24. fejezet

Következő 3 komi után :) Remélem tetszik :) 

Ajkunk elszakadt egymásétól. Egy pillanatra megállt és felmérte a terepet a szobámig. Tudtam mire készül. Fél oldalas mosoly kíséretében rám kacsintott és újra a számra tapasztotta az övét. Gyengéden de határozottan. Mire észbe kaptam már a szobám előtt álltunk ruhánk csuron vizesen tapadt egymáshoz. Becsukta az ajtót és neki döntött. Ekkor vettem le a lábam a derekáról és húztam még ennél is közelebb. Most ebben a pillanatban a vágyaim erősebbek mint az akaratom. Mást nem kívántam csak a csókjait. Olyan ez mint a nutella, ha egyszer megízleled soha többé nem tudsz nélküle élni. Újra felkapott és ledöntött az ágyra. Csókokkal bombázott. Minden egyes érintése nyomán izzott a bőröm. Hajába túrtam, ő meg mélyen nézett a szemembe. Eszembe jutottak a dolgok, az az napi események, hogy Melissa megint jött és mindent tönkre tett. Akaratlanul is felrémlett, hogy milyen jól érezték magukat Eloisee-szel. Lefejtettem magamról és felültem.
-Most ne!! - mondtam. Pedig mindennél jobban akartam, hogy újra karjaiba zárjon.
-Tudod nehéz ellen állni mikor megint szinte semmi nincs rajtad és ráadásul ez is átlátszik és annyira kívánlak, hogy az szinte lehetetlen, erre megint nemet mondasz. Nem értelek talán nem vagyok elég jó vagy velem van a baj. Kérlek mond el. 
-Nem, nem veled van a baj. Csak délután láttam, hogy olyan jól el vagytok Eli-vel nem is értem mért nem rohantál és ugráltad körbe mikor elhúzott azokkal a .... nincs rájuk megfelelő szavam. - dühöngtem. Felálltam és odasétáltam az ablakhoz. Kimék ekkor szaladtak ki a kapun. Késő volt már így nem értettem hova mennek, de jelenleg nem is érdekelt. 
-Cicaaa én csakis téged szeretlek nem értem mért nem fogadod el, hogy másra nem is vágyom csak rád. Így meg még jobban. - végig nézett rám tapadó ruháimon egy kanos vigyor kíséretében, majd az ágyra rántott. Ráültem a derekára, de nem tettem semmit. Hagytam, hogy újra csak öleljen, de túl frissen égtek a fejemben a délután képei.
-Későre jár.. menned kéne... - másztam le róla. Halkan felsóhajtott és elindult kifelé. Nem értettem semmi érvelés, hogy mért kéne maradnia, semmi veszekedés. Szomorú volt... miattam, mert annyira makacs vagyok. Nem lehet, hogy pont most adja fel. Ma este szükségem van a közelségére, fogalmam sincs mért de ez van. Kilépett az ajtómon és becsukta. Féltem, hogy elmegy és elveszítem. Rohanva kiáltottam neki:
-Zacckkk, Zacckk... - ijedten futott vissza hozzám.
-Mi a baj? Mi történt? Jól vagy? Mért sírsz cica? - szorított magához és lágy csókot nyomott a hajamra.
-Hát izééé... igazából semmi különös csak... őőő tudtad, hogy félek egyedül a sötétben?
-Nem tudtam eddig, de nem értem, hogy ez most mért fontos.
-Hát...mert azt halottam, hogy ez az este egy kifejezettem sötét este lesz és sajnos kimenőt kapott a plüss macim is. - kimásztam karjai melegéből és kihívóan besétáltam a szobámba. Nem sok kellett és megláttam a fejét az ajtóban. - Látod én mondtam, hogy nagyon sötét van.
-Kapcsold fel a villanyt és világos lesz.
-Jajj istenem... - már majdnem sírtam.
-De hát a barátok nem töltik egymásnál az éjszakát csak úgy. - kacsintott.
-Ne csináld ezt. Egyszer akarom, hogy itt maradj akkor meg te nem akarod, tudod mit akkor menj el. 
-Mit akarsz egyszer?
-AZT HOGY ALUDJ ITT VELEM.
-Jól van ne sírj cica. Sajnálom csak hallani akartam az igazságot. 
-De ez nem jelenti azt, hogy szeretlek csak félek a sötétben. - mondtam halál komolyan, ami szemmel láthatóan nem jött össze.
-Ne menj el színésznek. - lefeküdt mellém és oldalra fordult pont szembe velem. A takaró már csuron vizes volt tőlünk, de nem zavart minket. Csak bámultuk egymást, mintha minden olyan csodálatos lenne.

