7. fejezet Kirándulás

Köszönöm a kommentet itt a következő rész :) Remélem nem lesz unalmas, bár elég későn fog rájönni Alys, hogy mit is akar, de remélem azért olvassátok még :) Következő 1 komi után :) 


Gyönyörű időre ébredtünk itt Southamptonban. Süt a nap és sehol egy felhő. Ideális nap a kirándulásra. Bár kedvem sok nincs hozzá de már megígértem anyáéknak hogy elmegyek. Szóval nincs visszaút.
-Kicsim most hívott Gareth apja, Tim, hogy szóljon mikor indulunk- mondta apu mikor lementem reggelizni.
-Remek alig várom, hogy egész nap bámulhassam Zack képét.
-Ja el is felejtettem, hogy sajnos ők lemondták valami közbe jött nekik.
Ettől a hírtől felélénkültem, kicsit jobban mint kellett volna. Amit mindenki észre vett. Vagyis nem mindenki mert a húgomat sehol sem láttam tegnap óta. Beszélnem kellett vele. Ezért megkerestem. A szobájába kezdtem, de ott nem volt. Az ablakon kinézve a medence mellett láttam meg. Szélsebesen rohanni kezdtem.
-Jól vagy? Úgy lihegsz mint egy ló a sivatagban. 
-Nem.. vagy is igen.. csak futottam.
-Mért mi történt?
-Csak beszélgetni akartam veled.
-Hát akkor ki vele.- mosolygott.
-Hát.. izéé.. nem mintha különösebben érdekelne.. de miről beszéltetek tegnap Zackkel? Mikor elmentem.. - kérdeztem félve.
-Ja vagy úgy.. arról, hogy mért hiszed azt hogy barátnője van. Szegény gyerek úgy bolondul érted mint hal a vízért csak te nem veszed észre vagy nem akarod észre venni.
-De hát halottam amikor vele beszél és utána közvetlen elmentek. Mi az hogy nem veszem észre vagy nem akarom? Nem szeretem és ő sem engem barátok vagyunk... vagy talán még azok sem. - makacskodtam. - Különben is honnan veszed hogy érdeklem?
-Alyssa az istenért a húga hívta haza őket mert valamit segíteniük kellett... Lehetetlen vagy.. onnan hogy van szemem és beszélgetek másokkal.. és Gareth is mondta, hogy a srác folyton rólad beszél. 
-A húga?? Istenem de buta voltam... nem baj , nem érdekel és örülök hogy nem jönnek ma kirándulni nem tudnék jó pofizni neki. Ja ha már itt tartunk mi van veletek?
-Kikkel? 
-Ne értetlenkedj itt nekem mert belefojtalak a medencébe – viccelődtem – Gareth-tel és veled?
-Semmi... Nem tudom.. tegnap beszélgettünk kicsit kettesben. A szemébe néztem és láttam a ragyogást és akkor megfogta a kezem. A hideg is kirázott amit észre vett és elmosolyodott.. annyira aranyos és jó fej. Azt hiszem, hogy én is tetszem neki. Remélem ma lesz alkalmam beszélni vele. Amúgy Emmáék üdvözölnek és meghívtak magukhoz holnapra, hogy töltsük ott a napot. Egész megkedveltem őket. Képzeld van egy kisöccsük Matt. Amúgy anya mondta már hogy Kris is haza jön az egyetemről?- fejezte be a mondani valóját.
-Jajj olyan édesek lennétek együtt...hát majd csinálok alkalmat...- kacsintottam – Neeeemm komolyan? Olyan régen láttam és már hiányzik a bátyám ölelése akár milyen nyálasan is hangzik. Kell egy férfi az életembe aki csak megsimogatja a fejem és átölelem ha baj van és megvéd.
-Alyssa szerintem neked nem teljesen Kris-re van szükséged. Mindenki látja rajtad hogy odáig vagy Zackért mért nem ismered be végre te is?- annyira imádom a húgomat. Ő a fiatalabb mégis ő az érettebb mindig belém lát még akkor is ha magam sem értem a dolgokat. Valahol mélyen lehet hogy szeretem a srácot de jelen pillanatban nem kérek belőle vagy kell egy kis idő hozzá.
-Vissza térve.. remélem eljössz Dorotiékhoz. Felhívtak reggel, hogy kérdeztelek e már és akkor mesélték, hogy a kis Matt egész nap rólam áradozik. Olyan aranyos lehet.
-Persze ki nem hagynám – ekkor szólt ki anya:
-Lányok indulás.. már késésben vagyunk. - szokásos gondoltam.

Valahol az erdő mélyén járva eszembe jutott, amit Kimmel beszéltem reggel. Láttam őket ahogy a sor végén egymás mellett mennek és vidáman cseverésznek, nevetnek egymás viccein. Olyan boldognak látszanak. Remélem lesz belőlük valami. Ekkor Kim megbotlott és magával rántottam a srácot is. Aki épp rá esett. Úgy megijedtem, hogy felsikítottam amire mindenki oda figyelt. Eszembe jutott, hogy így talán kicsit egyedül maradhatnak, majd hozzátettem a sikoltásom ezt :
-Nézzétek milyen furcsa madár...arra - mutattam Kimékkel ellenkező irányba majd szélsebesen apa kezét megragadva elindultam. Sikerül mindenki követett ők meg ott maradtak kettesben.
-Nincs is itt semmi 
-Már elrepült – majd anya lépett oda hozzám.
-Kimék hol vannak? - kérdezte aggódva.
-Úgy gondoltam megérdemelnek egy kis időt kettesben. - súgtam anyának.
- Tehát tényleg nem volt madár?
-Nem.. hiszem – néztem bocsánatkérően.
-Jól van csibész de legalább egy jó ügy érdekében tetted. - kacsintva tovább lépkedett. Az út hátra levő része unalmasan telt. Kimék sem értek még utol minket. Így hát elkezdtem dúdolgatni a kedvenc dalaimat. Szerencse hogy több is volt. Körülbelül az 5.-nél tartva végre megláttam a tisztáson parkoló autóinkat. Hálát adtam az égnek. Végreeee. De a húgomékat sehol sem láttam. És nem csak én furcsálltam ezt. Mindenkinek feltűnt a hiányuk. 
-Merre lehetnek? - kérdezte apa Gareth apjától. - mennünk kéne. Éppen másztam volna be az autóba hogy apa még véletlenül se kérdezze meg tudok e valamit. Hát nem sikerült.
-Kicsim te sem tudod hol vannak?- szerencsémre Tim (Gareth apja) válaszolt helyettem. Huh ezt megúsztam.
-Ne aggódj a fiam úgy ismeri az erdőt mint a tenyerét plusz vezetni is tud és a saját kocsijával jött... majd haza viszi a lányod.
-Rendben.
Már jó idő eltelt mióta haza értünk, de Kim még sehol sincs. Remélem nem történt baj. Bár akkor ide szóltak volna telefonon. Gondolom. Alig várom hogy elmeséljen mindent. Utálok várni..

