleg és látom rajtad, hogy azt nem szeretnéd akárhogy is fogod tagadni.
-Lehet, de jöjjön rá magától. Ha meg nem jön rá az ő baja.
-Kicsim tényleg hihetetlenül makacs vagy. - nevetett fel. Ez olyan nevetés volt amit úgy szerettem. Olyan amivel ritkán ajándékozta meg az embereket. Tele volt megértéssel és szeretettel ugyanakkor féltés is keveredett bele.

‎10-11. fejezet

Itt van a következő két fejezet :) remélem tetszik a következők 2 komi után jönnek :) ‎

10. fejezet: Cica..

10 perce megyünk csendben egymás mellett, ami nem volt kínos, mégis szokatlan. Amit nem állt szándékomban megtörni. Bárcsak ő is így gondolta volna:
-Sajnálom a múltkori fagyi adagot a ruhádra.
-Semmi baj hiszen véletlen volt... inkább nekem kéne elnézést kérnem amiért úgy felkaptam a vizet...
-Áhh most hogy mondod Sophie megakar ismerni. - nevetett
-Olyan buta vagyok... hogy hihettem hogy egy értelmes csajnak bejössz...
- Hééééééé.. - hitetlenkedve nézett rám. Élveztem a helyzetet, majd így szólt: - Olyan vagy mint egy kis macska...
-Naaa mért? 
-Mert egyszer nyájasan dörgölőznél aztán egyik pillanatról a másikra felkapod a vizet és kikaparnád akárki szemét. Vissza térve az előző dologra akkor te sem vagy értelmes..cica.. hmm ez tetszik..
-Ne hívj így – ütöttem vállba amit meg is bántam mert megfájdult a kezem ami miatt felsikoltottam. Megfogta a kezem és lány csókot nyomott rá. Azonnal kirántottam és simogatni kezdtem - igenis értelmes vagyok mert ellen tudtam állni neked. 
-Akkor mért csókoltál meg?
-Hát mert biztos akartam lenni benne hogy nem szeretlek. Ellenben a kis barátnőkkel aki szemmel láthatóan oda meg vissza van érted.
Ez nem is volt igaz mégis kimondtam. Majd megvesztem azért hogy újra megcsókoljon. Bár nem szerettem, vagy csak az agyamnak adtam be ezt.
-Jajj Alyssa szállj már le a Melissa témáról... egyszerűen nem bírja felfogni hogy már mást szeretek... képtelen ez a gondolat eljutni a tudatáig..
-Ja ha tényleg vége lenne köztetek mindennek akkor nem hívott volna a barátnőjének.
-Könyörgöm mit kell tennem hogy elfelejtsd azt a csajt – állt meg és fordított maga felé. - ő a múlt.. egy befejezett szakasz amit soha nem fogok többé felnyitni.. rájöttem milyen valójában és megbántam hogy egy perc időt is rá pazaroltam és nem arra akit igazán szeretek.
-Ezt most úgy mondod mintha közöm lenne hozzá.
-Mert talán van is.. - sóhajtott – nem értem mért viselkedsz így... látszik rajtad hogy kedvelsz de aztán megint taszítasz ... ez annyira tetszik benned.. teljesen feltüzel hogy nem tudom vajon a következő percben milyen lesz a hangulatod... ellenben aggasztó is mivel így azt sem tudom mit érzel valójában irántam... kedvellek Alyssa. - bökte ki végül. Mélyen nézett a szemembe, fogva tartotta.
-Őőő.... nem tudom... - vallottam be zavaromban. - Egyszer tényleg kedvellek és mindennél jobban megakarlak..... ismerni aztán megint utállak mert...mert nem tudom nekem ehhez idő kell.
Izgatottság tükröződött az arcán majd mosolyra húzódott a szája.
-Kezdetnek nem rossz. Legalább már nyíltan nem tagadod le hogy bejövök neked, cica. - kulcsolta össze a kezünket és indultunk tovább. Nem húztam ki ami tetszett neki de így szóltam:
-Mondtam már hogy ne hívj így... és különben is azt nem mondtam, hogy másnak is tudnia kell. Ugyanúgy fogok veled viselkedni mint eddig, míg rá nem jövök mi a legjobb számomra.
-Rendben. Elfogadom akkor legyünk barátok egyenlőre. De ha lehet ne úgy mint eddig. 
Haza értünk. Kris akkor lépett ki az ajtón.
-Szia haver rég láttalak. Mi a helyzet? - üdvözölte a bátyám. Levándorolt a tekintete az összekulcsolt kezünkre, ahogy észrevettem elengedtem Zack kezét. Láttam rajta a szomorúságot, de megértést is. Nyomtam egy puszit a bátyám arcára, majd elindultam befelé.
-Héééé cica és én? - hallottam Zack hangján hogy alig bírja vissza tartani a nevetést. Kris értetlenül bámult ránk. Igen? ha te így akkor én is így. Vissza siettem lágyan megmarkoltam a mellkasán a pólóját, közelebb húztam.
-Álmodba és ha még egyszer így hívsz garantálom hogy csak álmodni fogsz .. - mondtam kicsit halkabban. Sarkon fordultam és bementem, meg sem vártam a reakcióját, de azt még halottam hogy felnevet mögöttem. Kimet a szobájában találtam. Berontottam. 
-Láttalak titeket az ablakból. Már azt hittem jobb belátásra tértél és megcsókolod.- mondta. Elmeséltem neki mindent. A könnyeim megint megeredtek a semmiért... még mindig nem értem a dolgokat össze vagyok zavarodva.. érzek valamit a srác iránt de nem vagyok benne biztos hogy nekem ez így jó lehet. A húgom csendesen simogatta a hátamat, majd így szólt: 
-Ne haragudj hogy ott hagytalak délután... de megérte. - pirult el.
-Naaaa neeeeemmm – csillantak fel a szemeim. - ááááá gratulálok. Öleltem meg.
-De. Hivatalosan is egy pár vagyunk. - mosolyodott el. 
-Mesélj el mindent.
-Rendeben.
1 óra beszélgetés után elálmosodtam. Örültem a húgoméknak olyan szerencsés hogy egy ilyen remek srácot talált magának.