Valaki mocorog mellettem. Lassan letolja a karomat és a párnára helyezi. Kinyitom a szememet és látom, hogy épp a nadrágját veszi fel. Nem értem mikor vette le. Nem lehet, hogy megtörtént arra emlékeznék. Biztos, hogy nem. Gyorsan elvetettem, ezt az ötletet. Túl álmos vagyok ehhez.
-Mért nincs rajtad nadrág? - kérdeztem félig ébren.
-Túl forró volt közöttünk a levegő. - kiguvadt szemekkel bámultam rá. Nem lehet, hogy nem emlékszem a dolgokra. Jézusom.- nyugi cica csak csuron víz volt és gondoltam leveszem.
-Ne ijesztegess te bolond.- ordítottam. Fejbe dobtam egy párnával vagy is akartam, de ehhez is túl fáradt voltam. Akkor esett le, hogy egész éjjel bikiniben aludtam ő meg egy szál alsónadrágban és nem történt semmi? Csodálom, hogy kibírta. 
-Amúgy mennem kéne a szüleid is nem sokára jönnek szerintem nem lenne jó, ha itt találnának.
-De... ne menj még... - dőltem visz az ágyba.
-Csábító ajánlat, de barátok vagyunk.
-Csókra hajtasz mi? - kérdeztem. 
-Nem.. inkább amolyan búcsú puszi félére. - tudtam mire gondol.
-Alyyssssaaaaaaa kellllljjjj feeeelllllll... nem láttad Kimet?- istenem a legjobbkor már megint. Ezúttal Eloisee hangját hallottuk meg. Hirtelenjében felültem és megint bevertem a fejem, mint annó mikor Kimmel beszélgettem. Azonnal odaugrott és magához ölelt. Tudtam, hogy válaszolnom kéne ugyanakkor a srácnak mennie kell, de nem akartam. Furcsa még mindig nem tudtam mit érzek igazán, mégis kellett nekem akkor abban a percben.
-Nem tudom hol van, de kérlek hagyj álmos vagyok. - fogtam a fejem.
-Beszélni szeretnék veled. Ha lehet most.
-Később nem ér rá?
-Nem hiszem, mert Melissához megyünk a csajokkal.
-Ajjjj rendben. - fájó szívvel adtam be a derekam. Ránéztem Zackre aki már az ablakanál állt.
-Ne haragudj – súgtam oda. Megcsókoltam. Hosszúnak tűnő forró csók volt. Újra fellobbant a láng és tudtam, hogy abban a percben a szívünk egy dallamot játszik.
-Mi lesz már? - hallottuk, hogy odakint Eloisee már türelmetlen.
-A szokásos útvonalon kell mennem? 
-Hát hacsak nem tartod jobbnak, hogy az ajtón távozol? De akkor garantált, hogy megölnek a szüleim. 
-Úgy érzem vágyom még ilyen estékre szóval szeretnék életben maradni. - már félig kinn volt, mikor vissza fordult és kacsintott. Oda hajoltam és megpusziltam az arcát, amitől majdnem leesett.
-Jesszus vigyázz!
-Mért?
-Mert nem akarok elveszíteni egy barátot.. most nem.. - kopogtak. -Megyek már. Csak öltözöm.- mondtam az ajtónak.
-ÁÁ tényleg akkor azt még megvárom. - mondta Zack azzal a jól megszokott féloldalas vigyorával.
-Akkor én azt mondom, hogy hülye lennék ha hagynám.
-Az én hülyém... 
-Álmodban.. na menj..
-Rendben szerelmem.. - azzal leugrott. 
-Hogy mi a francod? - néztem ki utána az ablakon.
-Máris késésben vagyok Alyss siess már.
-Jóóóó megyek. - kinyitottam az ajtót.
-Ehhez kellett ennyi idő? - nézett végig rajtam.
-Hát valamikor a megfelelő bikinit is ki kell választani – próbáltam mosolyogni. - és miről akarsz beszélgetni velem?
-Hát először is sajnálom, hogy az a két csaj úgy rámászott a srácokra. Másodszor megakartam kérdezni, hogy ugye...hát...hogy is mondjam... bejön nekem Zack és úgy vettem észre, hogy én is neki. Meg Melissa is mondta és megakartam kérdezni, hogy szerinted nem lenne e gáz elhívni a nyári bálba amit itt rendeznek mindig, erről is a csajok meséltek és szerintük mi lennénk az álompár. - ujjongott. Én lemaradtam ott, hogy bejön Zacknek és Melissa állítja ezt. Nem tudom elhinni. Nem tudom erre mit kéne mondanom. Szeretem a srácot, de ugyanakkor félek, hogy együtt sem lenne jó vele. Elveszíteni sem akarom. Most barátoknak mondjuk magunkat, de a vak is látja, hogy itt nem csak erről van szó. Mindegy a valósághoz mérten válaszolok:
-Szerintem nem kéne azokkal a csajokkal barátkoznod, majd rájössz milyenek valójában. Amúgy gáz lenne mivel barátod van.
-Ha nem ismernélek azt mondanám, hogy tetszik neked a srác és azért nem akarod. - nevetett.
-Mi kizárólagosan barátok vagyunk és semmi több. Nem tudom Melissa miket terjeszt rólam vagy róla, de jobb nem hinni nekik.- furcsa fájdalom hasított az egész testembe, mintha érezte volna, hogy valahol ez a kijelentés nem lenne igaz.
-Kérlek ne szidd a barátaimat én sem teszem a tijeiddel. Istenkém de elrepült az idő mennem kell – azzal kilépett a szobából és elviharzott. Fájt, hogy nem mondtam el az igazságot és emiatt lehet, hogy elveszítem azt ami vagy aki talán az életemet jelenthetné egyszer, de akkor ha Eli tetszik neki mért hív cicának és szerelmemnek vagy csak egy újabb strigula lennék a "hány csajt hódítottam meg ebben az évben?" füzetében. Nem tudom, hiszen annyi vággyal és szenvedéllyel csókol érzem , amikor megölel a szíve ugyanolyan gyorsan ver mint nekem. Mégsem értem akkor ez most megint mi. Lehet, hogy ez is csak Melissa kis játéka. El kell mesélnem a többieknek. Tanácsot kell kérnem tőlük. Tovább én sem tagadhatom legalábbis előttük nem sokáig, hogy talán halálosan beleszerettem ebbe a bolondba. Fel is hívtam mindenkit kivéve a húgomat, akit sehol sem tudtam utol érni. Megbeszéltünk egy idő pontot azon a helyen ahol majd a klubunk találkozni fog. Szerencse, hogy gyorsan telik az idő. Kiírtam anyáéknak egy cetlire, hogy elmentem sétálni. Kimnek pontosabb tájleírást adtam egy másik cetlin amit az ágyára tettem, majd elindultam.