Pár órával később csengetést halottam. Mivel senki sem nyitott ajtót nekem kellett. Kris volt az. Nem számítottam rá hogy ilyen hamar ér haza, de örültem neki és a nyakába ugrottam.
-Hééé hugi...én is örülök neked de nem kéne megfojtanod azért.
-Ne haragudj csak hiányoztál. - mosolyodtam el.
-Te is nekem. - beljebb tuszkolt a nappaliba és lehuppant az egyik kanapéra.- Na mesélj mi történik erre felé. 
-Semmi .. érdekes meg pláne. - hazudtam. Hát ez sem jött össze.
-Drága édes hugicám nem ma jöttem le a falvédőről.. látom hogy valami nincs rendben.. mesélj csak.. légyszíves..- ahjjj ő is úgy ismer, pedig vele nem szoktam sok időt tölteni a tanulmányai miatt. Szerencsésnek érzem magam hogy két ilyen testvérem van.... Mivel jó barátja mindkét srác nem tudom hogy fogja fogadni a történteket...végül is elmeséltem neki mindent az elejétől mostanáig. Néhány dolgon jót nevetett például a jeges tea incidensen.
-Hát nem tudom de szerintem hallgass a szívedre... nem mindig jó ha a makacs kis eszed után mész.
-De ez egyszerűen bonyolult.. Utálom. Nem érzek iránta semmit. Talán csak nagyon mélyen elzárva. Jó sok lánccal lelakatolva nehogy előtörjön..
-És mért is az? - utalt a mondandóm első felére.
-Mert lehet hogy egyszerű lenne csak úgy a karjába vetnem magam...de bonyolult mert egyszer azt érzem hogy szeretem aztán meg tesz vagy én teszek valamit amitől meg ki nem állhatom... és ez már az őrületbe kerget.- sóhajtottam fel. 
-Erre csak azt tudom mondani hogy ismerd meg! Tölts vele több időt kettesben és kialakul hogy mit is akartok.
-De lehet hogy nem akarom megismerni... félek...
-Ne makacskodj már Alys...és mitől?
-Hogy a végén minden rosszra fordul és megint én szívom meg - nevettem fel kínomban.
-De ha meg sem próbálod már veszítettél.- ekkor lépett be anya a szobába
-Mért nem szóltatok hogy megjöttél? 
-Mert olyan jót beszélgettünk, hogy gondoltam nem zavarom meg a mondani valóját.
- Örülök hogy haza jöttél végre – nyomtam egy puszit az arcára és felmentem a szobámba. Álmosnak éreztem magam így lefeküdtem aludni.. hamar elnyomott az álom..

6. fejezet: Bonyodalom..

Hát ahogy megígértem itt a 6. fejezet is. Remélem tetszik. Komizzatok légyszíííí :D 

-Kim emlékszel Emmáékra? - kérdeztem 1 óra múlva a medence mellett.
-Igen.. mért?
-Szerintem hívjuk el őket.. hmm.. mondjuk plázázni...ránk férne már... nem?
-Lehetséges, de tudod hol laknak?
El gondolkoztam ezen, mert mikor legutóbb találkoztam velük sírtam és összezavarodva bolyongtam.
-Nem... de tudom merre indultam el múltkor.. és talán nagyiék is tudnak segíteni ha megkérdezzük. - mondtam.
-Rendben akkor mire várunk?- pattant fel és indult meg befelé.
-Nagyííííí – üvöltöttük egyszerre.
-Naaa mi ez a kiabálás. Attól hogy öregnek nézek ki még nem biztos hogy süket is vagyok.
-Sajnáljuk, de véletlenül nem ismered Emma és Doroti Jons-t? - érdeklődtem.
-De ismerem őket, kedves lányok. Van egy nagy farmjuk tele mindenféle állattal. Nagyon Szép. - mosolygott. - talán ti is ismeritek őket?
-Hát mondhatjuk.. azt hiszem.. és azt megtudnád mondani merre fele laknak?
-Persze. - majd elmesélte a pontos utat és már itt sem voltunk.
Már 10 perce kerestük azt az utcát mikor Kim így szólt:
-Biztos hogy erre van? 
-Hát nagyi azt mondta erre fele van.
-Várj – intett le. - Nézd ott van Gareth és Zack megkérdezhetnénk őket.
- Rendben te oda mész megkérdezed én meg megvárlak itt.
-Na nem... azt már nem te is jössz.
-Ahhj rendben – vánszorogtam utána.
-Sziasztok – üdvözöltük egymást. Gareth szemmel láthatóan örült hogy újra láthatja Kimet és még a vak is simán kitalálta volna hogy fülig egymásba vannak gabalyodva. 
-Meg tudnátok mondani merre lakik Emma és Doroti Jons? Azt hiszem eltévedtünk – nevetett Kim a srácra.
-Azt hiszitek? Amúgy igen tudjuk merre fele van a farmjuk akár meg is mutathatjuk ha nektek nem gond.
-De.. - vágtam rá egyből Gareth mondatára.
-Alyssa! .... jó lenne köszönjük és ne is törődjetek vele... 
Azt hittem soha nem érünk oda a lányokhoz. Körül belül 15 percre volt Zackék utcájától, mert az egyik sarkon rossz felé fordultunk így kerültünk oda, amin a srácok jót nevettek. Hát ja rohadt vicces volt szerintem is már rég a plázában lehetnénk erre itt kell bámulnom az utat Zack mellett mivel a húgomék jól elvannak magukkal. Istenem de aranyosak már csak azzal is ahogy egymásra néznek. Komolyan mondom ha ők nem lépnek kettejük jövőjét illetően majd én fogok.. hmm.. esetleg a holnapi kiránduláson. Ezen gondolkoztam egy picit mikor éreztem magamon Zack pillantását.
-Mi van? - értetlenkedtem.
-Min gondolkozol?
-Kiméken olyan szépek lennének együtt... de amúgy is mit érdekel az téged?
-Mivel barátok vagyunk állítólag gondoltam megkérdezem – terült el egy mosoly az arcán ami talán nem is volt túl vidám. Nem értem. Mindegy talán csak képzelődöm. Nem lepődnék meg rajta.
-Barátok állítólag - motyogtam az orrom alatt.
-Itt vagyunk – szólt hátra a húgom mellett lépkedő szöszi srác.
-Remek. - majd meglátva Emmáékat odafutottam hozzájuk.
Meglepetettség tükröződött Doroti arcán aki épp egy csirke kergetését hagyta abba.
-Hát ti?
-Gondoltuk meglátogatunk titeket és megkérdezzük nincs e kedvetek elmenni vásárolni a plázába.- mosolyogtam. Addigra már Kimék is ide értek.
-Ja csak út közben eltévedtünk, még szerencse hogy ilyen segítőkészek erre fele a srácok – mutatott Zackékre, mire én megforgattam a szemeimet, ők meg szégyenlősen elmosolyodtak.
-Szóval van kedvetek?
-Persze – örvendeztek. Ekkor szólalt meg Zack telefonja amit fel is vett és beszélni kezdett valakivel.. azt hiszem egy lánnyal.. legalábbis .... nevet emlegetett... nem is tudom mért érdekel annyira, hiszen még csak nem is szeretem. Vagy mégis.. nem az kizárt. Mégis zavart hogy azzal a lánnyal beszél, de mért. Istenem magamat sem értem. Majd letette a telefont és így szólt : 
-Sajnos mennünk kell most szóltak ide hogy segítenünk kell és Garethre is szükség van. Bocsi sziasztok esetleg később összefuthatnánk. - kacsintott rám.
-Később- motyogtam megint. - amikor megláttam Emma mutogat a fejével Zackre.
Hangosan mondtam ki a választ:
-Igen.. - tudtam mire gondol.
-Alyssa amúgy már jól vagy? Nagyon megbántott múltkor az a valaki, nem értem mért kell így viselkednie annak a srácnak. - célozgatott Emma. Amit Zack is meghallott. Nem néztem rá mert féltem, hogy elsírom magam.
-Mindegy... - sóhajtottam.
-Akkor menjünk.

