27. fejezet

Sziasztok! Itt a következő :) Kicsit rövid és unalmas de ez ilyen lett ;) A következő 4 komi után jön és várom a lájkolókat és a feliratkozókat is :D Na jó olvasást :D 

Csak állt ott és mosolygott. Azzal a mosolyával, mintha semmi sem történt volna. Tartotta a slagot és a rózsám párját. Most már tisztán láttam a vízcseppeken át. Igen ő tette oda a virágot.
-Mégis mért locsolsz minket? - kérdeztem pár perccel késöbb még mindig a szemébe nézve.
-Már régóta kiakartam próbálni az esőben csókolózást.
-Ugye tudod, hogy ez nem számít esőnek?
-Technikailag mű eső és ez nekem tökéletesen megfelel.
-Nekem meg nem kellesz – hazudtam. Bármennyire fájt is kimondanom, de ki kellett.Azonnal lehervadt a megszokott, huncut mosoly a képéről.
-Mi a baj?
-Semmi – mondtam fáradtan.
-Cica ne csináld. Megint mit követtem el?
-Ne hívj így, mondtam már. - leeresztette a kezét és elzárta a locsolót. Csak nézett rám. Folytattam. - Nem kellett volna játszani velem. Hitegetni aztán faképnél hagyni. - már sírtam.
-Alyss miről beszélsz? Épp a bálra akartalak elhívni.
-Ja.. igen?. persze. Nem megyek... veled nem! Már van párom. - láttam, hogy nem bírja tovább, de azért mondtam a többit – vagy tudod mit? Választhatsz! Vagy Eloisee vagy én. Válaszd azt akit szeretsz és hagyd a másikat. Ne játssz vele. - abban a pillanatban oda futott Eli és megcsókolta a srácot, aki viszonozta. Legalábbis innen úgy tűnt. Nagyon úgy. Felsóhajtottam:
-Ahjjj én megmondtam. - elfutottam. Ellökte magától a lányt, de visszarántotta.
-Várj Alyssa... ez nem jelent semmit.
-Neked nem. - motyogtam és megkerültem a házat. Felmásztam a fámra és sírtam tovább. Pont hallottam amit beszélgettek miután elfutottam. 
-Eli ne haragudj, de utána kell mennem. Ha bármi baja történik én azt nem élem túl. Kérlek engedj! - olyan édes, mindig aggódik értem. Ajjj nem engedhetem, hogy azokkal a csodálatos szemeivel elvarázsoljon, ahogy szokta és az a test. NEM! Megint ugyanaz fog történni. Átver.
-Egy feltétellel. - mondta az unokahúgom kacarászva és Zack kezét fogva.
-Mi az? - sürgette.
-Gyere el velem a bálba. - kicsit habozott, majd válaszolt. Nem akartam hallani, de tudtam a végeredményt, egy Igen-t. A hátamra fordultam, megpróbáltam kiverni a fejemből mindent. Egy dalt kezdtem dúdolni. A "Standing still"-t Roman Lob-tól. Olyan szép ez a szám. Annyira tetszik és a címe, valahogy mintha illene a helyzetemre. Én is csak arra vágytam, hogy mozdulatlan legyek a dolgok meg csak úgy történjenek anélkül, hogy én egy szót is szólnék vagy tennék valamit. Mindegy, hogy rossz vagy jó dolog történik e csak ne kelljen beleszólnom, mert akkor talán nem fáj. Dúdolgattam és gondolkoztam. Visszagondoltam az első csókra és pofonra. Akaratlanul is elmosolyodtam. Eszembe jutott mikor egyszer Kim, Gareth, Zack és én kinn maradtunk sötétedés után. Feküdtünk a fűben kört formálva. A fejünk össze ért és néztük az égen ragyogó csillagokat. Éppen azon estén furcsán rendeződtek, amit a fiúk egyszerre szúrtak ki. Sajnos Kimék lefoglalták a csillagok által kirajzolt szívet. Mondanom sem kell, hogy Zack-nek nem tetszett a dolog, de nem akarta elrontani a legjobb barátja örömét, így hagyta az egészet. Helyette inkább felsegített a földről. Nem értettem mire készül mikor megfordult előttem és ennyit mondott:
"-Parancsol hölgyem? - kattant az agyamban valami, huncutul elnevettem magam és felugrottam a hátára, majd válaszoltam:
-ÓÓÓ milyen kedves ma uram. - ő is felnevetett és elindult a fámhoz. Odaérve óvatosan lerakott és maga mellé húzott, majd elővett a zsebéből egy bicskát. Lassan egy rózsát kezdett rajzolni a törzsre. Felettébb jól sikerült.