22-23. fejezet

Remélem tetszik ez a rész :) a következő 2 komi után jön :) jó olvasást :)
22. fejezet

A húgom és Eloise kiszálltak az autóból és a nyakamba ugrottak. 
-Várjatok már ne fojtsatok meg. Csak egy napot töltök nélkületek és máris ennyire hiányzok nektek.
-Nem dehogy. Csak hencegni akartunk, hogy mit hagytál ki. Tényleg amúgy mit csináltál egész nap? - állt fel Kim és nézett rám. Egy sunyi mosolyt villantottam feléjük és befutottam hátra.
Úgy történt ahogy terveztem. Utánam futott, de csak a kapuig jutott. Csodálkozásában odafagyott a földre. 
-Hát ez? Mi a franc? Hogy? Kivel?
-Hát az úgy volt... - húztam ki Zacket a fa mögül.
-Szia Kim gyertek beljebb mindenkinek van hely mutatott az asztal felé, majd a tábor tűzhöz.
-Várjjj még úgy is volt... - intettem le a húgomat és kirángattam Garethtet is a fa mögül a két társával együtt. Kim még mindig a földbe gyökerezve nézett minket.
-De, hogy? Mikor? Hiszen reggel beszéltül és nem hiszem, hogy olyan gyorsan eltudtál intézni mindent. - tette karba a kezét. 
-Ti is titkolóztatok én is így tettem csak nekem voltak szövetségeseim.
-Naaa szerelmem gyere már.. - hívogatta Gareth a barátnőjét, de amikor nem mozdult vigyorogva felpattant és odarohant hozzá. Felkapta és megpörgette a levegőbe, megcsókolta és hangosan elkiáltotta magát "SZERETLEK". Ez édes jelenet volt. Nem számítottam rá, hogy ezt tervezi a fiú, de látszólag bevált, mert ellágyult Kim tekintete és boldogan sétált oda hozzánk. Elhalmozták egymást forróbbnál forróbb csókokkal. Lassan mindenki megérkezett. Már csak a Jons kisasszonyokra kellett várni. Eléjük is kimentem miután elmondtam az újonnan érkezőknek, hogy Dorotiék mit tudnak a partyról. Tehát a fiúkat újra elbújtatták, mikor kimentem. Szerencsémre pont akkor értek a ház elé.
-Szia bocsi a késést.
-Sziasztok csajok. Örülök, hogy eljöttetek erre a hihetetlen csajos estére. - kacsintva hangsúlyoztam ki a szót.
-Már mindenki itt van? - elindultunk befelé.
-Igen.. 
-Ajjj tudtam, hogy megint mi késünk el. Nem baj így drámaibb a belépőnk. - nevettek fel.
-Aha ..
-Mi a baj Alyss? Olyan fura érzésem van, mintha titkolnál valamit.
-ÁÁÁÁ én? Biztos, hogy nem...- futottam oda a többiekhez akik a medence mellett üldögéltek. 
-Csajooook. - ölelgette őket Sophie.
-Várjatok.. Lányok ő itt az unokahúgunk Eloisee, Párizsból. Megismerkedtek és beszélgetni kezdtek. 
-Alyss mért van ott a tűznél Zack gitárja? - kérdezte hirtelen Emma.
-Mert.. hát.. izéé – le fogunk bukni ha nem mondok valami értelmeset.. Ekkor meghallottam őket. Mint az őrültek rohantak előre a fámtól egyenesen a lányok mellett bele ruhástól a medencébe. Próbáltak bele lökni minket is, de kudarcot vallott a tervük.
-Hmmm azt hittem ez egy csaj buli lesz... de nekem így is bejön . - emelgette a szemöldökét Doroti. A testvérére néztem, aki csak bámulta az ismeretlen fiút. Furcsa egész délután itt voltak, de egyszer sem beszéltem vele. Hihetetlen vagyok. A srác kimászott a medencéből és csatlakozott a többieket, akik addigra áttelepedtek a tábor tűzhöz. Kivéve engem és Emmát. 
-Alyssa ő az és te tudtad, hogy jön és nem szóltál. - elsírta magát.
-Ne haragudj nem akartam, hogy szomorú légy amúgy Zack nem mondta kiket hív szóval én sem tudtam, de itt az alkalom, hogy beszélj vele. 
-Nem akarok, mi van ha nem tetszem neki csak nézz rám olyan vagyok mint egy... egy nem is tudom micsoda. - szipogta.
-Rád van nézve és ellenállhatatlan vagy. Hülye lenne nem szeretni egy ilyen csodálatos és fiatal hölgyet mint te. - mosolyogtam rá szelíden.
-Nem lehetne, hogy te beszélgetsz vele először.
-Nem.... nem nézz így rám...ahhh jóóóó de csak Zacktől kérdezem meg, hogy ki ő.
-Rendben – ujjongott.
-Most menjünk, üljünk le majd ha alkalmasabb lesz beszélek vele. Aztán te jössz. - vissza ballagtunk és helyet foglaltunk. Kris is épp ekkor érkezett meg. Beszélgettünk mindenféléről. A végére már csak a semmin és egymáson nevettünk. Megettük az összes kaját. Majd teli hassal újra leültünk a tűz köré. Kíváncsi vagyok mi van Krissel és a barátnőjével, hiszen én majdnem mindent elmondtam a történetemről ő meg semmit.
-Kris és mi a helyzet veletek?
-Hát tudod, szerintem már feltűnt mindenkinek, hogy nem vagyok boldog.
-Mi történt? - huppant le mennél Sophie. Dorotinak mintha nem tetszett volna. Szabályosan féltékeny volt. Rápillantottam Emmára és az ismeretlenre. Szinte le sem vették egymásról a tekintetüket, de nem beszélgettek csak flörtöltek. 
-Szakítanom kellett Amberrel, mert megcsalt. Fel sem tudom fogni, hogy két év után mért csinálta ezt. - lesütötte a szemeit és elkezdett könnyezni. Doroti is odaült mellé és Sophieval elkezdték vigasztalni.
-Zack gyere egy kicsit. 
-Rendben cica...
-Cica? - hallottuk több embertől is.
- Hosszúúú, a lényeg, hogy barátok vagyunk. 
-Aha barátok – mondta nekik mosolyogva – egyenlőre. - súgta nekem.
Elmentünk hátra a rózsák mögé, ahol már nem lát és hall minket senki.
-Romantikus nem gondolod?
-De az, figyi kik azok a srácok?
-Ez most komoly? Ide hívsz egy ilyen helyre, egy ilyen ruhába és akkor másokról érdeklődsz? - hirtelen megcsókoltam.
-Hmmm – neki döntött a fának. 
-Na tessék megvolt a kezdő löket mondhatod amire kíváncsi vagyok.
-Az egyik Ty 
-Én kettő névre vagyok kíváncsi.
-Én meg csak egy csókot kaptam. - a jól megszokott féloldalas mosoly ült ki az arcára.
-Ne csináld ezt. Légyszííííííííí – simogattam a karját. Megborzongott. Elmosolyodtam tudtam, hogy elértem amit akartam.
- Aki Emmával flörtöl... na ő Will.
-Köszönöm – és megcsókoltam csak hogy jobban érezze magát.
-Hát ez?
-Vedd úgy, hogy nem volt helyén az őrangyalom aki vissza fogott volna. - kacsintottam, majd előre futottam. Akkor láttam meg, hogy Eloise kiket invitál éppen be a kertbe. Kínos csend támadt. Zack akkor állt meg a hátam mögött. Ő is földbe gyökerezett.

