19. fejezet

itt a következő :D remélem tetszik a következő 2 komi és egy feliratkozó után jön :D 

Csak mentem, fel sem néztem. Azon gondolkoztam, hogy mért is megyek oda hiszen mikor legutóbb ott voltam nagyon megbántottak. Valahogy nem érdekelt. Egyszer csak megpillantottam a két srácot. Ott ültek és beszélgettek. Nem akartam megzavarni őket, de Gareth észre vett és oda hívott.
-Te követsz engem? - csattant fel Zack mikor odaértem. Nem értettem.
-Nem követlek most jövök Emmáéktól. Nem értem mi a bajod. - a könnyeim már majdnem kifolytak, de visszatartottam. Nem hagyom, hogy sírni lássanak.
-Jajj gondolhattam volna, hogy a kis Matt megint jobban hiányzik, mint.. ááá hagyjuk.. - Gareth csak mosolygott magába. Leesett. Elmondta neki is, hogy csak kamuból vagyunk összeveszve. Fájt, mert tényleg elhitette velem, hogy megsértődött. Dühös lettem így pofon vágtam.
-Ne csináld már tudom, hogy elmondtad neki... a pofont meg pontosan ezért kaptad. - elsírtam magam. 
-Ne Alyss nem akartam, gyere ide. - megint pofon vágtam. Erre felpattant közelebb jött. Letörölte a könnyeimet, kezébe fogta az arcomat és hosszan belenézett a szemembe. Tudtam mit fog tenni. Megcsókolt. Az eszem vadul ellenezte a dolgot, de megint a szívemre és a vágyaimra hallgattam. Engedtem, hogy a bennem lévő érzelmek kiáramoljanak. Hosszú forró csók volt. Imádtam. Hirtelen elhúzódott és értetlenül néztem rá.
-Emlékszel.. te pofozol én csókolok – húzódott a szája huncut mosolyra. - Sajnálom, tényleg elmondtam mindent a legjobb barátomnak és nem akartalak megsiratni.
-Bolond...szörnyű vagy... olyan élethűen adtad elő, hogy féltékeny vagy. Amúgy ha itt tartunk emlékszem és arra is hogy a barátok nem csókolóznak csak úgy.
-Istenem srácok mért csináljátok ezt magatokkal?- kérdezte Gareth.
-Mit hiszen barátok vagyunk azok meg ezeket nem csinálják.
-Ja ez olyan mintha most Zack lesmárolna. - ezen elgondolkoztam, valahogy el is képzeltem és elnevettem magam. Ha a két srác nincs ott elesem.
-Jézusom cica mit ittál ott a farmon tiszta részeg vagy. - villantott egy kanos mosolyt.
-Barátok. - hangsúlyoztam.
-Jó lvan tudod milyen nehéz nekem. - mutatott végig rajtam Gareth felé nézve.
-Nem tehetek arról, hogy ilyen jónak teremtett Isten. - illegettem magam.
-Nézd és még szerény is – nevetett Gareth.
-Csak azt ne mond, hogy nem jó. - néztem Zacre. Tudtam, hogy nem tud ellenállni. Közelebb lépett volna, de elszaladtam. Halottam egy halk sóhajt, majd egy nevetést. Még rohangáltunk így egy kicsit. Megbeszéltük pontosan ki hányra jön holnap és mit csinálunk. Elmondták kik jönnek. Remek mondtak valami olyasmit is, hogy egy új srácot is meghívtak. Remélem, az lesz az aki Emmának tetszik. Nevetésünket és beszélgetésünket a telefonon zavartja meg. Anya hívott, hogy menjek haza, mert nem sokára megérkezik az unokahúgunk. Elis felejtettem, hogy jön. Ő Párizsban él a szüleivel és csak nyaranta találkozunk mikor mindannyian eljövünk nyaralni a nagyiékhoz. 
-Ő is jön holnap? Hogy hívják? Jól néz ki? - kérdezte Zack izgatottságot színlelve.
- Mi az hogy jól néz e ki.. tudtommal neked más tetszik.. mit szólna ehhez a barátnőd.
-Nincs barátnőm. - ennél a mondatánál az ütő is megállt bennem. Látta rajtam, hogy nem sokáig bírom tovább így hozzá tette. - ami nem jelenti, hogy nem szeretek valakit halálosan.
-Aha gondolom.- gyorsan elköszöntem tőlük és nyomtam Gareth arcára három puszit.
-Naaa már megint én mért nem kapok semmit cica?
-Mert a barátok nem szoktam csak úgy random csókolózni emlékszel?
-Gareth is a barátod és ő kapott puszit. - durcázott be. 
-Ajjj micsoda gyerekes vagy. Na jó egy puszit kapsz. - felcsillantak a szemei. Oda fordította az arcát, de mire szám oda ért volna vissza fordította így ajkunk összeért. Gareth csak nevetett rajtunk. Az érzelmek annyira eluralkodtak rajtam, hogy mellkasán megmarkoltam a pólóját és magamhoz húztam olyan erővel, hogy elestünk. Felnyögtem. Szerencsére nem fájt annyira mert tompította az ütközést. Csak csókoltunk egymást. Tudtam, hogy nem lenne szabad, de akkor más nem érdekelt. Gareth idegesebben kezdett el dobolni az egyik fa törzsén. Felnevettem és feltápászkodtam.
-Húúú ha legközelebb is ilyen búcsú puszit kapok, akkor öt percenként elakarok köszönni tőled.
-Álmaidba ez volt az első és utolsó.. jól jegyezd meg. - kacsintottam és kitoltam rá a nyelvemet. Tudtam, hogy ez nem lesz igaz, mert úgyis talál olyan alkalmat, hogy csókot lopjon. A világ összes kövét megmozgatná ha kellene csupán azért, hogy még egyszer megcsókoljam. Legalábbis a mérhetetlen szenvedélyből amit a búcsú puszinkban éreztem ezt vettem ki. Talán egy kicsit fel erősödött bennem az az érzés, hogy mindennél jobban kell nekem, de még mindig félek. Nem akarom átverni se magamat sem őt. Lassan elindultam haza fele. Tudtam, hogy muszáj mennem és nem maradhatok tovább velük hülyülni, mert hát Eloise mégis csak az unokatesóm és megérdemel annyit, hogy otthon várjam mikor megérkezik. 