11. fejezet: Utálom!!
Semmi kedvem nem volt senkihez sem. Ez a reggel fura volt, semmi életkedvem nem volt. Csak gondolkozni akartam. Elindultam sétálni, egyedül. Mentem amerre láttam. Eszembe jutottak a dolgok. Istenem mennyire jó érzés volt mikor csak mellettem volt. Éreztem az illatát, láttam a vágyat a szemében. Igen tetszik.. nagyon is. Nem tagadom. Vissza emlékeztem a csókokra is. Az ajkam még mindig bizsergett és vadul követelte volna, hogy most azonnal csókoljam meg, de nem tehettem. Addig nem amíg nem tudom biztosra mit érzek. Nem vagyok olyan aki csak azért jár valakivel, mert nincs senkije.
-Nocsak nocsak kit látnak szemeim.- hallottam meg Melissa hangját. Csodálatos már csak ő hiányzott. - Mi az már nem más pasijának a szájában lógsz.?
-Melissa te is tudod hogy nem vagytok már együtt Zackkel. Különben is nem járok a szájában csak megbotlottunk elestünk, bele a tóba. Ennyi.. nem szeretem.
-Na ide figyelj Alyssa láttam amit láttam és tudd meg hogy a srác csakis engem szeret és nem szakítottunk véglegesen. Szerinted mit csinál amikor nem rád pazarolja az idejét.- nevetett fel gúnyosan.- Pontosan... velem van. 
Nem érdekelt mégis kitörtek a könnyeim. Fájt hogy hazudott nekem, pedig megígérte. Csak szaladni akartam amerre láttam. Halottam ahogy örömittasan felnevet mögöttem és utánam kiabál:
-Remélem leszállsz róla mert ha továbbra is vele lógsz bajok lesznek.
Megálltam és visszaüvöltöttem a vállam felett:
-Ne aggódj légy boldog vele többet hozzá sem fogok szólni.
Zokogva futottam haza ahol megláttam Kimet és Gareth-tet, éppen beszélgettek, majd lágyan megcsókolták egymást.. Olyan boldogok. Megpróbáltam eltüntetni a könnyek helyét, de a húgom kiszúrta hogy valami baj van.
-Te sírtál?
-Nem dehogyis – tagadtam le.
-Ja látom.. szívesen meghallgatlak. Tudod hogy nekem bármit elmondhatsz.
-Nem akarlak zavarni titeket inkább bemegyek. - azzal felpattantam mellőlük és berontottam a hátsó kertbe meg sem álltam a fámig. Igen ez most már az én fám. Örültem, hogy nem jöttek utánam, most nem tudtam volna senkivel sem beszélni. Csak ülni akartam és lenni. Nem gondolkozni a fájó és hazug dolgokon. Felmásztam néztem a madarakat ahogy boldogan énekelnek, a felhőket ahogy különböző figurákat formálva viccesen kúsznak tovább az égen. Minden és mindenki olyan boldog... csak én nem.. de nem hagyhatom hogy másoknak elrontsam az örömét. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Már megint sírtam. Kicsit később már lenyugodva bámultam újra az eget.
-Alyssa fent vagy?
-ŐŐŐ ki az? 
-Sophie .. felmehetek?
-Persze... gyere. - mondtam halkan.
-Kim mondta, hogy itthon vagy.
-Aha itt vagyok élek és virulok. Amúgy örülök, hogy megismerhetlek és sajnálom a múltkori félre értést. De kivel jöttél? Vagy hogy kerültél ide? - reméltem, hogy nem Zackkel jött.
-Semmi baj jót nevettem rajta bár még senki nem akart összeboronálni a bátyámmal. Amúgy őt kísértem el mivel ma jön kertészkedni. Mi a baj? - nézett rám aggódóan.
-Remek ő még hiányzott erről a napról- dühöngtem, de beadtam a derekamat elmeséltem mi történt a sétán. Csak ültünk egy más mellett pár percig, majd így szóltam:
-UTÁLOM!
-Nem hiszem hogy a bátyám újra összejön azzal a hárpiával. Szerintem meg kéne beszélnetek ezt a dolgot. Joga van tudnia, hogy mit talált ki az a csaj. Amúgy én sem kedveltem, mindig csak nyafogott és ugráltatott aztán meg semmi sem volt jó neki. Zack egyszerűen nem ilyen. Képtelen lenne megbántani azokat akik fontosak számára még ha nem is mutatja ki teljesen. És te fontos vagy az életében.
-Nem fogok vele soha többet beszélni az 100. Nem érdekel. - szüntet tartva kérdeztem - Mert te honnan veszed ezt? 
-Mert én élek vele egy házban. Teljesen fel van dobva mióta megcsókolt. Mindent megadna hogy még egyszer láthassa akár csak egy mosolyod. 
Izgatottság futott végig rajtam a hír hallatán, amit sikerült idejében elrejtenem.
-Ki mondta el? Nem érdekel akkor is utálom. Megígérte.. - csuklott el hangom és sírtam megint.
- Emmáék az én barátaim is és elmesélték, meg azt is hogy kórosan tagadod hogy tetszik. - nevetett fel. - Megértelek, hogy nehéz ilyen hírek után bízni benne de gondold át. És szerintem semmi értelme letagadnod mert úgy is látszik rajtatok, hogy kelletek egymásnak mint kiszáradt földnek a víz.
-Nem kell. Így nem...- makacskodtam. Majd lemásztam a fáról. Megéheztem így bementem a konyhába. Kim is ott volt. Aggódóan kérdezte meg, hogy mi a baj? Neki is elmeséltem és körülbelül ugyanazokat mondta mint Sophie. Gondoljam át...de nem akarom.. eldöntöttem nem kérek a fájdalomból. Látszólag a húgom megkedvelte a lányt ezért otthagytam beszélgetni őket. Kimentem és lehuppantam a medence mellé sütkérezni.Kellemes meleg sugarak égették a bőrömet, míg egy árnyék el nem takarta őket.

