36-37. fejezet

36. fejezet

Reggel egyedül ébredtem. Gyorsan felöltöztem, akkor vettem észre, hogy ez a szerencsétlen itt hagyta a pulcsiját, amiért igazából jött az este. Mindig itt hagy valamit. Vicces. Újra végig futott a hátamon a hideg ahogy visszagondoltam a történtekre. Elhessegettem az emlékeket mielőtt összeestem volna a vágytól inkább lefutottam enni, mert a gyomrom vadul követelt valami táplálékot. Kinyitottam a hűtőt és kikaptam az alma levelet. Pohárba töltöttem és inni kezdtem, majd az órára pillantottam. Délután fél kettőt mutatott. Mint a víz esés úgy köptem ki az üdítőt ezzel összekenve a pultot.
-Nem lehet igaz, hogy átaludtam a délelőttöt! - üvöltöttem el magam. Persze, hogy senki nem válaszolt. Ki is válaszolt volna, hiszen üresebb ez a ház mint a temető éjfélkor. Ki siettem a konyhából a nappaliba ahol megtaláltam a cetlit amit Kim hagyott nekem. Felkaptam és olvasni kezdtem: "Szia álomszuszék. Gondoltuk nem keltünk fel, mert Zack szerint olyan édesen alszol, alig akartad elengedni. Igen itt most sunyin nevetek és tudom, hogy te meg rázod a fejed, mert tagadod ezerrel, de sebaj. Amúgy a csajokkal vagyok. Elmentünk jelentkezni a bálra, mert pár nap és lejár a határidő. Szia. Ui.: MESÉLNED KELL, VAGYIS NEM KELL FOGSZ!" Kinyírom azt a srácot, ha még egyszer ilyet mond ezeknek, akiknek olyan képzeletük van, hogy akár szemmel két másodperc alatt levetkőztetnek akárkit. Gyorsan felmentem a szobámba. Keresni kezdtem a telefonomat, ami a tegnap leszórt ruhakupac alján pihent. Felhívtam Zack-ket. Kicsengett, de nem vette fel. Kicsit ideges voltam és kitaláltam, hogy letusolok. Elis indultam. Vittem a telefonomat is, majd bekapcsoltam az éppen következő számot a listából. Alig kezdtem bele a zene megállt és megszólalt az az ismerős dallam. Kiugrottam a víz alól és felvettem.
-Szia – lihegtem.
-Szia cica. Hűűű mért zihálsz ennyire? - kérdezte furcsán, de tudtam, hogy mosolyog.
-Hát éppen fürödtem és csak kiugrottam, majd felvettem a telefont. Ja és töröld le a képedről azt a kanos vigyort. - fintorogtam.
-Hééé nem tehetek róla, hogy ellenállhatatlan vagy főleg ruha nélkül. - nevetett. Végig néztem magamon és elpirultam.
-Elvagy tájolva drágaságom.
-Nem, nem hiszem, de visszatérve mért hívtál?
-Ja vagy úgy... először is itt hagytad a pulcsidat.. megint.. - nevettem. - másodszor mi az, hogy nem keltetek fel csak mert aranyosan alszom? - háborodtam fel. 
-Nyugi már, mondtam Kimnek, hogy ne írja le, mert kifogsz nyírni, de nem érdekelte. - mentegetőzött.
-Jó persze, mindegy nem érdekel csak legközelebb gondold meg miket mondasz nekik tudod milyen a képzelő erejük. Meg olyanokat egyébként sem kéne ami nem igaz. Akkor a pulcsidat átviszem ha végeztem.
-Pontosan mire érted azt, hogy nem igaz? Rendben várlak cica.
-Hát, hogy alig akartalak elengedni. - mondtam kicsit mérgesebben.
-De ha egyszer így volt. Én maradni akartam veled, de a húsz nem fogadott hívás anya és Sophie részéről nem engedett ezért gyorsan haza ugrottam.
-Jó, jó mindegy. Most már úgysem tudod visszaszívni. Na de megyek mert már megfagyok itt vizesen. Szia.
-Ezt megint direkt csinálod? 
-Mit? 
-Hát, hogy egyre jobban kívánlak megint és kitudja meddig bírom. - nevette el a végét.
-Vicces vagy. Na szia. 
-Csáó cica. Szeretlek. - mondta.
-Ő hát.. semmi. Puszi. -tudom, hogy mondanom kellett volna valamit, de még nem tudtam kimondani. Gyorsan befejeztem amit elkezdtem, majd a hajamat lazán befontam. Felkaptam az említett ruhadarabot amit kézbesítenem kell, aztán elindultam. Útközben írtam egy sms-t Kimnek, hogy azért legyen valaki aki tudja, hogy hol vagyok. Már az utcájukban jártam, amikor Nate jött ki a Zackékkel szembeni házból. Megláttuk egymást és integettünk köszönésképpen. A srác elindult felém. Már itt volt két méterre, mire én megbotlottam. Szerencsére ő elkapott és maga felé fordított. Kapaszkodtam a vállába és néztük egymást. Gyönyörű égszínkék szemében láttam a napfényeit is. Hirtelen arca közeledni kezdett az enyémhez. Le voltam fagyva így csak az utolsó pillanatban sikerült elfordítanom a fejemet. Tehát az arcomra érkezett a csók amit nekem szánt.
-Itt meg mi a franc folyik? - hallottam meg Zack mérges és csalódott hangját, aki éppen akkor közeledett felénk. Kimásztam Nate karjaiból és idegesen jártattam a szemem a két srác között. A kínos csendet a szöszi törte meg. 
-Haver ne haragudj. Én... én nem is tudom. Sajnálom.- sütötte le a szemeit.
-Nem érdekel. Belefáradtam már ebbe. Én tiszta szívemből szeretlek.. vagyis már nem tudom!- kitépte a pulcsiját a kezemből. Megvetően rám nézett és befele vette az irányt.
-Zack...Zack.. semmi sem történt. - sírtam.
-Ja persze láttam. Nem érdekel csak játszottál velem. - itt már olyan közel voltunk, hogy éreztem a leheletét az arcomon ami a könnyek miatt még égetőbb volt – Tudod mit? Igazad volt mikor azt mondtad, hogy nem lenne jó együtt. - egyenesen a szemembe mondta. Ő is sírt, de komolyan beszélt. Még mélyebben belenéztem mogyoró barna szemébe. Letöröltem az éppen gördülő cseppet az arcán. 
-Sajnálom. - suttogtam. Ellökte a kezemet és berohant. Az ajtó hangos csapódással zárult be előttem. A földre rogytam és sírtam. A szőke srác gyorsan oda sietett.