18. fejezet

Itt a kövi :) Jó szórakozást! :) 2 komi kell a folytatáshoz :)

Gyönyörűen sütött a nap. Élveztem ahogy simogatják a sugarak a bőrömet. Lassan sétáltam, nem akartam olyan gyorsan odaérni, egész nap tudtam volna élvezni ezt az időt. A farmhoz érve megpillantottam Amy-t:
-Helló a lányok?
-Óó szia Alyss, a szobájukban vannak nem tudom mit csinálnak de menj csak fel hozzájuk.
-Köszönöm. - mondtam mosolyogva.
Benyitottam a hatalmas paraszt háznak álcázott palotába. Beléptem a nappaliba ahol a halvány sárga fal azonnal boldogságot keltett a szívemben. Annyira passzolt minden dolog a másikhoz. Kiválóan megvolt tervezve és azok a hatalmas ablakok mintha nem is lenne ott fal. A nap fényei vadul nyaldosták a padlót. Hihetetlen. Még sosem figyeltem meg belülről ezt a házat, de ha lehet ilyet mondani beleszerettem, pedig még csak a nappaliba járok. Óvatosan bekiabáltam:
-Emma? Doroti? Alyssa vagyok.
Nem jött válasz, így megismételtem. Harmadszorra csak sikerült. 
-Itt vagyunk! Gyere fel.- halottam meg.
-Hát ha nem tévedek el akkor oké. - nevettem. A ház valósággal bekebelezett. Egyszerűen imádom, hogy olyan egyszerű mégis modern. A lépcsőn felérve hatalmas és végtelennek tűnő folyosó tárult elém. Beljebb sétáltam és csodálattal néztem a falon függő festményeket és fényképeket a lányokról és Mattről. Olyan boldog család. Mindenük megvan. Megláttam az egyik ajtóra kiírva Emma nevét, kopogtattam, majd egy halk gyere be után benyitottam és mosolyogva üdvözöltem őket:
-Sziasztok!
-Szia - hangzott a válasz.
-Mit csináltok itt? Mikor kint olyan csodálatos idő van.
-Beszélgetünk...őhmm fogalmazzunk úgy mindenről. - mondta Emma, mintha kicsit fura lenne, olyan érzésem támadt, hogy valamiért szomorú és muszáj kiderítenem, hogy a legjobb barátaim egyike mért az. Ekkor hallottuk meg az anyukájuk hangját:
-Doroti drágám letudnál jönni segíteni kicsit?
-Ahjj... Persze máris megyek! - ordította vissza mielőtt kiviharzott volna. Pont jó így rákérdeztem Emmánál:
-Mi a baj? - mosolyogtam rá.
-Semmi - nem sikerült túl meggyőzőre.
-Aha akkor én meg fiú vagyok, aki szerelmes a város leghelyesebb pasijába. - na jó talán kicsit erősre sikeredett a hozzászólásom – mármint ha fiú lennék csak akkor vagyok szerelmes, mivel nem tartozom a másik nemhez így nem vagyok az - gyorsan rávágtam mielőtt rosszra gondol.
-Értem semmiképpen nem akarod, hogy mások is tudják rajtad kívül, hogy imádod Zacket. 
-Nem ez nem igaz. Nem imádom úgy szeretem mint a barátomat.
-Nem értem mért nem ismered be, olyan boldogok lehetnétek, csak te hihetetlenül makacs vagy.
-Félek – vallottam be. - de nem érdekes. Inkább meséld el mi a baj? Látom, hogy valami bánt és ettől szomorú vagy.
-Gondolhattam volna, hogy nem hagyod annyiban a dolgot. 
-Ismersz már annyira. - kacsintottam.
-Hát szóval tudod amikor elmentünk vásárolni, amikor annyi klassz ruhát választottatok nekünk a plázába, miután Zack lefagyizott és elrohantál dühösen, azután mi még egy kicsit ott maradtunk a srácokkal, volt velük egy idegen akit még előtte soha nem láttam, csak akkor és azóta sem. Flörtöltünk. Bánt, hogy nem mentem oda beszélgetni, még a nevét sem tudom, de folyton rá gondolok. A gyönyörű barna szemei állandóan itt villognak a szemeim előtt. - hajtotta le a fejét. - Pár napja megkérdeztem Garethet, hogy ki volt az, de mivel sietett valahova így csak annyit halottam, hogy nemrég költözött ide, még új itt és akkor vitték el oda a plázába megmutatni neki, hogy hol van meg ilyenek. Azt hiszem hiányzik.
-ÓÓÓ ettől ne légy szomorú ha Isten tartogat számotokra közös jövőt akkor biztos vagyok benne, hogy még találkozni fogtok és ha így lesz akkor már oda mersz menni, hogy leszólítsd.
-Honnan veszed ezeket? 
-Nem tudom talán csak megérzés – persze én tudtam, hogy valószínűleg Zack meghívja holnapra azt a srácot is - de ha flörtöltetek akkor valószínűleg te is bejössz a srácnak és szerintem simán lehetne köztetek több is mint barátság.
-Aha ahhoz előbb találkozni kéne vele és megismerni. Talán megkérdezhetnéd Zacket, hogy merre lakik. - nézett rám kérlelve.
-Hát szerintem az kivan csukva. - próbáltam dühöt imitálni.
-Mért? Csak azt ne mond, hogy megint összevesztetek.
-Jó akkor nem mondom. - makacskodtam.
-Jézusom olyanok vagytok mint egy idős házas pár. Min vesztetek össze?
-Hát az úgy volt, hogy... - elmeséltem neki a sztorit.
-Nem hiszem el, hogy komolyan emiatt össze bírtatok veszni, nem vagytok normálisak.
-Nem tehetek róla, hogy nem bírja felfogni, hogy igenis Matt jobban hiányzik, mint ő – belegondolva nem volt igaz. Tényleg hiányzott Emmáék öccse, de egy kicsit mintha az a bolond jobban. - Ha már itt tartunk holnap kerti partit terveztem és megvagytok hívva. Ilyen csajos dolog lesz. - tettem a hátam mögé a az ujjaimat.
-Miről maradtam le? - huppant az egyik fotelba Doroti.
-Elmeséltem neki a titokzatos srácot. - mondta a nővére kicsit szomorúan.
-És holnap várlak titeket nálam fél 4 körül. 
-Mi? Mért?
-Csajos kerti parti lesz. - előzött meg Emma.
-Pontosan. Ajánlom, hogy megjelenjetek, mert nélkületek nem lenne ugyanolyan. - öleltem magamhoz őket.
-Ki nem hagynánk. Kik lesznek még ott? - mondták szinte egyszerre. Néha eltűnődöm, hogy valójában ikrek csak félre írták az anyakönyvükben az éveket, annyira hasonlítanak egymásra. Szépek és szeretni valóak.
-Hát Kim, Sophie, Ti és Én.
-És fiúk? 
-Doroti azt hiszem nem érted a csajos fogalmát – nevettem.
-Különben sem mehetnének be a fiúk mivel a drága barátnőnk megint össze veszett élete szerelmével. - viccelődött Emma.
-Na ne már megint? - csodálkozott Doroti. Neki is elmeséltem a történteket, majd megjegyeztem:
-Nem is életem szerelme csak a barátom vagy még annyi se.
- Aha persze, persze.. mindegy valamit vigyünk vagy segítsünk?
-ÁÁÁ nem kell garantálom, hogy mire odaértek minden ellő lesz készítve. - mosolyogtam rejtélyesen. 
- Kim, Kim.. - Matt ekkor rontott be a szobába és vadul elkezdte keresni a húgomat.
-Szia Matt sajnos csak én vagyok itt most őt nem hoztam magammal. Ne haragudj. 
-Semmi baj Alyssa nem haragszom, de kérlek hozd el ide minél előbb, mert készítettem neki valamit. - mondta olyan gyermeki bájjal, hogy az ember csak igent tudna neki mondani.
-De ügyes vagy. - dicsértem meg a rajzot amit az orrunk alá dugott. - Persze, hogy elhozom legközelebb. 
-Matt gyere uzsonnázni. - kiáltott fel a lányok apukája. Azzal a kis srác kirohant.
-Te jó ég már ennyi idő. Mennem kéne, mert leveszik a fejem és azért elég érdekesen néznék ki nélküle.
-Jajjj te lány mindig megnevetteted az embert. - ölelt magához Doroti. Elköszöntünk egymástól és elindultam, de nem haza. Valamiért a másik irányba indultam el, ahol az a kis tó van a tisztással.