2 óra kimerítő vásárolgatás után másra sem vágytunk mint pihenni egy kicsit. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk és beülünk a cukrászdába. Benyitottam az ajtón a csajokkal mögöttem amikor megláttam Zacket, Garethet és még egy srácot akit azelőtt soha nem láttam. Jöttek kifelé, Zack éppen hátra felé fordulva motyogott valamit. Olyan gyorsan történtek a dolgok. Ahogy a srác előre fordult a kezében lévő fagyi találkozott a mellkasommal. A megrázkódtam a hirtelen hidegtől majd dühömben ráordítottam:
-Mi a francot csináltál?
-Alyss én nem akartam úgy sajnálom. - törölgette a fagyit.
-ÁÁÁÁ csak hagyj békén- löktem el a kezét és azzal kirohantam a fagyizóból.
A könnyeim folyni kezdtek és csak rohantam a nagy világba. Hallottam ahogy utánam kiabálnak, de nem érdekelt nem bírnám ezek után nézegetni a fejét. Utálom. Vagyis ez nem teljesen volt igaz,mert lehet hogy éreztem valamit iránta, de jelent pillanatban elküldtem volna melegebb éghajlatra. Nem jutottam sokáig a futással amikor valaki megragadta a könyökemet és maga felé fordított. Fel sem néztem csak zokogtam a pólójába. Ismerős volt az illata.. emlékeztem hogy valahol már éreztem.. kellemes... és akkor megvilágosodtam. Zacknek volt ilyen illata amikor este a fán úgy megijesztett. Azonnal ellöktem magamtól és letöröltem a könnyeimet.
-Mit akarsz? Még egy kis fagyit hoztál? Vagy mi?- förmedtem rá szipogva.
-Nem..kérlek bocsáss meg.. nem szándékosan történt egyszerűen baleset volt.
-Nem érdekel csak többet hozzám se szólj... nem akarok tudni rólad... különben is mért nem mész és az új barátnődet hívogatod fagyizni – bukta ki belőlem a szavak.
-Akimet?
-Jajj ne csináld már... hallottam hogy amikor telefonáltál.. folyton a nevét mondogatod de tudod mit nem is érdekel legyetek boldogok.
-Ezt úgy mondod mintha féltékeny lennél.
A szavak tűzként égtek az agyamba.
-Én féltékeny rád? Kizárt... nem szeretlek sőt még csak nem is kedvellek... és ne gyere a szemeimmel mert hazudnak. Szólni sem tudott, mert megláttam Emmáékat és oda rohantam hozzájuk. Vissza néztem és ő csak állt ott értetlenül, majd közöltem a többiekkel hogy haza megyek de ők maradjanak nyugodtan. Láttam Kimet oda menni a sráchoz, de nem érdekelt abban a pillanatban semmi...csak elakartam tűnni.. kezd túl bonyolultá válni ez a dolog..

5.fejezet: El nem ismert vágy...

Ez egy nagyon rövid rész lett! De kárpótlásul felteszem a következőt is :) Remélem azért ezekre már valaki dob egy vagy több hozzászólást mert azért jó lenne tudni, hogy érdemes e folytatni. :) Jó olvasást! :)

Mély álmomból valaki simogatására ébredtem. A szememet csukva tartva mondtam ki félálomba az első nevet ami eszembe jutott:

-Zack...
-Hogy ki?
Felpattantak a szemeim és hirtelen felültemben bevertem a fejem.
-Úristen fáj valamid? És mi az, hogy Zack?- halottam meg Kim aggódó hangját.
-A fejem kicsit lüktet, de szerintem semmi komoly, kösz az ébresztést, hát...csak...izé...- hajtottam le a fejem.
-Mégis bírod, igaz?
-Nem, nem igazán – néztem rá és előtörtek belőlem a szavak. Elmeséltem mindent ami tegnap történt, majd durcásan megkérdeztem:
-Most, hogy itt tartunk ti hova tűntetek olyan gyorsan?
-Hát az úgy volt, hogy mikor Zack kijött, láttuk, hogy elmosolyodsz... így Gareth elhívott sétálni - pirult el.
-És?
-Mi és?
-Egy sétába csak úgy nem pirul az ember paradicsom színűre.
-Hát tudod azt hiszem tetszik, de nem tudom, hogy ő mit érez irántam.. tegnap visszaérve megölelt a szívem pedig vad táncba kezdett.. ha érted mire gondolok..Alys félek!- bökte ki végül.
-Mitől, hiszen látom rajtatok, hogy úgy oda vagytok egymásért mint kalács a nutelláért.
-Lehetetlen veled komolyan beszélni – csattant fel. Néha úgy érzem, hogy ő az idősebb sokkal érettebb és nem olyan gyerekesen makacs mint én. Tetszett ez a testvéremben, akit nagyon imádok.
-Ez nem igaz csak ti nem értitek a logikámat!- nevettem fel.
- Alyssa!
-Ne haragudj.
-Semmi baj. Amúgy szerintem jól döntöttél, hogy megismered Zacket.
-Lehet...
Hirtelen eszébe jutott, hogy mért jött:
-Egyébként azért jöttem, hogy elmondjam Gareth meghívta az egész családot kirándulni, mert az apja valami túravezető féleség.
-És pontosan kik lesznek ott?
-Gareth-ék és mi meg...
-Meg kik?
-Zackék..
-Akkor én nem megyek – makacskodtam
-Nem tegnap beszéltétek meg, hogy barátok lesztek?
-De... - gondolkodtam el – de ugyanakkor nem tudom mit érzek.
-Soha nem fogod megtudni ha találkozni sem akarsz vele.. ami mellesleg lehetetlen mivel ők a kertészeink.
-Ajjj és ha meg sem akarom ismerni?
-Tudod, hogy ez nem igaz – forgatta a szemeit.
-De nekem nem tetszik.
-A tekinteted nem ezt mondja.
-Ne gyere már te is a ezzel, ő is pontosan ezt mondta. - sóhajtottam, vissza gondolva a tegnapra.
-Én csak az igazat mondom.
-Akkor sem tetszik.
-Vagy csak nem akarod bevallani még magadnak sem.
Úgy pattantam ki az ágyból mintha nem is mondott volna semmit.
-Éhes vagyok! - indultam meg kifelé.
-De eljössz holnapután ugye?
-Talán...- kacsintott és kirohant az ajtón.

4.fejezet: Az éjszaka titka

Sziasztok remélem tetszik a történet eddig. :) Ha megkérhetlek titeket dobjatok meg komikkal is, hogy tudjam jó e vagy nem ez az egész dolog. a Következőt 1 komment után rakom fel. :) 


Már éjjel egy óra és nem tudok aludni, hirtelen kivágtam az ajtómat majd csendben leosontam, kifutottam a kert végén lévő fához, amit úgy szerettem. Felmásztam és csak a csillagokat néztem, sírtam már megint, de nem tudtam mért. Idegesített, hogy a semmiért mindig elbőgöm magam. Lépteket hallottam azonnal abbahagytam a sírást és csöndbe próbáltam maradni.. nem sikerült, mert szipogtam össze vissza. 
- Alys mi az istent csinálsz sírva annak a fának a tetején?- hallottam meg Zack kíváncsi hangját.
- És te mi a francot keresel itt tök sötétbe? - förmedtem rá. 
-Nem tudok aludni így gondoltam eljövök sétálni. - halottam a hangján, hogy mosolyog. 
-És pont erre fele. Furcsa- mondtam még mindig szipogva. Abban a pillanatban mellettem termett a semmiből. Úgy megijedtem, hogy újra sírva fakadtam és szorosan magamhoz öleltem.
-Megijesztettél.- sírtam a pólójába. Éreztem a hátamon, hogy ő is ölel.
-Sajnálom – mentegetőzött. Akkor jutott az eszembe, hogy nem kéne ölelgetnem hiszen túlságosan nem is kedvelem így ellöktem magamtól, amit meg is bántam abban a pillanatban. Halottam egy halk sóhajt majd megszólalt: - Szóval mért is vagy itt ilyenkor sírva? 