23. fejezet

Mit keres itt. Nem teheti tönkre amiért annyit szervezkedtem, de mért van vele Eloisee, és mért csevegnek vidáman. Na más sem hiányzott csak Melissa és majmai és pont az unokatesómmal? Hihetetlen.
-Alyssa meghívtam az új barátnőimet. Remélem nem baj. - új barátnő?? Felfoghatatlan.
-Hogy kid ő? - próbáltam elrejteni a dühömet. Tudtam, hogy ha kiengedem az annak a nagyképűnek biztos tetszene. Ezt nem engedhetem meg. 
-Az új barátnőim. - mutatott rájuk. - De ha baj, hogy itt vagyunk akkor elmehetünk. - Nem akartam megbántani és Zack is odasúgta, hogy ha egy kicsit maradnak nem lehet semmi baj.
-Nem, nem baj, gyertek beljebb – mondtam ki végül és erőltettem magamra egy mosolyt. Letelepedtünk a tűz körül és gitározni kezdtek a srácok. Jól szórakoztunk. Komolyan még velük is, de ekkor összekuszálódtak a dolgok. Az egyik majma leült Gareth mellé, a másik meg célba vette Willt, akiket nem nagyon zavartak a lányok körülöttük. Láthatóan bejött a két srácnak, hogy ott teszik magukat. Emma elégelte meg először, hogy a csaj szószerint mindjárt nyáltengert csinál alánk. Felállt, rápillantott a srácra és befutott sírva. Utána rohantam, reméltem, hogy addig Melissa elmarad és nem próbálja meg behálózni Zacket. 
-Hééé csajsziiii várj már meg. - kiabáltam utána mikor beértem a konyhába. Megállt, még mindig sírt. Megöleltem. - Mi a baj?
-Nem látod, ő az a srác akire állandóan gondolok, nem vagyok belé szerelmes, csak nem tudom. Még mindig nem tudok róla semmit. Nem merem megszólítani sem. Gyáva vagyok. Az a csaj meg csak úgy leül mellé, nem zavartatva magát és jót beszélgetnek. Egyik pillanatban azt vettem észre az ismeretlenen, hogy ugyanúgy érdeklődik irántam, mint én ő iránta. Aztán megint eltereli valami a figyelmét és akkor meg azt érzem, hogy félre értettem valamit. Álmodtam is vele, de csak arra emlékszem, hogy valahova elhívott, ettől annyira boldog lettem. A randi jól sikerült kivéve, hogy a végére odajött valaki és közölte a sráccal, hogy megérkezett a barátnője... - újra elsírta magát és megölelt.
-És? mi történt még? 
-Nem tudom... - sírta a vállamba. - Felébredtem.
-Ez tudod, milyen aranyosan hangzott. El kéne mesélned neki. Amúgy beszéltem Zackkel és azt mondta kis jutalom cserébe persze végre kitudta nyögni, hogy a srácot Willnek hívják.
-Hmm Will. - mondta ki többször is.
-Tudod mit?- kacsintottam rá, majd kirohantam. - Will..Will gyere ide légyszíves. - remek pont az a srác pattant fel és jött oda akire vártam. Zacknek nem tetszett a dolog, de jobban elvolt foglalva... hogy kivel? Na neeee Eloisee-szal. Legalább nem Melissával. Mindegy nem érdekel legyen boldog vele. Szemmel láthatóan a csajnak bejön az a bolond. Istenem most akár lehetne az én bolondom, de túl makacs vagyok hozzá.
-ŐŐ Alyssa ugye? - nézett rám a srác, akit az előbb hívtam oda.
-Mi? Ja igen, ne haragudj, de mit érzel az iránt a lány iránt aki leült melléd?
-Hát kedves meg minden, de nem hiszem, hogy bele kéne kezdenem vele egy kapcsolatba ha mondhatom így és ne sértődj meg, de kicsit hisztisnek tűnik meg elkényeztetettnek. - húzta a száját.
-Én mért haragudnék. Utálom azt a hármat. 
-Akkor mért vannak itt? 
-Mert az unokahúgom, aki mellesleg ott legyeskedik Zack körül, ő hívta őket. Állítólag az új barátai és nem akarom megbántani ezért vannak itt.
-Aha... de mért érdekel mit gondolok a lányról?
-Izzéé úgy vettem észre, hogy más jobban tetszik neked a csapatból.
-Hát.. talán, de a csajnak nem hiszem, hogy tetszem.
-Miből gondolod?
-Hát csak úgy felpattant és elment, meg sem szólított egész nap bár lehet, hogy nekem kellett volna, de úgy vettem észre, hogy valamitől megijedt vagy fél v nem tudom.
-Komolyan ennyire vakok a férfiak? Azért rohant be, mert rosszul esett neki, hogy az a csaj csak úgy letud ülni melléd és megtud szólítani és igazad van fél... attól, hogy beszélnie kell veled. Ha tényleg tetszik egy kicsit is akkor most bemész és megvigasztalod, mert már nem sokáig bírja. Viszont ha nem tetszik akkor meg ülj le és hallgasd a zenét. - utasítottam. Remek elindult a ház felé. Istenem ők is milyen jól néznének ki egymás mellett. Veszekedésre lettem figyelmes. Kim üvöltözött Gareth-tel.
-Hogy tehetted ezt. - vágta pofon.
-Kicsim én nem, ő volt. Ne haragudj tudod, hogy csak is téged szeretlek.
-Hát akkor mért más lányokkal csókolózol. Magyarázd már meg nekem... vagy.. tudod mit? Nem érdekel. - és elrohant. Ki a kapun. A srác ellökte a másik csajt aki megakarta ölelni és a barátnője után futott. Szegény hugi, remélem megtudják oldani, de rohadt elegem van Melissáékból. 
Amit Zack is lát rajtam. Nem érdekel ő csak törődjön Elivel. 