17. fejezet

Tessék itt a következő :D Remélem tetszik és komiztok hozzá :D a következő 2 komi után jön :D

... Kopogtattak,mivel láttam, hogy mindenki kint van és csak én hallottam, lementem és ajtót nyitottam, földbe gyökereztem.
Melissa állt ott. Istenem megint mit akarhat? Semmi kedvem vele veszekedni egy olyan srácon akit még csak nem is szeretek úgy. Na jó talán kicsit.
-Na mi az csak te vagy itthon? - bunkózott.
-Neked is szia. Nem, mert mi kéne?
-Anyám küldött, hogy kérjek el valami receptet a nagyanyádtól – flegmázott.
-ŐŐŐ rendben szólok neki ha gondolod. - próbáltam nem kiakadni a jelenlététől. Eszembe jutott, hogy Zack pólója a kezemben van. Elakartam rejteni a hátam mögé. Persze, hogy nem sikerült. Leesett a földre. Tekintetem Melissa és a póló között ingadozott. Nem is értem mért, de nem hajoltam le érte csak néztem ahogy ott hever a padlón. A csaj vette fel.
-Tessék itt a rongyo..várjunk csak! - mondta és a két kezével megfogta a ruhadarabot a vállánál.- mit keres nálad Zack pólója? - abban a pillanatban kikaptam a kezéből és elhajítottam a nappali felé.
-Honnan veszed, hogy az övé? - néztem rá idegesen.
-Ja most megpróbálod letagadni, csak hogy tudd az a kedvenc pólója még ennyit sem tudsz róla! Nem értem mit eszik ennyire a segg hülye fejeden. A receptet majd elkéri anyu telefonon. - dühében sarkon fordult és elviharzott. Hitetlenkedve álltam ott. Ajtó csapódást hallottam. Jézusom az a póló meg csak úgy ott hever a nappali közepén akárki megtalálhatja és ha ez megtörténik akkor sehogy sem magyarázom ki, hogy hogy került hozzám. Bevetettem magam a szobába és felkaptam a földről. 
-Mi az istent csinálsz? - nézett át a pult mögött Zack nevetve.
-Éppen megmentelek a haláltól. Nesze itt a kedvenc pólód ami nem is értem hogy került le rólad. - dobtam felé közömbösen.
-Óóó milyen nagylelkű vagy. Köszi, hogy nem égetted el. Amúgy ha nagyon kíváncsi vagy rá, melegem volt. Óvatosan levettem és vissza mentem melléd.- közelebb sétált. - akkor te valamit motyogtál de nem értettem és ráhajtottad a fejed a mellkasomra. - nézett mélyen a szemembe.
-Ne csináld ezt, ne nézz így rám.
-Tetszik ez kis pír az arcodon, ettől olyan élénkebbnek tűnik az egész, feldobja – kacsintott.
-Csak nagyon meleg van itt.
-Gondolom...
-Istenem akkor ne higgy nekem. - csattantam föl.
-Tudod, hogy mindig hiszek mindenkinek. Neked meg főleg akármi hülyeséget mondasz is. Amúgy, hogy lesz a holnap?
-Jó akkor hidd el, hogy barátok vagyunk. Akik nem alszanak csak úgy a másik ágyában. Hát nagyapa elviszi a többieket valahova. Én beteget jelentek és így itthon fogok maradni... de ááá van egy ötletem. - csillantak fel a szemeim.
-Előre félek. - nevetett fel.
-Mi lenne ha eljátszanánk, hogy összeveszünk, akkor senki nem gondolná, hogy mi ketten együtt szervezkedünk.
-Nem tudom. Még viccből sem szeretek veled rosszban lenni. De ha ettől boldogabbnak érzed magad rendben bele egyezem, de ezért is jössz eggyel. És hogyan?
-Igen boldogabb lennék tőle. És nem, nem jövök semmivel inkább élvezd a helyzetet, hogy velem töltheted a napot. - tartottam fel a mutató ujjam felé. - Hát azt még nem tudom, de majd úgyis találni fogunk valami indokot. Ismerem annyira már magunkat.
Ekkor hallottuk meg Gareth hangját:
-Zack gyere már nem hiszem, hogy ennyi ideig kéne kezet mosnod. Ha nem tudnám, hogy Alyss alszik azt hinném, hogy vele vagy. Bár.. - nevette el a végét. Jobbnak láttam ha gyorsan elmegyek onnan mielőtt meglát. Felrohantam az emeltre és kinéztem az ablakon. Pár perc várakozás után kimentek ők is. Úgy döntöttem, hogy én is csatlakozom. 
