36-37. fejezet

36. fejezet

Reggel egyedül ébredtem. Gyorsan felöltöztem, akkor vettem észre, hogy ez a szerencsétlen itt hagyta a pulcsiját, amiért igazából jött az este. Mindig itt hagy valamit. Vicces. Újra végig futott a hátamon a hideg ahogy visszagondoltam a történtekre. Elhessegettem az emlékeket mielőtt összeestem volna a vágytól inkább lefutottam enni, mert a gyomrom vadul követelt valami táplálékot. Kinyitottam a hűtőt és kikaptam az alma levelet. Pohárba töltöttem és inni kezdtem, majd az órára pillantottam. Délután fél kettőt mutatott. Mint a víz esés úgy köptem ki az üdítőt ezzel összekenve a pultot.
-Nem lehet igaz, hogy átaludtam a délelőttöt! - üvöltöttem el magam. Persze, hogy senki nem válaszolt. Ki is válaszolt volna, hiszen üresebb ez a ház mint a temető éjfélkor. Ki siettem a konyhából a nappaliba ahol megtaláltam a cetlit amit Kim hagyott nekem. Felkaptam és olvasni kezdtem: "Szia álomszuszék. Gondoltuk nem keltünk fel, mert Zack szerint olyan édesen alszol, alig akartad elengedni. Igen itt most sunyin nevetek és tudom, hogy te meg rázod a fejed, mert tagadod ezerrel, de sebaj. Amúgy a csajokkal vagyok. Elmentünk jelentkezni a bálra, mert pár nap és lejár a határidő. Szia. Ui.: MESÉLNED KELL, VAGYIS NEM KELL FOGSZ!" Kinyírom azt a srácot, ha még egyszer ilyet mond ezeknek, akiknek olyan képzeletük van, hogy akár szemmel két másodperc alatt levetkőztetnek akárkit. Gyorsan felmentem a szobámba. Keresni kezdtem a telefonomat, ami a tegnap leszórt ruhakupac alján pihent. Felhívtam Zack-ket. Kicsengett, de nem vette fel. Kicsit ideges voltam és kitaláltam, hogy letusolok. Elis indultam. Vittem a telefonomat is, majd bekapcsoltam az éppen következő számot a listából. Alig kezdtem bele a zene megállt és megszólalt az az ismerős dallam. Kiugrottam a víz alól és felvettem.
-Szia – lihegtem.
-Szia cica. Hűűű mért zihálsz ennyire? - kérdezte furcsán, de tudtam, hogy mosolyog.
-Hát éppen fürödtem és csak kiugrottam, majd felvettem a telefont. Ja és töröld le a képedről azt a kanos vigyort. - fintorogtam.
-Hééé nem tehetek róla, hogy ellenállhatatlan vagy főleg ruha nélkül. - nevetett. Végig néztem magamon és elpirultam.
-Elvagy tájolva drágaságom.
-Nem, nem hiszem, de visszatérve mért hívtál?
-Ja vagy úgy... először is itt hagytad a pulcsidat.. megint.. - nevettem. - másodszor mi az, hogy nem keltetek fel csak mert aranyosan alszom? - háborodtam fel. 
-Nyugi már, mondtam Kimnek, hogy ne írja le, mert kifogsz nyírni, de nem érdekelte. - mentegetőzött.
-Jó persze, mindegy nem érdekel csak legközelebb gondold meg miket mondasz nekik tudod milyen a képzelő erejük. Meg olyanokat egyébként sem kéne ami nem igaz. Akkor a pulcsidat átviszem ha végeztem.
-Pontosan mire érted azt, hogy nem igaz? Rendben várlak cica.
-Hát, hogy alig akartalak elengedni. - mondtam kicsit mérgesebben.
-De ha egyszer így volt. Én maradni akartam veled, de a húsz nem fogadott hívás anya és Sophie részéről nem engedett ezért gyorsan haza ugrottam.
-Jó, jó mindegy. Most már úgysem tudod visszaszívni. Na de megyek mert már megfagyok itt vizesen. Szia.
-Ezt megint direkt csinálod? 
-Mit? 
-Hát, hogy egyre jobban kívánlak megint és kitudja meddig bírom. - nevette el a végét.
-Vicces vagy. Na szia. 
-Csáó cica. Szeretlek. - mondta.
