40-41. fejezet

40. fejezet

Próbáltam hasznosan eltölteni azt az időt míg ide ér Gareth, így megpróbáltam rendbe szedni magam. Hát mit ne mondjak nem sikerült. A hajam csomókban lógott a hátamon, a ruhám csupa kosz és vér. Förtelmesen nézehetek ki. Inkább hagytam az egészet és leültem a földre, hogy tovább bámuljam a tavacskát. Nem tudom mért, de ahogy néztem a tájat egyszer csak elsötétült minden. Csak zuhantam és zuhantam. A sötétség megszűnt és egy réten voltam. Feküdtem és néztem az eget. Feltápászkodtam és körülnéztem. Mindenhol zöldek a fák a nap ragyog, mint a gyémánt. Hangot hallottam...valaki a nevemet kiabálja, de mért hiszen itt vagyok.
-Alyss hol vagy? - közeledett a hang – Úristen Alyssa kelj fel! Hallod kelj fel! - nem értem hiszen fent vagyok, de most mintha kicsit hidegebb lenne minden. Fázom. - Alyssa kelj fel most azonnal, mert ha nem akkor nem állok jót magamért. - utasított a hang. Egy villanás és kipattantak a szemeim. Újra Sunshine partján feküdtem.
-Mi történt? - pillantottam Gareth aggodalmas arcára.
-Ezt kérdezhetném én is. Mikor ide értem kiabáltam a neved, de nem válaszoltál, beljebb jöttem és láttam, hogy ott fekszel és eszméletlen vagy ráadásul teljesen átfagytál. Most azonnal haza viszlek.
-Ne! - tiltakoztam. 
-De tiszta kosz vagy és fáradtnak tűnsz és gondolom éhes is vagy, valószínűleg ezért ájultál el. - állapította meg. 
-Nem baj. Most nem tudok haza menni vagyis inkább nem akarok, de igazad van éhes vagyok. Meg most hogy mondod kicsit fázom is.
-Jól van gyere elviszlek enni valamit. - húzott föl a földről és az autója irányába elindultunk. Lassan sétáltunk.
-Mennyi ideig feküdtem ott? 
-Hát mióta hívtál eltelt fél óra, mert tudod el kellett szakadnom Kim-től. Nehéz volt, de nem árultalak el. - kacsintott.
-Köszönöm, jó barát vagy. - kinyitotta az ajtót én meg bemásztam az anyósülésre. Beült a volán mögé és beindította az autót. A motorháztetőt hangos morgás hagyta el, majd halkabb üzemmódba kapcsolt. Lassan átjárta a testemet a kellemes meleg ami addigra beterítette az egész teret. Hálás voltam a srácnak, hogy segít nekem. 
-És most hova? 
-Hát enni nem emlékszel? - nevetett, mert éppen akkor kordult meg a gyomrom.
-Ja, de tényleg. - elindultunk, majd egy negyed órás kocsikázás után megállt az autóval az egyik gyorsétteremnél. 
-Na most én bemegyek kajáért neked, mert ha így meglátnak nem hiszem, hogy kapsz valamit is. Maradj itt sietek.
-Oké. - mosolyogtam rá. A CD-i között kezdtem kutakodni, mikor megláttam őt. A kocsi felé nézett, majd elmosolyodott és bement oda ahova a barátja. Isten áldja, hogy Gareth besötétítette az ablakokat. Szememmel követtem a srác alakját, ahogy eltűnik a sötétebb részeknél. Mi lesz ha rákérdez nem e tudja, hol vagyok. Csak nem mondja el neki. Bár mért kérdezne rá? Hiszen utál vagy nem. De..de minden bizonnyal utál. Hátra dőltem és vártam a kajám, ami már 5 perc múlva száguldott is ki az ajtón Gareth kezében. Gyorsan haladt felém, de hirtelen utána kiabált Zack. Automatikusan lejjebb bújtam. Már szinte itt beszélgettek az ajtónál. 
-Héé haver bent hagytad a tárcád. - szalad utána. 
-Köszi még jó, hogy itt voltál észre vetted. - letette a motorháztetőre a kajámat, amit a gyomrom már vadul követelt. - Amúgy hogy hogy itt vagy? 
