29. fejezet
Szebbnél szebb ruhák sorakoztak előttem. Volt kék, piros, sárga. Szerintem, ha nagyon akartam volna még szivárvány színűt is találtak volna nekem. Úgy döntöttem nem öltözök ki egy ilyen semmilyen alkalom miatt. Hiszen ez lesz az első bálom itt. Mivel mindig haza mentünk mielőtt kezdődtek volna a próbák, de idén más lesz, idén itt maradunk. Nem is értem mért. A világosabb és egyszerűbb ruhák felé vettem az irányt. Keresgélés közben ráakadtam olyan ruhákra amik tetszettek, de voltak olyanok is amiket életemben nem vennék fel. Például volt egy sárga félvállas habos babos csodának nem nevezhető valami. Ha felvette volna valaki úgy nézhetett ki benne az illető mint egy óriás Csőrike. Jobbnak tartottam inkább visszatenni ezt a ruhát a fogasra mielőtt valaki azt hinné, hogy azt felszeretném próbálni. Fél órával később a lányok felé indultam a kezemben két ruhával. Pontosan tudtam, hogy hol találom a kis csapatot. Ott ahol hagytam őket, a próbafülkéknél, csak a kupac mérete változott azóta. Szegény eladó arcán már szinte láttam a fájdalmat, hogy neki azt később mind vissza kell raknia. Akaratlanul is elmosolyodtam. Befelé menet egy halk "Sajnálom"-ot súgtam neki és együtt érzően mosolyogtam tovább. Ő visszamosolygott és azt mondta, hogy "Ez a dolgom". Emma lépett ki elém az egyik fülkéből. Csodálatosan nézett ki abban a fehér ruhában ami rajta volt. Szépen hozzásimult a testéhez, mégsem volt az igazi.
-Ez nem az én stílusom! - tehát ő is észrevette.
-Hát tény, hogy a másikban dögösebben néztél ki, mint ebben a vattacukorban. - dugta ki a fejét Doroti, mire Sophie is kilesett.
-Igaz. - tette hozzá.
-Te mit választottál Alyss? - kérdezték egyszerre, amin elkezdtek nevetni. Bolondok, itt ugrálnak mint a díszes majmok. Viccesek, de ezért szeretem őket. Megmutattam nekik a magammal hozott ruhákat.
-Nem tudom melyik legyen.
-Hát mire vársz? Vedd fel őket és hadd lássuk – tolt be Emma a mellette levő fülkébe. Felvettem az eslő ruhát, ami egy halvány kék spagetti pántos estélyi volt. Kiléptem.
-Nekem ez nem tetszik! - jelentettem ki unottan. Doroti akkor jött ki velem szemben. Egy vajszínű alapon lila és türkiz kék fodros, derékban bővülő, mélyen dekoltált, pánt nélküli ruhát viselt. Észveszejtően állt rajta. Mindenki csak bámulta, még Kris is aki éppen akkor érkezett. Letette a csomagjait, csak állt és bámulta. Felcsillantak a szemei, majd hirtelen magához húzta és szorosan megölelte. Izzott a levegő közöttük. Ujjongva tapsoltunk körülöttük. Elváltak egymástól. Doroti berántotta a fülkébe és elhúzta a függönyt. Ááá. Tudtam, hogy ezek megvannak egymásért őrülve. Nevetve visszamentünk próbálgatni. Így tettem én is. Felpróbáltam a másik ruhát és eldöntöttem, hogy azt választom. Visszaöltöztem. Mindenkinek sikerült választania. Kim egy földig érő bordó báli ruhát választott. Remekül kiemelte csodás alakját. A szoknya a csípőjénél bővült és lágyan hullt le a padlóig.
-Tiszta bálkirálynő. - mondtam mire elpirult. Még jobban passzolt a ruhához.
-Nem is, de azért szerintem sem olyan rossz. Ezt választom.
-Rendben.
-Emm te melyiket veszed meg? - tudakoltam a lánytól.
