34.fejezet
Hátra fordulva megláttam Sophiet, ahogy odasétál Tyhoz és beszélgetnek valamit. Az egyik kezével átkarolja magát és aggódva rám pillant aztán vissza a srácra. Nem értem mért.. aztán rájövök. Melissa vihogását hallom és csak reménykedem, hogy nincs itt csak képzelődöm, de nem ez történt. Nate mögött lassan megláttam ahogy ide oda riszálja magát a bikinijében Elivel együtt. Nem akartam dühös lenni mégis akaratlanul is az lettem.
-Szia Alyss. - ugrott a nyakamba Nate. Nyomtam egy puszit az arcára és hosszan megöleltem. Jólesik ez a baráti ölelés. Persze a barátnőim ölelése is jó, de valahogy ez más.
-Szia. - mielőtt beszélhettem volna vele félbe szakítottak.
-Végre mindenki ideért. - jöttek ki a vízből a többiek, majd ők is köszöntek egymásnak. Leültek a tábortűz köré és beszélgetni kezdtek. Az előbbi haragom nem múlt el. Oda rohantam a két lányhoz akik addig az autónál álltak és nevetgéltek.
-Eli nézd már ki hagyta ott az imádóit. Biztosan megunta, hogy mindenki körbeugrálja. Hahaha – nevetett azzal az idegesítő nevetésével amit csak ő tud. Egyre dühösebb lettem.
-Mi a fenét keresel itt Melissa?
-Mi az már azt is megtiltod, hogy a barátaimmal elmenjek a strandra?
-Ugyan már talán Nate, Eli meg Ty az egyetlen aki kedvel a jelenlevők közül. - nevettem mintha egy jó viccet mesélt volna valaki.
-Na ide figyelj Alyssa akárki. Boldog voltam míg Zack azon a napon meg nem látott a sulitokba. Emlékszem lesem tudta rólad venni a szemét közben meg velem járt. Szóval hagyd békén , mert ez csak egy fellángolás irántad, ahogy vissza mentek a suliba észre sem fog venni. Te is csak egy leszel a nyári kalandjai között.
-Melissa talán mennünk kéne inkább nem volt jó ötlet idejönni. - Eloisse félénken megragadta barátnője kezét és húzogatta a másik irányba.
-Nem! Nem fogunk elmenni csak mert ő úgy akarja. Gyere! - azzal elrohantak a vízhez. Nem akartam, hogy itt legyenek ugyanakkor nem mondhatom nekik, hogy menjenek el mivel ez tényleg egy szabad strand. Nem tehettem mást mint beletörődni ebbe a ténybe. Vissza sétáltam a táborban ülőkhöz. Beszélgettek, enyelegtek sőt úgy látom Zack kedveli Nate-t, gitározni tanítja, nem nagy sikerrel. A srácnak be nem áll a szája és annyira röhög, hogy majdnem leejtette a hangszert is. Leültem melléjük és hallgattam a beszélgetéseket. Többnyire a bálról. Lassan mindenki erről kezdett el beszélgetni. Kivéve engem. Nem akartam még csak hallani sem róla. A fiúk kicsit unalmasnak tartották így kitalálták, hogy elmennek röpizni.
-Na szerintetek ki lesz idén a bálherceg? - kérdezte Sophie, mintha nem tudná mi a válaszunk.
-Hát nem tudom szerintem Zack. - nevetett fel Emma.
-Ki más? - csattantam fel.
-Héé mi a baj?
-Az.. -mutattam a vízben levő lányra. - az ott a baj.
-Nehogy már miatta rosszul érezd magad. Inkább beszéljünk arról, hogy ki jelentkezik hercegnőnek? - csillant fel Doroti szeme. Mindenki igent mondott, majd rám néztek, hogy válaszoljak.
-Nem! Az kivan csukva.
-De, ne már Alyss. Csak úgy buli, ha együtt csináljuk. Sőt még a jelölteknek és párjaiknak külön egy táncuk is van ahol mindenki megnézheti őket így tudják a legjobban eldönteni, hogy ki legyen a győztes. Általában mindig a bátyám és a párja nyer. Tökéletesen tud párt választani, de talán idén máshogy lesz. Csak tenni kell ellene.