-Bocsáss meg Alyss. - kérlelt. Felsegített a földről
-Semmi baj, talán tényleg nem egymásnak teremtett minket az univerzum, de én már az elején megmondtam. - hangosítottam fel a hangomat. - és pont ezt akartam elkerülni.
-Ez nem igaz, de gyere ne itt sírj. - azzal felkapott és elindult a házunkhoz. Oda simultam hozzá kezemet a nyaka köré fontam és sírtam tovább a pólójába. Lassan haza értünk és láttam Gareth autóját, amiből tudtam, hogy itthon vannak. Alvást színleltem. Most sem kedvem sem energiám nincs erről beszélni még túl friss a dolog. Az ajtó kicsapódott. Kim aggodalmas hangját halottam először. Nem kellett sokat tettetnem magam mert a sírástól így is kicsit kába voltam.
-Úristen! Mi történt? Jól vagytok?
-Nyugalom csak alszik. A sok sírás kifárasztotta. - letett a kanapéra és nagyot sóhajtott. - jót fog tenni neki ez a kis pihenés még ha csak kicsit is alszik. 
-Nate! - üvöltött a húgom.
-Az istenért mi történt? - idegeskedett Gareth is.
-Megbotlott és elkaptam és... és olyan gyorsan történt minden – résnyire nyitottam a szemem. Éppen annyira, hogy lássam, ahogy a srác kezébe temeti az arcát.
-És? - faggatóztak tovább.
-Olyan ellenállhatatlan volt. Meg...megakartam csókolni, de elfordította a fejét. Nem értem mi ütött belém. Persze Zack mindent látott. Veszekedtek, Alyss hozzáért az arcához aztán a srác lelökte a kezét és bement. Alyssa összerogyott és sírt tovább. Az én hibám nem kellett volna hiszen nekem nem is ő tetszik hanem... hanem Eli – mondta megadóan.
-Nem a te hibád mind tudjuk mit képes kihozni Alyssa a férfiakból. Legalábbis az alapján amiket Zack mesélt. Képtelen ellen állni neki. Nem hiszem, hogy nem szereti. 
-Ez az. Gareth menj beszélj a barátoddal. - utasította Kim. - Nate vigyük fel a szobájába. - éreztem, hogy derekam alá csúszik a keze és a levegőbe emel. Hamar felértünk a szobámba letett az ágyra.
-Sajnálom Alyss. - mondta még egyszer és megpuszilta a hajamat.
-Nem a te hibád – suttogtam szipogva. 
-Rendben, de most megyek te meg aludd ki magad. Szia 
-Szia – az ajtó halkan becsukódott, majd a könnyeim patakként folytak le arcomon újra..
37.fejezet

Vártam, hogy a sírás majd álomba ringat, de nem történt meg. Egyre csak azon járt az eszem, hogy mért ilyen az életem. Átéreztem a srác helyzetét, hiszen én is így viselkedtem, de megint mérges voltam rá, mert nem bízik bennem. Jelen álláspontom szerint a düh felül kerekedett. Nem akartam hallani róla soha többet. Tudtam, hogy jobb lett volna nem belebonyolódni ebbe a dologba és igen megbántam azt a bizonyos estét..vagy.. na jó azt nem, hiszen csodálatos volt. Egyszerűen képtelen vagyok feledni azokat az emlékeket. Feltápászkodtam és az ablakhoz mentem kinyitottam, hogy a friss levegő bejöhessen, majd oda ültem és néztem csendben a naplementét.
-Hahahaha na nézd csak valaki szomorú!
-Mit akarsz itt? - fordultam a hang irányába.
-Láttam a kis jeleneteteket. Összetörte a pici kis szívecskédet. Óóó milyen kár érte! - terült el önelégült mosoly az arcán. Szemem újra égni kezdett és a fejem is lüktetett.- Én megmondtam, hogy csak egy nyári kaland vagy számára. Kihasznál és ott hagy! - a felismerés villámként hasított végig a fejemben. Megpillantottam Eli-t az ajtóban aki sajnálkozón nézett rám.
-Melissa kérlek menj innen. Nem látod, hogy így is maga alatt van.
-Jól van, jól van, de ha nem bírja az igazságot akkor ez van. - prüszkölte, majd haját hátra csapva felvihogott. Kifele menet még vissza nézett rám, szeme szánalmat tükrözött.
-Eli ne menj el, kérlek! -suttogtam. Épp csörgött a telefonja.
-Egy pillanat és visszajövök a barátom hív Párizsból. - mosolyodott el. 
-Rendben. - ültem vissza az ablakba. Hihetetlen, hogy már reggel van. Azaz már dél körül lehetett a nap állásából ítélve. Rengeteget aludtam. Le néztem az udvarra, ahol megláttam, hogy elő vannak a kerti felszerelések. Aztán megjelent Gareth is. Reméltem, hogy a másik nincs itt, mert nem tudtam volna a szemébe nézni. Azután, hogy megbíztam benne. Neki meg végig az volt a szándéka, hogy csak lefektessen. Túl buta voltam és összejött neki aztán ahogy Barbie mondta keresett egy alkalmat, hogy dobhasson. Mégis.. még mindig nem bántam meg azt az estét. Szörnyen fájt ugyan, hogy kihasznált, de nem tudom felejteni azt a szeretetet a szemében. Nem eshetek újra bele. Most már tudom milyen újra nem esek a csapdájába. Soha többé.
-Szia Alys! - kiabált fel Gareth mikor észrevett. Nem szóltam semmit csak intettem neki. Arcomat eltakartam a hajammal, hogy ne lássa kisírt és vörös szemeim. Egyből leesett a srácnak, hogy talán nem kéne most beszélnie velem. Tovább folytatta amit elkezdett. Halottam, hogy az ajtó halkan kinyílik majd azonnal be is csukódik, majd Eli testét láttam meg elhelyezkedni az ágyamon. Nem volt túl boldog, de azért egy mosolyt helyezett az arcára, hogy megnyugtasson. Hát nem jött be.
-Eli történt valami? - érdeklődtem. Sóhajtott és rám pillantott. Higgadtan és talán túlságosan is nyugodtan közölte:
-Szakított velem.
-És nem zavar? Vagy nem vagy szomorú?
-Tudod mostanában nem volt felhőtlen a viszonyunk. Ezért is jöttem el ide, hogy kicsit lenyugodjanak a kedélyek. Aztán most mikor hívott közölte, hogy megcsalt és szakítani akar, majd kinyomta a telefont.