9. fejezet: Első csók

Itt a 9. :) remélem tetszik a következő 1 komi után jön :D 


Beléptünk a hatalmas udvarra ahol gyönyörű rózsa bokrok voltak ültetve. Emmáék bemutattak minket a családjuknak. Nagyon kedvesek és szeretetre méltóak. Megkedveltem az édesanyjukat, Amy-t. Folyton finomabbnál finomabb sütiket hozott és tömetett belénk. Hmmm már a szétpukkadás határán vagyok. És a kis Matt olyan aranyos, tényleg úgy van ahogy Kim mondta teljesen oda van érte. Csak vele akar lenni.
-Csajok kíváncsiak vagytok hogy kell tehenet fejni? - kérdezte hívogatva Emma.
-Hát.. csak hozzá ne keljen nyúlnom – mondtam nevetve.
-Ha megnézzük abból baj nem lehet. - nevetett velem Kim.
Míg kiértünk a karámokig elámultam mennyi féle állatuk volt. Jót nevettünk az öccsükön mikor megkergette egy kis kakas, majd üldözőbe vett minket is. Mindenki szaladt amerre látott. Úgy megijedtem. Nagyon félek az állatoktól.Végül Amy elkapta és mehettünk biztonságban tovább. 10 perc alatt megmutatták a tehén fejés művészetét, majd Doroti így szólt:
-Na megpróbáljátok? - húzogatta a szemöldökét.
-Isten ments hogy én ahhoz hozzá nyúljak. - húztam a számat.
-Neee pppssszzzzzttttt megbántod az érzéseit. - nevette el a végét Kim.
-Ne haragudj kedves kis tehenecske nem akartam, de inkább olyan fejjen meg téged aki ért is hozzá. - mondtam halál komolyan egy tehén szemébe. Amin mindenki elkezdett nevetni.-Na most már az is baj ha bocsánatot kérek egy érző lénytől. 
De nem bírtam sokáig nevetés nélkül. Kitört belőlünk a röhögő görcs így elsétáltunk a kis kerti tavuk mellé és ott folytattuk a nevetgélést. Több érdekes sztorit is hallottunk, amin szintén a hasunkat fogva nevettünk. Egyszer csak megjelent Gareth, aki odasietett Kimhez és hosszan megölelte. Aranyosak..de várjunk csak itt nem stimmel valami ha ő itt van kizárt hogy Zacket nem hívták meg. Istenem már értem a reggeli furcsa terelést Kim részéről. Megláttam őt. Felém jött mosolyogva, de későn vettem észre és hátrálni kezdtem ami következtében megbotlottam és megragadtam a pólóját. Magammal rántottam de szerencsére nem lapított ki éppen megtudott támaszkodni a kezével a fejem mellett. Homloka szinte már súrolta az enyémet. Forró lehelete égette a bőrömet. Észhez tértem és megpróbáltam lelökni magamról, de rossz irányba, egyenesen belelöktem a tavacskába így most ő rántott maga után. Szorosan magához szorított és ajkunk összeért. Szenvedélyes csókot lehet az ajkamra. Szinte éreztem ahogy a testem felforrósodik és belemosolygok a csókba. Kirázott a hideg. Csak bámultam a szemébe, amiből Melissa nyávogós hangja zökkentett ki. 
-Nem szállsz le a barátomról..- utasított.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy képen vágtam szegény srácot, hogy belefájdult a kezem is. Bár megérdemelte amiért megcsókolt. Nem tagadom kicsit jól esett vagyis nagyon. Olyan érzelmeket keltett bennem amiket még más soha sem. Lehet hogy szeretem de..de képtelen vagyok tenni érte. Gyáva vagyok. Éreztem hogy elpirulok, amit nem akartam és azt sem hogy mások lássák.. Dühömbe kimásztam a tóból és elindultam befelé. Amy és Doroti segítettek átöltözni. Egy csini kockás inget kaptam meg egy farmer rövid gatyót.. egész tűrhető. A hajamat kiengedtem így hullámosan hullott le a vállamra. Kilépve belekapott a szél és lágyan fújdogálta. Zackre pillantottam aki tátott szájjal bámult, majd észbe kapva kanos mosoly terült el az arcán.
-Hmmm csinos.. élvezet lesz így nézni ahogy fejed a teheneket.
-Álmodba - lépkedtem kihívóan közelebb, majd megálltam közvetlen előtte, mikor láttam rajta hogy alig bír magával közelebb húztam és megcsókoltam. Éreztem ahogy kirázza a hideg. Tudtam, hogy nem számított rá ahogy senki sem aki ott állt körülöttünk. 
-Kellenék mi? 
-Meglehet... - csúszott ki a száján, mire elvörösödött.
-Úgy mint Melissa igaz?. - makacsul léptem el mellőle. Körbe néztem és akkor láttam hogy Kim és Gareth sehol sincsenek. 
-Kimék hol vannak? - fordultam Emmához. 
-Elmentek... azt mondták sétálni. 
-Remek így kivel megyek haza? 
Emma nyitotta volna a száját, de Zack megelőzte.
-Majd haza kísérem. - mondta mosolyogva. Láttam a barátnőmön hogy kap az alkalmon így elfogadta az ajánlatot. Húú de kinyírom egyszer. Még egy kicsit segítettünk a farmon aztán úgy döntöttem hogy haza akarok menni. Elindultunk ketten..