-Ne haragudj Melissa, de mivelhogy félig sikerült tönkre tennetek az esténket légyszíves menjetek el. - az unokahúgom is csatlakozott. 
-Rendben már úgyis untam ezt a kerti parti utánzatot. Ki volt a szervező szívesen megtanítanám, hogy kell bulit tervezni. - Kris fogott le. Ha nincsenek ott beverem a tökéletesnek képzelt képét. 
-Melissa tényleg menjetek. - utasította őket Zack kki addigra ért oda hozzám. 
-Jól van már édes. - küldött egy levő puszit és unottan összeszedte a cuccát és a követőit. Mi az, hogy édes? Meglepetten láttam, hogy Eloisee is velük tart. Már csak ez hiányzott, hogy átcsábítsák a sötét oldalra. 
-Eli te hova mész? - kérdeztem lelökve Zack kezét az oldalamról.
-Hát a barátaimmal, ha őket nem látjátok szívesen akkor én sem maradok. Sziasztok! - azzal kiléptek nevetve a kapun. Remek. Mindenki elképedve nézett utánuk. Meghallottam, hogy megint gitároznak a tűznél. Látszólag nem érdekelt senkit, hogy lelépett azokkal a lányokkal. Igazuk van most azért vagyunk itt, hogy a barátainkkal töltsünk egy kis időt. Így leültem én is Doroti mellé aki a bátyámékat bámulta, közben Ty a hátát simogatta, Kris szemmel láthatóan nem ellenezte, hogy Sophie az ölében üljön. Lassan Emma és Will is csatlakozott hozzánk. Kis idő múlva abba hagyták a gitározást és a srácok kitalálták, hogy focizni fognak. Szerencsére Kris megtalálta a labdáját így nem kellett elmenni egy másikért. Addig a lányokkal a tűz köré telepedtünk le.
-Emmmaaaaaaaa na mi a helyzet? - kérdeztem halkan.
-Hát igazad volt! Köszönöm, hogy beküldted.
-Szívesen de nem én küldtem. 
-De hát ott beszéltél vele és közvetlen utána bejött. - csillantak fel a szemei.
-Én csak azt mondtam neki, hogy ha tetszel neki menjen be, ha nem üljön le a tűzhöz. Nem kényszerítettem semmit.
-Nem baj azért köszönöm. Egyébként elmondtam neki véletlenül az álmomat – gyorsan elmesélte a többieknek is az álmot.
-És mit mondott erre?
-Hát.. - pirult el. - Azt, hogy tudja, mert ott áll előtte. 
-De aranyos. Remélem összejöttök.
-Én is. - mondta fülig érő mosollyal.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd Doroti megszólalt:
-Csajok mi lenne, ha keresnénk egy helyet amiről csak mi tudunk. Ott elmondhatnánk akármit egymásnak és csak mi tudnánk. 
-Remek ötlet. -ujjongtunk.
-Mi lenne ha annál a tónál ami körül van az a kis rét. - ajánlotta Sophie.
-De nem lehet az Zack kedvenc helye.
-Pont ezért jó. Senki sem gondolná, hogy mi ott fogunk találkozgatni.
-Hát végül is igaz. Nekem megfelel. - mondtam, majd utánam mindenki megerősítette ezt.
Felálltam és elmentem bekapcsolni a magnót. Betettem egy CD-t. A többiek is felpattantak vadul elkezdtünk ugrálni a zenére. Annyira jó volt együtt szaladgálni csak ott szabadon. Már a harmadik számnál jártunk mikor úgy éreztem le kell ülnöm. Így is tettem. Ahogy leültem elkezdett esni az eső. Még felszabadultabban kezdtek el szaladgálni. A fiúk is csatlakoztak hozzájuk. A zenék csak úgy váltogatták egymást. Mindenki olyan boldognak tűnik. Igaz csuron vizesek voltak, de akkor is. Kimék éppen ekkor szaladtak be közéjük. Látszólag nevettek, remélem kibékültek. Zack nem volt sehol. A magnó megugrott és egy halk lassú szám következett. Mindenki megkereste számára a partnert és táncolni kezdtek. Az eső még csodálatosabbá tette ezt a képet. Valaki leült mellém.
-Te mért nem táncolsz? - kérdezte a srác.
-Hát elfáradtam meg nem találtam megfelelő partnert. Mindenki foglalt.
-Na, itt vagyok én. Gyere táncolj velem.
-Nem.. azt hiszem nem kéne. Nem lenne szabad. Akár térden állva is könyöröghetsz, de akkor sem megyek. - több sem kellett neki letérdelt és hozzá kezdett:
-Alyssa Jane Evans megkérhetlek, hogy tisztelj meg ezzel a tánccal. - nem tudtam ellen állni. Elnevettem magam és a kezébe tettem a kezem.
-Bolond.
-Csak egy szavadba kerül és a te bolondod lesz, cica. - magához húzott. Kezét össze kulcsolta a derekamon. Homlokunkat egymásnak támasztottuk, úgy kezdtünk táncolni.
-Ahjjj mért ilyen nehéz veled? - tettem fel hirtelen ezt a kérdést. Mélyen egymás szemébe néztünk. Tudtam, hogy ugyanaz jár a fejünkben, hogy mind a kettőnknek mennyire szüksége van ebben a percben a másik közelségére. Elsírtam magam, vissza emlékezve, hogy milyen jól elvoltak Eloisee-szel. Megcsókolt. Nem is értem mért megmarkoltam a mellkasán a pólóját és még közelebb húztam ami szinte már lehetetlen volt. Felkapott és csak csókolt és csókolt. Lábamat a derekán összekulcsoltam. Elkezdett futni velem az ajtó felé. Belemosolyogtam a csókba. Éreztem az érdeklődő és csodálkozó pillantásokat amik minket bámultak. Kinyitotta az ajtót és olyan gyorsan be is vágta mögöttünk...