-Hát tudod az úgy volt hogy nem tudtam aludni és kijöttem gondolkozni és nem is sírtam csak por ment a szemembe – hazudtam. Halottam hogy elneveti magát.
-Alyssa kérlek ne hazudj nekem, épp a délután beszéltük meg hogy barátok leszünk- mondta felém hajolva. Lehelete szinte már simogatta az arcomat. Tetszett. Elmosolyodtam, mikor eszembe jutott, hogy Melissa mit csinált. 
-Ja gondolom mennyire fog örülni, Barbie ha rám pazarolod az idődet.- mondtam flegmán.
-Ki az a Barbie? - kérdezte meglepetten.
-Jajjj ne add az ártatlant hiszen ott enyelegtetek délután azért rohantam be mert nem volt kedvem hallgatni a problémáitokat – mondtam halkan.
-Ja, hogy Melissára gondolsz. Annak már vége nem bírtam tovább hallgatni az örökös nyafogását, egyszerűen nem ő volt az igazi és szakítottam vele amit láthatóan nem volt képes felfogni ezért zavart meg minket délután.- mondta megnyugtatóan. Majd közelebb ült hozzám, alig volt néhány centi közöttünk.
-Ne add itt az ártatlant láttam mennyire élvezed, hogy agyon csókolgat – förmedtem rá. Sírtam. Idegesített, hogy pont rá voltam féltékeny. Nem lehet, hogy kedvelem a srácot kizárt.
-Alyssa cseppet sem élveztem ezért is löktem el magamtól – magyarázta. A könnyeim marták az arcomat és rázkódtam a hideg szél miatt. Zack észre is vette. Majd így szólt: - Szerintem be kéne menned mielőtt megfázol és az is az én hibám lesz. - nevette el a végét. Lemásztunk, de nem mentem még be és ő sem mozdult. Felé fordultam és megkérdeztem: - Az utolsó napon mért akartál segíteni? - meredtem rá a sötétbe.
-Nem tudom csak néztelek ahogy ott ülsz és gondolkozol aztán egyszer csak felpattantál és a táskád leesett. Én meg gondoltam segítek, de kár volt mert csak megharagudtál rám.- sóhajtott.
-Nem.. vagyis de mert nem értettem, hogy mért vagy ott mikor kb 300 másik diák leste volna hogy éppen mit akarsz csinálni. Zavart a furcsa érzés amikor olyan közel jöttél a labdádért, pedig nem kedvellek. Idegesített, hogy mi az istent szeretnek benned a pompom lányok. Az öltözőbe folyton rólad folyt a vita, a beszélgetések és minden körülötted forgott... elegem lett és inkább nem kértem belőled, de te mindig mosolyogtál miután megbántottalak és összezavarodtam. Aztán állandóan eszembe jutottál és még jobban nem kedveltelek. Ezért kaptam fel a vizet ma reggel, hogy megint itt vagy. – vallottam be.. - aztán jöttél délután és beszélgettünk egész jó kedvem lett de jött Melissa és megint ott tartottunk, hogy mindenki téged akar. Így én úgy döntöttem, hogy nem kérek belőled. Most pedig megint itt vagyok veled és már nem tudom, hogy mit akarok..- nevettem fel kínomban. Talán éreztem valamit iránta talán nem.. mégis úgy éreztem most már képtelen vagyok úgy élni hogy ő nincs az életemben akár barátként akár máshogy..
-Alys úgy sajnálom a délutánt, nem számítottam Melissára nekem azt mondta, hogy Londonba marad és nem jön haza.- törölte le az utolsó könnycseppet az arcomról. Már szabályosan reszkettem a hidegtől. Elindultam befelé de visszarántott. Arca vészesen közeledett az enyémhez. Éreztem ha nem teszek ellene megcsókol. Elfordítottam a fejem.
-ŐŐ sajnálom nem tudom mért volt ne haragudj nem akartam – mentegetőzött, de láttam a mérhetetlen vágyat a szemében.
-Semmi baj, de nekem ehhez most idő kell. Kérlek érts meg. Nem azt mondom, hogy kerüljük egymást csak – sóhajtottam – nem tudom... legyünk barátok. - mondtam ki végül.
- Egyenlőre. - húzta száját huncut mosolyra majd megpuszilta az arcomat és elindult.
Értetlenül bámultam utána míg el nem tűnt. Elmosolyodtam. Megint fázni kezdtem így befelé vettem az irányt. Hihetetlen, hogy már hajnali 3 óra van dőltem be az ágyamba és már aludtam is.