-Te ezt gyakoroltad? - kérdeztem szórakozottan.
-Tudod csak erre van időm, hogy neked virágokat faragjak. - kacsintott. 
-Valahogy sejtettem. - megakartam puszilni az arcát, de ravaszul elfordította a fejét és csók lett belőle. Gyengéden vállba ütöttem, mire ő felnevetett. Megérintettem a remekművét.
-Amúgy ezzel mi a szándékod?
-Hát mivel lefoglalták a szívemet az égen – húzott vissza maga mellé – gondoltam rajzolok ide egy rózsát, ami azt szimbolizálja, hogy mennyire szeretlek.
-Nem értem.
-Imádom, hogy ilyen értetlen vagy. - nyomott egy puszit a homlokomra. - Tudod, míg ez a rózsa el nem hervad szeretni foglak! - mélyen a szemébe néztem.
-ÓÓ szóval így értetted. Ez nekem nem elég, ezt tettekkel is bi... - megcsókolt. A rengeteg vágy és érzelem átáramlott a testembe. Bele túrtam a hajába és még közelebb húztam. Szinte a levegőnek sem maradt már hely közöttünk. Finoman eltolt magától és megkérdezte:
-Te mennyire szeretsz engem? - nem válaszoltam, megpusziltam és elrohantam egy mosoly kíséretében. Ő is mosolygott és utánam eredt."
Visszatértem a valóságba, mert az ajkaim a szenvedélytől bizseregni kezdtek. Mindennél jobban kívánták Zack-ket. Bocsi srácok nem adhatom meg nektek ezt az örömöt, bármennyire kívántam én is. Eldöntöttem nem vele megyek a bálba, majd keresek valakit. Mondjuk elmegyünk plázázni és ott meghívok valakit. Megszólalt egy ismerős dallam a telefonomon. Elkezdtem azt is dúdolgatni. Tudtam ki hív mivel csak nekem énekelte fel Zack ezt a dalt. Utána meg beállította magához csengőhangként, hogy egyből tudjam ha ő hív. Kinyomtam. Már fenn is termett mellettem. Szinte gondoltam. Rám nézett és elmosolyodott, majd újra komoly arcra váltott.
-Jól vagy?
-Ne aggódj tökéletesen.
-De hát sírsz és nem értem mi van megint. Mond el kérlek.
-Nem sírok. Már nem. Nem érdemelsz meg sem engem sem senkit, ha még ezt se tudod. Egyszer engem csókolgatsz aztán meg mást ölelgetsz. Ma meg visszacsókoltad az unokahúgomat. Szóval hagyj békén kérlek.
-Már komolyan nem értelek. Próbálok mindig a kedvedben járni, mert te jelented nekem a világot. Bár már nem tudom mit érzek. Kétségtelen, hogy mindennél jobban szeretlek, de nem tudom, hogy ez viszonzott e. - közelebb ült. 
-Már döntöttem. Talán egyszer a sors azt akarta, hogy egy úton haladjunk. Valamiért mégis mindig szétválaszt minket. Én ezt nem bírom tovább. Melissa ráadásul ellenem formálja Eli-t is aki azzal árt nekem, hogy elveszi tőlem.. a.. semmit. Mindegy már neked is és nekem is van párunk. Jobb lesz elfelejteni ezt az ügyet. Ha meg tényleg összetartozunk az Úr úgyis kínál egy újabb lehetőséget.