-Nem érdekel. Akkor sem fogok, mert ha a végén mégis én nyernék akkor ott kéne állnom fenn a srác mellett és bárgyún mosolyognom mintha örülnék a helyzetnek. Pedig nem. Egyszóval nem hiszem, hogy én jelentkezni fogok és vita lezárva.
-Még mindig makacs vagy. - nevettek és megöleltük egymást.
-Nem megyünk mi is fürdeni?
-Én nem megyek, fázom inkább itt maradok. - motyogtam.
-Ahogy gondolod. - mosolyogva futottak a vízbe. Végre kicsit egyedül lehetek. Csak bámultam a tüzet ahogy a lángok szórják a szikráikat. Gyönyörű volt. Egyre hívogatóbbá vált a mellettem heverő gitár. Bár nem tudok rajt játszani mégis a kezembe vettem és megpróbáltam pár akkordot kicsikarni belőle. Persze, hogy nem sikerült, de azért vicces volt. Jót nevettem magamon. Egyszer csak valaki lehuppant mellém. Kicsit megijedtem aztán mosolyától megnyugodtam.
-Hadd mutassam meg cica. - átkarolt és közelebb húzott. Annyira hiányzott a közelsége, hogy engedtem a csábításnak. Megfogta a kezemet és segített a helyes akkordot létrehozni. Még így sem sikerült tökéletesen, de nem érdekelt. Adtam egy puszit az arcára, majd rá néztem. Szeme még mindig azt a régi megszokott vágyat tükrözte annyi szeretettel, hogy az már szinte lehetetlen. Addig néztem míg arra lettem figyelmes, hogy ajka vészesen közeledik az enyém felé. Már majdnem összeértek de még nem csókolt meg. Lehelete csiklandozta a bőrömet. Semmi mást nem kívántam jobban abban a percben mint magát Zack-ket. Kicsit még közelebb hajoltam és akkor váratlanul egy vizes labda csapódott a mellkasának.
-Hééé haver vissza dobnád a labdát. Ha megkérhet... óóó bocsi megzavartam valamit. - futott felénk Will.
-Nem éppen megmutattam Alyss-nek hogyan kell gitározni.
-Olyan közel? - emelgette a szemöldökét. Oda sem figyeltem a srác szavaira.
-Őő igen semmi gond Will...épp.. csak próbálkoztam, de nem megy olyan jól mint Zack-nek. - hebegtem összevissza. Zavarban voltam.
-Hát rendben ti tudjátok nem jöttök? Remek a víz és kéne még egy ember a csapatba.
-Rendben menjünk. - ugrottam fel, hogy elkerüljem a további kínos helyzeteket. Belefutottam a vízbe, hidegebb volt mint amire emlékeztem. Rögtön követett a két srác is. Vidáman nevetgéltünk és locsoltuk egymást, majd folytatták a fiúk a játékot. Mi lányok addig a sekélyebb vízből néztük őket és nevettünk azon, hogy milyen bénák. Már másfél órája ázok, a többiek meg még régebb óta amikor hirtelen hatalmas vihar támad. Azonnal kimászunk a vízből és szaladunk a kocsikhoz. Rettentően vacogtam mikor végre elindultunk haza. Ezért Zack felajánlotta a kocsiban hagyott pulcsiját ami megúszta az esőt.
-Köszönöm. - suttogtam.
-Neked bármit szerelmem. - motyogta a fülembe hogy csak én halljam. Rosszallóan pillantottam rá, de jobbnak gondoltam nem összeveszni vele. Így is rengeteg szomorúságot okoz neki ő mégis küzd értem. Milyen aranyos, de még mindig nem akarom elrontani. Most már túl fontos a számomra inkább lesz csak a barátom mint hogy megutáljuk egymást a végére. Lassan haza felé értünk már, mivel minket vittek haza először a srácok így behívtuk őket egy kis frissítőre. Valószínűleg Gareth úgy is itt alszik Kimmel, szóval csak Zack-ket kellene hazavinni, de azért behívtuk őket.
-Áááá gyerekek. - üdvözölt minket nagyi. A fiúkat rögtön beinvitálta a nappaliba míg minket elküldött a konyhába innivalóért. Mikor kiértünk Kim nevetve nézett rám.