-Bunkó. - kuncogtam fel. Magam sem értem mért, de a lány is elmosolyodott.
-Jó látni egy kis boldogságot az arcodon. Hiányoztál.
-Nekem is. Csak tudod én nem bírom Melissát te meg folyton vele lógsz. -vetettem a szemére. 
-Sajnálom, de én kedvelem. Jó fej is tud lenni.
-Egy másik bolygón? - mire kimondtam fejen dobott egy párnával- Héééé.
-Ne szidd a barátaimat ha megkérhetlek.
-Rendben, bocsánat. 
-Amúgy hogy hogy velem akarsz beszélni és nem Kim-mel vagy akárki mással? Mármint nem mintha baj lenne csak azt hittem haragszol rám amiért elhívtam Zack-ket a bálra.
-Nem haragszom. Hiszen én mondtam, hogy nem tetszik és nyugodtan hívd el. Úgyis mással megyek és már egyáltalán nem érdekel ő is bunkó. - mérgelődtem.
-Őhmm tudom Meli elmesélte mi történt. Sajnálom.
-Ugyan én voltam hülye, hogy eltudott csábítani.
-Nem vagy az, hiszen mindenki tudja mit hoz ki az a barna szempár a lányokból. - pirult el.
-Erről jut eszembe. - csillantak fel a szemeim. - neked milyen fiúk jönnek be? - húzogattam a szemöldököm.
-Hát.. nem tudom valójában nekem nem tetszenek a sötét hajú sötét szemű srácok.. inkább a szőke hajú, világosabb szeműek mint... - rám nézett – mint.. - félbe szakítottam.
-Mint Nate? - elpirulva bólogatott. 
-Többek között ezért megyek át mindig hozzájuk. Mindig olyan rendesen viselkedik velem és kedves. Múltkor Meli hisztizett valamit és ő is ott volt. Már szinte üvöltöttek egymással amikor oda jött hozzám és befogta a fülemet azzal az indokkal, hogy nehogy megsüketüljek. Én meg csak vigyorogtam mint a vadalma, aztán mikor a barátnőm abba hagyta nyomott egy puszit az arcomra és elszaladt. Olyan aranyos. Rögtön beleszerettem azokba a kék szemekbe, de sajnos nem hiszem, hogy tetszenék neki.
-Istenem mért van, hogy az összes barátnőm azt hiszi magáról, hogy csúnya? - emeltem égnek a kezeimet. - Valahogy ki kéne deríteni, hogy tetszel e neki. Azt hiszem beszélek vele. - kacsintottam.
-Nee, kérlek! Félek, hogy ha meg tudja és nem tetszek neki akkor nem fog szívesen látni. 
-De hiszen tetszel neki.
-Mi? - kerekedett ki a szeme drága unokahugicámnak.
-A.. izé.. az alapján amit mondtál. - hebegtem.
-Őőő oké – mondta. 
-Gyerekek gyertek le! Fontos dolgot kell mondanunk. - kiabált fel anya. 
-Hát úgy látszik nem maradhatok itt egész nap. - töröltem meg az arcom.
-Hát nem és mit ne mondjak ramatyul nézel ki. - nevetett.
-Én is szeretlek. Megmondanád nekik, hogy 5 perc és lemegyek csak átöltözöm.
-Persze. Siess.
-Köszönöm – megöleltem és magamra hagyott. Felkaptam egy melegítő gatyát és egy belebújós pólót. Igaz, hogy marha meleg volt kint a levegő én mégis kicsit fáztam. Hajamat rendezetlen és laza copfba kötöttem a fejem tetejére. Végül felvettem a papucsomat és lesiettem.
-Óóó végre a hercegnő is elkészült. - viccelődött apa.
-Próbáltam sietni és ha még egyszer lehercegnőzz valaki azt agyon verem. - huppantam le Kim mellé a kanapéra. - na és mit akartatok? 
-Hát először is nagyon nyúzott vagy minden rendben?
-Persze 100%-osan minden a legnagyobb rendben – hazudtam, mindenki rám nézett. A tekintetem megakadt nagyapán aki csak csóválta a fejét, majd újra vissza fordultunk anyáék felé. 
-Szóval. Ma beszéltem Eloisee szüleivel. 
-Tényleg? Engem nem is hívtak. - vágott közbe a lány izgatottan.
-És ide utaznak. - folytatta apa.
-Mikor? - újra közbe szólt.
-Eli nyugi hadd fejezzem be. 
-Bocsánat csak rettentően hiányoznak már.
-Pár nap múlva jönnek és itt is maradnak.
-Ezt pontosan, hogy értitek? - kérdezte kíváncsian Kim.
-Úúúúúggggyyyyy – húzták el a szót. - hogy ide költöztök Angliába Eli – ezt már a lánynak mondták nem is törődve velünk.
-Ez remek hír. - mondtam. 
-ÁÁÁÁÁÁÁ – üvöltötte a szőkeség mellettünk. - de jóóóóó. Megyek és felhívom anyáékat, hogy megköszönjem nekik. - azzal felrohant.
-Hát oké. - mondtuk egyszerre nevetve. Feltápászkodtam és rádöbbentem, hogy rettentően éhes vagyok. Kaját csináltam ezután felcammogtam a szobámba. Ledőltem az ágyamra..
-Alyssa! Kim! Leveletek érkezett! - ne már megint elaludtam. Képtelenség. - Gyertek már le. - üvöltötte anya. Kipattantam az ágyból és lefutottam. Megfogtam a levelet és óvatosan kinyitottam, majd olvasni kezdtem. A döbbenet és a düh eluralkodott rajtam...

34-35. fejezet

34.fejezet

Hátra fordulva megláttam Sophiet, ahogy odasétál Tyhoz és beszélgetnek valamit. Az egyik kezével átkarolja magát és aggódva rám pillant aztán vissza a srácra. Nem értem mért.. aztán rájövök. Melissa vihogását hallom és csak reménykedem, hogy nincs itt csak képzelődöm, de nem ez történt. Nate mögött lassan megláttam ahogy ide oda riszálja magát a bikinijében Elivel együtt. Nem akartam dühös lenni mégis akaratlanul is az lettem.
-Szia Alyss. - ugrott a nyakamba Nate. Nyomtam egy puszit az arcára és hosszan megöleltem. Jólesik ez a baráti ölelés. Persze a barátnőim ölelése is jó, de valahogy ez más.
-Szia. - mielőtt beszélhettem volna vele félbe szakítottak.