8.fejezet: Szeretem...

Itt a következő :D remélem tetszik :) és komizzatok ha akartok :) 
Körülbelül hajnali 5 óra lehetett mikor felébredtem, nem voltam se álmos se semmilyen. Csak voltam, ültem és gondolkoztam. Fél óra múlva úgy döntöttem felébresztem Kimet. Át is mentem hozzá, békésen aludt. Leültem mellé az ágyra és szólongattam.
-Kim...ébredj..
-Hány óra van?- motyogta álmosan, majd újra lecsukódtak a szemei. Nem hagyhattam hogy újra elaludjon így megfogtam és elkezdtem rázni a karját.
-Fent vagyok – üvöltötte.
-Ja látom..
-Mit akarsz fél 6-kor az istenért... még csak fél 6 és már fent vagy...beteg vagy?
-Hahaha nem tudok aludni gondoltam felkeltelek hogy mesélni tudj.
-Milyen kedves, és nem tudtál volna várni mondjuk még 2-3 órát?
-Höhöhö nem – kacsintottam rá.
-Na jó már úgysem tudok vissza aludni meg nem is hagynád szóval mire vagy kíváncsi?
-Jajj ne csináld már..MINDENRE – hangsúlyoztam ki a szót.
-Hát mikor ott hagytatok minket.. amit még meg sem köszöntem.. felsegített és tovább mentünk de lassabban mint azelőtt így mire a tisztásra értünk ti már sehol sem voltatok. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről és véletlen elmondtam neki hogy tetszik. Abban a pillanatban megint megbotlottam és elkaptam a pólóját de mind a ketten elestünk ismét. Rám esett, hosszan egymás szemébe néztünk, de nem szólt semmit az előbbi kijelentésemre csak nézett. A kezemet oda tettem a mellkasára és akkor megéreztem, hogy az ő szíve is ugyan olyan gyorsan ver mint az enyém. Mintha ugyanazt a dalt játszották volna abban a pillanatban. A mi dalunkat. Láttam rajta a vágyat, de mivel kezdett kicsit furának tűnni hogy ott fekszünk óvatosan letoltam magamról és felültem a fűben. Gareth is ugyan így tett. Istenem azok a szemek. Úgy érzem minden egyes pillanatban egyre jobban belé szeretek. Vissza térve itt még beszélgettünk egy kicsit de megéheztem. Kitalálta hogy menjünk el vacsorázni. Elvitt a kedvenc pizzázójába és ott töltöttük az estét. Olyan fél 11 körül mikor haza hozott. Kiszállt ő is az autóból és elkísért az ajtóig. A szemembe nézett és ő is elmondta, hogy tetszem neki. Úgy megörültem, hogy levegőt venni is elfelejtettem. Mire észbe kaptam lágyan megcsókolt. Annyira jó érzés volt. Hihetetlen, hogy milyen szenvedélyesen képesek az emberek szeretni. Szeretem Alyss és most már tudom hogy neki is tetszem. - pirult bele.
-Ajjj de édesek lennétek.. mondtam én hogy a vak is észre venné hogy fülig egymásba vagytok szeretve. Olyan boldognak látszol. Remélem sokáig egypár maradtok.
-Drága nővérkém, ahhoz először egypárnak kéne lennünk – kacsintott.
- Nem hiszem el hogy ezek után nem jöttetek össze.
-Nem akarom elsietni, boldog szeretnék lenni de időre is szükségem van, majd ha ma találkozunk. Beszélgetek vele megint és majd kialakul.
-Boldog – ismételtem meg halkan.
-Alyss nem értem te mért bonyolítod meg a dolgokat. Látszik rajtatok hogy majd megvesztek egymásért te mégis taszítod Zacket. Értem hogy te sem akarsz sietni de legalább ne tagadd le hogy szereted ha a közeledben van.
-Ez nem igaz. Lehet hogy szeretem de inkább eltitkolom. Nem akarok egy tuskótól semmit. Várj...mi az hogy később találkozol vele? Nem Emmáékhoz megyünk? - néztem rá furcsán.
-ŐŐ deee. Tényleg készülődnünk kéne. - terelte a témát. Éreztem hogy titkol valamit. De jobbnak láttam ha nem tudok róla mert úgy is csak felhúznám magam. Fél óra múlva megálltunk a farm előtt.