-Alyss mit vesz el tőled? 
-Semmit. Csak mondtam valamit. - hazudtam.
-Nem jól hazudsz, de legalább mondtál valamit. Különben is csak azért megyek mással, mert Eli csak így engedett el és mivel életem hölgye már foglalt ezért igent mondtam neki.- mosolyra húztam a számat, de azonnal el is tüntettem.
-Ja és akkor mért voltál vele valamelyik nap délután. Melissa felhívott és hallottalak, ahogy kergetőztök. 
-Jajj szerelmem ne sírj. Elrohant a pólómmal és vissza akartam kapni. - mit keresett nála a pólója? Ez eltörte még jobban a mécsest. Pofon vágtam és leugrottam a fáról. Befutottam a házba ahol szembe találtam magam az egész családdal. Egy gyors semmi bajom-mat odaböktem nekik, majd felrohantam a szobámba. Kis idő múlva kopogásra lettem figyelmes..

26. fejezet

Itt a következő rész :) remélem tetszik sajnos rövid és véleményem szerint nagyon uncsi lett :D a következő 3 komi után jön vagy pipálj alul a vélemény fülnél! :D ♥♥

Szerettem volna egyedül lenni. Kris még mindig várt. Felnéztem az arcára, de könnyeimtől nem láttam semmit. Tudtam, hogy mondanom kellene neki valamit. Egyetlen szó sem jött ki a torkomon. Megerőltettem magam és egy halk köszönömöt sikerült kinyögnöm, majd befutottam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Egy ideig szólongatott aztán megunta és elment innen. Befeküdtem az ágyamba, de Zack illata még mindig itt volt. Nem akartam érezni soha többet. Úgy éreztem elárult, mivel itt hitegetett, hogy szeret aztán a hátam mögött mást ölelget. Nem értem, hogy mért játszik velem. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom. Gyorsan megkerestem. Ismeretlen? Ki lehet az? Felvettem:
-Hello – szóltam bele. Halk nevetést halottam, ismerős, de nem tudom, honnan. - hahóóóóóó...
-Mi van most mért nem Zacky nyakán lógsz... ó várj már tudom, mert velünk van. Hahahaha – Melissa, tudtam. Az ütő is megállt bennem. Nem tudtam szólni. - na fáj az igazság, hogy csak átvert? Gondoltam! - nevetett ördögien. Erőt vettem magamon és megszólaltam.
-Te most komolyan azt hiszed, hogy érdekel? Nem szeretem a srácot és ő sem engem, barátok vagyunk... vagy már azok sem. Különben is ha ott lenne hallanom kéne a hangját vagy valami. Nem? - abban a pillanatban meghallottam a háttérben. Az unokatesómnak kiabált "Eli gyere már vissza légyszíves".
-Na én mondtam. - hencegett. Kinyomtam és visszadőltem az ágyra. Sírtam. Megint utáltam. Így nem megy. Nem tudok nélküle élni, de ezt sem bírom tovább. Jobb lesz, ha nem beszélek se Zackkel se az unokahúgommal.
-Alyss!
-Nem vagyok itt.
-Csakugyan? Most kivel beszélek?
-Akkor sem. - makacskodtam.
-Bánt valami kicsim?
-Nagyapa most nem akarok erről beszélni. Kérlek hagyj! - a könnyeim megint patakként hulltak a szememből. Nem szeretem ezt az érzést. Fáj az egyedül lét ugyanakkor nem bírnám ki senki társaságát jelen pillanatban.
-Rendben, hamarosan vacsora. Nagyi a kedvencedet készíti.
-Nem vagyok éhes.
-Ne bántsd meg. Csak miattatok csinálja. - mondta megnyugtató hangon. Kicsit segített, mint mindig. 
-Ajj rendben, majd megyek! - kiabáltam ki.
-Később vissza jövök kincsem.