- Szerintem azt a kéket. - erre előkapott egy olyan dögös ruhát, hogy az már hihetetlen volt. Szintén pánt nélküli darab. A mell alatti rész húzott volt. Deréknál a szoknya fölé ugyan olyan színű tüll csíkok voltak varrva. A ruha a térdéig ért így remekül látszottak fantasztikus lábai.
-Hűű ha ezt felveszed lehet, hogy Will-lel a szertárban végzitek az éjszaka végére. - húzogattam a szemöldököm. Imádom, hogy majdnem mindenkit zavarba tudok hozni akár egy mondatommal vagy pillantásommal. Igen csak majdnem. Sajnos Zack már immunis rá. Bár nem mindenre, az érintésemre néha még kirázza a hideg. Jó többször mint néha, de akkor is. Fintorogva elmosolyodtam, majd elindultam fizetni.
-Te meg hova mész?
-Hát... megvásárolom a ruhát. -
-A-a addig nem míg nem láttuk rajtad mi is.
-De...
-Semmi de. Mars! Az nem elég ha te láttad magadon mi is meg akarjuk nézni.
-Igenis Anya! - nevettem Kimre.
Felvettem újra a vajszínű ruhát. Természetesen ez is pánt nélküli volt, mint a többieké. Derékban fodrok voltak rá varrva csipkés szegéllyel. Kiengedtem a hajam és az egészet a jobb vállamra tűrtem, majd kiléptem. Meg is torpantam. Zack ott állt az ajtóban, tátott szájjal és vágyakozó pillantással nézett engem. Fogva tartotta a tekintetem. Végül szégyenlősen lehajtottam a fejem, mert éreztem, hogy az arcom megszokott színe átvált halvány pirosba, majd paradicsom színűre. Kedvem lett volna odamenni és a nyakába ugorva mondani, hogy mindennél jobban szeretlek te gyökér. Ezen a képtelen ötleten elnevettem magam. Elég volt! Térj vissza!
-Mit akarsz itt? - kérdeztem halkan.
-Gyönyörű vagy. - jelentette ki huncutul. Ismerem ezt a kanos nézést.
-Nem kell dicsérgetni. Inkább menj innen! - láttam fájdalmas arcát. Már majdnem megsajnáltam, de erőt vettem magamon és visszamentem öltözni. Szerencsére mire végeztem nem volt sehol.
-Ez mire volt jó? - értetlenkedtek a lányok.
-Nem tudom. Olyan egyszerű lett volna a nyakába borulni és újra magamhoz ölelni, de valamiért mindig máshogy döntök. Ennyi. - fizettünk – amúgy Dorotiék?
-Elmentek már legalább egy órája. - mondta Sophie.
-Ááá értem. Olyan édesek és romantikusak.
-Várj..tudod a bátyám őrülten szerelmes beléd és képes lenne akármit feladni érted, de nem hiszem, hogy sokáig bírja még. Félek, hogy őrültséget fog csinálni.
-Ne haragudj Sophie azt, hogy baja essen én sem akarom, de nem tudom mért viselkedek így. Egyszerűen ezt hozza ki belőlem. Talán félek ettől a kapcsolattól és tudom, hogy ha nem próbálom meg soha nem fogom megtudni. Mondtátok már. Majd igyekszem jobb belátásra téríteni az agyamat és meglátjuk mi lesz velünk. Mi lenne ha elmennénk a cukrászdába? Még kísérőt is keresnem kell. - jutott az eszembe.
-Rendben. - dalolták egyszerre.
5 percre volt a hely ahova indultunk. Siettünk, mert már éhesek voltunk. Legalábbis én nagyon. Pontosan egy sütire van most szükségem. Kim már messziről kiszúrta szerelmét. Odarohant hozzá és hátulról megölelte. Szegény srác úgy megijedt.