-Ő hát.. semmi. Puszi. -tudom, hogy mondanom kellett volna valamit, de még nem tudtam kimondani. Gyorsan befejeztem amit elkezdtem, majd a hajamat lazán befontam. Felkaptam az említett ruhadarabot amit kézbesítenem kell, aztán elindultam. Útközben írtam egy sms-t Kimnek, hogy azért legyen valaki aki tudja, hogy hol vagyok. Már az utcájukban jártam, amikor Nate jött ki a Zackékkel szembeni házból. Megláttuk egymást és integettünk köszönésképpen. A srác elindult felém. Már itt volt két méterre, mire én megbotlottam. Szerencsére ő elkapott és maga felé fordított. Kapaszkodtam a vállába és néztük egymást. Gyönyörű égszínkék szemében láttam a napfényeit is. Hirtelen arca közeledni kezdett az enyémhez. Le voltam fagyva így csak az utolsó pillanatban sikerült elfordítanom a fejemet. Tehát az arcomra érkezett a csók amit nekem szánt.
-Itt meg mi a franc folyik? - hallottam meg Zack mérges és csalódott hangját, aki éppen akkor közeledett felénk. Kimásztam Nate karjaiból és idegesen jártattam a szemem a két srác között. A kínos csendet a szöszi törte meg. 
-Haver ne haragudj. Én... én nem is tudom. Sajnálom.- sütötte le a szemeit.
-Nem érdekel. Belefáradtam már ebbe. Én tiszta szívemből szeretlek.. vagyis már nem tudom!- kitépte a pulcsiját a kezemből. Megvetően rám nézett és befele vette az irányt.
-Zack...Zack.. semmi sem történt. - sírtam.
-Ja persze láttam. Nem érdekel csak játszottál velem. - itt már olyan közel voltunk, hogy éreztem a leheletét az arcomon ami a könnyek miatt még égetőbb volt – Tudod mit? Igazad volt mikor azt mondtad, hogy nem lenne jó együtt. - egyenesen a szemembe mondta. Ő is sírt, de komolyan beszélt. Még mélyebben belenéztem mogyoró barna szemébe. Letöröltem az éppen gördülő cseppet az arcán. 
-Sajnálom. - suttogtam. Ellökte a kezemet és berohant. Az ajtó hangos csapódással zárult be előttem. A földre rogytam és sírtam. A szőke srác gyorsan oda sietett.
-Bocsáss meg Alyss. - kérlelt. Felsegített a földről
-Semmi baj, talán tényleg nem egymásnak teremtett minket az univerzum, de én már az elején megmondtam. - hangosítottam fel a hangomat. - és pont ezt akartam elkerülni.
-Ez nem igaz, de gyere ne itt sírj. - azzal felkapott és elindult a házunkhoz. Oda simultam hozzá kezemet a nyaka köré fontam és sírtam tovább a pólójába. Lassan haza értünk és láttam Gareth autóját, amiből tudtam, hogy itthon vannak. Alvást színleltem. Most sem kedvem sem energiám nincs erről beszélni még túl friss a dolog. Az ajtó kicsapódott. Kim aggodalmas hangját halottam először. Nem kellett sokat tettetnem magam mert a sírástól így is kicsit kába voltam.
-Úristen! Mi történt? Jól vagytok?
-Nyugalom csak alszik. A sok sírás kifárasztotta. - letett a kanapéra és nagyot sóhajtott. - jót fog tenni neki ez a kis pihenés még ha csak kicsit is alszik. 
-Nate! - üvöltött a húgom.
-Az istenért mi történt? - idegeskedett Gareth is.
-Megbotlott és elkaptam és... és olyan gyorsan történt minden – résnyire nyitottam a szemem. Éppen annyira, hogy lássam, ahogy a srác kezébe temeti az arcát.
-És? - faggatóztak tovább.
-Olyan ellenállhatatlan volt. Meg...megakartam csókolni, de elfordította a fejét. Nem értem mi ütött belém. Persze Zack mindent látott. Veszekedtek, Alyss hozzáért az arcához aztán a srác lelökte a kezét és bement. Alyssa összerogyott és sírt tovább. Az én hibám nem kellett volna hiszen nekem nem is ő tetszik hanem... hanem Eli – mondta megadóan.
-Nem a te hibád mind tudjuk mit képes kihozni Alyssa a férfiakból. Legalábbis az alapján amiket Zack mesélt. Képtelen ellen állni neki. Nem hiszem, hogy nem szereti. 
-Ez az. Gareth menj beszélj a barátoddal. - utasította Kim. - Nate vigyük fel a szobájába. - éreztem, hogy derekam alá csúszik a keze és a levegőbe emel. Hamar felértünk a szobámba letett az ágyra.
-Sajnálom Alyss. - mondta még egyszer és megpuszilta a hajamat.
-Nem a te hibád – suttogtam szipogva. 
-Rendben, de most megyek te meg aludd ki magad. Szia 
-Szia – az ajtó halkan becsukódott, majd a könnyeim patakként folytak le arcomon újra..