Lehuzatoltam az ágyneműt és kiraktam, az ablakhoz, hogy kiszellőzzön. Aztán csak feküdtem a puszta ágyon. Egyedül. Talán jobb ha örökre így maradok. Akkor nem bántok meg senkit és engem sem fognak. Akkor mindenki boldog lesz. Eloise nem sokára úgy is haza megy Párizsba a barátjához, így szabad lesz az út Melissának Zack-hez ők így boldogok lesznek. Kimék és Emmáék már így is elrepülnek tőle. Doroti és Kris... tényleg beszélnem kell a bátyámmal. Majd később döntöttem el gyorsan. Szóval ők is boldogok lesznek. Az én boldogságom meg most nem érdekes. A fontos, hogy a barátaim ja meg Ken és Barbie azok legyenek. 

Valaki alszik itt mellettem. A szemem csukva tartom, de hallom a szuszogását. A teste melegét is érzem. Mégis fázom, mintha a szél is fújna pedig a szobámban vagyok. Ez az egy ami biztos. Szeretnék hozzá bújni akárki is legyen az. Már szabályosan ráz a hideg. Történt valami. Már nem hallom. Megijedtem, ha eltűnik mellőlem még jobban fázni fogok. Hirtelen kipattantak a szemeim és megfordultam. Nem volt itt senki. Azért volt hideg, mert nyitva maradt az ablakom. Biztosan elbóbiskoltam. Szörnyű érzés volt mikor tudatosult bennem, hogy nem alszik senki mellettem, hogy nem véd meg senki a hidegtől. Még mindig egyedül vagyok. Feltápászkodtam, hogy becsukjam az ablakot, azonban figyelmem megakadt egy vörös rózsán ami az ablak párkányomra volt helyezve. Nem tudom, hogy hogyan kerülhetett ide, biztos nem nőtt szárnya és repült az ablakomba csak úgy. Tippem volt, hogy ki tette ide, de arra a lehetőségre gondolni sem akartam. Most nem. Túl fájó rá gondolni. A csodálatos barna szemére amibe ha belenézek szinte elolvadok. A testére ami akár egy érintésemre felforrósodik, egy csókra a nyakán amitől megborzong, kirázza a hideg és a dalunkra amit csak a kettőnk szíve tud játszani. Letettem a rózsát az ágyamra és elmentem a fürdőbe megmosni az arcom. Segített, lemostam a szét sírt szemeimet és felfrissítettem az arcomat. Visszafeküdtem a rózsa mellé. Nem érdekel mi lesz vele és a gazdájával, de azért jobban érzem magam mióta itt van mellettem. Megpróbáltam vissza aludni. Nem ment. Eszembe jutott valami. Elmosolyodva futottam ki a folyosóra. A bátyám szobája felé vettem az irányt. Sejtettem, hogy alszik. Nem baj. Most fogok vele beszélni. Halkan becsuktam az ajtaját magam mögött. Oda futottam és ráugrottam. Szegény úgy megijedt, hogy mindketten leestünk az ágyról. Én dőltem a nevetéstől, ő már nem volt ilyen vidám. 
-Örülök, hogy jó kedven van hugi. - mondta álmosan a szemét törölgetve.
-Nem vagyis látnod kéne a fejed. Olyan cuki vagy. Amúgy beszélni akarok veled. - közöltem még mindig nevetve, de egy kis komolyságot már csempésztem a hangomba.
-Nem is találhattál volna alkalmasabb időpontot a társalgásra, mint hajnali fél kettőt.
-Bocsi, de nem tudok aludni, egyedül lenni sem akarok és mondtam már, hogy mért jöttem.
-Tudod nem kéne együl lenned ha nem lennél ennyire makacs, de a te életed azt csinálsz vele amit akarsz. Rendben és miről szeretnél beszélni? - mondta és visszamászott az ágyra.
-Lányokról..
-Milyen lányokról? - csillantak fel a szemei.
-Bizonyos lányokról. Meg arról, hogy mi van köztetek Sophie-val?