-Mi van? - néztem végig magamon.
-Ez nem Zack pulcsija?
-Őő vagy úgy erre gondolsz.. hát lehet. - nevettem, majd kirontottam a többiekhez. - nem akarok senkit sem zavarni, de felmennék mivel csurom víz vagyok. Sziasztok. - elfelejtettem levenni a srác pulcsiját. Csak vonszoltam magam fel a lépcsőn egyenesen a szobámig. Még hallottam, hogy a többiek is elköszönnek és feljönnek. Hirtelen bevillant, hogy ma majdnem kétszer is megcsókolt ez a bolond. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Leültem az ablakpárkányra, most döbbentem csak rá, hogy milyen fáradt vagyok. Ledőltem egy kicsit, de elnyomhatott az álom. Arra ébredtem fel, hogy valaki megfogja a derekamat és benyúl a lábam alá, majd gyengéden felemel és elkezd cipelni az ágy felé. Álmosan felnéztem az illetőre és megpillantom Zack-ket. Elmosolyodom és belefúrtam az arcomat a vállába. Letett az ágyra és óvatosan lehúzta a pulcsija cipzárját. Megfogtam a kezét és megállítottam. Ránéztem, ahogy szemünk összefonódott már tudtam, hogy ő is ugyan arra gondol mint én. Nem fog ma éjszaka haza menni...35.fejezet
A levegő iszonyatosan felmelegedett, ahogy közelebb hajolt és a fejem mellett megtámaszkodott. Feje egyre közelebb került az enyémhez, de én elfordítottam azt. Egy halk kuncogás után a fülembe suttogott:
-Tudod, hogy vizesek vagyunk ugye?
-És? - néztem rá kíváncsian.
-Le kéne vennünk a ruháinkat.
-Na persze és mért is?
-Mert először is vizesek ahogy már említettem. Másodszor pedig mert nincs itt senki aki visszafoghatna, hogy leteperjelek. - huncut vigyorát alig tudta elrejteni előlem, de szeme elárulta, hogy komolyan gondolta amit mondott. A bennem dúló érzelmek addigra a tetőpontra értek, már nem tudtam vissza tartani őket. Elmosolyodtam és szorosan magamhoz öleltem, majd egy hosszú, forró csókot nyomtam a nyakára. Ami a várt hatást keltette, mert megborzongott. A heves indulatok odáig fajultak míg végül majdnem az összes ruha lekerült rólunk. Már csak a fehérneműink választottak el minket egymástól, mikor habozva felpattantam mellőle.
-Mi a baj?
-Mi lesz Elivel és a bállal? - nem tudnék fájdalmat okozni neki még akkor sem ha Melissa befolyásolja is.
-Jajj fejezd be! Te is tudod az okot, hogy mért vele megyek és nem veled, cica. Nem szerethetek mást.. vagyis inkább nem tudok mást szeretni mint téged. Fogd már fel. - gyorsan végig mért tetőtől talpig, majd egy kanos vigyor kíséretében két ujját a bugyim széléhez csúsztatta és közelebb húzott magához. Ledőltünk az ágyra és lesöpörtük az ágyról az addigra felhalmozódott vizes ruhakupacot ami nagy puffanással ért földet. Észre se vettem, hogy odakint javában tombolt már a vihar. Bár nehéz lett volna észre venni a kezdetét mivel Zack gyengéden cirógatta a hátamat miközben megszabadítottuk egymást a megmaradt ruhadarabkáinktól is. Vad csók háborúba kezdtük, majd megadtam magam neki. Mozdulataink annyira természetesek voltak. Mint két kicsi puzzle darab úgy illetünk össze. Mindketten ismertük a táncot, melynek ritmusát mi diktáltuk. Millió csillag robbant az elmémben. Akár a villámcsapás végig áramlott testemen a gyönyör és a megkönnyebbülés. Végül a zene elhalkult, a tánc véget ért, mi pedig ott feküdtünk az ágyamon izzadtan, összefonódva. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem, mintha valami felszabadult volna bennem.Nagyon fáradt voltam, ugyanakkor teli voltam energiával. Bőröm alatt szinte forrt a vérem. A csontjaim jóleső sajgással jelezték elégedettségüket. A srác hasonlóképp volt. Kicsit zihált, de végtelen szeretettel nézett a szemembe. Arca kipirult. Tudtam, hogy jól tettem, hogy hagytam engedni a vágyaimnak. Nem akartam eltávolodni tőle, de meg akartam nézni mennyi ideig nem vettünk tudomást a világról. Megdöbbenve néztem telefonom képernyőjét ami fél négyet mutatott.