-Csak...nem tudom, valamivel elütöm az időt míg elő nem kerül Alyss. Nagyon aggódom érte. - sütötte le a szemeit, majd megvakarta a tarkóját és felsóhajtott.
-Tudom, hogy szereted hiába tagadod és rég megbocsátottál neki a múltkori miatt nem igaz?
-Nem tudom. Vagyis persze rettenetesen szeretem és megőrjít, ha a közelembe van és még csak hozzá sem szólhatok vagy érhetek, de bánt, hogy így viselkedett kicsit meg kell leckéztetnem. Ő is ezt csinálta velem. Oké tudom nem szép dolog, de talán így jobb lesz a végén. - gonosz, d elehet, hogy igaza van és ha megleckéztet hát legyen harc. - Most nézem rengeteg kaját vettél minek ennyi? - röhögött fel kis monológja végén. Hirtelen még levegőt sem mertem venni nehogy meghallja, hogy ott vagyok. 
-Őőő nagyon éhes vagyok. - nyögdécselte.
-Na de ennyire? Hát jó te tudod, de azért ne vidd túlzásba még Kim kifogásolja az alakod. 
-Oké, de most mennem kéne sietek.
-Rendben, ha megtudsz valamit cicáról..azaz Alyss-ről – vörösödött el. Aranyos látvány volt. Fel is kuncogtam, majd rögtön abba is hagytam. - Mi volt ez? - kapta fel a fejét.
-Jó, majd szólok.. mire gondolsz én nem hallottam semmit. Na de megyek. Szia. - pacsizott le vele Gareth megfogta a kaja csomagot és bedobta hátra. Gyorsan bepattant mellém. Lassan kifújta a levegőt és rám nézett egy amolyan szerencséd hogy nem buktunk le mosollyal Én újra csak nevetni tudtam rajta. Szerencsére Zack már lelépett. 
-Remélem, hallottad amit mondott és eszedbe vésed. 
-Aha, ja.. hol a kajám? - tereltem.
-Bolond – majd gyengéden hozzám vágta a zacskót. Gyorsan falatozni kezdtem és csak tömtem magamba a rengeteg ételt. - hűűű és még azt hittem, hogy sok ételt vettem. Na mindegy lényeg, hogy visszatért a színed és most hova?
-Őőő mielőtt kimentem a tóhoz...eltévedtem egy utcába és két lány segített nekem. Rettentően szépek voltak és ikrek. Aranyosak és kedvesek voltak velem még így is ahogy kinézek. Bár nem találtam haza a magyarázatuk alapján, de szeretném megismerni őket. Nem tudod, kik ők? -kíváncsiskodtam. 
-Hát.. nem sok mindent mondtál róluk, de van egy tippem kikre gondolsz. Valószínűleg Will húgaira. Ők az egyetlen iker ismerőseim itt a környéken és nem véletlen, hogy olyan szépek hiszen modellkednek Londonban és a világ minden táján. Nyárra haza jöttek pihenni meg persze a bálra. Ha gondolod elviszlek hozzájuk, de biztos nem akarsz átöltözni? 
-Nem, jó így.. menjünk – parancsoltam és már indította is a motort...

41. fejezet

Kis idő múlva megcsörrent a telefonja..megint. Már nem is tudom hányadszorra nyomta ki míg engem fuvarozott. Kicsit megsajnáltam, hiszen lehet hogy így Kim meg fog rá haragudni és tönkre teszem a kapcsolatukat. Bár belegondolva a húgom nem ilyen. Ő kedves, aranyos és szép lány. Többek között nagyon megértő is ezt szeretem benne annyira, hogy olyan jó hozzám mikor én rengeted marhaságot követek el, amit aztán rendszerint megbánok és az ő vállán sírom ki magam. Oké nem mindig, de régen így volt és szeretném visszakapni az életemet mielőtt még nem ismertem Zack-et..mielőtt még minden könnyebb volt.
-Hahhóóó...Jól vagy? - integetett az arcom előtt Gareth.
-Mi? jaa persze csak elbambultam bocsi. Hol vagyunk?
-Mindjárt ott ahova kérted, de annyira elsápadtál utána meg hirtelen elpirultál, hogy azt hittem baj van és így megálltam. Amúgy tisztában vagy vele, hogy Kim ki fog nyírni?