-Végre mindenki ideért. - jöttek ki a vízből a többiek, majd ők is köszöntek egymásnak. Leültek a tábortűz köré és beszélgetni kezdtek. Az előbbi haragom nem múlt el. Oda rohantam a két lányhoz akik addig az autónál álltak és nevetgéltek.
-Eli nézd már ki hagyta ott az imádóit. Biztosan megunta, hogy mindenki körbeugrálja. Hahaha – nevetett azzal az idegesítő nevetésével amit csak ő tud. Egyre dühösebb lettem.
-Mi a fenét keresel itt Melissa?
-Mi az már azt is megtiltod, hogy a barátaimmal elmenjek a strandra?
-Ugyan már talán Nate, Eli meg Ty az egyetlen aki kedvel a jelenlevők közül. - nevettem mintha egy jó viccet mesélt volna valaki. 
-Na ide figyelj Alyssa akárki. Boldog voltam míg Zack azon a napon meg nem látott a sulitokba. Emlékszem lesem tudta rólad venni a szemét közben meg velem járt. Szóval hagyd békén , mert ez csak egy fellángolás irántad, ahogy vissza mentek a suliba észre sem fog venni. Te is csak egy leszel a nyári kalandjai között.
-Melissa talán mennünk kéne inkább nem volt jó ötlet idejönni. - Eloisse félénken megragadta barátnője kezét és húzogatta a másik irányba. 
-Nem! Nem fogunk elmenni csak mert ő úgy akarja. Gyere! - azzal elrohantak a vízhez. Nem akartam, hogy itt legyenek ugyanakkor nem mondhatom nekik, hogy menjenek el mivel ez tényleg egy szabad strand. Nem tehettem mást mint beletörődni ebbe a ténybe. Vissza sétáltam a táborban ülőkhöz. Beszélgettek, enyelegtek sőt úgy látom Zack kedveli Nate-t, gitározni tanítja, nem nagy sikerrel. A srácnak be nem áll a szája és annyira röhög, hogy majdnem leejtette a hangszert is. Leültem melléjük és hallgattam a beszélgetéseket. Többnyire a bálról. Lassan mindenki erről kezdett el beszélgetni. Kivéve engem. Nem akartam még csak hallani sem róla. A fiúk kicsit unalmasnak tartották így kitalálták, hogy elmennek röpizni. 
-Na szerintetek ki lesz idén a bálherceg? - kérdezte Sophie, mintha nem tudná mi a válaszunk.
-Hát nem tudom szerintem Zack. - nevetett fel Emma.
-Ki más? - csattantam fel. 
-Héé mi a baj? 
-Az.. -mutattam a vízben levő lányra. - az ott a baj. 
-Nehogy már miatta rosszul érezd magad. Inkább beszéljünk arról, hogy ki jelentkezik hercegnőnek? - csillant fel Doroti szeme. Mindenki igent mondott, majd rám néztek, hogy válaszoljak. 
-Nem! Az kivan csukva.
-De, ne már Alyss. Csak úgy buli, ha együtt csináljuk. Sőt még a jelölteknek és párjaiknak külön egy táncuk is van ahol mindenki megnézheti őket így tudják a legjobban eldönteni, hogy ki legyen a győztes. Általában mindig a bátyám és a párja nyer. Tökéletesen tud párt választani, de talán idén máshogy lesz. Csak tenni kell ellene.
-Nem érdekel. Akkor sem fogok, mert ha a végén mégis én nyernék akkor ott kéne állnom fenn a srác mellett és bárgyún mosolyognom mintha örülnék a helyzetnek. Pedig nem. Egyszóval nem hiszem, hogy én jelentkezni fogok és vita lezárva.
-Még mindig makacs vagy. - nevettek és megöleltük egymást. 
-Nem megyünk mi is fürdeni? 
-Én nem megyek, fázom inkább itt maradok. - motyogtam. 
-Ahogy gondolod. - mosolyogva futottak a vízbe. Végre kicsit egyedül lehetek. Csak bámultam a tüzet ahogy a lángok szórják a szikráikat. Gyönyörű volt. Egyre hívogatóbbá vált a mellettem heverő gitár. Bár nem tudok rajt játszani mégis a kezembe vettem és megpróbáltam pár akkordot kicsikarni belőle. Persze, hogy nem sikerült, de azért vicces volt. Jót nevettem magamon. Egyszer csak valaki lehuppant mellém. Kicsit megijedtem aztán mosolyától megnyugodtam.
-Hadd mutassam meg cica. - átkarolt és közelebb húzott. Annyira hiányzott a közelsége, hogy engedtem a csábításnak. Megfogta a kezemet és segített a helyes akkordot létrehozni. Még így sem sikerült tökéletesen, de nem érdekelt. Adtam egy puszit az arcára, majd rá néztem. Szeme még mindig azt a régi megszokott vágyat tükrözte annyi szeretettel, hogy az már szinte lehetetlen. Addig néztem míg arra lettem figyelmes, hogy ajka vészesen közeledik az enyém felé. Már majdnem összeértek de még nem csókolt meg. Lehelete csiklandozta a bőrömet. Semmi mást nem kívántam jobban abban a percben mint magát Zack-ket. Kicsit még közelebb hajoltam és akkor váratlanul egy vizes labda csapódott a mellkasának. 
-Hééé haver vissza dobnád a labdát. Ha megkérhet... óóó bocsi megzavartam valamit. - futott felénk Will. 
-Nem éppen megmutattam Alyss-nek hogyan kell gitározni.
-Olyan közel? - emelgette a szemöldökét. Oda sem figyeltem a srác szavaira.
-Őő igen semmi gond Will...épp.. csak próbálkoztam, de nem megy olyan jól mint Zack-nek. - hebegtem összevissza. Zavarban voltam.
-Hát rendben ti tudjátok nem jöttök? Remek a víz és kéne még egy ember a csapatba.
-Rendben menjünk. - ugrottam fel, hogy elkerüljem a további kínos helyzeteket. Belefutottam a vízbe, hidegebb volt mint amire emlékeztem. Rögtön követett a két srác is. Vidáman nevetgéltünk és locsoltuk egymást, majd folytatták a fiúk a játékot. Mi lányok addig a sekélyebb vízből néztük őket és nevettünk azon, hogy milyen bénák. Már másfél órája ázok, a többiek meg még régebb óta amikor hirtelen hatalmas vihar támad. Azonnal kimászunk a vízből és szaladunk a kocsikhoz. Rettentően vacogtam mikor végre elindultunk haza. Ezért Zack felajánlotta a kocsiban hagyott pulcsiját ami megúszta az esőt. 