3. fejezet: Talánok...

A nap sugaraira ébredtem amik simogatták a bőrömet. Úgy döntöttem, hogy az egész napot a medence mellett fogom eltölteni. Kimet is kérdeztem jön e aki örömmel velem tartott. Öntöttünk jeges teát és kifele vettük az irányt. Amint kiléptem földbe gyökerezett a lábam.
-Te meg mi a francot keresel itt?- ordítottam idegesen Zacknek aki épp a bokrokat nyírta.
-Szia neked is Alyssa, Kim.- féloldalas mosolyra húzta a száját, majd folytatta. - A nagyszüleidnek segítünk a kertet rendben tartani.- látszott rajta hogy élvezi a helyzetet. Legszívesebben felrobbantam volna az idegtől. Nem értettem mért nem mondták el, hogy ő a kertész és mi az hogy segítünk... kivel?..ja már látom.. a fiú jól nézett ki, de szemmel láthatóan a húgom jobban érdekelte mint a mi beszélgetésünk.
-Rendben, de nem fogom egész nap a képedet bámulni.- makacsoltam meg magam.
-Alyss..- kezdett volna bele, de éreztem, hogy nem bírom tovább így ráöntöttem a fejére az innivalómat és keresztül rohantam a házon. Sírva futottam míg a lábam be nem adta az unalmast és leheveredtem az egyik ház elé. A könnyeimmel küszködtem mikor megláttam két lányt felém sétálni.Gyorsan megtöröltem az arcom, hogy ne lássák a könnyek helyét.
-Szia- köszöntek egyszerre.
-Hello.- mondtam szipogva.
-Én Emma vagyok.. ő pedig Doroti- mutatott a mellette álló lányra, majd aggodalmasan kérdezte: - Mi a baj?
-Én Alyssa vagyok- mosolyogtam- Semmi csak...fogalmam sincs mért sírtam- csattantam fel szünetet tartva
-Jól van na – mondta Doroti.
- Sajnálom, de annyira ideges vagyok és szerintem el is tévedtem.- néztem körül szórakozottan.
-Szóval nem idevalósi vagy - állapította meg Emma – elkísérünk..merre fele laksz?- kérdezte.
Elmondtam, majd elindultunk. Közbe megeredt a nyelvem és elmeséltem mért rohantam el nagyiéktól. Jót beszélgettünk, igazán kedves és vicces lányok, bár a külsejükön majd egy bevásárlás során javítanunk kell, de megkedveltem őket. Mikor befordultunk az utcánkba megláttam Kimet aki éppen akkor indult el felénk.
-Alyss mért rohantál el? - kérdezte – Tudom, hogy nem kedveled Zacket de azért viselkedhetnél kicsit, meg amúgy is megismerhetnéd szerintem kedves és sokat változott kicsi kora óta. 
-Tudom, hogy tudod, de akkor sincs kedvem nézegetni ahogy illegeti magát.- ráztam meg a fejem. - Különben is mért nem megy és szórakoztatja a barátnőjét?...jobb lenne – gondolkoztam el.
-Nincs barátnője – válaszolta unottan Kim. Önkéntelenül elmosolyodtam, amit észre is vettek. Mielőtt megszólalhatott volna a húgom eszembe jutott, hogy bemutatom az újdonsült barátnőimnek.
-Ja amúgy Kim ők itt Emma és Doroti Jons - karoltam át őket.
-Sziasztok. Örülök, hogy meg ismerhetlek titeket.- vigyorgott rájuk.
-Hello.. mi szint úgy, de sajnos mennünk kell- szomorodtak el majd elköszöntünk és már tovább is mentek. Kim felé fordulva értetlenül néztem rá.
-Honnan tudod hogy Kennek már nincs Barbija?- viccelődtem.
-Mert egyessekkel ellentétben én nem rohantam el a teámat egy srácra borítva. Beszélgettem velük Az a Gareth egész helyes és jó fej.. - pirult bele.
-Mesélj csak miről maradtam le – húzogattam a szemöldököm. ÓÓÓ de boldognak tűnt miután befejezte a mondandóját, már azt vártam mikor repül el mellőlem.
-Meséltek a bálról amit minden évben megrendeznek itt – tapsolt és ujjongott.
-Ne értetlenkedj már – nevette el magát
Annyiba hagytam a dolgot. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem csikizni. Tíz perc után nevetve fetrengtünk a földön amikor az a bizonyos Gareth vagy ki.. leült mellénk.
-Mi jót csináltok? - kérdezte majd elnevette magát a kócos hajunkon.
-Alyssa halálra akart kínozni a csikizéssel- mondta kuncogva.
-Hééé nem az én hibám volt... csak kihasználtam a felkínálkozó lehetőséget- kacsintottam rá. 
Gareth felé fordultam és így szóltam:
-Sajnálom, hogy elrohantam, de most hogy belegondolok a barátod hol van? Csak hogy tudjam mikor kell lelépnem, mielőtt megint véletlen összefutunk – mosolyogtam. Kim csak rázta a fejét. 
-Mindjárt jön csak még elintéz pár apró dolgot hátul – mondta.
-Akkor én lépek – gyorsan felugrottam földről, de megfordulva Zack mellkasába ütköztem. Akaratlanul bele néztem barna szemeibe és elmosolyodtam.
-Alyssa beszélhetnénk – nézett rám kérdőn csillogó szemeivel.
-Nem zavar, hogy társaságban vagyunk- néztem hátra de a többieket sehol sem láttam addigra már. - jabocs! - mondtam az orrom alatt majd arrébb léptem, hogy kikerüljem és elmenjek. Valahogy éreztem, hogy ez lesz Kimet kifogom nyírni.. tényleg hova is tűnhetett Gareth-tel.. Zack megragadta gyengéden a csuklómat és maga felé fordított.
-Alys kérlek! - beadtam a derekam és leültem a fűbe.
-Mit akarsz ? - kérdeztem unottan.
-Nem értelek... mért gyűlölsz ennyire? - éreztem magamon kíváncsi tekintetét. Nem néztem rá. Így folytatta : - nem szeretnék haragba lenni veled!- szögezte le határozottan. Ránéztem ami nagy hiba volt azonnal elkapta és fogva tartotta a tekintetem.
-Nem bírlak és kész!- csattantam fel.
-Ez nem igaz és te is tudod..- mondta mosolyogva.
-Mi vagy te jós? , hogy jobban tudod mit érzek mint én..- ordítottam
-Nem csak látom a szemedben az igazságot. - mondta nyugodtan. Elpirultam. Látszólag tetszett neki a helyzet, mert elmosolyodott és nevetve hozzátette : - Mondtam én.
Legszívesebben sípcsonton rúgtam volna hiszen még magam sem tudom mit érzek nem hogy ő. Egyszer gyűlölöm egyszer szeretnék vele beszélgetni.
-Szerintem próbáljuk meg a barátságot- ajánlotta félve hogy megint felkapom a vizet.
-Talán..- kezdtem volna bele de nem tudtam befejezni, mert Melissa lépett oda hozzánk és ugrott Zack nyakába. Remek más sem hiányzott mint hogy ezzel a mű Barbieval találkozzak. Ki nem állhattam hisztis újgazdag akinek minden vágya hogy mindenki csakis vele foglalkozzon.
-Zack mért szakítottál velem.- nyávogta szomorúságot tettetve.
-Melissa kérlek szállj le rólam- utasította majd válaszolt a kérdésére – talán mást tetszik..- nézett volna rám de a csaj megfogta a fejét és lesmárolta. Zack azonban eltolta magától.
-Jól van nem kellek? De ne is fuss majd vissza hozzám ha az álom csajod összezúzza a szívedet – puffogott – csak egyet mondj meg ki az, hogy felvilágosíthassam milyen vagy valójában. - kérdezte sértődötten. Zack nevetve annyit válaszolt:
-Nem tudom annyit mondtam, hogy TALÁN...- itt eltört a mécses nem bírtam tovább hallgatni őket. Befutottam a házba, vissza nézve Melissa élvezte a helyzetet.. Zack mérgesen nézett rá és mondott neki valamit majd felkelt és elindult a másik irányba. Felfutottam a szobámba és bezárkóztam.. semmi mást nem akartam csak gondolkodni azokon a talánokon...

2.fejezet: A nagy utazás

Reggel korán ébredtem...boldog voltam, mert kitört a nyári szünet... azonban kicsit elszomorított, hogy sokáig nem láthatom az itteni barátaimat. Felöltözés után levittem a bőröndjeimet, miután végeztem hallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn. Apa álmosan a szemét törölgetve mondta:

-Kicsim ugye tudod, hogy csak pár hétre megyünk a nagyiékhoz és ott is vannak boltok. Nem kellett volna felpakolnod az egész szobádat.- mosolygott. Tátott szájjal csodálkozva néztem apára, hogy ezzel mit kívánt mondani, de beszélgetésünket anya törte meg aki akkor kiabált a konyha felől:
-Reggeli!- hangzott. Belépve megkordult a gyomrom a palacsinta finom illatától.