-Hát sajnálom, én nem akartalak bajba keverni csak egyedül akartam lenni kicsit, hogy tisztázzam magamban a dolgokat. Aztán meg nem tudtam másnak szólni csak neked. Sajnálom, ígérem jóvá teszem. - mosolyogtam rá. A telefonja vad csörgésbe kezdett újra. Már majdnem kinyomta mikor megszólaltam. - Várj... vedd fel nyugodtan. 
-Ha akarod.
-Na végre. Hol az istenbe vagy? Nagyon aggódom miattad és Alyss felől még mindig semmi hír. - mondtam Kim kicsit rekedtes hangon. Szinte már sírt. Ez nagyon fájt nekem is, de ez van az élet nem igazságos.
-Én..őőő.. eljöttem kocsikázni.. ki kellett szellőztetnem a fejem.. sok dolog történt..és Alyss..hát – ráztam a fejem, hogy ne mondja meg hogy itt vagyok – nekem is hiányzik, de biztos vagyok benne, hogy nincs semmi baja. Jól van képes vigyázni magára. Nagyapád hogy van?
-Ajánlom neki, mert ha őrültséget csinál akkor még én is agyon verem. Képzeld már haza jöhet. Azt mondták nincs komolyabb baja. Remélem előkerül addigra a nővérem, mert ő is rettentően aggódik érte és az orvos szerint még pihennie kéne mégis ő nyugtat mindenkit, hogy nincs semmi baja és, hogy kell neki egy kis idő, hogy feldolgozza a dolgokat. Meg persze holnap lesz ugye az első próba remélem tudja és megjelenik. - ezt úgy mondta mintha tudná, hogy itt vagyok és hallom. - Na de lerakom és megpróbálok aludni egy kicsit. Siess vissza kérlek. Szeretlek.
-Én is szeretlek kicsim. Aludj jól. - pár percig némán ültünk a kocsiba mikor a srác megszólalt.
-Na és így merre megyünk?
-Hmm... elgondolkodtató, de nincs terv változás még kell egy kis idő. Sajnálom és köszönöm. 
-Hát rendben ahogy akarod. Akkor irány Julie-hoz és Daisy-hez. 
-Nem győzöm megköszönni azt a sokat amit értem teszel. - mosolyogtam rá, ami jelen kinézetemben nem festhetett valami szépen, de ez van. Nem telt el sok idő, de már ott is voltunk. Gareth előre ment és becsengetett azért még se én menjek oda így ahogy kinézek. Szerencsére a lányok nyitottak ajtót, mert Will a srácokkal volt, a szüleik meg már aludtak. Gyorsan berohantam a házba és megálltam a nappali közepén. Fejemet a földre szegeztem és szorosan átkaroltam magamat. Hallottam, hogy valamit beszélnek Gareth-tel de nem értettem mit. Megköszörültem a torkom, hogy jelezzem itt vagyok.
-Jajj ne haragudj, de buta vagyok. Én Julie vagyok ő meg Daisy. Sajnálom ami veletek történt – mosolygott bájosan. Jézusom, de szép, mintha egy angyal sétálna előttem sőt kettő. Én meg itt tiszta mocskosan és kócosan. Szinte meg sem érdemlem, hogy egy légtérbe legyek velük. Félénken vissza mosolyogtam és megszólaltam.
-Sziasztok én Alyssa Jane Evans vagyok egy szerencsétlen tuskó – kacsintottam és elnevettem magam a döbbent tekinteteken. Látszik rajtuk, hogy nem értik mért mondtam ezt. Végül is magam sem csak jó érzés volt kimondani. Sóhajtottam egyet és körül néztem. - Gareth hova lett? 
-El kellett mennie valakihez, gondolom a barátnőjéhez. - mondta az egyik. Jézusom jó lesz megjegyeznem, hogy különböztetem meg őket, mert már most nem tudom melyik melyik. 
-Ne haragudj, hogy csak így, de mi történt veled? 
-Hosszú történet. - hajtottam le a fejem. - Tudom, hogy nem illik, de esetleg nem öltözhetnék át, mert szörnyen festhetek és kicsit kezd kényelmetlen lenni ez a ruha. 