-Köszönöm. - suttogtam. 
-Neked bármit szerelmem. - motyogta a fülembe hogy csak én halljam. Rosszallóan pillantottam rá, de jobbnak gondoltam nem összeveszni vele. Így is rengeteg szomorúságot okoz neki ő mégis küzd értem. Milyen aranyos, de még mindig nem akarom elrontani. Most már túl fontos a számomra inkább lesz csak a barátom mint hogy megutáljuk egymást a végére. Lassan haza felé értünk már, mivel minket vittek haza először a srácok így behívtuk őket egy kis frissítőre. Valószínűleg Gareth úgy is itt alszik Kimmel, szóval csak Zack-ket kellene hazavinni, de azért behívtuk őket.
-Áááá gyerekek. - üdvözölt minket nagyi. A fiúkat rögtön beinvitálta a nappaliba míg minket elküldött a konyhába innivalóért. Mikor kiértünk Kim nevetve nézett rám.
-Mi van? - néztem végig magamon. 
-Ez nem Zack pulcsija?
-Őő vagy úgy erre gondolsz.. hát lehet. - nevettem, majd kirontottam a többiekhez. - nem akarok senkit sem zavarni, de felmennék mivel csurom víz vagyok. Sziasztok. - elfelejtettem levenni a srác pulcsiját. Csak vonszoltam magam fel a lépcsőn egyenesen a szobámig. Még hallottam, hogy a többiek is elköszönnek és feljönnek. Hirtelen bevillant, hogy ma majdnem kétszer is megcsókolt ez a bolond. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Leültem az ablakpárkányra, most döbbentem csak rá, hogy milyen fáradt vagyok. Ledőltem egy kicsit, de elnyomhatott az álom. Arra ébredtem fel, hogy valaki megfogja a derekamat és benyúl a lábam alá, majd gyengéden felemel és elkezd cipelni az ágy felé. Álmosan felnéztem az illetőre és megpillantom Zack-ket. Elmosolyodom és belefúrtam az arcomat a vállába. Letett az ágyra és óvatosan lehúzta a pulcsija cipzárját. Megfogtam a kezét és megállítottam. Ránéztem, ahogy szemünk összefonódott már tudtam, hogy ő is ugyan arra gondol mint én. Nem fog ma éjszaka haza menni...35.fejezet

A levegő iszonyatosan felmelegedett, ahogy közelebb hajolt és a fejem mellett megtámaszkodott. Feje egyre közelebb került az enyémhez, de én elfordítottam azt. Egy halk kuncogás után a fülembe suttogott:
-Tudod, hogy vizesek vagyunk ugye?
-És? - néztem rá kíváncsian. 
-Le kéne vennünk a ruháinkat.
-Na persze és mért is?
-Mert először is vizesek ahogy már említettem. Másodszor pedig mert nincs itt senki aki visszafoghatna, hogy leteperjelek. - huncut vigyorát alig tudta elrejteni előlem, de szeme elárulta, hogy komolyan gondolta amit mondott. A bennem dúló érzelmek addigra a tetőpontra értek, már nem tudtam vissza tartani őket. Elmosolyodtam és szorosan magamhoz öleltem, majd egy hosszú, forró csókot nyomtam a nyakára. Ami a várt hatást keltette, mert megborzongott. A heves indulatok odáig fajultak míg végül majdnem az összes ruha lekerült rólunk. Már csak a fehérneműink választottak el minket egymástól, mikor habozva felpattantam mellőle.
-Mi a baj?
-Mi lesz Elivel és a bállal? - nem tudnék fájdalmat okozni neki még akkor sem ha Melissa befolyásolja is.
-Jajj fejezd be! Te is tudod az okot, hogy mért vele megyek és nem veled, cica. Nem szerethetek mást.. vagyis inkább nem tudok mást szeretni mint téged. Fogd már fel. - gyorsan végig mért tetőtől talpig, majd egy kanos vigyor kíséretében két ujját a bugyim széléhez csúsztatta és közelebb húzott magához. Ledőltünk az ágyra és lesöpörtük az ágyról az addigra felhalmozódott vizes ruhakupacot ami nagy puffanással ért földet. Észre se vettem, hogy odakint javában tombolt már a vihar. Bár nehéz lett volna észre venni a kezdetét mivel Zack gyengéden cirógatta a hátamat miközben megszabadítottuk egymást a megmaradt ruhadarabkáinktól is. Vad csók háborúba kezdtük, majd megadtam magam neki. Mozdulataink annyira természetesek voltak. Mint két kicsi puzzle darab úgy illetünk össze. Mindketten ismertük a táncot, melynek ritmusát mi diktáltuk. Millió csillag robbant az elmémben. Akár a villámcsapás végig áramlott testemen a gyönyör és a megkönnyebbülés. Végül a zene elhalkult, a tánc véget ért, mi pedig ott feküdtünk az ágyamon izzadtan, összefonódva. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem, mintha valami felszabadult volna bennem.Nagyon fáradt voltam, ugyanakkor teli voltam energiával. Bőröm alatt szinte forrt a vérem. A csontjaim jóleső sajgással jelezték elégedettségüket. A srác hasonlóképp volt. Kicsit zihált, de végtelen szeretettel nézett a szemembe. Arca kipirult. Tudtam, hogy jól tettem, hogy hagytam engedni a vágyaimnak. Nem akartam eltávolodni tőle, de meg akartam nézni mennyi ideig nem vettünk tudomást a világról. Megdöbbenve néztem telefonom képernyőjét ami fél négyet mutatott.
-Zack! - szólongattam, de láttam, hogy már be is aludt. Aranyosan szuszog itt mellettem életem egyik legnagyobb álma. Abban a percben hihetetlen boldogság fogott el. Kicsit később én is elaludhattam, mert reggel arra ébredtem, hogy nagyapa kopogtat az ajtómon.
-Alyssa, kicsim fent vagy? Nem tudod Zack merre lehet a szülei aggódnak érte, mert nem tudják, hogy hol van és Gareth sem tudja. Bemehetek? - kérdezte meg végül. Jézusom persze, hogy tudom hol van hiszen itt fekszik mellettem anyaszült meztelenül, pont mint én.
-Ő ne gyere! Egy perc! Azaz tudom, hol van. - kiabáltam miközben a srácot ráztam, hogy öltözzön már fel. - Na jó legyen inkább kettő. - nevettem, mikor kómásan kimászott az ágyból és a ruháit kereste a kupacban.
