2013. április 1., hétfő

28. fejezet

Itt a következő! Remélem tetszik :D A következőt 4 komi után teszem fel! Lájkoljatok, ajánljátok és iratkozzatok fel  :D jó olvasást! :D ♥

Doroti kivirult arcát láttam meg. Olyan boldognak látszott. Szinte felrobbant az örömtől. Látványa boldogsággal töltött el és abba hagytam a sírást. Imádom, hogy ilyen. Majd Emmát is megláttam. Megálltak az ajtóban és furcsán néztek rám.

-Mi van?
-Hát nem láttam még majmot kisírt szemmel és vörös arccal nevetni. Ijesztő látvány. Mi történt megint? - nevetett visszagondolva a rengeteg veszekedésünkre. Leültünk a földre. Elmondtam nekik mindent. Már nem sírtam, annál erősebb lettem. Nem akartam erről beszélni így felhoztam a Krissel folytatott érdekes beszélgetésemet.
-Héé D. beszéltem a bátyámmal az éjjel. - rezzenéstelen arccal ült tovább és meredt rám. Emma oldalba bökött, hogy folytassam. - hát a lényeg az, hogy Sophie-ra úgy tekint mint a legjobb barátjára. Szerintem ez jó példa fiú-lány barátságra. - Doroti mosolygott, majd hamar elkomorodott.
-De..
-Várj... nincs vége. Szóval – kezdtem bele újra – elmondta, hogy neki más tetszik.
-ÉS? - kerekedett ki Emm szeme a kíváncsiságtól. Az jutott eszembe, hogy úgy néz ki mint egy hal. Biztos, hogy Atlantiszból jött. Akaratlanul is felkuncogtam ezen a buta elgondoláson. Elbambulhattam, mert most Doroti rázott meg.
-Na mond már! Ne hagyd, hogy megöregedjek idő előtt.
-Jó, jó, de ne akadj ki. - vettem le a kezét a vállamról.
-Tudtam – szomorodott el.
-Mit? Hiszen nem mondtam semmit.
-Nem én vagyok az.
-Honnan veszed?
-Hééé előbb hallgassuk végig Alyst. - mondta megnyugtatóan Emma.
-Igaz! - higgadt le.
-Azt nem árulta el, hogy ki az a személy. - mosolyogtam sajnálkozóan.
-Akkor nem tudhatjuk, hogy Doroti nem tetszik neki. Még az is lehet, hogy ő álmai nője csak fél bevallani. - világosított fel minket az idősebbik Jons kisasszony. Elgondolkodva hozzátette. - Hasonlítasz a bátyádra. 
-Nem igaz! - csattantam fel. - de mért is?
-Mert mindketten féltek bevallani az érzéseiteket. Pedig látszik rajtad is, hogy majd megveszel..
-Ki ne mond a nevét..- Doroti jókor váltott témát, mert nem bírtam volna sokáig.
-Legalább tudom, hogy nem Sophie tetszik neki. Most, hogy mondjátok Melissa bátyjával láttam beszélgetni. Jól elvoltak és aranyosan néztek ki. Jajj hogy is hívják. Ááá megvan Ty-nak. Remélem ő nem olyan mint a húga. Amúgy köszönöm, hogy beszéltél Krissel. - öleltük meg egymást. Hirtelen támadt egy ötletem.
-Azt elfelejtettem mondani, hogy elfogja hívni a csajt a bálba.
-Ki?
-Kriss!
-Mi? Ha én leszek az nincs ruhám! - üvöltött Dori. - bár szerintem nem én vagy az ideálja.
-Butaság. Tulajdonképpen nekem sincs ruhám sőt egy kísérőt is kerítenem kell. - mondtam halkan.
-Akkor kapjuk össze magunkat. Úgy is ránk férnek a Kim és Alyssa féle divat tippek.
-Rendben Emm, de keressük meg a húgicámat. Biztos vagyok benne, hogy neki sincs egyetlen egy gönce sem amit felvehetne a bálra. - kirohantunk és körbe kiabáltuk a házat. Végül a szobájában találtunk rá.
-Kezdhettük volna itt is – nevettek mellettem. 
-Mire ez a nagy felhajtás? Úgy néztek ki mint a kommandósok akik illegális bevándorlókat keresnek... Itt egy sincs - dugta el a takarója alá Mackó nevű plüssmaciját, amit a barátjától kapott ajándékba. Erre Jons-sék mégjobban elkezdtek nevetni velem együtt. 
-Visszatérve nem jössz el velünk a plázába ruhát vásárolni a bálra?