37.fejezet

Vártam, hogy a sírás majd álomba ringat, de nem történt meg. Egyre csak azon járt az eszem, hogy mért ilyen az életem. Átéreztem a srác helyzetét, hiszen én is így viselkedtem, de megint mérges voltam rá, mert nem bízik bennem. Jelen álláspontom szerint a düh felül kerekedett. Nem akartam hallani róla soha többet. Tudtam, hogy jobb lett volna nem belebonyolódni ebbe a dologba és igen megbántam azt a bizonyos estét..vagy.. na jó azt nem, hiszen csodálatos volt. Egyszerűen képtelen vagyok feledni azokat az emlékeket. Feltápászkodtam és az ablakhoz mentem kinyitottam, hogy a friss levegő bejöhessen, majd oda ültem és néztem csendben a naplementét.
-Hahahaha na nézd csak valaki szomorú!
-Mit akarsz itt? - fordultam a hang irányába.
-Láttam a kis jeleneteteket. Összetörte a pici kis szívecskédet. Óóó milyen kár érte! - terült el önelégült mosoly az arcán. Szemem újra égni kezdett és a fejem is lüktetett.- Én megmondtam, hogy csak egy nyári kaland vagy számára. Kihasznál és ott hagy! - a felismerés villámként hasított végig a fejemben. Megpillantottam Eli-t az ajtóban aki sajnálkozón nézett rám.
-Melissa kérlek menj innen. Nem látod, hogy így is maga alatt van.
-Jól van, jól van, de ha nem bírja az igazságot akkor ez van. - prüszkölte, majd haját hátra csapva felvihogott. Kifele menet még vissza nézett rám, szeme szánalmat tükrözött.
-Eli ne menj el, kérlek! -suttogtam. Épp csörgött a telefonja.
-Egy pillanat és visszajövök a barátom hív Párizsból. - mosolyodott el. 
-Rendben. - ültem vissza az ablakba. Hihetetlen, hogy már reggel van. Azaz már dél körül lehetett a nap állásából ítélve. Rengeteget aludtam. Le néztem az udvarra, ahol megláttam, hogy elő vannak a kerti felszerelések. Aztán megjelent Gareth is. Reméltem, hogy a másik nincs itt, mert nem tudtam volna a szemébe nézni. Azután, hogy megbíztam benne. Neki meg végig az volt a szándéka, hogy csak lefektessen. Túl buta voltam és összejött neki aztán ahogy Barbie mondta keresett egy alkalmat, hogy dobhasson. Mégis.. még mindig nem bántam meg azt az estét. Szörnyen fájt ugyan, hogy kihasznált, de nem tudom felejteni azt a szeretetet a szemében. Nem eshetek újra bele. Most már tudom milyen újra nem esek a csapdájába. Soha többé.
-Szia Alys! - kiabált fel Gareth mikor észrevett. Nem szóltam semmit csak intettem neki. Arcomat eltakartam a hajammal, hogy ne lássa kisírt és vörös szemeim. Egyből leesett a srácnak, hogy talán nem kéne most beszélnie velem. Tovább folytatta amit elkezdett. Halottam, hogy az ajtó halkan kinyílik majd azonnal be is csukódik, majd Eli testét láttam meg elhelyezkedni az ágyamon. Nem volt túl boldog, de azért egy mosolyt helyezett az arcára, hogy megnyugtasson. Hát nem jött be.
-Eli történt valami? - érdeklődtem. Sóhajtott és rám pillantott. Higgadtan és talán túlságosan is nyugodtan közölte:
-Szakított velem.
-És nem zavar? Vagy nem vagy szomorú?
-Tudod mostanában nem volt felhőtlen a viszonyunk. Ezért is jöttem el ide, hogy kicsit lenyugodjanak a kedélyek. Aztán most mikor hívott közölte, hogy megcsalt és szakítani akar, majd kinyomta a telefont.
-Bunkó. - kuncogtam fel. Magam sem értem mért, de a lány is elmosolyodott.
-Jó látni egy kis boldogságot az arcodon. Hiányoztál.
-Nekem is. Csak tudod én nem bírom Melissát te meg folyton vele lógsz. -vetettem a szemére. 
-Sajnálom, de én kedvelem. Jó fej is tud lenni.
-Egy másik bolygón? - mire kimondtam fejen dobott egy párnával- Héééé.
-Ne szidd a barátaimat ha megkérhetlek.
-Rendben, bocsánat. 
-Amúgy hogy hogy velem akarsz beszélni és nem Kim-mel vagy akárki mással? Mármint nem mintha baj lenne csak azt hittem haragszol rám amiért elhívtam Zack-ket a bálra.
-Nem haragszom. Hiszen én mondtam, hogy nem tetszik és nyugodtan hívd el. Úgyis mással megyek és már egyáltalán nem érdekel ő is bunkó. - mérgelődtem.