-Remek siess és mond el hol van. - jajj ez a papus mindig másokért aggódik. Még mindig hihetetlen, hogy mennyire képes szeretni akárkit is. Legyen az akár egy régi ismerőse vagy egy öt perce megismert illető.
-Na most azt csináljuk, hogy úgy csinálsz mintha aludnál míg én kimegyek beszélni vele. - suttogtam.
-Rendben és ahhoz mért kellett felöltöznöm? 
-Jobb lenn, ha közölném mindenkivel, hogy de tudom, hol van! Keressétek az ágyamban ott pucérkodik. - néztem rá rosszallóan. Amin elnevette magát.
-Jogos. - mondta halkan és úgy tett ahogy mondtam neki, amikor újra kopogtak.
-Őhmm... az a helyzet, hogy csak azért tudom, hogy hol van, mert itt van, de alszik.
-De, hogy került ide? És mért itt alszik? - halottam meg anya meglepett hangját ahogy kilép a szomszéd szobából.
-Tudjátok az úgy volt, hogy amikor haza értünk elfelejtettem levenni a pulcsiját ami addig melegített. Leültem az ablakomba és bealudtam, arra ébredtem fel, hogy az ágyra tesz és leakarja venni a felsőjét rólam, mert nem akart elázni haza fele, mert ugye Gareth nem vitte volna haza, mert ő itt aludt. - megálltam egy kicsit, hogy kitaláljak valamit. - aztán beszélgettünk egy kicsit és mire menni akart leszakadt az ég. Nem engedhettem, hogy ilyen időben haza menjen. Megfagyott volna vagy a legrosszabb, hogy elrabolja tőlem – miket beszélek te jó ég - azaz tőlünk egy.. őőő.. manó?! – az utolsó szót már szinte kérdeztem. - na szóval így itt töltötte az éjszakát.
-Érdekes történet. - nevetett egyet nagyapa. Remek ő legalább hisz nekem. 
-Rendben kislányom csak el ne veszítsd ezt a hihetetlen képzeletedet.
-Na de most mért?
-Hagyjuk, ha éhesek vagytok van a konyhába palacsinta. Mi nem sokára indulunk. Most nyílt egy kiállítás egy közeli múzeumban. Megnézzük az ősökkel. - nevetett mézédesen anya, majd eltűnt a szennyes kosárral a fürdőben.
-Okéé – azzal a mozdulattal elválasztottam magam tőlük és vissza szaladtam az ágyra. Zack szuszogott ebből gondoltam, hogy újra elaludt. Remek akkor nem hallotta amit mondtam. Bebújtam mellé, mert most még fáradtabbnak éreztem magam. Szorosan megöleltem, mire egy halk szeretlek szót hallottam meg. "Én is" gondoltam, de nem mondtam ki. Nem tudtam ki mondani. Vissza gondoltam az éjszaka eseményeire. Testem újra bizseregni kezdett és hagytam, hogy az álom világ magával rántson...

32.-33. fejezet

Nos ismét sajnálom a sok kését, most nincs mentségem csak annyi hogy elfelejtettem ezt a blogot! ezer bocsánat. Viszont feltettem a 22. fejezetet mert az meg lemaradt, mért nem szóltatok, hogy valami nem stimmel? :D nos mindegy már fent van! Jó szórakozást :) ♥

32. fejezet

Álltak ott pár másodpercig, majd Zack idegesen elkezdte mondani.
-őő Hallom Gareth-tel mész a bálba.
-Mivel ő a barátom érdekes lenne ha valaki mással mennék. 
-Ja persze.. igen tényleg. - nevetett fel kínjában- bocsi. Ne haragudj.
-Zack.. mi a baj? 
-Ki az a srác aki Alyssa-val megy?
-Óóó tehát csak ennyi már azt hittem, hogy nagyobb a probléma. Féltékeny vagy igaz. Nem értem a nővéremet. - kalandozott el.
-Persze, hogy az vagyok hiszen az életemet odaadnám akár még egy mosolyáért. Na de ki az?
-Ő Nate. Melissa unokatestvére. Szőke haja van hatalmas tenger kék szemekkel, imád enni és dumálni. Ha ő ott van unatkozni nem lehet,mivel annyi hülyeséget csinál vagy mond, de ő ilyen szerintem kedves és jó fej. 
-Ettől tartottam. Alyss biztosan ezekért szeretett bele. - te hülye majom én csak is téged szeretlek, hogy kételkedhetsz. Bár megértem. Gondolkodnom kell. A legjobbnak tartom ha a bálon közlöm vele majd a döntésem. Legszívesebben most rögtön a nyakába ugranék, de valami vissza tart és magam sem tudom. Amíg erre a dologra rá nem jövök addig kénytelen vagyok távol tartani magam tőle. Kim megfogta a kezével az arcát és bele nézett a szemébe.
-De buta vagy. A nővérem bolondul érted csak túl hülye, hogy végre igazán boldog legyen. Látom a vágyat a szemében és a tiédben is. Alyssa nem szereti Nate-t maximum mint egy barátot. Várj még egy kicsit és biztosan lesz valami köztetek ő sem bírja már sokáig nélküled. Hidd el.
-De akkor mért vele megy a bálba?
-Ez egyszerű mivel te Eloisse-szal mész így neki nem volt kísérője. Ezért mikor elmentünk megvenni a ruhákat keresett egy kísérőt. 
-Köszönöm. - csak ennyit mondott és megölelte a lányt. Kim csak nevetett.
-Igazán nincs mit. Ha gondolod beszélek vele az érdekedben vagy, hogy mi a szándéka.
-Köszönöm. 
-Na mi az elvitte a cica a nyelved, hogy mást nem tudsz mondani?
-Bárcsak. - ült ki huncut vigyor az arcára.
-Héééé nem Alyss-ra gondoltam. Várj most jut eszembe, hogy holnap strandra megyünk nincs kedved velünk tartani? Hozhatnád a gitárodat is.
-Kár! - szomorodott el egy kicsit.
-Biztos vagyok benne, hogy lesz még alkalom mikor együtt lehettek. Na jössz?
-Persze. Szerintem haza kéne mennem, elég késő van és téged is hiányolhatnak már. Kérlek ne mond el Alyss-nak, hogy beszéltünk még azt hinné féltékeny vagyok.
-Férfi büszkeség.. értem én. - nevetett ismét a húgom. - Szia akkor holnap Gareth megy érted.
-Haha nagyon vicces. Rendben. Jó éjszakát. - azzal elment. Én meg csak ültem fenn és hallgattam, mint a sír. 