-De, hiszen nekem is kell. Együtt meg még jobb lesz. - kacsintott. Lefutottunk egy kis anyagi támogatásért a szüleinkhez. Miután ez is megvolt, elgondolkodtunk, hogy fogunk bejutni a bevásárlóközpontba. Taxival nem akartunk menni, busszal meg még úgysem, mivel vezetni egyikünk sem tud így az utolsó lehetőség maradt. Kriss. Pont akkor lépett be a konyhába egy szál nadrágba. Doroti szeme majdnem kiakadt izmos felsőteste láttán. Gyorsan odafutottam a bátyám elé, hogy nehogy meglássa a srác és el ne ájuljon a barátnőm. Felettébb szórakoztató jelenet volt. Lebeszéltem mindent vele és utasítottam, hogy vegyen fel valami póló szerűséget. Hamar elkészült.
-Akkor indulás. - csaptam össze a tenyerem, majd kifelé vettük az irányt. Doroti kicsit habozott beszállni a kocsiba, mivel mi beültünk hátra így neki maradt az anyósülés. Bánatára. Rászánta magát és végül beült. Szégyenlősen rápillantott Krissre, aki széles vigyorral figyelte őt.
-Kkkhmmm. - köszörülte meg Kim a torkát kb 3 perc várakozás után. - Igazán nem akarom megzavarni ezt a romantikus vesszünk el egymás szemébe versenyt, de indulni kéne.
-Ő ja izé igen persze. - makogott az ideiglenes sofőrünk. Doroti kicsit elpirult ami szemmel láthatóan nem kicsit tetszett a mellette ülő srácnak. Van egy sejtésem, jegyeztem meg magamnak. Emlékeztettem magamat arra is, hogy szólnom kell Krissnek, hogy hívja el a csajt a bálra. Kis kitérőt tettünk a Jons rezidenciánál, hogy ők is kérhessenek elkölteni valót. Aztán már indultunk is tovább. Nem tartott sokáig és megláttuk a pláza hirdető oszlopát. A kocsiból kiszállva lágy nyári szellő fújdogálta a hajunkat. Kellemes idő, kár volt épületben tölteni ezt a napot, de jelenesetben muszáj volt. Célba vettük a boltokat, ahol jó cuccok vannak.
-Te mit csinálsz? - fordult Kim Krisshez.
-Szerinted én nem megyek a bálba?
-Hát oké csak kérdeztem, de ha már itt tartunk kivel és minek mész?
-Az titok – kacsintott, majd egy alig észrevehető pillantással Doroti felé nézett, majd vissza ránk - és megpályázom a hercegi címet. - húzta ki magát.
-Esélytelen. Azt a rangot Zack már 10 éves korában lefoglalta.. rémlik? .. Egy változik mindig... a hercegnője. - néztek rám mindannyian.
-Felejtsétek el! Inkább tegyünk ellene, hogy most ne ő nyerjen. - makacskodtam és elkezdtem befelé tolni a bátyámat egy férfi üzletbe. Szerencsére a lányok nem jöttek, így beszélhettem vele nyugodtan.
-Ő van egy javaslatom.
-Csakugyan húgicám és mi lenne az? - udvariaskodott egy kalapot a fejéről leemelve.
-Ugyan már te sem gondoltad komolyan, hogy illedemesebben nézel ki egy kalapban? Mindegy.. Hívd el a bálba a lányt aki tetszik. - nem céloztam rá, hogy Dorotit, mert még nem vagyok benne biztos. Izgalmasabbnak tartom, hogy még én sem tudom ki az.
-Terveztem, de nem tudom, hogy van e kísérője. - húzta a száját közben kivett néhány csinosabb öltönyt. 
-Ha meg sem kérdezed soha nem tudod meg.
-Ez igaz.
-Ajjj mond már el, hogy ki az? - néztem rá boci szemekkel. Hozzá szoktam, hogy Zacknél bejön, de nála nem. 
-Azt sajnos nem tehetem. 
-Mért akkor megkelj, hogy ölj? - hülyéskedtem.
-Nem, hanem egyszerűen akkor elveszik a varázsa ennek a dolognak.Viszont menj ruhát választani, mert elkapkodják és akkor nem lehetsz tündöklő he..
-Fogd be! Előbb leszek öngyilkos, mint bál szépe vele.
-Azt akartam mondani, hogy hercegnő az oldalamon. Látom más fele jár az eszed. - elpirulhattam, mert jót nevetett rajtam. 
-Ajj ezt még visszakapod. Különben is én nem lehetek melletted, ott a barátnőd fog majd állni. Boldogulsz?
-Ó remek. Persze menj csak. - nyomtam egy puszit az arcára és vissza kiabáltam, hogy ha végzett hívjon és találkozunk valahol. A csajokat hamar megtaláltam. Bele voltak merülve a szebbnél szebb ruhákba. Sorra próbálták őket. Már egy egész halom volt a fülkék előtt. Láttam, hogy idő közben Sophie is csatlakozott hozzájuk üdvözöltem és elmentem keresgélni..