-Zack! - szólongattam, de láttam, hogy már be is aludt. Aranyosan szuszog itt mellettem életem egyik legnagyobb álma. Abban a percben hihetetlen boldogság fogott el. Kicsit később én is elaludhattam, mert reggel arra ébredtem, hogy nagyapa kopogtat az ajtómon.
-Alyssa, kicsim fent vagy? Nem tudod Zack merre lehet a szülei aggódnak érte, mert nem tudják, hogy hol van és Gareth sem tudja. Bemehetek? - kérdezte meg végül. Jézusom persze, hogy tudom hol van hiszen itt fekszik mellettem anyaszült meztelenül, pont mint én.
-Ő ne gyere! Egy perc! Azaz tudom, hol van. - kiabáltam miközben a srácot ráztam, hogy öltözzön már fel. - Na jó legyen inkább kettő. - nevettem, mikor kómásan kimászott az ágyból és a ruháit kereste a kupacban.
-Remek siess és mond el hol van. - jajj ez a papus mindig másokért aggódik. Még mindig hihetetlen, hogy mennyire képes szeretni akárkit is. Legyen az akár egy régi ismerőse vagy egy öt perce megismert illető.
-Na most azt csináljuk, hogy úgy csinálsz mintha aludnál míg én kimegyek beszélni vele. - suttogtam.
-Rendben és ahhoz mért kellett felöltöznöm?
-Jobb lenn, ha közölném mindenkivel, hogy de tudom, hol van! Keressétek az ágyamban ott pucérkodik. - néztem rá rosszallóan. Amin elnevette magát.
-Jogos. - mondta halkan és úgy tett ahogy mondtam neki, amikor újra kopogtak.
-Őhmm... az a helyzet, hogy csak azért tudom, hogy hol van, mert itt van, de alszik.
-De, hogy került ide? És mért itt alszik? - halottam meg anya meglepett hangját ahogy kilép a szomszéd szobából.
-Tudjátok az úgy volt, hogy amikor haza értünk elfelejtettem levenni a pulcsiját ami addig melegített. Leültem az ablakomba és bealudtam, arra ébredtem fel, hogy az ágyra tesz és leakarja venni a felsőjét rólam, mert nem akart elázni haza fele, mert ugye Gareth nem vitte volna haza, mert ő itt aludt. - megálltam egy kicsit, hogy kitaláljak valamit. - aztán beszélgettünk egy kicsit és mire menni akart leszakadt az ég. Nem engedhettem, hogy ilyen időben haza menjen. Megfagyott volna vagy a legrosszabb, hogy elrabolja tőlem – miket beszélek te jó ég - azaz tőlünk egy.. őőő.. manó?! – az utolsó szót már szinte kérdeztem. - na szóval így itt töltötte az éjszakát.
-Érdekes történet. - nevetett egyet nagyapa. Remek ő legalább hisz nekem.
-Rendben kislányom csak el ne veszítsd ezt a hihetetlen képzeletedet.
-Na de most mért?
-Hagyjuk, ha éhesek vagytok van a konyhába palacsinta. Mi nem sokára indulunk. Most nyílt egy kiállítás egy közeli múzeumban. Megnézzük az ősökkel. - nevetett mézédesen anya, majd eltűnt a szennyes kosárral a fürdőben.
-Okéé – azzal a mozdulattal elválasztottam magam tőlük és vissza szaladtam az ágyra. Zack szuszogott ebből gondoltam, hogy újra elaludt. Remek akkor nem hallotta amit mondtam. Bebújtam mellé, mert most még fáradtabbnak éreztem magam. Szorosan megöleltem, mire egy halk szeretlek szót hallottam meg. "Én is" gondoltam, de nem mondtam ki. Nem tudtam ki mondani. Vissza gondoltam az éjszaka eseményeire. Testem újra bizseregni kezdett és hagytam, hogy az álom világ magával rántson...