7. fejezet Kirándulás

Köszönöm a kommentet itt a következő rész :) Remélem nem lesz unalmas, bár elég későn fog rájönni Alys, hogy mit is akar, de remélem azért olvassátok még :) Következő 1 komi után :) 


Gyönyörű időre ébredtünk itt Southamptonban. Süt a nap és sehol egy felhő. Ideális nap a kirándulásra. Bár kedvem sok nincs hozzá de már megígértem anyáéknak hogy elmegyek. Szóval nincs visszaút.
-Kicsim most hívott Gareth apja, Tim, hogy szóljon mikor indulunk- mondta apu mikor lementem reggelizni.
-Remek alig várom, hogy egész nap bámulhassam Zack képét.
-Ja el is felejtettem, hogy sajnos ők lemondták valami közbe jött nekik.
Ettől a hírtől felélénkültem, kicsit jobban mint kellett volna. Amit mindenki észre vett. Vagyis nem mindenki mert a húgomat sehol sem láttam tegnap óta. Beszélnem kellett vele. Ezért megkerestem. A szobájába kezdtem, de ott nem volt. Az ablakon kinézve a medence mellett láttam meg. Szélsebesen rohanni kezdtem.
-Jól vagy? Úgy lihegsz mint egy ló a sivatagban. 
-Nem.. vagy is igen.. csak futottam.
-Mért mi történt?
-Csak beszélgetni akartam veled.
-Hát akkor ki vele.- mosolygott.
-Hát.. izéé.. nem mintha különösebben érdekelne.. de miről beszéltetek tegnap Zackkel? Mikor elmentem.. - kérdeztem félve.
-Ja vagy úgy.. arról, hogy mért hiszed azt hogy barátnője van. Szegény gyerek úgy bolondul érted mint hal a vízért csak te nem veszed észre vagy nem akarod észre venni.
-De hát halottam amikor vele beszél és utána közvetlen elmentek. Mi az hogy nem veszem észre vagy nem akarom? Nem szeretem és ő sem engem barátok vagyunk... vagy talán még azok sem. - makacskodtam. - Különben is honnan veszed hogy érdeklem?
-Alyssa az istenért a húga hívta haza őket mert valamit segíteniük kellett... Lehetetlen vagy.. onnan hogy van szemem és beszélgetek másokkal.. és Gareth is mondta, hogy a srác folyton rólad beszél. 
-A húga?? Istenem de buta voltam... nem baj , nem érdekel és örülök hogy nem jönnek ma kirándulni nem tudnék jó pofizni neki. Ja ha már itt tartunk mi van veletek?
-Kikkel? 
-Ne értetlenkedj itt nekem mert belefojtalak a medencébe – viccelődtem – Gareth-tel és veled?
-Semmi... Nem tudom.. tegnap beszélgettünk kicsit kettesben. A szemébe néztem és láttam a ragyogást és akkor megfogta a kezem. A hideg is kirázott amit észre vett és elmosolyodott.. annyira aranyos és jó fej. Azt hiszem, hogy én is tetszem neki. Remélem ma lesz alkalmam beszélni vele. Amúgy Emmáék üdvözölnek és meghívtak magukhoz holnapra, hogy töltsük ott a napot. Egész megkedveltem őket. Képzeld van egy kisöccsük Matt. Amúgy anya mondta már hogy Kris is haza jön az egyetemről?- fejezte be a mondani valóját.
-Jajj olyan édesek lennétek együtt...hát majd csinálok alkalmat...- kacsintottam – Neeeemm komolyan? Olyan régen láttam és már hiányzik a bátyám ölelése akár milyen nyálasan is hangzik. Kell egy férfi az életembe aki csak megsimogatja a fejem és átölelem ha baj van és megvéd.
-Alyssa szerintem neked nem teljesen Kris-re van szükséged. Mindenki látja rajtad hogy odáig vagy Zackért mért nem ismered be végre te is?- annyira imádom a húgomat. Ő a fiatalabb mégis ő az érettebb mindig belém lát még akkor is ha magam sem értem a dolgokat. Valahol mélyen lehet hogy szeretem a srácot de jelen pillanatban nem kérek belőle vagy kell egy kis idő hozzá.
-Vissza térve.. remélem eljössz Dorotiékhoz. Felhívtak reggel, hogy kérdeztelek e már és akkor mesélték, hogy a kis Matt egész nap rólam áradozik. Olyan aranyos lehet.
-Persze ki nem hagynám – ekkor szólt ki anya:
-Lányok indulás.. már késésben vagyunk. - szokásos gondoltam.