20-21. fejezet

Na itt vannak a következő részek! :D remélem tetszik majd, a következő rész 3 komi és egy feliratkozó után jön :D ♥ 

20.fejezet

Szerettem volna felmenni és visszagondolni a délutánra, de nem tehettem. Akár melyik percben megérkezhetett az unokahúgom. Már nem is emlékszem rá annyira. Remélem nem változott sokat. Csengettek.
-Jajj kincsem, hiányoztál. - mondta nagymama megölelve Eloisee-t
-Nagymama! - ölelte vissza a lány. Aranyosak. Lementem a lépcsőn és üdvözöltem én is, majd bementünk a nappaliba ahol már mindenki várta a lányt. Istenem semmit nem változott. Ugyanúgy vakít a szőke haja és azok a kék szemek. Csodálatosak. Csak rá kell nézni és sugárzik róla a fiatalság és a boldogság. Bambulásomnak azzal lett vége, hogy hirtelen meghallottam azt a bizonyos mondatot:
-Csajok ajándékot is hoztam nektek. - szólt hozzám és Kimhez, de kedves. Remélem valami ruha. Már rám férne valami új gönc. - Hoztam nektek pár új ruhát. Tessék osztozzatok.
Azzal rávetettük magunkat a cuccokra. Elámultunk a szebbnél szebb ruháktól. Felmentünk a szobámba miután elköszöntünk az ősöktől. Kicsit bántott, hogy ennyi mindent hozott nekünk és mi semmit sem adtunk neki, úgy döntöttem, hogy mikor Kim nem lesz éppen bent a szobába elmondom neki a holnapi tervet. Szerencsénkre Kim hamar megunta az ücsörgést és inkább elment felhívni a szerelmét. Jajj ők is olyan boldogok. Ajánlom, hogy sokáig így maradjanak.
-Eloisee annyira szégyenlem magam, hogy mi nem adtunk neked semmit. Te meg rengeteg mindent hoztál. Ezért beavatlak egy titokba. Persze ha holnapig nem mondod el senkinek. - izgatottság tükröződött a szemén. Csendesen körbenéztem, majd hozzá kezdtem. Elmondtam neki vázlatosan a dolgokat. Kicsit elfáradtam, mire végeztem. Nem is volt baj. Látszott a lányon, hogy mennyire örül, hogy elmondtam neki. Olyan szép lány, engem meg hajt a kíváncsiság így megkérdeztem:
-ŐŐ amúgy van barátod, mármint tudod.. - célozgattam. Megértette. Hálaisten.
-Hát ha úgy vesszük van, de mostanában valahogy nem érzem azt amit kellene persze szeretem meg minden, de ez bonyolult. Szerintem jót fog tenni, hogy egy kicsit itt vagyok és nem ott Párizsban mellette. Ne haragudj Alyss, de fáj a fejem most szeretnék sétálni egyet. - azzal felpattant és elindult kifelé.
-Ne menjek veled? Úgy értem nem fogsz eltévedni?
-Csak nem, ha meg sikerül, majd hívlak vagy van szám és megkérdezem, hogy merre jutok haza.
-Rendben - kiabáltam utána, de már sehol sem volt. Újra a ruhák felé fordultam. Megláttam egy fehér pánt nélküli ruhát. Azonnal beleszerettem és volt egy tippem kinek tetszene még. Végig futott az agyamon, hogy már csak idegesítés kedvéért is ezt kéne felvennem holnap. Imádom látni ahogy Zack alig bírja visszafogni magát. Kicsit rossz érzés, hogy ezt teszem vele, de olyan kis aranyos. Lehet, hogy nem kéne ezen gondolkoznom hiszen csak barátok vagyunk. Megparancsoltam az agyamnak, hogy gondoljon másra. Tehát elpakoltam a ruhákat és eltettem magam holnapra.