-Szia álomszuszék – üdvözölt Zack mosolyogva. Bolond.
-Helló mindenkinek. Szép napunk van. Kim ma nem megyünk el Emmáékhoz? Úgy hiányzik már a kis Matt.
-Komolyan mondom hihetetlen vagy Alyssa a kis Matt jobban hiányzik mint én. - nézett rám mérgesen Zack. Nem értettem az egészet mért zavarja őt ez. Hiszen nem szállhatna versenybe az a kis gyerek ellene. Észrevette, hogy nem vettem a lapot és kacsintott. Leesett.
-Igen képzeld, ő jobban hiányzik és nem érdekelsz soha többé. - fogtam magam és elindultam befelé. Utánam jött, de sikerült pont az orra előtt becsapnom az ajtót. Felkiáltott. Szegény, nem akartam, de így hatásosabbnak tűnt. Láttam, hogy elmegy. Kifutottam, de már sehol sem volt. A könnyeim kijöttek, pedig tudtam, hogy nem is vesztünk össze igazán. Mégis fura volt. Nem akartam elismerni, hogy érzek valamit iránta. Hiszen ő az aki kicsi korom óta szekált. Aztán suliba meg mintha nem is ismerne. Most meg szinte egy perc alatt elrabolná a szívemet. Nem azt nem engedem. Ha valaha meg is kapja akkor keményen meg kell küzdenie érte. 
-Ez meg mi volt? - csodálkozott Kim, mikor közelebb értem hozzá. - te sírsz?
-Nem érdekel és kész, ha nem felel meg neki, hogy Matt jobban hiányzik aki mellesleg 13 évvel fiatalabb nála akkor hagyjon inkább békén. Ilyen barát nem kell. Nem, nem sírok csak nem tudom. - hazudtam, majd terelésképpen megkérdeztem mi van vele és Gareth-tel.
-Annyira örülök, hogy Isten megteremtette nekem. Olyan boldog vagyok még akkor is mikor csak nézhetem. Aztán oda jön, érzem az illatát, a vágy magával ragad és vadul kívánom minden csókját, ami láttán ő enyhíti ezt az érzést, de soha nem elég belőle. Egyszerűen imádom.
-Örülök nektek, mesélj még! Mikor alszol nála vagy ő mikor alszik itt? Hmmm... mi lenne ott .
-Na de kérlek én nem vagyok olyan, mint egyesek.
-Ezzel most utalni akartál valamire? - durcáztam be.
-Nem rád gondoltam, hanem például az iskolánk pom pom csapatára, vannak benn érdekes lányok, akiknek akár egy füttyszó is elég lenne és nyál csorgatva rohanna akármelyik srác ágyába.
-Igazad van, de még mindig nem tudom ki mikor alszik hol. - kacsintottam.
-Én sem. Nem akarom elsietni a dolgot. Ez még túl friss, előbb jobban megakarom ismerni és akkor talán lehet róla szó.
-Emlegetett szamár – mondtam nevetve az éppen leülő fiúnak, aki hosszú, forró csókot nyomott Kim ajkára. Színtiszta boldogság. Ez az egy jut róluk eszembe. Mintha tényleg csakis egymásnak lennének teremtve. Kiegészítik egymást és ez így pont jó. Véletlen ásítottam.
-Na nehogy már ilyen unalmasak legyünk vagy talán nem aludtál éjjel? - húzogatta a szemöldökét a húgom mellett ülő srác. Szinte biztos voltam benne, hogy tudja. Megölöm Zacket. Persze, biztos, hogy tudja hiszen a legjobb barátok és valószínűleg mindent elmondanak egymásnak. Halálra fogom kínozni, mondjuk agyon csikizem. Meredten bámultam a srácra. 
-Nem vagytok unalmasak és aludtam.. nem tudom mire célzol ezzel.
-Tényleg mire céloztál? - fordult felé kíváncsian Kim. Ezt a srácot is agyon verem ha bemer minket árulni az estéről. Felálltam és elrohantam a kapu felé.- Most meg hova mész?
-Emmáékhoz, meglátogatom Mattet. Jössz jössz, nem nem.
-Hát ha nem lenne gond maradnék a szerelmemmel.
Azzal kifordultam a kiskapun és a farm felé vettem az irányt.