Valahol az erdő mélyén járva eszembe jutott, amit Kimmel beszéltem reggel. Láttam őket ahogy a sor végén egymás mellett mennek és vidáman cseverésznek, nevetnek egymás viccein. Olyan boldognak látszanak. Remélem lesz belőlük valami. Ekkor Kim megbotlott és magával rántottam a srácot is. Aki épp rá esett. Úgy megijedtem, hogy felsikítottam amire mindenki oda figyelt. Eszembe jutott, hogy így talán kicsit egyedül maradhatnak, majd hozzátettem a sikoltásom ezt :
-Nézzétek milyen furcsa madár...arra - mutattam Kimékkel ellenkező irányba majd szélsebesen apa kezét megragadva elindultam. Sikerül mindenki követett ők meg ott maradtak kettesben.
-Nincs is itt semmi 
-Már elrepült – majd anya lépett oda hozzám.
-Kimék hol vannak? - kérdezte aggódva.
-Úgy gondoltam megérdemelnek egy kis időt kettesben. - súgtam anyának.
- Tehát tényleg nem volt madár?
-Nem.. hiszem – néztem bocsánatkérően.
-Jól van csibész de legalább egy jó ügy érdekében tetted. - kacsintva tovább lépkedett. Az út hátra levő része unalmasan telt. Kimék sem értek még utol minket. Így hát elkezdtem dúdolgatni a kedvenc dalaimat. Szerencse hogy több is volt. Körülbelül az 5.-nél tartva végre megláttam a tisztáson parkoló autóinkat. Hálát adtam az égnek. Végreeee. De a húgomékat sehol sem láttam. És nem csak én furcsálltam ezt. Mindenkinek feltűnt a hiányuk. 
-Merre lehetnek? - kérdezte apa Gareth apjától. - mennünk kéne. Éppen másztam volna be az autóba hogy apa még véletlenül se kérdezze meg tudok e valamit. Hát nem sikerült.
-Kicsim te sem tudod hol vannak?- szerencsémre Tim (Gareth apja) válaszolt helyettem. Huh ezt megúsztam.
-Ne aggódj a fiam úgy ismeri az erdőt mint a tenyerét plusz vezetni is tud és a saját kocsijával jött... majd haza viszi a lányod.
-Rendben.
Már jó idő eltelt mióta haza értünk, de Kim még sehol sincs. Remélem nem történt baj. Bár akkor ide szóltak volna telefonon. Gondolom. Alig várom hogy elmeséljen mindent. Utálok várni..