-Semmi. Nagyon jó fej. Imádom. Szinte mindenben egyetértünk, nagy segítség volt mikor szakítottam. Olyan nekem mint egy legjobb barát. Csak nem fiú hanem egy lány változat. Érted?
-Értem.. olyan mint a legjobb barátod? - ismételtem meg.
-Igen. Tudod nekem..őő.. azt hiszem más tetszik... - mondta félénken. - de nem akarom, hogy gyorsan történjenek a dolgok és hamar egymásra unjunk, mint az előző kapcsolatomban.
-Ki az a lány?
-Ismered azt a mondást, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik és őszintén szólva nem néznél ki szépen 17 évesen ráncokkal hugicám.
-Olyan vagy. Én is elmondok mindig mindent.
-Valóban? Akkor mesélj a délutánodról.
-Hééé nézd már, de álmos lettem. Azt hiszem komoly alvásra van szükségem. Szia további jó éjszakát. - nyomtam egy puszit az arcára és kirohantam. 
-Gondoltam. - halkan felnevetett. Úgy is megtudja előbb vagy utóbb ami történt szóval csak megspórolom magamnak az időt. Éhes voltam. Lementem a konyhába. Készítettem kaját, kerestem pokrócot és kiültem az udvarra. Néztem a csillagokat és csak voltam. Eldöntöttem, hogy így szeretnék élni. Gondtalanul és fájdalom mentesen. Célom az lesz az életben, hogy másokat boldoggá tegyek. Néha azért egy két cseppet lopok a boldogság kútjából, de nem sűrűn csak különleges alkalmakkor, különleges személyekkel. Addig gondolkoztam míg végül megláttam a nap első pislákoló fényét az égbolt alján. Figyeltem ahogy egyre feljebb és feljebb kúszik. Csodálatos volt.
Mi ez a nedvesség? Esik az eső vagy mi van? Nevetést halottam. Kinyitottam a szeme és Ő állt előttem egy slaggal a kezében amit egyenesen a fejünk fölé irányította. Fogott még valami vöröset is...azt hiszem.

25. fejezet

Itt a következő! Remélem tetszik a következő 3 komi után jön  vagy a vélemény fülnél pipáld amelyiket akarod :) Jó olvasást ♥ 

Még senki sem volt ott. Lefeküdtem a tó partjára és csak bámultam az eget. A madarak játszadoztak az égen, becsuktam a szemem és élveztem a napsütést. Hirtelen valami eltakarta fényt.
-Hééééé csajsziiii ugye nem aludtál el? - láttam meg a fölém hajoló Doroti két copfját. Cuki volt, de szerintem kibontva jobban állna neki a haja. Mindenki itt volt kivéve Kim és Sophie.
-Valami közbe jött neki azért nem tudott jönni. Nagyon sajnálja. - mondta Emma.
-Hát nem baj, majd elmeséljük neki is a dolgokat ha gondoljátok. Amúgy mi van veled és Will-el? - húzogattam a szemöldököm.
-Jól megvagyunk, szeretem és ő is engem, még nem vagyunk együtt, de már alakul. Legalábbis így veszem észre. Amit te is láttál volna, ha nem kap fel Zack és rohan be veled. Remélem mesélsz majd nekünk. 
-ŐŐ nem történt semmi különös.. - éreztem, hogy elpirulok és sokáig nem húzhatom az időt. Megláttam a húgomat. Remek. Pont jókor. - Szia merre voltál? Úgy aggódtam érted.
-Sziasztok! - ült le közénk. Gyorsan felvázoltuk, hogy Sophie hol van majd vissza tértünk az előbbi kérdésemhez. - öhmm Gareth-nél aludtam.
-Áááá Kim mesélj, mesélj! - ujjongtak a Jons kisasszonyok.
-Mit meséljek? 
-Biztos történt valami, mert te is elpirultál mint az elöbb Alyss mikor élete szerelméről kérdeztük és ne terelj mint ő légyszíves.
-Nem is életem szerelme csak barátok vagyunk és nem tereltem csak megjött Kim és örültem neki. - hazudtam.