Reggel korán ébredtem. Kicsit álmos voltam, de nem érdekelt eljött a nagy nap amire készültünk a srácokkal. Kíváncsi leszek milyen képet vág a húgom, amikor rájön, hogy mit terveztünk és a csajok feje is érdekes lesz mikor rájönnek, hogy nem szimpla csaj buli lesz. Ha ma nem nyírnak ki egyszer sem, akkor soha. Elképzeltem és magamban felnevettem. Ideje készülnöm, mindjárt jön a nagy alakításom. Lementem a konyhába és leültem egy pohár kakaó mellé. Vártam a többieket. Lassan meg is érkeztek szép sorjában. Mindenki neki állt reggelizni, majd szóba került a nap többi része. 
-Először menjünk el valami bikinit venni – mondta Kim lelkesen Eloiseenak és nekem. Egy darabig hallgattam a tervezgetésüket, amikor meguntam közöltem a szomorú tényt:
-Sajnálom, de nem érzem jól magamat, ne haragudjatok meg ha én nem mennék ma vásárolni. - a hatás kedvéért még a hasamat is simogattam.
-Ajjj ne csináld már.
-Kim nem tehetek róla nem szeretném, ha miattam lemaradnátok a vásárlós napról. Menjetek és érezzétek jól magatokat. - nagyon nem tetszett neki, hogy nem megyek és szerintem kezd valamire rájönni. - gyere egy kicsit – vontam félre.
-Mi van? - förmedt rám.
-Mi a baj?
-Csak egész héten úgy éreztem, hogy titkolsz valamit. 
-Sajnálom, nem titkolok semmit ha lenne valami elmondanám – tettem a hátam mögé összetéve két ujjamat. Tényleg bántott, hogy kicsit félre vezettem, de jó cél érdekében tettem.
-Rendben amúgy valamikor megtarthatnánk azt a múltkori elhalasztott kerti partit nem?
-Ahhaaa.. deee.. majd valamikor. - kerekedett el a szemem. Már azt hittem lebukom, mert elég furán nézett rám. Szerencsémre ekkor jött az unokatesónk és szólt, hogy indulnak. Végre elmentek. Gyorsan hívtam Zacket. Hihetetlen milyen gyorsan ért ide, ha nem tudtam volna, hogy otthonról jön azt hittem volna, hogy egész idáig kint állt a fánál arra várva, hogy jöhessen. Széles mosollyal az arcán közeledett a hátsó ajtó felé. Felsikoltottam, hiszen nem volt más rajtam csak egy kicsi bikini. Befordultam a nappaliba ahonnan nem lát annyira.
-Úristen mi a baj, mért sikogatsz?- futott be az ajtón.
-Semmi csak menj ki, mert nem hiszem, hogy így látnod kéne.
-Mi történt megsérültél? Vagy mi a baj? - aggodalmaskodott.
-Nem csak kicsit kevesebb ruha van rajtam, mint a múltkor.
-Jézusom még annál is. Csábító lenne oda menni tudván, hogy rajtunk kívül nincs itt más.
-Na ha ma még akarod, hogy beszéljek veled letörlöd a képedről azt a kanos vigyort és kimész.
-Igenis parancsnok, de azért egyszer majd úgyis megfoglak lesni.
-Álmodba drága szívem. Most menj szedd elő a fát és rakj tüzet én addig felveszek valami olyan ami kicsit többet takar belőlem.
Ahogy kiment felvettem a fehér ruhát amit tegnap kaptam és utána futottam. Kiérve láttam Garethet és még két fiú. Remélem az egyik lesz Emma ismeretlenje. Örülnék neki ha már végre ő is boldog lenne. 
- Zack hova lett?
- Kiment a kocsihoz valamiért, de azt nem mondta, hogy mért. - mondta Gareth, majd elkezdték a tüzet csinálni a srácokkal. Nem kellett sok és a negyedik felük is csatlakozott. Ahogy meglátott megtorpant és majdnem kiejtette a fejszét a kezéből. Csak bámult rám mint aki nem látott még fehér embert. Csípőre tettem a kezem és elmosolyodtam rajta. Elindult felém..