16. fejezet

Remélem tetszik ;D a következő 4 komi után érkezik :D lova ya all ♥ Egy új feladat találjatok ki neki címet ha akartok ;D sajnos csak az első 15-nek adtam és azok közül sem mindnek :) bocsi :D

16. fejezet

Kicsit zavarban éreztem magam, hogy egyedül leszünk, és.. ha úgy vesszük körülbelül egy szál semmibe állok itt. Becsuktam az ajtót. Éreztem, hogy figyel. Lassan megfordultam, az ajtónak dőltem. A szoba közepén volt. Körbe nézett, vizsgálgatta a helyzetet. Piszkálni támad kedvem, nem tudom mért. Talán csak a magam szórakoztatására. Mindegy. Megpróbáltam minél kihívóbban lépkedni. Látszólag elértem a kívánt hatást. Látam, hogy alig bírja türtőztetni magát. Elmosolyodtam. Elakartam menni az ablakhoz, hogy oda üljek le, de nem sikerült. Elkapott a derekamnál fogva és maga felé rántott. Mélyen a szemébe néztem. Ahol láttam azt az ismerős vágyat. Megakart csókolni, abban a pillanatban az ágyra löktem és a hasára ültem.
-Nem ezért vagyunk most itt. Amúgy tényleg simán megtudnálak verni. Megvannak a fegyvereim és ismerem a gyengédet is. - nevettem.
-Kár, de nem az én hibám, hogy nem tudok uralkodni magamon mikor itt balettozol egy szál pólóban... Na ja te engem? Szóval erős vagy? Mi? - könyökölt fel. Rosszat sejtek. Kérdőn néztem rá. Szája huncut mosolyra húzódott. Fordított a helyzeten.. most én vagyok alul és ő ül a derekamon.
-Ez mire volt jó?
-Hát...
-Neeee, meg ne próbáld – elkezdett csikizni. Már 10 perce csikizett amikor végre megtudtam szólalni. - Kérlek hagyd abba bármit megteszek. Kérlek!
-Akármit?
-Attól függ mi az! - sikerült kimásznom alóla. Az ablakhoz futottam és leültem.
-Hmm ezen gondolkoznom kell.
-Remek. Előre félek. Na szóval beszéltem nagyapával, segítenek nekünk... - felvázoltam a helyzetet és elmondtam a tervemet. Mire végeztem elaludt, az ÁGYAMBA. Jézusom ezek mit fognak gondolni ha reggel itt találják, haza kell mennie. Óvatosan oda ültem mellé. Nincs szívem felkelteni olyan édesen alszik. Úgy döntöttem hagyom egy kicsit aludni, majd később felkeltem addig néztem ahogy szuszog. Körülbelül 5 perccel később valamit dünnyögött:
-Szerelmem... - de aranyos simogattam meg az arcát. Várjunk csak mit csinálok már megint. Hiszen akár Melissára is gondolhatott, csak nem rég szakítottak. Fájt a tudat, hogy akár róla is álmodhatott. Bár belegondolva akkor biztos nem lenne most itt. De akkor is na. Tényleg hihetetlenül makacs vagyok néha már magam szerint is.