-Jó erre még vissza térünk – kacsintott Emma.
-Ajjhhh – tudtam, annyira ismernek. Mindegy legalább még hagytak egy kis időt. Kim belekezdett:
-Szóval mikor oda értünk hozzájuk körülbelül ugyanaz történt mint drága nővérkémmel. Felkapott és felvitt a szobájába bár mi nem siettük sehova sőt még a küszöbön is viccelődött egy kicsit, de már nem emlékszem rá és hát hatalmas a szobája egy még óriásibb ággyal. Óvatosan letett és leült mellém. Kitalálta, hogy játszunk felelsz vagy merszet, de nem a szokványos változatot ha valaki nem csinált meg valamit vagy nem igazat modott lekelett venni valamit magáról. Láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet mivel rajtam nem sok minden volt. Lényeg, h bele mentem. Addig játszottunk míg mind a kettőnkön már csak a fehérnemű volt. Lelökte a ruhákat az ágyáról és közelebb húzott, az ölébe ültem.- itt megállt és újra elpirult.
-Ésssss? - kiabáltuk hárman egyszerre.
-Hát... őhmm... elkezdte simogatni a combomat és csókokkal bombázott. Akkor úgy éreztem, hogy a levegő már 100 fok körül van a szobában. Hátra döntött és újra csak csókolt. Óvatosan levetkőztet, mármint ami megmaradt a ruha rétegemből, majd ő is levette az alsógatyáját. Nem volt vissza út onnantól, vagyis volt de nem akartam, hogy legyen és ő sem. Szorosan magához ölelt és háttt... igen megtörtént. A pulzusom az egekbe szökött, a szívünk meg vadul kalapált. Tudtam, hogy akarom. - hajtotta le a fejét. Felcsillantak a szemeink. 
-Jujjj Kim és jó volt? Élvezted? Mekkora?
-Igen jó volt, nagyon is. Mi mekkora? - kérdezte, de leesett neki – Alyssa! Amúgy azt nem kötöm az orrodra. Ez legyen az én titkom meg az övé.
-Jól van na csak kíváncsi. - mondta Doroti. - Annyira örülök nektek, olyan boldogok vagytok. Így meg még boldogabbak lehettek. 
-Annyira csodás érzés volt.
-Most, hogy itt tartunk Doroti mi van veled és Kris-szel? 
-Mi lenne? 
-Ne csináld már. Láttam, hogy hogyan nézel rá. - mondtam. Emma és Kim is kíváncsian néztek ránk.
-Alyss annyira próbáltam elrejteni és sikerült is mindenki elöl, de te megláttad. Nem tudom, tetszik, de neki nem hiszem, hogy én tetszenék. Sophie jobban bejön nála, mint láttam. Persze nem haragszom a lányra, de nagyon rossz érzés. Bár nem tudja Kris, hogy én így érzek ezért őt sem hibáztathatom.
-Ha gondolod beszélhetünk vele. - ajánlotta a testvérem.
-Neee... vagyis nem tudom... annyira szeretném, ha szeretne, de nem akarom, hogy csak azért mert ti mondtátok neki, hogy szeressen különben megveritek. Simán kinézem belőletek. 
-Ajjj, de ismersz már. - nevettem fel. - Akkor csak megkérdezzük mit gondol rólad.
-Rendben, de ne mondjatok neki semmit az érzéseimről.
-Oké, de szeretném, ha boldog lennél. Az sokkal jobb dolog.
-Igen akkor te mért kínzod magad? 
-Nem kínzom magam, de ajjj ez olyan nehéz.
-Mi ebben a nehéz? Tegnap még csak nem is ellenkeztél mikor felkapott és berohant veled. Sőt még mosolyogtál is. Úgy öleltétek egymást, hogy az már szinte nekem fájt és akkor ezt mondod.