-ÓÓÓ persze gyere megmutatom a fürdőt és választunk valami ruhát is. - ragadták meg a karom és rohantunk az emeletre. Betereltek egy hatalmas fürdőszobába és megmutogatták mit hol találok, majd magamra hagytak. Gyorsan elvégeztem, a dolgom és egy törülközőbe tekertem magam. A hajamat vizesen oldalra tűrtem és hagytam, hogy lógjon. Hallottam, hogy közben Will is haza ért, mert váltott pár szót a lányokkal. Halkan kinyitottam az ajtót, majd kiléptem a folyosóra. Na most fogalmam sincs melyik a lányok szobája. Hát akkor gyerünk próba szerencse. Elindultam az egyik felé. Benyitottam és elámultam mennyi trófea és díj volt a falon. A rengeteg képen megakadt a szemem. Mindegyiken egy élet vidám göndör barna hajú srác mosolygott vissza rám. Csak álltam és néztem sorba a képeket, volt egy ami az éjjeli szekrényen volt keretben. Megkerültem az ágyat és leültem a szélére háttal az ajtónak. Óvatosan a kezembe vettem és alaposan megvizsgáltam. Négy kisgyerek volt rajta, felismertem őket azonban a negyedikről, egyben a legkisebbről nem tudok semmit. Hirtelen kinyílt az ajtó és egy döbbent zöld szempárral találtam magam szemben mikor megfordultam. Ijedtemben elejtettem a keretet ami millió darabra törött a földön. 
-Én..én sajnálom.. nem akartam – rogytam le a kupac mellé addigra már Will is odaért. - Ne haragudj. Csak eltévedtem és megláttam ezt a képet és ... sajnálom.. - láttam, hogy nem haragszik, de egy kósza könnycsepp végig gurul arcán, majd halk csattanással ér földet. Tényleg nagyon sajnálom. Ne haragudj
-Semmi baj Alyss.. csak.. nagyon nehéz nekem ha ez a kép a közelemben van. - mondta halkan felülve az ágyára. Intett, hogy üljek mellé. Így tettem. Kicsit ugyan zavart, hogy szó szerint csak egy szál semmibe ülök ott, de most lényegtelen. - Tudod az a kislány a húgom volt. 
-ÓÓ de szép, megismerhetem? - kíváncsiskodtam. Sóhajtott egyet és lassan rázni kezdte a fejét. A sírás előtört belőle és megölelt.
-Sajnos nem..tudod ötéves korában rákot diagnosztizáltak nála és már nem lehetett segíteni rajta. Olyan kicsi és törékeny volt mégis bájos és kedves. Mindig mosolyt csalt az arcomra. Csak sírt és egyre jobban. Nyugtatóan simogattam a hátát miközben ölelt.
-Ó sajnálom rettentően szép lány volt. - mondtam halkan. 
-Nem tudhattad csak annyira hiányzik a kis arca a nevetése és ő maga. Ezért költöztünk ide. Persze az ikrek mindig úton vannak így keveset vannak itt ezért pont jó itt. - szipogott még mindig a vállamba. Rettenetesen nehéz dolog volt a törölközőt magamon tartani és vigasztalni a srácot, de megoldottam. 
-Nyugodj meg. Nem tehetsz róla. 
-Tudom, de olyan szörnyű volt tudni, hogy nem tehetsz érte semmit.
-Tudom, de nyugodj meg és próbálj meg aludni kicsit. - mutattam az ágyára és arrább csúsztam, hogy beletudjon feküdni. Így is tett majd, vissza fordult.
-Kérlek maradj itt még egy kicsit. 
-Rendben. - visszaültem mellé. 
-Köszönöm. - halkan dúdolni kezdtem egy dalt. Nem sokkal később már édesen aludt is. Kiosontam a szobából és becsuktam az ajtót. Benyitottam a másik szobába, ahol a lányok voltak. 
-Végre! - ugrándoztak. - már azt hittük, hogy lehúztad magad. - nevettek. 
-ŐŐ kicsit eltévedtem. - nevettem velük. 
-Na akkor itt a pizsi vedd fel és aludjunk már késő van és holnap próba. - nyújtotta felém a ruhákat Daisy. Azt hiszem ő volt. Mindegy is gyorsan belebújtam és elfoglaltam a helyem. Holnap nagy nap vár rám..