Egy ismeretlen sötét sikátorba voltam egyedül. Futottam, hogy minél gyorsabban kiérjek, de kár volt. Végtelennek tűnt. Az eső pont akkor kezdett el szakadni. Remek. Fél úton a sötétből valaki kinyúlt és megérintette a karomat. Féltem. Sikítottam. Meglepődve vettem észre, hogy a szobámban vagyok és nem is egyedül. Zack mellkasára hajtott fejjel aludtam el. Megnyugtató volt a közelsége, de tudtam, hogy nem maradhat itt, mert a szüleim kiakadnának. Szerencsére van egy hatalmas fa az ablakom előtt. Fára mászni is tud. Pont jó. Ötöt mutatott az óra. Se túl korán, se túl későn. Felnéztem az arcára, mélyen aludt engem ölelve. Kicsit furán nézhettünk ki mivel állítólag barátok vagyunk.
-Zack fel kéne kelned. - mondtam közelebb hajolva.
-Ne anya még 5 perc.
-Istenem, nincs már 2 perced se. - csattantam fel.
-Mi? Mért? Hol vagyok? - nézett körbe álmosan.
-Alyssa vagyok... hahhóóó... ébredj fel a mámorból és érezd magad rohadt szerencsésnek, hogy nem hagylak megöletni, mert ha a szüleim itt találnak félhetsz. - emeltem fel a hangom viccelődve.
-Ja már emlékszem, de mért nem keltettél fel?
-Mert... őő féltem a vihartól és nem akartam egyedül maradni. - flegmultam egy kicsit.
-Aha gondolom azért pirultál el. Szerintem csak egyszerűen velem akartál aludni.
-Nem, ez nem igaz! - kiabáltam.
-Kislányom mi a baj? Kivel beszélgetsz? - hallottuk meg anya hangját az ajtó elől.
-Töröld le azt a kanos vigyort a képedről és mássz ki végre arra a rohadt fára.- utasítottam az ablakot kinyitva.
-De ha egyszer olyan rövid az a póló rajtad. Amúgy már tudom mit akarok amiért abba hagytam a csikizést.- lépett felém.
-Alyss bent vagy egyáltalán?
-Igen anya! - üvöltöttem ki neki – Jajj nem rendezhetnénk később?
-Nem! Most akarom!
-Jól van.. Mit?
-De mért van zárva az ajtó? - idegeskedett kintről.
-Ígérd meg, hogy megismételjük ezt az estét.
-Komolyan mondom hihetetlen vagy, már azt hittem kapsz az alkalmon és mást kérsz. Jól van ígérem csak menj már.
-Oké, szavadon foglak. - indult meg az ablak felé, de vissza hajolt. - Csókolj meg!
-Nem! Azt ki kell érdemelni, különben is barátok vagyunk és szerintem a barátok nem szoktak csak úgy spontán hajnali fél 6-kor csókolózni egy ablakba.
-Mért barátok csak úgy spontán szoktak egymást ölelve együtt aludni?- húzta fel a szemöldökét- Búcsú puszi? 
-Alyssa Jane Evans ha azonnal nem nyitod ki betöröm - parancsolta idegesebben drága anyukám.
-Ugye tudod, hogy anya kifog nyírni? - nyomtam egy puszit az arcára.
-Várj..
-Mire?
-Rám! - mondta kacsintva és már kint is volt a fán.
-Bolond vagy!
-3...2. 
-Megyek már! Mi a baj? - ásítottam ajtót nyitva.
-Felébredtem a sikoltásodra, aztán meg kiabálást halottam innen.
-Csak rosszat álmodtam semmi bajom.
-És mért volt zárva az ajtó?
-Zárva volt? Nem is emlékszem, hogy becsuktam volna.- hazudtam. Tényleg jó színésznő lennék. Látszólag elhitte a dolgot.
-És mért kiabáltál? - kérdezősködött.
-Ja izéé... láttam... őőő egy .. pókot – találtam meg a helyes szót. 
-Aha, attól még nem kellett volna az egész házat felverni.
-Sajnálom. - vissza ballagtam az ágyhoz és ledőltem. Még éreztem az illatát, ahol feküdt. Mélyen beszívtam. A vágy ami akkor elöntött leírhatatlan. Bizseregni kezdett az ajkam. A szívem azt súgta rosszul tettem, hogy nem csókoltam meg. Akarom, csak talán magamnak sem merem bevallani. Félek, hogy ha megkapom már nem kéne ennyire és csak átverném. Igazából nem is értettem ezt az érzést hiszen nekem nem kell annyira mint Rómeónak Júlia. Nekem az épp elég lenne ha itt lenne. A mi kapcsolatunk inkább olyan se veled se nélküled kapcsolat. Ekkor vettem észre, hogy ez a bolond itt hagyta a pólóját. Nem is értem hogy került le róla. Határozottan emlékszem, hogy mikor elaludt még rajta volt. Mindegy nem ez a lényeg, az sokkal fontosabb, hogy el kell rejtenem mielőtt Kim bejön és kérdezősködni kezd. Na, akkor leszek nagy bajban. Mosolyodtam el magamban. Kopogtattak, ajtót nyitottam, földbe gyökereztem.

14-15. fejezet

Remélem ez a két rész is tetszeni fog nektek :) Írjatok sok sok komit, iratkozzatok fel, olvassátok a másik blogom :) köszönöm :D a következő 2 komment után jön :Dxx
14.fejezet
Valamit valamiért...