-Igen szóval ijesztegetsz? Ezt még visszakapod szivi. - kacsintott, majd hosszú, forró, határozott mégis gyengéd csókot lehet az ajkára. Boldogság töltött el, hogy ilyen aranyosak együtt. Csak most vettem észre, hogy Gareth nincs egyedül. Két srác is volt vele. Valószínűleg az egyik Ty lehetett, mert azonnal Sophie körül legyeskedett. A másik...na őt nem ismerem. Szőke hajával és kék szemével akár az egyik híres angol fiú banda tagja is lehett volna.
-Ja bocsi. Csajok ő itt az unokatesóm, Nate. - mutatott a szöszire.
-Hello Alyssa vagyok. - integettem neki.Rám mosolygott. Vakító szemeivel akárkit letudott volna venni a lábairól. Tetszenek a szemei jegyeztem meg magamban. Miután mindenki bemutatkozott megszólalt a srác.
-Nem akarok senkit megzavarni, de nem ettem legalább két órája és éhen halok. - röhögött. Magába tömött négy habos sütit, majd kivirult arccal ült velem szemben, mellettem Kim, Nate jobbján pedig Gareth foglalt helyet. Ty-ék leléptek, Emmát meg Will hívta el valahová. Szóval négyen maradtunk.
-Te aztán tudsz enni.
-Á ez semmi egyszer megettem tíz hot-dogot és három sütit. - kacsintott.
-Hűha akkor te tudsz valamit. - meghajolt, mintha színpadon lenne, de beverte az asztalba a fejét. Elkapott a röhögő görcs. Nagyon vicces volt szegény, de ő is röhögött úgyhogy nagy baj nem keletkezhetett odabent.
-Figyi mi lenne ha elmennénk moziba? Mármint négyen. - fuldokoltam tovább a nevetéstől. Kész, hogy ez a bohóc miket nem tud csinálni. Már komolyan a földön fetrengtünk, mire végre tudtak válaszolni.
-Jó menjünk.
-Nekem is oké.
-Tőlem is mehetünk. - végre sikerült itt is fizetni, majd a mozi felé indultunk. Mondhatom nem volt eseménytelen a tíz perces séta...
30.fejezet
Ez a szerencsétlen majdnem bele esett a szökőkútba, mert állandóan hátra fele beszél. Bár nem esett bele a hárítás kicsit érdekesre sikeredett. Megragadta a kezemet a lendülettől elrántott a másik irányba. Szorosan magához szorított és elkezdett táncolni velem. Nem is értem hogy sikerült neki ez az alakítás, de összehozta. Kimék csak nevettek rajtunk, az emberek meg megtapsoltak minket.
-Bolond vagy.
-Nem! Csak szeretek szép lányokkal táncolni.
-Hát akkor nem értem velem mit csináltál?
-Alyss ugye tisztában vagy vele, hogy nagyon makacs vagy. - nevetett és átkarolta a vállamat, úgy mentünk végig a maradék úton.
-Mondták már. - úgy döntöttünk, hogy nem romantikus filmet nézünk meg hanem inkább egy horrort. Nem annyira lelkesedtem az ötletért, de hát a többség döntött. Kicsit féltem mivel moziba még nem nagyon néztem horrort és aggódtam, hogy mit vagy kit fogok ölelgetni a durva részeknél.
-Gyere már tesó, nem annyira félelmetes. Meg ott van Nate melletted ha valami baj van. - kacsintott rá a srácra.
- Hééé én nem félek!
-Persze, persze. - mondta Gareth aki nevetve kinyitotta nekünk az ajtót. Már majdnem oda mutattam neki a középső ujjamat, de aztán mégsem. Pedig kellett volna. Nagyon is. Na mindegy majd legközelebb bepótolom. Bementünk és leültünk. A terem közepe fele választottunk helyet. A kezdés előtt a srácok vettek rágcsát. Elkezdődött a film.
-Hééé arról nem volt szó, hogy 3 D-s.
-Most már nem tudsz vele mit csinálni. - nem láttam, de éreztem, hogy Gareth mosolyog.
-Ha majd újra látlak megígérem, hogy agyon verlek. Rendben? - viccelődtem.
-Szavad ne feledd!