Pár órával később csengetést halottam. Mivel senki sem nyitott ajtót nekem kellett. Kris volt az. Nem számítottam rá hogy ilyen hamar ér haza, de örültem neki és a nyakába ugrottam.
-Hééé hugi...én is örülök neked de nem kéne megfojtanod azért.
-Ne haragudj csak hiányoztál. - mosolyodtam el.
-Te is nekem. - beljebb tuszkolt a nappaliba és lehuppant az egyik kanapéra.- Na mesélj mi történik erre felé. 
-Semmi .. érdekes meg pláne. - hazudtam. Hát ez sem jött össze.
-Drága édes hugicám nem ma jöttem le a falvédőről.. látom hogy valami nincs rendben.. mesélj csak.. légyszíves..- ahjjj ő is úgy ismer, pedig vele nem szoktam sok időt tölteni a tanulmányai miatt. Szerencsésnek érzem magam hogy két ilyen testvérem van.... Mivel jó barátja mindkét srác nem tudom hogy fogja fogadni a történteket...végül is elmeséltem neki mindent az elejétől mostanáig. Néhány dolgon jót nevetett például a jeges tea incidensen.
-Hát nem tudom de szerintem hallgass a szívedre... nem mindig jó ha a makacs kis eszed után mész.
-De ez egyszerűen bonyolult.. Utálom. Nem érzek iránta semmit. Talán csak nagyon mélyen elzárva. Jó sok lánccal lelakatolva nehogy előtörjön..
-És mért is az? - utalt a mondandóm első felére.
-Mert lehet hogy egyszerű lenne csak úgy a karjába vetnem magam...de bonyolult mert egyszer azt érzem hogy szeretem aztán meg tesz vagy én teszek valamit amitől meg ki nem állhatom... és ez már az őrületbe kerget.- sóhajtottam fel. 
-Erre csak azt tudom mondani hogy ismerd meg! Tölts vele több időt kettesben és kialakul hogy mit is akartok.
-De lehet hogy nem akarom megismerni... félek...
-Ne makacskodj már Alys...és mitől?
-Hogy a végén minden rosszra fordul és megint én szívom meg - nevettem fel kínomban.
-De ha meg sem próbálod már veszítettél.- ekkor lépett be anya a szobába
-Mért nem szóltatok hogy megjöttél? 
-Mert olyan jót beszélgettünk, hogy gondoltam nem zavarom meg a mondani valóját.
- Örülök hogy haza jöttél végre – nyomtam egy puszit az arcára és felmentem a szobámba. Álmosnak éreztem magam így lefeküdtem aludni.. hamar elnyomott az álom..

6. fejezet: Bonyodalom..

Hát ahogy megígértem itt a 6. fejezet is. Remélem tetszik. Komizzatok légyszíííí :D 

-Kim emlékszel Emmáékra? - kérdeztem 1 óra múlva a medence mellett.
-Igen.. mért?
-Szerintem hívjuk el őket.. hmm.. mondjuk plázázni...ránk férne már... nem?
-Lehetséges, de tudod hol laknak?
El gondolkoztam ezen, mert mikor legutóbb találkoztam velük sírtam és összezavarodva bolyongtam.
-Nem... de tudom merre indultam el múltkor.. és talán nagyiék is tudnak segíteni ha megkérdezzük. - mondtam.
-Rendben akkor mire várunk?- pattant fel és indult meg befelé.
-Nagyííííí – üvöltöttük egyszerre.
-Naaa mi ez a kiabálás. Attól hogy öregnek nézek ki még nem biztos hogy süket is vagyok.
-Sajnáljuk, de véletlenül nem ismered Emma és Doroti Jons-t? - érdeklődtem.
-De ismerem őket, kedves lányok. Van egy nagy farmjuk tele mindenféle állattal. Nagyon Szép. - mosolygott. - talán ti is ismeritek őket?
-Hát mondhatjuk.. azt hiszem.. és azt megtudnád mondani merre fele laknak?
-Persze. - majd elmesélte a pontos utat és már itt sem voltunk.
Már 10 perce kerestük azt az utcát mikor Kim így szólt:
-Biztos hogy erre van? 
-Hát nagyi azt mondta erre fele van.
-Várj – intett le. - Nézd ott van Gareth és Zack megkérdezhetnénk őket.
- Rendben te oda mész megkérdezed én meg megvárlak itt.
-Na nem... azt már nem te is jössz.
-Ahhj rendben – vánszorogtam utána.
-Sziasztok – üdvözöltük egymást. Gareth szemmel láthatóan örült hogy újra láthatja Kimet és még a vak is simán kitalálta volna hogy fülig egymásba vannak gabalyodva. 
-Meg tudnátok mondani merre lakik Emma és Doroti Jons? Azt hiszem eltévedtünk – nevetett Kim a srácra.
-Azt hiszitek? Amúgy igen tudjuk merre fele van a farmjuk akár meg is mutathatjuk ha nektek nem gond.
-De.. - vágtam rá egyből Gareth mondatára.
-Alyssa! .... jó lenne köszönjük és ne is törődjetek vele... 
Azt hittem soha nem érünk oda a lányokhoz. Körül belül 15 percre volt Zackék utcájától, mert az egyik sarkon rossz felé fordultunk így kerültünk oda, amin a srácok jót nevettek. Hát ja rohadt vicces volt szerintem is már rég a plázában lehetnénk erre itt kell bámulnom az utat Zack mellett mivel a húgomék jól elvannak magukkal. Istenem de aranyosak már csak azzal is ahogy egymásra néznek. Komolyan mondom ha ők nem lépnek kettejük jövőjét illetően majd én fogok.. hmm.. esetleg a holnapi kiránduláson. Ezen gondolkoztam egy picit mikor éreztem magamon Zack pillantását.
-Mi van? - értetlenkedtem.
-Min gondolkozol?
-Kiméken olyan szépek lennének együtt... de amúgy is mit érdekel az téged?
-Mivel barátok vagyunk állítólag gondoltam megkérdezem – terült el egy mosoly az arcán ami talán nem is volt túl vidám. Nem értem. Mindegy talán csak képzelődöm. Nem lepődnék meg rajta.
-Barátok állítólag - motyogtam az orrom alatt.
-Itt vagyunk – szólt hátra a húgom mellett lépkedő szöszi srác.
-Remek. - majd meglátva Emmáékat odafutottam hozzájuk.
Meglepetettség tükröződött Doroti arcán aki épp egy csirke kergetését hagyta abba.
-Hát ti?
-Gondoltuk meglátogatunk titeket és megkérdezzük nincs e kedvetek elmenni vásárolni a plázába.- mosolyogtam. Addigra már Kimék is ide értek.
-Ja csak út közben eltévedtünk, még szerencse hogy ilyen segítőkészek erre fele a srácok – mutatott Zackékre, mire én megforgattam a szemeimet, ők meg szégyenlősen elmosolyodtak.
-Szóval van kedvetek?
-Persze – örvendeztek. Ekkor szólalt meg Zack telefonja amit fel is vett és beszélni kezdett valakivel.. azt hiszem egy lánnyal.. legalábbis .... nevet emlegetett... nem is tudom mért érdekel annyira, hiszen még csak nem is szeretem. Vagy mégis.. nem az kizárt. Mégis zavart hogy azzal a lánnyal beszél, de mért. Istenem magamat sem értem. Majd letette a telefont és így szólt : 
-Sajnos mennünk kell most szóltak ide hogy segítenünk kell és Garethre is szükség van. Bocsi sziasztok esetleg később összefuthatnánk. - kacsintott rám.
-Később- motyogtam megint. - amikor megláttam Emma mutogat a fejével Zackre.
Hangosan mondtam ki a választ:
-Igen.. - tudtam mire gondol.
-Alyssa amúgy már jól vagy? Nagyon megbántott múltkor az a valaki, nem értem mért kell így viselkednie annak a srácnak. - célozgatott Emma. Amit Zack is meghallott. Nem néztem rá mert féltem, hogy elsírom magam.
-Mindegy... - sóhajtottam.
-Akkor menjünk.