Már 3 nap telt el azóta. Kertészkedni is csak Gareth jött, amikor rákérdeztem merre van titokzatosan csak annyit mondott, hogy "más dolga akadt éppen" és elmosolyodott. Hiányzott, hogy piszkálhassam, hiányoztak a veszekedések, hiányzott, hogy csak úgy ott legyen a kertben. Persze Kimnek is elmeséltem mi történt pár napja. Tőle is megkérdeztem de ő is csak annyit mondott mint a barátja. Utálom a titkolózást. Sőt még Sophie is ezt mondta, pedig neki tudnia kéne merre van mivel ő lakik vele egy házban. Biztos vagyok benne, hogy Melissával van. A többiek meg nem akarják hogy szomorú legyek. Esküszöm mondanák inkább meg. Még bele tudnék törődni hiszen nem szeretem halálosan... csak mindennél jobban... az nem ugyan az. Különben is ők ezt nem tudják. Ez a mi közös titkunk nagyapával. Egész besötétedett. Nem értettem Kim mért akart egész délután a szobámban tartani, mikor lehetett volna egész nap Gareth-tel. Szóvá is tettem neki, de azt mondta máshol segédkezik. Megcsörrent a telefonja és kiment szobából. Fura volt egész nap velem mindenki, nem értettem semmit. Aztán meghallottam, valaki gitározott ott kint. Kinéztem és láttam hogy apró gyertyák égnek a fűben bocsáss meg feliratot formázva. Szép volt. Örömömben kirohantam és a nyakába akartam ugrani, de megtorpantam és pofon vágtam Zacket.
-Gondolom szerinted ezt megérdemeltem. - mondta. Majd hirtelen megcsókolt. Istenem mindjárt elolvadok. A szívem vad táncot járt ahogy ajkunk össze ért...de felébredtem, akkor is meg kell magyarázni a dolgokat, fájdalmasan léptem ki a kajaiból. Rápillantottam, majd huncutul hozzá tette:
-Valamit valamiért. Te pofozol, én csókolok cica.
-Na persze. Most az hiszed, hogy ide jössz, gitározol és majd a karjaidba esve, sírva mondom hogy csak te kellesz nekem. Nem! Magyarázattal tartozol, mért ígérted meg, ha nem tartod be. Nem mintha érdekelne. És ne hívj így mondtam már.
-Alyss amit Melissa állít az nem igaz. Hazudik, amúgy valahogy azt hittem, hogy barátok vagyunk és nekem jobban hiszel de már nem érdekel... mindegy. Aztán meg elmentem a tóhoz. Azt hittem Sophie jött utánam ezért fel sem néztem, hogy ki az. Elszomorított, hogy úgy néztél rám, nem is sejtettem, hogy utánam jössz. Aztán láttalak sírni és akkor esett le, hogy Melissa ül mellettem. Sajnálom. A csajjal meg közöltem, hogy fogja fel, hogy mindennek vége. Főleg így hogy mindig megbánt vagy eléri hogy én bántsalak meg.
-Nem értem, akkor mért csókolt meg. Mégsem sikerült teljesen felfogatnod vele, hogy nem érdekel. - léptem kihívóan közelebb, zavarba akartam hozni ami sikerült is.
-Kérlek ne csináld ezt. Így is elég nehéz vissza fognom magam, hogy ne teperjelek le mindenki előtt, akik a függöny mögül leskelődnek.- huncut mosolyra húzódott a szája. - Vissza térve engem ő cseppet sem érdekel még mindig. Hidd el más annál inkább. Szeretném ha megbocsátanál... és barátok lennénk vagy esetleg kicsit több.
-Ahjj engem nem az zavart hogy vele vagy hanem hogy becsaptál.. hogy megígérted és mégsem tartottad be. Megbocsátottam, de nem felejtek és ehhez nekem idő kell. Lehet, hogy éreztem valamit irántad de emiatt minden eltűnt, talán csak egy kicsi halvány folt marad amit újra vissza lehet egy nap színezni, de ahhoz tényleg idő kell.
-Annyi idő kapsz amennyit akarsz. - ölelt meg. Mintha tudta volna mire gondolok. Arcomat a vállába fúrtam és beszívtam az illatát. Ugyanaz a szokásos finom illat. Magával ragad, egyre többet és többet akartam belőle, hogy soha ne felejtsem el. Már megint mit csinálok, hiszen most beszéltük meg, hogy barátok vagyunk. Nyomott egy puszit a hajamra. Hirtelen eszembe jutott, hogy titkolóztak már pár napja a barátaim arról hogy mit csinál. 
-Szóval mit csináltál az elmúlt pár napban?
-Csak nem hiányoztam?
-Nem, csak mindenki titkolózott és azt utálom. Már azt hittem... mindegy... mond el kérlek akár milyen szőrnyű is..
-Na ne mond már, hogy olyan szörnyem gitározom.- hitetlenkedett. - Mit hittél?
-Szóval azt tervezgetted, hogy hogyan kérsz bocsánatot? És mindenkit beavattál csak engem nem? Egész jól gitározol. De ettől függetlenül még mindig úgy fogok viselkedni ahogy eddig...
-Tudom tudom amíg rá nem jössz mi a legjobb neked. De nem segíthetnék az érzéseidnek? - láttam a vágyat a tekintetében.
-Inkább van egy jobb ötletem. - kacsintottam rá.
-Ja! Persze! Megyek a szobádba. - értetlenül néztem rá – Jóóó jóóóó csak ne bánts, vicceltem...
Láttam, hogy már mondani akarja az a szót, de megelőztem:
-Ki ne merd még egyszer mondani!
-Cicaaaaa – mosolyodott el.
-Pont ezt. Na szóval mi lenne ha pár nap múlva bepótolnánk az elhalasztott kerti partit... mert gondolom Sophie mesélte, hogy azt terveztük..mikor az a bizonyos dolog történt.
-Igen mesélte. Sajnálom. - mondta még egyszer - Szerintem remek ötlet. Segítek ha gondolod meghívhatom pár haveromat is.
-Rendben, úgy sincs itt semmilyen szemre való ember sem. - mondtam elgondolkodva.
-Hééééé... ez fájt. - tettette a durcásat.- Úristen te reszketsz.
Tény hogy kicsit fáztam már, de azért még hozzá tettem mielőtt bementem volna.
-Ne haragudj, de valamit valamiért... - utaltam a cicázásra, majd küldtem felé egy levegő puszit és bementem. Még halottam ahogy felnevet és vissza kiabál "majd beszélünk, hogy mikor és hol legyen a kerti parti".