-Nem tudom mit érzek, vagyis tudom az elejétől fogva sejtettem, de nem mertem bevallani magamnak sem és mikor már másodszorra aludtunk együtt rájöttem, hogy nem tudok nélküle élni, még ha csak abrátok vagyunk is, de akkor jön Melissa és mindent elront. - sírtam. - Mindennél jobban szeretem. Most már tudtam, hogy elöttetek sem titkolhatom sokáig, ezért is szóltam ma, hogy jöjjünk ide és beszélgessünk. Nem akartam legalább nektek tovább hazudni. Aztán itt van az Eli-s téma is. - gyorsan elmondtam mindent Eloisee-ról. 
-Várj... mi az, hogy másodszorra aludt ott? Alyss! - kerekedett el Kim szeme. 
-Semmi – hazudtam megint. - jól van igen kétszer mert mikor szerveztük a kerti partit akkor is ott volt, mert bealudt az ágyamban és olyan édesen aludt. Nem volt szívem felkelteni. Aztán reggel felkelt és ott hagyta a pólóját, mert anya majdnem ránk nyitott. Melissa meg meglátta a ruhadarabot.
-Rátok nyitott? - értetlenkedtek.
-Mármint nem történt semmi olyan. Még ma este sem.
-Visszatérve szerintem nem Eli-t szereti. Látjuk, hogyan néz rád és rá. Annyi vágy és szeretet van a tekintetében amikor téged néz, hogy lehetetlen a másik változat. - sírtam, hogy kételkedtem benne, de az eszem mindig felhozta a képeket.
- Most már tudom, hogy mindennél jobban szeretem és vágyom rá, de félek, mert mi van, ha összejövünk akkor már nem kell ennyire, akkor már nem kell egymásért küzdeni és elhalványulna miden. 
-Ha meg sem próbálod nem is tudod meg. - mondták egyszerre. Valami zörgést halottunk az egyik fa mögül. Megijedtünk. 
-Ki van ott? - kiabáltam sírva, tudtam, hogy az a valaki meghallotta, amit épp az előbb vallottam be.
-Most gyere elő, mert oda megyek. - mondta Doroti harciasan. Gareth bukkant fel a fa mögül. Az ütő is megállt bennem, elfogja mondani Zacknek. Közelebb sétált és bocsánatot kért, hogy hallgatózott.
-Mióta voltál ott?
-Elég ideje ahhoz, hogy téged halljalak. Bocsáss meg Alyss.
-Ezzel nem oldasz meg semmit, most már te is tudod és félek még jobban. Nem akarom, hogy a srác is tudja, még nem, míg el nem döntöm, hogy mi legyen. - sírtam. - ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek. Különben, megverlek.
-Jóóó, jóóó megígérem. Csak ne bánts. - húzta Kimet közelebb.
-Én nem védelek meg drága.- nyomott egy szenvedélyes csókot a szájára.
-Hmm... finom.. 
-Ajánlom is. - Kim. Nem bírtam tovább nézni őket, olyan boldogok. Persze legyenek is azok, csak zavart a tudat, hogy Gareth is tudja és akármikor elmondhatja Zack-nek. Szerencsére Emmáék észre vették így segítettek:
-ŐŐ szerintem mi haza kísérjük Alyssát.
-Rendben. Szerintem mi még maradunk beszélgetni. - kacsintott Gareth.
-Jó, jó csak vigyázzatok magatokra. - elindultunk. Körülbelül félúton megköszöntem, hogy eljöttek velem, de innen egyedül szeretnék menni. Így is lett.
Nem volt kedvem haza menni, inkább sétálni indultam. Tudtam, merre megyek, pontosan Zackék felé. Fogalmam sem volt mért, csak mentem. Rosszul tettem, mert kint voltak a ház előtt. A srác és Eloisee. Beszélgettek valamit, majd a lány hirtelen megölelte. Elszomorított, a könnyeim újra kijöttek. Borzasztóan összezavarodtam. Haza érve berontottam és felfutva a folyosón Kris elkapta a kezem és magához ölelt. Zokogtam a vállába, ő meg hagyta. Várta míg kisírom magam és elmondom neki a gondomat.