2 óra kimerítő vásárolgatás után másra sem vágytunk mint pihenni egy kicsit. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk és beülünk a cukrászdába. Benyitottam az ajtón a csajokkal mögöttem amikor megláttam Zacket, Garethet és még egy srácot akit azelőtt soha nem láttam. Jöttek kifelé, Zack éppen hátra felé fordulva motyogott valamit. Olyan gyorsan történtek a dolgok. Ahogy a srác előre fordult a kezében lévő fagyi találkozott a mellkasommal. A megrázkódtam a hirtelen hidegtől majd dühömben ráordítottam:
-Mi a francot csináltál?
-Alyss én nem akartam úgy sajnálom. - törölgette a fagyit.
-ÁÁÁÁ csak hagyj békén- löktem el a kezét és azzal kirohantam a fagyizóból.
A könnyeim folyni kezdtek és csak rohantam a nagy világba. Hallottam ahogy utánam kiabálnak, de nem érdekelt nem bírnám ezek után nézegetni a fejét. Utálom. Vagyis ez nem teljesen volt igaz,mert lehet hogy éreztem valamit iránta, de jelent pillanatban elküldtem volna melegebb éghajlatra. Nem jutottam sokáig a futással amikor valaki megragadta a könyökemet és maga felé fordított. Fel sem néztem csak zokogtam a pólójába. Ismerős volt az illata.. emlékeztem hogy valahol már éreztem.. kellemes... és akkor megvilágosodtam. Zacknek volt ilyen illata amikor este a fán úgy megijesztett. Azonnal ellöktem magamtól és letöröltem a könnyeimet.
-Mit akarsz? Még egy kis fagyit hoztál? Vagy mi?- förmedtem rá szipogva.
-Nem..kérlek bocsáss meg.. nem szándékosan történt egyszerűen baleset volt.
-Nem érdekel csak többet hozzám se szólj... nem akarok tudni rólad... különben is mért nem mész és az új barátnődet hívogatod fagyizni – bukta ki belőlem a szavak.
-Akimet?
-Jajj ne csináld már... hallottam hogy amikor telefonáltál.. folyton a nevét mondogatod de tudod mit nem is érdekel legyetek boldogok.
-Ezt úgy mondod mintha féltékeny lennél.
A szavak tűzként égtek az agyamba.
-Én féltékeny rád? Kizárt... nem szeretlek sőt még csak nem is kedvellek... és ne gyere a szemeimmel mert hazudnak. Szólni sem tudott, mert megláttam Emmáékat és oda rohantam hozzájuk. Vissza néztem és ő csak állt ott értetlenül, majd közöltem a többiekkel hogy haza megyek de ők maradjanak nyugodtan. Láttam Kimet oda menni a sráchoz, de nem érdekelt abban a pillanatban semmi...csak elakartam tűnni.. kezd túl bonyolultá válni ez a dolog..