-Őhmm tudom Meli elmesélte mi történt. Sajnálom.
-Ugyan én voltam hülye, hogy eltudott csábítani.
-Nem vagy az, hiszen mindenki tudja mit hoz ki az a barna szempár a lányokból. - pirult el.
-Erről jut eszembe. - csillantak fel a szemeim. - neked milyen fiúk jönnek be? - húzogattam a szemöldököm.
-Hát.. nem tudom valójában nekem nem tetszenek a sötét hajú sötét szemű srácok.. inkább a szőke hajú, világosabb szeműek mint... - rám nézett – mint.. - félbe szakítottam.
-Mint Nate? - elpirulva bólogatott. 
-Többek között ezért megyek át mindig hozzájuk. Mindig olyan rendesen viselkedik velem és kedves. Múltkor Meli hisztizett valamit és ő is ott volt. Már szinte üvöltöttek egymással amikor oda jött hozzám és befogta a fülemet azzal az indokkal, hogy nehogy megsüketüljek. Én meg csak vigyorogtam mint a vadalma, aztán mikor a barátnőm abba hagyta nyomott egy puszit az arcomra és elszaladt. Olyan aranyos. Rögtön beleszerettem azokba a kék szemekbe, de sajnos nem hiszem, hogy tetszenék neki.
-Istenem mért van, hogy az összes barátnőm azt hiszi magáról, hogy csúnya? - emeltem égnek a kezeimet. - Valahogy ki kéne deríteni, hogy tetszel e neki. Azt hiszem beszélek vele. - kacsintottam.
-Nee, kérlek! Félek, hogy ha meg tudja és nem tetszek neki akkor nem fog szívesen látni. 
-De hiszen tetszel neki.
-Mi? - kerekedett ki a szeme drága unokahugicámnak.
-A.. izé.. az alapján amit mondtál. - hebegtem.
-Őőő oké – mondta. 
-Gyerekek gyertek le! Fontos dolgot kell mondanunk. - kiabált fel anya. 
-Hát úgy látszik nem maradhatok itt egész nap. - töröltem meg az arcom.
-Hát nem és mit ne mondjak ramatyul nézel ki. - nevetett.
-Én is szeretlek. Megmondanád nekik, hogy 5 perc és lemegyek csak átöltözöm.
-Persze. Siess.
-Köszönöm – megöleltem és magamra hagyott. Felkaptam egy melegítő gatyát és egy belebújós pólót. Igaz, hogy marha meleg volt kint a levegő én mégis kicsit fáztam. Hajamat rendezetlen és laza copfba kötöttem a fejem tetejére. Végül felvettem a papucsomat és lesiettem.
-Óóó végre a hercegnő is elkészült. - viccelődött apa.
-Próbáltam sietni és ha még egyszer lehercegnőzz valaki azt agyon verem. - huppantam le Kim mellé a kanapéra. - na és mit akartatok? 
-Hát először is nagyon nyúzott vagy minden rendben?
-Persze 100%-osan minden a legnagyobb rendben – hazudtam, mindenki rám nézett. A tekintetem megakadt nagyapán aki csak csóválta a fejét, majd újra vissza fordultunk anyáék felé. 
-Szóval. Ma beszéltem Eloisee szüleivel. 
-Tényleg? Engem nem is hívtak. - vágott közbe a lány izgatottan.
-És ide utaznak. - folytatta apa.
-Mikor? - újra közbe szólt.
-Eli nyugi hadd fejezzem be. 
-Bocsánat csak rettentően hiányoznak már.
-Pár nap múlva jönnek és itt is maradnak.
-Ezt pontosan, hogy értitek? - kérdezte kíváncsian Kim.
-Úúúúúggggyyyyy – húzták el a szót. - hogy ide költöztök Angliába Eli – ezt már a lánynak mondták nem is törődve velünk.
-Ez remek hír. - mondtam. 
-ÁÁÁÁÁÁÁ – üvöltötte a szőkeség mellettünk. - de jóóóóó. Megyek és felhívom anyáékat, hogy megköszönjem nekik. - azzal felrohant.
-Hát oké. - mondtuk egyszerre nevetve. Feltápászkodtam és rádöbbentem, hogy rettentően éhes vagyok. Kaját csináltam ezután felcammogtam a szobámba. Ledőltem az ágyamra..
-Alyssa! Kim! Leveletek érkezett! - ne már megint elaludtam. Képtelenség. - Gyertek már le. - üvöltötte anya. Kipattantam az ágyból és lefutottam. Megfogtam a levelet és óvatosan kinyitottam, majd olvasni kezdtem. A döbbenet és a düh eluralkodott rajtam...