15. fejezet

Basszus elfelejtettem, mondani neki, hogy szervezzük titokba. Visszarohantam és kivágtam az ajtót. Pont ekkor ment ki a hátsó kapun. Még láttam ahogy kifordul. Utána futottam, nem kiabáltam a nevét, mert féltem, hogy halálra ijesztem. Várjunk csak... minek kedveskedem vele bírja ő a strapát:
-Zaaaaaccckkkk! - ijedtében akkorát ugrott. Szegény. Lehet, hogy mégsem kellett volna. Alig tudtam vissza tartani a nevetést. – Sajnálom, de elfelejtettem, hogy szervezzük titokban. Legyen meglepetés, lássák hogy tudunk együtt működni és csinálni valamit és akkor nem piszkálnak, hogy mért viselkedem így veled. Légyszíííí a kedvemért. - néztem rá kiskutya szemekkel. Tudom, hogy így kihasználom, de ha ilyen kis hiszékeny akkor nincs mit tenni. Húztam végig a mutató ujjam a karján a kézfejéig. Megborzongott mire akaratlanul is elmosolyodtam. Hihetetlen, hogy mennyire kívántam, de nem lehet még nem, majd egyszer talán, de nem itt és most. 
-Jézusom ci... Alyss ne ijesztegess már. Tudod, hogy megijesztettél. Ezért jössz eggyel. Amúgy rendben van, legyen titokban. És kérlek ne nézz rám így, mert most nincs itt senki aki láthatna és még félő, hogy elveszítem az önuralmam és ki tudja mik történnek. - egy kanos mosoly kíséretében kacsintott. 
-Nem kapsz semmit. Bleeee. Különben sem hagynám, hogy csak úgy történjenek a dolgok. Van annyi akarat erőm, hogy ellen tudjak állni neked.
-Igen persze cica.
-Jól van hanyagoljuk a témát, mert a végén úgy megverlek, hogy már nekem fog fájni. Ma, éjfélkor, fánál, megbeszélés, addig kitalálok valamit, hogy hova küldjük a többieket.
- Ne haragudj, hogy megkérdőjelezem a briliáns tervedet, de nem gondolod, hogy kicsit hideg lesz olyankor már egy fa tetején? Amúgy meg előbb csókolnál meg minthogy megverj. - támaszkodott a kerítésnek a fejem mellet. Lesütöttem a szemem, tudtam, hogy elpirulok. Éreztem, hogy lágy puszit nyom a hajamra. 
-Ne csináld ezt! Barátok vagyunk, a barátok nem szokták csak úgy zavarba hozni a másikat.
-Persze, értem.. én nem hozhatlak zavarba, de te illegetheted magad hogy mindennél jobban kívánjalak?! Szép, de tudod mit? Nem érdekel! Eltűröm, mert a végén mikor már a karjaimba leszel.. talán... akkor még ennél is jobban foglak kívánni és nem tehetsz ellene semmit, ha meg elveszítelek a te hibád lesz , hogy mondjuk öngyilkos leszek, mert meghaltam a szerelmemért. 
-Ne mondj ilyeneket, ezek szomorú dolgok és akármit hozhat a jövő számodra vagy számunkra. Kérlek engedj hadd menjek. - éreztem, hogy a könnyeim záporként fognak hullani ha nem mehetek hamarosan.
-Rendben, de egy dolgot csinálj meg nekem. Kérlek valahogy tudasd velem, hogy van esélyem nálad, hogy ne érezzem, hogy az életem hiába való. - hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam. Nem is gondolkoztam rajta. A testem olyan volt mintha magától mozgott volna. Az eszem meg vadul tiltakozott. Éreztem, hogy belemosolyog a csókba. Rengeted vágy és érzelem gyülemlett fel bennem a napok alatt, amiket végre sikerült enyhíteni. Amilyen gyorsan kezdődött olyan gyorsan is ért véget az a pillanat. Kiugrottam a karjaiból és futni kezdtem.
-De akkor hol lesz a megbeszélés?
-Ma éjfélkor nálam – kiáltottam vissza elcsukló hangon. Féltem, hogy talán hamis reményeket keltettem benne, nem akartam becsapni, de még magam sem voltam biztos az érzéseimben. Erre jön az a bolond szívem aki minden szavának hisz és megcsókolja. Már nem futottam, csendesen sétáltam míg haza nem értem. Az idő kicsit szelessé és hideggé vált. Kim aggódva jött elém egy meleg takaróval:
-Merre voltál? Csak úgy elrohantál a semmibe mielőtt bárki is beszélhetett volna veled! Most feljössz és elmesélsz mindent. Már majdnem meghaltam, hogy mi van veletek.
-Csak elmentem sétálni. Nem kell mindjárt leharapni a fejem na. - hazudtam. Majd unottan kijelentettem – Barátok vagyunk és semmi több.
Mielőtt válaszolhatott volna elkiabáltam magam:
-Nagyapaaaa, beszélhetnék veled?
-Alyss! - lépett vissza elém Kim.
-Nagyaaaapppppaaaaaaaa.
-Na mi az már? - csoszogott ki a könyvtár féleségnek használt szobából.
-Beszélhetnék veled?.... Négy szem közt. - kacsintottam a húgomra. Látszólag elértem a hatást amit akartam. Ők is titkolóztak akkor én is fogok... egy kicsit. Csak nekem lesznek szövetségeseim. Betuszkoltam nagyapát a.. hívjuk dolgozónak.. annak jobban elmegy mint könyvtárnak.. na szóval oda.
-Mi a gond kicsim? - aggodalmaskodott.
-Semmi, de gondolom láttad, hogy megbeszéltem azt a dolgot Zackkel. Na szóval az a helyzet, hogy igen utána rohantam, mert kitaláltam, hogy mégis meg kéne tartani a kerti partit és ő segít, de titokban szeretném tartani mindenki előtt, hogy a végén elhiggyék, hogy képes vagyok együtt működni vele..utálkozás nélkül is. - mondtam halkabban. Tisztában voltam vele, hogy Kim az ajtó előtt áll és hallgatózik. - Szóval megszeretnélek kérni, hogy segíts nekem.. arra a napra el kéne tüntetni Kiméket itthonról, hogy előkészülhessünk Zackkel. Kérlek találjatok ki valamit anyáékkal ahova Kim és Krisnek is muszáj mennie. Én majd betegek jelentek vagy nem tudom.
-Rendben segítek, majd kitalálunk valamit, de biztos, hogy nem csak azért találtad ezt ki, hogy egyedül lehess a sráccal? 
-NEM! - csattantam fel. - Jajjj ne nézz így rám, nem szeretem és kész, barátok vagyunk.
-Emlékszel mit beszéltünk a múltkor ugye?
-Ahjjj..igen... sajnálom és ne aggódj már tudattam vele, hogy nem hiába valóan pazarolja az idejét rám. - mosolyodtam el.
-Remek, akkor menjünk ki, mert a húgod bele fog halni a kíváncsiságba. Remélem van valami jó ötleted amit mondhatsz neki. - tolt ki a nappaliba, ahol mindenki árgus szemekkel figyelt engem. Megragadtam a lány kezét és felcibáltam a szobájába. Elmeséltem neki a fejemben addigra már kitalál történetet. Hála istennek hamar elhitte. Fél órával később felpattantam és kirohantam, le a konyhába, oda ahol tudtam, hogy biztos nem tudunk kettesben beszélgetni. Ahogy besötétedett lassan elment mindenki aludni. Én is így tettem. Annyira örültem, hogy senki nem kérdezősködött. El is felejtettem, hogy Zack átjön így felvettem a pizsimet. Ami nyár révén nem volt valami sok miden, de már nem volt időm átöltözni, valaki kővel dobálta az ablakomat. Halottam, ahogy a szél süvít ott kint.. így lementem és felhívtam a srácot a szobámba.