2-3 óra készülődés után végre elindultunk. Nem volt kedvem senkivel sem beszélni. Bekapcsoltam a telefonomon a zenét és csak hallgattam az éppen következő számot. Láttam, hogy a húgom is így tesz. Az út hosszúnak és unalmasnak tűnt. Így eszembe jutottak az utolsó napon történt dolgok. Lepergett előttem a reggel, a lányok nevetése és Zack. Rajta kicsit többet gondolkoztam. Vajon mért viselkedik így mostanában és az a nézés amikor a labdáját vissza adtam. Fura, de megvoltam győződve, hogy tényleg elszomorítja ha nem törődöm vele. Ennek ellenére mégis mintha tetszene is neki amikor ennyire taszítom magamtól. Lehet, hogy meg kéne jobban ismernem mielőtt ítélkezem. Jézusom Alyssa min jár az eszed hiszen ismered kicsi korod óta ő volt az aki meghúzta a copfod, aki mindig piszkált, aki kicsúfolt ha valamit elrontottál. Mégis mért akarnád megismerni jobban? Tudom, hogy boldog akarsz lenni, de vigyázz vele. Szólalt meg bennem egy hang. Gondolkozásomból Kim bökdösésére tértem vissza.
-ÁÁÁ ÚÚÚ- ordítottam – ha belilul agyon verlek – emeltem fel a mutatóujjam fenyegetően, de elnevettem így nem sikerült túl komolyra
-Jól van na – védekezett a kezével – Amúgy nagyon elbambultál.. Min gondolkoztál? - kérdezte kis szünet után. Nem is tudom mért, de elkezdtem volna mondani mikor rájöttem, hogy nem kellett volna:
- Zac..azaz semmin – mosolyogtam idegesen. Abban bíztam, hogy nem veszi észre amit mondtam, de túlságosan ismer már Kim.
- Alyssa te Zackre gondoltál? - kerekedett el a szeme.
- Nem, dehogyis – mentegetőztem. Éreztem, hogy belepirulok a mondatomba. Az arcom színe akár felvehette volna a versenyt egy jól megérett paradicsommal és tuti nyertem volna.
- Na tesó ismerlek már annyira, hogy tudjam, hogy igen rá gondoltál és a fejed amúgy is elárult szóval mindegy. Szóval mesélj csak egy kicsit.- utasított. Épp kezdtem volna bele a mondandómba mikor megálltunk a nagyiék háza előtt. Abban a pillanatban kiugrottam a kocsiból és rohanni kezdtem befele. Kim utánam kiáltott:
- Na jól van, de tudd, hogy nincs el felejtve a dolog. Még beszélünk- azzal becsaptam magam mögött az ajtót. Örültem, hogy nem kellett a srácról beszélnem hiszen cseppet sem érdekelt. Elkezdtem mosolyogni, magam sem tudtam minek örülök.

Nagyi mosolyogva lépett ki az előszobába ahol voltam. Megölelt majd kinyitotta az ajtót, hogy beengedje a többieket is. Nem felejtettem el Kim mondatát ezért átfutottam a házon a kert legvégébe ahol gyönyörű rózsakert volt, tele vörös rózsával. Kedvencem gyönyörködtem látszott a kerten, hogy gondozott de ráfért volna egy fűnyírás és kis víz sem ártott. Megis jegyeztem, hogy szólok papinak, hogy tegyen valamit az ügy érdekében. Majd tovább indultam a kert mögött lévő ismerős nagy fához. Ahogy oda értem elmosolyodtam, mert rengeteg emlék jutott eszembe. Felmásztam és csak néztem ahogy a nap egyre lejebb kúszik az égbolton. Szép. Lépteket hallottam. Megilyedtem, most nem akartam a húgommal beszélni...de meglepetésemre nagyapa lépett a fa alá és mosolyogva megjegyezte:
- Hé kicsi lány látom még mindig úgy szereted ezt a fát mint azelőtt- kacsintott. Nevetve másztam le és ugrottam a nyakába. 
- Hiányoztál- jegyeztem meg mosolyogva.- Tényleg mielőtt elfelejtem nem kéne valamit itt csinálni ezzel a kerttel.. kicsit olyan mintha.. nem is tudom..- gondolkodtam el ezen.
- Ne aggódj holnap jön pár srác akik egész nyáron a kert szépségét fogják őrizni.- mikor látta az értetlen fejem megszólalt.- Hagyjuk! Gyere nagyanyád egésznap sütött főzött, úgyhogy ne bántsuk meg és faljunk fel mindent amit ottbent találunk. - indult meg befelé. Követtem mosolyogva.
Az asztalnál Kimmel szemben ültem aki egész végig kérdő pillantásokat vetett rám és látszott rajta hogy nem bírja sokáig, hogy nem törődöm vele. Így félre hívtam, hogy megkérdezze amit akart.
- Kim mi a baj? - kérdeztem szórakozottan.
-Mért gondolkoztál Zacken?- kérdezte halkan.
- Nem tudom..-válaszoltam őszintén – Csak unalmamba eszembe jutottak a tegnap történtek és félbeszakítottál így véletlen kimondtam a nevét- hazudtam. Látszott rajta, hogy nem hisz nekem, de ezt válaszolta: 
-Rendben, de ha valami történik kérlek mond el.- vigyorodott el utalva a múltkori labdás esetre és az állítólagos felforott levegőre. Vissza mentünk, de nem volt kedvem semmihez így felmentem szobámba és lefeküdtem aludni.

1.fejezet: Az utlsó nap...

Egy forró nyári napon történt London közelében ami talán az egész életünket megváltoztatta... a csoda ami harccal kezdődött és szerelemmel ért véget...

- Kim, Alyss keljetek!- kiabált egy ismerős hang. Már vagy 3 perce szólongatott minket anya a földszintről.- Pont az utolsó napon akartok elkésni!?- kiáltott fel újra.
-Fent vagyunk!- hallottam meg kicsit később a húgom álmos hangját.
-Azt hallom, hogy te fent vagy de a nővéred nincs és ha nem tápászkodik fel ham..-de nem tudta befejezni, mert Kim bele fojtotta a szót.

- Akkor teszek róla hogy felkeljen! - ordította.
Pár perccel később már halottam az ajtómat kivágódni. Mire észbe kaptam csak annyira maradt időm, hogy a franciaágyon éppen eltudjak gurulni a húgom elöl aki épp akkor vetette magát az ágyamba. Mivel félálomba voltam (automatikusan) felkiáltottam az ijedségtől: Fent vagyok!

30 perc múlva már az iskola folyosóján lófráltunk mikor megláttam az barátnőimet. 