-Alyss most már lejöhetsz. - utasított hirtelen Kim. Még mindig csendben maradtam hátha elmegy, de nem így lett. - tudom, hogy fent vagy és ne akard, hogy felmenjek.
-Jó jó rendben. Csak egy kérdés te hogy jöttél rá?
-Ez is egyszerű felhívtam Emmáékat velük nem voltál Sophie-ról tudtam, hogy randizik, Eliék itt voltak meg velük nem is nagyon lettél volna.. Zack maradt az utolsó lehetőségem, de mivel ő is itt volt ebből gondoltam, hogy nem lehetsz máshol. Amikor elindultam ide a srác megállított, hogy beszélni akar velem így kötöttem ki itt.
-Vicces eset.. - kacsintottam rá. - Sajnos igaz amit neki mondtál. - hajtottam le a fejem. - Szeretem. - mondtam ki végül hangosan.
-És ezt olyan nehéz lenne vele is megosztanod? 
-Nem lenne az csak valamilyen oknál fogva nem megy. Nem tudom mért. Rá kell jönnöm, mert megőrjít, hogy nem csókolhatom meg csak úgy önszántamból amikor épp a kedvem tartja, mint te Gareth-tet. 
-Tudom mire gondolsz. - pirult el egy icipicit.
-A bálig eldöntöm mi legyen. Bár azt hiszem tudom az okot.
-És? mi az?
-Melissa.. mindig ott van és mindig bekavar. Én így képtelen vagyok járni Zack-kel, hogy tudom akármikor tehet valamit amin vagy én vagy ő felkapja a vizet és összeveszünk. 
-Hát igen ő mindig ott lesz mint egy bökkenő, mint Eli. - harag ült ki az arcomra és rájött, hogy nem kellett volna felhoznia ezt a nevet. - Ne haragudj nem akartam.
-Semmi baj tesó csak most újra mérges vagyok a srácra. Ajjj ma már nem érdekel, hagyjuk a fájdalmas dolgokat. Együnk inkább fagyit.. vagy vegyünk pandát és nevezzük el Bú-nak. - hülyén nézett rám, majd gyorsan megfogta a homlokomat.
-Beteg vagy, honnan szerezzek ilyenkor fagyit.. inkább vegyünk pandát szerintem is.
-Szeretlek.
-Én is. - testvéries ölelést adtunk egymásnak. Pár perccel később már a szobánk felé tartottunk nevetgélve. Isten nagyon eltalálta a testvéremet. Imádom is nagyon. Már szinte mindenki alud rajtunk kívül. Talán még Kris lehetett fenn. Bár kétlem, hogy itthon lett volna. Nem is láttam egész nap. Biztos, hogy újdonsült barátnőjét boldogítja. Aranyosak. Nevetgéltem még egy kicsit majd lefeküdtem aludni.
Egy hatalmas réten ültem. A nap forró sugarai melegítették az arcomat. Kellemes meleg volt itt. Mellettem egy fiú feküdt. Szőke haja szikrázott a fényben és kék szeme gyémántként csillogott. Megcsókolt. Mégis más volt ez az érzés mint a többi. Nem éreztem azt a vágyat amit kellene. Nem is ismertem a srácot. Hirtelen sötét felhők gyülekeztek felettünk és zuhogni kezdett az eső, de nem bírtam mozdulni. Csak áztam egyedül, mert időközben eltűnt a fiú mellőlem. Felébredtem, de nem emlékeztem rá, hogy az ablakomat kinyitottam volna. Ismerős illatot is éreztem, de az sem rémlett honnan. Ajkam bizsergett, mint akkor amikor Zack-ket csókolom meg. Kellemes érzés azonban furcsa és kusza álom volt ez. Na mindegy és már aludtam is tovább. Nem törődve semmivel. A reggel hamar eljött...33.fejezet

Álmosan ültem fel az ágyban és bámultam az ablakra.Akkor mégsem csak álmodtam. Tényleg nyitva volt. Pedig már azt hittem a képzeletem szórakozik velem. Határozottan emlékszem, hogy nem nyitottam ki és az az álom, mintha Nate-tel álmodtam volna mégis úgy érzem, hogy Zack volt az. Mért ilyen nehéz az élet, tettem fel magamnak a kérdést majd lustán elvonszoltam magam a szekrényemig. Leültem a földre és kutatni kezdtem a fürdőruháim között ami nem volt nehéz mivel nem volt belőlük sok. Úgy döntöttem, hogy azt fogom felvenni ami elsőre a kezembe akad. Tehát becsuktam a szemem, összekevertem a földön heverő fürdőruhákat. Kezemmel köröztem felettük majd megérintettem az egyiket. A pink pánt nélkülit sikerült kiválasztanom amihez fekete alsó rész tartozott. Gyorsan magamra kaptam, mert nem tudtam mennyi időm maradt indulásig. Elpakoltam a szükségesnek látszó dolgokat. Felvettem a rövid gatyámat és a papucsomat, amikor kopogtak.
-Alyss fent vagy? - halottam Kim halk hangját.
-Igen, de mért suttogsz?
-Hát azt hittem alszol még.. - nyitott be. - csak szólni akartam, hogy Gareth most hívott. fél óra és itt lesznek. 
-Mi pontosan kikkel megyünk?
-Hát Gareth, Zack, Sophie, Ty, Te és én – mosolygott.
-Óóó értem legalább nem ketten leszünk lányok. - de mindketten tudtuk, hogy nem ennek örülök hanem annak, hogy nem kell egyedül ülnöm hátul a sráccal. - ettél már? 
-Nem. Most, hogy mondod éhen halok. Gyere együnk valamit mielőtt ideérnek. - felvettem egy fehér félvállas pólót, felkaptam a táskámat, amit leérve az ajtó mellé hajítottam. Éppen csak megtudtunk reggelizni, amikor dudáltak kintről. Összeszedtem a cuccunkat és kimentünk. Kim még maradt egy picit.
-Hova üljek? - néztem a kocsi tulajdonára.
-Ahova szeretnél van hely bőven. - kinyitottam az ajtót. Közvetlen az orrom előtt találtam azt a csodálatos barna szempárt ami úgy rabul ejt. Barátok mondtam magamnak, de azért egy szégyenlős mosolyt villantottam rá. Beszálltam mellé és előre néztem, hogy véletlenül se kelljen rápillantanom. Elég volt tudni, hogy ott van a közelemben. Ez már épp elég volt a szívemnek, hogy gyorsabban kalapáljon a megszokottnál. Inkább azt figyeltem mi történik elől.