-Kérem maradjanak csendben vagy hagyják el a vetítő termet! - világított a szemünkbe a biztonsági őr. Remek még nem megy negyed órája sem a film, de már kiakarnak rakni minket. Kim és Nate még mindig szakadnak rajtunk.
-Csendben leszünk, megígérjük. - mondtam neki. Elment. Nem érdekeltek tovább a többiek. Így elkezdtem nézni a filmet. Valami csajt elrabolt egy őrült csávó és bezárta egy szobába. Ennivalót és vizet is csak ritkán ad neki. Szegény lányt még a ruháitól is megfosztotta. Sőt összekötözte a kezét. Eddig nem annyira durva.
-ÁÁÁ! - sikítottam fel. Tévedtem. Most ment be az rabló a csajhoz és arra kényszerítette, hogy vágja le valamelyik testrészét azzal a feltétellel ha megteszi elengedi. Persze, hogy megcsinálta. Így megszabadult az egyik kéz fejétől. Viszont egy hirtelen mozdulattal oldalba rúgta a támadót és kiszaladt az ajtón. A hapsi meg utána. Próbált a lány elbújni. Sikertelenül mivel vérző kezével elárulta magát. Én itt már a mellettem ülő srác kezét teljesen összekarmolásztam. Újra megjelent a rabló egy baltával a kezében, amit elhajított és úgy nézett ki mintha pont engem talált volna fejbe. Itt úgy megijedtem, hogy Nate nyakába ugrottam és sírtam. Gondolom érezte, hogy nem fogom tovább nézni. Így megfogta a lábamat és felkapott. Szorosan öleltem magamhoz. Valamit motyogott Kiméknek, de ők nem figyeltek. Mással voltak elfoglalva. Jézusom ezek képesek ilyen film kellős közepén csókolózni. Végre kiértünk. Már csak a sikítozást hallottam. A fényen kissé megnyugodtam. Letett egy padra és elment, hogy hozzon nekem egy kis vizet. Hamar vissza ért.
-Köszönöm. - kortyoltam bele. Most vettem csak észre, hogy milyen lett a karja. - ez én voltam?
-Hát nem kicsit féltél. - nevetett.
-Nagyon sajnálom ígérem jóvá teszem valahogyan. - néztem rá bocsánatkérően.
-Hát igazából lenne egy kérdésem. Bár amilyen gyönyörű vagy kétlem, hogy igen lenne a válasz, de próba szerencse. - elpirultam és letöröltem az arcomról a maradék könnycseppet.
-Akkor ki vele. Lehet, hogy ugyanarra gondolunk. - újabb sikítás a teremből. Kirázott a hideg.
-Szóval. Remélem még nem késő, mert szerintem jól szórakoznánk. - szünetet tartott. Szerintem félt megkérdezni. Megelőztem.
-Nem még nincs kísérőm a bálra és szívesen mennék veled.
-Hűűűű te gondolat olvasó vagy? - kerekedtek el tenger kék szemei. Egy pillanatra elvesztem bennük, de eszembe jutottak azok a mogyoróbarna szemek amik még mindig rabul ejtenek. Zack. Még mindig hiányzik, de túl kell lépnem rajta. Bár.. nem.. vagy mégis. Igazuk van. Túl makacs vagyok. Mégsem bírok normálisan viselkedni ha a közelemben van. Nem értem magamat. A mellettem ülő srác még mindig engem nézett várva erre a képtelen kérdésre a válaszomat. Hihetetlen, hogy mekkora poén gyár. Igaz néha azért vannak gyengébb megnyilvánulásai, de most nem érdekes. Lényeg, hogy jól tudom vele érezni magam. Megböködött.
-Jaaa bocsii ne haragudj. Mit kérdeztél?
-Ennyire máson jár az eszed?
-Nem csak azok a barna szemek.. ajjj.. már megint.
-Kinek a barna szemei?- tudakolva mosolyogva.
-Zack.
-Szereted igaz?