21.fejezet

Nem adom meg neki azt a lehetőséget, hogy csak úgy csókolgathasson. Pedig biztos vagyok benne, hogy az lett volna a célja ha nem szaladok el mire ideér. Nem tetszett neki, de beletörődött. Lehet, hogy kicsit igazságtalan voltam magammal is, de ez van.
Már fél kettő van és a kaja még sehol sincs. Kezdek aggódni, hogy nem leszünk kész mire a többiek haza érnek. Úgy döntöttem, hogy bemegyek és hozok ki poharakat. Sejtelmem sincs mért követett a srác is. Na jó lenne tippem.
-Mért jöttél be?
-Gondoltam elkél a segítség. - dőlt a hűtőnek.
-Megtudom oldani egyedül is a poharak leszedését azt hiszem. - rosszul gondoltam. Elkezdtem válogatni őket, de magasan voltak. Éreztem, ahogy a ruhám egyre lejjebb csúszik nyújtózkodás közben.
-Ezt direkt csinálod ugye?
-Mit? Különben is ha nem jó valami ki lehet menni.
-Az a baj, hogy túlságosan is tetszik - lépett a hátam mögé és levette az utolsó poharat is. Teste olyan közel simult az enyémhez, hogy egy bolha megfulladt volna levegő hiány miatt.
-Aha – kiléptem mellé és csibész mosoly ült ki az arcomra. - szóval akkor nem kéne ezt sem csinálnom. - húztam feljebb a combomon a ruhát. Láttam rajta, hogy nem sokáig bírja. Csak áll ott és bámult, hol a szemembe nézett hol a lábamat vizsgálta. Biztos voltam benne, hogy azt tervezgeti melyik a legrövidebb út a szobámba. Felnevettem, majd odarohantam mellé, nyomtam egy lágy puszit az arcára és megindultam kifelé, de ekkor megcsörrent a telefonom.
Kim hívott. Ha meghallja Zack hangját gyanakodni fog, de fel kell vennem, mert azt fogja hinni, hogy baj van. Gyorsan vissza szaladtam és rátapasztottam a tenyerem a srác szájára, majd felvettem. Próbáltam minél rövidebbre fogni a dolgot. Sikerült miután ötödszörre erősítettem meg, hogy nincs komolyabb bajom és boldogulok egyedül. Letettem a telefont és elvettem a kezem a szájáról.
-Erre mért volt szükség simán csendben is maradhattam volna.
-Ismerlek! Nem telik úgy el perc, hogy ne mondanál valamit. Így legalább biztosra elkerültük a lebukás veszélyét meg azt, hogy kombináljanak. - mutogattam kettőnkre.
-Mért lenne baj ha kombinálnának?
-Mert... őőő – na Alyssa ezt megcsináltad. Most légy okos. Végül lesütött szemmel ezt válaszoltam:
-Nem tudom.
Hangos éljenzésre lettünk figyelmesek az udvar felől. Kaptam az alkalmon és megszöktem a kérdések elől. Kiérve láttam, hogy a bolondok a tűz körül öröm táncot járnak. Halottam Zack nevetését a hátam mögül. Nagyon viccesen ugráltak ott a fadarabokkal és a többi dologgal a kezükben. Fél óra múlva végre a kaja is megjött. Pont jó Eloisee most hívott, hogy mindjárt ide érnek. Szerintem Emmáék is nem sokára jönnek. Kíváncsi leszek. Gyorsan elvégeztük az utolsó simításokat, majd kimentem a ház elé, hogy ott várjam a többieket. Lassan meg is érkeztek.