-Nyuszifül siess már. - kiabált ki Gareth.
-Rendben csak bent felejtettem a kajás kosarat. - és már indult is el felénk. Még enyelegtek egy kicsit elől.
-Indulhatnánk végre? - kérdeztem.
-Igen szerintem is - csatlakozott a mellettem ülő barnaság. Felé bámultam ő meg csak vigyorgott édesen.
-Na héé már megyünk is csak ki kellett használnom a helyzetet. - magyarázta Gareth. - különben meg nektek is szabad lenne ha..semmi.
-Ha..mi? - mérgelődtem.
-Semmi. - mondta újra. Szinte érezhető volt a feszültség a kocsiban.
-Ajánlom is. - előszedtem a fülesem és elindítottam a kedvenc zenémet. Vártam, hogy oda érjünk. Éreztem magamon a pillantását mégsem néztem arra. Tudom, hogy barátok vagyunk, de képtelen vagyok oda nézni, mert akkor megtörök és azt még nem akarok legalábbis a bálig nem. Még egy óráig csücsültünk így mikor megérkeztünk. Rajtunk kívül nem volt itt senki, csak a mi társaságunk. Olyan volt mintha ez a terület amolyan VIP hely lenne. Ezen elnevettem magam. 
-Min nevetsz? - kérdezte Kim.
-Csodaszép – mondtam kuncogva.
-Szerintem is – karoltak át minket a srácok. Hagytam, mert olyan régen volt hozzám ilyen közel. Neki is tetszett, hogy nem löktem el magamtól. Hirtelen Gareth felkapta Kimet és a part felé rohant vele. Reméltem, hogy nem kell egyedül maradnom Zack-kel de ha már így alakult nem tehetek ellene semmit. Vagy mégis.
-Meg ne próbáld! - néztem rá.
-Előre látó vagy cica. - kacsintott.
-Ő meg kéne keresni a többieket. - javasoltam.
-Persze. - habozott erre én elvörösödtem. Ő meg elmosolyodott azon a cuki mosolyán. Elindultam mielőtt még rosszul döntök. Persze, hogy nem hagyta, gyengéden megfogta a karom és maga felé fordított. Még mindig nem néztem rá. A cipőmet bámultam. Éreztem, hogy az ujját az állam alá csúsztatja majd lágyan felemelte a fejem míg szemünk össze nem akadt.
-Hagyj! - mondtam elcsukló hangon.
-Kérlek csak egy kérdés és esküszöm hagylak ameddig akarod. - nézett rám csillogó szemeivel. Beadtam a derekamat.
-Hiába ellenkeznék úgy is megkérdeznéd. Mit akarsz?
-Csak tudni akarom, hogy még mindig szeretsz e vagy Nate-t választod inkább, mert nem tudom eldönteni. Mivel ismerlek így nekem elég ha egy apró jelet adsz én abból tudni fogom, hogy hogyan érzel. Kérlek cica, tudnom kell. - kérlelt. Persze, hogy szeretem, de ott van Melissa és nem tudom elfelejteni. Helyesen kell cselekednem. Szégyenlősen lehajtottam a fejem majd szorosan magamhoz öleltem. Arcomat mélyen a vállába fúrtam és beszívtam édes illatát. Átfogta a derekamat és ő is közelebb húzott. Köszönöm suttogta. Nyomtam egy puszit a vállára és elindultam a partra megkeresni a többieket. Eléggé fújt a szél. Jó időt választottunk mondhatom. Mindjárt esik, de fő a szórakozás. Meg is találtam őket. Egy tűz rakó hely körül ültek és épp tüzet próbáltak csinálni. Nem sok sikerrel az idő miatt. Leültem Emma mellé aki szinte lesem vette a szemét barátjáról. Olyan sok szeretettel nézett rá, hogy csodáltam is, hogy nem csókolgatja halálra. Zack is megérkezett a gitárjával együtt, amit letett az egyik tuskó mögé velem szemben. Csak mosolyogtam a srácokon, mivel egyiknek sem sikerült.
-Na adjátok ide majd a mester megmutatja, hogyan kell ezt. - kiáltott Zack. Felkuncogtam mire mindenki rám nézett.
-Mi van?
-Semmi Alyss, semmi – kapkodták a szemüket köztünk. Most tűnt csak fel, hogy Do és Ty nincsenek velünk. Vajon merre lehetnek.
-Na mit mondtam, hogy a mester tudja, hogy kell. 
-Kezdők szerencséje – mondta Will. 
-Na jó össze ne vesszetek. - mosolygott Emm és szenvedélyes csókot nyomott a szájára.
-Na megyünk fürdeni? - kérdezte Gareth kicsit később. - nyuszifül jössz?
-Ez valami új becenév? - nézett rá Kim.
-Igen jobb ha megszokod, mert nekem tetszik. - azzal elmentek a part felé. Willék is csatlakoztak hozzájuk. Na tessék már megint egyedül maradtunk. Utálom mikor ez történik.
-Te nem mész? - kérdeztem tőle.
-Nem tudom, te? 
-Hát – nem akartam menni, de az utolsó pillanatban előjött az az érzés ami régen is megvolt idegesíteni akartam mivel ismertem a gyenge pontját, ami én magam vagyok. Elmosolyodtam. - de ami azt illeti ezer örömmel megyek. - mondtam huncutul, majd elkezdtem levenni a ruháimat. Óvatosan ledobtam a tuskóra amin ültem. Rápillantottam, de csak a szokásos tátott szájjal találtam magam szemben. Tudtam, hogy elértem a célom. Így elkezdtem futni a többiék felé. A hidegebb volt mint gondoltam. Meg is álltam. Azonban nem vettem észre, hogy Zack rohan utánam. Láttam, hogy a többiek nevetnek valamin. Pont akkor fordultam hátra mikor oda ért így együtt estünk bele a vízbe. Jót nevettek rajtunk. Belekapaszkodtam és adtam neki egy pofont. Nem túl erőset, de azért csattan vizes bőrén. Elmosolyodott.
-Tudod, hogy ezzel csak magad ellen játszol ugye cica? Ismered nem? Valamit valamiért. 
-De..- és megcsókolt. Ott mindenki előtt. Hiányzott már ez az érzés, de akkor sem akarom még ezt. Fájdalmasan húztam el magam tőle. Ránéztem és láttam, hogy megnyalja alsó ajkát érezve a bizsergést amit az ajkam hagyott ott. Felpattantam és kirohantam a ruháimhoz. Leültem a tűz mellé és csak melegedtem, amikor hallottam egy autót érkezni..