-Nem tudom. Azt hiszem igen. Mégsem vagyok képes rendesen viselkedni vele és nem érdemel meg. Nálam jobbat érdemel. Sőt még azt sem tudja, hogy szeretem. Legalábbis remélem, hogy a bent üldögélő srác nem mondta el neki, mert akkor kétszer is agyon verem. - elmeséltem Nate-nek a tisztáson történt beszélgetést, amit Gareth megzavart.
-Értem, de ha ennyire fontos neked akkor mért nem vele mész a bálba?
-Bonyolult! Meg az unokahúgom gyorsabb volt. Tudod Eli rossz lányokkal barátkozik, már ne vedd sértésnek, de Melissáról van szó.
-Na ne. Egész nap azon gondolkoztam, hogy honnan ismerős az a lány, mert mielőtt idejöttünk Ty-jal ott voltak náluk és mikor megláttalak a húgoddal nem tudtam hova tenni annyira hasonlít rátok.
-Még senki nem mondta, de azért köszönjük. - mosolyogtam halványan.
-Amúgy semmi baj én sem kedvelem Mel-t néha. Annyira akaratos és hisztis ha nem az van amit ő akar. Emlékszem mikor a bátyjával kaja torta evő versenyt csináltunk 10. szülinapján. Annyit ennyit, hogy visszahánytuk az egészet. Tönkre téve a buliját. Vörös fejjel ordítozott velünk és leburított minket kölyök pezsgővel.
-Aranyos történet.
-Az! - nevetett édesen. - Indulsz a bálkirálynő címért?
-Nem! Kizárt!
-Pedig én tuti rád szavaznék. Meg szerintem Zack is.
-Ő nem érdekel. Neked meg köszönöm, de nem veszek részt ilyenekben. - elkezdtek kiszállingózni a mozi teremből az emberek. Gondolom vége az öldöklésnek. Lassan Kiméket is megláttam.
-Úgy néztek ki mint akik három box menetet nyomtak volna le a film alatt. - Nate.
-Ja box menetet. - ismételte Gareth furcsa hangon.
-Azt láttuk, hogy a filmet nem néztétek. Biztos vagyok benne, hogy miután kijöttünk sem csináltátok. - a hugicám elpirult. Nem győzöm megjegyezni, hogy annyira összeillenek.
-Hát ő jaaaa.
-Nate te meg egy kardfogú tigrissel verekedtél?
-ŐŐ nem hanem a nővéred egy vadmacska. Grrrr. - elpirultam. Gareth csak húzogatta a szemöldökét és vigyorgott mint a tejbe tök.
-Kim szólj az uradnak, hogy nyugodjon le, mert tényleg agyon verem.
-Rendben. - lecsitította, majd vad csókcsatába kezdtek. Most mi nevettünk rajtuk. Annyi szenvedély, vágy és érzés keveredett a csókjukba és ezt mind látni lehetett. Nagyon szeretik egymást. Olyan romantikus a kapcsolatuk.
-Jól van na menjetek szobára. - nyögtem ki nevetve.
-Nyugi cica, majd később. - leesett neki mit mondott – ne haragudj nem úgy értettem. Sajnálom.
-Őőő semmi baj. - felsóhajtottam. Már hozzá szoktam.
-Mért baj ha úgy hívják? – halottam, hogy Nate halkan kérdezi Gareth-től, majd halkan válaszolt neki:
-Zack hívja úgy, de neki nem tetszik vagyis majdnem meghal érte csak nem vallja be magának sem.
-Hallottam! - mondtam idegesen.
-Ne haragudj, de ha ez az igazság.
-Tudom, de nem érdekel egyenlőre Nate-tel megyek a bálba és kész.
-Óóóó grat haver. Figyeljetek, mi lenne ha elmennénk holnap a strandra vagy a szomszéd városba a vidámparkba? - mondta Gar.
-Nekünk jóó, majd szólunk a többieknek is.
-Nekem is, de mennem kéne már. Tudjátok megint éhen halok.
-Hűűűű már ennyi idő nekünk is mennünk kellene.
-Akkor hívjatok. Sziasztok. - mondta Nate és elköszönt három puszival. Mi is haza indultunk..