‎- Sziasztok - szóltam oda nekik
-Héjj Alyssa téged látni ilyen korán!- ugratott Jessica. - Amúgy sziasztok!- mondták nevetve egyszerre.
-Hála drága húgomnak aki felkeltett...- böktem oldalba Kimet és nevettem velük.
-Na és ki hova megy ma? - tette fel kíváncsian ezt a kérdést Hell, mivel az utolsó nap tanítás helyett szabad foglalkozások vannak az iskola területén.
-Talán élvezhetnénk ezt a csodás napsütést az udvaron!? - javasolta Bi.
- Remek ötlet - örvendezett Hell és Jess.
- Várjatok Kim hova lett - kezdtem el keresni a húgomat.
- Biztos elment megkeresni a dolgait vagy nem tudom... gyere már Alyss! - nyafogott Jess.
- Nem, inkább megvárom itt hátha visszajön. Menjetek csak pár perc és utánatok megyünk. - mosolyogtam.
-Oké - nyújtották el az o betűt.
Míg vártam olyan érzésem támadt mintha figyelnének... Gondolkozásomat a telefonom törte meg. Ijedtemben felugrottam a padról így a táskám ami addig a térdemen pihent, kiborult a földre.
Elkezdtem összeszedegetni a dolgaimat, amikor valaki leguggolt mellém és segíteni akart, Zack volt az. Ő az iskola foci csapatának kapitánya akit kiskorom óta ismerek mivel egy városban éltünk mielőtt Londonba költöztünk.
Szívből gyűlöltem, mert akkora arca volt. Nem értettem, mire van fenn az orra annyira. Csak mert kockás a hasa és a barna szemeivel mindenkit eltud bűvölni nem kéne mindenkinek istenítenie. Szóval megvan a véleményem róla, bár nem jellemző hogy külső alapján ítélek de ez most más hiszen Zackről van szó.
-Szia Alyss segíthetek?- kérdezte.

- Nem..Nem kell és amúgy neked Alyssa. - szóltam meglepődve és idegesen. - Mért nem mész inkább a hasadat mutogatni a pompom lányoknak? - gúnyolódtam.
- Hát jó! Ha nem hát nem!- mosolygott és elment.
Jézusom ez most mi volt.?. Mivel a húgom nem tért vissza így megkerestem a lányokat. Örültem, hogy végre megtaláltam őket, lelkesedésem alább hagyott mikor megláttam, hogy sikerült az egyetlen olyan asztalt választaniuk amelyik közvetlen a foci pálya mellett volt. Ők oda meg vissza voltak Zack ért és a majmaiért. Közelebb érve láttam hogy Kim is ott van.

- Hát akkor mégis megkapta az sms-t - mondta mosolyogva.
- Ja el is felejtettem a nagy izgalmakba a telefonomat!- mondtam szórakozottan - Miattad kellett találkoznom azzal az izomaggyal a focicsapatból? Hát köszi minden vágyam volt hogy beszélhessek vele!- színleltem izgatottságot, ahogy kimondtam a szavakat már meg is bántam. Éreztem magamon a pillantásukat. Levegőt venni sem maradt időm, mert letámadtak a kérdéseikkel, így elmeséltem nekik mi történt, majd gyorsan témát váltva megkérdeztem. - és mielőtt megölnétek hogy így viselkedtem életetek szerelmével megkérdezem hogy mit terveztek a nyárra? - emeltem védekezően a kezemet az arcom elé.
- Jézusom Alyssa Jane Evans hogy viselkedhettél így valakivel aki csak segíteni akart? - elképedve kérdezte Hell.
- Akárki segíthetett volna de pont ő, szerintem nem véletlen! - mosolygott angyalian Bi.
- Jézusom betegek vagytok.. - védett meg Kim - ez olyan kijelentés volt mintha most az mondanám hogy mindjárt erre fele rúgják a labdát és pont Alyss ölébe esik- nevetett. Ahogy kimondta kiáltást hallottunk.
- Vigyázz labda!- a labda kísérteties pontossággal az ölemben landolt. Értetlenül néztem Kimre majd a lányokra akik elképedve néztek vissza rám. Majd meghallottam Zack hangját:
- Alyssa egész nap a labdámat ölelgeted vagy vissza adod hogy talán játszani is tudjunk- kacsintott.
- Szemészetre kéne menned drága.. ugyanis az utolsó dolog amit ma kívántam volna az hogy a labdád az ölembe landoljon és újra találkozzunk- halottam a fiúk hujjogását a drága szó kiejtésénél. Felálltam de a labdát még nem adtam vissza. A srác a meglepett arcát hamar lecserélte egy mosolyra, majd közelebb lépkedett.. annyira hogy már csak a labda marad köztünk mint egy fal.. A szemembe nézett.. tűrtem a pillantását.. félperccel később unottan megszólaltam.
- Egész nap próbálhatsz azzal a nézéssel ami más lányoknál beválik, de nálam nem... szóval itt a labdád és menj légyszíves mielőtt a pompom lányok belehalnak a féltékenységbe vagy megtámadnak hogy nem rájuk pazarlod az idődet - parancsoltam magamra egy mosolyt. Megfogta a labdáját de még vissza pillanatot,mintha egy csepp szomorúságot véltem volna felfedezni a tekintetében, de elkönyveltem hogy biztos csak rosszul láttam és nem törődtem tovább vele, 

majd vissza ültem a helyemre.

-Alyss hogy lehetsz ilyen?- kérdezte szinte egyszerre Hell és Bi.
-Talán te nem láttad hogy néz rád? Szinte felgyulladtunk annyira izzott a levegő köztetek!- mosolygott huncutul Jess.
- Komolyan mondom hogy iratok neked is beutalót a szemészetre... én ki nem állhatom Zacket... és ő sem kedvel engem és pont – mondtam határozottan.
- Talán te vagy a vak! Hiszen nem is ismered annyira lehet hogy ő az igazi csak magadnak sem akarod bevallani! Láttam rajtad hogy tetszett mikor szemtől szembe álltatok és csak bámultátok egymás szemét! Az iskolából akármelyik lánya a fél karját oda adná hogy legalább két szót beszélhessen a suli legjobb pasijával... erre itt vagy te aki szóba sem áll vele pedig téged úgymond ő keresett - vitatkozott Jessica.
-Kim te már bepakoltad a cuccaidat az utazásra? - kérdeztem a fülem mellett elengedve az előbb hallottakat.
- Milyen utazásra?- kérdezték egyszerre.
-Ja tényleg el is felejtettem mondani hogy sajnos a nyarat a nagyiéknál töltjük mivel rég láttuk őket- húztam a számat.
-Hát jó hogy szóltok akkor ugrottak a vad nyári bulik – szomorkodtak.
-Sajnálom- mondta a húgom.
-Tényleg Kim mennünk kéne mindjárt 3 óra és én még semmit nem pakoltam be.- tettem el a telefonomat. Azzal felálltam és várakozóan néztem a húgomra, aki azonnal összeszedte a cuccait és már indultunk is. Haza érve láttam hogy mindenki bepakolt már csak én nem így a nap hátralevő részét pakolással töltöttem. Az este hamar eljött..